'Hol vagyok?' Tanakodott Hinata, miközben lassan szemügyre vette a tájat. Mezítláb volt, talpán érezte a fűszálak puha, csiklandós érintését, ahogy lépegetett. Körülötte fák voltak, s a legnagyobbnak egyik alsó ágáról egy hinta lógott le. Az ülődeszka finoman lengedezett, mintha nem rég szálltak volna ki belőle. A fa mögött egy régi ház romjait látta. A hajdanán minden bizonnyal vörös tetőcserepek bebarnultak és repedeztek, a tetőn pedig nagyobb lyuk virított. De a ház is koszos volt, mindenféle gazok nőtték be, és az egyik oldal fala szinte teljesen beomlott. Hinata elfordította tekintetét a házról, s újfent körbenézett, de szeme megakadt az egyik fa tövében elnyúló alakon. Gondolkodás nélkül sietett az alak felé, aki a puha fűben elterülve feküdt. Egyik kezét a feje alá hajtva, másikat a hasán pihentetve aludt, ahogy arról csukott szemei árulkodtak. Hinata megállt az alak fölött, aztán leguggolt, hogy közelről vehesse szemügyre arcát. A nap sárga tincsek remekül illettek a zöld fűhöz, de gazdájuk megérezhette a figyelő tekintetet, mert hirtelen kinyitotta szemeit, s tiszta kék pillantását a fölé hajoló Hinata arcába fúrta. 'Naruto?!' Kiáltott fel Hinata, de nem hallotta a saját hangját. A fiú arcáról hiányoztak azok a jellegzetes csíkok, de ő volt az, ahhoz kétség sem férhetett. Naruto ekkor lágyan elmosolyodott, és karjait egy hirtelen mozdulattal Hinata nyaka köré fonta. A meglepett lány reagálni sem tudott, mikor a karok a szőkéhez rántották, s megérezte szájában a másik édes nyelvét. A pillanatnyi döbbentség után, talán a bensőjében támadt bizsergés hatására viszonozni kezdte a csókot, miközben egész testével a szőke fölé gördült. Nyelveik vad, nyálas csatát vívtak, miközben ő gondolkodás nélkül felhúzta a másik felsőjét. Kezével végigsimított a kemény hasfalon, a kidolgozott mellkason, s az egyik kis, hegyes mellbimbón, majd finoman belecsípett. A szőke teste megrándult, ahogy belenyögött a csókba, s apró kezeivel átkarolta Hinatát. Mikor már mindketten légszomjtól küzdöttek, Hinata megszakította a csókot, s figyelte, ahogy egy percre még vékony nyálcsík köti őt össze a csábítóan édes ajkakkal. A gyomrában mintha vadállat született volna, mely karmolva, tépve követelőzött szabadulásért. Hinata engedett neki, egy határozott mozdulattal belemarkolt az alatta fekvő fiú feltűrt pólójába, és lerántotta róla. Naruto kicsit megemelkedett a földről, hogy segítsen neki, majd visszaejtette fejét, s ő kezdte lesimogatni Hinata válláról a lila felsőjét. Kezei unos-untalan belemarkoltak a fiú hátába, aki eközben a lány mellbimbójához hajolt, s miután nyelvével körözött körülötte, finoman szívni és harapni kezdte azt. Mivel már nem volt rajta felső, Hinata érezte hátán a Nap forró sugarait. De az nem volt olyan forró, mint a testében lobogó szenvedélyes tűz, s nem tudta őt úgy felhevíteni, mint az alatta rángatózó test. Egy határozott mozdulattal dugta kezét a narancssárga nadrágba, majd a boxerrel együtt lejjebb rántotta, s így végre kézbe vehette a másik forrón lüktető merevedését. Naruto száját bágyadt sóhaj hagyta el, ahogy a lány mozgatni kezdte a kezét, s Hinata is fájdalmasan feleslegesnek érezte már a nadrágját. Tovább mozgatta kezét, miközben a szőke arcához hajolt, hogy puha csókot lopjon azokról az édes ajkakról.  A gyomrában lévő vadállat karmolva hasított végig benne, minek hatására fájdalmas bizsergés áradt szét a testében. Felemelkedett Narutóról, aki apró sóhajok közepette ártatlanul simogatta a sápadt, de kidomboruló melleket, majd kezeivel a szőke combjába markolt, és feljebb húzta őket. Hirtelen megérezte Naruto kezeit a csípőjénél, ahogy a fiú a nadrágjába csúsztatta kezeit, s egy rántással lesegítette róla a feleslegessé vált ruhadarabot. Ugrott valami a torkában, ahogy nőiessége, kikerülve az égető érzés alól, végre szabad levegőhöz juthatott.  Újra a puha fűbe fektette tenyerét, ahogy lehajolt, s nyelvével végigszántott a fiú merevedésén. Naruto felnyögött az érzéstől, s Hinata látta, hogy maga mellett a földet markolja. Halványan elmosolyodott, és visszahajolva szájába kapta a forrón meredő testrészt. Visító hangot hallott, és érezte, hogy az alatta lévő test megfeszül. Ahogy a csípője megemelkedett, Hinata felkapta fejét, de hirtelen így is köhögnie kellett. Hogy elkerülje a további ilyen baleseteket, kezeivel átfogta a bársonyos combokat, keményen a fölhöz szorította, hogy ne tudjon ficánkolni, és folytatta a szőke kényeztetését. Naruto halkan nyöszörgött alatta, s az ízek, hangok, és illatok keveredése a határokig taszította Hinatát. A vadállat üvöltése betöltötte bensőjét, ahogy szinte állati ösztönöktől hajtva, s azoknak engedelmeskedve felemelkedett, majd lassan elhelyezkedett Naruto férfiassága felett. Aztán lassan magába vezette a fiú ágaskodó péniszét. Ahogy Naruto merevedése mozgott a forró belsejében, lavina indult meg benne, ami hol forró, hol jéghideg volt. Mintha millió bomba robbanása hevítette volna testét, szeme előtt összemosódott a kép, s még épp tudott vetni egy utolsó pillantást a ziháló, vörös arca, a vágytól elködösült égkék szemekbe... Aztán felpattantak a szemei.

Hinata azonnal felült az ágyban, és hosszú percekig csak zihálva meredt maga elé. A teste szinte tüzelt a forróságtól, s erősen verejtékezett, miközben szíve őrült módon dübörgött a mellkasában. Ahogy lassan felfogta, hol is van, a falon lévő órára nézett, mely hajnali négyet mutatott. A dübörgés mintha elhalkult volna, de amint eszébe jutottak álmának képei, elemi erővel tért vissza, csakúgy, mint a rántás a gyomrában. 'Te jó ég... Mi a fenéről álmodtam!?' Hinata idegesen a hajába túrt, s igyekezett kiszorítani elméjéből a képeket, de sikertelenül. Lelki szemei előtt újra látta a kipirult arcot, a forró levegőt lihegő, kívánatos ajkakat, a rángatózó, tökéletes, barna testet... Hinata felnyögött, és ahogy szinte félve odébb lökte magán a plédet, nagyot nyelve vette szemügyre a tangájában nedvesedő "problémát". 'Miért álmodok ilyeneket, a fenébe is!?' Nyögött fel magában, ahogy kimászott az ágyból, és a fürdő felé vette az irányt. 'Az a hülye csók lehetett az oka... Mi a fenéért csináltam!?' Ökölbe szorított kezét a falnak vágta, mint aznap már sokadjára, de legszívesebben a saját fejét verte volna bele. 'Naruto egy csóró, idegen fiú, az Isten szerelmére! Ráadásul, egy idióta! Én viszont egy előkelő, neves és gazdag lány vagyok!' Beállt a zuhany alá, s kezeit a csapra tette, de nem tekerte el. Látta már Naruto testét, amikor a strandra mentek, de hogy az felbukkanjon az álmában... Ráadásul, ilyen helyzetben... Akaratlanul arra gondolt, milyen volt, mikor végigsimította a fiú testét, s szájában újra érezte a szenvedélyes csókjának ízét, orrában a bőrének illatát, tenyere bizsergett, ahogy arra gondolt, milyen volt megérinteni őt... mindenhol... Mintha rántottak volna egyet a gyomrán, keze erősebben markolta a csapot, s a hasa aljánál és combjai között lévő lüktető, forró érzés miatt nem kellett lepillantania ahhoz, hogy tudja mi ott a helyzet. 'Nem! Azért sem fogom...' Gondolta szinte kétségbeesetten, de ahogy lelki szemei előtt megjelent Naruto égővörös, ziháló arca, s fülében hallotta, ahogy elhalón nyögdécsel... Jobbja automatikusan lejjebb siklott, s aztán megremegett, ahogy megsimította forró és nedves nőiességét. 
- Ngh...! - Beharapta a száját, ahogy mozgatni kezdte a kezét, s összeszorította a szemeit, de továbbra is látta maga előtt a kéjtől rángatózó testet. Naruto aprókat nyögött a fülében, s Hinata érezte, hogy teste forrón éget.

"Sa... Sakura..." - Hallotta Naruto hangját a fejében.

Hinata hirtelen megdermedt. Kezét elszakította magától, s szinte összeroskadt a zuhanyzó fülkéjének sarkában. 'Nem vagyok eszemnél... Naruto csak egy hiszékeny csóró idióta. Bár az anyja az enyém legjobb barátnője volt, aki azt akarta, hogy barátok legyünk, és szeretett engem. Én egy előkelő lány vagyok. Aki ráadásul, irtó dögös. És aki csak egy ostoba csíny miatt ismerte meg a srácot. Naruto nem is tudja, ki vagyok, és Sakuráék meg fogják szívatni. Az egész ennyiről szól. Nekem csak játszanom kell vele, hogy magamba bolondítsam. 'De akkor mégis miért csókolta meg!? Ha nem löki fel, Naruto lemászott volna róla, és semmi sem történik. De nem, ő fellökte, és keményen lesmárolta!! Ráadásul, utána még ez az álom... Tényleg teljesen megőrült?!' Nem törődve a hasában lüktető, kínzóan édes és fájdalmas érzéssel feltápászkodott, és egyetlen csavarással megengedte a vizet. A jéghideg zuhany hirtelen öntötte el fejét és testét, de nem érdekelte. Teste pillanatok alatt libabőrös lett, s nem sok kellett, hogy szinte vacogva álljon, de nem mozdult. Fejét a magasba függesztett zuhanyrózsa felé emelte, hogy a jéghideg cseppek mind gyorsabban hűtsék a felforrósodott arcát. A vizet később sem állította melegebbre, s hosszú-hosszú ideig állt a zuhany alatt. Csak akkor nyúlt törölközőért, s lépett ki végül, mikor testét már tömör jégnek érezte. 'Naruto...' Gondolta, miközben a szobájába visszaérve kinyitotta az ablakot. Hajnal lévén már elég világos volt, s ő nem látta értelmét visszafeküdni. Inkább lassan lesétált a konyhába, hogy valami ehető kaja után nézzen. 'Tényleg meg fogsz őrjíteni!'


 

*

- Persze, minden rendben van... - Mondta Naruto immár sokadjára a telefonba. De a másik hang gazdája nem tűnt nyugodtabbnak.
 

- Biztos? Bízhatsz abban a Vadrózsában? - Naruto felsóhajtott, miközben hátradőlt az ágyán. A hátát keményen nyomta valami, de már megszokta. Nem csak az ágyán, de egész szobájában össze-vissza dobálva hevertek a dolgai. Vállával kitámasztotta a telefont, miközben kicsit megemelte testét, s a háta mögé nyúlva kihúzta az odaszorult tárgyat. Egy piros, teniszlabda méretű gumilabdát.
 

- Bízom benne, Sai.... - Mondta, lassan, minden egyes szót hangsúlyozva, miközben feldobta a labdát, majd ahogy visszaesett, szabad kezével elkapta. - Te viszont túl sokat aggódsz.
 

- Úgy véled? - A labda újra repült, s Naruto megint elkapta. - Nem hiszem. Hidd el, sok hülye liba járkál az ilyen oldalakra. És te még... - Sai hirtelen elhallgatott, de Naruto nagyon is jól értette. Egyik lábát keresztbe tette a másikon, ahogy újra felröpült a labda.
 

- Kis ártatlanka vagyok, mi? Egy kezdő szüzike, akit simán az ujja köré csavarhat egy dögös csaj, hogy aztán megszégyenítve otthagyjon. - A labda biztos fogással érkezett a kezébe.
 

- Naruto, ne tréfálj ezzel! - Sai komolyan idegesnek hangzott. A szőke kicsit sajnálta is, hogy így beszél vele, mert tudja jól, hogy a másik csak jót akar, de... Felbosszantotta, hogy rosszat feltételez Sakuráról. - Tudom, milyen csökönyös vagy, és hogy mennyire bízol az emberekben, de ne hagyd, hogy levegyen a lábadról. Hidd el, a saját érdekedben mondom.

- Nos, elnézést, amiért nem vagyok ennyire borúlátó. Eddig én mindenkit nagyon kedvesnek és barátságosnak találtam, Sakuráról pedig egyetlen rossz szavam nincs. Hidd el, ha ismernéd őt, és a szemébe tudnál nézni, te sem mondanád azt, amit! - Naruto Hinata gyönyörű, lila szemeire gondolt, miközben a labda a magasba emelkedett. Képtelenség, hogy hazudjon neki. Azok a szemek túl őszinték.
 

- De nem-e csak azt látod a szemében, amit látni akarsz? - Sai nem volt hajlandó leszállni a témáról, s hangja hűvös nyugalommal csengett. - Tudom, hogy jó emberismerőnek tartod magad, de... Nagyon is valószínű, hogy az a csajszi csak játszani akar veled. - A labda leesett a földre, de még pattogott párat, mielőtt végleg megállt volna. Naruto ellenben felült az ágyon, s kezével megszorította a telefont.
 

- Sai. Nevetséges, amit csinálsz. De a te dolgod. Azt viszont nem engedem, érted, NEM ENGEDEM, hogy így beszélj Hinatáról! - Teljesen belelovallta magát, és szinte érezte, hogy megfagy a telefonvonal. - Nem is ismered őt! És különben sincs közöd hozzá, hogy kivel és mit csinálok. Tudok vigyázni magamra, és el tudom dönteni, hogy kivel... A fenébe is! - Fakadt ki belőle. Egy pillanatig néma csönd volt, aztán valamivel enyhébb hangon folytatta. - Ne foglalkozz azzal, mit csinálok. Úgy viselkedsz, mint egy féltékeny barát.
 

- És ha az vagyok? - Naruto megdermedt. Aztán lassan lehunyta a szemét.
 

- Sai, én...
 

- De még ha így is van... - Folytatta a fekete, félbeszakítva Naruto gyenge kis megszólalását. - Én csak miattad aggódom. Nem akarom, hogy fájdalmat okozzon, és aztán sírva menekülj haza.

Sokáig egyikük sem szólalt meg. Naruto megértette, hogy a fiú csak miatta aggódik, és szívét meleg hála öntötte el a gondolatra. De... ő tényleg teljes szívével megbízott Sakurában. És Sai... Ha most csak a leghalványabb jelét is adná bátorításnak, a fiú soha nem lenne képes elfeledkezni róla.
 

- Köszönöm, Sai. - Mondta halkan. - Tényleg. De többé nem kell vigyáznod rám. Még ha meg is történne a legrosszabb... - Mondta, de a gondolatra apró gombóc nőtt a torkában - Akkor is nekem kéne szembenéznem a történtekkel. 
 

- De Naruto...  - A fiú hangja egészen halk, szinte könyörgő volt. A szőke nyelt egyet. Ismerte jól ezt a hangot.
 

- Inkább keress magadnak egy pasit, ahelyett, hogy fölöttem gyámkodsz. - Mondta, minden igyekezete szerint határozott hangon. - Menj, és éld az életed! Én is élem az enyémet. - Sai ezek után olyan sokáig nem szólalt meg, hogy Naruto már azt hitte, otthagyta a telefont. De végül hallotta, hogy a másik sóhajt egyet, és lemondó hangon mondja.
 

- Azért légy óvatos.
 

- Mm... - Hümmögött bele a szőke. - Szia... - És lenyomta.

De nem kerülte el figyelmét, hogy Sai nem reagált semmit az utolsó javaslatára. 'Miért nem tud végre találni magának valakit?' kérdezte, immár sokadjára magától. 'Olyat érdemel, aki szívből szeretné, és őszintén viszonozná az érzéseit. Én már többször bátorítottam erre.' Lassan feltápászkodott az ágyáról, és nekiállt valami rendet teremteni a szobájában. Még csak nyolcfelé járhatott, de arra is kell az idő, hogy beérjen a cukrászdába. Jiraiya leszedi a fejét, ha késik, és talán később engedi el... Pedig, ez az utolsó nap, amit Sakurával tölthet, utána kijárási tilalma lesz egy hétig... 
 

Elfanyarodott a gondolatra, miközben a ruháit kezdte összehajtogatni. Tényleg nagyon jól érezte magát a lánnyal, sőt, több mint jól. Hiába igyekezett a tökéletes hűvösség mintaképévé válni, Naruto átlátott rajta, és egyre többször vette észre, hogy a lány elengedni magát mellette. Mint például tegnap, a temetőben. Egészen sokat beszélt magáról! Ahogy aztán a beszélgetéssel együtt az a bizonyos másik jelenet is az eszébe jutott... elvörösödött. Mint ahogy azóta számtalanszor, amikor csak rá gondolt. Mikor véletlenül nekiesett a lánynak, és aztán óvatosan a másikéhoz érintette száját, minden reménye elhagyta, hogy csókot kaphat. Ezért is fújt visszavonulót. De aztán... Sakura olyan hévvel és szenvedéllyel támadta le, hogy ő önmagáról megfeledkezve viszonozta, s olyan érzések támadtak benne, mint korábban volt barátnője egyetlen csókjától sem. És furcsamód, nem hogy ő állította volna le a másikat, de egyenesen csalódott ürességet érzett magában, mikor a lány hirtelen felemelkedett.
Naruto még most sem tudta mire vélni a hirtelen hangulatváltozást. Az egyik pillanatban olyan szenvedélyes, és forró, a másikban pedig újra zárkózott és hűvös. 'Általában olyan könnyen átlátok az embereken... De rajta nem tudok kiigazodni.' Mégis boldog volt. Határtalanul. Az az egy csók megmutatta neki, hogy nem tévedett, és Sakura... Valamit biztosan érez iránta. Talán még nem szerelem, de nem közömbös. És hogy ő mit érzett? Naruto már sokat gondolkodott ezen. Nem, azt nem mondhatta biztosan, hogy szerelmes a lányba. De nagyon jó volt mellette lenni, már a közelségének puszta gondolatára is örömhullámok áradtak szét benne, és a lány olyan érzéseket mozgatott meg benne, amikről nem is tudta, hogy léteznek. Már csak Sakura miatt is megérte eljönni Konohába. De Naruto minden mást is jónak talált, egy pillanatra sem bánta meg. Nem hazudott Sainak, az emberek valóban nagyon kedvesek voltak vele. Némelyik vendéggel egészen jól elbeszélgetett, és sokuk nagy mennyiségű borravalót is hagyott neki. A fiatalok is barátságosak voltak vele, az idősebbek pedig egyenesen imádták. De azért volt egy pár fura fazon... Kezdhetnénk például rögtön azzal a barnahajú fiúval. Az első nap még Sakura mellett látta, és ha a szeme nem csalt, a srác szerelmes áhítattal csacsogott neki. Utána azzal a szőke csajjal, aki minden nap pontban fél tízkor, háromkor, és fél ötkor beugrott hozzájuk inni egy jegeskávét. Ha minden igaz, Ino a neve. Igaz, épp csak egy pillanatra látta őket együtt, mert Sakura utána elrángatta, de a srác nem tűnt valami lelkesnek mellette. És erre tegnap meg beesett délután, és azért kezdett neki fenyegetőzni, hogy ne beszéljen többet Hinatával.
 

- He? Nem ismerek semmilyen Hinatát - Pislogott nagyokat Naruto, mire a srác még dühösebbnek tűnt.
 

- Ide figyelj, kölyök, ne nézz engem hülyének! - A hangja egészen méllyé változott, és Naruto már kétségbeesetten lesett körbe, hátha Matsuri megmenti. - Láttalak titeket együtt, és láttam, milyen szemekkel méregeted. De tegyél le róla, világos? Ő nem csóringer, szemlátomást ellentétben veled!
- Naruto szája kinyílt felháborodásában, és már épp készült volna jól megmondani a magáét a srácnak, amit egyébként Jiraiya biztosan nem díjazott volna, mikor a lépcső aljában várakozó hosszú, szőke hajú csaj kiabálni kezdett.
 

- Héé, jössz már?
 

A fiú még vetett egy utolsó, gyűlölködő pillantást a Narutóra, majd hátat fordított neki, és lesietett a lépcsőn. 'Már megint egy új lány?' kérdezte magában felhúzott szemöldökkel Naruto, ahogy a kis pár után nézett. 'Nem komplett ez a srác...' Sokat gondolkodott, hogy kire is gondolt tulajdonképpen a fiú, míg végül arra jutott, biztos a rózsaszínhajú lányra. Hisz ő volt az egyetlen, akinek Naruto még nem tudta a nevét, és akivel az a ficsúr láthatta beszélgetni, mielőtt elment volna Sakurával az anyja sírjához. 'Akkor talán féltékeny lenne, amiért beszélgettem vele? Akkor az a rózsaszín hajú lány az igazi csaja? Na de akkor mit akart Sakurától, meg attól az Inótól?' Narutónak szinte megfájdult a feje, ahogy a srác ügyeit próbálta rendszerezni, kevés sikerrel. 'Őrület...' Egyébként ez a Hinata-csajszi is elég egy furcsa lány volt. Persze, tényleg nem sokat beszéltek, de... Egész idő alatt olyan furcsa szemekkel méregette. És volt a mosolyában valami... csíntalanság. De végül is Naruto eltette a dolgot. Ez a két alak fura, de neki semmi közük hozzá. Csak Sakura számított, és ez a lényeg. Szavakba sem lehet önteni, mennyire boldoggá tette a fiú, hogy elkísérte az anyja sírjához! Egyedül talán nem is lett volna bátorsága hozzá. De Sakura jelenléte... Annyira nyugodttá tette, mint még soha semmi.

'Anya...' Ahogy körülnézett, megdöbbenve állapította meg, hogy már egész elfogadhatóan néz ki a szobája. A Hegyi-kéjenc mindig azt mondta, ebben az apjára ütött. Neki volt mindig egy merő disznóól a szobája. 'Anya persze rendet tartott... Ha élne, biztosan számtalanszor elporolta volna már a hátsóm...'
Hirtelen ötlettől vezérelve leguggolt, és az ágya alól kihúzott egy dobozt. A rajta lévő képpel ellentétben az nem egy pár fényes bőrcipőt rejtett, hanem egy régi plüssjátékot. Naruto szinte gyengéd szeretettel emelte ki a puha játékot a dobozból, s ahogy az ölébe vette, egy körülbelül 40 centis, egyfejű sárkány mosolygott rá. Egykoron narancssárga lehetett, de már fakó, szürkésnarancs színe volt, s a hátán és farkán végigfutó kékes tüskék is megkoptak. A fején viszont, annak ellenére, hogy az egyik szemét már csak pár cérna tartotta a helyén, barátságos kifejezés ült. Naruto magához ölelte a játékot, mint már annyiszor tette életében. Soha nem fordult meg a fejébe, hogy eldobja, vagy akár, csak megjavíttassa. Ez a sárkány így volt tökéletes. Naruto a sárkány jobb tappancsa után nyúlt, s megfordította. Nem számít, hányszor látta már, nem számít, hogy fejből le tudná rajzolni a határozott, mégis lágyan ringó írás minden apró részletét, mégis újra és újra elérzékenyülve olvasta a sorokat.
 

"Sok szeretettel édes egyetlenemnek! Anya."
 

A nevén kívül az utolsó ajándék, amit az anyjától kapott. Ahogy ismét magához ölelte, és beszívta a plüss régies, jellegzetes illatát, olyan érzése támadt, mintha anyjának egy lelke tekintene rá a sárkány csillogó, kék gombszemeiből.
 

*
 

Mivel már negyed 11 volt, Naruto egyre növekvő aggodalommal nézett körbe. Mivel tízkor "lejárt a munkaideje", elvonult átöltözni, hogy azzal se húzzák az időt, s immár negyed órája állt a cukrászda terasza alatti falnak dőlve. Az árnyék nagyon jó volt, de egyre idegesebb lett, amiért Sakura késett. 'Mi lehet vele?' Morfondírozott 'Nem jellemző rá, hogy késik.' Mikor aztán végül meglátta a jól ismert, csillogó lila hajat, majd a szinte sápadt fehér arcot, ahogy a lány felnézett, Naruto arcán boldog mosoly ömlött szét, és vidáman integetett neki.
 

- Na mi az, csak nem elaludtál? - Kérdezte viccesen-feddő hangon, miközben elrúgta magát a faltól, és odasétált a lányhoz. - Sakura azonban elég komolynak tűnt.
 

- Nem. Már rég felébredtem, de... - Hirtelen elharapta a mondat végén, és furcsa szemekkel nézett végig Narutón, amit az nem tudott mire vélni.
 

- Mi... Mi az? - kérdezte zavartan nevetgélve, és ő is végignézett magán, de semmi szokatlant nem látott. Tekintetét visszafordította a lila szemekbe, de Sakura furcsamód félrenézett, és tőle egyáltalán nem megszokott módon, mintha zavarban lett volna.
 

- Hhhhm? - Döntötte meg a fejét Naruto, ahogy odahajolva a lány tekintetét kereste. - Sakura, mi az?
De amint a lila szemek találkoztak az ő érdeklődő, kék pillantásával, az ismét elfordította a fejét.
 

- Semmi. - És aprót pöckölt Naruto homlokára. - Hova menjünk ma?
A szőke kiegyenesedett, és enyhén zsibbadó homlokát masszírozva a lány után lépett. 
 

- Nem t'om... - Elgondolkodva nézett körül, majd tekintetét az égbe emelte. A nyári égbolt annyira szép volt, hogy Naruto észrevette, mostanában feltűnően sokat nézi. - Mi lenne ha... Hm, egy tenisz meccs?
- Ahogy jobbra fordult, Sakura elkapta a szemeit róla, és az utat kezdte nézni.
 

- Az jó lesz.

'Mi lehet vele?' Kérdezte magától Naruto. Már megszokta, hogy Sakura néha egészen furcsa hangulatban van, de ez a mostani... Ilyennek még nem látta.

Egy fél óra múlva aztán a lány megint a szokott módon viselkedett és beszélt, de Naruto azért még vissza akart térni a dologra. Az el-elrévedő pillantások eltűntek, s mikor kibérelve a teniszpályát felálltak egymással szemben, a lila szemek szinte már gúnyos magabiztossággal fúródtak az övéibe.
 

'Tévedsz, ha azt hiszed, hogy leversz!' Gondolta magában a szőke, de még fel sem fogta, hogy elkezdődött a meccs, mire Sakura már az első pontot meg is kapta. Az önelégült mosoly Narutót is feltüzelte. 'Nos, rendben... Akkor játsszunk komolyan.'
 

A meccs elején Sakurának szinte egyhuzamban sikerült nyernie a pontokat, s ettől Naruto annyira ideges lett, hogy folyamatosan kiütötte a pályáról a labdát. De végül sikerült összeszednie magát, s behoznia lemaradását, a lány nem kis csodálkozására. Mindkettejükről dőlt a víz, mikor 5-4-re álltak, Sakura javára. Naruto tudta, hogy ha ezt most elbaltázza, a csaj megnyeri a meccset, ha viszont sikerül megszereznie a pontot, hosszabbítanak, hisz ugyebár minimum két pontos különbségnek kell lennie.
Sakura nyitott. A kis, sárga labda repült, s Naruto megfeszülve kapott utána. A labda keményen csapódott le Sakura mögött, és utána kirepült a pályáról. Naruto kisöpörte forró arcára tapadt tincseit, de elégedetten vigyorogva nézett a másikra. A lány először meglepettnek tűnt, de aztán arra a jellegzetes félmosolyra húzta a száját. Kezével intett Narutónak, hogy várjon egy percet, aztán letette az ütőjét, s a pálya szélére sétálva levette a pólóját. Naruto kihúzta magát, s nyelt egyet, miközben Sakurát figyelte, aki lassú mozdulatokkal sétált vissza a helyére. Szemlátomást nem volt tisztában tette jelentőségével, de Naruto alig bírta levenni szemét az izzadtságtól fénylő, kidomboruló mellekről. Ahogy újra kezébe vette az ütőt, és meghajolva készült Naruto szervájára, a szőke fiú szemét nem kerülték el a gyönyörű mellek, melyek még a teniszpálya távolságából is jól láthatóak voltak. Az lila hajtincsek a lány vállára hullottak, éles kontrasztot képezve annak fehér bőrével. Ekkor vette észre, hogy Sakura türelmetlen pillantásokkal ostromolja. Nyelt egyet, és ütötte a labdát. Sakura utána kapott, és egy erőteljes mozdulattal visszaütötte, karján megfeszültek az izmok, s arca feszült összpontosításról árulkodott. Naruto megbabonázva meredt a jelenségre, s mire észbekapott, a labda már rég elsüvített mellette. Még az ütőt sem volt ideje felemelni. Szemlátomást Sakura is furcsállta, s szinte már győzedelmes mosolyra húzódott ajka, ahogy felemelte ütőt. Ennek láttán Naruto eldöntötte, hogy a következő ütést semmiképp nem hibázza el. Feszülten figyelte a labdát, s tekintetét nem engedte elkalandozni a másik testén. A labda felrepült, s Sakura ütött, pont az arca magasságában. Naruto pedig egy nagy hibát követett el,  a lány szemeibe nézett. A lila szemek egyenesen az övéibe fúródtak. Játékos szenvedély sütött belőlük, amit nyilván a meccs hozott ki a gazdájából. De Narutónak akaratlanul az jutott eszébe, milyen lehet, ha azok a szemek vágytól elsötétülve néznek rá ugyanekkora szenvedéllyel...
 

- Francba! - Kiáltott fel, és a labda után kapott, de későn. Az pattant egyet mellette, majd elrepült.
Naruto dühösen dobbantott a lábával. 'Nem igazság! Ha Sakura nem veszi le a pólóját, ez nem történik meg...' Dühösen fújtatva nézett a lányra, aki elégedett mosollyal lépegetett felé.
 

- Nyertem!
 

Most miért kellett az orra alá dörgölnie!? Tudta ő, anélkül is. Morgással adta a másik tudtára véleményét, de meglepődve tapasztalta, hogy Sakura mosolyog. De nem gúnyosan, hanem... olyan őszintén.
 

- Mivel én nyertem, legyen az a díjam, hogy én mondom meg, hova menjünk, rendben? - A hangja egészen kedves volt, annak ellenére, hogy a kérdése inkább hatott egyszerű kijelentésnek. 
Narutónak válaszolni sem volt ideje, Sakura csak úgy egyszerűen elsétált mellette. Közben oda se nézve a fiú fejére tette kezét, s beleborzolt az amúgy is égnek álló aranyszőke tincsekbe.
 

- Sa-Sakura! - Kiáltott fel zavartan, és a fejére kapta a kezét. Megszokta a mozdulatot, mert a Hegyi-kéjenc is mindig borzolgatta a haját, de... Ez annyira bizalmas gesztus volt, hogy Sakurától kapván erősen dobogni kezdett tőle a szíve. A csaj azonban nem fordult vissza. Naruto égő arccal követte, de mikor meglátta, hogy a lány arcán halvány mosoly ül, nem tudott többé haragudni rá, elvigyorodott.


 

*

Hinata kifejezetten örült, hogy megnyerte a meccset. Nem mintha egy percig is kételkedett volna benne, de jó volt, hogy így meg tudta valósítani hirtelen támadt ötletét. Persze nem kerülte el a figyelmét, hogy miután levette a pólóját, Naruto feltűnően bamba lett. 'De ez nem csalás.' Erősítette meg magát, miközben a buszon mellette zötykölődő fiúra nézett, aki a tájat figyelte az ablaküvegen keresztül. 'Mikor levettem, még nem tudhattam, hogyan fog reagálni.' Sajnos, tisztában volt azzal is, hogy ha fordítva történik meg a dolog, és Naruto veszi le a felsőjét, valószínűleg most nem rázkódnának itt a buszon... Hanem oda mennének, ahova a szőke akarná. Hinata még mindig zavarban volt, ha eszébe jutottak a reggel történtek. Hiába hűtötte le magát minden módon, hogy még késett is egy kicsit, ahányszor Narutóra nézett, mindig az álma részletei jutottak eszébe. Szerencsére mire elkezdték a meccset, sikerült újból megszoknia a fiú látványát, de egy-egy aranyosabb pillantás a kék szemektől, vagy egy fáradt sóhajtás, és a zavarba ejtő képek visszaúsztak a szeme elé. Ezért is akart elmenni oda. Ott mindig megnyugszik. Ott már nem történhet semmi baj. És... Már egy ideje érlelődött benne a gondolat, hogy megmutatja Narutónak azt a helyet. Különben is, egy időre ez az utolsó "randijuk". Hiszen a szőkének most egy hétig dolgoznia kell majd. Hinata picit sajnálta is, de csak azért, mert tudta, akkor kénytelen lesz már beszélni a lányokkal, és vissza kell térnie a szokott, unalmas hétköznapokhoz. Egyébként nem csalódott. Alighogy megérkeztek a sárgászöld mezőre, Naruto kék szemei elkerekedtek, és szája csodáló kiáltásra nyílt.
 

- Sa... Sakura, ez gyönyörű! - Hinata figyelte, ahogy a csillogó szemek beisszák a táj látványát, majd a szőke befut a mező közepére, és azonnal elfekszik a fűben. Kezeit szétvetette a földön, s szinte gyönyörtől piruló arccal nézett a magasba. - Nézd! Az a felhő pont olyan, mint egy teniszütő! - Hinata összeráncolta szemét a másik idiótaságán, de azért odasétált hozzá.
 

- Sakura, nem jössz ide mellém? - A kék szemek olyan édesen néztek a lilába, hogy Hinata egy fáradt sóhajjal ült le a másik mellé a fűbe. De Naruto rángatni kezdte a pólója szélét.
 

- Nem így, így nem az igazi! - Nyafogta. - Feküdj le mellém! 
 

'Semmi kedvem hozzá, hogy telemenjen száraz gazzal a hajam.' Gondolta mogorván Hinata, de hangosan nem mondta ki. Az arcára azonban kiülhettek gondolatai, mert a szőke egészen csúnyán nézett rá.
 

- Naa! - A hangja hirtelen hízelkedővé vált, mintha egy cica nyávogna. Az arcán lévő csíkok miatt csak még tökéletesebb volt az alakítása. - Légyszii! - Az "i"-t annyira megnyújtotta, hogy Hinatának az angyalkát játszó kisgyerekek jutottak eszébe róla.
 

'Nem, kizárt!' Gondolta határozottan, és megfordult ültében, így a hátát mutatta Narutónak. 'Kizárt, hogy én a fűben feküdjek, és azokat az ostoba felhőket bámuljam.' De hirtelen megérezte Naruto meleg kezeit a hátán. Az ujjak egyszerre simogatták, és puhán karmolgatták, mintha gazdájuk valóban macska volna.
 

- Naa...
 

A hang hallatán Hinata bensőjén puha bizsergés futott végig. Szemét lehunyva lassan sóhajtott egyet, majd óvatosan hátradőlt. A feje így pont Narutóé mellé került, csak a lábuk feküdt ellentétes irányban. Arca egyik oldalát fű, és gazszálak birizgálták, míg a másikat a mellette fekvő fiú selymes haja. Hinata egyik kezét a tarkójához csúsztatta, hogy annyival kevesebb gyomot kelljen később kihalásznia a hajából, s szemével a tiszta kék eget figyelte, és az azon keresztülfutó felhőket.
 

- Hehe - Kuncogott fel Naruto, majd Hinata meglátta maga mellett a fiú kinyújtott mutatóujját. - Nézd, azt ott! Nem olyan, mint egy teniszütő? - Hinata megkereste szemével a felhőt, amire Naruto mutatott, de elhúzta a száját.
 

- Nem.
 

A szőke durcásan leeresztette a kezét, és elhallgatott. Ezek után csendben figyelték tovább az eget.
Hinatán megint különös érzés lett úrrá. Ahogy a kék ég fölé magasodott, s ő a föld szintjéről nézett fel rá... Egész látóterét kitöltötte a hol sötét, hol világos kékség, s egyszerre átélte az apróság érzését. Mennyire pici is ő ehhez a hatalmas mindenséghez képest! És mégis, annyira teljes volt. Hallotta Naruto finom szuszogását maga mellett, érezte a testéből áradó meleget, és az illatát, ami keveredett a vadfűével... Az érzés annyira ütős, annyira "kézzelfogható" volt, hogy Hinatában hirtelen mintha kikapcsolták volna az agya egy részét. Nem gondolkodott, nem cselekedett, csak élt és létezett. Abban, és annak a pillanatnak.
 

- Mit dúdolsz? - A kérdés teljesen kizökkentette Hinatát az előbbi állapotából. Szinte már zavartan jött rá, hol is van, és mit is keres ott, ahol.
 

- Tessék? - Kérdezett vissza.
 

- Dúdoltál valamit. Mi volt az?
 

- Dúdoltam? - Hinata visszagondolt a korábbi percekre, de semmi ilyesmire nem emlékezett. Naruto viszont hümmögve bólintott mellette. - Nem tudom.
 

'Istenem... Tényleg megőrültem!' Gondolta, s arca elfanyarodott. 'Dúdolgatok? ÉN...?!'
 

- Valami lassú dallamot. - Érezte, hogy Naruto felkönyököl, majd hasra fordul, és így a feje pont Hinata feje fölé került. - Egyszerű volt, és szomorkás, de nagyon szép. Ismerős volt, azért kérdeztem, mi az.
 

- Sajnálom, öntudatlan volt. - Mondta a szokásos, kissé hűvös hangján, miközben felült, hogy kikerüljön Naruto arcának zavaró közelségéből.  A szőke kissé csalódottan bólintott, de aztán felült. Hinata követte példáját, majd fel is állt, s közben kisöpörte hajából a beleakadt fűszálakat.
 

- Gyere, mutatok valamit. - Szólalt meg aztán, s intett Narutónak, hogy kövesse. A szőke rögtön felpattant, egy laza mozdulattal átsöpörte haját, és megindult Hinata után.

Hinata bevezette a fiút a fák közé, s ott sétáltak percekig. Furcsamód, kicsit mintha a torkában dobogott volna a szíve. Ez az első alkalom, hogy elhozott ide valakit. Korábban mindig egyedül járta meg ezt a helyet, mintha az a saját tulajdona volna, s most egészen ideges volt amiatt, hogy egy "betolakodó" került mellé. Még úgy is, hogy ő engedte oda. Mikor aztán elérték azt a bizonyos helyet, Hinata testével a szokásos fának dőlt, így előreengedve Narutót, hogy az kinézhessen. A lány elégedetten látta, hogy Naruto szemei gyönyörködve kikerekednek az elé táruló látványtól. Ő nem nézett ki, mert a tüskés bokrok mögött rejtőző sárgás, virágokkal borított mező minden apró részletét ismerte már, de az előtte lévő csillogó arc apró szegleteit még nem fedezte fel. 
 

- De szép! - Kiáltott fel Naruto, és kirohant a fák közül. Hinata nem követte őt, megállt a fa törzse mellett, ahogy keze öntudatlanul is a szokott helyére csúszott rajta, és onnan figyelte a fiút.
A szőke boldogan visított, ahogy kiért, és mélyet szippantott a levegőből. Óvatosan megközelítette a meredek oldalt, de ügyesen felkapaszkodott rá, kikerülve a tüskés bozótokat. Mikor aztán felért, integetett Hinatának, majd lehajolt, hogy mosolyogva vegye szemügyre a virágokat. Hinata teste megdermedt. Ezen a helyen mindig furcsa érzése volt, de azt hitte, ez alkalommal el fog maradni, hiszen a tájban immár Naruto alakja is ott van.

De épp ellenkezőleg történt. A szokott érzések kétszeres erővel rohamozták meg testét, karjai bizseregtek, s ahogy a szőkét nézte, aki ekkor leszakított egy szál virágot, újra megjelent lelki szemei előtt a virágot szedő gyermek képe, sokkal tisztábban, mint korábban a temetőben. De egyetlen érzés volt, ami nem a megszokott módon járta át. Ahogy kezét a fa törzsén pihentetve lesett ki a mezőre, ahol a tüskés bozót mögött a szőke fiú szedegette a virágokat, pontosan azon a helyen, amit Hinata általában ki szokott szúrni magának, először érezte, hogy nem vár semmire és senkire. Mert az, akire eddig várt, itt van. Mert a szőke buksival együtt teljes a táj és a pillanat. Hinatát egészen letaglózták ezek az érzések, s kezei megremegtek. 'Ez az érzés...' Kiszáradt a szája. 'Mint a hintánál. Mint a temetőben. Mint az előbb a fűben. Mintha már...' Egy kiáltás zökkentette ki dermesztő gondolataiból. Naruto, ahogy felállt, megbotlott egy kőben, s egyenesen beleesett a tüskés bokorba. De az csak egy pillanatra fogta fel.
 

- Te idióta! - Kiáltotta Hinata, s azonnal a meredek rész aljánál termett. Épp az utolsó pillanatban. Naruto nekicsapódott, de mivel a lány a testével fogta fel az ütést, nem lett semmi baja. Hinatának ellenben elakadt a lélegzete a hirtelen csapódástól. 
 

- Sa-Sakura, sajnálom! - Naruto szinte már zokogós hangon vonyított. - Mindig ez történik miattam... Saj... - De ahogy Hinata lassan felemelte fejét, s belenézett az ölében ülő alak arcába, Naruto megmerevedett, s szemei nagyra nyíltak. Mintha még levegőt venni is elfelejtett volna, szája megállt a szó közben, kezei megdermedtek, s arca egészen üvegessé, szinte merevvé váltak.
 

- Naruto, minden rendben? - Kérdezte Hinata, s a másik arcához hajolt. De az mintha nem is látta volna.
 

- Hinata... - Suttogta egészen felismerhetetlen hangon. - Hinata megdermedt, s testére jeges zsibbadás ült. Száját sosem érezte még olyan száraznak, mint akkor, ahogy idegesen megszólalt.
 

- Mit... Mit mondtál?
 

- Hinata... - Ismételte meg Naruto valamivel határozottabb hangon, s közben Hinatára emelte a tekintetét. De mintha nem is őt látta volna, s a kékségben nem volt semmi csillogás. - Ezen a helyen. Emlékszem. Itt ismertem meg őt.
 

A szőkének minden egyes szava jeges tőrként döfött a Hyuuga szívébe. Lélegzete felgyorsult, de szívverése mintha teljesen elhalt volna, s a zsibbadt dermedtség béklyóként fonta körül tagjait.
 

- Hinata volt a neve...

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2015.03.17. 14:49 Hina Jó lett. :3 Folytasd :D