Hinata eldöntötte, hogy csak másnap foglalkozik az üggyel. Miután hazaért, szinte rögtön befordult a fürdőbe, és letusolt. Hideg vízzel, mint általában, mikor helyre kellett raknia a barátnőit. Fehér bőrén vízcseppek folytak le, miközben kilépett a zuhany alól, majd egy fehér törölközőt csavart a dereka köré, és visszament a szobájába. Elhúzott szájjal állapította meg, hogy a levegő ugyanolyan fülledt, mint amikor elment. Úgyhogy odament az ablakhoz, és újra kinyitotta. Ekkor már egész sötét volt, a levegő is érezhetően lehűlt. Hinata megborzongott, ahogy az ablaknyitással betóduló hűvös áramlat a nedves bőrének csapódott.

Kihúzta a szekrény melletti fiókot, elővett egy lila tangát, majd felhúzta. Ennyi elég estére. Kisebb korában imádott meztelenül aludni, főleg nyaranta, amikor már a bőre is le akart olvadni róla. Emlékezett, hogy nem egyszer a bátyjával EGYÜTT aludtak pucéran az ágyban. És ő, bármennyire is ciki, de imádta. Mindig is utálta a forróságot. Mikor azonban serdülni kezdett, Neji folyton azzal szórakozott, hogy kétértelmű, és szemrehányó megjegyzéseket tett Húga mell méreteire. Ő pedig annyira felhúzta magát ezen, hogy azóta képtelen meztelenül a bátyja elé kerülni, vagy akár csak ádámkosztümben aludni. Most is, hiába tudta, hogy egyedül van a lakásban, képtelen volt megszabadulni a szokásoktól.
Szóval, miután "felöltözött", lefeküdt az ágyra, és elterült rajta, ami pedig egyáltalán nem volt jellemző rá. Kezeit kinyújtotta maga mellett, és csak bámulta a fehér plafont. Nem akart gondolni semmire. Ráér az holnapig. És mégis... Ahogy jobbra fordította a fejét, meglátta a földön szanaszét heverő ruháit. A nadrágja zsebéből pedig épp kivillant az a bizonyos fehér cetli... Tüntetőn elfordította a fejét. Nem érdekli őt az egész. Majd holnap. De hiába igyekezett másra gondolni, lelki szemei elé újra és újra beúszott a papirka képe... Vagy öt percig szenvedett ott magában, míg végül egy fáradt sóhajjal felült, és a papírdarab után nyúlt. Nem olvasta el, mi van ráírva, csak a markába szorította, miközben odasétált az íróasztalához. Lábával benyomta a számítógép indítógombját, miközben kihúzta a széket, és kényelmesen letelepedett elé. 

Egy örökkévalóságnak tűnt, míg bejött a háttere, pedig jó minőségű, gyors gépe volt. Szándékolt lassúsággal nyomta meg a kis, kék logót, mint aki magának akarja bizonygatni, hogy az egész nem érdekli. Lustán beütötte a honlap címét, de ismét elfintorodott, ahogy bejött a fejléc. Gondolkodott magában, ahogy lejjebb görgette a képet, szemével keresve, hogy hol tud bejelentkezni. 'Annyi jóképű fiú van a világon...' Hinata sok fiút talált jóképűnek, de, habár egyiket sem tudta volna párjának elképzelni, sosem fordult meg a fejében, hogy a társkeresőn keressen valakit. Nem ítélte el az oldalon lévő fiúkat, sőt, előre szánta a srácot, aki belesétált Sakuráék csapdájába. - De kizártnak tartotta, hogy ő valaha is innen válasszon. Egyszer majd jön egy fiú, aki megfelel neki, és akit hajlandó lesz elviselni maga mellett. Ennyi elég, ő nem az a forró hős-szerelmes típus.
Mikor végre megtalálta a bejelentkezési ablakot, száj húzogatva begépelte a nicknevet, majd alá a roppant találó "szivassukabalféket" jelszót. Egy "mehet", és már az adatlapján is találta magát.
A menüsorban rögtön rátalált a partnerek listájára. Nem lepődött meg különösebben, mikor látta, hogy egyetlen alak sem akadt, aki bejelölte volna őt, ellenben tizenkét elutasítása volt. Az aktív partnerek címszó alatt pedig egyedül a RamenBoy név virított. Hinata nem tudta eldönteni, a fiú be van-e jelentkezve, de abban sem volt biztos, hogy ha elérhető lenne, írna e neki. 'Talán mégsem volt jó ötlet felmászni...' De a sors megoldotta helyette a problémát. A következő pillanatban új ablak pattant fel. Hinatának össze kellett szorítania a szemét, hogy el tudja olvasni a rikító narancssárga betűket.

-- RamenBoy: Szia, Sakura! 

Hinata ujjai megdermedve feküdtek a billentyűzeten. Sakura? 'Ja, persze...' fanyalodott el, ahogy leesett neki. De most mit csináljon? Lépjen ki gyorsan? Vagy tényleg álljon le beszélgetni vele...?
Végül aztán arra jutott, egyszer úgyis túl kell esnie rajta. Jobb, ha beszél vele itt, mintha két nap múlva, szóban tenné meg azt először.

-- Vadrózsa: Hali.

Hát igen, itt sem valami bőbeszédű. De ha szóban sem az, írásban ugyan miért erőltetné meg magát?

-- Vadrózsa: Hé, nem változtatnál a betűk színén? Képtelenség elolvasni.
-- RamenBoy: He? Ja, persze, bocs. ^.^" 
Egy percig "csönd" volt, amit Hinata nagyon furának érzett. Aztán újra felvillantak a betűk. Immár sötét narancssárgán.
-- RamenBoy: Tessék. ;)
-- Vadrózsa: Kösz.

Hinata felvett egy ceruzát az asztalról, és automatikusan a szájába kapta a végét. Ahogy fogai összezáródtak a tetején lévő radír körül, nyelvén érezte a gumi jellegzetes ízét. 'Mit írjak neki?' tanakodott. 'Egyáltalán, írjak valamit? Vagy hagyjam, hogy ő beszéljen?'
Szerencsére "társa" beszédesnek bizonyult. 

--RamenBoy: Képzeld, ma volt a bizonyítványosztás! És semmiből nem húztak meg! :D Úgyhogy a haverjaimmal beültünk egy rameneshez megünnepelni az év végét.^.^

Hűha. Ezek szerint Hinata sejtése, miszerint csak egy idióta lehetett képes bedőlni annak a csöpögős szövegnek, ismét helyesnek bizonyult. Ez a srác nem lehet valami észkombájn, ha annak örül, hogy nem húzták meg... Legszívesebben nem reagált volna semmit, de az nagyon pofátlan lett volna.

-- Vadrózsa: Gratulálok.
Oops. Még ő is érezte, ez így nyersen mennyire "érzéketlennek" tűnik, úgyhogy gyorsan megtoldotta egy mosolygó smiley-val.

-- RamenBoy: Köszi. :D Mondd, ott Konohában is van ramenes?
Hinata sóhajtva az ég felé emelte a tekintetét. Hát ez TÉNYLEG csak a ramenről tud beszélni!
-- Vadrózsa: Persze. 
Aztán, hirtelen ötlettől vezérelve (ötlettől, mi szerint élje bele magát a szerepébe) hozzárakta:
-- Vadrózsa: Majd elviszlek valahova.
-- RamenBoy: Téényleg!? Köszi!! =DD

A fiúnak annyira sütöttek a heves érzelmek még a soraiból is, hogy Hinata már szinte túl nyugodtnak érezte az övéit mellette. De ha már írásban is így pörög a fiú, milyen lehet a valóságban...?!

-- RamenBoy: Tényleg, Sakura, te mit tanulsz?

Hinata egy percig gondolkodott azon, mit mondjon: Amit Sakura tanul, vagy amit ő? Végül az utóbbi mellett döntött. Úgyis csak vele, Hinatával fog találkozni.

-- Vadrózsa: Fotográfia.

A másik mindig olyan sebesen reagált, hogy Hinata nem értette, miért késik most a válasz ennyit. Semmi reakció. Ennyire megdöbbentette volna? Vagy...

-- RamenBoy: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! NA NE!! :O 
-- Vadrózsa: ?
-- RamenBoy: Már mindenre felkészültem, de EZ... Meg sem fordult a fejemben. Annyira nem tűntél annak a művészkedő típusnak...

Ijjj. Ez fájt. Elég volt neki, hogy Neji és a haverjai cukkolták, amikor közölte velük, hogy jövőre az iparművészetire adja be a felvételi lapokat. Mi a baj azzal, ha szeret fotózni?
És különben is. Ez a ramenimádó fanatikus csak ne szóljon be. EGYÁLTALÁN nem ismeri őt.
És ezt meg is mondta neki.

-- Vadrózsa: Mi alapján gondoltad, hogy milyen típus vagyok? Nem ismersz.

A válasz megint sokat késett. Talán megharagudott?

-- RamenBoy: Igazad van, sajnálom. Tényleg nem ismerlek. Hiába beszéltük végig az elmúlt napokat, most egy teljesen új oldaladat látom. :o)

Na igen. El sem hinnéd, mennyire új!

-- RamenBoy: Sajnálom, ha megbántottalak.
-- Vadrózsa: Nem bántottál meg.

Ez igaz volt. Attól, hogy fényképésznek készül, még nem kell érzelmes művészléleknek gondolni őt.

-- RamenBoy: Akkor jó. =) 
-- Vadrózsa: És te? Te mit tanulsz?

Valóban érdekelte a válasz. Mivel tölti az idejét egy szingli fiú, mikor nem más lányokkal flörtöl?

-- RamenBoy: Igazából, általános tagozaton vagyok. Semmi extra, semmi külön fakultáció. De a suli mellett most tánctanfolyamra járok.
-- Vadrózsa: Tánc?
Na erre meg Ő nem számított!
-- RamenBoy: Aha. Társas tánc. :) 
-- Vadrózsa: Hú. Az szép. És a fiú, vagy a lány szerepét tanulod?

Hoppá. Csak véletlenül csúszott ki a száján. Vagyis, a kezén... Azaz... Persze, cukkolni akarta egy kicsit, de eszébe sem jutott végiggondolni, hogyan reagálhat erre a fiú...

-- RamenBoy: >PPPPP Természetesen, a fiúét! Úgyhogy ha már ott leszek Konhában, és elmegyünk valami szórakozóhelyre, vigyázz magadra! A gyakorlós tanár azt mondta, KÖTELEZŐ fogdosni a partnerünk seggét.

Hinata fellélegzett. RamenBoy ezek szerint lazán vette a dolgokat. Ez jó. Nem csinált problémát a cukkolásból, és elviselte a beszólásokat. Határozottan pozitívum.

-- Vadrózsa: Álmodozz csak. Ha csak egy ujjal is hozzámérsz ott, legközelebb nem lesz mivel fogdosnod.
-- RamenBoy: "Ott"?! Akkor máshol szabad???!!!

Hinata hirtelenjében nem tudott mit írni. Még hogy valaki, pontosabban, egy IDEGEN PASI fogdossa őt? ŐT!? Aki ráadásul nem is akarja ezt az egészet! Csak tetteti magát, de a kettő teljesen más dolog...
Ekkor esett le neki az is, hogy azt írta, "legközelebb". Ajjaj, ez a srác nincs jó hatással a gondolkodásmódjára...

-- Vadrózsa: Persze. Mint ahogy én is letörhetem máshol is...
-- RamenBoy: xP >.<

Hinata elégedetten dőlt hátra a székben. Egy pont neki. A következő mondatra azonban zavartan húzta össze a szemöldökét.

-- RamenBoy: nwyrőkohnnn

E'mmeg mi a jó fene?

-- Vadrózsa: ???

Csönd. Csönd. És csönd. Hinata a monitor alján lévő órára pillantott, majd az chat-ablak bal sarkába. 20 másodperce nem ír. "Mi volt ez az értelmetlen szöveg? Mi van?"
Ökölbe szorította kezeit, mikor észrevette, hogy türelmetlenül dobol ujjaival az asztalon. De egy perc múlva már újra ott dobolt, sőt, a ceruza is visszakerült a szájába.
Aztán megkönnyebbülten kifújta a rég benntartott levegőt, mikor meglátta az új üzenetet.

-- RamenBoy: Bocsi!! Csak most jöttek vissza a srácok, és az egyikük... Izé, szóval a nyakamba ugrott.
-- Vadrózsa: Srácok?
-- RamenBoy: Aha. Tudod, koliban lakom. Még nem mondtam? 4 fiúval osztozkodom a szobán.
-- Vadrózsa: Á, értem. És az a srác...
-- RamenBoy: Ne gondolj semmi olyanra! Csak tudod, Sai mindig... Szóval ő ilyen, na.

Hinata valamiért feszélyezett volt. 'Biztos azért,' gondolta magában 'mert ez a srác négy másikkal él együtt.' Áldás, vagy átok, ő tudta magáról, hogy kurva jó teste van. De már azt is nehezen viselte el, hogy az otthoni fiúk ostromolták. Hát még ha öt idegen fiú kezd érdeklődni utána egy helyett!
De valahogy mégis piszkálta a csőrét az Ölelgetős Sai-dolog. Bár ezt, persze, nem kellett a másik orrára kötnie.

-- Vadrózsa: Persze, értem.
Ideje volt más irányba elterelni a beszélgetést.
-- Vadrózsa: Hé. Te hogy nézel ki?
-- RamenBoy: Ott van az adatlapomon. Szőke, kék szem, 166 centi. A...
-- Vadrózsa: Nem úgy érettem.
Hinata gyorsan elküldte az üzit, mielőtt a másik folytathatta volna. 
-- Vadrózsa: Én is tudok olvasni. A kérdéssel arra akartam célozni, hogy miért nincs rólad fönn egy kép sem.
-- RamenBoy: Akkor ne célozgass, hanem kérdezd meg.

Hinata várt, de a fiú nem folytatta. Fáradt sóhajjal kopogtatta a billentyűzetet.

-- Vadrózsa: Jó. Akkor tehát: miért nincs rólad egy kép sem?
-- RamenBoy: ^.^ Tudod, nem szeretek magamról képeket mutogatni. Nem vagyok egy kifejezett szépség, ráadásul hat éves koromban volt egy csúnya autóbalesetem, amiben fura vágásokat szereztem az arcomra... Ne kérdezd, hogyan, de olyan, mintha rókabajszom lenne.
-- Vadrózsa: Igen?!
Magában jót mosolygott.
-- Vadrózsa: Sajnálom a balesetet, de nézd, legalább nem unalmas a külsőd.
-- RamenBoy: Ja, az már biztos. Mindenki azt mondja, tök menő. -_-"
-- Vadrózsa: Azért egy képet tényleg küldhetnél. Nem kell feltöltened, csak nekem küldd át.

Tényleg kíváncsi volt már. Milyenek lehetnek azok a rókabajszok? Habár, a srác azt írta, nem egy kifejezett szépség. Hinata előre félt, milyen lesz majd a "randijuk". Hogy tegye a szépet egy srácnak, aki nem elég, hogy idegen, de ezek szerint még ronda is? Azért érdekelte, mi lehet a baja. Talán kövér? Vagy bibircsók van rajta?

-- RamenBoy: ... Na jó. De csak egyet. Aztán lépek, mert a fiúk hívnak kártyázni.

Már megint a fiúk! Hinata nem értette, miért zavarja, de határozottan idegesítette.

-- Vadrózsa: Oké. Köszi.

Nem volt már más dolga, csak várni. Igen... várni... várni.... De ahogy teltek a percek, és még mindig nem jött semmi, ráadásul nem is írt, úgyhogy kezdett megint ideges lenni.

  "Miért nem küldi már? Talán a képet keresi? Igen, biztos az lehet a baj. Elvégre, kolis számítógép, biztos nehéz lehet az öt fiú dokumentumai között kikeresni a sajátját..."
 

Ekkor egy újabb gondolat öltött formát a fejében.

  "Az a Sai fiú, aki az előbb a nyakába ugrott! Mi van, ha az tartja fel megint? - Ekkor tudatosult benne, hogy már két kézzel az asztalnak támaszkodik, és orra pár centire volt a monitortól, annyira odadőlt. Gyorsan kihúzta magát, aztán hátradőlt a székben, s kezeit összefonta maga előtt. - Egy fiú, és egy másik, akivel egy szobában él, és ölelgeti... - Ugye nem meglepő, hogy Hinata arra gondolt, amire?        - 'Nagyon bosszantó' gondolta, miközben lila szemei a képernyőre tapadtak, ami még mindig semmi változást nem mutatott. 'Ha esetleg az Ölelgetős Sai a barátja lenne... És nem a hagyományos értelemben... Akkor Sakuráék terve nem jön be. És akkor teljesen fölöslegesen strapálom itt magam.' De, RamenBoy biztos nem ok nélkül volt regisztrálva a társkeresőn. Tuti, hogy szingli és nem meleg. Viszont akkor lehet, hogy Sai még csak most készül lecsapni rá! Na nem, azt nem hagyom! Nem bírná elviselni az öntudatom, ha kiderülne, hogy eredmény nélkül szenvedtem itt ezzel az idiótával...'
 

Igen. Hinata sosem csinált semmit, ha tudta, hogy az nem hoz semmi eredményt. Most sem lesz kivétel! Még akkor sem, ha ez alkalommal egy számára vad idegen srácot kéne magába bolondítania...
Fölpattantak a szemei, ahogy a képernyő villózni kezdett. Gyorsan a géphez hajolt, és rákattintott a "fájl elfogadása" gombra. Apró csíkocska jelent meg a legutolsó bejegyzés alatt, ami lassan mutatta, ahogy a kép áttöltésre kerül az ő gépére. Már csak pár másodperc. Pár másodperc, és meglátja, hogy is néz ki az az idióta, szőke rondaság. Lélegzetvisszafojtva tapasztotta szemeit a csíkra. Még hat másodperc... négy... kettő...

-- Fájl áttöltve.

-- RamenBoy: Tessék. ;)

Hinata gondolkodás nélkül ráklikkelt a "fájl megnyitása" gombra. Ahogy a képernyő elsötétült, zavartan állapította meg, hogy a szíve gyorsabban pumpálja a vérét. De nem ő tehet róla! Ez a srác túlnyújtotta az idegeit...

Hirtelen aztán bejött a kép. Kezei megmerevedtek, szemei döbbenten tágultak ki. Az első, amit meglátott, egy hatalmas tál ramen volt. A második, hogy a tányérnak lábai vannak.
És hogy a tészta közepén lévő húsgombóc valójában egy sapka, mely alatt egy emberi fej bújik meg.
Nem kellett sok sütnivaló hozzá, hogy megállapítsa, egy farsangi kép lehet. Hinata el nem tudta képzelni, hogyan sikerült megcsinálnia a fiúnak a jelmezt, de nagyon élethűre sikeredett. A fehér tányérból kilógó lábakat bő, fehér nadrág fedte. A "tésztából" már csak a fiú feje látszott ki, a teste többi részét takarta a jelmez. A haja sem látszott ki a sapka alól, de Hinata arról tudta, hogy szőke. Az arcát azonban, sajnos nem látta. Amikor a kép készült, a fiú úgy nevetett, hogy arcát a két kezébe fúrta, melyet így Hinata nem tanulmányozhatott. Rókacsíkokra emlékeztető vágások sem látszottak. De nevető szája az egész képbe életet vitt. Hinata szinte hallotta az elméjében felcsendülő szertelen, de őszintén vidám kacajt.
És piszok kíváncsi lett, a valóságban is ilyen-e. Döbbenten állapította meg, hogy széles mosoly ül az arcán. Ez a kép nem mutatta meg neki, hogyan néz ki a másik fiú. Hogy tényleg ronda-e. Valami sokkal fontosabbat mutatott. A lelkét. Ekkor vette észre, hogy villog a chat-fül. Gyorsan megnyitotta.
 

-- RamenBoy: Na? :D
-- Vadrózsa: Hmm... Finomnak látszol. A végén még megeszlek.

Hinata már elküldte az üzenetet, mire felfogta, mit is írt le. De végülis, nem bánta. Neki most úgyis az érdeklődő lányt kell játszania, nem? Amellett, tényleg édesen nézett ki az a ramenfiú. A mosolya.
RamenBoy egy hosszú percig nem reagált. Hinatának már megfordult a fejében, hogy talán nem kellett volna ezt írnia. Megharagudott volna? De a fiú következő mondata hideg zuhanyként érte. Nem tudta mire vélni.

-- RamenBoy: Tudod mit, Sakura? Most már még jobban várom, hogy találkozzunk.
Csak egy percig töprengett a mondaton. 
-- Vadrózsa: Hogy érted?
-- RamenBoy: Tudod, bevallom őszintén, először nem tűntél valami nagy számnak. Sőt, még másodikra sem. A bemutatkozó szöveged... öö... Szóval, nem a legjobb, na. xD ^.^"

Nicsak. Mégsem annyira hülye a gyerek?

-- RamenBoy: De a sokadik beszélgetésre már kezdtél lehiggadni. És most, mintha kicseréltek volna. :) Biztos, hogy nem Sakura nővére vagy, aki a hugicája gépével szórakozik? :D

Ajajj, nem jó irányba megy ez a beszélgetés.

-- Vadrózsa: Haha. De, bevallom, az vagyok. De, ellentétben a húgommal, én az idősebb pasikra bukom. És, szokásától eltérően, még egy kacsintós smiley-t is hozzárakott.

Egy perc után egy szélesen nevető fej jelent meg a képernyőn. Hinata ismét hallotta a fejében a másik nevetését. És csodálkozva vette tudomásul, hogy ő maga is mosolyog. Még mindig.

-- RamenBoy: Nahát, neked van humorod is! 
-- Vadrózsa: Á, észrevehető? Örülök. Egy zsák pénzt hagytam ott érte a patikárusnál.

Még több nevető fej. Hinata mosolyogva csóválta a fejét. Ki lehet ez a srác, hogy képes előhozni ezt az oldalát? Ezt, amiről még ő sem tudott?

-- RamenBoy: Kíváncsivá tettél, Haruno Sakura! Alig várom, hogy találkozzunk.

Hinata nem volt benne biztos, örül-e, hogy ezt hallja. Annak, hogy ezen a néven hívták, biztosan nem. De, furcsamód, ami a másik részét illeti...

-- Vadrózsa: Én is.

Ekkor jött rá, hogy még nem is tudja a másik nevét. Megkérdezze? De mi van, ha már bemutatkoztak? Akkor elég ciki lenne... Márpedig, mivel RamenBoy tudta a teljes nevét, pontosabban, Sakuráét, elég kézenfekvőnek tűnt, hogy neki is tudnia kéne a másikét... Na, majd holnap kifaggatja Sakurát.

-- RamenBoy: Fenn leszel holnap is?
-- Vadrózsa: Igyekszem. 

A ramenimádó újabb szélesen vigyorgó mosolygóval ajándékozta meg őt.

-- RamenBoy: Akkor jó éjt, Sakura! ^.^
-- Vadrózsa: Neked is. 

Elég gyérnek érezte ezt a köszönést. Már törte a fejét, hogy mit írjon még, mikor a rendszer kiírta, hogy RamenBoy kilépett a beszélgetésből.

Hinata vegyes érzésekkel zárta be az ablakot, aztán a gépet is kikapcsolta. Fogalma sem volt, mennyit beszéltek, de ahogy felállt a székről, és kinyújtózott, dereka hangosan megroppant.
Az ágyához sétált, leült rá, aztán egy perc után hátradőlt, s karjait a feje alá tette. Gondolkodott, hogy bezárja-e estére az ablakot, de úgy döntött, inkább nem. Bár a szobában már sokkal tisztább levegő ült, még mindig embertelenül meleg volt. Hinata a ramenimádó fiúra gondolt. Valójában alig tudott meg róla valamit a beszélgetés során, és mégis, egészen olyan érzése volt, mintha már rég ismerné. Még így, hogy csak neten keresztül beszéltek, is érezhető volt a fiúból sütő energia és életkedv. És képes volt elérni, hogy Hinata mosolyogva szórakoztassa őt lehetetlen beszólásokkal. Többször is! Sakura és a többi haverja csak annyit tudnak elérni nála, hogy a fejét fogja kínjában. Akkor ő mégis hogy csinálta? 
És mi lesz, ha majd találkoznak? Ha a fiú nem lenne idegen és Konohában élne... Ki tudja, talán még össze is jöttek volna. De már nincs hátra két nap sem... A fenébe is! Igen, rohadtul kíváncsi volt rá...!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés