Itachi házában:

Már eltelt pár év Madara halála óta. A fiúk is jól megnőttek. Nem emlékeztek semmire abból, ami akkor történt. Csak annyit tudtak, hogy a bácsikájuk meghalt, mikor a házuk leégett, és, hogy nagyon gyűlölték őt. 

Fényes nappal hangos kiabálás rázta meg a házat. Itachi nemrég érkezett haza kétnapos kis kiruccanásáról, amit az Akatsukisok szerveztek. Mikor Itachi belépett a házba, a látvány enyhén szólva sokkolta, ami fogadta. A házban nagy felfordulás volt. Felborult székek, pár összetört tányér, szétszórt ruhák, a földön kajamaradékok, meg egy pár üres üveg is akadt. A konyháról nem is szólva, ami úgy nézett ki, mint egy háborús övezet. Itachi fejében felvillant egy gondolat, amit Pain mondott neki két napja.

"Ugyan már, Itachi... Csak két napra megyünk el. Mi baj történhetne két nap alatt? Sasuke és Naruto már tudnak magukra vigyázni. Feleslegesen aggódsz. Lazíts!"

"Még hogy mi történhet két nap alatt, mi?! Hát pont ez! Tudhattam volna, hogy hiba volt itt hagyni ezt a két bajkeverőt! Ha már itt tartunk... Vajon hol lehetnek...?"

Itachi beljebb ment a lakásba, és elkezdte keresni a két fiút. Hamarosan egy félmeztelen, hangosan horkoló Narutót pillantott meg a kanapén, egy párnát ölelgetve, azonban Sasukét nem látta. Odament a szőke fiúhoz, és elkezdte keltegetni, nem épp finomnak nevezhető módon.

- Hé! Hé! Ébredj, te isten csapása! - Naruto lassan elkezdett éledezni.

- Jaj már, Sasuke! Hagyj békén aludni! Korán van még felkelteni, és a fejem is fáj! Inkább menj, és foglalkozz a csajoddal! - Itachi döbbent képet vágott.

- A mijével...?! SASUKE!!! - Üvöltötte torkaszakadtából, dühösen. Naruto csak egy párnát nyomott a fülére, és aludt tovább, mint aki nem hajlandó tudomást venni a külvilágról. Itachi mérgesen indult öccse keresésére a házban...

***

Sasuke egy hangos kiáltásra ébred fel. Úgy érezte, majd lerobban a feje a helyéről a másnaposságtól. Mikor megpróbált felülni, érezte, hogy nincs egyedül az ágyban. Elfordította a fejét, és meglátta azt a lányt, akivel már egy ideje titokban ismerkedett a bátyja háta mögött. Csak Naruto tudott róla, mert mindent elmondanak egymásnak, és tudta, hogy ő sosem árulná be őket Itachinak. Nem mert róla szólni a bátyjának, mert mindig beleüti az orrát a dolgaikba, és félt, hogy esetleg tönkretenné a kialakulóban lévő kapcsolatát a nagy féltésével.

A lánynak vörös, mellig érő haja, szép arca, karcsú teste, igéző szemei, átlagos méretű mellei voltak, és szemüveget viselt.

Sasuke mikor meglátta a mellette fekvő, édesen szuszogó lányt, egy pillanatra pánikba esett. Gyorsan benyúlt a takaró alá, mint aki keres valamit. Megkönnyebbülten nyugtázta, hogy nem meztelen, és az ágyéka sem sajog. Majd félve a keze átsiklott a lány oldalára, megsimítva őt. Szintén megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy rajta is van valami, és nem csak a csupasz bőrt érintette. Lassan eszébe kezdtek jutni a tegnapi események képei.

- Hála istennek, nem léptünk át egy bizonyos határt... Már attól féltem, hogy valami ostobaságot csináltunk, amit még nem lett volna szabad. - Nyugtatta magát Sasuke.

Néhány emléktől a fiú még így is elpirult. Gondolatai közben a szuszogó lányt bámulta, arcával végig a lányra mosolygott, és a tegnap történtekre gondolt. Ekkor egy, az előzőnél is nagyobb kiáltást hallott, ami nemrég felébresztette. Arca egyből ledermedt a felismeréstől, ahogy bátyja az ő nevét ordibálja. Sasuke az órára vetette sápadt tekintetét.

- Úr isten! Már tizenegy múlt?! Az az idióta Naruto nem állította be az ébresztőt! Tudhattam volna, hogy az ilyesmit nem szabad rábízni. A bátyám meg fog ölni mink...! - Sasuke szava elcsuklott, mikor mellbe vágta egy újabb felismerés. Valahogy Itachi szobájába kötöttek ki az éjjel a lánnyal. - Basszus...! Ráadásul pont az ő szobájában vagyunk Karinnal! Biztos összekevertem az éjjel a szobákat. - Most fülelni kezdett, de csak a bátyját halotta. - Nem hallom Narutót... Lehet, hogy őt már agyonütötte? Most mitévő legyek? - Itachi kiáltozásai egyre közelebbről voltak hallhatóak. Sasuke mellett a lány, a hangzavar hatására elkezdett mozgolódni. Egy nyújtózás, és egy sóhaj kíséretében ébredt fel.

- Mmm... Jó reggelt, Sasuke. Mi ez a nagy kiabálás kintről? - Bújt hozzá a félmeztelen fiúhoz, és egyik kezével izmos felsőtestét cirógatta.

Ekkor robbant be Itachi az ajtón, majd egy hangos sikítás következett Karin részéről, aki a takaró alá menekült. Sasuke teljesen leizzadt, Itachi pedig, mint egy buldózer a falhoz, úgy közeledett felé. Ruha híján a hajánál fogva emelte fel a fiút az ágyról, aki felszisszent ettől.

- Megmagyaráznál pár dolgot nekem, édes kisöcsém?! Miért néz ki így a ház?! Mit csináltatok a távollétemben?! Valamint, ki az a lány, aki az ágyamban a takaró alatt kuporog reszketve?! Egy percet kapsz, aztán repülsz ki az ablakon!

Itachi megrázta Sasukét a hajánál fogva, válaszra várva, aki felkiáltott a fájdalomtól. Itachi már mondta volna, hogy még jobban fájni fog, ha nem kezd el sürgősen mesélni, mikor Karin bukkant ki a takaró alól és Sasuke védelmére kelt.

- Hagyd békén Sasukét! Nem csak ő tehet róla! Megtiltom, hogy hozzáérj!

Itachi egy pillanatra ledöbben a csodálkozástól. Több dolog is meglepte, ahogy átgondolta a helyzetet, a látottak alapján. Sem a lány, sem Sasuke nem volt teljesen meztelen. A lány ki mert állni ellene, Sasuke védelmében. Vagyis biztos, hogy nem az elmúlt két napban ismerték meg egymást, hanem már régebb óta tarthat a dolog. Valamint, még egy zavaró dolgot... Itachi lassan eleresztette Sasukét, és a lány felé fordult, aki ettől kicsit megszeppent.

- Jól látom, hogy az én kedvenc pólóm van rajtad? - A lány zavarba jött.

- Ho-Hogy érted azt, hogy a te pólód? Ez Sasuke pólója! Ő mondta, hogy vegyek ki egyet a szekrényéből, mert fáztam kicsit az éjjel. A saját ruhámat meg, nem volt kedvem megkeresni a vetkőzős póker után, amit este játszottunk... - Karin a szája elé kapta a kezeit, de már későn jött rá, hogy elszólta magát. Itachi fején pár ér kezdett kidomborulni.

- Hozzád lesz még pár kérdésem, kisasszony! Úgy látszik, te közlékenyebb, vagy mint Sasuke. De előbb tisztázzunk pár dolgot, mivel utálom, ha a holmimat piszkálják... Nem csak, hogy a póló, de ez az egész szoba is az enyém! Ez a lökött olyan részeg lehetett, hogy benézte a "szobaszámot"! Ha érted, hogy mire gondolok...?

- Nem vagyok szőke! Összecserélte a szobátokat... - Mérgesen duzzogott.

Sasuke csak mozdulatlanul figyelt, mint egy szobor. Belül hálás volt Karinnak a segítségért, de mérges is volt, mert elszólta magát. Érezte, ezért még kapni fognak Narutóval a fejükre. Itachi most gyilkos pillantással felé fordult.

- Sasuke! Remélem volt annyi eszetek, hogy védekezzetek!

Karin arca olyan vörös lett, mint a főtt rák, majd elöntötte az ideg. Itachihoz lépett, és egy akkora pofont kevert le neki, hogy a fiú beleszédült. Karin reakciója nagyon hírtelen érte Itachit, még ő maga is meglepődött.

- Milyen útszéli cafkának nézel te engem?! Honnan veszed, hogy mi lefeküdtünk egymással?! Még csak a nyár elején ismerkedtünk meg. Én nem olyan lány vagyok, aki egy-két hónap együtt töltött idő után, beenged valakit a lábai közé, te tuskó! - Karin nagyon mérges képet vágott.

Itachi döbbenten nézett a lány feldúlt arcába. Sasuke még mindig azon agyalt, hogy vajon most mit fog velük tenni a bátyja. Itachi ránézett a holt sápadt Sasukéra, majd elmosolyodva felnevetett.

- Gratulálok, Sasuke...! Ezt szépen kifogtad! Látszik, hogy szeret téged, és nem csak a pénzed miatt van veled. Ha nem így lenne, biztos nem, mert volna így kiállni érted. De ettől függetlenül, még számolunk, ahogy azzal a lenti kanapégyilkossal is. Azonban, most hallani akarom ettől a lánytól, hogy mi is történt. Kaptok öt percet, hogy rendbe szedjétek magatokat, és elhagyjátok a szobámat. A holmimat pedig kérném vissza a helyére a kisasszonyról! Addig én felkeltem a szőke herceget. - Itachi lement a földszintre, ahol Naruto még mindig az igazak álmát aludta a kanapén. Engedett egy pohár hidegvizet, és az alvó fiú arcába öntötte, aki ettől felkiáltva riadt fel.

- Wááá! Mi a ramen volt ez...?!

- Jó reggelt, Naruto. Jól aludtál...? - A szőke úgy nézett rá, mint aki szellemet lát.

- I-Ita... Itachi...?

- Ez a nevem, ne koptasd el. Most pedig velem jössz. - Megragadta a fiút.

- Neee...! Várj...! Beszéljük meg a dolgot...! - Rémült meg a szöszi.

Itachi belökte Narutót az egyik állva maradt székbe, majd azt mondta neki, hogy ha fel mer kelni, mielőtt visszajön, azt nem teszi zsebre, amit tőle kap. A szőke fiú csak bólogatott. Nem telt el sok idő, és kezében egy kötéllel, valamint szikszalaggal tért vissza. A fiú ettől még jobban megrémült.

- Mi-Mit akarsz azokkal csinálni...? - Reszketett Naruto.

- Elintézem, hogy nyugton maradj. Plusz, egy kis megfélemlítés sem árt a drága öcsikémnek, a barátnőjével együtt, hogy jobban megeredjen a nyelve, amikor kikérdezem.

- Honnan tudod, hogy Sasukénak van egy ba...? Mmm... mmm... mmmm... - Itachi hozzákötözte Narutót a székhez, és betapasztotta a száját.

Mikor Sasuke és Karin lejöttek az emeletről, meglátták a székhez kötözött Narutót, beragasztott szájjal. Mindkettőjüknek elkerekedett a szeme. Az idősebb Uchiha, a szőke mellett lévő széken foglalt helyet, és Naruto buksiját paskolgatta vészjóslóan. Karin behúzódott Sasuke háta mögé, és úgy közeledtek lassan Itachi felé. Az idősebb Uchiha intett nekik, hogy foglaljanak helyet.

- Szóval...? Hallgatlak, kisasszony. Mond el, mi is történt itt, és nem ajánlom, hogy hazudj nekem.  Meredt rá Itachi a vöröskére.

- Há-Hát... Az úgy volt... A fiúkkal kitaláltuk, hogy menjünk el buliba, ahol Narutót bemutattam az egyik barátnőmnek, hogy ne legyen annyira magányos. Aztán túl jól éreztük magunkat, így egy kicsit többet ittunk a kelleténél. Sasuke és Naruto összebalhéztak két sráccal, akik nem hagytak nekünk békét. Így a vége az lett, hogy kipenderítettek minket a kidobók. Aztán Sasuke felhívott minket magukhoz, hogy itt fojtassuk a mulatozást. Csináltunk kaját, már amennyire sikerült... Majd kicsit nyakára hágtunk a titkos készletednek...

Karin érezte, hogy megint olyat mondott, amit nem kellett volna. Sasuke a homlokára csapott, Naruto meg csak hümmögött valamit a bekötött szájával. Itachi egy nagyot vágott Naruto fejére a méregtől, mivel az volt kéznél. Naruto ettől felnyüszített.

- A mimnek...?! Azt akarod mondani, hogy ezek az üres üvegek, az én raktáramból valók?! Van róla fogalmatok, hogy mit kapok az Akatsukisoktól, ha ez kiderül?! Ezért is külön számolunk... - Nézett gyilkos pillantással Sasukéra, majd visszafordult Karinhoz. - Folytasd!

- Hát... Izé... Sajnáljuk... Szóval, iszogattunk, és közben felmerült, hogy jó lenne valami mókás dologgal elütni az időt. Végül a vetkőzős póker mellett döntöttünk. A szabály az volt, hogy az veszít, aki először eljut odáig, hogy már csak egy ruhadarab marad rajta. De mikor a játék vége felé közeledtünk, Naruto és a barátnőm közt valahogy felmerült a kaja téma. A lány azt mondta, mennyire rühelli a rament. Naruto erre felkapta a vizet, és elkezdtek veszekedni. Mire észbe kaptunk, a csajszi összeszedte a ruháit, és elviharzott feldúlva. Naruto pedig egy üveggel leült a kanapéra duzzogni, és iszogatni, hogy milyen lány az, aki a rament nem szereti. Magára hagytuk Narutót, és Sasukéval felmentünk a szobájába, vagyis a tiédbe, mivel összekeverte azt a sajátjával... Volt ez, meg az, DE NEM AZ! - Hebegte pironkodva karin. - Utána elkezdtem fázni, és mivel nem volt kedvem lejönni keresgélni a ruháimat, Sasuke mondta, hogy a szekrényből kapjál fel valamit. Utána elaludtunk, és arra ébredtem, hogy ajtóstul rontasz a szobába, ezzel a szívbajt hozva rám. Nagyjából ennyi...

Itachi nagyon nehezen tudta visszafogni magát, hogy ne essen neki a két fiúnak. Ha nem lett volna ott Karin, valószínűleg már vér fojt volna. Ezért a két fiú most magában nagyon hálás is volt a lány jelenlétének. Karin viszont annál inkább szeretett volna máshol lenni. Bárhol, csak itt ne. Szegény Narutónak már láthatóan puklis volt a feje attól, hogy Itachi folyton fejbe vágta. Az idősebb Uchiha kioldozta a szőkét, majd prédikálni kezdett.

- És ti még kérdeztétek, hogy miért nem engedek meg nektek soha semmit! Nézzétek meg a házat! Mintha bomba robbant volna benne! Ősszel mentek először a Gimibe. Ott is így fogtok viselkedni?! Szobafogság a nyár végéig! - Tette össze a karjait Itachi.

A fiúknak elkerekedett a szeme a hallottak után. Karin meg azon izgult, hogy így akkor nem fog tudni találkozni Sasukéval. A két fiúnál végül elszakadt a cérna.

- Ezt nem teheted! Nem vagy az apánk, hogy megmond nekünk, mit tehetünk, és mit nem! Már tizenöt évesek vagyunk! Jogunk van a magánélethez! Ha pedig úgy döntöttem, hogy barátnőm lesz, abba neked nincs semmi beleszólásod! Nem fogok lemondani Karinról, csak azért, mert neked nem tetszik, amit csinálok!

- Jól mondja Sasuke! Különben is, úgy terveztük, hogy szépen eltakarítunk minden nyomot, mire hazaérsz. Ha minden jól ment volna, te semmit sem tudtál volna az egészről!

- Ha már itt tartunk, te féleszű! Miért nem állítottad be az órát, ahogy azt este kértem tőled?! - Naruto ránézett az órára.

- Nem vagyok féleszű! Beállítottam! De ahogy elnézem, mikor az a liba tegnap elviharzott, leverte az órát és az összetört. Arról viszont én nem tehetek, mivel a sötétben nem láttam rajta a sérülést. Így persze, hogy nem szólt reggel.

- Ez még mindig nem mentesít az alól, amit tettetek! Most szépen fogjátok magatokat, és rendbe teszitek a házat! - Dörrent rájuk Itachi. Naruto és Sasuke összenéztek, majd egyszerre bólintottak egymásnak.

- Itachi... El kell mondanunk valamit.

- Mi lenne az? Remélem nem azzal fogtok jönni, hogy Naruto felcsinált valakit a tudtom nélkül. Bár ezek után, már semmin sem lepődnék meg. - Naruto feje elvörösödött a méregtől, Karin jót kuncogott, Sasuke a fejét fogta.

- Honnan veszed ezt a marhaságot?! Eddig még csak nem is csókolóztam senkivel, nem hogy szexeltem volna! Nem mintha közöd lenne hozzá! Egyáltalán nem ezt akartuk mondani... Én, és Sasuke elköltözünk!

- Hogy mit csináltok...?! Na azt próbáljátok meg!

- Már egy ideje tervezzük. Csak még nem akartuk neked elmondani, mert tudtuk, miként reagálnál rá. Naruto és én is, mivel elmúltunk 15 évesek, hozzáférhetünk a saját részünkhöz a vagyonból. A papírmunkákat meg már elrendeztük a hátad mögött. A jövő héten akartuk bejelenteni neked, persze kíméletesen. De nem hagytál nekünk más választást. Elegünk van már, hogy állandóan beleszól a dolgainkba. Kedves tőled, hogy féltesz minket. Viszont te mindig mindent túlzásba viszel, meg az Akatsukis haverjaid is folyton ide járnak. Narutóval szükségünk van magánéletre. Főleg most, hogy közeledik a Gimi. Hétfőn nézünk is szépen egy zugot magunknak, amit kiveszünk. - Itachi elképedt.

- Várjatok, ezt beszéljük meg. Ne hamarkodjatok el semmit...

- Ezen már nincs mit megbeszélni, nagytesó. Már mondtuk, ezt nem egyik napról a másikra döntöttük el Sasukéval. Szépen előkészítettünk mindent. Ne félts minket, boldogulni fogunk, ahogy neked is ment, úgy nekünk is fog. - Itachi felsóhajtott.

- Hát legyen... Ha ennyire ragaszkodtok hozzá. Be kell látnom, hogy már nem vagytok gyerekek, még ha én ezt eddig nem is akartam elfogadni. Túl kedvesek vagytok a számomra, hogy elveszítselek titeket. Ezért is féltelek benneteket annyira.

- Mi is szeretünk, bátyus. De néha az idegeinkre tudsz menni. Attól, hogy külön költözünk Narutóval, még nem dől össze a világ. Nem Avarvárosból költözünk el, hogy ne láthatnánk egymást. De nekünk Narutóval ideje a saját életünket élni.

- Megértelek benneteket, de legalább az a tudat vígasztal, hogy ti együtt maradtok, és vigyáztok egymásra. Ha lehet, ne kerüljetek bajba, és ha valami van, szóljatok nyugodtan, oké?

- Persze, nagytesó, hisz mi egy család vagyunk. Ezen semmi nem változtathat.

- Sasuke, volnál szíves bemutatni rendesen a kis barátnődet. Azt hiszem, az ismerkedés nem indult valami fényesen...

- A neve Karin. Nyár elején ismertem meg a strandon. Véletlen ráestem, mikor megcsúsztam a vizes kövön. Veszekedtünk egy sort, aztán meghívtam egy fagyira engesztelésképpen, majd beszélgettünk. Kiderült róla, hogy nem olyan, mint a többi lány, akivel eddig dolgom volt, hogy amint meglátnak, a karjaimba omlanak. Azt sem tudta, hogy gazdag vagyok. Sőt, eleinte nem is érdekeltem. Ami viszont felkeltette az én érdeklődésemet, mert ilyen még nem fordult elő velem...

- Cöh... De nagyra vagy magaddal, édesem! - Vágta be a durcát Karin.

- Később oda jött Naruto is, és a nap hátralévő részét hárman töltöttük el. A nap végén elkértem a telefonszámát, azóta találkozgatunk, és jobban megismertük egymást. Én már teljesen bele voltam esve, míg ő még csak alig kezdett érdeklődést mutatni irántam. De kitartó voltam, és most már együtt vagyunk, és eszem ágában sincs lemondani róla. Karin egy igazi kincs.

- Nahát, Sasuke... Sosem gondoltam volna, hogy a nagy szívtipró öcsémnek van egy ilyen oldala is. Karin, tényleg nem mindennapi lány lehetsz, ha képes voltál ilyen érzelmeket kiváltani az öcsémből. Ahogy pedig reggel kiálltál érte, bizonyítja is Sasuke igazát, amit rólad állított az imént. Áldásom rátok.

- Micsoda...?! - Csodálkozott Naruto. - Mérjétek meg a nagytesó lázát! Biztos rosszul hallottam!

- Most te leptél meg minket, bátyus... Nem gondoltuk volna, hogy ilyen könnyen beletörődsz. Amit meg Karinról mondtál, külön köszönöm. Bevallom, attól féltem, hogy elmenekül tőlem miattad.

- Hát... Bevallom, hogy megfordult a fejemben... - Vigyorgott Karin. - De attól, amit az előbb mondott, megváltozott róla a véleményem. Mégsem olyan vészes, mint amilyennek első ránézésre tűnt.

- Igazán kedves tőled... - Fintorodott el Itachi. - De ettől függetlenül még rendet raktok!

- Igenis, nagytesó! Látod, Sasuke... Megmondtam, hogy el fogja fogadni Karint. Bevallom, én is nagyon örülök, hogy összejöttetek. Legalább végre van valaki, aki kicsit visszavesz abból a hatalmas egódból... - Vihogott a szőke. - Ráadásul, Karinnal jókat lehet szórakozni. Sokkal vidámabb a légkör, mikor együtt vagyunk mi hárman. Arról nem is szólva, milyen jól tudja oszlatni a téged vizslató lányok tömegét. - Röhögött fel Naruto.

- Hé, te...! Vegyél vissza, mert könnyen ismét a kanapén találhatod magad!- Mutatta fel az öklét Karin.

- Oké, oké, csak ne húzd fel magad. - Mondta idétlen, vihogó képet vágva  az Uzumaki.

- Már csak neked kellene kerítenünk valakit, aki egy kis értelmet ver a fejedbe. Bár ez könnyebb lenne, ha te is észrevennéd azt a sok utánad vizslató szempárt, meg a kedves gesztussal feléd közeledő lányokat. Nem csak engem néznek ám meg a csajok, Naruto. Viszont, te túl együgyű vagy észrevenni ezt.

- Komolyan mondod?! Mikor?! Kik?! Én nem emlékszem! - Kérdezte meglepődött képet vágva Naruto.

- Hát... például a strandon, mikor Karint megismertem. Ha húsz szép lány nem stírölte a felső tested, vagy a segged azon a napon, akkor egy sem. Csak te túlságosan el voltál foglalva a vízbe ugrálással a trambulinról, vagy a csúszdázással. Voltak, akik például mikor kijöttél a vízből, odaadták a törölközőjüket, hogy megszárítkozz. Vagy mikor egy egész csapat lány megkért rá, hogy állj be közéjük röplabdázni. Még azon is vitatkoztak, hogy melyikük térfelén legyél. De gondolom neked ebből semmi sem esett le. - Mondta flegmán Sasuke.

- Tényleg?! Az mind azért volt, mert tetszettem nekik?! Én nem is gondoltam volna. Azt hittem, csak egyszerűen kedvesek voltak, a másiknál meg azt, hogy azért kérnek fel, mert hiányzik egy ember a csapatukból. - Vágott csodálkozó képet a szőke.

- Egek! Hogy lehet Sasuke a barátod ennyire féleszű?! Figyelj Naruto, ha csak kedveskedni akartak volna, miért csak "NEKED" adták oda a törölközőjüket? Vagy miért pont téged, egy "FIÚT" választottak be, egy "LÁNYOKBÓL ÁLLÓ CSAPATBA", ahelyett, hogy felkértek volna egy a strandon lévő másik "LÁNYT"?! És ez csak pár példa volt a sok közül, amit nem vettél még eddig észre... - Sóhajtott fel Karin.

- Wááá! - Kiáltott fel Naruto. - Sz-Szóval... Akkor... A-Az a sok gyönyörű lány... Mind engem... - Érte el hírtelen a felismerés, csöppnyi ártatlan agyát.

- Végre leesett neki. Szép volt Karin. Bizony, Naruto. Az a sok lány, mind utánad csorgatta a nyálát, hogy egyszerűen fogalmazzak. Azt hiszem, hogy Karinnak, jobban megy ez a kerítősdi. Az előző este is jól szórakoztál azzal a lánnyal, amíg össze nem vesztél vele a hülye ramen témán.

- Hé,hé! A ramen nem hülye téma! Nekem nem is kellene olyan lány, aki nem szereti a rament! Tőlem lehet akár a világ legszebb égköve is, ha nem szereti a rament, elmehet a búsba! - Fonta össze a kezeit duzzogva.

- Jól van srácok, nekem el kell mennem, ti meg diskuráljatok csak még nyugodtan Naruto csajozási problémáiról. De előre szólok, hogy mire délután visszajövök, minden ragyogjon! Az üvegeket pedig tűntessétek el, hogy még véletlenül se lehessen megtalálni. Majd pótlom őket valahogy, mielőtt a többiek észrevennék. - Azzal Itachi elment, és a fiatalok nekiálltak rendet tenni a házban.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés