Hinata keze már a kilincsen volt, mikor hirtelen nagyot nyikordult az ágy. Lenyomta a hűvös fémet, s nyílt az ajtó, de a következő pillanatban két kéz jelent meg a derekánál, amik hangosan becsapták azt.
Néma csönd támadt. Hinata mozdulatlanul állt, s kezét nem vette le a kilincsről, mint ahogy Naruto is erősen támasztotta az ajtót. Pontosan a Hyuuga mögött állt, aki érezte a másik testéből áradó meleget. Óvatosan lesandított, s látta, hogy Naruto a földnek szegezi tekintetét, de arcát kitakarták a belelógó szőke tincsek. Jól hallhatóan zihált. Talán a dühtől... Talán mástól.
 

- Ne menj...
 

Még ha nem suttogta volna, akkor is kétszer olyan erővel kalimpált volna Hinata szíve. De így csak még jobban fokozta a hatást. A lány nem tudta, mit kéne tennie, tényleg nem tudta. Ilyen helyzetbe még sosem került. Nyelt egyet, miközben lassan megfordult. Naruto vette a célzást, s elemelte kezeit az ajtóról, majd rögtön azokkal a Hyuuga felsőjébe kapaszkodott. De továbbra sem nézett rá.
 

- Ne menj... - Ismételte.
 

'Miért csinálja ezt?' Kérdezte magától Hinata, miközben kezeit a másik köré fonta, s magához húzta. Korábban még sosem ölelt meg senkit. Talán csak gyerekként. De így érezni karjaiban a forró testét, miközben orra megtelik a másik illatával, s az ágyékuk akarva-akaratlan összeér... A korábbi perzselő vágy egy pillanat alatt visszatért.
 

- Naruto... - A hangján jól lehetett érezni, hogy szenved. Gyötrődve próbált rájönni, mi a helyes lépés, de gondolkozóképességét elvesztette, amint a kék szemek az övéibe fordultak. - Nem lehet. Nem, amíg nem tudod az igazat. Én... Az az igazság...

Miért nem tudja kimondani? Csak egyetlen mondatába kerülne. De utána? Ha most elmondja, a fiú azonnal eltaszítja magától. Többé nem nézne rá ilyen gyengéd szemekkel, ennek a helyét gyűlölet és megaláztatottság venné át. Undor... Még jobban magához szorította a testet, de Naruto elszántan távolabb tartotta a fejét, hogy egy pillanatra se szakítsa meg a szemkontaktust. Hinata pedig nem tudta levenni tekintetét azokról a vörös ajkakról, a kipirult arcról, a hatalmas, égkék szemekről...
 

- Kívánlak... - Mintha egy bomba robbant volna fel benne, s a szilánkok elektromos sokk módjára száguldottak szét az ereiben. 'Ezt tényleg én mondtam?!' Nem, az nem lehet. Ő, Hyuuga Hinata sosem mondana ilyet! Főleg nem egy nincstelennek. Biztos csak a képzelete játszik vele. - Kívánlak... 
 

Már megint az a szó! Talán megbolondult a hallása? De Naruto... Miért vált olyan vörössé az egész arca?
Mintha a teste magától cselekedett volna, megragadta a döbbent Naruto vállait, és megpördítette. A fiú halk nyikkanással az ajtónak csapódott, de mielőtt még bármit is szólhatott volna, Hinata teljes testével neki nyomódott, gondosan ügyelve, hogy az ágyékuk összeérjen. Nyakát a barna vállgödörbe hajtotta, miközben tovább beszélt.
 

- Kívánlak. Kívánlak! - Hinata képtelen volt tovább tagadni, hogy ez bizony az ő hangja. Kezeivel az ajtón támaszkodott, ujjain érezte a szőke hajtincsek simogatását. Csípőjét hirtelen előre nyomta, mire egy nyögés szakadt ki a fiúból. - A fenébe is, érezned kell, mennyire!
 

- Sa... Sakura... - Suttogta erőtlenül Naruto. - Hinata szíve összefacsarodott. Képtelen rá. Képtelen elmondani neki. Már túl késő. Ebben a helyzetben... már nem teheti meg. Fejét lassan felemelte, s szemeit a másikéba fúrta. Látta, hogy Naruto egész arca mélyvörös színben játszik, s annyira édes volt, hogy képtelen volt tovább ellenállni neki. Összezárta ajkaikat, s a fiú boldogan viszonozta forró csókját.

Innen összemosódnak az emlékei. Fogalma sincs, mikor és hogyan kerültek az ágyba. Legközelebb akkor eszmélt fel, amikor két forró kéz bátortalanul simogatta le róla a felsőjét. Mintha álomból ébredne, vette észre, hogy az alatta fekvő fiún már csak a boxer van, s mellkasát számos vörös, és helyenként lila folt tarkítja. Kezét automatikusan megemelte, s a ruhadarab egy finom suhogással lekerült róla. Mélyen a kék szemekbe nézett, s egy vékony hang a fejében azt súgta: "Menekülj!" De nem tudott. Azok az ajkak, az a test mágnesként vonzotta magához. Ajkait a másikéhoz nyomta, miközben kezeivel folyamatosan simogatta a selymes bőrt. Ahogy Naruto a lány mellbimbóival kezdett játszadozni, szája nagyra nyílt, s belesóhajtott a csókba, így Naruto még mélyebbre merülhetett benne. Hosszú percekig csak a nyelveik táncoltatták egymást, immár nem féktelen szenvedéllyel, hanem lassú, gyengéd mozdulatokkal. Hinata aztán felemelkedett, s kihúzta magát. Lábai, melyekkel Naruto két oldalán térdepelt, lejjebb kúsztak, miközben ujjai hegyével végigsimította a fiú nyakát, majd mellkasát, le a hasáig, ahol aztán apró köröket kezdett rajzolni. Naruto lehunyta a szemeit, s teste megfeszült, ahogy az ujjak egyre közelebb értek a boxeréhez. Egész idő alatt egyetlen szót sem váltottak, de egyikük sem bánta. A szavak most csak mindent elrontottak volna. Anélkül is tökéletesen megértették egymást. Hinata alig ismert magára, zavarban volt. De ez, végül is, érthető. Nem volt tapasztalata ilyen téren, de arra meg egyáltalán nem készült fel, hogy az első alkalmat épp egy ilyen fiúval fogja tölteni. És mégis... Ahogy a jól látható dudorra nézett a másik alsóján, nem érzett undort, vagy ehhez hasonlót. Sőt, szinte halványan elmosolyodott, hisz tudta, a fiú most pont ugyanazt érzi, amit ő is. Végül kezeit becsúsztatta a boxer alá, s finoman végigsimította a csípő ívét. Aztán megfogta a ruhadarab szélét, s húzni kezdte. Naruto értette a néma célzást, s megemelte csípőjét, hogy megkönnyítse Hinata dolgát. A Hyuuga figyelmét nem kerülte el, hogy a szőke még mélyebb vörösre gyúl, ahogy az alsó lekerül róla, így a lila szemek elé tárva ágaskodó férfiasságát. Lábait azonnal összébb húzta, s kezeit a szemére szorítva elfordult, de Hinata csak ráhajolt a mellkasára, s puha csókot nyomott a kezére.
 

- Hé. Ne fordulj el. - Noha csak suttogott, még ő maga is érezte a hangjából áradó vágyat. Főleg, hogy mivel rádőlt Narutóra, érezte annak merevedését a hasának nyomódni. Ennek hatására szinte benne rekedt a levegő. - Nekem is ez lesz az első. Nem kell zavarban lenned.
 

- Mintha szándékosan csinál... nhámm... - Nyögött bele a másik a mondata végébe, ahogy megérezte a sápadt ujjakat férfiasságára fonódni.
 

Hinata mozgatni kezdte a kezét, miközben folyamatosan apró csókokkal halmozta a kezeket, amik végül lassan visszahulltak az ágyra. Naruto elködösült tekintetének látványára ismét ugrott benne valami. Forró, szenvedélyes csókot adott neki, majd ismét felemelkedett, s visszacsúszott eredeti helyére.
Korábban, amikor a cseresznyefa alatt érintette a fiút, agyát teljesen elborította a köd, és nem igazán fogta fel, mi is történik. De ez alkalommal nem így volt. Minden egyes érzékszervével az alatta fekvő fiúra koncentrált, magába szívva az illatokat, hangokat, és nedves bőrének érintését. Ahogy kényeztette őt, Naruto lassan legyőzte zavarát, s kissé széjjelebb tárta lábait, amit a Hyuuga nem tudott nem megmosolyogni. A szőke azonban ezt nem értékelte kellően.
 

- Hé! Csak ne vigyorogj, mert meg... bháá... ngg... - Hinata elégedett félmosolyra húzta száját, ahogy a merevedést megszorító kezével sikerült elhallgattatnia a fiút. De Naruto hirtelen felült, és szó szerint lelökte magáról Hinata kezeit. A lila hajú nem értette, mi történt, ahogy akkor sem, mikor a kékszemű hanyatt lökte őt az ágyon.
 

- Naruto...?
 

- Most visszakapod... - Suttogta sokat sejtető hangon, mire Hinatának mintha rántottak volna egyet a gyomrán. Főleg, amikor megérezte Naruto kezeit a tangájához közeledni. - Hisz a múltkor is csak én kaptam... - Tette hozzá egészen halkan.
 

Ezúttal Hinata volt az, aki megemelte a csípőjét, miközben a feleslegessé vált ruhanemű lekerült róla. De ahogy felnézett, torkában akadt a szó. Naruto szemlátomást teljesen leküzdötte zavarát, mert ahogy a forró nedves testrészre nézett, szája szinte már perverz mosolyra húzódott. Hinata ezt egyáltalán nem tartotta jó előjelnek, ezért feljebb akart csúszni, de mozdulata közben megdermedt, ahogy a szőke fiú megsimította nőiességét.
 

- Naru... - Kezdett neki, de minden gondolat kiszállt a fejéből, ahogy hirtelen egy puha nyelv simította végig játékosan a csiklóját. Nagyot nyelve elfordult, de a következő percben érezte, ahogy Naruto az arcához hajol.
 

- Miért fordulsz el? - Kérdezte negédesen, mire Hinata a szemébe nézett. - Nekem is ez az első, nem kell zavarban lenned.
 

- Tee...! - Mordult fel a lila hajú mérgesen, és, bármennyire is tiltakozni próbált, zavartan... De benne rekedt a levegő, ahogy Naruto visszahajolva a szájával kezdte kényeztetni őt.
 

"Oh anyám!" Gondolta Hinata, miközben csípője megrándult, s egész teste libabőrös lett. Sosem volt még része ilyen élményben. Ezt az érzést még csak meg sem közelítette az, amikor magával játszadozott. Ez... forró volt, gyors, nedves és... izgató. Végtelenül izgató. De a nyelve ügyessége másra is ráébresztette Hinatát. Egy olyan dologra, ami tűként hatolt a mellkasába, és sehogy sem tudta kipiszkálni onnan. Érezte, hogy közeledik a "vége", de Naruto hirtelen elrántotta a fejét, és felemelkedett róla. Aztán elégedetten mosolyogva nézett Hinatára, aki dühösen... és csalódottan ült föl, majd szúrós pillantást vetett a szőkére.
 

- Ez mire volt jó?! - Nagyon dühös volt, pedig már majdnem elérte a csúcsot, mikor Naruto abbahagyta. A széles vigyorból zavartan állapította meg, hogy valószínűleg pont úgy reagált, ahogy azt a másik várta.
 

- Bosszú... - Felelte amaz, szinte már magától értetődően. - Amiért kinevettél.
 

- Mosolyogtam! - Javította ki Hinata.
 

De látván Naruto széles mosolyát, neki is elpárolgott rögtön a haragja. Sőt, haragudott egyáltalán? Nem tudta megmondani. Kezével végigsimított Naruto mellkasán, s az ajkához hajolt. A szőke készségesen nyitotta ki a száját, miközben szemei lecsukódtak, de teltek a másodpercek, és semmi nem történt. Felnyitotta szemeit, s az első, amit meglátott, az egy elégedett mosoly volt.
 

- Á, te...! - Kiáltott fel, de aztán félbehagyta, s inkább magához húzta a lányt.
 

Hinata nem kekeckedett tovább. Szenvedélyes csókban olvadtak össze ajkaik, ahogy ismét elnyúltak az ágyon. Kezeivel felcsúszott a másik arcához, s miután végigsimította azt, ujjaival a szőke tincsek közé hatolt. Érezte, hogy Naruto kezeivel a hátán köröz, miközben felhevült testük egymáshoz nyomódik, és az érzést hihetetlenül jónak találta. Tényleg azt kívánta, bár sose érne véget ez az éjszaka. Bár sose jönne el a holnap...

Ismét visszavette az irányítást, s ajkaival játszadozni kezdett a fiú mellkasán. Korábban már sokszor elképzelte, milyen lesz majd egy előkelő, meztelen fiúhoz simítani az arcát. De valahogy mégsem érzett csalódottságot, amiért Narutóval kerül sor erre. Csak boldogságot, amiért örömöt okozhat a másiknak.
Neki nem egy neves fiú kell. De nem is egy gazdag. Csak Naruto. Az említett halkan felszisszent, ahogy forró leheletet érzett a férfiassága körül. Hinata felpillantott, de aztán tekintetét visszafordította maga elé. Persze látott már ilyet, de az Nejié volt. De ennyire közelről, és ilyen állapotban... Főleg tudván, hogy őérte ágaskodik... Kíváncsian megnyalintotta, mire partnere hevesen megremegett. Halvány mosoly jelent meg arcán, ahogy újra végigfutatta nyelvét az érdes bőrön, ezúttal sokkal hosszabban. Furcsa íze volt, de egyáltalán nem rossz. Arra késztette, hogy újra meg akarja kóstolni. Ahogy ajkai összezáródtak a makk körül, Naruto megrázkódott, aminek hatására Hinatának kis híján köhögnie kellett. De miután lenyelte a kényszert, lassan mozgatni kezdte a fejét, nyelvével körözve a forró testrészen. Érezte, ahogy a vérerek lüktetnek az izgalomtól, s ez az ő vágyait is az egekig taszította. Naruto korábbi mozdulatait utánozta, s füle elégedetten itta be az egyre szaggatottabb sóhajokat.
Akaratlanul is eszébe jutott az álma, amiben Narutóval szeretkezett. Talán az valamiféle előjele lett volna ennek az egésznek? Ezzel együtt az is eszébe jutott, mit tett az álmában ezek után a fiúval. A gondolatra forróság hullámzott át rajta. Felemelte fejét, s kissé előredőlve felült, miközben Naruto tekintetét kereste.  A kék szemek a kényeztetés leállásával kinyíltak, s kérdőn pillantottak rá.

- Szeretnéd, ha megtennénk? - Nem volt szükség a teljes kérdésre. A szőke jól láthatóan nyelt egyet, s előbbi magabiztossága mintha eltűnt volna. Halvány pír jelent meg az arcán, de bólintott.

Hinata valami nagyon furcsát érzett legbelül. Megkönnyebbült? Igen. Sőt, örült? Igen. Határozottan jó érzés volt, hogy az a másik lány nem vette el előle Naruto ártatlanságát.
 

- Én is szeretném. - Mondta halkan Hinata. Valójában sosem mondta ezt még ki így, hangosan, de úgy érezte, muszáj. Egyiküknek sincs sok tapasztalata, de Narutónak mégiscsak több valamivel. Mivel egyértelműnek tűnt, hogy Hinata lesz az "aktív" fél, nem is tudta volna magát elképzelni Naruto alatt.. Naruto hirtelen eltakarta arcát a kezeivel. A lila hajú nem értette, és azt még kevésbé, miért vörösödik egyre jobban a másik.
 

- A... fiókban. - 'Tessék?' Nem tette fel hangosan a kérdést, de hallgatásából Naruto nyilván kitalálta gondolatait. - Az alsó fiókban van.
 

Noha Hinata nem érette, mire utal, de felült, s az ágy mellett álló asztalhoz hajolt. Kihúzta az alsó fiókot, és kotorászni kezdett benne. Csak ceruzák, tollak, és papírok voltak benne... Meg egy nejlonzacskó.
Kihúzta a zacskót, és az ágyra szórta tartalmát. Egy kis tégely került elő belőle, valamint egy doboz gumióvszer. Hitetlenkedve nézte a dobozt, majd Narutóra pislantott, aki még mindig takarta az arcát. De égővörös fülét nem tudta elrejteni. 
 

- Mióta vannak ezek nálad? - Kérdezte Hinata, s maga is meglepődött, de mosoly ült az arcán.
 

- Mióta múltkor a fa alatt, te nekem kiver... - Eleve halkan motyogott, és hogy még takarta is a száját, alig lehetett érteni. De Hinata értette, s emiatt csak még jobban mosolygott.

Naruto akkor sem engedte le a kezeit, mikor hallotta, ahogy a csomaggal babrálnak, de Hinata nem is bánta. Kissé nehezen tépte fel a koton csomagolását, majd óvatosan kiemelte a vékony anyagot. Sakuráék baromkodásainak hála már jó párszor látott ilyet, de... Eddig még sosem kellett használnia.
Miután sikeresen a fiú szerszámára öltötte, odahajolt Narutóhoz, és kis puszit nyomott a kezeire. 
 

- Kész van.
 

A kék szemek kilestek az ujjak között, mire Hinata kedvesen végignyalintotta őket. A szőke végre leengedte a kezeit, de az arca még mindig égővörös volt. 'De édes...' Gondolta a Hyuuga, miközben odahajolt, hogy lágy csókkal illesse a fiú puha ajkait. Gyengéden végigsimított a másik nyelvén, majd finoman megszívta, aztán felemelkedett, s visszaült Naruto lábaihoz.
Kezébe vette Naruto hímtagját és elkezdte magát pozícióba helyezni felette. Már önmagában ez az érzés is izgalommal töltötte el, s a szíve megugrott a gondolatra, milyen lehet majd, ha Naruto férfiassága beléhatol. Vett egy mély levegőt, aztán a szőke fiú péniszét a bejáratához vezette, s egy pillanatnyi gondolkodás után óvatosan becsúsztatta a hüvelyébe. Naruto megrándult, s Hinata érezte a belsőjét nekifeszülni a pénisznek. Naruto a lányra nézett, s annak arcából látta, hogy fájt a behatolás. Megfogta a lány melleit, s ingerlőn masszírozni kezdte, de az agyában már egymást kergették a gondolatok. 'Ha már ez fájt neki, mit érezhet majd, ha elkezd rajtam mozogni...? Talán mégsem kéne...' De Hinata, mintha csak hallotta volna gondolatait, hirtelen nyögve megszólalt.
 

- Semmi baj... Jól vagyok... - Hinata nyelt egyet és lassan elkezdett fel és le mozogni. Naruto ismét megrázkódott, de halk nyöszörgésen kívül nem adott ki hangot. A fiú elbűvölten figyelte, ahogy férfiassága lassan ki-be csúszkál a lányban, s a saját édes kínjait már alig bírta elviselni. Hinata egy pillanatra fontolóra vette, hogy gyorsítson-e a tempón, aztán saját szűkössége ismeretében úgy döntött, jobb lesz alaposan felkészíteni belsőjét a mélyebbre hatoló, gyorsabb tempó előtt.
 

- Ngh!... - Naruto felnyögött, ahogy Hinata véghezvitte tervét, s lábait széjjelebb terpesztette, hogy csökkentse a feszítő érzést. 
 

Érezte, hogy a belsője ismét a hímtagnak feszül, de aztán kicsit ellazul. Abbahagyta a ringó mozgást, s fejét egy magasságban tartotta meg, így Naruto maga kezdte emelgetni a csípőjét a folytatásért. Ennek következtében már a férfiassága is az ő üteme szerint csúszkált benne. Ezt a játékot hosszú percekig folytatták, míg Naruto is már hangosan zihált, s ujjaival görcsösen kapaszkodott maga mellett a lepedőbe. Hinata még egy utolsót nyalintott ajkain, aztán várakozón nézett Narutóra, aki, miután megértette a néma kérdést, lassan bólintott.

A lila hajú egy cuppanó hang kíséretében kihúzta a péniszt magából, majd helyet cseréltek Narutóval, aki elhelyezkedett fölötte. A szőke azon gondolkodott, milyen helyzetet is kéne felvennie, mikor Hinata megemelte a lábait, s intett Narutónak hogy emelje a nyakába. Az Uzumaki vette az adást, s vállára hajtotta a lány lábait, miközben testével előre dőlt. Már érezte izgalmának csúcsát Hinata bejáratához dörzsölődni, s megborzongott az érzéstől.
 

- Kész vagy? - Suttogta halkan. - Hinata nagyot nyelve bólintott, s jól láthatóan összeszorította a száját.
 

Naruto lassan nyomult előre, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzon társának. De így is érezte, ahogy a lány megfeszül, és hallotta, ahogy fájdalmasan felnyög. Elméjét azonban teljesen leblokkolta az érzés, ahogy lassan elmerült a másikban. Annyira forró volt, és szűk... Egyik kezét elemelte Hinata combjáról, és masszírozni kezdte a lány egyik mellét, amivel sikerült ellazítania annyira, hogy teljesen belé hatoljon.
Hosszú percekig ismét egyikük sem mozdult, és mindketten igyekeztek felfogni az érzést. Naruto már ennyitől is képes lett volna elmenni. Teljes valójában benne volt Hinatában, ahogy erről a forrón összezáruló izmok a férfiassága körül egyértelműen meggyőzték. Lassan lélegzett, így próbálván megnyugtatni zakatoló szívverését, de Hinata szaggatott sóhajtozása nem segített a dolgában.
Egy idő után a lány megemelte csípőjét, így mozgásra invitálva a másikat. Naruto óvatosan lökött egyet, és gyomra kis híján kiugrott az érzésre, de Hinata összeszoruló arcvonásai visszazökkentették.
 

- Fáj? - Ostoba kérdés volt, nem is értette, miért tette fel. 'Még a vak is láthatja, hogy fáj!' De Hinata csak halványan megrázta a fejét.
 

- Jól vagyok... - Halkan beszélt, és nehezen zihált. A mellkasa hevesen emelkedett, bőrén izzadságcseppek csillogtak. - Folytasd...
 

Naruto próbálta kitalálni, hogyan lazíthatná el a másikat, de azon kívül, hogy ismét kényeztetni kezdte a melleit, nem tudott mit kitalálni. Óvatosan lökött egyet, majd simogatás, lökés, simogatás... Ezt ismételgette, noha már alig bírta visszafogni magát. De azt akarta, hogy Hinata is élvezze.
Egy idő után a lány valóban mintha engedni látszott volna görcsös merevségből. Egyre kevésbé rándult meg a lassú lökések között, de lélegzése egyre szaggatottabbá vált. Egyszer aztán ő maga lökte meg a csípőjét, amitől Narutóban mintha kisebb bomba robbant volna.
 

- Mo-Mozogj... - Nyögte Hinata.
 

Nem kellett többször mondani. Naruto már az elviselhetetlenség legfelső határait súrolta, s érezte, hogy a forróság alatt fog elégni, ha nem szabadítja meg hamarosan valami a kínzó feszültségtől. Gyorsabbra vette lökéseit, s egyre mélyebben, egyre hevesebben csapódott neki a másiknak. Ahányszor merevedése elmerült Hinatában, heréi a feszes hátsónak csapódtak, s ez, kombinálva az édes nyöszörgéssel a fülében teljesen kifordította önmagából. Hangosan zihálva szorította magához a lány testét, s szemeit összeszorította, hogy még jobban átadhassa magát az érzésnek. Sosem hitte volna, hogy ennyire csodálatos lesz. Öröméből és izgalmából egy csöppet sem vont le, hogy társát csak nemrég ismerte meg. Az érzékei minta a sokszorosukra fejlődtek volna, hol hideg, hol forró áramlat söpört végig rajta, s a gyomrában folyamatosan lüktetett a kínzó energia. Jött, és közeledett... 
 

- Nah... Naruh.. toh... - Nyögte az élvezettől a Hyuuga lány. Ih... Istenem... Csoh... Csodálatos vhagy... Narutoh...!

- Sakuh... Sakuh... rah... - Lihegte Naruto, s ujjaival Hinata hátába markolt. - Sakuh... rah...!
 

Hinata beharapta a száját. Nem, nem akarta hallani! Nem akarta, hogy Naruto egy másik lány nevét nyögve érje el a csúcspontot! Ha már az Ő nevét nem kiálthatja, akkor ne kiáltsa senkiét!
Nem törődve a másik döbbent nyögésével, jobb kezét a fiú szájára szorította. Naruto felnyüszítet, s ahogy nyelve hozzáért a tenyerén fekvő tapaszhoz, Hinata megrázkódott. De nem érdekelte. Nem érdekelte már semmi, csak hogy megszabaduljon a feszültségtől, és Narutóval együtt érjék ezt el.
Hirtelen Hinata csípője elemelkedett a földről, teste megfeszült, s Naruto érezte, hogy valami változás ment végbe a lány belsejében. Narutónál is közeledett a pillanat. A fiú hangosan és hosszan belenyüszített Hinata tenyerébe, s ezzel egy időben a lány izmai összeszorultak Naruto merevedése körül. A fiú sem bírta tovább. Még egy utolsót lökött, hogy olyan mélyre merülhessen a lányban, ahogy csak tud, majd hangos nyögések kíséretében elélvezett. Hinata keze lecsúszott Naruto szájáról, de az annyira zihált, hogy kommentár nélkül hagyta a történteket. Óvatosan kihúzódott a lányból, a használt gumit jobb híján az asztalra tette, majd szó szerint beesett Hinata mellé az ágyba. Mindketten nehezen kapkodták a levegőt, s Hinata úgy érezte, a szíve menten kiugrik a torkán. Hosszú percek múltán Narutóra nézett, aki csukott szemekkel lihegett, miközben ajkaival csak úgy itta magába a levegőt. A lila hajú gondolkodás nélkül magához húzta őt, s karjait összezárta körülötte. Fogalma sincs, mennyi ideig feküdtek így. Az ő szívverése már nagyrészt lenyugodott, ezért képes volt újra rendesen gondolkozni. Észrevette, hogy időközben egészen sötét lett, de Naruto rápillantó kék szemei továbbra is fényesen ragyogtak.
 

- Sakura... - Hinata nyelt egyet, s előbbi boldog érzésének helyét szomorúság vette át. - Én...
 

Na jó. Megijedt. Félt attól, hogy Naruto azt találja mondani, amit nem szabad. Mert nem szabad úgy éreznie... És ha holnap megtudja az igazságot, nem is fog. 'Ne mondd ki!' Gyorsan a szájára tapasztotta az övét, s nyelvével akadályozta meg a szavak kiejtésében. Mindketten fáradtak voltak, ezért csak lassú, puha csókot váltottak, de azt olyan hosszan, hogy mire abbahagyták, Naruto már egészen elpilledt.
 

- Aludj... - Suttogta a Hyuuga, s valóban nem telt bele sok idő, hogy a szőke már békésen szuszogjon a karjaiban.
 

Hinata azonban még sokáig nem tudott elaludni. Csak némán figyelte a számára oly kedves arcot, melyet talán most lát utoljára ilyen békésnek, míg olyan sötét nem lett, hogy már semmit nem látott. De a meleg szuszogást továbbra is érezte a bőrén. 'Naruto...' Egy Hyuuga sohasem sír. Könnyeznie sem szabad. Ezek alapszabályok voltak a családban, s ő tartotta magát ehhez egész életében. Olyan tökéletesre fejlesztette a hűvös, közömbös maszkját, hogy még amikor a lelke tombolt, mások akkor sem tudtak kiolvasni belőle semmit. De most sötét volt. Nem kellett attól tartania, hogy valaki észreveszi a gyanúsan csillogó szemeit. És ő mégis inkább lehunyta őket. 'Sajnálom...'

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés