- Egy kiscica?! - Ha nem az előbb tette volna le az innivalóját, Sakura most minden bizonnyal kiejtette volna az ujjai közül. Így azonban csak annyi történt, hogy a pohár megrezdült, mikor a lány véletlenül meglökte a kezével. - Nem mondod komolyan!

- Már miért ne lennék komoly? Tudod, hogy nem szokásom a levegőbe beszélni.

- Na jó... - Bólintott rá kurtán, miközben újra visszakönyökölt az ebédlőasztalra. - De...

"De." Ez itt a lényeg. Akármilyen őszinte srác is Naruto, Sakura nehezen tudta komolyan venni ezt a magyarázatot. Gyanakodva felhúzott szemöldökkel figyelte huszonkét éves kollégáját és barátját, aki megállás nélkül csak vigyorgott rá. A férfi égkék szemei vidáman csillogtak, mint mindig, az elmúlt hetekben. Igaz, alapjáraton is örökké jókedvű és mosolygós alak volt, de még a vak is láthatta, hogy újabban kicsattan a vidámságtól. Sakurának már sok minden megfordult a fejében. Barátnőt talált volna magának? Előkerült egy eddig ismeretlen rokona? (Naruto az a típusú fiú volt, aki ettől cigánykereket hányt volna.) Felfedezett valami új szórakozóhelyet, ahol minden estélyét új barátokkal tölti? Vagy csak "szimplán" megnyerte a lottó ötöst...? A lány már nem bírta a gondolatokat, így hát megkérdezte a férfitól, mi oka van újabban a különös nagy boldogságának. Erre ezt kapja. Egy macska. 

- Egy macska?!

- Nem hiszel nekem? - Kérdezte Naruto, miközben előrébb hajolt, és egyszerre a szájába tömött egy nagy szendvicset. Azta.

- Nem arról van szó, de... hogy is mondjam...

- Sosem tűntél annak a macskapártinak, na... - Dobta le melléjük a tálcát egy kócos, barna-bozontos férfi. - Mit ne mondjak, én is inkább hinném, hogy a kutyabarátok népes táborát gazdagítod. - Naruto nevetve húzta arrébb a saját tálcáját, hogy helyet adjon Kibának. Két mosolygó barátját látva már Sakura sem bírta megállni felfelé kunkorodó ajkak nélkül.
 

- Persze, Kiba. Te, akinek kilenc kutyája van otthon, biztos már élből kiszúrod a hozzád hasonló bolondokat. - Élcelődött Naruto, majd a szájához emelte poharát, és hangosan szürcsölve megszívta a szívószálat.

- Mutasd a kezed! - Szólt közbe Sakura hirtelen ötlettől vezérelve. - Naruto értetlenül pislogott rá.
 

- Heh? Minek?

- Ha tényleg cicád van... - Nyújtotta előre a kezét a fiatal nő, várakozón tekintve a balján ülő szőkére. - Biztos, hogy szereztél pár karmolást. Ez, úgymond, a macskatulajdonosok névjegye. - Azzal felmutatta saját kezét. Két éles karmolás nyom húzódott közvetlenül a tenyere alatt, és még jó pár feljebb, de azt senki nem láthatta a blúz ujja miatt. 

Ha arra számított, hogy a férfi visszakozni fog, csalódnia kellett. Naruto könnyedén elmosolyodva rakta le elé a bal karját, s közben feljebb rángatta rajta az inget. És tényleg volt ott egy vékony vágás! A halványodó csík a könyökhajlata alatt indult, és egész hosszan húzódott le a tenyere felé. Sakura restellve ismerte be magának, de némiképp megnyugodva dőlt hátra. Szóval tényleg csak egy macska.

- Mindig mondtam én, hogy akinek macskája van, mind mazochista... - Mordult fel kaján hangon Kiba, miközben leeresztette szája elől a konzervét. - Bezzeg a kutyák nem bántják a gazdijukat.

- Nem azért csinálják, mert bántani akarnak... - Hűlt el Sakura hangja. - Csak játszanak.

- Persze. Nem felejtettem még el, hogyan néztél ki múlt hónapban!

Naruto fojtottan nevetgélt mellettük, és emiatt Sakura sem tudta tartani a haragját. Vetett még egy csúnya pillantást a balján ülő srácra, aki nem úgy tűnt, mintha a legcsekélyebb mértékben is sajnálta volna, hogy a lány lelkébe tiport... aztán ismét a szőke felé fordult.

- Na és milyen? Fiú vagy lány? Hova vackoltad be? És miket adsz neki enni? Soro imádja a párizsit, de a tejre allergiás... - Elhallgatott, mikor Kiba is felnevetett, de ő cseppet sem aranyosan, mint Naruto. Sakura elnyomott egy pirulást, amiért hagyta, hogy macska-imádata ennyire előtörjön belőle.

- Nem igazán válogatós... - Felelte mosolyogva Naruto, kék szemei pajkosan néztek Sakura zöldjeibe. - Amit én adok neki, azt mindent elfogad. Helye nem igazán van a lakásban... mert tulajdonképpen nem költözött be. De imádja befészkelni magát az ágyamba. - A férfi felnevetett. - Különösen, ha én is ott vagyok.

- Hogyhogy "tulajdonképpen nem költözött be"? - Vonta össze a szemöldökét Sakura, miközben igyekezett megálljt parancsolni akaratlanul is feltörő gyanakvásának, ami Naruto szavai nyomán keletkezett benne. 'Ostoba' hordta le magát. 'Hiszen Soro is imád az ágyamban és velem aludni.' Mégis... talán a kék szemek voltak azok, amik a nem megszokott módon csillogtak. Volt bennük valami... pajkos fény. Naruto szórakozottan forgatgatta a szívószálat a poharában, miközben a megmaradt két szendvicsére pillantott.
 

- Úgy, hogy tulajdonképpen nem az én cicám. Nem, nem loptam, isten ments! - Tette hozzá gyorsan, ahogy észrevette Sakura összeszűkülő szemeit. - Néhány hete találtam a lakásomtól pár utcányira. Zuhogott az eső, és szegényke teljesen elázott, ezért hazavittem és megetettem. Másfél napig nálam volt, aztán egyszer csak eltűnt. - A kék szemek elrévedtek, és Naruto egy pillanatra elhallgatott. - De azóta mindig átjár hozzám. Nem tudom, hogy van-e gazdája és csak átszökdösik hozzám, vagy az utcákat járja-e, amíg nem nálam van... De szemlátomást jól érzi magát a házamban, én pedig örülök, amikor ott van.

A férfi elhallgatott, aztán halványan elmosolyodott. Sakura is, de ő teljesen más okokból. Naruto tengerszínű szemei puhává lágyultak, miközben oda sem figyelve tovább babrált a szívószállal. Aranyszínű fürtjei lazán lógtak az arcába, mely még télen is olyan barna volt, mintha az imént lépett volna be a napról. Amikor két éve először megismerte őt, Sakura azt mondta volna, semmi különleges nincs benne. Jó, nyilván, az arca két oldalát szelő halvány csíkok. Mint utólag megtudta, első biciklizési próbálkozásának maradványai. Nem voltak hétköznapiak, de megjelenésében épp csak olyan volt, mint a szép férfiak átlaga. Viszont a nagyságos főnökasszony, Hyuuga Hinata, minden, csak nem átlagos.

Na igen. Hyuuga Hinata. A feketehajú, fehérbőrű jégszobor, akit "uruknak és parancsolójuknak" rendelt a sors. Hinata ugyan csak a második legfontosabb posztot tudhatta magáénak a Mai-Take utazási irodánál, de ez épp elég volt ahhoz, hogy feltétlen engedelmességet megkövetelő maximalista személyiségével jobban megutáltassa magát a beosztottjaival, mint ahogy azt a két igazi főnöknek valaha is sikerülhetett volna. Sőt, a két tulaj, Maito Gai és Hatake Kakashi, meglehetősen népszerűek voltak a dolgozók körében. Ők persze csak „nagyvonalakban" foglalkoztak a kényesebb ügyintézéssel, mert mint minden nagyobb cégnél, itt is a dolgozókra maradt a részletek kidolgozása. Akik ugyan nem sokat látták a két "nagyfőnököt", de azok osztatlan szeretetet élveztek az irányukból. Hyuuga Hinata az ügyfelekkel közvetlenül kapcsolatot felvevő részleg, illetve azok háttérmunkásai felett "uralkodott", kemény irányításának köszönhetően kifogástalanul. Sakurának, Narutónak és még a két Sunai alkalmazottnak, Gaaranak és Kankurónak kellett az utazási irodába betérő vendégekkel foglalkozniuk, mialatt Inuzuka Kiba, Aburame Shino, Nara Shikamaru és Yamanaka Ino foglalkozott az utazások megszervezésével. Az ifjú Hyuuga pedig... nos igen, az ő dolga volt vaskezekkel rendet tartania a bagázs fölött.

Félreértés ne essék, Hinata nem volt kegyetlen. Beosztottjai sosem hallották még, hogy akár egy kicsit is megemelte volna a hangját. De a mozdulataiban, a tartásában, az örökké érzelemmentes arcában és legfőképp a sötétlila tekintetében mindig volt valami, amivel félelmet tudott kelteni a körülötte lévőkben, és elérni, hogy minden zökkenőmentesen folyjon. És még azt se lehet mondani, hogy senki nem szerette. Na jó, ez így nem teljesen pontos. Rajongói voltak. Őrült, szerelemtől csillogó szemű fiúk és férfiak hada ostromolta a nőt a hét majd minden napján. Hinata élt a gyanúperrel, hogy ha valaha is "hiba" történt az utazások megszervezése közben, akkor azok csakis a fiatal részlegvezető gyönyörű arcának köszönhetően nem kerültek nyilvánosságra.

Haruno Sakura élete, viszont nyugodtnak és átlagosnak mondható volt. De csak míg két éve fel nem vették Narutót. Nem mintha minden egy csapásra megváltozott volna... de a fiúval együtt robbant be a Mai-Take hétköznapjaiba az "élet". Naruto volt az egyetlen beosztott, akire szemlátomást nem hatott Hinata sötéten örvénylő tekintete, bármilyen keményen is szegezte azt rá a főnökasszony. A szőke sok felfordulást okozott az irodában, de soha meg sem fordult senki fejében, hogy elbocsássák, mert jelenléte nagyobbá és híresebbé tette a céget. Örökké mosolygó személyét a vendégek egyre-másra dicsérték, és rengetegen csak és kizárólag miatta választották ezt az utazási irodát.  Sakura a szőke férfiban a csobogó életkedvet és vidámságot látta, mikor itt kezdett. Aztán fokozatosan elkezdett érzelmi kötődés kialakulni benne a szőke iránt. Az elmúlt hónapokban sokat rágódott azon, hogy mi lett volna, ha akkor is tisztában lett volna ezekkel az érzésekkel, amikor Naruto a felvételének idején még szemlátomást udvarolgatott neki...

- Sakura, itt vagy még? - Egy szeme előtt lengő kéz rángatta vissza a valóságba. A nő félrenyelte az innivalót, amiről fogalma sincs, mikor került a szájába.

- Persze, bocs... - Köhögte, s közben imádkozott, hogy az arca ne piruljon ki. - Elkalandoztam.

- Azt látjuk... - Vigyorgott rá Kiba. - Fogadok, azon járt az eszed, milyen édes lenne összeismertetned a macskáitokat.

Ja persze. Macskák. Egészen kiment a fejéből.

- Az tényleg jó lenne... - Fordult Naruto felé közömbös hangon, eldöntve, hogy nem engedi magát felidegesíteni Inuzuka miatt. - Majd átmehetek megnézni? - Naruto félrehúzta a száját. Aranyosan állt neki.
 

- Fogalmam sincs, mikor jön át legközelebb. Hol ott van, hol elmegy. De majd szólok. - Hirtelen elmosolyodva megsimította Sakura vállát. - Maholnap úgyse nagyon lenne rá időm. A fruska...

Kiba és Sakura rögtön értették. Narutót mindenki szerette, és Naruto mindenkit szeretett. Egyetlen kivétellel. Csak neki tudott ilyen "kedves" becézéseket adni...

- Ja, persze... - mordult fel Kiba, és félretolta a kiürült tálcáját, hogy két kézzel az asztalra könyökölhessen. - Megcsináltad már neki azt a nyavalyás prezentációt?

- Nem... - Szusszantotta Naruto. - És még mindig nem értem, miért nekem kell elkészítenem. Ez nem a hátsódolgozók feladata lenne?! - Sakura együtt érzőn paskolgatta meg a férfi vállát. De nem túl sokáig. 'Csak óvatosan!'
 

- Beszélgettem reggel Gaaraval. Ők sem értik, miért neked osztotta ki.

- Nem egyértelmű? - A kérdésre két szempár pillantott rögtön a kócos barnahajú felé. - Utálják egymást. Naruto folyton beszól neki. Persze, hogy Hyuuga ott szívatja, ahol csak tudja. - Mindhárman némán meredtek maguk elé, és tudták, hogy mind ugyanarra gondolnak. A sötét aura szinte láthatóan emelkedett fel az asztaluk felett.
 

- De persze ha tényleg bent kell ma maradnom, kizárt, hogy cicázhassak... - Morogta Naruto alig hallhatóan, de azért mindkét barátja tisztán értette.

- Nem hiszem, hogy komolyan bent tartana. Azt mondta, még meggondolja. És ha mégis... - Sakura bíztató mosolyt erőltetett az arcára, miközben a hirtelen mogorvába váltó szőkére nézett. - Nyolcig csak befejezed, nem? Nem lehet annyira hosszú munka...

- Ha tízig sikerül befejezni, keveset mondok... - Morogta sötéten Naruto. - De várjatok csak, ha ezt tényleg megteszi az a szemét, holnap olyat, de olyat fog találni az asztalán, hogy...

Elhallgatott, mikor meglátta Kiba elkerekedő szemét. Az egy pillanat alatt rendbe szedte arcát, aztán halványan előre hajolva suttogta Narutónak. 

- Csönd. Itt jön a falra festett ördög...

Sakura megállta a késztetést, hogy a hátra forduljon. Vetett egy gyors oldalpillantást Narutóra, akinek teste szemlátomást merevvé feszült, majd előre fordulva lecsukta a szemeit, és magában számolni kezdett. Három... Kettő... 


- Inuzuka. Haruno. - Sakura lélekben megrezzent a nevének hallatán. - Uzumaki. - A hang hűvös és jeges volt, a nő úgy érezte, mintha vízesés alá lépett volna. Ennek ellenére oldalra nézve felpillantott, egyenesen Hyuuga Hinatára. - Mindannyian végeztetek a munkával? Ma már nem jön több vendég? Lehúzhatom a rolót? - Egyáltalán nem úgy hallatszott, mintha válaszokat is várna a kérdésekre. 

Sakura elnyomott egy sóhajt. És íme, itt van. A hang, aminek hallatán jeges rezdülések futnak végig a gerincén. Oldalra sandítva látta, hogy Kiba is megfeszült arccal, de szótlanul mered a főnökasszonyra... Naruto azonban még csak fel sem nézett a beszélőre. Arca teljesen kifejezéstelen volt, mint mindig, amikor bosszantani akarta a Hyuugát. Pedig ha felnézett volna, ő is láthatta volna azokat a kis híján gyilkoló lila szemeket...

- Uzumaki!. - Az erőteljesebb felszólításra már Naruto is felnézett, de nem úgy tűnt, mintha érzékelte volna a hangban játszó feszültséget.

- Mit akarsz Hyuuga? - Kiba lehunyta a szemeit. Sakura magában egyet értett vele. Ő is szívesen megtette volna. Hinata szemei összeszűkültek.
 

- Dolgozni! Indulás! - Bár nem sziszegett, komolyan úgy hallatszott, mintha egy kígyó beszélt volna.

- Nem értem, mi bajod?! - Emelte fel a hangját Naruto. Sakura kicsit oldalra fordította a fejét, és látta, hogy a szomszéd asztalnál ülő Shikamaru és Ino is rájuk szegezik a tekintetét. Hát persze, mintha nem látni ehhez hasonló jeleneteket állandóan... - Ebédidő van. Jogunk van itt ülni, neked viszont nincs jogod beleszólni.

- Hn.... - Sakura karjára libabőr ült ki. Ez a hangocska sosem jelentett jót.

A Főnökasszony lassan levette a szemeit Narutóról, majd lassan felemelte az egyik kezét. A fiatal nő egy pillanatra megijedt. Megüti...?! Nem, Hinata nem az a típus. Azt viszont simán kinézné belőle, hogy fegyvert kap elő a belső zsebéből... Végül a Hyuuga csak a karórájára pillantott. Sakura abban a pillanatban érezte, hogy megfagy körülötte a levegő. Összenézett Kibával, és látta rajta, hogy ő is ugyanarra gondol. Aztán Kiba tekintete valahova Hinata fölé szegeződött. Egy sandítás elég volt, hogy a nő megállapítsa, Inóék ugyanazt a pontot nézik. Mély lélegzetet vett és erővel elnyomta a késztetést, hogy hátrafordulva ő is az ebédlő falán lévő nagy órára pillantson. Ha minden igaz, Hinata úgyis mindjárt elmondja nekik az időt. És abban valószínűleg nem lesz köszönet...

- Kettő... - suttogta alig hallgatóan a Hyuuga. - Egy. - Sakura látta, hogy a sötétlila szemek felpillantanak a karóráról, és egyenesen a lángoló kékekbe fúródnak. Ha lett volna az asztalon egy feszültségmérő, biztosan kiakadt volna, mikor a Hyuuga karja az oldalára hullott. - Tünés dolgozni!

- De hát már hamarabb is elkezdtél cseszegetni minket! - Hördült fel Naruto, miközben felnyomta magát a székében. Sakura figyelmeztetőn tette a kezét a szőke karjára, de az lerázta magáról. - Ismerd be, hogy semmi jogod nem volt rá!

- Nem volt... Most azonban már van! - A lila szemek megvillantak. - Döntöttem! Benn maradsz, és befejezed a feladatod...

Sakura lehajtotta a fejét és lehunyta a szemeit, de még lelki szemeivel is élénken el tudta képzelni Naruto és Kiba arckifejezését. Ő maga is mérhetetlenül dühös volt a Hyuugára. Kezei ökölbe szorultak az ölében. Szóval szándékosan provokálta ki, hogy Naruto felidegesedjen!

- Asszonyom... - kezdett neki, és büszke volt magára, hogy a hangja hűvösen cseng. Befejezni azonban nem tudta, mert Naruto a szavába vágott.

- És ezt most milyen jogon döntötted el?!

- Visszaszóltál nekem?! - Nem úgy tűnt, mintha bármelyik férfi is meghallotta volna Sakura közbevetését. A lány felpillantva Kiba együtt érző szemeit látta maga előtt. 'Legalább megpróbáltad', üzente a tekintete. - Légy jó alkalmazott, és tanuld meg, hogyan kell viselkedni a feljebbvalóiddal.

Lépések hangja hallatszott mellettük, és oldalra nézve Sakura látta, ahogy Shikamaru és Ino visszaviszik tálcájukat, majd egy pillanattal később eltűnnek az ebédlő ajtaja mögött. Egy halk sóhajjal ő is felállt, hogy ezzel elejét vegye a helyzet még tovább durvulásának. Mozdulata közben figyelmeztetőn meglökte Naruto karját.

- Megyünk, főnök... - Szólt erélyesen, mielőtt még a szőke újra szóhoz juthatott volna. - Gyere, Naruto... - Sziszegte, azzal megrántotta a férfi karját.

A kék szemek dühösen meredtek Sakurára, majd egészen mélykékre váltottak, ahogy egy utolsó pillantást vetettek főnökére. Ha a tekintettel ölni lehetne... Szerencsére Kiba is vette a lapot, mert időközben ő is felpattant, és már el is indult, hogy visszavigye a tálcáját.

- Hülye picsa... - Sziszegte Naruto Hinata arcába, mire az elmosolyodott. De persze nem a szó igazi jelentésében. A "mosolya" sokkal inkább volt gúnyos, lenéző, öntelt... és szinte már elégedett.

A szőke fürtök csak úgy csapkodtak, ahogy Naruto felkapta a tálcáját, amin kis híján kiborult a még félig teli pohár, aztán úgy csapta le a többé közé, hogy a zörrenés hosszan visszhangzott az ebédlőben. Amiben, mellesleg, még egészen sokan tartózkodtak. A többi részlegvezető nem követelte meg, hogy fél egyre mindenki befejezze az evést. Csak Hyuuga Hinatának volt meg ez az elvárása. Bár természetesen a külsősök nála is két részletben ettek, nehogy a betérő vendégek fogadó nélkül maradjanak.

- Naruto... - Érintette meg a férfi vállát Sakura, amint beérte őt. - Nyugodj...

- Hagyj békén! - Mordult rá az és lerázta magáról a lány kezét, de alig tett előre két lépést, megmerevedett, és lassan hátrafordult. - Bocsánat... - Kék szemei szomorúan néztek rá. Sakura halkan sóhajtott egyet, aztán halványan elmosolyodva Naruto mellé lépett.
 

- Semmi baj. - Együtt léptek ki az ebédlő bejáratán, ami mögött Kiba már várta őket. A bozontos férfi ellökte magát a faltól, és csatlakozott hozzájuk.

- Minden oké? - Sakura hallgatott. Óvatosan a szőkére lesett, aki egy másodpercnyi habozás után mogorván szusszantott egyet.
 

- Utálom! - Aztán megrázta a fejét, és mikor legközelebb felnézett, arcán már halványan, de azért ott látszott szokott mosolya. - Na haladjunk, mielőtt még ő is idejön.

Kiba együtt érzőn veregette meg barátja vállát, miközben továbbindultak a folyosón, Sakura azonban nem szólt semmit. Vajon a férfi tényleg bedőlt ennek az álmosolynak, vagy csak nem foglalkozik vele? Nem volt alkalma megkérdezni tőle, mert Inuzuka hamarosan lekanyarodott a "papírmunkások" részlege felé. Hogy csak kettesben mentek tovább, Sakura kínzóan mélynek érezte a csendet. Tudta, hogy Naruto gondolatai még mindig főnökük nyilvánvaló szemétkedése körül forognak, de nem volt ötlete, mivel terelhette volna el a gondolatait.

- Hé... ne akadj ki. Pontosan ezt akarja... - Mondta végül halkan, ezzel elérve, hogy a kék szemek ránézzenek. - Majd itt maradok veled és segítek megcsinálni azt a nyavalyás prezentációt, hm? - Halvány mosolyt villantott a férfira.

- Sakura... - A lány nem tudott nem felnevetni Naruto hangjának hallatán.

- Ne már, hol van az én hangos és zajongó kollégám?! - Élcelődött, és elégedetten állapította meg, hogy a férfi arcán kezd megjelenni az igazi mosoly. - A végén még hallani fogom a vendégek beszédét, mert nem lesz, aki elnyomja a hangjukat. - Naruto puhán felnevetett, és átkarolta a vállát. Mindketten megbillentek, és csak nevetni tudtak, ahogy két részeg stílusában haladva léptek oda a saját irodájuk elé. 

- Háhhhh! - Sóhajtott fel hangosan Naruto miközben hátradőlt a székében, és karjait a tarkójához emelte. Az üvegajtók épp csak becsapódtak a távozó ügyfél mögött, de a nő még hátrafordult a hang hallatán. Egyik szemöldökét ugyan felemelte, de aztán csak alig észrevehetően megvonta a vállát, és távozott. - Ez már a negyedik volt a héten, aki Japánba készül. Mi a fene van ott? - Sakura, akinek a pultjához már egy órája senki nem jött oda. És sejtette, hogy már nem is fog, fel sem pillantott a könyvéből. 
 

- Semmi, csak felkapták. - Halkan zizegett a papír, ahogy lapozott egyet. - Ugyan már. Múlt hónapban hozzám tizenegyen jöttek Görögországi utakról érdeklődni. 

- Remek. - Dörzsölte meg a szemeit Naruto. Aztán megrázta a fejét, mintha csak a véráramot akarná felfrissíteni benne, majd a tőle jobbra ülőkre pillantott, miközben felemelte ásványvizes palackját a pultjáról, és húzott belőle pár kortyot. - Gaara? Kankuro? Ti melyik országra szakosodtatok?

Az idősebb Sunai csak egy csúnya pillantást vetett a kérdezőre, majd fejével az öccse felé lökött, aki még mindig, feltehetően a nap utolsó vendégével beszélgetett. Aztán megforgatta a szemeit, mikor Naruto némán tátogta neki kérdését. "Svájc?" Kankuro megrázta a fejét. Sakura figyelmét elkerülte a kis "párbeszéd", de mikor felnézett, látta, hogy szőke barátja gondterhelten ráncolja össze a homlokát, lerakja az ásványvizes üveget, majd újfent egy sóhajjal dől hátra a székében.
 

- Naruto? - A férfi csukva tartotta a szemeit, csak egy mormolással jelezte, hogy figyel. - Harminc perc múlva záróra, utána hozzákezdhetünk. Mi a téma? És van már hozzá anyagod?

Fejrázás. A fiatal nő elnyomott egy sóhajt, majd körbenézett, de mivel azt az egy vendéget kivéve senki veszélyeset nem látott a tágas helyiségben, példának okáért egy örvénylő lila szemű főnökasszonyt , forgószékét kiperdítette a neki kirendelt "első" füléből, és a mellette ülő "ketteshez" lökte. 
 

- Szóval?

- Svájc. Az összes nagyobb város, látnivalók, hotelek, hírességek és múzeumok... - Sorolta monoton hangon Naruto, miközben még mindig csukva tartotta a szemeit. - Tizenöt percben, és a lehető legtöbb ügyfelet idecsalogató kivitelezésben. - A férfi felmordult. - Basszus, az a nyavalyás ország még csak az EU-ban sincs benne! Túl sok meló.

- Nem olyan vészes... - Mondta bíztatón Sakura, holott szívesen követte volna Naruto példáját, és kezdett volna neki a homloka dörzsölgetésének. - Majd odakéredzkedünk Kiba gépéhez, neki rengeteg anyaga van. Képeket tudunk letölteni a központi szerverről, a bemutató összevágását simán meg tudom csinálni. Csak a szöveges része a problémás...

Naruto nem reagált, csak egy újabbat mordult, mire Sakura bíztatón megpaskolgatta a vállát. Nem szerette ilyennek látni a férfit. Naruto akkor önmaga, ha vidám és ő vígasztal másokat! Az a Hyuuga tényleg minden pénzt megér, hogy képes ezt kiváltani a szőkéből... Elképesztő, mennyire utálják egymást. 

Csendben nézte, ahogy Gaara elköszön a vendégétől, majd ahogy a középkorú férfi távozik, a monitorjához fordul, és ujjai sebesen pattogni kezdenek a billentyűzeten. Kankuro, aki pont a helyiség közepén ült, előre dőlve kinézett a nagy üvegajtókon. Odakint már kezdett sötétedni, s mikor senkit nem látott, hátradőlt a székében és lehunyta a szemeit.

- Hé, srácok... - Négy szempár fordult a halkan belépő alak felé... igaz, a kékek meglehetősen lomhán. - Á, látom, már ti is végeztetek. - Pillantott körbe Kiba, majd odahúzta az egyik pótszéket Sakura és Naruto közé, majd miután a két Sunai felé biccentett, leült rá. - Mi is befejeztük odabenn. Vagyis nem teljesen, mert Shikamaru még dolgozik egy kicsit, de ezt magának köszönheti, mert a fél napot végigaludta. - A hangja egyáltalán nem volt bosszankodó vagy mérges. Óvatos arccal pillantott szőke barátja felé. - Mire jutottatok?

- Arra, hogy atombombát küldetek Svájcba... - Mormolta sötéten Naruto, de felnyögött, mikor Sakura keményen hasba vágta a könyökével.

- Ilyennel ne viccelj! - Mondta szigorúan a lány, miközben szembe fordította székét a két férfival. Látta, hogy idő közben Gaara és Kankuro is összehúzták a széküket, és halk beszélgetésbe mélyedtek. Naruto ajakit durcásan csücsörítve vonta meg a vállát.
 

- Jó, akkor csak leradíroztatom a térképekről. Akkor majd senki nem akar odamenni, és az egész prezentáció lényegét veszti, hm? - Sakura rámosolygott, mi mást tehetett volna? Aztán Kiba felé fordult.
 

- Ne kapcsold ki a géped, kérlek. - Mondta a barna szemekbe nézve. - Szeretnénk odamenni, hogy anyagot szedhessünk le.

- "Szeretnénk?" "Szedhessünk?" - Ismételte a kócos férfi lassan. - Á, szóval megint a nagy barátnőt játszod! - Sakura már mérgesen nyitotta a száját, de a másik nem hagyta szóhoz jutni. - Ne is álmodjatok róla, akkor én is maradok. Különben is, én jobban tudom, mi hol van a gépemen, mint...

- Srácok, nem kell itt maradnotok velem... - Nyitotta ki végre a szemeit Naruto. - Eltúloztam azért a dolgot... nyolcig biztosan befejezem. Kedvesek vagytok, de...

- Ne hazudj, Naruto! - Nézett rá sötéten a nő. Mégis mit gondol ez? Van, aki képes bevenni ezt a maszlagot? - Te sose beszélsz a levegőbe, emlékszel? Egyszerűen csak nem akarsz nekünk kényelmetlenséget okozni.

- De nem fog összejönni, haver. - Veregette meg Naruto vállát Kiba vigyorogva. - Mert a barátaid vagyunk, és a barátok erre valók. - Az égkék szemek ellágyultak, és a két "segítő" egymásra mosolygott. Kiba és Sakura kapcsolata Naruto megjelenése előtt még csak különösebben "jónak" sem volt mondható. De amikor a szőke férfi egy szép napon berobbant a Mai-Takéba, és ezzel együtt az életükbe, szép lassan ők is összekovácsolódtak. Bár azóta sem ismerték be, hogy már nem csak Naruto kedvéért viselik el egymás társaságát, mindketten tudták, hogy számíthatnak a másikra... mint egy igazi trió. Kiba elfordult Sakurától és újra a szőke barátjára nézett, aki szemlátomást mondani készült valamit... mikor a bozontos férfi szemöldökei csodálkozva húzódtak össze. - Hát ez...?

Sakura Kiba felemelt kezére pillantott, de nem látott ott semmit. Először. Aztán valami feketét látott csillanni a lámpa fényében, mielőtt Naruto kihúzta volna az alig észlelhető valamit barátja ujjai közül.

- Úgy látom, a nyivákolód fekete... - Mormolta élcelődő, de jókedvű hangon Kiba, miközben Naruto gyorsan szemügyre vette a vékony szálat, majd a földre dobta. 

- Nem "nyivákoló"! - Jelentette ki látszólagos sértődöttséggel, de nem fűzött hozzá más kommentárt.

- A fekete macskák nagyon szépek. - Jelentette ki határozott hangon Sakura, eldöntve, hogy nem enged a kialakulni készülő feszültségnek. - Soro ugyan cirmos, de van egy fekete testvére, akit az egyik barátomnak ajándékoztam. Gyönyörű volt.

Naruto egy pillanatig nem válaszolt, csak meredt az ujjaira, amikben az előbb még a fekete szálat tartotta, aztán halkan felsóhajtott.
 

- Igen. - Ábrándos mosoly ült ki az arcára. - Gyönyörű.

- Ember... - Sóhajtott fel Kiba is, miközben megforgatta a szemeit. - Sosem fogom felfogni, mit lehet ennyire olvadozni a macskáktól. - Sakura eleresztette a füle mellett a megjegyzést és gyorsan közbeszólt, mielőtt még Naruto visszavághatott volna.
 

- Tényleg szeretném összeismertetni Soróval. Szegénynek nyolc hónapos kora óta nem volt macskatársasága, és szerintem hiányolja. - Mindkét férfi megmosolyogta a kijelentését. Kiba gunyorosan, Naruto pajkosan. - Tényleg, a tiéd mennyi idős? - Mire kimondta, már eszébe jutott, hogy a szőkének nem saját macskája. - Van tipped?

- Sorónál biztos idősebb... ő három, ugye?

- Mm... - Bólintott rá a lány. - De egészen olyan hangon dorombol, mint az újszülött kiscicák. Főleg amikor a fejét simogatom, meg a...

- Hasát, ugye? - Vágott közbe nevetve Naruto. Korábbi gondterheltsége teljesen eltűnt az arcáról, és helyette az a boldog, örömteli, és lelkes kifejezés ült ki rá, amit oly sokszor láttak rajta kollégái az elmúlt hetekben. - Igen, cicus is pont ilyen.

Sakura boldog volt, hogy Naruto végre őszintén nevetett. Már csak ezért is jó, hogy megtalálta azt a cicát. Feje előredőlt, ahogy ő is felnevetett. Hát igen, a nevetés már csak ilyen ragadós dolog. Még a macskaellenes Kiba is mosolygott, és Naruto vállának nyomódott. A lány erre gyorsan mosollyá mérsékelte jókedvét és fejét felemelve nézett rá barátaira, majd a kék szemekbe, miközben sután megpaskolgatta a szőke alkarját. 
 

- Az igazat megvallva én sem hittem volna, hogy egyszer majd ilyen lelkesnek és vidámnak látlak majd egy macska miatt, de...

Mondatát hosszú nyávogás szakította félbe. Két szempár kerekedett el döbbenten, miközben a harmadik gazdája egy ugrással visszabillent normális ülésbe a székében, majd a nadrágja zsebéhez kapta a kezét. A kényeskedő, mégis édes nyávogás még egyszer megismétlődött, majd abba is maradt, mire Naruto előhúzta a mobilját, és felcsapta annak tetejét.

- Nyávogó jelzőhang? - Fintorgott Kiba, de közben oldalra hajolt, hogy meglesse, mit művel barátja. - Öregem, azért nem hittem volna, hogy ennyire macskabuzi le...

Sakura, aki sosem dugta bele az orrát mások magánügyeibe úgy, mint a kócos hajú Kiba, természetesen nem hajolt oda megnézni, milyen üzenetet kapott Naruto. Még akkor sem, mikor látta, hogy Kiba barna szemei elkerekednek, és mondata vége a szájában reked. De mikor oldalra pillantva azt látta, hogy Naruto szemei először szintén elkerekednek, aztán felvillannak, majd fokozatosan ellágyulnak, és ezzel egy időben pajkos s egyszersmind... szinte már önelégült mosoly jelenik meg a száján... Nem bírta legyűrni kíváncsiságát és ő is oldalra hajolt. Feje halványan Naruto vállának dőlt, miközben kereste a pózt, ahonnan rálát a sötétnarancs képernyőre... és meglátta. Az üzenet egyetlen szót tartalmazott: 

"Nyáú."

A zöld szemek meglepetten pislogtak, majd feljebb szaladtak, és épp csak elkapta az sms feladóját, mielőtt Naruto összecsapta volna a telefont: "Cicus"


- Naruto... - Kezdte sötét, döbbent hangon Kiba, amit Sakura egyáltalán nem tudott rossz néven venni tőle. Ő maga azonban egyelőre még a hangját keresgélte. - Ez a... a te macskád...

- Még nincs záróra... - A három barát egyszerre kapta fel a fejét, és mikor Sakura oldalra pillantott, látta, hogy Gaara és Kankuro is mereven néznek a belépő, hűvös hangú nőre. - Akkor mi ez a traccsparti mindenütt?

- Tíz perc múlva vége a munkaidőnek. - Jegyezte meg Kiba. Bátor cselekedet, az biztos, bár a hangja távolságtartó volt. - Nem valószínű, hogy bárki is jönne még, Asszonyom.

- Ez ne legyen a te problémád, Inuzuka... - Felelte rá sem nézve Hinata. - Amennyire én tudom, te a hátsó osztályon vagy alkalmazva. - Kiba szemei mérgesen megvillantak, de hallgatott. Nem úgy Naruto.
 

- Zárás előtt pár perccel engedtessék már meg, hogy oda menjen, ahova akar!

A teremben a légy zümmögését is hallani lehetett volna, ahogy négy jelenlévő egyszerre szívta be a levegőt. Az alkalmazottak lélegzetvisszafojtva figyelték, ahogy a kék és lila szemek villámló csatát vívnak egymással. Végtelennek tűnő pillanatok múltak el így... végül a Hyuuga volt az, aki megszakította az intenzív szemkontaktust, de csak hogy a teremben tartózkodó többiekre pillanthasson. 

- A társaság másik felét már elengedtem. Ti is mehettek.

Gaara és Kankuro megállták szájtátás nélkül, Naruto pedig még mindig el volt foglalva a fújtatással, de a többieknek leesett az álluk. Hinata elengedi őket? Hamarabb, mint hogy hivatalosan lejárna a munkaidő? Azon egyikük sem lepődött volna meg, ha túlóráztatja őket, de ez... Kiba hamar megrázta a fejét, hogy felocsúdjon, és már nyitotta volna a száját, de a hangok végül a torkában maradtak, mikor a sötéthajú főnökasszony a szőke fiatal felé fordult.
 

- Kivéve persze Uzumakit. - A kék szemek lángoltak az indulatoktól, de nem úgy tűnt, mintha Hinatát ez különösebben meghatotta volna. - Ha jól emlékszem, neki még van egy kis dolga. - Naruto már remegett a dühtől, aminek láttán Hinata arcára furcsa, és meglehetősen gonosz mosoly ült. - És mivel munkaidőben telefonálgatott... - A lila szemek az összecsukott mobilra meredtek, amit Naruto még mindig a kezében tartott, s ujjai most elfehéredtek rajta. - Holnapra is kerítek neki extra feladatot. Úgy látom, nagyon ráér.

- Hyuu... de Asszonyom! - Szólt közbe erélyesen Kiba, miközben gyilkos tekintetű barátja mellé lépett... nem kevésbé gyilkolni készülő tekintettel. - Egyetlen ügyfél sem tartózkodott már itt, ha vészhívás lett volna, is...

- De nem az volt, ugye? - Hinata szemei megvillantak, Sakura pedig aggódón nézett Narutóra.

Szokatlan, hogy a férfi még mindig nem vágott vissza. De a lány azt jól látta, hogy a fogait csikorgatta mérgében. - Nagyon örülök, Uzumaki, hogy boldog macskatulajdonos lettél, de az irodában talán inkább a feladataiddal kellene foglalkoznod. - Sakura lélegzete elakadt. Basszus! Szóval Hyuuga hallotta őket!
A nevezett Hyuuga körbenézett a teremben.
 

- Miért vagytok még mindig itt? Mint mondtam, mehettek...

Kankuro mereven bólintott, aztán öccse felé fordult, aki szintén felállt. Gaara vetett egy némiképp együttérző pillantást Narutóra és két barátjára, majd távozott Kankuro nyomában az öltöző felé, ahol majd levehetik egyenruhájukat, és távozhatnak. Kiba és Sakura bizonytalan pillantást váltottak, de egyikük sem mozdult. Végül a lány felnézett főnöke sötét szemeibe, és rögtön kiolvasta belőlük a néma kérdést.
 

- Mi... Mi maradunk, és segítünk Narutónak befejezni a prezentációt. - Mondta gyorsan, s közben keményen állta Hinata tekintetét. Szándékosan használta a "befejezni" szót, noha tisztában volt vele, hogy a szőke még hozzá sem kezdett. - Kibával...

- Akkor máshogy fogalmazok... - Szakította félbe jegesen Hinata, és a fiatal nő érezte, hogy libabőr ül ki a testére. - Tünés!

A zöld szemek tanácstalanul pillantottak a kékekbe, mire azok egy pillanatra lecsukódtak, majd ismét kinyíltak. Ezúttal már a csapkodó villámok nélkül, de azért még mindig mély sötétség kavargott a medencékben.
 

- Semmi gond. Menjetek.

- Naruto...

- Nem, tényleg... - Nézett a közbeszóló Kibára a férfi. - Nem dolgozhatnék itt, ha nem tudnék ennyit se megoldani, hm? - Elmosolyodott, de Sakura látta, hogy ezúttal Kibát sem verte át vele. - Egyébként sem nagy dolog, ha egyszer Hyuuga rám bízza, nem igaz? 

Naruto még rájátszott pajkossággal kacsintott is egyet, Sakura és Kiba pedig lassan beszívták a levegőt. Abból sosem származott jó, mikor Naruto úgy beszélt a főnökéről, mintha nem is lenne ott mellette...

- Iszok egy kortyot, és megyek is. A géped be van még kapcsolva, ugye? - Fordult Kibához tovább beszélve, hogy a Hyuuga véletlenül se juthasson szóhoz. Ujjai az ásványvizes palackra kulcsolódtak, majd könnyedén letekerte a kupakot és a szájához emelte. - Remek. - Tette hozzá Kiba lassan érkező bólintását látva. Jó pár korty gurult le a torkán, majd leeresztette az üveget.

Sakura halkan felsikkantott, és hallotta, hogy még Kiba is fuldokló nyögést hallat. Nem csoda. A szíve megállt, a levegő pedig a tüdejében rekedt, ahogy döbbenten meredt a földön egyre nagyobbá váló tócsára, majd lassan felemelve tekintetét végignézett a csöpögő nőn...
 

- Hopsz... - Mondta Naruto, miközben lerakta a szinte teljesen kiürült palackot az asztalára, majd egy lépéssel hátrébb állt. - Megrándult a kezem.

Sakura szerette volna a szájára szorítani a kezét, mikor meglátta Hinata dermesztően lassan felpillantó sötétlila szemét. Sőt, a sötétlila kevésnek tűnt a szín leírásához. A Hyuuga lassan húzta ki magát, egy másodpercre sem nézett oda a ruháját egyre nagyobb területen ellepő nedves foltra, de ujjaival félresöpörte az elöl vállára lógó tincseit, melyeknek vége szintén nedves volt... Naruto egyenesen a főnöke elé lépett, arcán gunyoros, elégedett pajkosság játszott. Érthetetlen, gondolta Sakura.
 

- Bocs... - Mondta a szőke a legkevésbé sem sajnálkozó hangon.

Kiba megrezdült és hátrált egy lépést, mikor Hinata kihúzta magát, s immár egyenesen a Naruto előtt állva meredtek egymás szemébe. A fekete hajú arcán semmilyen érzelem nem látszódott, de szemei örvénylettek. Naruto ennek ellenére, teljesen felfoghatatlan okokból, semmilyen félelmet nem mutatott, pedig Sakura biztosan reszketni kezdett volna, ha az a sötétlila szempár őrá mered így. Sőt, Naruto még képes volt elvenni tekintetét a Hyuugáról, és pimaszul végigpásztázni őt, a cseppektől borított cipőtől a nedves ruhán át egészen a csöpögő hajtincsekig. És mosolygott. Még a szemeivel is. Elégedetten, gunyorosan, elégtételt véve. Sakura lehunyta a szemeit, és bármennyire is szeretett volna segíteni Narutónak, hirtelen örült, hogy nem kell itt maradnia.

- Uzumaki! - Ha létezik hang, ami annyira hideg, hogy megdermedsz tőle, és annyira fenyegető, hogy legszívesebben te magad húznád meg a ravaszt a fejednek szegeződő pisztolyon... nos, ez a hang volt az.

- Remek. Még mindig emlékszel a nevemre.

'Mi a francért kell feleselned?!' Sikoltotta Sakura bensője. Elég volt egyetlen pillantást vetnie Kibára, hogy tudja, ő is pont erre gondol. Hinata szemei összeszűkültek, és a lány látta, hogy ujjai ökölbe szorulnak. Létezik ez...? Hyuuga Hinata látványosan dühös?! A sápadt száj már ki is nyílt, hogy hangot adjon ennek a létező vagy nem létező dühnek, de Naruto ismét csak nem hagyta szóhoz jutni.
 

- Á-á... Nem is tudnál kirúgatni, Hyuuga. A főnökök... és itt az igazi főnökökre gondolok... túlságosan ragaszkodnak hozzám. - Ragyogó mosolyt villantott a fekete hajúra. - Akárcsak a vendégek. - Hosszú pillanatig néma csend volt, és Sakura úgy érezte, belefullad ebbe a némaságba. Szinte hallotta a saját heves szívverését. Mikor pedig Naruto újra megszólalt, többé képtelen volt visszanyomni megfáradt sóhaját. - De persze, ha akarsz, szaladj csak árulkodni.

Egy egész perc telt el némán. Sakura tudta, hogy maximum ennyi volt, de óráknak érezte. A feszültséget szinte tapintani lehetett a levegőben, és gondolatban már eltervezte magának az útvonalat, amivel a lehető leghamarabb a telefonhoz rohanhat, és hívhatja a mentőket... Mert valaki bizonyosan meg fog halni a következő másodpercek egyikében, teljesen biztos... Ha más nem, a feszültség csapja agyon.
De a perc eltelt, és mindenki életben maradt. Hinata lassan, nagyon lassan levette szemeit az őt még mindig élvezettel pásztázó szőkéről, és helyette a másik két megnémult alkalmazottra pillantott.
 

- Még mindig itt vagytok?! - Eltelt egy pár másodpercbe, míg a nő felfogta, hogy ő az egyik megszólított. Kibára nézett, aki nyelt egyet, és alig észrevehetően biccentett. - Tünés! - Sakura egyet nyelve bocsánatkérőn kereste Naruto tekintetét, de a férfi nem nézett rá.
 

- Jó... - Elharapta a mondatot. Ezek után ostobaság lenne "jó éjt" kívánni.

Kiba bátorítón nézett rá, majd felkapta az asztalról a saját mobilját, és nagy ívben megkerülve Narutót és Hinatát kisétált a hátsó ajtón. Sakura egy kicsivel lemaradva követte őt, de vetett még egy utolsó pillantást hátra, mielőtt az ajtó bezárult volna. Némán sétáltak át az öltözőhöz, és alig értek oda, máris hallották Hinata lépteinek hangját. Ezek szerint a Hyuuga is azonnal otthagyta Narutót... Kiba balra kanyarodott a férfiöltöző felé, Sakura jobbra. Nem volt benn sokáig, de még ezt is óráknak érezte, és a szokottnál nehezebben sikerült kibújnia az egyenruhából. Remegtek a kezei... Tíz perccel később mégis sikerült végeznie, aztán átsietett a szekrényekhez, a zárva bedugva elfordította a kulcsot, majd felkapta a kézitáskáját, és az alkalmazottak számára fenntartott kijárat felé sietett. Kiba ott várt rá, hátát a falnak támasztva, mint általában.
 

- Elviszlek...

Sakura csak bólintott, és csöndben követte a férfit a parkolóba. Hat óra múlhatott nemrég, de noha már sötétedett, egyáltalán nem volt hűvös az idő. A fiatal nő beült az autóba, aminek ajtaját Kiba tartotta neki, és bekötötte a biztonsági övet, mialatt a barna hajú férfi bepattant mellé a vezető ülésbe. Kiba beindította az autót, de nem gurult ki rögtön. Inkább elsőbbséget adott Hyuuga Hinata fényes fekete sportkocsijának. Amíg várakoztak, Sakura nem bírta megállni, és oldalra fordulva hátra pillantott. A Mai-Take épülete sötét árnyékba borult, de egy ablak még sárgán világított a kezdődő éjszakába...

 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés