Az alvil�g mocska levakarhatatlan. Ha egyszer beszennyez, nem szabadulhatsz t�le.

Itachi farkasszemet n�zett a r�szegez�d� pisztolycs�vel, ami k�ny�rtelen�l d�rd�lt. Egy l�v�s a sz�vbe, egy a tork�n kereszt�l, a harmadik az agy�t roncsolta. Es�lye se volt ak�r megijedni is. �gy d�lt oldalra, mint egy zs�k, a homlok�n v�kony patakban csordog�lt a v�r. Csak egy pillanat volt, azt�n �lettelen tekintettel b�mult a vil�gra, m�r nem hallotta a mellette �l� hiszt�rikus sik�t�s�t.

Kiny�lt a s�t�t aut� ajtaja, egy k�tajt�s szekr�ny m�ret� tetov�lt fazon r��r�s l�ptekkel odas�t�lt �s f�l k�zzel kikapta a hevesen tiltakoz� l�nyt. Nem �rdekelte, hogy k�r�l�tt�k t�bben vadul telefon�lnak vagy �pp fel�j�k ir�ny�tva szenz�ci�ra �hesen villogtatj�k a vakut, esetleg vide�zz�k az esem�nyeket. A f�rfi karj�n tekered� s�rk�nyfarok t�k�letes biztos�t�k volt arra, hogy a b�nt�ny - sz�mtalan szemtan�ja ellen�re - csak egy �jabb megoldatlan eset legyen a rend�rs�gi akt�k k�zt, hiszen az alvil�ggal senki se mer szembesz�llni. 



A l�tszatra persze adni kell. Az igazgat�i iroda pillanatok alatt megtelt rend�r�kkel, mintha csak ott lehetne haszn�lhat� nyomok ut�n kutatni. V�g�l oszlott a t�meg, egy csapat zsaru Itachi lak�s�ra indult, p�ran Sasuk�t n�zt�k ki maguknak, de az iskola els� sz�m� embere teljes test�vel takarta �s v�dte di�kj�t a k�nos k�rd�sek �z�n�t�l. Igaz�b�l retteget, hogy Sasuke m�gis tud valamit, ebben az �llapotban pedig �vatlanul elsz�lja mag�t, ami mindkett�j�k �let�be ker�lhet. A sokkos fi�t v�g�l siker�lt kimenek�teni. Meghagyta az iskolaorvosnak, hogy akkora adag nyugtat�t adjon Sasuk�nak, hogy holnap se legyen kik�rdezhet� �llapotban.

Hiashi tulajdonk�ppen m�g �r�lt is, hogy a rend �rei ekkora sz�mban hemzsegnek az iskola ter�let�n mindenfel�. T�bbsz�r v�gign�zte a felv�teleket Itachi kiv�gz�s�r�l, �s hi�ba cenz�r�zt�k a k�psorokat, szinte �rezte homlok�n a kellemetlen bizserg�st. Rettegett, hogy � lesz a k�vetkez� c�lpont, ha nem int�zi maxim�lis k�r�ltekint�ssel ezt az �gyet.

Itachi, te marha! Te szerelmes marha! 
Musz�j volt Orochimarut �rtes�teni a sz�k�sr�l, k�l�nben a bandavez�rt �t nyuvasztotta volna ki els�k�nt. Az igazgat� �rzett n�mi b�ntudatot, de a saj�t �let�t �s a csal�dj��t jobban f�ltette.

�r�kig vallatt�k, faggatt�k, milyen munkaer� volt a fiatal tan�r �r, �s tudja-e, kinek lehetett esetleg �tj�ban. Milyen kapcsolatban �llt Itachi �s Sakura, hogyan t�rt�nhetett ez meg, hogy tan�t�si id�ben az int�zm�ny dolgoz�ja az egyik di�kkal az iskol�t�l kilom�terekre aut�zgatott. Hiashi adta a h�ly�t, makogott valami val�szer�tlen szerelmi rom�ncr�l, �s biztos�totta a rend�r�ket afel�l, hogy �ppen az�rt rabolta el Itachi Sakur�t, mert tudta, hogy az iskola falai k�z�tt lehetetlen lenne folytatni ezt a b�n�s kapcsolatot.

A t�mad�k kil�t�vel kapcsolatban er�sen r�ncolta a homlok�t, amikor egy fot�t nyomtak az orra al�. Olyan �rtatlanul b�mult a s�rk�nyos tetov�l�sra a felnagy�tott k�pen, mintha esz�be se jutna, hogy esetleg yakuza lehet a nagydarab brut�lis illet�.

K�zben persze int�zkedett, hogy a l�ny�t h�t lakat alatt �rizz�k, mert f�lelmei k�z�l a legnagyobb az volt, hogy Hinat�t is b�nthatj�k.



Szinte csak l�p�senk�nt araszolt el�re a s�t�t�tett �veg�, nagy, fekete aut�. A hatalmas forgalomban lehetetlens�g volt temp�sabban haladni, r�ad�sul a koncentr�ci�t er�sen zavarta, hogy a h�ts� �l�sen el�g vehemensen dulakodtak. A sof�r megunta a hanc�rt meg a f�lsiket�t� vis�t�st. Gyorsan lefordult egy kihaltabbnak t�n� mell�kutc�n, �s biccentett, mire a szekr�nym�ret� - mag�hoz k�pest lepkesuhint�snyi er�vel - tark�n legyintette a r�zsasz�n s�r�bab�t. J�t r�h�gtek, hogy a l�ny arccal el�re pont a nagydarab �l�be �jult. A fick� lelkesen gombolgatni kezdte a nadr�gj�t, hogy kihaszn�lja a k�n�lkoz� helyzetet, amikor hirtelen �tjukat �llta egy Maserati.

- Na, m�r csak ez hi�nyzott! Mit akarhat Ibiki? – fintorgott kelletlen�l a sof�r.
- Lel�jem? – l�b�lta meg a mellette �l� ragy�s k�p� k�ly�k izgatottan a fegyver�t.
- A f�n�k unokatestv�r�t? Ennyire h�lye te se lehetsz! – csapta homlokon a m�sik.
- Mi�rt? �ppen nagyon zavar! – sz�lt a h�ts� �l�sr�l a nagydarab is m�ltatlankodva, mert a sz�k helyen nehezen �s lassan ment neki a vetk�z�s. 
- �dv! – t�rult fel az ajt�, �s az �jult l�ny a k�vetkez� pillanatban m�r Ibiki v�ll�n l�gott. 
- H�! Minket b�ztak meg ezzel! – pattant ki a sof�r idegesen, mikor Ibiki a l�nnyal a saj�t aut�j�hoz s�t�lt. – Nem viheted el! Orochimaru benn�nket…
- Orochimaru nagy b�nat�ra igen, benneteket b�zott meg. Ti pedig f�nyes nappal l�v�ld�ztetek a v�ros kell�s k�zep�n. Biztos, hogy erre kaptatok parancsot?
- A hely nem volt kijel�lve!
- H�t ez az! A lehet� legostob�bban oldott�tok meg a feladatot. Rengeteg a szemtan�, sz�val valakinek majd el kell vinni a balh�t.
- De mi…
- Igen, majd ti! – vigyorgott laz�n a sebhelyes, �s bedobta Sakur�t a kocsija h�ts� �l�s�re, azt�n intett az id�k�zben meg�rkez� rend�r�knek, akik azonnal k�r�lvett�k a h�rom yakuz�t, a Maserati pedig m�lt�s�gteljesen elh�zott a helysz�nr�l.

Ibiki tal�n akkor izzadt le utolj�ra ennyire, amikor randev�t k�rt Tsunad�t�l. A rend�r�k miatt nem agg�dott, hiszen rettegtek t�le. � t�lc�n k�n�lt nekik p�r balf�ket, akivel villoghatnak majd, cser�be hagyt�k, hogy int�zze a saj�t �gyeit, de ez a dolognak csak a k�nnyebbik r�sze volt. Orochimarut�l � is tartott.

Az unokatestv�re m�r v�rta. Pontosabban nem �t, hanem a h�rom j�madarat, akire r�b�zta a feladatot. Ibiki nem hib�ztatta a felel�tlen v�laszt�s�rt, hiszen gyorsan kellett cselekedni, senki se sz�m�tott a sz�k�sre, de tal�n �ppen ez volt a szerencse. Ha nem ez a h�rom f�lesz� csap le a gerlep�rra, Sakura tal�n m�r nem is �lne, vagy �lne, de sz�vesebben lenne halott. A szervezet legj�mborabb figur�it siker�lt kifognia. Ibiki egy kicsit, de t�nyleg csak egy igaz�n kicsit m�g meg is sajn�lta �ket, hogy soha t�bbet nem sz�vnak m�r szabad leveg�t. 

T�z perces aut�z�s ut�n a Maserati beg�rd�lt egy v�rossz�li h�z �ri�si gar�zs�ba, ami legink�bb egy cs�rre eml�keztetett. Furcsa �zl�se volt az unokatestv�r�nek, Orochimaru im�dta majmolni a nyugatiak �letst�lus�t, pontosabban a vadnyugat st�lus�t. Kock�s ing, farmer, sarkanty�s b�rcsizma. Marlbol�t sz�vott, pedig asztm�s volt, �s mindig k�h�g�tt t�le, a fej�n meg western kalapot hordott. �ll�t�lag m�g basz�s k�zben se vette le. Ez tal�n m�k�s is volna, ha k�zben nem lenne olyan kattant. 

Ibiki megint a v�ll�ra vette r�zsasz�n v�denc�t �s elindult megkeresni f�n�k�t. Nem kellett sokat tal�lgatni, hol lehet. A nappaliban csak �gy visszhangzottak a pisztolyl�v�sek. Kiv�telesen csak egy filmben, b�r k�zben Orochimaru egy igazi fegyvert szorongatott, �s �pp az el�tte reszket� aggasty�nra szegezte.

- Papa, hogy jutott eszedbe h�rom ekkora h�ly�t k�ldeni ut�nuk? – k�rdezte t�relmetlen�l az �regembert�l.
- S�rg�sen kellett valaki, aki k�zbel�p, �s egyed�l �k voltak k�zn�l – v�laszolta remeg� hangon az �reg, mik�zben a homloka m�r a sz�nyeget s�rolta, �gy hajlongott bocs�nat�rt esedezve.
- Papa, nem vagy m�r a r�gi. Mi�rt nem int�zted akkor te magad?
- Orochimaru, ne baszakodj m�r a saj�t ap�ddal! L�tod, hogy lassan a nev�re se eml�kszik, �s egy pillang� lekarat�zn� – l�pett k�z�j�k Ibiki idegesen. � se rajongott az �reg�rt, de m�gis csak rokon vagy mifene. Sakur�t ledobta az egyik kanap�ra, majd ny�lt a reszketeg, r�ncos k�z�rt, hogy felseg�tse a papit a f�ldr�l.
- Te ebbe ne sz�lj bele! – hadon�szott Orochimaru m�rgesen a fegyverrel. - Aki hib�zik, n�lam nem kap m�sodik es�lyt! – mondta t�relmetlen�l, �s laz�n megh�zta a ravaszt. Ibiki keze meg�llt a mozdulatban �s ut�lkozva konstat�lta, hogy beter�ti a v�r. Er�tlen�l cs�szott vissza a sz�nyegre az id�s, v�zna test.
- Ezt most mi�rt kellett? T�nkretetted az Armani ingem – mutatott a v�r�s pettyekre mag�n, �s d�h�sen kicsavarta Orochimaru kez�b�l a pisztolyt, majd m�rg�ben j� messzire dobta.
- Ne �rz�kenykedj m�r, veszek neked egy m�sik inget! Olyan sz�pet, mint az eny�m, ok�? – v�ltott b�k�t� hangnemre a kl�n vez�r. – K�l�nben k�szi, hogy helyrehoztad, amit az a h�rom l�zer elk�rt – tette hozz� h�l�s mosollyal.
- El�g furcs�n mutatod ki a h�l�dat – b�k�tt Ibiki az ing�re szemreh�ny�an. 
- Bocs, csak felideges�tett az �reg. �jabban m�r semmit se lehetett r�b�zni.
- H�t m�r nem kell t�bbet agg�dnod miatta, b�r m�g megd�gleni se tudott rendesen – intett a sebhelyes fej�vel az �tv�rzett sz�nyeg fel�. – Csak p�r centi �s a padl�n landol, �gy legal�bb nem kent volna �ssze semmit.
- Nem gond az a p�r pecs�t, legal�bb lesz valami sz�p eml�kem r�la. Anno � is mindig v�resre vert. Azok a r�gi, sz�p id�k… – s�hajtott kegyetlen vigyorral Orochimaru. – A gyerekkorr�l jut eszembe! H�l�s vagyok, hogy hozt�l nekem egy �j j�t�kszert. Ezt a kis cseresznyevir�got m�r r�g le akartam szak�tani. Kicsit csod�lkozom is, hogy eddig hogy v�dted t�lem, most meg �nk�nt idecipelted. Tal�n m�r nem keresel rajta olyan j�l?
- �n? Mintha csak az �n bulim lett volna! Pontosan tudod, hogy mennyit hozott mindkett�nknek, �s azt is, hogy r�g letudta m�r az apja tartoz�s�t.
- Akkor mit keres itt? Vagy mi�rt nem hoztad el�bb, hogy tisztess�gesen elb�cs�zzunk?
- Mert �gy gondoltam, te se vagy a saj�t p�nzed ellens�ge. 
- �h, milyen rendes vagy hozz�m! De valld be, te se j�rt�l vele rosszul!
- Mit tagadjam, de hidd el, a r�szed mindig becs�letesen megkaptad.
- �s most mi�rt d�nt�tt �gy, hogy hirtelen lel�p a lovagj�val?
- Az nem a lovagja, hanem egy ostoba, romantikus tan�r, aki azt hitte, megsz�ktetheti. Sakura semmit se tudott a terv�r�l, sose szeg�lne ellen vagy tenne ilyen meggondolatlan dolgot. 
- Nagyon v�ded! Tal�n megkedvelted a kicsik�t?
- Nem kedvelek �n senkit, csak ismerem. �vek �ta sz�mtalan lehet�s�ge lett volna, hogy sz�kni pr�b�ljon, de esz�be se jutott. Ez nem az � hib�ja, �s tulajdonk�ppen az se, hogy ilyen helyzetbe ker�lt. Az�rt hoztam ide, mert meguntam m�r az �rtelmetlen gonoszkod�st, kiv�telesen j�t akarok cselekedni. Szeretn�k neki seg�teni, hogy �j �letet kezdhessen. Meg�rdemli!
- �j �letet akarsz biztos�tani neki? Tal�n el akarod venni feles�g�l? – lep�d�tt meg �szint�n Orochimaru. Szeme v�kony cs�kra sz�k�lt, �gy m�regette a sebhelyest, aki tal�n �let�ben el�sz�r, mintha zavarban lett volna.
- Dehogy akarom feles�g�l venni! – r�zta meg a fej�t Ibiki egy er�ltetett nevet�s k�s�ret�ben. - Mit kezden�k egy ilyen tejfeles csib�vel? Tudod, hogy csak az igazi n�ket szeretem! Egyszer�en megsajn�ltam, �s azt gondolom, el k�ne engedn�nk. Nem tehet arr�l, hogy az apja egy gy�va pondr�. � mindent megtett, hogy t�rlesszen, sz�val kaphatna egy �j es�lyt.
- Mi�rt �rezem �gy, hogy nem csak az � szabads�g�r�l besz�lsz, hanem te is menni k�sz�lsz?
- Tal�n mert igaz is. Mint mondtam az el�bb, meguntam a gonoszkod�st.
- Szerinted ez �gy megy? Fogod magad �s itt hagysz ezzel a cs�rh�vel? – Orochimaru �ktelen haragra gerjedt. 
- Van m�g sz�mtalan embered, akit ugr�ltathatsz. Ne csin�lj �gy, mintha n�lk�lem meg�llna a vil�g! – lend�lt be Ibiki is. B�r a term�szet �t aj�nd�kozta meg magasabb, izmosabb testalkattal, �s sim�n unokatestv�re f�l� tornyosult, Orochimaru eszel�s tekintete �t is f�lelemmel t�lt�tte el. 
- �pp most vesztettem el az ap�mat, erre te is el akarsz hagyni? – suttogta a vez�r. Hirtelen az �v�b�l egy t�rt h�zott el�, amit a sebhelyes nyak�hoz b�k�tt, majd sz�lesen elvigyorodott. – Hogy jutott ez egy�ltal�n az eszedbe? Tal�n t�ged is megbolond�tott a szerelem? – k�rdezte k�v�ncsian.

Ibiki h�t�n patakokban folyt a ver�t�k, b�r igyekezett higgadtnak mutatkozni. Tsunad�r�l nem tudhatott senki, legal�bbis rem�lte, hogy el�g �vatos volt, de most retteg�s k�szott v�gig a gerinc�n, hogy vesz�lybe sodorta az egyetlen l�nyt a f�ld�n, aki v�gre igaz�n fontos volt. 

- Testv�rek vagyunk, j�ban-rosszban mellettem �llt�l, erre el�ruln�l egy n� miatt? – A t�r v�kony cs�kot karistolt, majd megtorpant egy ponton �s egyre m�lyebbre nyom�dott.
- Soha nem �ruln�lak el – hazudta Ibiki szemrebben�s n�lk�l. 

Orochimaru felnevetett, el�gedetten n�zett unokatestv�re gy�l�letet sug�rz� szem�be. 

- Tegy�k fel, hogy hiszek neked. De akkor elv�rom, hogy te is higgy nekem! – mondta k�nnyed�n.
- Mit akarsz?
- Veled ellent�tben �n m�g nem untam meg a gonoszkod�st, s�t, �lvezem. Szeretek kegyetlen�l j�tszadozni, szenved�st okozni, de veled kiv�telt teszek. Nagylelk� leszek. Csak egy �jszak�t k�rek a csib�ddel. Elsz�rakozunk h�rmasban, �s ha el�gedett leszek, elmehet, elengedem, �s te is mehetsz vele. Na, mit sz�lsz?

Ibiki bizalmatlanul n�zett a v�kony cs�kszemekbe, de hi�ba akarta kiolvasni, mi j�rhat a m�sik zavarodott elm�j�ben, k�ptelen volt r�j�nni.

- Te d�ntesz! – vigyorgott eszel�sen unokatestv�re. Laz�n �tl�pte apja hull�j�t, hogy k�zelebbr�l is megvizsg�lhassa leend� �ldozat�t, ezzel tov�bb hergelve a m�sikat. K�jesen v�gigsim�tott a l�ny combj�n, belemarkolt a mell�be mag�ban meg�llap�tva, hogy nem is olyan csibe m�r. �lvezettel nyalta sz�ja sz�l�t, kalapj�t h�tr�bb cs�sztatta, �gy k�rdezte kih�v�an: - Na, indulhatunk a szob�mba? 


Sakura nem �rtette, mi t�rt�nik vele. Jeges v�z z�dult az arc�ba, val�sz�n�leg ez t�r�tette mag�hoz. Ijedten ford�totta oldalra a fej�t, mert a szem�be, orr�ba folyt, k�h�gnie kellett t�le. Kellemetlen�l �sszer�ntotta b�r�t a hideg, �rzete a nyak�n �s a v�ll�n leg�rd�l� dermeszt� cseppeket. Riadtan vette tudom�sul, hogy akad�lytalanul �mlik r� mindenhol.

- Ibiki? – suttogta a f�l� hajol� arcot felismerve. A f�rfi szeme �lettelen volt, idegen. Durv�n felr�ntotta a f�ldr�l �s a falhoz tasz�totta. – Mit csin�lsz? – sikoltotta a l�ny k�ts�gbeesetten, mikor csukl�j�ra bilincs csattant, majd a k�t l�b�t is sz�tfesz�tett�k �s r�gz�tett�k.

Teljes test�ben reszketett. Lep�rg�tt el�tte, ahogy a kocsiban Itachi teste mell�zuhant, �s azt k�v�nta, b�rcsak meghalt volna akkor � is, mert tudta, hogy ami most r� v�r, m�g ett�l is kegyetlenebb lesz. Ibiki r� se n�zett, mintha meg se hallotta volna a zokog�st �s k�ny�rg�st.

Italt kevert, kett�t. Az egyiket Orochimarunak adta. A fick�n nem volt m�s, csak egy kalap.

Sakura m�r teljes hanger�b�l sik�tott. J�l eml�kezett Orochimarura �s arra, milyen volt tizenh�rom �vesen el�tte t�rdepelni megal�zottan, f�lelemt�l reszketve. Az apja egyszer�en eladta ennek a f�rfinak, mert t�l sokba ker�lt szeret�t tartani, nem futotta a csal�di k�lts�gvet�sb�l. Annyi tartoz�st halmozott fel, hogy uzsor�shoz kellett fordulnia, �gy k�lcs�n k�rt Orochimarut�l, hogy fussa egy �j bund�ra annak a kurv�nak, aki kiforgatta az apj�t �s vele egy�tt a csal�dj�t minden vagyon�b�l.

Sakura gyerek volt m�g, �s csak annyit �rz�kelt az eg�szb�l, hogy a sz�lei sokat veszekedtek, azt�n egy napon �pp az iskol�b�l ballagott haza a bar�tn�ivel, amikor meg�llt egy fekete aut� s�t�t�tett �vegekkel. Ny�lt az ajtaja, majd megragadt�k �s betuszkolt�k. A bar�tn�i sikoltozva szaladtak szanasz�t, de � hi�ba kiab�lt, nem seg�tett senki. Lefogt�k, nevettek tehetetlen verg�d�s�n, n�h�ny perces aut�z�s ut�n pedig egy f�rfihoz vitt�k, akinek Sakura m�r akkor �szrevette az �r�letet a szem�ben. 

Orochimarut nem �rdekelte, hogy h�ny �ves az el�tte remeg�, akit annyira megb�n�tott a f�lelem, hogy m�r s�rni se mert. Felr�ntotta a haj�n�l fogva �s alaposan megn�zte mag�nak. A fejl�detlen gyerektest nem tett r� t�l m�ly benyom�st, �gy gondolta, egyszer j� lesz, azt�n nekiadja az embereinek, de Ibiki k�zbesz�lt:

- Mi lenne, ha �j �zleti v�llalkoz�sba fogn�nk? 
- Kit�mj�k bab�nak?
- Lehetne, de tudok jobbat is. Add nekem! Van egy �tletem, szerintem sokat kereshetn�nk rajta.
- El�bb az�rt j�tszom vele.
- Ha t�nkreteszed, nem �r majd semmit. L�gy okos �s hallgass r�m!
- Mif�le �zletr�l besz�lsz?
- T�nyleg olyan cuki, mint egy baba. N�zd ezeket a finom von�sokat �s ezeket a nagy szemeket, meg a k�l�nleges haj�t! Kapkodn�nak �rte a modell�gyn�ks�gek. Min�l fiatalabb, ann�l jobb. Tudod, hogy h�sz �vesen m�r ki�regszenek ebb�l a szakm�b�l, de � m�g sok�ig �gy n�z majd ki, �s rengeteget kasz�lhatn�nk vele. Vannak �sszek�ttet�seim, �s jobban is tetszene ez a munka, mint l�nyokat futtatni a b�rokban. Az sz�momra m�r nem kih�v�s!
- Minden modell kurva! J�v�re m�r terhes lesz �s dobhatjuk.
- Kabuto majd elint�zi, hogy ne essen teherbe, �s �n is �gyelek r�, hogy csak a munk�ra koncentr�ljon. 
- �s a rend�rs�g mit sz�l majd, hogy ilyen fiatalon dolgoztatjuk?
- K�lf�ld�n, �j pap�rokkal, nem lesz semmi gond, �s ott jobban is keresne. B�zd r�m, gyorsan t�rleszti majd az apja ad�ss�g�t vagy m�g t�bbet is – kacsintott Ibiki az unokatestv�r�re, majd kivette a kez�b�l a l�nyt �s a v�ll�ra dobta. Apr� fenek�t j�t�kosan megpaskolta, mire Orochimaru elr�h�gte mag�t �s egy nagylelk� int�ssel jelezte, hogy beleegyezett. 

Sakura akkor nem tudta, mi lesz a tov�bbi sorsa. Nem is rem�nykedett abban, hogy �lve elhagyhatja Orochimaru h�z�t. Azt pedig v�gk�pp nem sejthette, hogy a fenek�t paskol� k�z a k�s�bbiekben sokkal szorosabban fogja �s seg�t majd, mint azt a sz�lei valaha tett�k. Sokat k�sz�nhetett Ibikinek. 

Orochimaru viszont mindig behajtotta a tartoz�st.

Most, ennyi �v ut�n �jra itt reszketett el�tte. A haj�b�l cs�p�g� hideg cseppeket m�r nem is �rezte, pedig kitart�an folytak v�gig remeg� test�n, makul�tlan b�r�n. A f�rfi felhajtotta az Ibiki �ltal kevert italt �s r��r�sen hozz�s�t�lt.

- Volt�l m�r cirkuszban? – k�rdezte vigyorogva. Sakura r�m�ltem r�zta a fej�t. 
- Ne m�r! Megint k�sdob�l�st akarsz j�tszani? – horkant fel Ibiki m�g�tte. – Tudod, hogy b�na vagy benne! Azt �g�rted, elmehet�nk, de ha te k�seket akarsz dob�lni, itt nem lesznek t�l�l�k! – Orochimaru j�kedv�en nevetett a megjegyz�sen.
- Azt mondtam, j�tszani akarok! �n d�nt�m el, hogy mit – lehelte a l�ny arc�ba, �s hirtelen egy k�st d�f�tt k�zvetlen�l a nyaka mell�. – Ne moccanj, ha �lni akarsz – suttogta. Hozz�hajolt, sz�j�t a l�ny sz�j�ra tapasztotta �s undor�t� hossz� nyelv�t �tdugta �ldozat�hoz egy kis j�t�kra. Cs�knak indult vagy �lve boncol�snak? Mindegy is, mert Sakur�t a f�lelem megb�n�totta �s hangtalanul t�rt mindent. 

Hajnalig tartott a k�nz�s. Ibiki szerencs�re nem csak er�sebb �s magasabb volt unokatestv�r�n�l, hanem az italt is jobban b�rta. Neki el�g volt k�t �ra alv�s, hogy �jra j�zan fejjel gondolkodjon. Ny�l� szemei azonnal Sakur�t kerest�k a felfordul�sban. Tudta, hogy ez az egyetlen es�ly, ha cselekedni akar. Arra m�r r�j�tt, hogy �t Orochimaru sohasem engedn� el, de legal�bb a l�nyt menteni akarta. 

Gyorsan fel�lt�z�tt, azt�n az �sszegabalyod� p�rhoz l�pett. Majdnem elh�nyta mag�t, ahogy cib�lni kezdte unokatestv�r�t Sakur�r�l. Orochimaru v�zna test�t mintha csak a tetov�l�sok tartott�k volna �ssze, megl�tszott rajta az �vtizedek �ta tart� hedonista �letst�lus. Drog, pia, rengeteg n�. Csoda, hogy nem rohadt m�g le az a nyeszlett micsod�ja. 

Arra bezzeg volt esze, hogy b�cs�z�ul �jra t�nkretegyen egy �rtatlan embert. Sakura, b�r gyeng�n l�legzett, de ezen k�v�l nem sok jel�t mutatta az �letnek. Meggyal�zott teste tarka t�rk�pk�nt mutatta be az emberi kegyetlens�g sz�nes t�rh�z�t. 

Ibiki takar�ba csavarta �s a v�ll�ra dobta. Megfogadta, hogy ez lesz az utols� alkalom, hogy �gy cipeli ezt a szerencs�tlent. A h�zban Orochimaru emberei mind kit�rtek az �tj�b�l, mik�zben a Maseratij�hoz sietett. �gy �rezte, �veket �regedett egyetlen �jszaka alatt. Nem is akart a l�nyra n�zni, mert �gy is kell�en gy�t�rte a b�ntudat, de az el�tte �ll� feladat m�g enn�l is nehezebbnek �g�rkezett. Szembe kellett n�zni Tsunad�val.

A n� nemr�g �rt haza az �jszak�s m�szakb�l. K�cos hajjal, �lmos, meglepett szemekkel nyitott ajt�t, de az �lom egy pillanat alatt kir�ppent a szem�b�l, amikor felfogta, mit l�t. Szerelme egy fiatal gyerekl�nyt cipelt a v�ll�n. A nagydarab f�rfi sz� n�lk�l benyomult mellette �s a kanap�ra dobta az �lettelennek t�n� testet.

- Hoztam p�nzt – dobott egy k�teg bank�t is a pokr�cba bugyol�lt csomag mell�. – Tedd rendbe, amennyire lehet, �s azonnal utazzatok olyan messzire, amennyire csak b�rtok. Soha t�bbet nem j�hettek ide vissza! – mondta a megdermedt n�nek, aki csak �llt m�g mindig az ajt�ban �rtetlen�l, majd lassan megmozdult, becsukta az ajt�t �s Sakura mell� rogyott a kanap�ra.
- Ki tette ezt vele? – k�rdezte elborzadva, pedig csak a s�padt arcot meg a kikandik�l� karokat �s v�llakat l�tta.
- �n – v�laszolta a f�rfi csendesen.
- Te? Nem hiszem el, hogy ezt te k�pes lenn�l… - Tsunade elhallgatott. Remeg� sz�ja sz�l�re ezernyi k�rd�s t�dult, de v�g�l csak annyit mondott: - Kiz�rt, hogy te valakivel �gy b�nj. Ezt valaki m�s tette!
- Nem fontos, ki volt pontosan! A l�nyeg, hogy �n tehetek r�la, �s te is �gy fogsz j�rni, ha nem indultok min�l el�bb! – Ibiki ketrecbe z�rt tigrisk�nt j�rk�lni kezdett idegess�g�ben, mert annyi mindent szeretett volna m�g mondani a n�nek, akit a vil�gon a legjobban szeretett, m�r ha egy ilyen rongy ember, mint �, a sz�j�ra veheti ezt a sz�t. Sz�val szerette, im�dta, �s f�ltette a v�gletekig, ez�rt most musz�j volt min�l hamarabb elb�cs�zniuk.
- Csak p�r perced van, hogy mag�hoz t�r�tsd �s �sszecsomagolj. Musz�j azonnal elutaznotok!
- Hov�?
- Londonban ismerek valakit, aki seg�thet.
- �s te nem j�ssz vel�nk?
- Azzal meg�rn�m mindh�rmunk hal�los �t�let�t. Neked kell elk�s�rned a l�nyt.
- Nem el�g, ha elviszem Londonba? Ut�na visszaj�hetn�k �s megbesz�lhetn�nk…

Ibiki d�h�sen r�ntotta sz�t a pokr�cot Sakur�n, hogy Tsunade l�ssa, mit�l akarja �vni. A n� v�gre meg�rtette, �s k�ts�gbeesetten zokogni kezdett.

- Mikor egy�tt voltunk, l�ttad a tetov�l�sokat. Tudtad, ki vagyok – motyogta elgy�t�rten a f�rfi. 
- Igen – b�logatott Tsunade, de m�gse tudta elhinni, hogy ez a csupasz�v, kedves ember, aki tot�lis zavarban, talpig v�r�s�dve v�rta egy malomker�knyi m�ret� r�zsacsokorral a k�rh�z aul�j�ban, ugyanaz a szem�ly, aki ilyen sz�rny�s�gre k�pes. 
- Meg�rtem, ha ut�lsz – l�pett hozz� Ibiki. A hangj�ban annyi f�jdalom bujk�lt, hogy Tsunad�nak m�g nehezebb volt tiszt�n gondolkodni. – De hidd el, nekem soha sem volt m�s v�laszt�som. Olyan csal�dba sz�lettem, ahol az els� l�legzetv�tellel megpecs�tel�dik minden gyermek sorsa �s nincs ki�t. Csak azt sajn�lom, hogy t�ged is beler�ngattalak!

A n� nem b�rta tov�bb. Bizonyoss�gra volt sz�ks�ge, hogy nem t�vedhetett ekkor�t. Fel�llt �s Ibikihez l�pett, meg�lelte. Ibiki eg�sz test�ben remegve �lelte vissza �t. Egy�rtelm�, hogy f�lt. Tsunad�t megd�bbentette, hogy ez a hatalmas, rettenthetetlen f�rfi miatta retteg �gy, de ett�l a felismer�st�l hirtelen megnyugodott. M�gse t�vedett! Ibiki t�nyleg szereti.

Sz� n�lk�l indult, hogy bepakoljon, �s elhat�rozta, hogy t�rt�nj�k b�rmi, er�s marad. Er�snek kell lenni mindh�rmuk�rt, mert b�rki is ez a l�ny, Ibikinek nagyon fontos. �s ha Ibikinek fontos, akkor neki is, mert � se szeretett m�g �gy senkit, mint ezt a kiismerhetetlen, sebhelyesarc� f�rfit.



�t �vvel k�s�bb.

Egy fiatal l�ny siet�s l�ptekkel v�gott �t a parkon. Ut�lta a londoni nyirkos leveg�t �s azt, hogy a sz�l k�ny�rtelen�l bef�jt v�kony kab�tja al�. Mihamarabb otthon akart lenni, mert s�t�tedett, r�ad�sul �gy �rezte, mintha figyeln�k. Tsunade m�r sz�mtalanszor elmagyar�zta, hogy ez csak a rossz eml�kek miatti beidegz�d�s, �s itt biztons�gban van, de Sakura nem tudta elhessegetni a kellemetlen �rz�st, hogy valami vesz�ly leselkedik r�. A t�rt�nteket m�g mindig nem siker�lt kihevernie. B�r testileg meggy�gyult, az az �jszaka Ibikivel �s Orochimaruval egy �letre elvette a kedv�t a f�rfiakt�l. �s nem csak a f�rfiakt�l. Egyszer�en k�ptelen volt megb�zni az emberekben.

Rettegett. Folyton rettegett mindent�l �s mindenkit�l.

Csak t�z l�p�s �s el�ri a keskeny utat. Ha azon �tv�g, ott is a h�zukhoz vezet� l�pcs�. M�g �t l�pcs�fok �s be�r a biztons�gos falak k�z�.

Az utat v�gre el�rte, m�r �ppen lel�pett volna, amikor a semmib�l egy aut� v�gott el�. Fekete volt, s�t�t�tett �vegekkel. A f�lelem megdermesztette, amikor kiny�lt az ajt�. Egy magas, izmos, �zsiai f�rfi bukkant fel. A novemberi hideg ellen�re fekete trik�t viselt, karj�n pedig ott tekerg�z�tt az ismer�s tetov�l�s. Fiatal volt, ak�rcsak �. Fekete haja r�vidre ny�rva, mint egy kommand�snak. 

- Gondolom, nem �gy k�pzelted a viszontl�t�st – mondta keser�en, mik�zben megragadta a l�nyt �s bel�kte a kocsiba. Sakura t�gra ny�lt szemekkel b�mult az ismer�s, de m�gis idegen arcra, majd a tetov�l�sra, �s nem �rtett semmit. 
- Mi�rt? – suttogta.
- �t �vem ment r�, hogy kinyomozzam minden titkod. Elj�ttem �rted, hogy bossz�t �llhassak a b�ty�m�rt.