Hinata
Miután elengedtem Naruto, látszott rajta hogy ő ezt nem akarta.
- Bocsánat. - mondtam lehajtott fejjel.
- Miért is? - kérdezte Naruto.
- H-hát hogy megöleltelek.
- Jajj istenem azért nem kell bocsánatot kérned! Mert nekem is jó érzés volt! - vigyorodott el Naruto.
- R-rendben. - mondtam és elvörösdtem.
- Akkor Hinata... Megyünk hozzánk? Már sötétedik. - kérdezte Sakura.
- Mehetünk. - s miután ezt kimondtam már fel is vettem a bőröndöm. El indultunk, fél úton elbúcsúztunk a fiúktól, és nekünk még tíz perc sétánk volt. Mikor oda értünk a kis házhoz én csak csodálkoztam.
- Nos, itt volnánk. - jelentette ki Sakura.
- Na-nagyon szép ez a ház!
- Köszi!  Én és az anyukám rendeztük be... - láttam Sakurán hogy szomorú.
- Mi történt anyukáddal? Meghalt? - kérdeztem.
- Honnan tudtad? - nézett rám meglepetten.
- Hát... csak gondoltam mert, egyszer kis koromban voltunk egy, Harunoné asszony temetésén.... onnan gondoltam....
- De te nem is éltél még itt... vagy mégis?
- Nem tudom...
Sakura
Miután beértünk kis otthonunkba, Hinata csak nézett.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Ilyen gyönyörű házat még nem láttam!
- De... a tiétek... Ti gazdagok vagytok... vagy nem?
- De azok vagyunk... de engem nem nagyon érdekel a pénz.... a mi házunk belülről szín tiszta arany... volt... mindig én takarítottam miután anyám.... - Ezek után Hinatának könny szökött a szemeibe. -  meghalt...
- Sajnálom... - majd átöleltem hogy én is érezzem azt az érzést amit ő. Nagyon sok fájdalmat éreztem amit még soha. Hinatának ezt mind tűrnie kell? Pedig kívülről olyan törékenynek tűnik, belülről viszont.... iszonyat erős. Erre szokták azt mondani... hogy, a látszat csal.
- Kérsz egy pohár szilva szörpöt? - kérdeztem hogy azzal is eltereljem a témát.
- Vizet kérnék. - mondta majd leült a kanapéra.
- Hozom!
- Köszönöm.
- Nincs mit! De innentől magadat kell kiszolgálnod! - mondtam és Hinata bólintott. Szegény lány... milyen múltja lehet... Bele sem merek gondolni.
Naruto
Másnap reggel nem keltem korán, mivel szombat volt YUPII!!
- Naruto tápászkodj fel, TAKARÍTS!!! - kiabált rám a kéjenc, majd kiborította a ruhás szekrényemet.
- Kössz... Magamtól is kitudtam volna szedni onnan a ruhákat... - mondtam közben felvettem a hétvégi ruhámat.
- Ha bulizni akarsz vagy csavarogni akkor takarítsd ki a szobád! 1 óra múlva vissza jövök addigra legyen rend! - majd becsapta az ajtómat. Na jah te meg menny csajozni!!! Uhhh... Felhívom Sakurát hogy jöjjön át segíteni.
- Mit akarsz már megint? - kérdezte Sakura
- Átjöhetnél takarítani... LÉGYSZI!!
- Nem tudok most én itthon takarítok Hinatával!
- U-ugyan Sakura... Menj csak én majd kitakarítok egyedül... - hallatszott Hinata hangja a telefonból.
- Ahhhhjj! Na jó! Tíz perc és ott vagyok... - majd lecsapta a kagylót.
Sakura
Elegem van ebből a gyogyósból! Mint egy 2 éves komolyan mondom!! Most miatta itt kell hagynom egyedül Hinatát. Remélem nem fut össze a drágalátos hugocskámmal, mert akkor Hinata agy beteg lesz. Na mindegy.
Hinata
Sakura elment egyedül maradtam. Legalábbis csak azt hittem. Belépett egy kis lány.
- Szia hol van Sakura?
- Elment. Te vagy a húga? - kérdeztem
- Igen Moegi vagyok. - mondta és beállt egy érdekes pózba.
- Értem és ki az osztály főnököd?
- Iruka-sensei, szerelmem neve Konohamaru barátja Udon és vezetőnk: Uzumaki Naruto...
- Narutot mondtál?
- Igen. Miért?
- Ja semmi... csak ő az osztály társam. - pirultam el.
- Ahha akkor biztos ismered Uchiha Sasukét. Sakura barátja.... mondjuk ha Sakut ismered akkor az egész iskolát ismered.
- Igen... Mert ő olyan szép...
- Jaja... Jó neki... Szinte az egész iskola utána koslat...
- Igen... - Moegi nem is olyan "bolond" Mint ahogy Sakura mondta.
- Nos én megyek Konohamaruhoz. Szia! - mondta és ki futott a házból.
- Szia... - mondtam halkan. Felvettem azt a cseléd ruhát amit Sakura kirakott nekem, és hozzáláttam a takarításhoz. Az ajtó feletti képpel kezdtem, felálltam a létra felső fokára, fújtam a képre ablak tisztítót és letöröltem. Hirtelen kinyílt az ajtó és, engem fellökött a létrával együtt. Estem egy nagyot. Sasuke felsegített.
- Szia Hinata. Nem láttad Sakurát?
- Szia, köszönöm hogy segítettél. Nincs itt Narutónál van.
- Segítsek takarítani? - kérdezte majd felállította a létrát. Azon csodálkoztam hogy én a feléig is épp elérek a létrának, ellenben ő majdnem magasabb annál.
- Ha nem akarsz nem kell. - oda jött és megdörzsölte a hajamat.
- Segítek én! Csak valami zenét rakjunk be! - Bekapcsolta a telefonját és betette az egyik kedvenc zenémet melynek címe: Kárpátia-hintaló.
- Te ismered ezt a zenét? - kérdeztem.
- Ahha. Miért?
- Mert ez az én kedvenc zeném.
- Akkor jó. - mondta és porolni kezdett. - Amúgy jó a szoknyád.
- Kö-köszönöm. - neki láttunk a takarításnak és 1 óra múlva kész is voltunk.
- Huhh. - egyszerre zuhantunk le a kanapéra. Elindult egy másik zene ami még egy kedvencem: Daddy Y Yanke Rompe.
- Ezt zenét is szereted? - kérdeztem Sasukét.
- Ja. - Olyan furcsa... Nem nagyon érdekel! De legalább az új házam is ragyog a tisztaságtól. Nem mintha eddig kupi lett volna de... szeretem ezt a házat.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szeretem a NaruHina történeteke :) Az enyéim pont feletted vannak :D Ha érdekel olvasd el őket :)