Bármennyire is aggódott, igyekezett nyugodt arcot erőltetni magára, de nem ment valami könnyen. Az sem segített sokat, hogy a szíve zavartan dobolt a mellkasában, a vére lüktetett a fejében, és a tegnap este óta tartó rossz érzése sem akart elmúlni. De tudta, hogy kételyekkel és aggodalmaskodással semmire nem fog menni. Egyelőre annyit tehet, hogy megpróbál teljesen közömbösnek látszani, és aztán kiszimatolni, hogy a drága új csapattárs mennyire is mélyült el a "feladatában". Vett egy apró lélegzetet, majd kifújta, s aztán felvéve szokott közömbös arckifejezését, lenyomta a kilincset.

- Á, Hinata! - Üdvözölte rögtön Sakura, aki lovagló ülésben csücsült az asztala előtti széken, így ő volt az első, aki rögtön az újonnan érkezett lány szemébe nézhetett. - A szokásos késéssel, és a hatásos belépővel!
 

- Szia, Hinata. - köszöntötte Tenten is, aki épp chipset majszolt. A szobában lévő harmadik alak viszont csak felemelte a fejét, s miközben az ablak fényétől megcsillant a sötét napszemüvege, alatta jól láthatóan összeráncolta a szemöldökét. Hinata egyetlen, szándéka szerint nem túl bizalmatlan pillantást váltott vele, aztán becsukta maga mögött az ajtót, és egyik lábát felhúzva maga mellé leült a földre.
 

- Hali.
 

Egy percre szokatlan, kínos csend támadt, amit csak a chips ropogása tört meg. Holott, Hinata biztos volt benne, hogy egy perccel ezelőtt még élénken ment a szövegelés, legalábbis Sakura részéről. Teljesen aztán nem is kellett csalódnia. Egy percnyi hallgatás után a rózsaszín valóban megtörte a csendet.
 

- Nos, most akkor, hogy a főszereplőnk is csatlakozott... - Kacsintott Hinatára. - Részletesen rátérhetünk a tervre. Bár engem roppant esz a kíváncsiság, hogy mi volt az a tegnapi csengős-dolog... - Sakura a Hyuugára pillantott, de az csak gúnyos mosolyra húzta a száját.
 

- De mivel úgysem fogom elmondani, inkább térj a lényegre.  - Sakura nem tűnt valami vidámnak, de hamar félretette a dolgot.
 

- Nos, rendben. Akkor először is, köszönet jár a bátor, sznob barátunknak, amiért lelkesen csatlakozott hozzánk!
 

- A matematika vizsga. - Minden fej Sasuke felé fordult, de annak arca nem változott. Igaz, azt se lehetett volna észrevenni, ha igen, tekintve a srác hűvös személyiségét.

- Tessék? - Kérdezett vissza értetlenül Sakura, mire a szemüveges lassan felé fordította a fejét.
 

- Mondom, a matematika vizsga. - A hangja mély volt, és szinte már idegesítő lassúsággal beszélt, de szemlátomást nem zavarta a sok értetlen tekintet. - Körülbelül annyira csatlakoztam lelkesen, mint amennyire lelkesen te készültél a matematika vizsgára. - Hinatának már kúszott volna fel a halvány mosoly az arcára, de még idejében visszatartotta. Sakura ellenben úgy nézett ki, mintha most pofozták volna fel. Természetesen mindenki emlékezett, micsoda hisztit vert le a lány az említett vizsga előtt, s ezzel ő maga is tisztában lehetett, mert enyhe pír jelent meg az arcán. De amilyen hamar jött, úgy el is tűnt.
 

- Lényegtelen...! - Mordult fel, zavarát leplezendő. - Csatlakoztál, és csak az számít, hogy segítesz nekünk "megtréfálni" azt a bizonyos...
 

- Tévedés. - Sasuke mély hangja egy pillanat alatt félbe vágta a másik szövegét, mire az igencsak mérges pillantást vetett a közbeszólóra. - Annyit ígértem, hogy Ino helyett kezelem a berendezést. Nem érdekel különösebben, hogy aztán mit fogtok csinálni.
 

'Milyen berendezést?' kérdezte magától Hinata, de mielőtt még hangosan is feltehette volna, Sakura fújtatva vágott vissza.
 

- Nem teljesen mindegy?! - Az előbbi jókedve szemlátomást már sehol sem volt. - A lényeg, hogy segítesz, és kész!
 

- Mm. - Bólintott az, s a szemét lassan Sakurára függesztette. Mármint, az átláthatatlan szemüveg alatt biztosan azt tette. - Te pedig nem felejtkezel meg az ígéretedről. - Tenten felkapta a fejét.
 

- Hogy miről?
 

- Az ígéretéről. - Ismételte meg Sasuke, miközben ültében felhúzta a lábait, s a karjait összefonta a mellkasán. - Azzal a feltétellel csatlakoztam, hogy a buli után egy hétig azt csinálok Sakurával, amit csak akarok és kérdezés nélkül mindent meg fog tenni, amit csak mondok. A gyengébben kedvéért, egy hétig enyém a teste. Ha értitek, hogy mire gondolok...
 

- Micsoda?! - Erre már Hinata is felült. Ennyit megér neked egyetlen tréfa Sakura? - Sakura pirultan vakarta meg a haját, s közben az égnek emelte a tekintetét.
 

- Ja. Mert már annyi időt és energiát beleöltünk a szívatásba, hogy egyszerűen nem tudnám elviselni, ha a munkánknak nem lenne gyümölcse. Így nem volt más választásom, mert Sasuke... Hát... Szóval nem igazán tűnt lelkesnek a felkérésem miatt, de mikor felajánlottam neki, hogy egy hétig azt tehet velem, amit csak akar, egyből meggondolta magát...
 

'Aha...' Gondolta Hinata, s immár nem tudta elnyomni az ajkain megjelenő félmosolyt. 'Így már világos, miért.' Noha Hinatának semmi baja nem volt a napszemüveges sráccal, azon kívül, hogy lehetetlen volt kiismerni, de sosem tartotta őt olyan típusú embernek, aki csak úgy lazán elvállalná, hogy megkeserítse valakinek az életét. De ez a kis szóváltás arra is jó volt, hogy magában elkönyvelje, nem kell nagyon tartania Sasukétól.
 

- Így van. - A párszavas tőmondatok voltak azok, amik jellegzetessé tették ezt a fiút. Soha senki nem tudta, mi jár a fejében, és milyen ember is ő igazából, ráadásul, a lányokon kívül tényleg nem nagyon érdekelte más. Az iskola zsenije volt, aki már millió versenyt megnyert, ezzel igencsak növelve az iskola amúgy sem elhanyagolható hírnevét, de a sok éves ismeretségük alatt Hinata mégis csak annyit tudott megállapítani róla, hogy inkább a maga- és Neji-féle kategóriába sorolható, mint a Sakura-félébe. - Én rendbe rakom a felszerelést, utána te rendelkezésre bocsájtod nekem a tested egy hétre. És, hogy miket fogok veled művelni, ahhoz most semmi közöd. Ez a szabály. Nem kérdezhetsz előre. Ez volt a feltétel.
 

- Szabály? - Sakura igencsak felmérgesítette magát a teljesen közömbös hangon beszélő fiú miatt. - Ember, ne beszélj már úgy, mintha valami rühes törvénykönyvből idéznél! Ezek nem szabályok, hanem ígéretek!
 

- Nem. - Ahogy Sasuke a felháborodott, Sakura felé fordította a fejét, a sötét lencséken ismét megcsillant a napfény. - Ezek szabályok. Az én szabályaim. Egy pillanatra néma csend támadt, s a feszültség szinte tapintható volt a levegőben. Még Tenten is abbahagyta az evést, és békítően szólította meg a két civakodót, de Hinata csak magában elégedetten mosolyogva dőlt hátra, még a hűvös falat meg nem érezte a ruhán keresztül a testének nyomódni. De aztán valami szöget ütött a fejébe. Egy kérdés, ami már rég az ajkán volt, de valami mindig elnyomta.
 

- Várjatok. - A másik három egyből felé fordította a tekintetét. - Milyen berendezés? - Amint meglátta Sakura vigyorát, egyből sejtette, hogy talán mégsem kellett volna rákérdeznie.
 

- Remek kérdés, kiscsaj! - Mondta az, és miután vetett egy utolsó, lesajnáló pillantást Sasukéra, immár minden figyelmét Hinatának szentelte. - Nos, a berendezés a három nap múlva megrendezett jelmezbálhoz kell.
 

'Három nap?!' Döbbent meg Hinata. 'Máris kedd lenne? Basszus...' A gondolatra valami ugrott a mellkasában, és nem volt épp kellemesnek mondható érzés. Sőt, nevezhetjük kifejezetten rossznak is.
 

- Akkor most hanyagoljuk a mellékes dolgokat. - Sakura vetett egy újabb oldalpillantást a szemüvegesre, majd bizakodva nézett a nassoló Tentenre és a kifejezéstelen arccal üldögélő Hinatára. - Térjünk át a tervre. Mint ahogy azt Tenten belső információiból megtudtuk, a buli este nyolckor fog kezdődni. Persze maga, az ünnepség, már csütörtökön, amikor is vásárok lesznek, meg vidámparki játékok, és hasonlók, de minket ez nem érdekel. Amikor eljön a péntek este nyolc óra... Bumm! A SZAB munkához lát!
 

- SZAB? - Kérdezett vissza Tenten.
 

- Bizony! - Bólintott Sakura, miközben felállt a székről, majd ő is helyet foglalt a szőnyegen. Törökülésben ült, s kezeivel átfogta a lábfejét, miközben enyhén ringani kezdett, mint a gyerekek, amikor izgatottak. Erről árulkodott az izgatottságtól csillogó szeme is. - Vagyis: Szívassuk A Balféket.
 

Hinatának megrándult a keze, de mivel azt lazán a felhúzott térdén nyugtatta, senkinek nem tűnt föl. Nagyon igyekezett, hogy a szemei ne sötétüljenek el, de Sakura szavainak hallatán valami fenyegetően felmorajlott a bensőjében. De jól látja, hogy Tenten is abbahagyta az evést...? Mintha még ő is rosszallóan nézne.
 

- Mivel a főmuftik voltak olyan kedvesek, és jelmezes mulatsággá alakították az alapvetően komoly bált, jelentősen megkönnyítették a helyzetünket. - Sakurának szemlátomást nem tűnt föl semmi vendégei apró hangulatváltozásából, és teljesen zavartalanul folytatta. – Na, már most. Az egész a Művészetek Házában lesz megrendezve, amit külön erre az eseményre foglaltak le. Ott van ugyanis egy nagy színpad, amit igénybe tudnak majd venni a szereplők és fellépők, akik előadják a műsoraikat, vagy épp, amit akarnak. - Egy pillanatra hatásszünetet tartott, majd apró mosollyal folytatta. - Majd később az élőzenekarok, amíg a jónép táncol. A mi akciónkra azonban még a tánc előtt fog sor kerülni.
 

Sakura ekkor megfordult, szinte már kicsavarodott testhelyzetben húzta ki az íróasztala fiókját, és keresgélni kezdett benne. Pár pillanat múlva egy sötétbarna dobozt húzott elő, s lerakta maga elé a szőnyegre. Hinata nem volt biztos a doboz tartalmának jótékony hatásában, de azért kíváncsian hajolt előre. A tok alól hosszú, fekete zsinórok kígyóztak elő, különféle elektronikai kütyük, és miegyéb. Sakura két ujja közé fogott egy apró, sötét gombócot, amiről Hinata nem tudta eldönteni, hogy micsoda, de a lány bizalmasan magyarázni kezdett.
 

- Látjátok ezt itt? Ez lesz az este attrakciója. - Megemelte a kis gömböt, hogy mindenki jól láthassa. - Mini-mikrofon. A legtökéletesebb hangfelvétel, kábelek nélkül, egy apró adóvevővel. Ez lesz Hinata jelmezébe rejtve. - A lila hajú visszadőlt, de agya a mondatra mintha leblokkolt volna. Minek neki mikrofon a ruhájába? Bármit is akarnak vele, az biztos, hogy semmi jó nem fog kisülni belőle. Legalábbis, Naruto számára... - A legutolsó műsorszám ezúttal Shino és Kiba előadása lesz, ahogy azt Tenten sikeresen kiderítette nekünk. Addigra még azok is megérkeznek, akik esetleg nem tudtak időben elkészülni, és mindenki figyelni fog, hiszen utána következnek a meghívott zenei előadók. És ekkor lesz a nagy durranás! - Sakura óvatosan visszatette a mikrofont a helyére, és a rengetek kábelre mutatott. - Én sajnos nem értek ezekhez a műszaki dolgokhoz, és Ino, aki eredetileg ki volt választva a szerepre, sajna lelépett... De! Itt van nekünk Sasuke, aki pont időben tért haza a nyaralásról! - Az említett fiú halkan mordult egyet, de ez szemlátomást senkinek nem tűnt fel, Hinatát leszámítva. - Tehát, Sasuke összeköti a kábeleket a laptoppal, és a színpad mellett elhelyezett hangszórókkal. Eközben, Hinata félrehívja a mi kis RamenBoyunkat. Mázli, mert a színpad mellett lehet kimenni az erkélyre. A turbékoló párocska félrevonul, de épp csak annyira, hogy a mikrofont még érzékelje a laptop.
 

Hinata kezdte sejteni, hogy mire megy ki az egész, és a belsőjét egyre jobban mardosták a kételyek. Hogy is mehetett ő bele ebbe az egészbe?! Miért nem fújt visszavonulót, már a leges-legelején? Visszagondolt arra a napra, amikor Sakura áthívta ide, és megmutatta neki azt a társkeresőt... Amikor beszámolt a "hódításáról"... Amikor először beszélgetett chaten Narutóval... Hogyan fajulhattak idáig a dolgok? Talán neki látnia kellett volna előre, hogy ez fog történni...?
 

- A mi szívdöglesztő Hinatánknak persze nem fog gondot okozni, hogy megteremtse odakint a kellő hangulatot, hisz a szőkénk már szemlátomást teljesen belezúgott. Ha kell, hozd zavarba, meg ilyenek. Tudod, mire vágyik egy férfi... Azaz, jelen esetben, a balfék szíve... - Kacsintott a lányra, de Hinata úgy érezte, menten megfullad. A kétségbeeséstől, és a haragtól. - A lényeg, hogy a megfelelő pillanatban mi kilökjük Kibáékat a színpadról, vagy legalábbis, felmegyünk hozzájuk, és előadunk egy szaftos melodrámát, azalatt pedig a közönség élő adásban hallgathatja a Vörös Róka új nincstelen pincérének szerelmi vallomását, ami ráadásul a város leggazdagabb és legdögösebb lánya számára hangzik el!
 

Hinata kezei ökölbe szorultak, és minden lelki erejére szükség volt, hogy ne pattanjon fel azonnal, és vágja pofán a jóízűen felnevető Harunót. Hogy lehet valaki ennyire görény?! Összeszorította a fogait, hogy ne ordítsa le a másik képét, de a következő pillanatban minden haragja elszállt, s a helyét döbbenet vette át.
 

- Kegyetlen.

Mindenki Tenten felé kapta a fejét, aki ekkor egy elegánsnak nem nevezhető mozdulattal lehajtotta a még félig teli zacskója tetejét, majd lassan felállt. Apró szemei, mint mindig, annyira össze voltak húzva, hogy szinte csukottnak tűntek, de lefelé görbülő, mérges szája egyértelműen mutatta, hogy teljesen éber.
 

- Tessék?! - Kérdezett vissza Sakura értetlenül. Szemlátomást nem volt hozzászokva, hogy a csendes lány ilyen drámai módon reagáljon bármely szavára.
 

- Mondom kegyetlen. Mert az vagy... - Hinata még sosem hallotta ennyire komoly hangsúllyal beszélni őt. - Kegyetlen, amit Narutóval tenni akarsz.
 

- Miről beszélsz? - Sakura zavartan felnevetett, de ahogy meglátta, hogy Tenten egyetlen arcizma sem rándul, azonnal abbahagyta, s immár ő is mélyebb hangon folytatta. - Figyelj, nem tudom, miért pattantál fel most úgy. Már az elejétől fogva azt beszéltük, hogy...
 

- Nem. Nem erről volt szó. - Hinata magában elismeréssel adózott a barnahajú lánynak, amiért az ilyen határozottan szembeszáll a rózsaszínűvel.

'Bár én is megtehetném...' Gondolta. De nem tehette. Főleg most, hogy már tudta, mire készül Sakura.

- Úgy volt, hogy magunk között megtréfáljuk, megszívatjuk... kicsit cikizzük. De arról szó sem volt, hogy nagyközönség előtt nyilvánosan megszégyenítjük. Sakura, Naruto is ember! Mit vétett neked, hogy ennyire meg akarod alázni?
 

- Tessék?! - Kiáltott fel Sakura, aki szemlátomást semmit nem fogott fel abból, amit a másik mondott.

Hinata lemondóan sóhajtott egyet, és automatikusan Sasukéra pillantott, de az ugyanúgy ült, ahogy az elmúlt percekben. Hogy milyen arcot vágott, azt nem lehetett megállapítani, de a szemüvege fölött összehúzott szemöldöke nem árulkodott túl sok jóról.

- Tenten, mi ütött beléd?! - A lány ekkor azonban már az ajtónál állt, Hinata mellett. A lila hajú nem nézett fel, de egy pillanatra érezte magán a másik tekintetét.
 

- Naruto nem érdemli ezt meg. Te csak szimplán kegyetlen vagy. Inónak teljesen igaza volt, amikor kilépett. - Hinata hallotta a fémes kattanást, ami jelezte, hogy az ujjak lenyomták a kilincset. - És én sem maradok. - Sakura arcát le kellett volna festeni abban a pillanatban. Először elképedten meredt Hinata feje fölé egy pontban, még a száját is nyitva hagyta. De aztán gyorsan becsukta, szemei elsötétültek, s a haragtól egészen kivörösödött az arca.
 

- Persze, menj csak a drága Inód után! - Kiáltott fel, s kezével nagyot dobbantott a padlóra. - Miből is gondoltam, hogy van elég merszed a saját lábadon megállni?!
 

- Az életben kell megállnunk a helyünket, Sakura. - Válaszolta Tenten teljes nyugalommal. - És ez az, ami neked nem fog menni. Legalábbis, ha így folytatod.
 

Sakura ismét döbbenten nézett a barnahajúra, majd az ajtóra, ami halkan becsukódott a távozó lány mögött. Hinata pedig magában elismerte, hogy talán tényleg több van ebben a Tentenben, mint amennyit ő kinézett belőle. Sakurára pillantott, de az még mindig csak hang nélkül, felháborodottan hápogott. Hinata kihasználta a pillanatot, és egy hanyag mozdulattal felállt.
 

- Én is megyek. - Sakura szinte már könyörgően félő tekintettel pillantott fel rá. A zöld szemek kétségbeesett fénnyel szegeződtek az övéinek.
 

- Te is... Te is kiszállsz? - Hinata erős késztetést érzett, hogy a képébe vágjon egy "igen"-t, de tudta, jelen pillanatban ez lenne a legrosszabb, amit tehet. Sasukéra nézett.
 

- Engem csak az egy hetem érdekel Sakurával. - Jegyezte meg az mély hangon. - Na nem mintha Sasuke véleménye egyébként is számított volna valamit. Hinata egy pillanatra lehunyta a szemeit, aztán lila pillantását Sakuráéba szegezte.
 

- Nem. - Azzal az ajtó elé lépett, s lenyomta. Az halk nyikordulással tárult ki előtte. - Semmiképp.
- Nem kellett hátrafordulnia, Sakura megkönnyebbült sóhaja mindent elárult. Behúzta maga mögött az ajtót, és lassú léptekkel megindult kifelé a lakásból.


- Hinata. - Az említett felpillantott. Tenten ott állt, Sakuráék kerítésének dőlve. A Hyuuga megeresztett egy apró sóhajt.
 

- Miért nem vagyok meglepve, hogy megvártál...? - A kérdés természetesen költői volt, ahogy ezt Tenten is tökéletesen értette. Inkább ellökte magát a kerítéstől, és lassú léptekkel megindult az utcán. Hinata szó nélkül követte.
 

- Ino azt mondta, bízzam rád a dolgokat. - Fogott bele Tenten mindenféle kertelés nélkül. - Ő biztos benne, hogy egyedül is meg tudod oldani. De Hinata... Ne okozz neki fájdalmat, jó?
 

Hinata eddig némán lépdelt mellette, de erre a mondatra fájdalmasan összefacsarodott a szíve. 'Miért akarnék fájdalmat okozni neki?' Gondolta. 'Ez az, amit a legkevésbé szeretnék. De... Nem tudom elkerülni.' Mielőtt azonban megszólalhatott volna, egy halk hang tolakodott a fülébe.
 

- Te a barátom vagy. De... Naruto is az.

A lila hajú lány megállt, s pár lépés után ezt a másik is észrevette. Visszakanyarodott, s így egymással szemben álltak. De míg Hinata a földnek szegezte tekintetét, végig a nyakán, az arcán érezte Tenten figyelő tekintetét. Végül egy perc néma csend után felemelte a fejét, hogy a másik szemeibe nézhessen.
 

- Nem akarom bántani őt... - Mondta, a szívéből jövő legőszintébb hangon. Tenten hosszú pillanatokig csak némán nézte őt, figyelte, mintha a szemeiből és az arcából akarná kiolvasni, mennyire hihet a szavainak. Hinata állta a tekintetét, nem volt takargatnivalója. De a lány következő kérdésére kihagyott a szívverése.
 

- Miért?
 

'Hogy miért?' Tette fel magának is a kérdést, s kutakodni kezdett az elméjében, mintha ott megtalálhatná a választ. 'Miért nem akarom szomorúnak látni? Miért nem akarom, hogy bántsák? Miért...?' De a válaszok csak nem jöttek.
 

- Még én sem tudom... - Felelte végül kitérően, s a másik lány mintha egészen megértően pillantott volna rá. A következő pillanatban aztán érezte, hogy Tenten ujjai szinte együtt érzőn szorítják meg a vállát. 
 

- Miért nem szállsz ki te is? - Kérdezte a lány, s maga mellé eresztette a kezét. - Elmondhatnád neki az igazat.
 

- Nem tehetem. Már nem. - Hinata feltekintett az égre, ami tiszta kék volt. Akárcsak Naruto szemei. - Csak úgy tudom megvédeni, ha végigcsinálom. - Tenten nem kérdezett többet. Csak bólintott egyet, aztán folytatták útjukat. A percek némán teltek, de egyikük sem akarta megtörni a csendet. Az egyik elágazásnál végül a lány megállt.
 

- Minden rendben lesz? - Fordult Hinata felé.
 

Az említett fáradtan elmosolyodott. Sosem hitte volna, de ebben a percben kedve lett volna gyengéden vállon bokszolni a lányt. 'Igaza volt Inónak.' Gondolta magában, ahogy végignézett rajta. 'Megérdemli a barátokat. És még többet...' Csak bólintott egyet, s újra elmosolyodott. De ezúttal szívből jövően. Aztán intett egyet, s sarkon fordulva a saját otthona felé vette az irányt. 'Tényleg nem tehetek már mást.' Gondolta, ahogy lassan lépkedett hazafelé. A Nap ekkor már újra teljes erejével világított az égen, sokkal forróbban, mint az elmúlt napokban. A forróság égette a bőrét, de abban a percben valahogy még emiatt sem tudott bosszankodni. 'Sakura túlságosan megbízott bennem, és ez okozza majd a nagy terve bukását. A megszégyenítéstől nem kell már félned, Naruto... A mikrofon nálam lesz, és garantálom, hogy senki nem fogja hallani a beszélgetésünket.' Hinata egy pillanatra megállt, s tekintetét a feje fölött elsuhanó galambra szegezte. A madár fehér tollai csak úgy világítottak a napfényben, s a lila szemek egészen addig követték az útját, még teljesen bele nem olvadt a kék égbe. 'Még Sakura sem akarná hallani, ahogy elmondom neked az igazat.'


 

*

- Hé, Hinata. Minden rendben? - A lila hajú elvette kezeit a szeme elől, s felpillantott a mellé lépő, tüskés fekete hajú alakra.

Egy pillanatig farkasszemet, néztek, aztán Hinata elfordult. Egy pillanattal később érezte, ahogy Sasuke letelepedik mellé a padra. Már meg sem tudta volna mondani, mennyi ideje üldögélt itt. Jó ideig a Vörös Róka teraszát fürkészte, de nehéz volt kivenni a szőke fejet, ami folyamatosan igyekezett egyik asztaltól a másikhoz. Végül inkább csak meredten bambult maga elé, ami pedig nem volt jellemző rá, és az elmúlt napok, hetek eseményein töprengett. Valójában, azt sem tudta volna megmondani, az egész napja hogyan telt el. Miután elváltak Tentennel, hazament, de otthon sem tudott semmi értelmeset csinálni. Hiába hallgatta végig másodjára a rengeteg régi CD-t, a füle már ketté akart repedni a borzadályoktól, de annak a bizonyos dalnak nem találta meg a forrását. Ehelyett csak ténfergett a lakásban, szinte már élőhalott módjára, míg el nem unta magát, és küldött Narutónak egy smst, hogy munka után érte megy. Ezek után kisétált ide, a padra, s az elmúlt órákat a fa árnyékában üldögélve töltötte.
 

- Persze. - Felelte lassan a korábbi kérdésre, de szemét nem vette le a fűről. - Minden rendben.
 

- Valóban? Pedig nem úgy tűnik. - Hinata rápillantott a mellette ülő fiúra. Sasuke a napszemüvege nélkül, szinte már éjfekete szemeivel furcsa tekintettel pásztázta őt, de leginkább barátiasan aggodalmasnak lehetett volna leírni.
 

- Akarsz beszélni róla? - Hinata sóhajtott egyet.
 

- Nem igazán. Nem tudsz segíteni. - Sasuke szó nélkül vette tudomásul a lány válaszát.

Dobbanás. 'Miért? Miért dübörög a szívem?' Hinata nyelt egyet, de a szája mintha hirtelen kiszáradt volna. "Szerelmes"? Nem, ő nem az. 'De akkor miért veszem ennyire magamra...?'
Túl sok volt már neki. Az elmúlt napok eseményei tették, biztosan. Csak ez lehet a magyarázat.
 

- Tudod, engem nem igazán érdekel ez az egész. Csak azért mentem bele, mert Sakura táncán kínálta fel magát nekem egy hétre. Mellesleg... A múltkor, a fürdőben... - kezdte Sasuke, és Hinata érezte, hogy megugrik a vérnyomása. - Láttalak egy szőke sráccal. Ő az, ugye? - A szája, ha lehet, még jobban kiszáradt, s a szíve immár a torkában dobogott. Érezte, hogy a bőre forróbb lesz, de nem tudta megmagyarázni, honnan erednek ezek a hirtelen testi elváltozások.
 

- Bocsi, idő van, mennem kell. - Már fordult volna el, mikor meghallotta Sasuke hangját. Mintha nevetés bujkált volna benne.
 

- És hova? - Hinata már nyitotta a száját, de mikor tudatosult benne, hova is készül, inkább gyorsan visszazárta, és elfordult. - Szorít a cipő, igaz? - Kérdezte Sasuke, s immár nem rejtegetve érzéseit, felnevetett. Ő is felállt a székről és felvette a napszemüvegét, de nem követte Hinatát, aki, miután zavartan nyelt egyet, sebes léptekkel megindult a cukrászda felé.
 

- Viszlát. - 'Mindenki megőrült.' Gondolta magában, miközben a hófehér épületnek szegezte a tekintetét. 'De mégis én vagyok a legőrültebb.'

                                                                  *

- Sakura! - Hinata még fel sem ocsúdott, máris érezte a mellkasának csapódó testet, s orrát azonnal betöltötte a puha, szőke haj finom illata. Kezei önkéntelenül a másik derekára csúsztak, aki szorosan átkarolta őt. A lila szemek lecsukódtak, hogy átadhassa magát a pillanatnak.
 

Naruto viszont hamar elengedte őt. Bár talán csak azért, mert a kezében egy jégkrémet tartott, és nem akarta, összemaszatolni Hinatát. Ahogy a srác felnézett rá, és ő meglátta a nevető arcot, Hinata erős késztetést érzett, hogy azonnal birtokba vegye azokat a rózsás ajkakat, de ellenállt a kísértésnek. 'Nem fogom megcsókolni!' Döntötte el magában, miközben levette kezeit a fiú derekáról. 'Túlságosan elveszteném a fejem.' Naruto boldog mosolya azonban hirtelen eltűnt, s a fiú félő szomorúsággal pillantott fel Hinatára.
 

- De Sakura... Öö... - Hinata nem tudta hova tenni a hirtelen hangulatváltozást. Mi történhetett? - Sajnálom, hogy nem tudtam megírni, csak elfogyott a pénz a kártyámról, és hát, reméltem, hogy esetleg még meg tudom győzni a Hegyi-kéjencet, hogy gondolja meg magát, de ő csak nem akart engedni, de aztán még a telefonját sem használhattam, és aztán, mikor el akartam kérni Matsuriét, hirtelen...
 

- Hé, nyugi! - Állította le szelíden Hinata, mire Naruto azonnal elhallgatott. - Ha nem egy szuszra hadarod el, akkor is érteni fogom. - A csíkokkal díszített arcon mintha halvány pír jelent volna meg, de gyorsan el is tűnt.
 

- Öö... Szóval, a Hegyi-kéjenc azt mondta, ma nem mehetek el. Csak akkor kapom meg a csütörtök-pénteket szabadnapnak, ha most nem járok el otthonról. - Bocsánatkérően pillantott fel Hinatára. - Sajnálom.
 

- Ugyan. - Bár erősen tagadni akarta, de azért valami mégis csak megmozdult benne. Arra számított, legalább a Narutóval eltölthető idő alatt elfelejti majd a bajait. Akkor teljesen fölöslegesen ülte végig azokat az órákat a padon? 'De végül is... Most vele lehetek, nem?' - Akkor hazakísérlek.
 

Naruto egy pillanatig még aggódva nézett rá, de aztán zavartan elmosolyodott, és bólintott. A másik sem állta meg egy halvány mosoly nélkül, ahogy elléptek a Vörös Róka lépcsője mellől, s megindultak a szőke fiú háza felé. Ahogy azt a Hyuuga sejthette, kis barátjának szokás szerint be nem állt a szája, s ebben még a jégkrém sem akadályozhatta meg. Elmesélte, hogy milyen fura vendégei voltak aznap, mennyi borravalót kapott, és kikkel találkozott. Elmondta, hogy Shikamaru is benézett a szokatlan forróság miatt egy fagylaltkehelyért, és majdnem egy órát végigbeszélgettek, míg az öreg igazgató kirúgással nem fenyegette Narutót. Aztán azt is elmondta, hogy délután egy nagyon furcsa srác is megjelent napszemüvegben, és nem rendelt semmit, csak üldögélt ott egy fél órát. Hinata ennek hallatán megmerevedett, és kis híján orra esett egy kavicsban, de Naruto a nap melegének tudta be a lány viselkedését, és figyelmen kívül hagyta. Hinata azonban rémisztő képeket látott maga előtt, amiben a főgonosz szerepét Sasuke játszotta...
 

- Vigyázz azzal a fiúval. - Nem bírta ki, hogy valamilyen módon ne adja Naruto tudtára. - Sasuke veszélyes. - Inkább kerüld el.
 

- Miért? - Naruto tágra nyílt szemekkel nézett rá, és Hinata ismét érezte a vágyat, hogy az ajkaira tapassza a száját. De gyorsan el is fordult, és válasz nélkül hagyta a kérdést. Naruto, miután túltette magát a dolgon, elmondta neki, hogy újra találkozott Kakashival, és beszélgettek egy kicsit, valamint Matsuri el akarta hívni őt a pénteki jelmezbálra. - De persze, megmondtam neki, hogy nem. Úgy értem, aranyos lány, meg minden, de... - Hinata Narutóra pillantott, aki erre lekapta róla a tekintetét. - Úgy értem, én... Látta, hogy a másik arca egyre vörösödik, s nem állta meg mosoly nélkül.
 

- Persze, hogy értem... - Mondta, amolyan magától-értetődő hangon. - Hiszen, te velem fogsz jönni.
 

Naruto erre már égővörösre gyúlt, de Hinatában, bármilyen őszintén is gondolta, szomorúság gyúlt a gondolatra. 'Ha tudnád, mi vár rád ott, máris nem lelkesednél ennyire...' Bár, egy szemernyi kétely sem volt benne. Sakuráék megszégyenítő-terve immár veszélytelen, de neki mindenképp be kell vallania az igazat este. Aznap, valószínűleg örökre el fogja veszíteni Narutót. De nem hazudhat tovább neki.

A szőke ezek után tovább mesélt. Szemlátomást nem zavarta, hogy Hinata inkább csak hallgat, s kék szemeit lelkesen futkároztatta maga előtt a tájon. A Hyuuga azonban egyre kevésbé hallotta a hangját, mert teljesen belefeledkezett a látványba. A jégkrém, amit Naruto eszegetett, az a fajta volt, amit egy összezárt tubusból kell kinyomni az aljánál, s az egész olyan, mint egy henger alakúra fagyaszott tea. A fiú már csaknem a felét elfogyasztotta, s így újra meg újra ki kellett nyomnia a jégkrémet, miközben a szájába vette azt, s egyenleteses mozgatta rajta a fejét le és föl... Időnként, amíg beszélt, abbahagyta ezt a ringó mozgást, s ilyenkor két mondat között a nyelvét futatta végig a világosbarna jégkrémen, majd belenyalt a tetejébe, és jóízűen lenyelte a szájában összegyűlő anyagot. Hinatának valami határozottan mocorogni kezdett a gyomrában a látványra. Libabőrös lett, hogy Naruto újra szájába kapta a jégkrémet, és megint föl-le mozgatta rajta a rózsaszínű ajkait. A hasa megugrott, s érezte, hogy a meleg kezdi átjárni a tagjait, a köldökétől kiindulva... A szőke nyilvánvalóan nem volt tisztában mozdulatainak érzéki mivoltával, de Hinata bármennyire is próbálta, nem tudta levenni szemét a jelenségről. Naruto nyelvével a jégkrém tetején körözött, majd jól hallhatóan megszívta, hogy az édes anyag szürcsögve hatolt be a szájába. Aztán mondott valamit, amire Hinata egyáltalán nem figyelt, és a lila hajúra mosolygott. Ajkai nedvesen csillogtak, mire a lánynak ismét ugrott egyet a gyomra, s ijedten tapasztalta, hogy a tangájában valami határozottan "nedvesedik"... Időközben elérték Jiraiya házát. Naruto megállt az egyik cseresznyefa alatt, s letelepedett a tövébe. Hinata gondolkodás nélkül követte őt, lábait gondosan felhúzva maga elé, hogy a szőke még véletlenül se vehesse észre a "problémáját". 
 

- Tudod, én már nagyon várom ezt a nyárköszöntő izémicsodát. - Vigyorodott el Naruto, majd nyelve hegyét végigfutatta a jégkrémen. Az már nem volt olyan nagy, de Hinata élénk képzeletét még így is felkorbácsolta. Ahogy mást is... - Azt hallottam, vidámparkosok is jönnek le. Az nagyon jó! Imádom a körhintát, de a hullámvasút se semmi!
 

Hinata bólintott, de igazából azt sem tudta, miről beszél a másik. Fél füllel persze hallgatta, és örült, hogy örül a másik, de a figyelmét teljesen a hevesen mozgó, piciny ajkak kötötték le, melyek ekkor nem is olyan picire nyíltak, s egyben bekapták a maradék jégkrémet. Hinata nyelt egyet, ahogy Naruto pár pillanat múlva lenyelte, s torkán jól látszódott, ahogy a falat lemegy a gyomrába. De ha a Hyuuga azt hitte, ezzel vége a "szenvedésének", hát tévedett.
 

- Már megint az aljában maradt a megolvadt lé... - Morogta Naruto, ahogy belenézett a kiüresedett tokba. - Ennek már olyan az íze, mint a hűtőből kivett teának. Hajj... - Sóhajtott fel, és a szájához emelte, hogy kiigya belőle. De miért is ment volna ez olyan egyszerűen? Egyetlen mozdulat, és Naruto nyaka már teljesen ázott a ragacsos, cukrozott lében.
 

- Ááá, a francba! - Kiáltott fel Naruto, majd düh és zavar keverékétől elvörösödve megemelte a pólóját, és dörzsölgetni kezdte a nyakát. - Ezt nem hiszem el! Sakura, van nálad zsebkendő?
 

A ragacsosan fénylő, kipirult Naruto látványa már túl sok volt Hinata önuralmának. A tangája már amúgy is hosszú ideje nedves volt, de erre aztán képtelen volt többé kordában tartani magát. Megragadta Naruto csuklóit, de mielőtt az még elfordíthatta volna a fejét, forró nyelvével végigszántotta a barna nyakat. Ahogy sejtette, az forró volt a nap melegétől, és édes, mint a jégkrém.
 

- Hina... Ahh! - Narutót kirázta a hideg, s libabőrös teste még édesebbé tette őt Hinata szemében. 

A lila hajú lágy mozdulatokkal nyalogatta a finom bőrt, mindaddig egy ponton időzve, amíg érezte a megolvadt lé édes ízét. Közben néha bele-beleszívott a nyakába, amivel apró sóhajokat váltott ki a fiúból. Nyelve hegyét futatta végig a finom íven, majd a száj körüli érzékeny részt kezdte nyalogatni. Naruto ekkor már rég nem védekezett, ezért Hinata elengedte a csuklóit, s jobbját becsúsztatta a vékony, fehér ing alá. Érezte a tenyere alatt dobogni Naruto szívét, s az érzés hihetetlenül jó volt. Nyelve végre rátalált a másik puha, enyhén szétnyitott ajkaira, s finoman azt is nyalogatni kezdte. Az a jégkrémtől még hideg volt, s ez egészen új érzést keltett a Hyuugában. Nyelvét becsúsztatta a száj belsejébe, s meglepődve tapasztalta, hogy az is jéghideg. Az ő nyelve bezzeg forró volt, s e kettő vegyülése annyira jó érzés volt, hogy Hinata nem bírt magával. Egyetlen mozdulattal a földre döntötte Narutót, aki felnyögött, ahogy a földnek csapódott, de Hinata szenvedélyes csókja nyomán azonnal elhallgatott. A lila hajú átvetett lábakkal ült a másikon, miközben a szájára hajolt, s ahogy ölük összedörgölődzött, érezte a fiú nadrágjában keményedő dudort, ami csak még jobban felingerelte. 'Megőrültem... Mi a fenét művelek?!' Kérdezte magától, de nyelve egyre csak tekergőzött a másikéval, miközben kezei tovább simogatták a feszes hasfalat, majd egyre lejjebb... 'Állj le! Áll le, Hinata!' próbálta kényszeríteni magát, de amint keze becsúszott a másik nadrágjába, a maradék esze is visszavonulót fújt. Naruto belesóhajtott a csókba, ahogy Hinata kezei az alsónadrágon át megsimították férfiasságát, s a forrón tüzelő testrész hatására a lila hajú hasában is megint ugrott valami. Még erőteljesebben és akaratosabban, mint azelőtt. Száját elszakította Narutóétól, és ismét a nyakához hajolt, nyalogatva, csókolva, szívva, helyenként harapva azt. Az alatta fekvő test megfeszült, ahogy a sápadt ujjak végül elmerültek a ruhadarabban, s megszorították merevedését.
 

- A-ahh! Haa... - Sóhajtott fel ismét Naruto, s kezeivel átkarolta Hinata nyakát.
 

'Nem, ezt nem kéne...! A francba...!' Gondolta Hinata, de csak nem tudott megálljt parancsolni az ajkainak, és kezének. 'Sajnálom, Naruto...'
 

Ahogy kezével dörzsölgetni kezdte a másik férfiasságát, maga is meglepődött az érzéstől, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy ne folytassa. Nyelve visszatalált Naruto szájába, aki készségesen mélyítette el a csókot, miközben a Hyuuga egyik erőteljesebb rántásánál csípője megemelkedett a földről, így Hinata ölének nyomva a sajátját. A fiú beleborzongott az érzésbe. Ahogy Naruto aztán hangos puffanással visszaesett, Hinata lejjebb ereszkedett, hogy a könyökével támaszkodhasson. Naruto a bal tenyerét Hinata felsője alá csúsztatta, míg meg nem találta az egyik hegyesen meredő mellbimbót. A fiú ujjai közt morzsolgatni kezdte a lány bimbóját. Közben Hinata nyelve visszatért "áldozata" nyakára, s jobbjával egyre folytatta a meredő testrész kényeztetését. Mikor aztán a kulcscsontnál beleharapott a forró bőrbe, automatikusan megszorította a "keze ügyében lévő dolgot", aminek eredményeképp Naruto hangosan felnyögött, s ívbe feszülő testtel a lány tenyerébe élvezett. A szőke fiú hangos puffanással esett vissza a földre, s Hinata érezte, hogy a melleit markoló kezek bágyadtan lecsúsznak róla. Ő maga is nehezen szedte a levegőt, ahogy kihúzta kezét a narancsszín nadrágból, s próbálta figyelmen kívül hagyni a másik élvezetének ragadós eredményét. Narutóra nézett. A kék szemek elködösülten bámultak maguk elé, az ajaki hevesen itták a levegőt, s mellkasa is szaporán emelkedett és süllyedt. 
 

- Sa... Sakura... - Suttogta. - Hinata megdermedt, s hirtelen teljes valójában döbbent rá tette súlyosságára.

'Te jó ég, mit csináltam?!' Egy lendülettel feltápászkodott, s mélyeket lélegzett, hogy vágya mihamarabb lecsillapodjon. 'Naruto...' Nyelt egyet, miközben baljával a nadrágja zsebében kezdett kotorászni, majd előhúzott egy kis, fehér valamit, amivel a jobbját kezdte törölgetni zavartan.
 

- Hehe... - Narutóra nézett, akinek kék szemeiben pajkos fény villant. - Szóval mégis volt nálad zsebkendő, mi? Tudod, elég lett volna az is, ha odaadod.
 

Hinata érezte, hogy az arca melegedik, ezért csak közönyös tekintettel elfordult. 'De az biztos, hogy többet nem eszel előttem jégkrémet!' Gondolta magában szilárd elhatározással. Végül lassan feltápászkodott, s a koszos zsepit a zsebébe dugta, hogy az első adandó alkalommal a szemétbe vághassa. A kezét nyújtotta Narutónak, aki elfogadta, s egy pillanat múlva már ő is talpon állt.
Még szerencse, hogy a cseresznyefa alatt álltak, így mások nem láthatták őket, de épp elég volt egymás égő arcát figyelni. Hinata nem tudta, mit mondhatna, s gyanította, ezzel Naruto is hasonlóképp van.
Végül már nyitotta volna a száját, hogy bocsánatot kérjen, de Naruto felemelte az ujjait, ezzel hallgatásra intve.
 

- Maradjunk abban, hogy később megbeszéljük, jó? - Kérdezte halkan, de szemlátomást nem várt választ.
 

A kipirult arcával annyira édesen nézett ki, hogy Hinata komolyan félt, újra ráveti magát. Így inkább csak gyorsan bólintott, majd egyet intve megfordult, s kilépett a cseresznyefa adta biztos árnyék alól.
De alig ért ki az utcára, a csuklójára fonódó kezek megállították. Bosszúsan fordult vissza, de a szavak benne rekedtek, ahogy Naruto futólag hozzányomta ajkát az övéihez, majd egy cuppanás kíséretében levette. Hinatának még felocsúdni sem volt ideje, mikor Naruto megfordította, s egy határozott lökéssel mozgásra késztette.
 

- Na szia!
 

Hinata hátranézett, de már csak a szőke fiú hátát láthatta, ahogy visszasiet a házhoz, és egy pillanat múlva eltűnik az ajtó mögött. Egy hosszú percig még nézett utána, aztán megfordult. Az égre emelte tekintetét. 'Hogy mászok ki ebből?!' Kérdezte, de vagy nem volt odafönn senki, vagy csak nem méltatta válaszra. De ahogy aztán a pillantása lejjebb ereszkedett, akaratlanul is megállt a Naruto házával szemközti lakás emeleti ablakában. Az üveg mögött egy kissé dundi, vöröses hajú fiú állt, s egyenesen őt nézte. Mosolyogva...