Tompa puffanás jelezte a táska padlóval való találkozását, miközben Hinata fáradtan rádőlt az ágyára. Arcát a puha párna közé szorította, és élvezte, ahogy a hűvös anyag a forró homlokához nyomódik. Még hosszú percekig feküdt így, csukott szemmel, míg végül nem bírta tovább. Felült, s fején keresztül lehúzta magáról a pólóját, majd felállva az ablakhoz lépett, s kinyitotta azt. A kinti levegő is meleg volt, de kevésbé fülledt, mint amilyen a szobájában, ráadásul a légáramlat kellemesen borzongatta az izzadt mellkasát. Lila haját kisöpörte a szeméből, majd elfordult az ablaktól, s háttal újfent az ágyára dőlt.

Tikkasztó volt a lány életének tizenhetedik nyara. Az emberek ételnek érezték magukat a sütőben, a forróság pedig mindenkit agresszívabbá tett. Annyi pozitívum volt az egészben, hogy most már nem az iskolapadban izzadtak, hanem mindenki otthon, nyugalomban. Akik tehették, persze, rögtön elutaztak a tengerpartra, vagy más, hűvösebb helyekre, akik pedig itthon maradtak... Hát, főhettek tovább.
Hinata is az utóbb említettek közé tartozott. Ráadásul, tök egyedül kellett lézengenie a lakásban, mivel szülei üzleti ügyek miatt elutaztak, bátyja Neji, pedig csak az évkezdésre volt visszavárható, mert cserediákként tette a szépet Londonban.
Azért, annyira nagyon nem bánta. Sosem volt különösebben társasági ember, mindig jobb szeretett egyedül lenni. De ilyen hosszú távon azért néha kezdett társasághiánya lenni.
'Persze, ha sikerült volna megkapnom azt a melót...' gondolta bosszúsan, és az oldalára fordult. Az ablakon bejövő napfény így pont csípőjére esett, és egy perc után már érezte is, ahogy bőre hevül.
Hát igen, az nagyon bosszantotta, hogy elesett az állástól. Annyira nem a munka varázsa vonzotta (valószínűleg csak sima kiszolgálás lett volna a feladata a cukrászdában), de jól fizettek érte, és hát, legalább addig se otthon lézengett volna. Szinte biztos volt, hogy alkalmazzák, mert Hinata egyik tanára, Kakashi jóban volt a cukrászda igazgatójával, és beajánlotta kedvenc tanítványát. De az öreg pár nap múlva közölte, hogy mégsem alkalmazhatja a lányt, mert valamelyik rokona a városba fog utazni, és neki ígérte az állást.
Hát ez van. Noha szokatlan, mert a Hyuuga név elég tekintélyt parancsoló, és nem gyakran fordul elő, hogy valaki nemet mondjon rá. De Hinata valamilyen szinten mégis nyugodt volt. Tudta, hogy ha a tikkasztó forróságban izzadt pólóban szolgálna fel, akkor odavonzaná a város férfi egyedeit. És ez lehet, hogy jót tenne a cukrászda keresettségének, de hogy az ő személyének nem, abban biztos volt. Sajnálatára meglehetősen népszerű volt a fiúk körében, és némelyikük egészen vad, szinte őrült módon követte őt. A legidegesítőbb az a Kiba ficsúr, és barátja Shino volt. Azok ketten mindig ráakaszkodtak, és miattuk a lány már alig merte kitenni lábát a lakásból. Főleg most, hogy közeledett az évenként megrendezett nyárköszöntő ünnepség, amire, szemmel láthatóan, mindkét fiú őt szemelte ki leendő kísérőjének.
Azért nem kell félreérteni. Hinatának alapvetően semmi baja nem volt a fiúkkal, csak ezekkel az idétlen, fanatikus ficsúrokkal. Tervbe volt véve, hogy egyszer majd megházasodik, de ahogy körülnézett, egyetlen fiút sem látott, akit hosszú távon képes lett volna maga mellett elképzelni.

