Naruto fáradtan dőlt hátra a székében, és képtelen volt visszanyomni ásítását. Szemei előtt már összefolytak a monitor betűi... pontosabban inkább jojóztak. Végre befejezte ezt a szarságot, de azt az egyet biztosan eldöntötte, hogy soha de soha az életben be nem teszi a lábát Svájcba. A képernyő aljában lévő kis órára pillantott, és némiképp elégedetten állapította meg, hogy nem túlzott Sakurának. Éjjel tíz óra húsz perc volt. És mindezt egy vacak tizenöt - TIZENÖT! - perces prezentáció miatt! A képeket hamarabb megtalálta, mint amire számított, de a források letöltésével rengeteget bíbelődött, a szöveg megírása pedig... bah, rémálom.

Megdörzsölte a szemeit, s egy újabb akaratlanul feltörő ásítás közben kikapcsolta Kiba gépét. Végre. Nem egy tökéletes mű, valószínűleg nem is fog sok potenciális ügyfelet megragadni, de kész van, és ebbe az egybe nem lehet belekötni. Kezeit épp az imént húzta végig az arcán, de a gondolatra Naruto kényszeredetten beléjük fintorgott.

Nyavalyás Hyuuga!

Lassan tápászkodott fel a székről, s megrezzent, hogy mekkorát reccsent a háta. Hiába, a görnyedés sosem tett jót neki. Nyújtózkodott párat, s közben eszébe jutott Sakura és Kiba. Basszus. Ha ők is maradhattak volna, biztos feleennyi idő alatt elkészült volna. Egészen meghatotta őt barátai segítőkészsége.

És akkor ismét... Nyavalyás Hyuuga!

Mikor meggyőződött róla, hogy minden rendben, leoltotta a lámpákat, majd kilépett a folyosóra. Bekulcsolta az ajtót, majd a kulccsal a kezében átsétált a portára, és bedugta azt a kirendelt polcba. Mintha valaki automatára állította volna a testét, átsétált az öltözőbe, s csak akkor eszmélt fel legközelebb, mikor már az egyenruháját akasztotta vissza a szekrénybe. Kíváncsian nézett körül a női öltözőben is, és elégedetten állapította meg, hogy főnöke akasztója hiányzik. Remek. Akkor hazavitte kimosni vagy lecserélni. Hosszú órák óta először mosolyodott el. Igaz, inkább volt ördögi és elégedett, mint őszinte, de hát az ember ne válogasson. Magának köszönheti... a nyavalyás Hyuuga. Naruto gyorsan az eszébe véste, hogy el ne felejtse megköszönni holnap Sakurának az ásványvizet. Erről eszébe jutott egy aprócska dolog, amit valószínűleg még meg kell beszélnie a lánnyal. Sőt, Kibával is. Mert hála a kicsi cicuskája kotnyelességének, most már aligha lesz esélye összebarátkoztatni őt Soróval...

Basszus...

Csak távolról érzékelte a kellemesen hűvös éjszakai levegőt, mikor kilépett az épületből, s automatikusan intett a portásnak. De kezét már le sem eresztette, csak maga felé fordította csuklóját, s az azon lévő órára pillantott. Tíz negyven... Ha jó utakat fog is ki, lesz vagy tizenegy-tizenöt, mire hazaér... A cicája már biztos nem lesz otthon. Már ha egyáltalán meglátogatta ma. Pedig igazán ráférne egy kis büntetés. Majd ki kell találnia valamit. Egészen gonosz mosolyra húzódott a szája... Meg a Hyuugának is holnapra. Ez a mai ásványvizes-locsolás kétségtelenül egyik legpazarabb mutatványai közé sorolható, de ennyivel nem úszhatja meg a "kedves kisfőnök asszony". Talán ragasztózza be a kilincsét? Neeem, az túl elavult. Szélzsák a széke alá...? Ugyan, túl gyerekes. Ragasztózza be a rúzsát? Úgyis mindig ott hordja a táskájában...

Akárki is szerelte bele ezt az autopilot-módot, kétségtelenül köszönettel tartozik neki. Meg persze a reflexeinek, amiért nem hajtott bele abba a gödörbe. Ilyen sötétben már nem egészen ugyanaz vezetni...
A gondolatait azonban valahol elhagyta út közben. Csak akkor tértek vissza belé, mikor pontosan tizenegy-tizenkettőkör leparkolt a lakása előtt. Kulcsait mereven halászta elő a zsebéből, miközben felsétált a lépcsőn, majd megindult a kis folyosón a harmadik, azaz a saját lakásának ajtaja felé. Két "szomszédja" közül Sasukéval remek kapcsolatot alakított ki, bár elég ritkán látta a feketehajú fiatalembert. A szélső lakóval, Chiyóval azonban még csak háromszor találkozott, ami nem túl szép ahhoz képest, hogy két éve ebben a társasházban lakik. Nem mintha annyira hiányzott volna nekik az öreg néni társasága, na de mégis.

Ujjai nehezen találtak bele a kulccsal a lyukba, de végül valahogy mégis sikerült. Újabb ásítás tört elő belőle, mikor meghallotta a kattanást, aztán kihúzta a kulcsot és a kilincsre tette a kezét... és rögtön minden álmosság kirepült a testéből. Szája széles mosolyra húzódott, kék szemei valósággal felvillantak a sötétben. A kilincsre apró, fekete nyakörv volt szorosan ráerősítve. Naruto szíve megdobbant, és gyomra azonnal ugrott egyet a hasában, mert tisztában volt vele, mit jelent ez. Itt van. A cicája. 
Szinte feltépte az ajtót, és az még be se csapódott mögötte, ő már le is rúgta magáról a cipőit. Az előszoba sötét volt, de a hálószobájának ajtaja alól kivilágított a sárga fény. A szőke férfi oda se figyelve dobta fel kabátját az akasztóra. A ruhadarab persze rögtön lecsusszant róla a földre , és sietős léptekkel indult meg a szobája felé. Az ajtaja előtt egy pillanatra megállt, hallgatózott. Legszívesebben a fehér falapra szorította volna fülét, na de mégis... Nem sokkal egyszerűbb benyitni? Így hát megtette. A félhomály után valósággal megvakította az erős fény. A szemei elé kapta kezét, s erősen pislogott bekönnyező kék szemeivel, míg végre képes volt az ágya felé pillantani. Amint a kép kitisztult előtte, keze az oldalára hullott, gyomra ismét megrándult, és a testét is mintha megint visszakapcsolták volna automatára... de ezúttal egészen más helyen.

Az ágyon fekvő szépség teljesen meztelen volt. Na jó, egy fehér törülköző volt a dereka köré csavarva, de ahogy olvasás közben kicsit felhúzta a lábát, nem hagyott kétséget afelől, hogy semmilyen ruhadarabot nem visel. Teste fényesen csillogott, és ragyogó cseppek ültek rajta a feltételezhetően nem régi zuhanyozás maradványaiként. Az ajtó nyílásának hangjára az ő gyönyörűséges fekete macskája leeresztette kezeit és félrerakta a könyvét, hogy a belépőre nézhessen. Naruto elveszett annak a mély szempárnak a tekintetében, és halványan megrezdülve érezte, hogy az automata mód még "keményebbre" vált.

- Már azt hittem, nem is fáradsz ma ide. - Egy teljes, egész mondatot kapott üdvözletül?! Basszus. A cicusa már nagyon türelmetlenül várhatta.

- Sok dolgom volt az irodában... - Jelentette ki erősen hangsúlyozva a szavakat, miután megtalálta a hangját, s közben táskáját a földre dobva megindult az ágy felé.

Nem bírta tovább visszanyomni a mosolyát. Látta, hogy a másik lila szemei is megvillannak, de a fény azonnal eltűnt belőlük, s az alak felült az ágyon. Naruto megnyalta a szája szélét, s ez nem kerülte el a másik figyelmét. Alig észrevehető kis félmosoly jelent meg az arcán.

- De rossz cicus voltál... - Suttogta a szőke miközben előbb csak egyik térdét, majd kezeit is az ágyra helyezve közelebb hajolt. - Tudod, hogy nem szabad a telefonnal játszanom az irodában... - Az lila szemek állták a tekintetét.
 

- Egész nap rólam beszéltél.

- Ennek örülnöd kéne.

- Nyávogást raktál be jelzőhangnak nekem.

- Ennek is örülnöd kéne.

- Nem vagyok macska! - Ahogy fújt egyet, Naruto nem bírta ki nevetés nélkül.

- Dehogynem... - Most már mindkét lábával az ágyon térdepelt, s jobb kezét előre nyújtva végigsimította a fényes, nedves tincseket. - Ebéd óta felborzolt szőrrel jártál a nyomomban, és karmoltál, valahányszor másokhoz szóltam... mint egy cica, aki féltékeny a gazdija barátaira. - Naruto ismét megnyalta az ajkait, és elégedetten látta, hogy a lila szemek követik a mozdulatát. Előrébb hajolt, hogy a két orr már szinte összeért, s a szőke suttogva folytatta. - Nade hogy lopva kihallgass minket, aztán elküldd azt az smst, és ráadásul még le is toljál, amiért elolvasom... komolyan, Hinata.

A sötéthajú nő lehunyta a szemeit a nevének hallatán, mire Naruto elmosolyodott, és előre hajolva megnyalta a hófehér nyakat. Érezte, hogy a másik halványan megrezdül, és hosszú, sápadt ujjai a hajába fonódnak.
 

- Túl sok a beszéd.

Naruto belemosolygott a nő nyakába miközben szájával tovább vándorolt felfelé, puhán nyomva ajkait a még nedves bőrre, néha finoman hozzáérintve nyelvét. De persze csak óvatosan. A nő sosem engedte, hogy nyomot hagyjon rajta, ő pedig nem akart visszaélni a felkínált lehetőséggel. De ennyi is elégnek tűnt. Naruto biztos volt benne, hogy ha nem lenne olyan átkozottul büszke, Hinata elégedetten dorombolna a mozdulatai nyomán.
 

- Miért nem vártál meg a zuhannyal? - Kérdezte a szőke, mikor felérve szájába kapta az egyik fülcimpát, s lágyan szopogatni kezdte.

- Szándékomban állt... - A Hyuuga hangja a szokottnál is mélyebb volt, érződött rajta, koncentrálnia kell, ha meg akarja őrizni higgadtságát. Naruto nem foglakozott vele. Úgyis csak idő kérdése... - De már rohadtul fáztam a ruhámban, amit valaki kedvesen leöntött... - Morogta elhúzva a fejét. Hiába nézett rá csúnyán, a tekintete épp úgy nem hatott Narutóra, mint ahogy az irodában sem.

- Ó, bocsáss meg! - Mondta ennek ellenére a szőke bujkáló nevetéssel a hangjában. - De annyira... szexi voltál azokban a vizes göncökben... - Mormolta a puha, porcelánfehér bőrbe. Hinata nyaka megfeszült az ajkai alatt, mire ő újra elmosolyodott... de aztán komolyra váltott. - De tudod, ez csak apróság volt ahhoz képest, amit nekem kell folyton elviselnem. Van fogalmad róla, mennyire tudlak gyűlölni, Hyuuga?

Hinata ismét lehunyta a szemeit, de most nem úgy, mint korábban. Szája vékony réssé szűkült, s mikor szemhéjai legközelebb felnyíltak, tekintetében nem volt könyörület.
 

- Ha azt akarod, hogy maradjak, ne "Hyuugázz". - A hangja kemény volt, mint az acél, és Naruto érezte, hogy ezúttal jogosan.

- Sajnálom, Hinata... - Mondta engesztelésképp, és ajkát finoman a másik álla alá érintette. Sosem ismerte volna be, de a szíve is megállt a gondolatra, hogy a nő most elmenjen. Pedig már lemondott arról, hogy ma is átjön...

- Még mindig túl sok a beszéd.

Naruto halkan felkuncogott, majd feljebb csúszva apró csókokat hintett a nő nyakára, állára, arcára, a szája sarkába... aztán megnyalta a sápadt ajkakat, s egy csepp ellenállásba sem ütközött, mikor közéjük dugta nyelvét. Hinata persze nem csókolt vissza, de a szőke ezt már rég megszokta. A fekete hajú mindig próbálta őrizni híres higgadtságát, amivel rászolgált a "jéghercegnő" becenévre. Szükség van egy kis időre, míg feloldódik annyira, hogy elhagyja ezt az álarcot... Ezt tudván Naruto teljes nyugalommal csavarta nyelvét a másiké köré, majd viszonzást nem várva végigsimította a meleg szájpadlást és a fogakat, s közben rácsókolt a puha felső ajakra. A Hyuuga nem reagált, de testével hátrébb csúszott, hogy hátát a falnak vethesse, s kezeit Naruto felsője alá dugta.

- Hina... - Mormolta halkan a szőke, s elszakadva a finom ajkaktól újra a fehér nyakra szorította száját. Tudta jól, mit akar a másik, tudta, miért várt rá órákon keresztül a lakásában... És bolond lenne nem megadni neki. Mióta először hazahozta magához ezt az ázott cicát, a kis cicus időről időre visszatért hozzá gondoskodásért. A szőke már rég nem törődött azzal, hogyan is kerültek ebbe a nyakatekert helyzetbe. Egyszerűen csak... élvezte látni Hinatát, élvezte érezni Hinatát... Hinatát, aki teljesen más volt, mint gyötrője az irodában. Hogy melyik az igazi énje, arra Naruto nem tudott volna válaszolni, de amíg ezt a Hinatát megkaphatja, bármit képes elviselni. Halkan felsóhajtott, ahogy a sápadt kezek erőteljesen simogatták a mellkasát, és elakadt a lélegzete, mikor egy mozdulattal átlendítették felsőjét a feje fölött. Aztán meglepetten felnevetett, és megcsókolta az éjszínű fejtetőt. - De türelmetlen vagy...
- Hinata csak mordult egyet.
 

- Tudod, nekem is dolgoznom kell holnap. - Narutónak még pislogni sem volt ideje, a Hyuuga megragadta a vállait és átlökte az ágy másik oldalára. Aztán újabb pislogásnyi idő telt el, és Hinata már az ölében ült. - Már lassan indultam volna haza. - Fürge ujjai sebesen kezdték megszabadítani Narutót a nadrágjától, akinek a látványra fájdalmasan megrezdült a hasában lévő szűk csomó. - Lassú vagy. Ha akkor megcsinálod azt a prezentációt, amikor először utasítom... - Naruto megmosolyogta a szóhasználatot.  - Már mindketten aludhatnánk.

 

- Már megbocsáss... - Vetette közbe a szőke, bár kiszáradt a szája, mikor a cipzár lehúzódott a nadrágján. - De ha nem kötelezted volna, hogy bent maradjak, mindketten aludhatnánk már. - Épp sikerült kimondania az utolsó szót, mikor a hűvös, sápadt ujjak szabad levegőre húzták merevedését, s lélegzete a tüdejében rekedt. Halkan felnyögött, mire a Hyuuga elégedett kis félmosolyt villantott rá.

- A főnököd vagyok. Azt teszed, amit mondok.

Naruto alig hallotta a szavakat, hála a férfiasságán lassan fel-le járó kezeknek. Biztos volt benne, hogy ebben a pillanatban bármit megtenne Hinatának. Ha azt mondja, ugorjon ki az ablakon, talán még arra is képes lett volna.

- Szemét liba...! - Nyögte, majd előre nyújtott kezét erősen a Hyuuga nyaka köré csavarva előre rántotta annak fejét. Száját szorosan préselte hozzá a lassan melegedő ajkakra, s elégedetten nyelte el a közülük kiszökő sóhajt, mikor a mozdulat következtében Hinata ágyéka erősen az övének dörzsölődött. A Hyuuga nyelve hirtelen megmozdult és hevesen Naruto szájába hatolt, aki erre megugró hassal felnyögött, és még közelebb húzta magához a fekete hajút... De Hinata szinte ugyanabban a pillanatban rántotta el a száját, s helyette a barna nyakat támadta meg.

- Basszus... Hinata! - Mormolta Naruto, miközben lehunyta a szemeit a kettős érzésre, ahogy a nő szívja, harapja a nyakát, s ezzel egy időben a férfi izgatottsága a Hyuugához dörzsölődik... Végül két kezét megemelve megszorította a Hyuuga csípőjét, s egy rántással jelezte, hogy cuppanjon le a nyakáról. - Úgy látszik, mégis igaza van Sakurának. A cicák játékból hagynak nyomokat... - Hinata figyelmeztetőn a nyakába harapott, mire a szőke felszisszent. - Hé!

- Nem érdekel, mit mondott Haruno! - Mondta a fekete hajú egészen olyan hangon, mint amit az irodában szokott használni. - És mondtam, hogy ne kezelj macskaként! - Naruto vigyorogva nyúlt előre s rántotta le a már amúgy is kellően meglazult törölközőt a másik derekáról. Hinata felszisszent, aztán beszívta ajkát, mikor a barna ujjak a nőiességére csúsztak.
 

- Pedig hasonlítasz az ő macskájára. Ő is szereti, ha a hasát és egyéb testrészét simogatják - Hinata újabb mordulásra készült, de a hang félúton nyögéssé vált, így elég érdekes zaj szökött ki a sápadt ajkak közül, és ő is megkarmolta a gazdi kezét...

- Az... az nem én voltam. - Naruto látta rajta, hogy legszívesebben visszaszívná a szavait, amiért megbotlott a nyelve a kijelentés közben. - A saját tollad karcolt meg.

- De kinek a kezében volt a tollam? - A szőke férfi felült, s emiatt kénytelen volt abbahagyni Hinata kényeztetését, de amint újra elhelyezkedett, a fehér mellkason lévő két kiálló dudor egyikére szorította a száját, s finoman megharapta azt. Hinata izmai jól érezhetően megfeszültek a tenyere alatt. - Sőt, még a hajadat is megtalálták rajtam... Még jó, hogy nem nézték meg alaposabban. - Szívogatni kezdte a telt keblet, s hosszú percig csak a szürcsögő zajok és Hinata visszafojtott zihálása hallatszott a levegőben. Végül Naruto még egy utolsó csókot nyomott a megviselt testrészre, majd felnézett partnerére. - Vagyis minden jel szerint "boldog macskatulajdonos lettem"... - Ismételte el a fekete hajú korábbi szavait kaján élvezettel.

Hinata gyönyörű volt, Naruto kis híján attól elélvezett, hogy ránézett. Máskor oly üres, kifejezéstelen, érzelemmentes arca most egészen ki volt pirulva, tekintete ködössé vált, és szemlátomást nehezére esett fókuszálni. Enyhén nyitott ajkaival alig hallhatóan zihált, szénszínű haja még mindig nedvesen tapadt az arcára, s mikor érzékelte Naruto kék szemének intenzív tekintetét, félrenézett. 'Zavarban van.' Állapította meg az Uzumaki, és győzedelmes vigyor terült szét az arcán. Biztos volt benne, hogy rajta kívül Hinata soha senkinek nem mutatja meg ezt az oldalát. Valójában máig nem értette, mivel érdemelte ki ezt a különleges "lehetőséget", de csak áldani tudta a szerencséjét. Még csak... azt se igazán értette, miért nem visszakozik soha Hinata, hogy nem az övé a domináns szerep. Nem mintha ez probléma lett volna Naruto számára, isten ments. Imádott felülkerekedni a Hyuugán, minden tekintetben. Épp csak... Hinatát nem olyan típusú embernek ismerte meg az elmúlt két évben, aki hagyja, hogy mások "elnyomják". Épp ezért teljesen érthetetlen volt a szőke számára a nőnek ezen oldala.  Esetleg a sok munkabeli stresszt akarja így levezetni? Hiszen a Hyuugák híres és neves család voltak. Valószínűleg gyerekkora óta elvárták tőle, hogy mindig a legjobb, a legerősebb legyen. Talán így tudja felszabadítani magát, ha hagyja, hogy ezen ritka alkalmakkor valaki végre kivegye az irányítást a kezei közül. És valami isteni mázlinak köszönhetően őt jelölte ki a sors ennek a szerencsés "valakinek" a szerepére...

- Elvárhatom, hogy legalább szex közben ne kalandozz el?

Naruto megrezzent, aztán felsóhajtva parancsolt megálljt a gondolatainak. Már őt is túlságosan kínozta önnön vágya, így csak megeresztett egy vigyort a szemlátomást türelmetlen Hinata felé, majd elemelte egyik kezét a nő csípőjéről, és az ágya mellett álló asztalka felé tapogatózott... de megállt, ahogy a sötéthajú nő ismét kézbe fogta merevedését, és alig észrevehetőn megrázta a fejét, hogy nyugalomra intse.
 

- Nem kell...

- Ne hülyéskedj! - Morogta Naruto zavartan. - Anélkül... - Aztán hirtelen fény gyúlt az agyában. - Előkészültél? Amíg vártál rám? - Tudakolta mohón, s muszáj volt jeges zuhanyra gondolnia, hogy el ne menjen azonnal a puszta elképzeléstől. Hinata ismét vékonyra szívta a száját és félrenézett, de Naruto látta, hogy a füle vörösebb színben játszik. Tehát beletrafált.

- Hehe... - Kuncogott fel önelégülten, mire telibe kapta Hinata gyilkos tekintetét.

- Kuss legyen, idióta!

Naruto lassan szívta be a levegőt, ahogy a fekete hajú nő óvatosan helyezkedett rajta... s a következő pillanatban benne rekedt az összes oxigén, szíve felmondta a szolgálatot, agyából pedig minden gondolat kirepült.

                                                                   *

Fogalma sincs, mennyi idő után tért magához. Egész testét fáradtnak és zsibbadtnak érezte... és valahol mégis megbékéltnek. A tökéletes együttlét utáni tökéletes kielégülés. Földöntúli mosoly öntötte el az arcát, miközben oldalra fordult, hogy kitapogassa a fekete hajú nőt. A keresett nő azonban nem volt az ágyon. Naruto azonnal felkönyökölt, s tekintetét körbejáratta a szobán. Nem mehetett el csak így, ugye? Ugye...?! Megnyugodott, mikor kinyílt a fürdőszoba ajtaja, s a frissen lemosdott Hinata lépett ki mögüle... sajnálatos módon már ruhákban. Az irodában viselt öltönye volt rajta, de immár szárazon. Naruto előbb a falán lógó órára pillantott. Nulla-hat. Majd végignézett önmagán. Hiába, mehet ő is fürdeni, az élvezetmaradványok nem jönnek le maguktól...

- Hinata... - Szólította meg a nőt, mire az egy pillanatra felnézett, aztán folytatta az öltözködést. Porcelánfehér arca ismét érzelemmentes és megfejthetetlen volt, nyoma sem látszott rajta a korábbi pírnak és hévnek... Naruto átkozottul csalódott volt ezért, hiába tudta jól, hogy erre kell számítania.

- Hamar feküdj le... - Utasította őt végül Hinata, miközben felkapta mobilját az asztalról, majd a zsebébe dugta. A hangja pontosan olyan volt, mint amilyen az irodában szokott lenni. - Ha elkésel reggel, tényleg megint benn tartalak.

- Hogy aztán újra várhass rám, hm? - Morogta Naruto, miközben visszadőlt az ágyon. Mérges volt, mint mindig, szex után. Mert Hinata mindig "visszaváltozott". Mert Hinata mindig magára hagyta.

De hogy miért zavarta őt ez ennyire...? Oldalra sandított, és látta, hogy a nő felvonja egyik sötét szemöldökét, de máshogy nem kommentálja a megjegyzését. Az ajtóhoz lépve futólag végigsimította éjszínű tincseit, aztán lenyomta a kilincset. Csak egy pillanatig habozott ott.
 

- Jó éjt, Uzumaki... - Naruto lehunyta a szemeit... ez már nem az ő cicája. Ez már a szemét, beszólós, gyötrő főnökasszony, aki két éve nap mint nap kínozza őt az irodában.

- Jó éjt, Hyuuga... - De Hinata ezt már nem hallotta. Az ajtó már becsukódott mögötte...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés