Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

41. fejezet

Két hónap elteltével Sasuke kőkemény törvényeket hozott, ami abból következett, hogy megtudta, ki rabolta el annak idején birodalmából szeretett kedvesét. Saját kezébe vette az áruló büntetését, akinek hamar nyoma veszett. Az egész testőrséget szinte teljesen lecserélte, olyanokra, akiknek a hűségéhez nem fért kétség. Ha távol volt, akkor azoknak a személyeknek a vigyázó szemei figyelték titkon Sakurát. Ők ügyeltek arra, hogy Keiko nehogy ártani merjen neki. Most a szokásosnál is jobban kellett őrizniük, de sokuknak fogalma sem volt, hogy miért. Egyedül a kapitányok és az Uchiha bizalmasai tudták az okát.

Késő éjszaka volt, és a hálószoba ablakai ki voltak nyitva, amin keresztül az erős szél betört a helyiségben. Az ablakot csapkodta, és a függönyt úgy táncoltatta, mint a nádszálát, ami az erős széltől kettétörik. Sakurának riadtan felpattantak a szemei, és a szívéhez kapta a kezét, ami zakatolt a hírtelen jövő robajra. Majd felszisszent, amikor kínzó fájdalom tört rá. Az oldalára feküdt és felhúzta a lábait, de a fájdalom csak erősödött. A hangos sikítását messze el lehetett hallani. A párnát görcsösen szorította. 
A semmiből megjelent egy férfi, aki fehér porcelán maszkot viselt. A kutya fejet ábrázoló maszk gúnyosan mosolygott, és keskeny szemei olyan hatást keltettek, mintha bármikor támadhatna. Ujjatlan fekete pólót visel, amin szürke mellény volt. A karjain hosszú fekete kesztyűt viselt, amire szürke karpáncél volt húzva. Jobb karján piros tetoválás volt. Levette a fehér porcelán maszkot, és odasietett az ágyon fekvő nőhöz.  
 – Sakura tarts ki. Ha hamarosan nem fog enyhülni a fájdalmad, akkor szólok a feleségemnek.
 – Sasuke-kun… hol… van…?
 – El kellett mennie, de hamarosan visszatér. – mondta Kakashi, aki észrevette, hogy a fekete lángokhoz hasonlító jelek mutatkozni kezdtek a rózsaszínhajú nő karján.

 

Eközben a démonok birodalmában Orochimaru az alkoholos italát kevergette, majd beleivott. Közben a két oldalán nők kényeztették, és szó szerint harcoltak azért, hogy a kígyó rájuk figyeljen, ne pedig az előtte táncoló, hiányos öltözetű nőket nézze. Kellemes fuvola hangja hallatszott oldalról. Egy rózsaszín hajú, és barna szemű nő játszott rajta. 
 ~ Hm. Vajon Sasuke, miért ragaszkodott ahhoz, hogy Kakashi legyen a bérgyilkososztagának a kapitánya? A legjobb harcosokat vitte el, akik ráadásul hozzá hűségesek. Gyanús, ilyesmi csöppet sem vall rá. Biztos okkal tette, csak azt nem tudom, hogy milyen okból… meg kell tudnom! ~ 
Pont mikor erre gondolt megérkezett Karin, aki mindig tudatatta vele a fejleményeket. Ez a vörös hajú nő volt a kémje, már hosszú idő óta. A képességei angyal létéhez képest páratlanok voltak, és eddig minden küldetést sikerrel teljesített. 
 – Orochimaru-sama, sajnálom, de csak most tudtam feltűnés nélkül eljönni. Itachi szinte mindig figyel, szerintem nem bízik meg bennem.
 – Hahaha, kedvesem, nem könnyű elnyerni mások bizalmát. Nagyon óvatosnak kell lenned Itachival. De halljuk, milyen híreket hoztál.
Karin feljebb tolta a szemüvegjét, és a táncoló nőkre nézett. Ezzel jelezte a fehér kígyónak, hogy bizalmas dologat 
akar a tudtára adni, amihez másnak nincs köze. A hosszú sötét barnahajú férfi felemelte a kezét, mire anők  abbahagyták a táncolást . Legyintett a kezével, mire a nők kivonultak, még a mellette lévő nők is elmentek. Egyedül a rózsaszín hajú fuvolás nő maradt, aki odaült a férfi mellé. 

 – Nyugodtan mondhatod már, Tayuya a személyes testőrségem második legjobb harcosa. 
 Karin vonakodva nézte a nőt, majd Orochimarura nézett és bólintott. 
 – Sasuke-kun beleszeretett egy nemes angyalnőbe. Sőt attól a nőtől született is egy kislánya. 
Orochimaru hitetlenkedve emésztette meg az információt, és a hosszú nyelvével körbenyalta a száját. Régóta eltűnt a nemes angyalok klánja, és kizártnak tartotta, hogy lenne olyan, aki túlélte volna a háborút. De Karin egyre jobban erősködött, hogy higgyen neki, de még mindig nem nagyon tudta elhinni. Az, hogy két nemes angyal túlélte volna a tragédiát, az szinte lehetetlen volt. De ha mégis igaz, akkor mindenáron meg akarta szerezni őket. Egy ilyen lehetőséget nem hagyhatott veszni, ezért azt mondta: „Rendben, elküldök valakit, hogy kiderítse, valóban igazat mondtál-e.”

 

Kakashi becsukta maga mögött az ajtót, és gyilkos pillantással fordult oda a veszedelmesen mosolygó nőhöz. A nőnek olyan vörös ajkai voltak, mintha vérrel kente volna ki. Hosszú lila haját tekergette a mutatóujjára. 
 – Az elmúlt pár napban a kis kurva fájdalmas kiabálásától zeng az egész palota. 
 – Hagyd figyelmen kívül.  És ha kedves életed, akkor többé ne merj idejönni. Tudod, hogy Sasuke-sama parancsba adta, hogy te nem jöhetsz ennek a helyiségnek a közelébe. – mondta Kakashi fenyegetően figyelmeztetve a nőt. 
Egyszercsak újra nyilott az ajtó, és egy nő lépett ki rajta. A nő egy fejjel alacsonyabb volt a Hatake férfinál, és az arcára két lila vastagabb csík volt rajzolva. Gesztenyebarna szemei szeretettel nézték a szürke hajú férfit, aki egész testében megfeszült. Bármikor készen állt arra, hogy megtámadja Keikót.  A lila hajú asszony behunyta a szemét, és fennhéjázóan hátat fordított nekik.  
 – Nem tudtok becsapni! Tudom, hogy Sasuke kurvája újra terhes! Jól teszi, hogy ennyire őrzi a kis védencét, mert ha nem tenné, akkor már most megöltem volna. – mondta Keiko majd méltóságteljesen 
elvonult

Kakashi a rövid barna hajú nőhöz fordult, és szorosan magához ölelte . Úgy ölelte, mintha bármelyik pillanatban eltűnne. Nagyon régóta éltek boldog házasságban, ezért Rin szavak nélkül is tudta, hogy a férje nagyon félti. Keiko nagyon vérszomja perszóna volt, aki könyörtelenül végzett azokkal, akik az útjába mertek állni. 
Rin megnyugtatóan két keze közé fogta a férje arcát, és csak annyit mondott: „Ne félts engem”.

   
Másnap késő éjszaka Sakura verejtékezve vergődött az ágyon, és fájdalmas kiabálásait messze el lehetett hallani a palotában. A sötét égbolton egyetlen árva csillag sem látszódott. Hátborzongató vihar tombolt, és az eső az ablakokat verdeste, nem egyszer azt a látszatot keltve, hogy betöri az áttetsző üveget. A villámok dörgését mindenhol hallani lehetett a birodalomban, és egy rövid percre felvillantották a sötét éjszakát. Hayaka sírt félelmében, félelemmel töltötte el az édesanyja fájdalmas kiabálása és tomboló vihar. A rózsaszín hajú nő a kiságy felé fordította a fejét, ahol a kislánya feküdt. Minden erejét összeszedte, hogy fel tudjon ülni, de csak még erősebb fájdalom nyílalt a testébe. Egyszer csak a szobában megjelent a fekete köpenyes férfi, aki odasétált a nőhöz. A kínzó fájdalmak között vergődő nő a férfihoz fordította a fejét. Smaragdzöld szemei felragyogtak, de a fájdalom hamar eltüntette ezt a varázslatot. Az arca piros volt, és a szája kicserepesedett, a testén látni lehetett a verték cseppeket, melyek a hálóingét is átnedvesítették. Remegett az egész karja, amikor kinyújtotta a férfi felé. A hófehér bőrén tovább terjedtek a fekete lángokhoz hasonlító jelek. De mostanra már a lábán is feltűntek ezek a minták. A férfi kicsatolta a köpenyét, és a fiatal nő remegő testére terítette. Felkapta, mint egy könnyű tollpihét, és egy másik ajtóhoz sétált, amit berúgott. Az ajtó csaknem kettétört, és hangos csapódással ért a falhoz.  Megengedte a zuhanyt, és a zuhanyrózsából folyó víz alá ült Sakurával. 
 – Sa-Sasu-ke-kun… - mondta Sakura, mikor a kezét a szerelme arcához emelte, de nem tudta, és az erőtlen karja lehullott volna újra a vékony testére, ha az Uchiha nem fogja meg. 
Sasuke a gyengéd, remegő kacsót odaemelte az arcához. A zuhany alatt ülve, mindketten csurom vizesek voltak. Hamar lekerült a hálóing Sakuráról, és meztelen testét a szerelme karolta át védelmező, erős karjaival. 
 – Ez a gyerek tönkre tesz téged. Jobban kínozza a testedet, mint amikor Hayakát vártad. 
 – Sajnálom… az én hibám… nem vagyok elég erős ahhoz, hogy könnyen – AHHHHHHH! … – hogy könnyen megszülhessem a gyerekeidet.  – AHHHHHHHHH! 
Az Uchiha érezte, ahogy a rózsaszínhajú angyal remegő teste hozzá simul, és másik kezével, a ruháját szorítja. Megrázta a fejét, és megcsókolta a jegyesét. A nyelve minden zúgott bejárt a nemes angyalnő szájában. Vadul, szenvedéllyel csókolta, és harapdálta a telt ajkat. 
 – Ne merd magadat hibáztatni! Ha megtudom, hogy ezzel a gondolattal gyötrőd magad, akkor nagyon dühös leszek! 
Sakura belenézett élete értelmének gyönyörű sötét szemeibe, majd elájult a fájdalomtól.

Hajnalban még jobban tombolt a vihar. Az ég még sötétebb volt, mint éjszaka. Igaz ezt nehezen lehet elhinni, de a birodalomban még soha nem volt ilyen sötét, és ilyen pusztító vihar amit, félelmetes villámok kísértek. 
A tanácsteremből messze el lehetett hallani Sasuke hangját. A dühét a kinti természeti viszonyok tükrözték. Kakashi és a többi maszkos katona meg sem mert mozdulni, még lélegzetet is alig mertek venni. A szürke hajú férfi külön állt a csapatából, mivel ő volt a kapitánya a maszkokat viselő katonáknak. Az alárendeltjei mind térdeltek a földön, fejeket lehajtva. 
 – Nem érdekel milyen áron, de enyhíteni kell Sakura fájdalmát! Kakashi, azt mondják, hogy a feleséged a legjobb orvos, de az ellenkezőjét tapasztalom! Remélem, azt sem kell mondanom, akár a nyomorult életetek árán is meg kell őt védenetek! Ha egy haja szála is meggörbül, akkor én foglak titeket megölni! – dühöngött Sasuke, amikor a teremben perzselő tűz terjengett, amit ő kénye-kedve szerint irányított. 
A pirosas-sárgás tűz megvilágította minden katona arcát, akik rémületükben meg sem tudtak mukkanni. Kakashi az Uchiha mellé sétált, és a vállára tette a kezét. 
 – Higgadj le, Sasuke-sama. Rin éjjel-nappal azon dolgozik, hogy megkönnyítse Sakura úrnőnek a terhesség idejét, de sajnos eddig…
Az Uchiha lerázta magáról a kapitány kezét, és gyilkos tekintettel nézett rá. A szürke hajú férfi nagyon régről ismerte Sasukét, ezért pontosan tudta, hogy forrófejű, és amit mondott, az úgy is lett. Nem tűrt ellenszegülést és árulást, ha valaki nem teljesítette jól a parancsait, annak hamar végét ért az élete.

Chiasa elgyengülve sétált a sötétség birodalmában, az uralkodó palotájának több ezer mérföldes kertjében. Szaporán vette a levegőt, hogy a levegő bejusson a tüdejébe. A keze és a lába is remegett, ahogy egyre beljebb ment a kertben, annál nehezebb volt számára a menés. Nagy volt ezen a helyen a gonoszság és a sötétség, amit semelyik angyal nem képes hosszú ideig elviselni. Odavonszolta magát egy fához, aminek érdes kérgére helyezte a kezét. A fa törzsét tüskés növényzet nőtte be, aminek egy szúrása is rettentő fájdalmat okozott.  A szőke hajú nő nyomban elrántotta a kezét, és akkor váratlanul jelenést látott. A szemeiből eltűnt az élet csillogása és helyette üresség maradt.

*

Korom sötét volt, mintha a világ összes fénye egyszerre hunyt volna ki. Egy magaslaton lehetett, mivel érezte a csupasz talpa alatt a harmatos füvet. De valami megváltozott. Mikor előre akart lépni párat, a két csuklójában és bokájában egyszerre több szúrást érzet. 
 - Ahhhhhhhh! – hallatszott messzire a fájdalmas kiáltása. 
Majd rémülten megérezte, hogy valamik vagy valakik erősen hátrahúzzák. Dacolt az ismeretlenekkel, de minél jobban próbált elfutni előlük, annál többször és mélyebbre hatoltak a tövisek a bőrében.  Végül a fájdalom megtörte őt, hátrazuhant és a sötétség karmai magukhoz húzták. Ahogy a földön feküdt, meglátta a vörös teliholdat, ami az egyetlen fényforrás volt ezen a helyen. Egyszer csak valaki felrángatta, és erősen hozzávágta egy fához. Majd érezte az idegen kezét a nyakán, amint az szorosan szorítani kezdte. 
 - Nem kell sokat várni arra, hogy elvégezzük veletek a szertartást. – hallatszott a gonosz hang. 
 - Szertartást? – kérdezte
 Chiasa, majd alig, hogy ezt kimondta a szemei elkerekedtek a rémülettől. 
Igen, rájött, hogy milyen szertartásról beszélt ez az alak, akit nem látott, mivel a sötétség elrejtette. Egyedül a karján látta a hosszan húzódó fekete tetoválást. Egyszer csak a testét tüskés indanövények fonták körbe, és a fa fogságához kötözték. 
 - Az arckifejezésedből tudom, hogy felfogtad, hogy mit szándékozunk veletek tenni. 
~Veletek~  gondolta zavarodottan a szőke hajú nő. 
Ösztönösen oldalra fordította a fejét, és meglátta a lányát, amint eszméletlenül a fa törzséhez volt kötözve.  
 - Te szemét, mit műveltél a lányommal?! Ha bántani merted, velem gyűlik meg a bajod. 
 - Hahahaha! Azt hiszed, félek tőled asszony? Ez a lány meghiúsította a tervünket. Amint odaértünk, elbújtatta a gyerekeit, hogy ne találhassunk rájuk. Majd képes volt felajánlani magát túsznak, hogy a nyomorult fattyait mentse. Ő vele fogjuk először elvégezni a szertartást, hogy Uchiha Sasuke megtapasztalja a fájdalmat: annak a fájdalmát, hogy az asszonyát megöljük. Egymaga nagyobb városokat pusztított el, nem kímélve senkit, egyedül a szukáját óvta mindentől. 
Sakura kezdett ébredezni, és homályosan körvonalazódott előtte a táj. Alig hallhatóan csak azt mondta: „Sasuke-kun”, majd ismét elájult. 
 - Szerencsétlen. Szinte már gyengébb, mint a halandók, az erejét is elvesztette a terhességei alatt. De ettől függetlenül a vére által tovább növelhettem az erőmet.

*

Chiasa verejtékezve tért vissza a valóságba. Ebben a látómásába beleborzongott, még mindig a hideg rázta. Ha nem jön rá, mielőbb hogyan lehetne ezt a szörnyűséget megakadályozni, akkor szörnyű dolgok fognak történi. Információt kellett szereznie ezekről a tetoválással rendelkező személyekről. Mindenáron meg akarta védeni a lányát, hisz nem engedhette, hogy további szenvedéseket kelljen átélnie. 

Még nincs hozzászólás.