Egyszer csak vibrálásra lett figyelmes az oldalánál. Kezét a zsebébe süllyesztette, majd előhúzta a mobilját, s miután megnézte, ki a hívó, lenyomta a kis, zöld gombot. A készüléket a füléhez tartotta, és szokott, unott hangján beleszólt.
- Mondd.
A vonalban a másik hang idétlenül felkuncogott.
- Látom, ma is nagy a lelkesedésed, Hyuuga.
- Most ne fárassz a hülyeségeiddel, Sakura - felelte Hinata, miközben újfent a hátára fordult, s szabad balját a feje alá rakta. - Nyögd ki, mit akarsz, vagy ha csak az egységedet akarod fogyasztani, hívogass mást.
- Nyugi, kislány! - De azért tovább kuncogott. - Lehet, hogy mégsem téged kellett volna... Na mindegy. Ráérsz most?
Hinata nem kérdezett rá, mit értett a "mégsem téged kellett volna" alatt. Volt egy sejtelme, hogy nem akarja tudni.
- Attól függ, mire.
- Gyere át hozzánk. Itt vagyunk páran, és épp szórakozunk, de... Szóval kellenél, na.
Ez aztán a magyarázat. Hinata az ég felé emelte tekintetét.
- Hhh. Úgysincs jobb dolgom.
Ez igaz volt. Semmi kedve nincs ebben a rohadt forró szobában dögleni. Akkor már inkább átmegy Sakuráékhoz. Ott legalább van klíma, mert Hinatáéké elromlott.
- Szuper! - A lány hallhatóan megkönnyebbült. Hinata szinte látta, ahogy kiereszti magából a levegőt. - Na szia, siess át.
Hinata nem reagált. Lenyomta a telefont, majd visszasüllyesztette a zsebébe.

Remek. Biztos valami újabb baromságot csináltak, amiből ismét neki kell majd kihúznia őket. De, végül is, annyira nem bánta. Noha Sakura egy hülyeliba volt, bírta őt, a maga baromságaival együtt. Nélküle valószínűleg teljesen egyhangúan telt volna az élete. A lány legalább valami pezsgést is vitt bele. Azon sem kellett gondolkoznia, hogy kik lehetnek azok, akikkel a lány együtt "szórakozott". A balhékat rendre ugyanaz a bagázs követte el: Sakura, és a barátai, a folyton csacsogó Tenten, az örökké izgő-mozgó Ino, valamint az időnként hozzájuk csapódó Sasuke, akiről Hinata nem tudta megállapítani, miért lóg ezekkel a balfékekkel. Az a fekete hajú srác nem tűnt olyan pojácának, mint a másik három. Ez a kis bagázs rendre kavarta a port, és mindig Hinatának vagy a nevesebb fiúnak, Sasukénak kellett elsimítaniuk az ügyet. Hinata, úgy-ahogy kedvelte Sasukét, mert az a komoly, nyugodt stílusával sokkal inkább tűnt alkalmas beszélgetőtársnak, mint a korábban említett idióták. De talán pont a hasonlóságuk volt az, ami miatt nem tudtak egymással hosszú távon kijönni.
Hinata egy sóhaj kíséretében felkelt az ágyról, és a szekrényhez lépett. Kivett belőle egy kék rövid ujjút, aztán átsétált a fürdőbe. A csap alatt gyorsan megmosta izzadt fejét, majd a törölközővel addig törölte haját, míg elállt a víz csepegése. Miután fésűvel rendbe hozta a haját, kinyitotta a tükör mellett lévő pipereszekrényt, és egy perc tétovázás után kiemelt egy parfümöt. 'Az ember adjon magára' - Mondta mindig Neji, mikor Hinata a fiú fejéhez vágta, hogy miért fújja be magát állandóan. Még jó, hogy nem sminkelt, hisz a szempillái így is olyan hosszúak voltak, hogy bármelyik lány megirigyelhette volna. 'Neked is adnod kéne magadra, Hinata. Akkor talán sikeresebb lennél a fiúknál.'
Na nem mintha Hinatát nem ostromoltál volna már így is a fiúk, de a forróság miatt nem akarta, hogy esetleg izzadságfoltok keletkezzenek a ruháján. Az porig rombolta volna a jó hírét. Neji pedig amúgy sincs itt, és amiről nem tud, az nem zavarja. Bár ahogy befújta magát, a lány kénytelen volt megállapítani, hogy rohadt jó illata van a parfümnek. Talán mégis gyakrabban fogja használni.
Magára húzta a pólót, majd kijött a fürdőből, s visszament a szobájába. Nyitva akarta hagyni az ablakot, hadd jöjjön a levegő, amíg nincs itthon, de az esetleges betörők képe nem ment ki a fejéből. Úgyhogy visszahajtotta az üveget a helyére, majd még egyszer körülnézett, aztán lassan kisétált a lakásból.

~*~

Alig nyomta meg a csengőt, már látta is, ahogy a rózsaszín hajú lány szinte szó szerint feltépi az ajtót, és megkönnyebbülten elvigyorodik, ahogy meglátja a kapuban álló Hyuuga lányt. 
- Hinata! Épp időben.
- Neked is szia, Sakura.
Ahogy Sakura leért, és kinyitotta a kapu ajtót, Hinata látta, hogy az zavartan vigyorog. Puszit váltottak, majd a rózsaszín betessékelte a Hyuugát a lakásba.
Hinata nem sokszor járt itt, de ismerte a járást. Beköszönt a lány apjának és anyjának, majd jobbra kanyarodva felsétált a lépcsőn, és az emeleten benyitott a bal első szobába.
Nem lepődött meg, hogy a nyíló ajtó hangjára két szempár szegeződött rá.
- Hali. - köszöntötte unott hangon a lányokat, akik visszaköszöntek, miközben Hinata gyorsan puszit váltott velük. Aztán odasétált az ágyhoz, és ráülve kitámasztotta könyökét a térdén, s arcát unottan a tenyerébe hajtotta.
- Nem kell ennyire lelkesedni - mondta célozgatós hangon az ekkor visszatérő Sakura, ahogy becsukta maga mögött az ajtót. Átvágott barátai között a földön, majd leült az asztalnál a székre, ami előtt a számítógépe zúgott. Ino törökülésben ült, hátát az ágynak vetve, és sütis zacskója rohamosan fogyott a kezei nyomán. Tenten elterült a földön, ahogy feküdt, mintha valami mezőn lenne, s szemével a plafont nézte. Hinata kicsit furcsállta, hogy Sasuke nincs közöttük, de nem kérdezett rá.
- Na, mit csináltatok már megint?
Sakura elvigyorodott a kérdésre. Tenten felsóhajtott, Ino pedig, leállt az evéssel, hogy félig teli szájjal adhassa a Hyuuga tudtára:
- Nagyon poén. A szívatás mindig fel tudja frissíteni az agyat, Sakura pedig nagyon ért ehhez.
- Jaja - nevetett fel gonoszkásan az említett, majd intett Hinatának, hogy menjen oda hozzá. - Gyere!
Hinata egy fáradt sóhajjal kelt fel az ágyról, és odasétált Sakurához. Kezét aztán megtámasztotta az asztal lapján, s lila szemeit a képernyőre fordította.
- Mi a...?! - Nyögött fel megrökönyödve, ahogy meglátta a honlap fejlécén villogó feliratot.
- Nem jártál még társkeresőn? - kérdezte teljesen közömbös hangon Tenten, de szemeit nem vette el a plafonról. - Ezt nem hittem volna.
- De hát, ez... - Ritkán fordult elő, hogy Hinata nem találta a megfelelő szavakat. De az a perc ilyen volt. - Ez egy társkereső oldal!
Eltorzult fejjel nézte a képeket, amiket a társkereső pasik raktak fel magukról. Némelyik egészen... Khmm... megbotránkoztató volt. 
- Pontosan - Vigyorgott Sakura, látva Hinata reakcióját, és lejjebb görgette a képernyőt. - Száz százalékos szinglik.
Hinata az égre emelte tekintetét, hogy ne kelljen tovább néznie a képeket. Mi a fenének jött át ide? Ennél még otthon főni is jobb lett volna...
- Nagyon unatkoztunk, én pedig szörfözés közben erre az oldalra akadtam. De persze, rögtön megláttam a lehetőséget. - Hinata Sakurára nézett, aki vidáman, csillogó szemmel kattintgatott. - Kitaláltam, hogy felszedhetnénk valakit, csak úgy, heccből. Az adatlapokon meg tudod nézni, ki hol lakik, így tudsz választani olyanokat, akik tőled a lehető legmesszebb vannak. Á, itt is van. - Mondta, és megbökte Hinatát. - Ezek mi vagyunk.
A Hyuuga odanézett. Személyes kép nem volt felrakva, ezért annak a helyén egy elsötétített sziluett állt. De rögtön szemet szúrt neki a nicknév.
- Vadrózsa...!? - Nyögte döbbenten, és legszívesebben tenyerébe temette volna az arcát. Ennyire szánalmas nevet nem lehet kitalálni!
- Bizony! - Kacagott fel Sakura, és Hinata hallotta, hogy a háta mögött Ino is belehorkant a sütibe.

- Érzéki, nem gondolod?
Hinata végigfutotta az adatokat. A személyes adatok szerint, Vadrózsa egy 17 éves, lila hajú, csinos lány volt, aki komoly kapcsolatra vágyott. A lakhely nem volt meghatározva. De a bemutatkozó szöveg annyira szánalmasan csöpögős volt, hogy Hinata csodálta volna, ha bárkinek is felkeltik így a figyelmét.
- Ez az egész site egy nagy chatszoba - Magyarázta Sakura, ahogy kilépett az adatlapról, és átment a főszobába. - Itt látod, hogy kik vannak bejelentkezve, itt meg tudod nézni az adatlapjukat, és itt...         - Klikkelt egy kis nyílra - Itt tudsz privát beszélgetést kezdeményezni velük.
Hinata felsóhajtott, és lehunyta a szemét. Komolyan gondolta ő nemrég, hogy szereti, hogy Sakura pezsegteti az életét...?
- Na és? - Kezdte végül lassan. - Sikerült felszednetek valakit?
- Még szép! - mondta vidám hangon. És sebesen kattintgatni kezdett.
Hinata kételkedve figyelte. 'Csak valami idióta dőlhetett be ennek az átlátszó szövegnek', gondolta.
- Voálá!

Hinata közelebb hajolt a képernyőhöz. Az adatlapon egyetlen kép volt feltöltve - Egy hatalmas tál, gőzölgő, tésztával telenyomott levesféleség. A kép fölött pedig a név: RamenBoy. 'Ez még szánalmasabb, mint a miénk.' Gondolta Hinata, ahogy szemét lejjebb futatta az adatokhoz. RamenBoy velük egyidős volt, szőke hajú, kék szemekkel, és az adatok szerint az ország másik végében lakott. Legalább ennyi eszük volt Sakuráéknak, hogy egy ilyen messze lévőt választottak. Bemutatkozó szövege nem volt valami bőbeszédű: "Nem írok magamról, nem szeretném, hogy ez alapján ítélj. Inkább ismerj meg!"
- Késő este regisztráltunk, és ő volt az első, aki akkor fenn volt a számunkra legtökéletesebb adatokkal. - Mondta tovább Sakura. - És a világ másik végén lakik! Tökéletes. Úgyhogy rögtön írtunk neki, ő pedig válaszolgatott. Ez kábé három napja történt.
- De akadt egy kellemetlen probléma. - Szólt közbe Ino, majd lassan felült, és Hinatára nézett. - Habár én nem írtam neki, de jól elszórakoztam ezeknek a levelezésén, úgyhogy sajnálnám, ha véget érne. Márpedig, most nagyon úgy néz ki, hogy véget fog.
Hinata felhúzta a szemöldökét.
- És miért?
Ino Sakurára nézett, aki azonnal a plafont kezdte tanulmányozni.
- Tudod, fényképet akart rólunk, azaz, rólam. De az adatlapon azt írtuk, hogy lila hajú lány, és.... Hát... Tudod, te vagy az egyetlen lila hajú barátnőm...
Hinata egy percig csak nézte, de ahogy leesett neki a mondat értelme, arca fenyegetőbb kifejezést öltött.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy az én képemet küldtétek el neki?
Sakura, látván a másik reakcióját, mintha összébb húzta volna magát.
- Hát figyelj, te egy tizenhét éves, csinos, lila hajú lány vagy. Mi mást kellett volna tennem? - Hinata mélyet, és hosszan sóhajtott.

"Idióták! Idiótákkal vagyok körülvéve. Képesek voltak elküldeni egy ismeretlen srácnak az Ő fényképét!?"

 Hinata annyira fel volt háborodva, hogy alig tudott nyugalmat erőltetni az arcára. 'Az az egy mázlijuk van, hogy a srác messze lakik.' gondolta. 'Máskülönben...' Még magában sem fejezte be a mondatot, de elméje már el is kezdte vetíteni lelki szemei elé a legkülönfélébb halálozási módok képeit. A képzeletbeli bosszú hatására sikerült nagyjából lenyugodnia.
- És? - Kérdezte végül lassan, miközben lila tekintetét végigjáratta a lányarcokon. - Mit akartok, mit csináljak? Ha csak ennyi volt, és nincs belőle gond, jobb lett volna, ha kussban maradtok, és nem dörgölitek az orrom alá.
Sakura azonban olyan arcot vágott, mintha savanyú tejet ivott volna. Segélykérőn nézett Tentenre, aki bíztatón bólintott egyet, majd Inóra, aki csak vállat vont.
- Hát Hinata, az a helyzet... - Sakura nagyon lassan beszélt, mint aki minden szavát előre jól kigondolja, mert nem tudja, melyik robbantja a bombát. - Szóval, a srác megkérdezte, hol lakunk. Én meg gondoltam, olyan messze lakik tőlünk, nem lehet semmi gond, úgyhogy megmondtam neki. De...           - Sakura jól láthatóan nyelt egyet, ami nem nyugtatta meg Hinatát.
- Igen? - kérdezett rá erőteljesen a Hyuuga, mert a rózsaszín nem úgy tűnt, mintha be akarná fejezni.
Végül azonban úgy tűnik, mégis csak sikerült erőt vennie magán, mert nagy nehezen kinyögte.
- Ideutazik. Két nap múlva.
Hinata megmerevedett, szemei elkerekedtek. "Mi?! Egy ramenimádó srác ideutazik?! Ebbe a városba?! Ahol Ő él!?!"
- Nem tudhattam! - Folytatta gyorsan Sakura, látva Hinata elboruló arcát. Még a kezeit is maga elé emelte. - Ő is meglepődött, de úgy tűnt, nagyon örült. Azt mondta, nyári munkája lesz itt, úgyhogy az egész szünetet itt tölti.
- Elvárod tőlem, hogy egész szünetben ne dugjam ki a képem az utcára? - Kérdezte egészen sziszegő hangon Hinata.
- De-dehogy! - Sakura ijedtnek tűnt. Na igen, akármennyi hülyeséget is csináltak már, Hinata mindig sóhajtozott, és csóválta a fejét, de még soha nem látta ennyire dühösnek. Bár, igaz, ami igaz, most őt hagyták pácban... - Az a helyzet, hogy... Hát... Találkozni akar veled.

Hinata csak állt, és nem reagált semmit. A sötét kifejezés eltűnt az arcáról, és megfejthetetlen pillantásokkal méregette a lányokat. Ino gyorsan folytatta is az evést, Tenten viszont újfent megrántotta a vállát.
- Ne nézz így rám. - s megroppantotta a nyakát. - Sakura levelezett vele, mi csak nevettünk mögötte. Nem a mi hibánk.
- Attól, hogy én írtam neki, még ti is benne voltatok! - Kiáltott fel erre a fent említett felháborodva, és, egy kicsit kétségbeesve. - Ne akarjátok rám kenni az egészet!
- Lányok, nyugi. - Mindenki Ino felé fordította a fejét, aki most megtörölte a száját, s ölébe eresztette a zacskót. - Ami történt, megtörtént. És Hinata maradt gázban. Most már azt kell kitalálni, mit tehetünk.
Sakura erre Hinatára nézett, akinek korábbi dühös kifejezése elpárolgott, majd, miután vetett egy félő pillantást Hinatára, töprengő arcot vágott.
- Hát... - Vett egy mély levegőt, majd színpadiasan kieresztette. - Véleményem szerint, el kéne menned.
Hinata csak állt, és nézett rá kifejezéstelen szemekkel. Közben magában elszámolt tízig. Csak nyugi... Ne ess neki...
- Egy. - Sakura értetlenül nézett rá. - Csak egy elfogadható indokot mondj.
A lány kifordította a széket a gép előtt, hogy teljes testével Hinata felé fordulhasson. Ahogy beszéd közben felcsillant a szeme, Hinata tudta, hogy semmi jó nem fog kisülni ebből. - A csillogó szemek tipikusan az őrült ötletek megszületésének kísérőjelei voltak.
 

- Figyelj, gondolj bele! Elmész a találkára. Beszélsz vele, vagy akármi. Igaz, mi teljesen más hangnemben leveleztünk vele, mint amilyen te vagy, de ki tudja, talán bejön neki ez a zárkózott stílus.   - Mielőtt még Hinata bosszúsan közbe vághatott volna, folytatta. - Csak egy kicsit próbáld meg magadba bolondítani! És ha bejön... - Hinata a szájához emelte kezét, ami nála azt jelentette, hogy nagyon gondolkodik valamin. - Ha bejön, rángasd el magaddal arra a nyárköszöntő bulira. Ott pedig...               - Elvigyorodott. - Leleplezzük magunkat. 
Mintha meg sem hallotta volna Hinata döbbent nyögését. A lila hajú pedig kezdett erősen kételkedni abban, hogy barátnőjének még megvan az esze.
- Mondd, te... Eszednél vagy? - Nagyon igyekezett kordában tartani a hangját, és örült volna, ha azt látja a másik arcán, hogy értékeli ezt. De sajnos, nem látta.
 

- Most miért? Gondold végig! - Sakura lelkesnek tűnt, ami már önmagában nem volt jó jel. - Az az ünnepség vagy mi egy esti partival zárul. Ha azon hoznánk nyilvánosságra, a srácnak tuti elege lenne mindenből, és szépen hazahúzna, vissza, a világ másik végére. Te többet hallani sem fogsz róla, és a nyár többi része nyugalmasan telik el!
 

A lány bizalmas mosolya láttán Hinatának arra kellett gondolnia, hogy Sakura ezt teljesen normálisnak érzi, sőt, megnyugtatásnak szánta. 'De ha így van' gondolta sötéten ', még sokat kell tanulnia.'
 

- És miért kéne nekem ezt tennem? - Sakura mosolya lehervadt, ahogy a Hyuugára nézett. - Majd te szépen előállsz, és előadod. Vagy kitalálsz valami mást. Nekem semmi közöm az egészhez. Csak az arcomat ismeri. Ha...
Ekkor tudatosult benne valami. És a gondolat hatására mintha jeges vízzel öntötték volna le.
- Az a srác... - A többiek kérdő szemmel néztek rá, nem értették a hirtelen változást. - Tudja a nevem?
Már a gondolatra is rosszul lett, hogy a fiú egy telefonkönyvben utánanézzen a nevének, és felhívja őt a lakásán, vagy esetleg kérdezősködjön utána, amiért nem megy el a találkozóra. 'Ha tényleg elmondták neki a nevem, én esküszöm...'
 

Szerencsére nem kellett befejeznie, mert Sakura gyorsan felemelte a kezét.
- Nyugi, kislány, nem tudja. Haruno Sakuraként mutatkoztam be. - És elfintorította a száját.
Sasukénak hatalmas kő esett le a szívéről. Még hangosan ki is eresztette az addig benn tartott levegőt.
- Na jól van, akkor tisztázzuk. - Szúrósan nézett Sakurára. Noha haragudott a másik kettőre is, amiért nem állították le barátjukat, tudta, hogy elsősorban a rózsaszín a felelős a történtekért.

- Ez a RamenBoy, vagy ki, két nap múlva ideutazik, a városba. Én találkozom vele, és Haruno Sakurának adom ki magam. Magamba bolondítom... - Ekkor muszáj volt megköszörülnie a torkát. - Majd elviszem magammal a nyárköszöntő bulira, ami... Két hét múlva lesz? - A csendet igennek vette. - Ezek után leleplezzük magunkat, a fiú nyilvánosan megszégyenül, és sírva hazarohan, mi pedig soha többé nem hallunk róla, és elfelejtjük ezt a kis ügyet. - Sakura egyetértően bólogatott. A többiek szintúgy.
- Akkor már csak két kérdésem maradt. - Hinata keményen nézett a zöld szemekbe. - Egy. Honnan tudjuk, hogy a fiú nem fogja megtudni, hogy én nem Sakura vagyok? Ha bárki ismerőssel találkozunk, és az Hinataként köszönt, annyi neki. Kettő. Mi hasznom lesz nekem az egészből? Mert, ugye ti sem gondoljátok, hogy a hálátokkal beérem? - Húzta féloldalas mosolyra a száját.
A lányok azonban már ismerték a mosolyt, és tudták, hogy ilyenkor nem szabad kekeckedni annak a gazdájával.
 

- Ha távolról követünk titeket, eltéríthetjük a közeletekből az ismerősöket. - Szólalt meg ekkor nyammogva Ino. - Amellett, csak annyi a dolgod, hogy eldugott helyekre viszed. Elég sok lebuj van errefele.
 

- Üljek be valami éjszakai szórakozóhelyre egy idegen sráccal, aki ráadásul ENGEM másnak hisz?           - Kérdezte felkapva a hangját Hinata. - Felejtsétek el!
 

- A lényeg, hogy megoldható a dolog - Vágta rá gyorsan Sakura. - Ami pedig a nyereségedet illeti...       - Csigázásképp elhallgatott. Aztán jelentőségteljes pillantásokkal folytatta. - Úgy hallottam, Shino, de legfőképp Kiba, újabban nagyon rád kattant. - Hinata felvonta a szemöldökét. Arra céloz a lány, amire gondolja, hogy céloz...? - Igen, igen - Bólogatott, látván a Hyuuga arckifejezését. - Inóval leakasztjuk rólad azt a két lökött fiút. De akkor te kisegítesz minket.

Hinata hosszú percekig csak nézte őket kifejezéstelen arccal, aztán lehunyta a szemét. "Miért ő? Miért mindig ő az, akinek ki kell húznia ezeket a hülyéket a szarból? Miért mindig ő issza meg a levét a baromságaiknak?" De az volt a legszörnyűbb, hogy nem volt választási lehetősége. Ha nem megy el a randira, akkor ő nemhogy az ünnepségig, de egész nyáron nem teheti ki a lábát a lakásból, mert a fiú nem megy haza, hanem itt fog dolgozni. Ő pedig nem mehetne sehova, és még csak el sem kerülhetné a fiút. - Hisz csak annyit tud róla, hogy szőke, és kék szemű. A másik viszont ismeri az arcát... Úgyhogy nincs mit tenni.
 

- Mint mindig... - Sóhajtott fel Hinata, pontot téve Sakura korábbi mondatának végére.
Sakuráról szemmel láthatóan hatalmas kő esett le. Boldog-idiótán vigyorgott Hinatára, majd maga elé húzott egy papircetlit, ráfirkantott valamit, és azt a Hyuugának nyújtotta.
 

- Tessék, itt vannak a honlap adatai. Lépj be, keress rá, ismerkedj vele... - Látván a lány kérdő tekintetét, gyorsan hozzátette. - Muszáj, hogy kicsit megismerje a te stílusod. Különben, a mi leveink után a végén még nem fogja elhinni, hogy te voltál az, akivel korábban beszélt.
 

- Talán mert így is van? - Kérdezte csípősen Hinata, de azért zsebre dugta a papirkát.
 

- Hajj, kösz, kislány. - Sakura felállt a székről, s odalépve Hinatához megveregette annak vállát. - Igazi életmentő vagy. Nem is tudom, hogy köszönjem meg.
A Hyuuga látta, hogy itt már nincs több dolga. Lassan elköszönt a lányoktól, aztán kilépett az ajtón, s megindult a kijárat felé. Nem zavartatta magát, hogy a házigazda lépked mögötte, és nem fordítva.
Ahogy kilépett a bejárati ajtón, Sakura még egyszer rávillantotta a mosolyát.
 

- Azért gondolj bele. Micsoda egy buli lesz az a nyárköszöntő este! - A gondolatra még szélesebb vigyor terült szét az arcán. - Máris remegek, olyan izgatott lettem!
 

- Hurrá... - Hinata hangja kiábrándító volt, de a rózsaszín, érdekes módon, csak még szélesebben vigyorgott. - Akkor adhatnál a jókedvedből egy kicsit nekem is.
"Az az idióta vigyor..."

Sakura végül barátiasan vállon bokszolta Hinatát. - Na jó éjt, Hyuuga. - Hinata már a hátát mutatta a lánynak, ahogy ellépkedett, de jobbját még búcsúzásképp felemelte.

'Ez a lány még nagyon, nagyon sokkal fog jönni nekem' gondolta, ahogy hazafelé vette az irányt. Csodálkozva állapította meg, hogy a Nap időközben már nyugovóra is kezdett térni. 'De, legalább Kibát levakarják a nyakamról.' Ő nem várta izgalommal az estét, amikor a sok jónép összegyűl, és táncolás meg ivászat közben együtt köszöntik a nyarat. De, a gondolat, hogy nem kell a barnahajú ficsúrt az oldalán tudnia, határozottan megnyugtatta. Habár, az elméjében azért a szánalom is ott motoszkált. 'Szegény srác...' - Gondolta, s megpróbálta maga elé képzelni, milyen lehet a fiú, aki elég hülye volt ahhoz, hogy bedőljön Sakuráéknak. Nem sok sikerrel. 'Ha tudná, mi vár rá itt, tuti, hogy inkább otthon maradna...'

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés