Naruto kivételesen örült, hogy az ügyfelek megállás nélkül szállingóztak az irodába. Persze nem mind hozzá jött, de valahogy mindig úgy hozta a sors, hogy Sakura és ő nem voltak egyszerre szabadok. Elég ronda, hogy ennek örül, de nem tehet róla. Egyre idegesebben pislogott a monitorja alján villogó órára. Nemsokára ebédidő. Gaara és Kankuro már egy ideje elmentek, és Hinata vezetési módszereinek ismeretében tíz percen belül visszapenderítik őket. Akkor aztán ő kettesben maradhat a feltehetően kérdések sorát rázúdító Kibával és Sakurával... Alig észrevehetően megrázkódott. Mégis hogyan kéne tálalnia? Barátai első két kérdése az lesz, hogy ki a titkos macskája, és hogy miért nem jutott ágyba időben. Szinte hallotta is a fejében a választ... "Ó, csak Hyuuga Hinata, és azért nem jutottam ágyba, mert miután végre kiszenvedtem annak a szemétnek a nyavalyás prezentációt, a főnökasszony úgy meglovagolt, hogy még egy órával később is csillagokat láttam az élvezettől..."

- Naruto?

A férfi úgy megrándult, hogy majd kiesett a székéből. Tátogva nézett körbe, s mikor tudatosult benne, hogy a vendégmentes Sakura szólította meg, ismét megrándult.

- I-igen? - Dadogta, s legszívesebben leharapta volna a nyelvét emiatt. Sakura felsóhajtott, aztán nagyon komolyan nézett rá.
 

- Ne csináld ezt. Nem mondom, hogy nem vagyok mérges, mert nem lenne igaz... - Naruto látta a megbántottságot a zöld szempárban, és ettől súlyos kő nehezedett a mellkasára. - De attól még a barátod vagyok. Mi történt?

Naruto is felsóhajtott. Mit nem adna, ha olyan egyszerű lenne a helyzete, hogy pár mondattal elmagyarázhassa...! Kinyitotta a száját, hogy valami értelmesen mondjon. Vagy bégessen, nyivákoljon, akármit, csak kezdjen végre hozzá. De a rózsahajú lány megforgatta a szemét, és nem várta meg a mekegését. 
 

- Jó, akkor kérdezek én. - Egy levegővételnyi időre csend volt. - A te úgynevezett macskád... a barátnőd? - A férfi kerülte Sakura tekintetét. Igen, itt a várva várt kérdés egyik verziója, de még csak nem is úgy tették fel, hogy egy igen-nem válasszal letudhassa. Óvatosan megvonta a vállát, s szemeit a monitorára meresztette.
 

- Hát... iiigen - Húzta el a szót. - Valami olyasmi.

- Tehát négylábú, szőrös, nyávogó, hosszú farkú, karmolászó, Soróhoz hasonlatos macskád nincs. - Kijelentésnek hallatszott, Naruto mégis tudta, hogy reagálnia kell. Heh, de mégis hogy?
 

- Nincs.. - Bólintott rá ennek ellenére Naruto, majd megkockáztatott egy oldalpillantást Sakurára, de annak arcából nem nagyon tudott semmit kiolvasni.

- Akkor tehát azért voltál olyan boldog, mert becsajoztál. - A nő hangja olyan hirtelen mélyült el, hogy Naruto nem tudta megakadályozni, hogy egyik szőke szemöldöke ne emelkedjen a magasba. És mikor rájött a hangszínváltozás okára, összeszorult mellkassal szívta be az ajkát. 

A férfi tudta, hogy most kéne vallania, most kéne letisztáznia a helyzetet. Egyelőre Hinata nevének említése nélkül. Sakura arcáról egyértelműen le lehetett olvasni, hogy szomorú és megbántott. Zöld szemeit mereven a földnek szegezte, ujjai szórakozottan babráltak rövid szoknyájának szegélyével. Naruto szinte hallotta, ahogy forognak a nő agykerekei. "Miért nem én? Pedig én itt vagyok itt mellette két éve a barátjaként. Azt hittem, kedveljük egymást. Akkor miért nem én? Miért nem én?!" Narutónak most kellett volna felemelnie a kezét, hogy megsimogassa a lány fejét, elűzve a félelmeit. Megmondani neki, hogy nem vele van a baj, és ne kételkedjen emiatt magában. Hogy ő csodálatos lány.
A szőke azonban furcsa gombócot érzett nem csak a torkában, de szinte minden testrészében is. 'Ugyan, gyerünk már, Uzumaki!' Kiáltott magára. 'Sakura az egyik legjobb barátod! Ahogy Kiba, úgy ő is képes lesz majd elfogadni! Bízz benne!' Elszántan nyelt egyet, majd megpördülve megragadta Sakura kezeit, s elszánt tekintetét a meglepett zöldekbe fúrta.
 

- Sakura! - Rohadtul nem érdekelte, hogy a hangja szinte visszhangzott a pillanatnyilag üres irodában. - Figyelj rám. Sajnálom, hogy hazudtam, nem szabadott volna. A barátom vagy. - A zöld szemek elfordultak tőle, de Naruto finoman megszorította a lány kezeit, hogy ne fordítsa el a tekintetét. - A két legjobb barátom egyike. Hülye, és szemét dolog volt tőlem, hogy eddig titkoltam, de... - Egy pillanatra elakadt a hangja. Nem, ha már belekezdett, be is fejezi! - Én valójában...

- Hagyd... nem számít... - Szakította félbe Sakura halkan. Naruto beharapta a száját, mire a nő arcán halvány mosoly jelent meg. - Az ember csinál hülyeségeket, amikor szerelmes. Ugyan nem esett jól, de megértem, hogy...

- Szerelmes?! - Hördült fel Naruto, és egy csapásra kiment a fejéből a nagy vallomás. - Szerelmes?! - Ismételte meg még egyszer, s lelki szemei előtt akaratlanul is megjelent az utálatos-és-utálatosan-vonzó Hyuuga Hinata képe. - Dehogy vagyok szerelmes!

Sakura meglepetten pislogott, de Naruto ezt szinte nem is látta. Még hogy ő szerelmes? Hinatába? Ugyan már! Az tény, hogy már nem gyűlöli annyira azt a fruskát, mint mondjuk egy hónappal ezelőtt, de új keletű szexuális kapcsolatuk nem torzította el ilyen mértékben az érzéseit. Hiszen mikor volt szó kettejük közt érzelmekről? Soha! Munkaviszonyukat leszámítva a szex volt az egyetlen kapocs kettejük között. Pusztán a testi vágyak kielégítése, ennyi. Hisz még csak nem is tud az Hyuugáról semmit, dohogott tovább magában. Csak azt a pár apróságot, amit akkor említett meg a nő, mikor először vitte fel magához, és aztán vasárnap délutánig nála maradt. De sose beszélgettek, nem randiztak, és semmit nem csináltak együtt. Leszámítva a munkát. Úgyhogy... nem, nem szerelmesek. Sőt, Naruto őszintén kételkedett benne, Hinata képes-e egyáltalán szeretni. Valahogy nem tűnt annak a típusnak. A "Hyuuga" énje legalábbis biztosan nem. De a legdurvább az volt, hogy Naruto nem értette, miért akadt ki ennyire ezen az ártatlan kijelentésen. Tényleg. Miért akadt ki ennyire?

- Hogyhogy nem vagy szerelmes? - Kérdezte döbbenettel a hangjában Sakura. - De hát... Nem úgy volt, hogy jártok?

- Hát... de, igen, fogjuk rá... - Feszengett Naruto, bár az agya még mindig le volt zsibbadva az elképzeléstől, miszerint ő "szereti" Hinatát. - De nem... nem vagyok belé szerelmes, dehogy. És ő se szeret engem! - Tette hozzá gyorsan Sakura összeszaladó szemöldökei láttán.

- Nem értem... - Csóválta meg a fejét a fiatal nő. - Te sose tűntél annak a típusnak, aki pusztán a szexért...

Hogy mit akart mondani, az végül nem derült ki, mert ebben a pillanatban kinyílt a hátsó ajtó, és a két Sunai lépett be a terembe. Kankuro rájuk se pillantott, de Gaara arca érdeklődőn szegeződött rájuk, amiből a két barát rájöhetett, hogy legjobb esetben is hallották az utolsó "szex" szót... amitől aztán elpirultak. Sakura zavartan félrerántotta a fejét, de a pirosság még a nyakára is lecsúszott. Naruto még akár nevetni is kezdett volna, milyen aranyosan nézett ki a lány... de elakadt a lélegzete, mikor a két Sunai nyomán Hyuuga Hinata lépett be az irodába.

'A rohadt életbe!' Üvöltötte a fejében egy hang, és Naruto érezte, hogy az arca lángra gyúl. Talán még Sakurát is felülmúlva. Erősen beharapta a száját, miközben azon tanakodott, vajon Hinata mennyit hallott... Remélte, hogy csak a legvégét, bár az is épp elég kellemetlen... Óvatosan pillantott fel a sötétlila szemekbe, és döbbenten látta, hogy azok felvillanva merednek Naruto kezeire. A szőke követte a tekintetét és csak ekkor vette észre, hogy még mindig szorítja Sakura kezeit, ráadásul annyira, hogy az ujjai már egészen elfehéredtek. A lánynak is csak ekkor eshetett le, mert azonnal elrántotta őket és visszagördítette székét a saját pultjához. Naruto nagyot nyelve nézett újra a Hyuugára, de annak szemei már újra jegesek és ridegek voltak. 'Hallotta?' Töprengett magában, s észre sem vette, hogy lassan már sebesre szívja az alsó ajkát. A helyiségben néma csend uralkodott, míg végül Gaara halkan megköszörülte a torkát.
 

- Khm... Mehettek ebédelni.

Sakura zöld szemei az övéibe villantak, mire Naruto ismét felsandított Hinatára, de az nem nézett rá. Mi baja van? Ha hallotta őt... megsértődött volna? Még a gondolatot is nevetségesnek érezte, hogy a jégszívű Hyuuga gyerekesen bedurcizott volna, mégis bántotta a gondolat. De hát semmi rosszat nem mondott! Elvégre ők tényleg nem... mármint tényleg csak a szex miatt... hiszen sosem volt szó közöttük másról!!

- O-oké... - Hebegte nehezen megtalálva a hangját Sakura, aztán felállt, s miközben fejét leszegve ellépett Naruto mellett, láthatatlanul megkocogtatta a férfi vállát. - Gyere. Keressük meg Ki-Kibát is...

- Igen, persze... - Motyogta automatikusan a szőke miközben felállt, majd a lány nyomában megindult az ajtó felé. Ahogy ellépett Gaara mellett, szeme sarkából a sötéthajúra sandított, de az meg sem moccant, lila szemeit továbbra is a pultokhoz szegezte. Naruto orrát azonban megcsapta a nő illata, s ettől kiszáradt a szája. Vagy az egész csak az irtóra ciki helyzet miatt lett volna...? Mikor becsukódott mögötte az ajtó, világosan érezte, hogy élete leghosszabb és leglassabban vánszorgó óráinak néz elébe.


 

~ * ~

Naruto maga is halkan felnyögött, s elégedetten nyelte el a nő élvezetét. Álláról a nyakára csordult pár csepp, de mielőtt még legördülhettek volna a barna bőrön, lemosta őket a zuhanyrózsából eső módjára alápergő langyos víz. Naruto kezei megszorították az előtte álló, orgazmustól még mindig halványan reszkető nő csípőjét, majd a szőke nehezen felnyomta magát állásba, és alkarjait az éjszínű tincsek két oldalára támasztotta a falon. Fejét előrehajtva zihált... A Hyuuga csukott szemekkel vetette fejét a hűvös csempének, arcán alig észlelhető, sápadt pír játszott, szája résnyire nyitva volt, ahogy sebesen szívta be a levegőt... De sokkal hamarabb sikerült összeszednie magát, mint szőke társának. Kidugta a nyelvét, hogy megnedvesítse kiszáradt ajkait, aztán összeszorította a száját és felnyitotta szemeit. Naruto ránézett, és látta, hogy a sötétlila szemekből lassan eltűnik a köd, s ugyanolyan kifejezéstelenné válnak, mint amilyenek általában.

- Tudod, Hinata... - Kezdte kissé rekedt hangon, s a szíve ismét megdobbant. Hiába, bele fog telni egy kis időbe, míg megszokja a nő keresztnevét a saját száján. - Mikor azt mondtam, hogy menjünk el fürdeni, én tényleg fürdésre gondoltam.

Kaján kis vigyort villantott a nőre, de az csak elemelte addig ökölbe szorított kezeit a teste mellől, majd körmeivel nem túl gyengéden végigkaristolta a szőke jobb mellét.
 

- Idióta... - A levegő Naruto tüdejében rekedt, ahogy a sápadt ujjak megszorították a vállát, majd oldalra lökték, és amint teste a zuhanyzó falának csapódott, egy forró száj tapadt a nyaki ütőerére. 

- Basszus... - Nyögte Naruto, s ujjaival a szénfekete hajtincsek közé túrt, miközben hátravetette fejét. A zuhanyból a víz így egyenesen az arcába folyt, de nem érdekelte. 

Jó pár hosszú pillanatig hagyta, hogy Hinata nedves nyelve izgató körökben szántson végig a nyakán, s az ellen sem volt semmi kifogása, hogy a nő itt-ott incselkedve a bőrébe harapjon. De mikor aztán a hófehér kezek lesiklottak a csípőjére, majd még lejjebb, felmordulva megragadta a Hyuuga csuklóját, másik kezével pedig hátrébb lökte magától a nőt.
 

- Akármennyire is élvezem ezt... - Mondta lassan szívva be a levegőt. - Most már rohadt éhes vagyok. - Hinata felvonta az egyik szemöldökét, és úgy meredt rá, mint egy hülyére. - Ne nézz így! Úgy terveztem, hogy a boltból hazaérve rögtön kajálok, és tessék, lassan már este lesz, mégis üres a gyomrom. - Hinata még egy hosszú pillanatig csak megfejthetetlen tekintettel figyelte őt, aztán hátrébb lépve elzárta a vízcsapot. Mikor azonban újra a szőke felé fordult, szemei ismét furcsán festettek. - Mi az? - A Hyuuga hosszan meredt rá, és Naruto meg mert volna esküdni, hogy a nő mintha... morcos lenne. - Hinata? - Csak egy halk fújatást kapott válaszként. Naruto hangosan felnevetett, és tenyerével megdörzsölte a vizes, fekete fejtetőt. Hinata méltatlankodva nézett fel rá az összekócolt tincsek közül.
- Olyan vagy, mint egy durcás kiscica... - Nevetett még mindig a szőke. Nem hitte volna, hogy valaha is ennyire emberinek, ennyire... másnak láthatja majd a rettegett kisfőnököt. - Majd később folytatjuk... - kacsintott rá cinkosan a fekete hajúra, mire annak arcán egy vékony csík halványan kipirosodott, de mire Naruto egyet pislogott, a pír már el is tűnt.

- Hn... - A szőke férfi még akkor is kuncogott, mikor kilépett a meleg párával körülölelt fürdőszobából, s megrázkódott a kinti hűvösebb levegőn. Válla fölött hátravigyorgott az őt követő Hyuugára.
 

- Jó házigazda vagyok, úgyhogy adok választási lehetőséget. Ramen vagy melegszenya?


 

~ * ~

- Mondjátok, mi... Jézusom! - Hördült fel Kiba, mikor két barátjára emelte tekintetét. Naruto mogorván elfintorította a száját. - Mi történt veletek? Úgy néztek ki, mint két paradicsom!

- ... - Mindkét érintett mélyen hallgatott.

- Hahó, hozzátok beszélek!

Sakura halkan felsóhajtott, aztán felszegte a fejét, és Naruto oldalra sandítva látta, hogy a lány arca máris kezdett "lehűlni". Könnyű neki. Ő csak azért volt zavarban, mert két kollégája és a főnöke rajtakapta, amint a szexről beszél. Bezzeg Naruto... Neki a fültanúk közt volt az a személy... "Nő"  is, akivel ezt aktívan gyakorolja!

- Naruto elismerte, hogy nincs macskája... - Mondta egészen mély hangon Sakura, és a szőke férfi magán érezte a zöld, majd rögtön a barna szemeket is. - Csak barátnője.

- Barátnője?! 

Kiba döbbent hangjából Naruto rögtön sejtette, hogy barátjának azonnal leesett a helyzet mibenléte. Apró kis sóhajt eresztett ki a száján, ahogy lemondón felnézett az őt fürkésző szempárba, amikből tisztán ki tudta olvasni a kérdést és alig észrevehetően biccentett a fejével. Kiba vette a lapot és ennyiben hagyta a kérdést, de Naruto szinte hallotta a fejében a hangját. "Mikor akarod már elmondani neki?" Mintha az olyan könnyű lenne. És Isten lássa lelkét, ő megpróbálta. Igenis be akarta végre avatni Sakurát is. Nem az ő hibája, hogy a nő elkezdett "szerelemről" hadoválni, és teljesen más irányba vitte a beszélgetést! De... a végtelenségig tényleg nem húzhatja. Itt lesz például ez a csodálatos, körülbelül negyedórás ebédszünet, ami tökéletesen alkalmas arra, hogy falatozás közben csak úgy mellékesen megemlítse a legjobb, és egyben az irányában valószínűleg romantikus érzelmeket tápláló barátjának, hogy kár a gőzért, mert szeretőt tart, és pont az imádott főnökükkel folytat szigorúan NEM szerelmi, de szexuális kapcsolatot. Jobban meggondolva nem is rossz ötlet. Talán Sakura arcát látva sikeresen félrenyelne és belefulladna a kajájába.

- Naruto, itt vagy még? - A szőke felocsúdott a hangra, s csak ekkor vette észre, hogy már az ebédlőasztalnál ül két barátja között. Úgy megrázkódott a hirtelen feleszméléstől, hogy bokáját keményen bevágta a szék lábába.

- Hé, jól vagy? - Kiáltotta ijedten Sakura. - Naruto?

- Persze, minden rohadt király... - Szűrte a fogai között a szőke, nem törődve sajgó lábával. - A kurva életbe! - Fakadt ki ennek ellenére. Sakura beharapta az ajkát, és tanácstalanul nézett Kibára, aki hasonló értetlenséggel vonta meg a vállát. Naruto halkan fújtatva dohogott még magában, de azért igyekezett lassan lehiggasztani magát. - Sajnálom, srácok... - Mormolta.

- Miattam vagy ilyen feszült? - Fordult felé aggódó szemekkel Sakura. - Amit mondtam? Ne haragudj, nem akartam beleszólni, vagy bírálni téged! Csak épp...

- Nem, dehogyis, szó sincs erről! - Jelentette ki rögtön határozottan Naruto, noha pontosan emiatt volt ilyen ideges. De nem akarta, hogy a lány megint magát okolja az ő hülyeségei miatt. - Tudod, hogy imádlak, sose haragudnék rád. Csak... nincs túl jó napom. - Az üdítős pohara felé nyúlt, hogy igyon egy kortyot, s az mintegy végszóra felborult a mozdulatától, és egy pillanat alatt megindult oldalra... hogy Sakura ölében landolhasson. A lány nyikkantott egyet és beharapta a száját, de Naruto addigra már a kezébe is nyomta a szalvétáját, miközben a Kibától elkobzott másikkal sebesen ő is törölgetni kezdte az egyre nagyobb folttól díszelgő szoknyát. - Ó, a francba, sajnálom, Sakura! - Hadarta hangosan, miközben ajkát beszívva dörzsölgette a ruhadarabot. - Nem igaz, mennyire szerencsétlen vagyok! 

- Semmi baj... - Motyogta Sakura, de az arcán ülő kifejezés, amivel a szoknyáját illette, nem igazolta megbocsátó szavait.

- Ennél rosszabb már nem jöhet... - Szorította össze a szemeit Naruto, de mikor egy figyelmeztető szorítást érzett a vállán, s ezzel egyidejűleg meghallotta Kiba hangját, mégis csak felnyitotta őket.

- Dehogynem... - Suttogta a bozontos férfi, miközben szemeit egy Naruto mögötti pontra szegezte. - Épp ott jön...

Nem kellett rákérdeznie, a szőke már a lépései hangjáról felismerte a "rosszabbat". A Sakura megáztatott szoknyáját dörzsölő kezei megálltak mozdulat közben, ő pedig mély lélegzetet véve emelkedett fel, s fordult lassan hátra.

- Mondd, Hyuu... - Kezdte volna, de amint teljesen megfordulva a sötétlila szemek közé nézett, hangja valamilyen ismeretlen oknál fogva a torkában rekedt, szíve pedig erősen megdobbant.

Nem kellett odanéznie, tudta anélkül is, hogy barátai megütközve néznek rá. De nem lehettek jobban ledöbbenve, mint saját maga. Mi a fene?! Hiszen semmi különös nem volt Hinatában. És mégis, amint meglátta, a gyomrában megszorult valami, a mellkasában dobogó szerv pedig jelentős mértékben megnövelte lüktetési sebességét. Szinte még a tenyere is megnedvesedett. De mitől?! Hiszen soha de soha nem volt problémája azzal, hogy a másik szemeibe nézzen. Hyuugát, a szemét kisfőnököt és Hinatát, a szexi kiscicát eddig maradéktalanul sikerült két személyként kezelnie. Most azonban hirtelen mintha az összes együttlétük emléke végigfutott volna a fejében, és száját olyan száraznak érezte, hogy fél karját odaadta volna a Sakura szoknyájára pocsékolt üdítőért. 'Hát persze!' Hasított belé a felismerés. Sakura! Minden amiatt van, amit a lány mondott! Ez az egész "szerelmi" humbug, meg miegyéb! A tudata szemlátomást képtelen kiűzni a fejéből a gondolatot, míg teljesen be nem bizonyítja magának, hogy szó sincs erről a képtelenségről.  Az isteni szikra azonban hiába világított ott a fejében, Naruto felocsúdva vette észre, hogy már jó ideje áll félig kiejtett mondatán rágódva. Érezte, hogy az arca melegedni kezd, és most az egyszer hálás lett volna a sorsnak, ha a Hyuugáéhoz hasonló maszkot tudna a magáénak.

- Uzumaki! - Mentette meg végül a helyzetet Hinata, bár a szőke erősen kételkedett, hogy a lenéző megszólítást a férfi "megmentésnek" szánta volna. - Nem küldted át a prezentációt! - A kék szemek pislogtak egyet. Aztán még egyet. Aztán végre leesett neki, miről beszél a másik.
 

- Oh... ó! - Emelkedett magasabbra a hangja. Szinte látta Sakura összevont szemöldökét, és Kibát, ahogy ide-oda kapkodja a fejét a két beszélő között. - Ja, még nem volt rá időm. Bocs, Hyuuga. - Örömmel nyugtázta, hogy a hangja végre kezd visszatérni a szokott lazaságba. - De csak nem olyan sürgős, hm?

- De igen. Az. - A lilaszemek felvillantak. - Az irodámba. Most.

Kiba már nyitotta a száját a felháborodott tiltakozásra, de Narutóban azonnal kattant valami. Ez a tekintet az előbb, mikor kiejtette a szavakat... sokkal inkább volt "Hinatás", mint "Hyuugás". De mi a fenét akarhat?

- Persze, Hyuuga... - Morogta halkan, de érthetően, s kezét csillapítón Kiba elé emelve a sötéthajú nő mellé lépett. - Nem kell rögtön pattogni.

Nem foglalkozott a sötét pillantással, amit Hinata vetett rá. Naruto nyugtatón intett hátra barátainak, aztán kezeit a hosszú, fekete nadrág zsebeibe dugta, és meg sem várva a kisfőnököt indult meg annak irodája felé.


 

~ * ~

Naruto értetlenül meredt a kiüresedett ágyra, majd zavart kék szemeivel ismét körbepillantott a szobájában, mintha arra számítva, hogy Hinata hirtelen előugrik valamelyik sarok mögül. Hiszen nem mehetett el! Alig egy órája még békésen aludtak mindketten a meleg, puha ágyban... Naruto még figyelte is egy ideig az alvó szépséget, magában megjegyezve, mennyire más a nő, amikor az álom hatására leveti magáról a hűvös maszkját. Aztán felébredtek, pár csésze kávé mellett megebédeltek, majd Naruto elvonult fürdeni. A tempó kedvéért ezúttal egyedül. És most itt áll egyedül a még mindig szex-szagtól fülledt hálószobában, de a fekete kóbor cicus sehol. Naruto beharapta a száját, miközben kisietve a szobából újra végigjárta a nappalit, a konyhát, a fürdőt... Mégis hova tűnhetett? Hisz a város másik végében lakik, és semmi igazolvány nem volt nála! Bár a szőke még mindig nem tudta a részleteket, annyit sikerült kiszednie Hinatából, hogy tegnap az egyik ismerőse furikázta őt ide. De máshogy nem juthatott haza, hacsak el nem vitte a kocsiját... Megdermedt a gondolatra és automatikusan a nappali közepén álló kis asztalkához rohant, amire tegnap a kulcsait rakta. A szíve visszasüllyedt a mellkasába, mikor látta, hogy az a helyén van... de őrült lüktetésbe kezdett, mikor felfedezte, hogy az aprópénz eltűnt mellőle. Hirtelen felhangzott a fejében Hinata mellékesen feltett kérdése a buszjegyek áráról... Hát, a pénz most már nem volt ott. Ahogy a Sakura macskájának szánt nyakörv sem.


 

~ * ~

- Na halljam, Hyuuga... - Fordult szembe a sötéthajú nővel, mikor az bezárta maga mögött az irodája ajtaját. - Mit akarsz?

Naruto elégedetten állapította meg, hogy száguldó szívverése végre lenyugodott, s a tenyere sem izzad már. Ettől megnyugodva tette kezeit a hatalmas fenyőasztal lapjára, miközben hanyagul nekidöntötte a csípőjét, s kék szemeit szenvtelenül szegezte a felé közeledő kisfőnökre. De nyugodt lazasága azonnal elpárolgott, mikor Hinata előtte teremve letérdepelt elé, s ujjaival egy másodperc alatt lehúzta Naruto nadrágjának cipzárját.

- Mit... - Hördült fel, s úgy érezte, félrenyeli a nyelvét, mikor petyhüdt tagja elmerült a jól ismert meleg, nedves barlangban... s ott azonnal dagadni kezdett. Fuldokolva köhögte fel a szavakat. - Mit művelsz, Hyuuga?! Meg... megőrültél?!

- Fogd be, Naruto! - Mordult fel jegesen Hinata, s a szőke alig tudta visszanyelni nyögését az egyre keményebb testrész körül rezonáló hang érzésétől. 

A barna kezek valami támaszt keresve kutakodtak az asztalon, s az egyik szívó nyalást követően belemarkoltak egy köteg papírba. Tollak gurultak szét az asztalon, némelyik a földre is pergett. A csípője keményen nekiütődött az asztallapnak, de fel se vette a fájdalmat. Semmi nem érdekelte. Az esze mindenáron ki akart szökni a koponyájából, magára hagyva őt az őrületben, és Naruto kétségbeesetten kapaszkodott a megmaradt ép gondolatokba. Mi a frász ütött Hinatába?! A hangja olyan rideg és kimért volt, mint a "főnöké", de... de "Narutónak" hívta őt...

- Hina... - Bizonytalanul elakadt, mire fogak karistoltak végig merevedésén, ezzel biztosítva a szőkét, hogy ezt a nevet kell mondania. - Hinata... - Naruto szerette volna leharapni a nyelvét, amiért ilyen erőtlenül sikerült csak kinyögnie a szót. Újra próbálkozott. - Hinata, mit csinálsz...? Az ir... ah! Irodában... vagyunk! Bárki... ng... megláthat... - Elég nehéz úgy normális szavakat formálni, hogy egy őrülten tehetséges nyelv fickándozik a farkad körül. - 'Hina... ta!'

A sötéthajú nő nem válaszolt. Naruto hátradöntött fejjel próbálta megfeszíteni magát, de az élvezet hullámai minden pillanatban végigszántottak a teste összes porcikáján. A lábujja hegyében is érezte az apró rezdüléseket, és kezén a bütykök fehérré váltak a papírok szorításától, hogy ne markoljanak keményen az éjfekete tincsek közé. A vére forrón cikázott a testében, a szíve pedig már valósággal átütötte a mellkasát, olyan hevesen vert. Mikor Hinata egy cuppanó hang kíséretében elhúzta száját a merevedéséről, végre sikerült kinyitni a szemeit, de épp csak lenézett a nőre, s annak sápadt kezei máris a lüktető tagra fonódtak.
 

- Hinata... - Próbálkozott újra, de csak forró levegő hagyta el a száját. 

A Hyuuga ennek ellenére meghallhatta, mert a következő pillanatban felnézett, és mikor meglátta Naruto minden bizonnyal teljesen kivörösödött arcát, szája halvány félmosolyra húzódott, sötét szemei pedig elégedetten felvillantak. A szőke teljesen összezavarodott. Most akkor mi van?! Mintha hirtelen összekeverték volna Hyuuga Hinata két énjét, és Naruto egyszerre nem tudott hogyan viszonyulni hozzá. Már nyitotta volna a száját, de a sötéthajú nő mozgatni kezdte a kezét.

- Hinata! Fejezd be! - Kiáltotta a szőke, de ezt azonnal megbánta, és kezeit a szája elé szorította. Ha valaki meghallotta? Ha valaki benyit?! - Mi a fene ütött beléd? - Sziszegte elvéve a kezeit, s közben villámló tekintettel meredt a nőre. - Az irodában vagyunk... Sakura és Kiba kinn várnak rám... Bárki bejöhet... - Hinata szemei ismét felvillantak, de ezúttal teljesen másként. A Naruto izgatottságán szánkázó keze megállt, a kis mosoly eltűnt a szájáról, s az arca teljesen kifejezéstelenné vált.
 

- Hát persze... Hogyan is feledkezhettem meg Harunóról?! Hiszen annyira imádod... - Naruto egy hosszú pillanatig csak meredt rá, aztán villany gyúlt a fejében. De... annyira nevetségesnek érezte még a gondolatot is... 
 

- Hinata... - Csak óvatosan, nem szabad ajtóstul rontania a házba. - Te... lehetséges, hogy te... féltékeny vagy? - A sötétlila szempár olyan hirtelen sötétült el még jobban, hogy Naruto úgy érezte, szinte belefullad a mélységükbe. Mikor aztán a sápadt kezek újra mozogni kezdtek rajta, a levegő a tüdejében rekedt.
 

- Féltékeny? - Ismételte halkan Hinata, miközben nyelvét lassan végighúzta a kényeztetett testrészen. - Hát persze, hogy az vagyok. - Naruto összeszorított száján át is felnyögött a szavak hallatán, de mikor a  Hyuuga ugyanebben a jeges hangszínben folytatta, mintha felhasították volna a mellkasát. - Mint ahogy fogkefét sem veszünk el mástól, nem szeretem idegeneknél látni a saját használati tárgyaimat. - Azzal újra ajkai közé szívta a szőke merevedését.

Egy pillanatig még eltartott felfognia a szavak jelentését, de a kínzó csomó azonnal megszűnt Naruto gyomrában, a forró feszültség pedig kiszállt a tagjaiból.  A használati tárgyaimat... használati tárgyaimat... A teste elgyengült és kihagyott a szívverése. Nem is egyet. Világosan érezte magát Hinata meleg szájában, de az érzés már semmilyen hatással nem volt rá. Megszédült. A használati tárgyaimat... mint ahogy a fogkefét sem... a tárgyaimat... 

- Hina... - Rekedt suttogás hagyta el a száját, több nem. Reszketeg sóhajt vett, és megkeményítette a hangját. - Hyuuga! - Förmedt a térdeplő nőre, majd durván a hajába markolt. - Azonnal fejezd be!

Hinata felszisszent a haját ért támadás miatt, de azon kívül, hogy egy gyilkos pillantást vetett a fölé magasodóra, nem reagált másként. Közömbösen lerázta magáról a barna kezeket, majd felállt, és a legkisebb jele sem látszódott rajta annak, hogy tudatában lenne a sokknak, amit az imént okozott.
Naruto dühtől remegve szedte rendbe magát, s a nadrágszárába markolt, hogy ne essen neki a Hyuugának. Ismét vörösben látta a világot, és minden akaraterejére szükség volt, hogy kijuthasson a helyiségből. Csoda, hogy az ajtó csak becsapódott utána. Azon se lepődött volna meg, ha a fal is összedől. Remegett minden tagja, miközben a férfimosdó felé sietett, de azt nem tudta nem észrevenni, hogy a heves szívverés teljesen abbamaradt. Szeretett volna keserűen felnevetni. Na ugye, Sakura! Tényleg csak arra volt szükség, hogy bebizonyítsa, nem szerelmes Hinatába. Ugyan ki is tudna szeretni egy ilyen szemét fruskát...?! A mellékhelyiség ajtaja már tényleg úgy csapódott be, hogy nyomán vakolatdarabok hullottak a padlóra.


 

~ * ~

Naruto mogorván caflatott fel a társasház lépcsőjén. Hinata egész vasárnap nem adott hírt magáról, ma pedig úgy viselkedett vele, mintha mi sem történt volna. Sőt, talán még szemetebb volt, mint általában. Egyetlen pillantással, egyetlen mozdulattal nem biztosította Narutót, hogy igen, a hétvégén történteket nem csak álmodta. Pedig egek, a szőke már pusztán attól is felizgult, ha visszagondolt arra, hogyan találta meg a "macskát" az esőben! Az ajtajához érve megmerevedett, mikor egy kis fekete nyakörvet vett észre a kilincsre erősítve. Nevezetesen AZT a nyakörvet, amit Sakurának szánt. Ami Hinatával egyszerre párolgott el... Kiszáradt szájjal lépett be a lakásába, és látta, hogy a nappaliban ég a lámpa. Lábai gondolkodás nélkül vitték előre, s teljesen elbambult, ahogy észrevette a díványon ülő alakot.
 

- Lemásoltattam a kulcsodat... - A hang annyira közömbös volt, mintha csak az irodában futottak volna össze.

- Mit... - Hebegte Naruto döbbenten. - Mit keresel itt? - Hinata végre felnézett rá, a kék szemek pedig teljesen elvesztek a sötétlila szemekben.


 

~ * ~

- Mit keresel itt? - Mordult fel Naruto a díványán ülő nő láttán. Az egész helyzet már-már ironikusan ismerősnek tűnt.

Megdöbbent, hogy a lakásán találja Hinatát. Az ebédszünet után egyszer sem találkozott a nővel, mivel Sakuráékkal együtt őt is kerülte. Már amennyire a lányt kerülni tudta, és úgy hitte, ez elég egyértelmű utalás arra, hogy nem kívánja a társaságát. Hinata teljesen felöltözve ült a kanapén, ami az elmúlt hetek után szokatlan volt tőle. Lábait felhúzta maga alá, s nem nézett fel, sötét haja az arcába lógott.

- Hyuuga! - Mordult rá erőteljesebben Naruto. Ismét kalapálni kezdett a szíve, de most kínzóan, lassan... fájdalmasan.

Hinata végre felnézett, de szemeiből semmit nem lehetett kiolvasni. Egyáltalán nem hasonlított arra az ázott, megtört személyre, akit a szőke férfi korábban hazahozott. A tekintete rideg volt és dermesztően hideg.
 

- Tudod jól.... - Igen, semmi kétség, ez a főnökasszony hangja. - Ugyanazt, mint az elmúlt hetekben.

Naruto lehunyta a szemeit. Miért érzi ilyen nehéznek magát? Hiszen nemrég még épp ő bizonygatta Sakurának, hogy közte és titokzatos "barátnője" között csak és kizárólag szexuális kapcsolat van. Akkor most, hogy Hinata ezt így kimondta... miért fáj ennyire?

- Nem... - Egy sötét szemöldök emelkedett a magasba, mire Naruto megkeményítette az arcát és egyenesen a lila szempárba nézett. - Nem fekszem le veled többet! Menj el!

Egy pillanatig... csak egyetlen pillanatig abban reménykedett, hogy Hinata talán visszakozni fog. Bocsánatot kér. Vagy hűvösen ránéz és idiótának hívja. Vagy rávillantja azt a rohadtul idegesítő félmosolyát. De egyik sem történt meg. Hinata szó nélkül felállt, s teljesen üres szemeivel elnézett Naruto mellett, miközben kisétált a nappaliból. A szőke mégsem bírta elnyomni a késztetést, és a nő után nézett, mikor az a bejárati ajtóhoz ért. Hinata egyetlen pillanatig sem habozott, mikor lenyomta a kilincset, s az ajtó halk kattanással záródott be utána...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés