Naruto

Lassacskán kiértünk a suliból. Végre. Elkezdtük kelet felé venni az irányt, arra vannak a leggazdagabb házak. Szóval Hinata is gazdag...Jó neki... én meg a hegyi kéjenc-el lakok vagyis nagybácsikámmal... Egy folytában a nőket bámulja, még tanulni sem segít...
- N-Naruto... - szólt hozzám Hinata.
- Igen?
- Te... Tetszik... Úgy értem... áh mindegy inkább hadjuk... - nyögte ki félénken, én meg csak néztem mint a hülyék.

Hinata

A fenébe! Már majdnem megkérdeztem tőle... Miért vagyok ilyen idióta?! Más lányok... pl.: Sakura. Ő biztos egy az egyben bevallotta volna neki az érzéseit... ellenben én...Legszívesebben elásnám magam egy mély lyukba.
- Amúgy merre is laksz? - kérdezte érdeklődően Naruto.
- Hol? A fene! - Mondtam hangosan.
- Mi a baj? 
- Elhagytuk a házunkat... - vöröslöttem el.
- Akkor fordulandusz! - majd megfordult és rádudált egy kocsi, még épp időben húztam el onnan. Majdnem meghalt. Huhh...
- Jól vagy? - kérdeztem. Ő nem válaszolt, valószínű le sokkolt. De jó! Kicsit elnéztem hátha találok valakit, de nem láttam senkit. Majd meghallottam hogy Naruto megmozdult, rá néztem, és azon kaptam a fejem hogy teljes erejéből engem ölel. Karjai melegek voltak, éreztem hogy a lelkemet is melegség tölti fel. Olyan jó volt, csak sajnos nem sokáig tartott mert elengedett. 
- Köszönöm! - mondta és hátra dőlt.
- Jól vagy? - kérdeztem újra.
- Igen csak... Úgy beszartam hogy fúúúhaa... az életem lepörgött a szemem előtt. - mondta és kezei remegni kezdtek. Én rátettem az egyik kezemet az övére és a remegés megállt. Kis ideig úgy maradtam majd föleszméltem, hogy még nem vagyok a mennyországban így elengedtem a kezét, fel álltam és oda nyújtottam a kezemet felé, hogy felsegítsem.
- Jössz? Vagy maradsz? - kérdeztem és megfogta a karomat majd fel állt ő is.

Sasuke 

Gondoltam egyet és elindultam Narutohoz. Bekopogtam majd egy kis idő múlva kinyílt az ajtó és Naruto nagybátyja jött ki.
- Mit akarsz? - kérdezte és láttam hogy van  nála egy csaj.
- Naruto itthon van?
- Nincs még nem ért haza. Várj felhívom. - Majd elment a matávos telefonhoz, beütötte Naruto számát, és már hívta is.
- Halló? - hallatszott a telefonból.
- Szevasz hol vagy? - kérdezte Yiraja.
- Utcán. Mert? 
- Keres a haverod.
- Megyek! - és letette a telefont
- Mindjárt jön. Addig foglalj helyet.
- Köszönöm.

Naruto

Letettem a telefont és magamban dühöngtem. - Miééééééééééért?? Olyan jól ültem! - Valami ilyesmi :D
- Hinata...
- Igen?
- Mennem kell.
- Rendben. Innen haza találok.
- Biztos? - Hinata bólintott egyet de látszott rajta hogy szomorú, de hogy miért azt nem tudom... Majd fel állt.
- Akkor szia... - mondta majd elindult
- Szia...
Miután elköszöntünk egymástól, én is fel álltam és indulni akartam mikor üvöltözést hallottam meg. Hátra fordultam és Hinatát meg az apját ha minden igaz őket láttam veszekedni, jobban mondva csak az apja ordított Hinata meg lehajtott fejjel bocsánatot kért. Azt terveztem hogy oda megyek. Mikor már úgymond nagyon közel voltam hallottam hogy miről beszélnek.
- Kivel voltál?
- E-egy fiúval....
- Fiúval? Nem meg tiltottam hogy nem fiúzhatsz?!
- S-sajnálom!
- Hogy hívják azt a korcsot?!
- Ő nem korcs hanem... Egy nagyon kedves f-fiú...
- Nem érdekel!
Amit Hinata mondott az leblokkolt engem, kedves? Méghozzá nagyon?
- Nos, Hogy hívják?
- N-Naruto
- Milyen Naruto?
- Uzumaki Naruto.
- Megtiltom hogy szóba állj vele! - Erre Hinata sírni kezdett.
- R-rendben - zokogott és befutott a házba. Én még vagy 10 percet álltam és bámultam a semmit.

Hinata

Hogy lehet ilyen kegyetlen az apám? Ezt nem hiszem el! Első napom az iskolában és már meg is tiltottak egy embertől. Szánalmasnak érzem magam. Ki kopog már megint? Kinyitottam az ajtóm és Hanabit pillantottam meg.
- Hallom apa eltiltott egy fiútól!
- Hanabi nincs kedvem róla beszélni.
- De legyen! - rá néztem a felsőjére és kiderült hogy az az enyém.
- Hanabi?!
- Mi van?
- A felsőd... Olyan ismerős...
- Hehe hoppá!
- Nem baj de legközelebb kérdezd meg mielőtt elveszed.
- Igenis! - azzal kiment a szobámból. 

Sasuke

Naruto kitalálta hogy menjünk el Hinatához és kopogjunk az ablakán. Mintha tudná hogy melyik az...
- Itt is vagyunk! - mondta én felnéztem és a szám tátva maradt.
- Ez aztán a ház!
- Ahha... Nos akkor hajrá! - megfogott egy kis kavicsot és az egyik felső ablak felé dobta.
- Remélem ez az ő szobája lesz...
- Én is!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés