Naruto halkan dudorászva lépett ki az élelmiszerüzletből, mikor azonban eljutott tudatáig az eső kemény, mégis finom zuhogásának hangja, összeráncolt szemöldökkel mormogott el az orra alatt egy szitkot. Felnézett az égre, ami sötétszürke volt a rajta kavargó felhőktől, s nagy cseppekben, sebesen hullott alá a víz. Még szerencse, hogy van nála esernyő. Ismét csak hálás lehet Sakurának. Ha a múltkor nem adja kölcsön neki, és Naruto ma nem vitte volna magával, hogy visszaadja... Bokája mellé rakta az ételekkel megrakott szatyrot, majd elővette belőle a kis tárgyat, s felnyitotta. Sajnos az rózsaszín volt, de hát az ember ne válogasson... Mélyet szippantott az esőszagú levegőből, és annyira nem is bánta, hogy nem kell átmennie Sakurához. Ezt a szép szombatot örömmel fogja otthon eltölteni. Elvégre egyedül a hétvége az, amikor nyugodtan ülhet a hátsóján anélkül, hogy a "vezetőség" folyamatosan beszólna neki, mialatt rossz kedvében is kényszerű mosollyal kell beszélgetnie az ügyfelekkel.

Igen, a hétvége egyszerűen mesés.

Naruto épp csak kifordult az utcán, mikor cipője hangos csobbanással merült el egy nagyobb pocsolyában. Azonnal kirántotta lábát, de máris érezte, hogy a víz befolyik a lábfejéhez. Keresetlen szavakat mormolt az orra alatt, és látta, hogy egy mellette elhaladó nő megmosolyogja. Hogy a "ballépését", vagy a rózsaszín esernyőt, még kérdéses volt... A férfi automatikusan hátrébb eresztette az ernyőt, hogy rendesen kiláthasson mögüle, és előre dőlve figyelte a gyalogátkelőhelynél felszerelt lámpát, ami egyelőre kitartóan tartotta piros színét. Aztán végre villogni kezdett... és igen! Amint a figura zöldre váltott, a férfi már lépett, hogy átmenjen a túloldalra... de amikor a biztonság miatt oldalra nézett, megakadt a szeme valamin. Az út másik oldalán jó pár fa magasodott az ég elé. Naruto jól ismerte őket, hisz szeretett kiülni az alatta lévő padokra, mikor ragyogó napfényes volt az idő. A fák mögött ugyanis egy kisebb park húzódott, ahova a lakók mehettek kisgyerekekkel, vagy épp kutyát sétáltatni, persze mindezt csak meleg, fényes napokon. Senki nem olyan bolond, hogy zuhogó esőben ott áztassa magát.

Legalábbis Naruto ezt hitte. De a szélső padon fekvő alak szemlátomást nem volt így ezzel. Hosszan meredt az ő rálátásából nőnek tűnő személyre, s azon gondolkodott, odamenjen-e. Ha részeg, nem tanácsos. Ha vár valakire, akkor hamarosan úgyis kap társaságot. De minél többet gondolkodott, annál inkább jutott az elhatározás felé, hogy oda kell mennie. Ilyen időben senki nem beszél meg találkozókat. Esernyő viszont szemlátomást nem volt a nőnél, és ha sokáig fekszik még ott, teljesen átfázhat. Arról nem is beszélve, mi van akkor, ha elájult, vagy rosszul lett... Mire ezt végiggondolta, Naruto már útban is volt a pad felé. Kék szemeit közben egy pillanatra sem vette le a személyről, aki hosszú, sötétszürke farmert és fekete felsőt viselt, s az utóbbinak kapucniját mélyen a fejébe húzta. Egyik karja a mellkasán feküdt, a másik lehullott a pad mellé, ujjai hozzáértek a minden bizonnyal nedves fűhöz. A szőke léptei puhán tocsogtak a vizes pázsiton, cipője szinte belecuppant a sáros földbe. Remek...

- Hé! - Szólította meg az alakot, mikor odaért a padhoz. Így, hogy már fölötte állt, látta, hogy a kapucni alól fényes, fekete hajtincsek lógnak ki. A kapucni az idegen nő orráig volt húzva, az alatta kilátszó bőr pedig szinte hófehér volt. Naruto hangjának hallatán a vékony száj mintha megrezdült volna, de a csaj máshogy nem adta jelét annak, hogy észlelte volna a hozzá lépőt. - Hahó!! - Szólt ismét Naruto, ezúttal erélyesebben.

Már készült volna, hogy megkocogtatja a víztől csöpögő fejtetőt, mikor a földre lógó kéz megemelkedett, s az idegen a fejéhez nyúlva hátrább húzta magáról a kapucnit... Hopp. Mégsem annyira idegen.

- Hyuuga?! - Hördült fel Naruto döbbenten. Basszus! Nem igaz, hogy ez a fruska még a jól megérdemelt hétvégi pihenőnapjain sem hagy nyugtot neki!

Hinata sötétlila szemei egy pillanatra végignéztek a fölötte állón, s figyelmét biztosan nem kerülte el a sáros cipő, a ramenes dobozokkal megrakott szatyor, vagy a rózsaszín női esernyő. Naruto már előre gondolkozott, milyen sértésekkel vágjon majd vissza az őt érőekre, de annál nagyobb volt meglepetése, mikor a kisfőnök csak lehunyta a szemeit, aztán visszahúzta arcába a kapucnit, és elfordult tőle. Ha arra számított, hogy a szőke ennyitől lelép, hát tévedett.

- Hé, Hyuuga, hozzád beszélek! - Mordult rá Naruto, és hátrarántotta a nő arcát eltakaró ruhadarabot. A lila színű szemek megvillantak, és Naruto már látta is bennük az inzultálásokat megelőző lángokat villanni, de ismét csalódnia kellett. Hinata lehunyta a szemeit, s bár rögtön utána azonnal kinyitotta őket, a tekintete már kifejezéstelen volt.

- Mit akarsz, Uzumaki? - Most, hogy nem volt, ami védje az arcát, az esőcseppek súlyos patakokban csordultak végig a porcelánfehér arcon.

- Mi a jó eget keresel itt? - Hagyta figyelmen kívül a másik kérdését Naruto. - Zuhog az eső, liba! Te pedig tudtommal a város másik végében laksz. Nem igaz, hogy még hétvégén is képes vagy rontani a levegőmet!

Hinata sokáig nézett a szemeibe, és Naruto ezzel nem igazán tudott mit kezdeni. Persze, hozzászokott már, de volt valami a főnöke pillantásában, ami... más volt. Nem a szokott érdektelenség, inkább... üres közömbösség, megtört érzéketlenség. Szinte kirázta tőle a hideg.
 

- Senki nem kérte, hogy gyere ide... - Vette le végül róla a szemeit Hinata. De egy pillanat alatt újra visszafordította a szőkére, mikor érezte, hogy a fejét nem áztatja tovább az eső, s tekintetében meglepődés látszott. Naruto félrehúzta a száját, de az esernyőt nem emelte vissza a sötéthajú felől. Hinata szemlátomást már bőrig ázott, és Naruto biztos volt benne, hogy a felsője ujja alatt libabőrösek a karjai. De a Hyuuga persze sokkal büszkébb annál, semhogy ezt beismerje, vagy akár elmozduljon innen... akármiért is vár ezen a padon.

- Hé... - Szólalt meg óvatosan, s észrevette, hogy a hangja sokkal lágyabb lett. Pff. - Minden oké?

A tapogatózó kérdés szemlátomást nem csak őt magát lepte meg, de Hinatát is. Egészen furcsa szemekkel nézett rá. Naruto arra gondolt, felajánlja neki az esernyőt, aztán lelép. Ő úgyis csak pár utcányira lakik, se-perc alatt hazaér... Hinata oldalra fordította a fejét, és nem válaszolt.

'Oké, itt valami nagy gond van...' Döbbent rá Naruto. Nemhogy sértést, de még egy vacak "hn"-t sem kapott! Ezt pedig minimum egy világvége válthatta ki. Bizonytalanul álldogált egyik lábáról a másikra. Mit tegyen? Megfordult a fejében, hogy Hyuuga modorát utánozva szó nélkül megfordul és elmegy, de... ezt túl pofátlannak tartotta. Hinata képes lenne rá, de ő nem olyan.

- Esetleg... nem akarsz feljönni hozzám?

Na erre már visszakapta a fejét Hinata, és úgy nézett Narutóra, mintha az a világ legostobább kérdését tette volna fel. Hm, talán azért, mert a szőke pontosan ezt tette. 'Basszus...' Dörmögte magában Naruto, és érezte, hogy az arca egy kis pontja felmelegszik. Ennél hülyébb kérdést a világon nem hozhatott volna össze! 

- Idióta! - Naruto kivételesen nem ellenkezett. Egyrészt, mert valahogy megkönnyebbült, hogy végre "normális" reakciót kapott a kisfőnöktől, másrészt mert ezúttal tényleg annak érezte magát. De ezt persze nem fogja a másik orrára kötni.

- Jól van, fruska! Én most lelépek. Nézd, ott az a lámpa... - Bökött a fejével a gyalogátkelőhely felé, ahol nemrég állt, s ami most ismét vörösen világított. - Ha ott leszel, mire zöldre vált, beengedlek megszentelt hajlékomba. - Hogy miért tartott ki még mindig a "vigyük haza a Hyuugát" ötlete mellett, elképzelése sem volt. - Ha nem, hát így jártál. Az én lelkiismeretem tiszta. - Azzal szertartásosan intett egyet, majd megfordulva körülnézett, és nyugodt léptekkel átsétált az utcán.

Igazság szerint Naruto nem tudta volna megmondani, mit szeretne. Kövesse őt Hinata, vagy ne? Ha jön, akkor a kényelmes, pihentető szombatjának lőttek, ugyanakkor... ismerte magát annyira, hogy tudja. Ha nem jön, a szombatjának ugyanúgy lőttek, mert végig enné magát, hogy ugyan mi a fene történhetett a rettegett Hyuugával, amiért ilyen szokatlanul viselkedett... Felpillantott a nagy lámpára, amin az álló emberalak még mindig pirosan világított. Naruto pislogott egyet. Várjunk, nem... nem ő pislogott. A lámpa kezdett villogni. A szőke férfi érezte, hogy megugrik a szívverése, s szokatlan izgatottság vesz erőt rajta. Furcsa, mintha az előbb sokkal hamarabb váltott volna színt... Miért ilyen lassú ez a vacak?! Valaki biztosan megbűvölte, vagy csak simán elromlott, vagy... Feszült várakozás töltötte meg minden tagját, s egy pillanatra a lélegzete is kihagyott, mikor a lámpa végre-valahára zöldre váltott... és ugyanabban a pillanatban egy másik ember lélegzetét érezte a tarkójánál. Libabőrös lett a háta. Legyűrve a késztetést, hogy hátraforduljon, Naruto csak lehunyta a szemeit, és felmordult.
 

- Na gyerünk, Hyuuga.

- Hn.

 

~ * ~

Naruto pontosan hét óra harminckilenc perckor viharzott be a Mai-Take főbejáratán, hogy azonnal a portára rohanhasson. Egy pillanat alatt bejelentkezett a dolgozóknak fenntartott kis könyvben, egy macskakaparáshoz hasonlatos aláírást csapott a névlista alá, s mire a meglepett portás egyet pislantott, a szőke férfi már nem volt sehol. Futva tette meg az utat az öltözőkhöz, ahol aztán nem sokat teketóriázva rántotta le magáról a ruháit, s közben a falon lévő órára pillantott: hét-negyvennégy... Szitkozódva próbálta begombolni a fehér inget a mellkasán. Hinata mindig háromnegyedkor tart "népszemlét"! Pedig még így is örülhet, hogy egyetlen zsaru sem kapcsolta le, amikor sebességhatárral nem törődve száguldott végig a városon... Úgy döntött, nem foglalkozik az apróságokkal. Gyorsan magára kapta utazási iroda jelével ellátott mellényt, a mélykék nyakkendőt épp csak a nyaka köré tekerte, s már rohant is a fogadó iroda felé. Útközben véletlenül nekiszaladt az egyik középkorú takarítónőnek, de elhadart bocsánatkérésen kívül nem futotta többre. Torkában dobogó szívvel tépte fel a jól ismert fehér ajtót, s beesett a terembe.

- Naruto! - Suttogta félhangosan Sakura, miközben a férfi zihálva mellé állt, majd azon nyomban a térdére rakta kezeit, s előredőlve folytatta a lihegést. - Hol a csudában voltál? - A szőke azonban nem tudott válaszra elég levegőt összeszedni, így csak a fejét rázta.

- Örömmel látom, hogy végül Uzumakinak is sikerült befáradnia.

Akármilyen légszomjjal is küzdött, a zihálás abbamaradt, s a kék szemek haragosan villanva emelkedtek föl a beszélőre. A hang gunyoros és hűvös volt, mint mindig, s nem úgy tűnt, mintha Hinatát a legkevésbé is meghatotta volna a fogait csikorgató Naruto látványa.

- Dugó van a városban, Hyuuga! Mindenki ilyenkor jár dolgozni! - Mordult rá a sötéthajú nőre, akinek erre lila szemei mintha egy árnyalattal sötétebbre váltottak volna.

- Érdekes módon rajtad kívül mindenkinek sikerült beérnie. - Naruto meg tudott őrülni attól, amilyen lassan beszélt a Hyuuga. - Talán feküdj le időben este, és nem lesz ezzel problémád.

Sssz... ez övön aluli ütés volt. És ezt Hinata is nagyon jól tudta. Naruto lélegzete elakadt, s érezte, hogy kezei ökölbe szorulnak az oldalán. Szeretett volna hangosan is felszisszenni, és porrá égetni a reakciói láttán gúnyosan elmosolyodó főnökasszonyt. Az a szemét! 

- Ha valaki nem tart vissza az alvástól... - Sziszegte ennek ellenére a tőle telhető legjegesebb hangon, miközben egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust. - Időben lefekszem.

Hinata szemei megvillantak, és Naruto egy pillanatra... egy pillanatra mintha csak neki szóló fényt látott volna csillanni bennük. Bár a sötétlila tekintet azonnal visszaváltott a szokottá, a szőke férfi mégis büszke elégedettséget érzett. Úgy kell neked, Hinata... Naruto most először vette le szemeit a kisfőnökről, és meglepődve vette észre, hogy a teremben lévők egy ideje már mind lélegzetvisszafojtva figyelik a szópárbajt. Kibának és Gaaranak még a szája is kinyílt. A látvány egyszerre mulattatta és zavarta, attól azonban egy pillanatig sem félt, hogy munkatársai máshogy értelmeznék a szavait... Ezt Hinata a következő pillanatban be is biztosította.

- Ha időben megcsináltad volna a prezentációt, nem kellett volna visszatartanom téged. - A hangja tökéletesen kimért volt. Hinata lassan levette szemeit a szőkéről, és újra az összes jelenlévőhöz intézte szavait. - Hónap vége van, ezért két napon belül mindenki adja le a jelentéseket az új ügyfelekről és szerződésekről. Mellékeljétek az aláírt biztosítási papírokat is. Uzumaki még most küldje át az elkészített prezentációt. A belső munkások... - Fordult Kiba, Shino, Ino és Shikamaru felé. - Készítsék elő a számviteli kivonatokat. Nara, nem szeretném ismét gyűrötten megkapni. - Shikamaru lustán pillantott fel, de még ő is érezte a "kérés" mögött lévő fenyegetést. Kellemetlen, pedig csak egyszer aludt el a papírokon, nem tehet róla, hogy összegyűrődtek... - Tíz perc múlva nyitunk. Jó munkát. - Azzal a Hyuuga kifordult a teremből. Hét ember egyszerre "pihent meg" a vigyázzállásból, s fújta ki a levegőt.  Naruto csak megcsóválta a fejét.
 

- "Jó munkát"... - Morogta Kiba miközben megdörzsölte a nyakát. - Minden áldott nap ezt halljuk, de nyugodtan mondhatná azt is, amit igazán akar. "Jó munkát lássak, vagy mind megdöglötök"... - A szőke férfi csak fásultan bólintott, miközben kócos hajú barátja megveregette a vállát, majd a többi hátsódolgozó kíséretében elhagyta a termet.
 

- Még beszélünk. - Mondta búcsúzóul, mielőtt eltűnt volna a kék szemek elől. Naruto nem tudta elnyomni a fintorát.

- Gyere... - Sóhajtott fel halkan Sakura is, aztán Narutóhoz fordult, hogy megigazítsa a nyakkendőjét. A férfi meglepődött, de nem ellenkezett. - Nagyon rendetlen vagy. - A szőke csak kényszeredetten mosolygott, aztán hagyta, hogy munkája végeztével a lány a fogadó helyiségbe terelje, ahol aztán elfoglalták a kijelölt pultjaikat. 
 

- Sajnálom, hogy nem tudtunk maradni tegnap... - Fordult felé Sakura, miután leültek. - Akkor biztosan nem...

- Semmi gond... - Szakította félbe halvány mosollyal Naruto. - Az a szemét fruska volt, mint mindig, de legalább megkapta a magáét. - Kacsintott egyet pajkosan. 

A fiatal nő szemeit az égnek emelve sóhajtott fel, majd oldalra fordulva egy darabig némán figyelte, ahogy a két Sunai beindítja a számítógépeiket, és előkészül az ügyfelek fogadására. Ettől ő is észbe kaphatott, mert benyomta a saját gépe indítógombját.

- Azért máskor ne csinálj ilyet... - Mondta végül megrovón. Aztán pislogott egyet, és alig láthatón megrázta a fejét. - Sikerült rendesen befejezned? - Fordult újra könnyedebb hangon a férfi felé. - Naruto hátradöntötte a fejét, s megdörzsölte a szemeit. Közben hallotta, hogy Sakura átgördül a pultjához, és beindítja az ő gépét is.
 

- Aham. - Nagyot reccsent a nyaka, ahogy megforgatta. - Nem valami szuper munka, de kész van, és már nem tud belekötni.

- Ne felejtsd el átküldeni neki... - Emlékeztette őt a lány. - Meddig voltál bent éjszaka? - A hangja egyszeriben sokkal lágyabb lett.

Naruto kinyitotta a szemeit és oldalra nézett. A nő aggódónak tűnt, de arca épp olyan lágy volt, mint a hangja. Őszinte legyen vele? De nem akar kellemetlenséget okozni, márpedig ha megmondja neki, hogy majdnem fél tizenegyig ült itt, a lány ismét rosszul fogja érezni magát, amiért hazament...
 

- Nem volt olyan vészes. Valamivel tovább, mint kilencig. - Hát ez a ne-okozzunk-kellemetlenséget-Sakurának ötlet nem fog bekerülni élete legjobb döntései közé.

- Kilenc? - Ismételte el Sakura úgy megnyújtva a szót, hogy azalatt más egy egész mondatot is elmondott volna. - Csak? De akkor hogyhogy elaludtál reggel? Az előbb azt mondtad Hyuugának, nem sikerült időben lefeküdnöd! - Naruto elnyomta a késztetést, hogy hangosan káromkodjon egyet, de a fintort nem tudta messze tartani a szájától. Bassza meg!

- Naruto? - Igen! Gondolkozik, nem kell sürgetni! A férfi szinte érezte, ahogy pattognak az agytekervényei, de semmi nem jutott eszébe, noha tisztában volt vele, hogy helyzete minden múló másodperccel rosszabbá válik.
 

- Neem... - Mondta lassan, előre fontolgatva a szavait. - Úgy... fél tíz körül léptem le innen, de nagy dugó volt a városban... mármint forgalom. Elég sokáig kellett az utakon szarakodnom, mire végre hazaértem, de aztán rájöttem, hogy elfelejtettem a... öhm...

- Ácsi. Várj! - Szólt közbe hirtelen Sakura, s Narutónak nem kellett ránéznie ahhoz, hogy megállapítsa az arcán végbemenő változást. Jól éreztette azt a lány hangja is. - Értem én. A macskád tartott fel, igaz? - A hangsúlya egyértelműen mutatta, hogy nem a szó eredeti jelentését érti alatta.

Naruto hallgatásba burkolózott, ami már önmagában szokatlan volt tőle. Talán nem a legjobb megoldás Sakura gyanakvásának elaltatására, de... tisztában volt azzal, hogy a nő tegnap elolvasta Hinata smsét. Nem kell nagy ész ahhoz, hogy valaki rájöjjön ebből, az egész macska-dolog csak "kitaláció". Egyébként is rosszul érezte magát, amiért átverte a barátait. Noha nem ez volt a szándéka... és csakis Sakuráért tette, na meg a hülye, hülye Hyuugáért! Naruto nem volt olyan ostoba, mint amilyennek Hinata mindig beállította, és tudta jól, hogy Sakura... kedveli őt, sajnos valószínűleg több mint barátként. Habár fontos volt számára a lány és biztosan tudta, hogy barátja idővel megbékélne Naruto kis kapcsolatának mikéntjével, nem akaródzott neki siettetni a tudomására hozását. Főleg, hogy a másik érintett fél épp az "imádott" kisfőnökük volt. Ez utóbbi okból nem vallott Kibának sem. Hinata pedig... őt enyhén szólva senki nem szerette az irodában. Persze ezt nem is lehet csodálni amilyen kegyetlen és szemét módon igazgatta bent a dolgokat. Egek ura, még Naruto is teljes szívéből utálta a sötéthajú nőt, míg... hát... meg nem ismerte annak másik... Nyugodtan mondhatjuk, hogy "perverz"... Gondolta kajánul. Oldalát. Ha kiderülne, hogy ők ketten szexuális kapcsolatban vannak... mert sajnos nincs másféle kapcsolatuk... mármint, dehogy sajnos... akkor a közutálat csak megnőne, és még többet susognának a férfi háta mögött. Oké, jól van, talán ez nem teljesen épkézláb magyarázat. De senki ne várjon tőle normális gondolatokat, amikor majd minden napját egy személyiségzavarban szenvedő szemétláda szex istennővel kell eltöltenie.

- Ezt igennek veszem. - Naruto halk nyikkanással ocsúdott fel, s első gondolata az volt, hogy Sakura egészen olyan kimértnek hangzik, mint Hyuuga általában.

- ... - Csak így tovább, Uzumaki. Kiváló stratégia.

- Miért hazudtál, Naruto? - Sakura hangja egészen fájdalmasnak tűnt, a szőke férfi pedig elszégyellte magát. Hiába magyarázta meg magának érthetően az indokait, hirtelen minden hülyeségnek tűnt...
De végül nem kellett megválaszolnia a kérdést. Sakura elfordult tőle és a saját monitorjára szegezte a tekintetét, mikor egy középkorú asszony ült le Naruto pultja elé.
 

- Üdvözlöm a Mai-Take utazási irodában. - Darálta gondolkodás nélkül a férfi, s csak a köszöntés végére sikerült nagyjából ráhangolnia magát a rá várakozó ügyfélre. Nagy nehezen egy mosolyt erőltetett az arcára. - Miben segíthetek?

- Ó, köszönöm. - Mosolygott az asszony is, akit szemlátomást azonnal megnyert magának a fiatal szőke férfi. - Kéthetes utazásokról érdeklődnék Japánba. - Naruto mosolya lehervadt az arcáról, s szemei lecsukódtak, mielőtt nagy nehezen sikerült volna visszakényszerítenie azt a szájára.


 

~ * ~

Nem bírta visszafojtani a kuncogást, mikor a frissen lezuhanyozott Hinata az ő fehér pólójában és sötétkék edzőnadrágjában kilépett a fürdőszobából. A Hyuugán amúgy is mintha bővebbek lettek volna Naruto ruhadarabjai, de maga a színösszeállítás és a stílus volt az, ami igazán ráhozta a nevethetnéket. Soha elképzelni sem tudta volna a főnökasszonyt ilyen laza ruhákban. 

- Fogd be, idióta! - Morogta a Hyuuga miközben leült a tévé előtti díványra.

Naruto nem vette magára a sértést. Mióta "hazahozta" Hinatát, az mintha jobb hangulatban lett volna, legalábbis erre a következtetésre jutott az egyre gyakoribb morgolódásokból. Naruto lovagló ülésben lehuppant az egyik kifordított székre, majd karjait feltette a háttámlára és rátámasztotta a fejét. Hinata tekintete a kisasztalon lévő apró tárgya szegeződött, mire a szőke követte a pillantását.
 

- Ajándék Sakurának. - Magyarázta az apró, fekete bőrpántra nézve. - A cicájának elszakadt a nyakörve, úgyhogy vettem neki egy újat.

Hinata nem kommentálta a magyarázatot, ahogy azt Naruto előre sejtette. A lila szemek újra elfordultak, s kiüresedve meredtek a kikapcsolt tévé képernyőjére. Ez más helyzetben mulattatta volna Narutót, de most kifejezetten aggasztotta. A sápadt arc olyan volt, mint egy porcelánbabáé. Hófehér, kifejezéstelen... üres. 
 

- Hyuuga, mi történt? - Kérdezte halkan. Hinatának a szeme sem rezdült meg, de a szőke tudta, hogy hallotta a kérdést.

Hosszú, mély csend telepedett a szobára, amit csak az ablakon kopogó eső hangja tört meg. Naruto figyelte, ahogy a sötétlila szemek elcsusszannak a televízióról, és a földet veszik célba, amitől a Hyuuga úgy tűnt, mintha lehunyta volna őket. Így még inkább hasonlított egy porcelánbabára. Éjszínű haja, ami még mindig nedves volt a zuhanytól, a homlokára és az arca két oldalára tapadt, hátul pedig egészen lelapult. Naruto gyönyörűnek találta őt. Ezt az egyet sosem próbálta tagadni önmaga előtt, már abban a pillanatban így gondolta, mikor először megpillantotta a sötéthajú nőt. De hát ezzel nincs is semmi gond, természetes, hogy felméri a körülötte lévőket.

- Nem hiszem, hogy bármi közöd van hozzá... - Szólalt meg végül Hinata. Hangja nem volt bántó, de jeges és kimért. Naruto lassan bólintott. Ezzel nem kel vitába. A nőnek nincs semmi oka elmondani, ha problémája van. Ő úgysem tud segíteni, és nem is feladata.

- Jól van, Hyuuga... - Állt fel a székről, s megnyújtóztatta tagjait. - Főzök egy kávét, aztán hazaviszlek.
- Hinata ráemelte hideg tekintetét. - Nem gondolod, hogy ebben a zuhéban végigtotyogsz a városon... - Mormolta hitetlenkedve Naruto. - Veled ellentétben én nem vagyok köcsög szemétláda, és amúgy is csak Sakura rózsaszín esernyőjét tudnám felkínálni. - Villantott egy vigyort a kisfőnökre. A sötét tekintet még egy ideig pásztázta az arcát, szemlátomást csapdát vagy átverést keresve, de Hinata végül csak elfordult tőle.
 

- Hn... - Naruto ezt beleegyezésnek vette. 
 

- Akkor egy perc... - Mondta ismét, azzal kifordult a szobából és átsétált a konyhába. 

Miközben előkészítette a gépet, majd a kávé leforrását várva leült a konyhaasztal mellé, egyszerre szaladt végig a fejében egy sor gondolat, majd a következő pillanatban teljesen kiürült az agya. Aztán megint gondolatok tömkelege. Akármennyire is nem kedvelte a Hyuugát, valami nagyon durva dolognak kellett történnie, ha ennyire meglátszik rajta. Hiszen a nő arról ismert, hogy semmilyen érzelmet nem mutat ki. Most mégis olyan... esetlennek tűnt. Sérthetőnek.  Akaratlanul is arra gondolt, mi lett volna, ha nem megy oda hozzá. Egész nap ott feküdt volna? Nem, egy idő után biztos felkel, és arrébb megy. De lehet, hogy addigra súlyos tüdőgyulladást szedett volna össze. Talán meg is halhatott volna...! Naruto erősen megrázta a fejét. Ugyan már. Mindössze annyit tett, hogy hazahozta, mint más a kóbor macskákat. Ez nem számít éppen életmentésnek. Megkönnyebbülten állt fel, mikor a kávéfőző sípolni kezdett, s kinyomta a gépet. Két adagba öntötte a sötét folyadékot, aztán kezébe vette a csészéket és megindult a nappali felé.
 

- Kész van! - Mondta fennhangon.

Mikor aztán odaért, s szeme felfogta, hogy mit lát, a két pohárka hangos csörömpöléssel esett a padlóra. A forró kávé tócsába gyűlt a földön, és csak azért nem égette meg Naruto lábát, mert ő addigra már méteres ugrásokkal viharzott a tévé felé.

- HYUUGA!!! - Ordította hörögve, s nagy sietségében elterült a földön. Ez persze csak lassította, nem akadályozta. A padlón mászva folytatta gyilkos útját a kisfőnök felé. - MI A FRANCOT KÉPZELSZ MAGADRÓL?!

Talán egy kicsivel kevésbé szállt volna el, ha bárminemű meglepődést vagy félelmet lát Hinata arcán. De nem, a Hyuuga épp csak felpillantott a kezében tartott pornó DVD borítójáról, amit a tévé alatti polc rejtekéből "legalábbis Naruto azt hitte, rejtett volt" előhúzott számtalan másikkal együtt nézegetett, aztán anélkül, hogy egyetlen apró rezdülés is megjelent volna az arcán, úja visszafordította tekintetét.
 

- Hn...

- NE HÜMMÖGJ NEKEM, AZ ISTENIT! - Naruto magán kívül volt. Végre odaért, s egy meglehetősen durva mozdulattal kicsapta a nyugodtan üldögélő nő kezeiből a lemezt, de ezzel csak annyit ért el, hogy Hinata egy másikat vett a kezébe. - Tedd le, a rohadt életbe is!!! Hallod, Hyuuga?! Hogy képzeled, hogy a személyes...

- Szóval kanos vagy? - Szakította félbe Hinata teljesen higgadt hangon, mintha nem is hallotta volna a fülét minden bizonnyal bántalmazó üvöltést, s közben megforgatta ujjai közt "zsákmányát", amiről így Narutóra villogott a félmeztelenül smároló férfi és nő képe.

Naruto sikoltani akart. Ez egyike volt azoknak a dolgoknak, amikről szerette volna, hogy soha az életbe nem jussanak Hyuuga Hinata füleibe. Ennek ellenére mély levegőt vett, és minden igyekezetével próbálta lehiggasztani magát. Imádhatják őt bármennyire Kakashiék és a vendégek, ha meggyilkolja a kisfőnököt, aligha tarthatja meg az állását.

- Nem hiszem, hogy bármi közöd van hozzá! - Préselte ki a fogai között.

Csak nem...?! De igen! A Hyuuga arcán a nap folyamán először látta megjelenni azt a túlságosan is jól ismert félmosolyt. De csak egy pillanatig tartott. Vagy lehet, hogy tovább is, de azt már nem látta, mert Hinata a földre nyomta őt.

- Hyuu... - Kezdte volna, de feljajdult, mikor feje keményen a padlónak csapódott. - Baszd meg! Mi a francot csinálsz?!

- Naruto...

És a szőke férfi megdermedt. Úgy tetszik, mintha még a szívverése is leállt volna. Milyen jól mutatna a sírkövén meg a halálozási hírekben. A huszonkét éves Uzumaki Naruto szívbénulásban elhalálozott, mert kegyetlen, szadista főnöke életében először a keresztnevén hívta... De még ezek a gondolatok is kirepültek a fejéből, mikor dermedtségét kihasználva a Hyuuga előre dőlt, és a barna nyakra szorította száját. Naruto megrázkódott, ahogy a fogak nem túl gyengéden, de azért nem is nagyon fájdalmasan belé mélyedtek, majd az érezhetően puha ajkak hozzányomódva megszívták a bőrét. Akaratlanul is valami nyögésféle hang szökött ki az összeszorított szájából, mire a következő pillanatban már egy meleg nyelv szántott végig a nyakán. Naruto érezte, hogy libabőr ül ki a testére, de az érzés elég volt ahhoz, hogy képes legyen végre a sötét hajzatba markolni.
 

- Hyuuga!

A nevezett nő nem reagált, csak átvetette egyik lábát a beosztottja derekán, majd előre dőlve összedörzsölte a csípőjüket. Naruto szíve a torkába ugrott az érzésre, gyomra pedig mélyebbre süllyedt... és felforrósodott, és összeszűkült.
 

- Mit... Mit csinálsz...? - Suttogta, mert több hangra nem futotta. Érezte, hogy Hinata lassan felemeli a fejét, de a kezeit képtelen volt kihúzni az éjszínű tincsek közül.

- Ennyire még te se lehetsz idióta... - Mormolta a Hyuuga halkan, s ahogy Naruto a szemeibe nézett, látta, hogy a lila szemek teljesen elsötétedtek. - Azt hiszem, elég egyértelmű. - Naruto figyelmen kívül hagyta a gunyoros választ, és megszorította a markai közt lévő hajat. Hinata teste érezhetően megfeszült, de még csak fel sem szisszent. 
 

- Mássz... le...  rólam! - Szűrte a fogai közt, a Hyuuga azonban csak Naruto felsője alá csúsztatta a kezeit, és körmeivel végigkaristolta a mellkasát... akár egy macska. A szőke megrázkódott, a nyelv pedig visszatért a nyakára.

- Nem!

- Hyuuga! - Hördült fel megfeszítetve izmait, mikor a felsője alatt vándorló ujjak megcsípték kiálló mellbimbóit, s ezzel egy időben erősödött a dörzsölés a csípője alatt.

- Lehetsz felül...

Ha ezzel a kijelentéssel az volt a szándéka, hogy a teljes őrületbe kergesse Narutót, hát maradéktalanul sikerült. Fogalma sem volt, mi ütött Hinatába. Fogalma sem volt, mi ütött BELÉ! Mert akárhogy is próbálta lenyugtatni magát, a teste automatikusan reagált az érintésekre. Basszus. Azért lenne ez, mert már csaknem tíz hónapja nem szeretkezett senkivel? De hát ez nem normális! Attól, hogy épp nincs partnere, nem fog ágyba bújni az első szembe jövő nőcskével, a kisfőnökével meg aztán végképp nem! Még akkor sem, ha az ennyire szexi és gyönyörű... Végre sikerült valahogy visszanyerni az irányítást a teste fölött, és erőszakosan lerángatta magáról a Hyuuga fejét. Hinata hirtelen abbahagyta az ellenkezést, s mozdulatai megálltak, Naruto pedig megemelte felsőtestét, hogy dühösen a sötéthajúra nézhessen, és a képébe ordíthassa átkait... De a szavak a torkában maradtak, mikor meglátta a nő arcát. Hinata halványan beszívta az alsó ajkát, s szája ettől szinte papírvékonynak tűnt. Hófehér arcába mélyen behullottak zilált tincsei, de a legdermesztőbbek a csukott szemei voltak. A mód, ahogyan a sötét szempillák finoman felkunkorodtak, ahogy a szemöldökei összevonódtak az arcán, ezzel egészen sebezhető kifejezést kölcsönözve arcának... szinte már ijesztő volt.

- Hinata...

És amikor suttogását követően a sötétlila szemek felnyíltak és az ő kékjeibe néztek, Naruto arra is rájött, mi olyan ijesztő a lila mélységekben. Érzelmeket látott bennük. Lassú, szinte már reszketeg sóhaj szakadt fel a szájából, s a szőke a gyerekkorára gondolt, amikor mindenki azért szidta le, mert forrófejű, és fejjel megy a falnak. Úgy tűnik, máig nem sikerült kinőnie ebből.
 

- Meg fogom még ezt bánni... - Suttogta sokkal inkább magának, mint Hinatának, miközben lecsukódó szemekkel előre hajolt...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés