Narutóék a délután folyamán kitakarították a házat, Itachi pedig sikeresen pótolta a megfogyatkozott készletet, mielőtt még a többi Akatsukis észrevette volna a hiányt. Rá egy hétre, a két fiú be is költözött a saját kis bérelt lakásukba. Karin sokat járt hozzájuk szórakozni, és igen jól érezték magukat a nyár hátralévő részében. Az Akatsuki többi tagja is először furcsának találta, hogy Itachi ilyen könnyen engedte elmenni a fiúkat, ám végül ők is belátták, hogy ideje maguktól is boldogulniuk. Már Naruto is észrevette a jeleket, ha valamelyik lánynak megtetszett, persze karin segítségével, mivel magától még mindig nemigen akaródzott menni neki. Viszont köztük még nem talált olyat, akivel úgy érezte, hogy egy hullámhosszon lennének, vagy a szívében azt a kis harangot, ami akkor szólal meg, ha az ember rátalál valakire, akiért érdemes küzdenie. Lassan közeledett a nyár vége, és az évnyitó már a nyakukban lihegett. Már csak pár hét volt hátra a nyári szünetből.

- Hát srácok, nem tudom, ti hogy vagytok vele. De nekem nagyon jó volt ez a nyár. Kár, hogy nemsokára vége. Bár várom már a Gimit is, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz... Fiúk, a bátyátok nem mondott semmit? Ha jól tudom, ő is odajár. - Érdeklődött Karin.

- Itachi nem sokat mesélt nekünk a Gimiről. Azt mondta, majd ha odakerülünk, meglátjuk, és gonosz mosollyal az arcán távozott. Kérdeztük a barátnőjét is, mikor át-átjött hozzánk, de neki is ugyanez volt a reakciója. - Mondta csalódottan Naruto.

Ahogy sétáltak hazafelé menet, a Gimiről beszélgetve, áthaladtak egy zebrán. Nem vették észre a feléjük száguldó autót, ami nem lassított le a piros lámpa ellenére sem. Egyenesen Naruto és Sasuke felé tartott. Karin csak egy kicsivel volt hátrébb, mint a két fiú, és az utolsó pillanatban vette észre a feléjük száguldó kocsit. Látta, hogy telibe fogja találni a két mit sem sejtő fiút, akik úgy belefeledkeztek a beszélgetésbe. Teste ösztönösen cselekedett. Előreugrott, kinyújtotta két kezét, és nagyot taszított Nauro és Sasuke hátán.

- Naruto! Sasuke! Vigyázzatok!

A két fiú Karin kiáltása után, egy erős lökést érzett a hátán, majd előrebukva estek a földre, és egy nagy csattanást hallottak a hátuk mögött, aztán hangos kiáltást, fékcsikorgást, majd megint egy még nagyobb csattanást. Ahogy hátrafordultak, meghűlt bennük a vér. Először Karint látták meg, ahogy mozdulatlan teste fekszik az út közepén, majd az autót, ami elütötte őt. A kocsi egy lámpaoszlopnak volt ütközve, és az egész eleje összetört. A két fiú sietve rohant Karinhoz. Naruto előkapta a mobilját, és hívta a mentőket, közben Sasuke Karin mellé térdelt. Teljesen sokkot kapott a lány megtört testét látva. A vörös hajú lány szájából vér csordogált, csúnya zúzódásai voltak, és alig kapott levegőt. Kétségbeesetten próbált felnézni Sasukéra.

- Sa... Su... Ke... - Szemeiből könnycseppek gördültek le.

- Sss... Ne beszélj. Naruto már hívta a mentőket. Nem lesz semmi baj... - Sasuke hatalmas gombócot érzett a torkában, és neki is elkezdtek potyogni a könnyei. Közben Naruto is melléjük térdelt. Ő is sokkos állapotban volt.

- Sasuke, hívtam a mentőket, nemsokára ideérnek. Megnéztem az autót is. Egy pasas vezette, ő nem élte túl. Feltehetően részeg volt, a kocsijában lévő üres üvegeket elnézve. - A szőke gyengéden megfogta a Sasuke kezében fekvő lány kezét. - Hogy van karin...?

- Nézz csak rá...! Szerinted, mégis hogy lenne?! Jobb is, hogy az a barom nem élte túl! Mert biztos, hogy én magam nyírtam volna ki! - Sasuke most ismét karinra nézett. - Karin, miért csináltad ezt...?

- A... Azért... mert... ha nem teszem... Akkor téged, és Narutót... - Karin elvesztette az eszméletét.

- Karin! Karin!! Karin!!! - Szólongatta kedvesét Sasuke.

Közben megérkeztek a mentősök. Karint a mentőautóba tették, majd a kórházba szállították. Sasuke és Naruto nem fértek be a mentőautóba, így kénytelenek voltak rohanni a korházig. Mire a fiúk beértek, az orvosok már tudták...

- Kérem...! Behoztak ide nemrég egy lányt, súlyos sérülésekkel. Meg tudnák mondani, hogy merre van? Mi a barátai vagyunk! - Hadarta el gyorsan Sasuke.

- Igen, fiatalúr. Az orvosok nemrég végeztek a műtőben. Elkísérem önöket. A doktorúr szólt, hogy azonnal értesítsem, ha felbukkan egy hozzátartozó. - Sasukét és Narutót az ügyeletes elvezette Karin orvosához.

- Kérem, doktorúr, hogy van Karin...? - Kérdezte aggódva Sasuke.

- Sajnálom, fiúk... Bár csontja nem tört el, de súlyos belső sérüléseket szenvedett. Nem tehetünk érte semmit. Már nincs sok ideje hátra... - A két fiú ismét sokkot kapott a hallottak miatt. Nem akarták felfogni, vagy elhinni, amit az orvos mondott nekik.

- Nem! Ez hazugság! Ez egy korház, az isten szerelmére! Csináljanak valamit! Nem veszíthetem el őt! Nem vagyok hajlandó elfogadni! - Ordította sírva Sasuke.

- Sajnálom, fiam... Tudja a hozzátartozói elérhetőségét? Minél hamarabb be kéne jönniük. - Naruto lépett közelebb a doktorhoz, ő sincs sokkal jobb lelkiállapotban, mint Sasuke. De még képes volt megszólalni.

- A szülei elutaztak a hétvégére, így végig velünk volt... - Nehezen tudta kinyögni.

- Ha akartok vele beszélni, akkor most tegyétek. Most magatokra hagylak titeket...

A két fiú bement Karinhoz, aki bár magánál volt, de látszott rajta, hogy kissé kába a kapott gyógyszerek, és fájdalomcsillapítók miatt. Arcáról patakokban folytak a könnyek. Ahogy ő nézte a két fiút, és ők visszanéztek rá... Tisztában voltak vele, mind tudják, hogy mi fog történni hamarosan.

- Karin... Annyira sajnáljuk. Ez mind miattunk van. Ha egy kicsit jobban odafigyelünk... - Mondta könnyek között Naruto.

- Nem... Nem a ti hibátok. A sofőr hibája... - Fogta meg a kezüket erőtlenül Karin.

- Miért csináltad ez? Most nekünk kéne itt feküdnünk, és nem neked... - Dadogta az Uchiha.

- Sasuke... Ezt neked kéne a legjobban tudnod... Tedd fel magadnak a kérdést... Ha te lettél volna az én helyemben, mit csináltál volna?

- Valószínűleg... ugyanazt... amit te... - Térdre rogyott.

- Ahogy azt Naruto is tette volna akármelyikünk helyében... - Ezt hallván, Naruto is térdre rogyott.

- Karin... Én nem is tudom, mit mondhatnék... Annyi minden van amit... - Pityeredett el az Uzumaki.

- Sss... Nem kell mondanod semmit, Naruto... Tudom, hogy mire gondolsz...  és köszönöm. Csak annyit kérnék, hogy vigyázz erre a mamlaszra, oké? - Szorította meg kissé Naruto kezét, ami a kis erejéből futotta a jelen helyzetben.

- Én... Én... ígérem... hogy vigyázni fogok rá... - Bőgte el magát a szőke.

- Naruto, szeretnék még utoljára kettesben lenni Sasukéval. Ugye nem haragszol meg érte?

- Persze... Ez csak természetes... Ég veled, nagyon fogsz hiányozni... - Nyomott egy puszit Karin homlokára.

Naruto könnyes szemmel hagyta el a szobát. Bement a WC-be, hogy senki ne halja fájdalmas ordításait, és a sírását. Ő sem volt hajlandó belenyugodni a történtekbe, és mardosta a bűntudat is. Egyfolytában egy kérdés járt a fejében, ami nagy valószínűséggel Sasuke fejében is keringhetett. "Mi lett volna ha...?"

Karin közelebb húzta magához Sasukét, erőtlen kezével. Majd beletúrt annak fekete hajába, és végigsimította könnyáztatta arcát. Sasuke is viszonozta a gesztust. Karin arca mellé hajolt, és belesuttogott annak fülébe.

- Ne hagyj el... Nélküled semmit sem ér az életem.... Te vagy a mindenem...

- Számomra is te jelentettél mindent. Bár csak pár hónapot tölthettünk együtt, egyetlen percét sem cserélném el semmiért... Talán azt mégis, amikor a bátyád dühösen ránk rontott akkor a szobájában... - Mosolygott rá Sasukéra.

- Igen... Az valóban kínos volt... - Mosolygott vissza Sasuke is.

- Ha bánnom kéne valamit, akkor csak két dolog jut az eszembe. Az egyik, hogy nem tölthetünk el egymással több időt. A másik, hogy már nem lehetünk egymáséi. Szerettem volna, ha nekem te lettél volna az első, és én pedig neked. Már bánom, hogy nem tettük meg akkor éjjel. Szerettelek volna olyan közel érezni magamhoz, amennyire csak testileg és lelkileg lehetséges. Már sosem tudom meg, milyen lett volna, ha akkor éjjel a testünk szerelmesen összeforr. De már sosem lehetsz az enyém, és én sem lehetek a tiéd. Szűzként kell meghalnom... - Sírta el magát.

- Én is ugyanígy érzek. Ha nem lennének belső sérüléseid, és rajtam múlna, itt helyben odaadnám magam neked. De így, csak azt érném el, hogy én magam ölnélek meg... - Sasuke egész testében remegett a tehetetlenségtől.

- Tudom, édesem. Elhiszem, hogy képes lennél megtenni értem. Bárcsak ne lennék ilyen rossz állapotban, hogy megtehessük. Viszont lenne pár dolog, amit megtehetnél értem utoljára...

- Mi lenne az? Bármit megteszek...

- Mondd meg a szüleimnek, hogy szeretem őket... Vigyázz Narutóra, és magadra... Mindig hallgass a szívedre... és végül... Csókolj meg, és addig ne hagyd abba, míg a lelkem el nem hagyja ezt a megtört testet... A te szád ízét, és a szíved szeretetét szeretném utoljára érezni, és magammal vinni annak emlékét a túlvilágra, hogy soha ne felejtselek el téged. - Karin szeméből könnyek potyognak.

Sasuke habozás nélkül teljesítette Karin utolsó kívánságát. Ajkaik összeforrtak, nyelvükkel táncot jártak. Addig folytatták, míg Karinból az élet utolsó szikárja is eltávozott. Teste elernyedt, keze lecsúszott Sasuke arcáról, ajkai pedig már nem mozdultak a fiú ajkait követelve. Vége volt... Karin eltávozott. Csupán már élettelen teste feküdt a kórházi ágyon, szerelmét ezzel magára hagyva a világban. Sasuke fájdalmasan felkiáltott. Érezte, hogy benne is meghalt valami. Lénye egy része a lánnyal együtt távozott el. Úgy érezte, már sohasem lesz képes úgy szeretni, mint azelőtt. Pár orvos érkezett a fájdalmas kiáltás hallatára, sejtették, hogy mi lehet az ezt kiváltó ok. Az ajtó előtt kikerülték az addigra már visszaért Narutót és berohantak a szobába. Bentről egy kis viaskodás hangja szűrődött ki a folyosóra. Az orvosoknak be kellett nyugtatózniuk Sasukét a saját érdekében. Féltek, hogy a fiú a végén még kárt tesz magában. Mikor már kissé lenyugodott, kivezették a szobából, ahol Naruto könnyes arca fogadta. Sasuke zokogva a szőke nyakába borult.

- Elment... - Csak ennyit tudott kinyögni, nagy fájdalmában.

- Nekem is nagyon fog hiányozni. Én is eléggé megkedveltem őt. Nélküle már semmi sem lesz ugyanolyan. Sohasem fogjuk őt elfelejteni. Nagyon nehéz lehet most neked, Sasuke... Én is nehezen viselem... El sem tudom képzelni, hogy akkor te mit érezhetsz... - Ölelte át Sasukét.

- Én már soha többet nem leszek szerelmes... Nem lennék rá képes ezek után... - Ő is átölelte Narutót.

- Ne mondj ilyet. Biztos, hogy Karin sem akarná ezt. Ő azt akarná, hogy idővel tovább tudj lépni, és megtaláld a boldogságodat. Bármi is történjék, én mindig itt leszek veled, és melletted állok.

- Köszönöm, Naruto... - Még egy ideig tovább zokogtak egymás vállán, mielőtt elhagyták a kórházat.

***

Majdnem egy hét telt el Karin halála óta. A lány temetésén sokan voltak jelen, még az Akatsukisok is eljöttek. Nagyon szívszorító, és szép szertartás volt. Pain és Itachi, halkan beszélgettek közben.

- Pain... Biztos, hogy nincs rá mód...? - Kérdezte Itachi.

- Sajnálom, de nincs... Az én erőmnek is vannak határai. Amíg életben volt, talán lett volna rá esély, hogy megmentsem, de most már semmit sem tehetek. Sajnos egyikünk sem tudott a balesetről. Esélyünk sem volt segíteni...

- Ez még egyszer nem történhet meg! Ha belegondolok, hogy akár Sasuke és Naruto is feküdhetne ott... Ki kell találnunk valamit, hogyan tudnánk észrevétlenül, állandóan a fiúkon tartani a szemünket...

- Van rá egy mód. De akkor azt meg kell beszélnünk Zetsuval. Ő képes őket bárhova észrevétlenül követni...

- De mi van akkor, ha valamiért külön válnak? Nem lesz képes mind a kettőt követni...

- Ezek szerint, te még nem tudod... Zetsu már elég gyakorlottan tudja használni a képességeit. Rájöttünk, hogy kétfelé is tud válni. Képes szétválasztani a testét sötét, és világos részre, így két embert is követhet. Ha megkérjük, biztos elvállalná a dolgot.

- Köszönöm, Pain...

- Mint gondolsz, mi lesz most Sasukéval? Szerinted képes lesz kiheverni? Nem lehet most könnyű neki...

- Őszintén...? Nem tudom... Az biztos, hogy nagyon szerette azt a lányt. Csak remélhetem, hogy Naruto segítségével képes lesz majd egyszer kiheverni, és túltenni magát a történteken.

- Azt mondják, hogy az idő minden sebet begyógyít. Én viszont, inkább abban hiszek, hogy a szeretteid támogatása lehet a legjobb gyógyír. Sasukénak most nagyobb szüksége lesz Narutóra és rád, Itachi, mint eddig bármikor. Természetesen mi is ott leszünk, ha kell.

Az a pár hét eseménytelenül telt el, ami még a nyári szünetből maradt. A fiúk nem nagyon mozdultak ki otthonról, bár kicsit megnyugodott a lelkük. Zetsu végig a nyomukban volt, és folyamatosan beszámolt az éppen aktuális nap eseményeiről Painnek és Itachinak. Az idősebb Uchiha remélte, hogy ha majd megkezdődik a Gimi, ott a két fiú talán majd összeszedi magát. Elvégre, az ő élete is ott változott meg, és még a szerelmet is megtalálta.

Mire elérkezett az évnyitó napja, a két fiú már valamivel lelkesebben készülődött az eseményre. Valamelyest már csillapodott a vihar a lelkükben, és egymást átsegítették a nehéz időszakon. Bár Sasuke még mindig nem volt a régi, de már nem volt annyira maga alatt. Viszont a személyisége kissé megváltozott. Sokkal visszafogottabb, komolyabb, és csendesebb lett mások társaságában. Még a lányok is teljesen hidegen hagyták. Fel sem vette a próbálkozásaikat, míg régebben ilyenkor kacérkodott volna velük egy kicsit. Csak egyedül Naruto tudta jobb kedvre deríteni. A fiúk összekészültek, és lassan megindultak a Gimnázium felé. Eközben egy kastélyban, egy rózsaszín hajú lány is izgatottan készült az évnyitóra...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés