A hétvége gyorsan, és eseménymentesen telt el. Itachi már alig várta a hétfőt. Egyfolytában azon járt az esze, hogy végre megszabadulhatnak Madara láncaitól, és két kisöccsével maguk mögött tudhatják ezt a sötét korszakot. Ezen kívül azon is gondolkozott, milyen képességre tehet majd szert Pain szertartásán. A gondolatmenetéből Madara zökkentette ki.

- Itachi, délután alá kell nekem írnod pár beleegyező nyilatkozatot a javamra, miszerint átruházod rám a vállalat irányítását, és a vagyon kezelését. Megkaptam a szükséges engedélyeket, és a délelőtt folyamán még beszerzem a szükséges papírokat. Ha netán megfordulna a fejedben, hogy ellenkezel, a két kis fenti fattyúnak nem garantálhatom a testi épségét. Ugye érted, mire célzok? Még valami... Időben gyere haza.

- Értettem, bácsikám...

Madara gúnyosan elmosolyodott. Itachi pedig fel tudott volna robbanni a dühtől. Legszívesebben most rögtön nekiesett volna a bácsikájának, és kitekerte volna a nyakát. De tudta jól, hogy jelen helyzetében esélye sem lenne Madara ellen. Most minden bizodalma Painben volt, és a többiekben. Itachi mérgesen elpanaszolta Painnek, és a többieknek, amit Madara közölt vele. A csapatból volt akik nyugodtnak látszódtak, egyesek felháborodtak a hallottakon. Itachi szomorú, kérdő arccal nézett Painre, hogy most mihez kezdjen...

- Ne aggódj, Itachi. Megoldjuk. Azt hiszem, már tudom is, mit fogunk csinálni. Előrébb hozzuk a szertartást. El fogunk lógni, ha vége ennek az órának. Holnap majd kitalálunk valami mesét, amivel kimagyarázhatjuk magunkat. Mint azt már mondtam, mi már összetartozunk, nem hagyunk cserben.

 - Ja. Számíthatsz ránk, haver! Szétrúgjuk a fickó seggét! - Itachi megkönnyebbülten elmosolyodott. Hálás volt a többieknek.

- Köszönöm, srácok.

- Nincs mit megköszönnöd. Bármelyikünkért megtennénk.

Szünetben mind a tízen ellógtak. Majd Pain házában megkezdték a szertartást. Pain egy furcsa mágikus kört rajzolt a szoba közepére, amiben egy kerek asztal volt, rajta kilenc pohárral. Elmormolt valami varázsigét, amitől a kör kéken elkezdett világítani, majd a poharakba furcsa kék folyadékot töltött, és minden pohárba hozzáadott egy cseppet a véréből is.

- Lépjetek be a körbe, és igyátok ki a pohár tartalmát.

A többiek szó nélkül engedelmeskedtek Pain utasításainak. Mikor minden pohár kiürült, Pain még elmormolt valamit, amitől az ő, és mindenki testéből kék fénycsóva tőrt elő, majd lassan elhalványult, és a fények megszűntek a mágikus kör pedig eltűnt.

- A szertartás sikeresen lezajlott. Most körbemegyek, és elárulom, hogy ki milyen képességre tett szert. - Pain körbeindult, egyesével megfogta mindegyikük fejét, és felsorolta ki milyen képesség birtokába jutott. - Kisame, te a kardoddal, ha megvágsz egy különleges képességgel rendelkező személyt, vagy tárgyat, képes vagy elszívni annak erejét, ezáltal legyengítve azt. Azzal az erővel, amit elszívsz, képes vagy regenerálni a sérüléseidet, és még képes vagy a víz alatt lélegezni. Deidara, te képes vagy a földből robbanó anyagot készíteni. Kakuzu, te a testedet tudod kőkeménnyé megszilárdítani, valamint nyújtani. Hidan, te mások vérét felhasználva, meg tudod bénítani a kiszemelt célpontodat egy bizonyos ideig, és érzéketlen vagy a fájdalomra. Zetsu, te képes vagy egybeolvadni dolgokkal, ezáltal könnyen közlekedhetsz bárhova észrevétlenül. Sasori, a tested mérget termel, amit te döntöd el, mikor használsz, valamint képes vagy irányítani dolgokat láthatatlan fonallal, amit az ujjadból bocsátasz ki. Tobi, te képes vagy átengedni magadon dolgokat, és átcsusszanni azokon, valamint a jobb szemednek a segítségével fel tudsz bukkanni bárhol... A teleportáláshoz hasonlítanám a dolgot. - Hidanban egy kicsit felment a pumpa.

- Mi az, hogy pont ez a nyomorék kapta eddig a legjobb képességet? - Pain gyilkos pillantást vetett Hidanra, majd kinyújtotta felé a kezét.

- Mindenható Lökés! - Hidan mire észbe kaphatott volna, már be is volt épülve a falba. A többiek, akik eddig még féltékenyek voltak valamelyik társukra, jobbnak látták kussolni. Majd Hidan csak ennyit nyöszörgött:

- Oké... Befogom... Folytasd.

- A képességeket nem én alakítom. Egyénenként változik, hogy ki milyen képesség birtokába jut. Hol is tartottam? Ja igen... Konan, te képes vagy alakítani, és irányítani a papírt, valamint te magad is azzá tudsz válni. Itachi... Te gyors, és erős vagy, valamint képes vagy a szemeddel fekete lángot gyújtani, manipulálni gyenge akaratú embereket, és egy különös védőpajzsot képezni magad köré.

Miután Pain mindenkinek elmondta, hogy mire képes, kiosztott egy fekete köpenyt, vörös felhőmintákkal, és azt mondta:

- Mostantól mindenkinek kötelező ezt viselnie. Kijelentem, hogy ezennel megalakult az Akatsuki.

- Remek! Ilyen képességek birtokában már... Pain, kérlek, indulnunk kell! Nem sok időnk maradt... Hamarosan lejár az idő, amit Madara szabott, és akkor a fiúk nagy veszélybe kerülnek. Muszáj időben ott lennem!

- Ne aggódj, Itachi. Tobi majd megoldja.

- Én...?! Vezér mond mit? Tobi nem érteni? - Pain fel sem vette Tobi értelmetlen, hülye kérdését. Utasította a többieket, hogy érintsék meg a maszkost.

- Tobi. Ugye tudod, hogy hol lakik Itachi?

- Persze. De még mindig nem értem, hogy mit akarsz ezzel?

- Gondolj Itachi házára, és arra, hogy oda akarsz kerülni... Te fogsz minket eljuttatni oda.

- Óh! Értem már! A képességemmel oda tudlak vinni titeket...

- Vágja... Hmm. - Néhány pillanat múlva a társaság, már Madara háza előtt találta magát. Itachi reménykedett, hogy nem érkeztek túl későn...

***

Benn a házában:

Madara egyre türelmetlenebb kezdett lenni. Már a fiúkat is leültette, egy a falhoz közeli díványra, akik halálra voltak rémülve. Madarán a harci páncélzata is rajta volt, kezében a két megszokott fegyverét szorongatta.

- Erősen imádkozzatok, fiúk, hogy a bátyátok öt percen belül itt legyen, különben még ő maga sem fog rátok ismerni. - A két kisgyerek egymásba karolva szipogott a félelemtől. Madara már épp indult volna feléjük, mikor hangos dörrenéssel az ajtó bevágódott, és az Madara mellet süvített el a szemközti falnak.

- Kopp, kopp! Remélem nem zavarunk?

- Kezdődhet a buli! Megjött az Akatsuki! Jíííhááá...!

- Hidan! Vegyél vissza! - Szólt rá Pain.

- Ti meg, kik vagytok? Mit kerestek a házamban? Itachi, kik ezek? Mit jelentsen ez?

- Először is... Ez Itachi háza. Másodszor... Mi vagyunk az Akatsuki! - Javította ki Pain.

- Bizony, tata! Most pedig, Itachi kérésére szét fogjuk rúgni a seggedet... Heee...? - Csodálkozott el Hidan. - Nézzétek már! A fószer úgy néz ki ezzel a hajjal, mint valami sündisznó! - Fakadt ki Hidan a röhögéstől, majd egy éles tárgyat érzett keresztül hatolni a mellkasán. Ugyanis Madara egy gyors mozdulattal Hidan előtt termett, és keresztülszúrta a kardjával a fiút, aki látszólag fel sem vette a dolgot.

- Háh! Ez egyáltalán nem fájt! Most én jövök! - Hidan egy rúgással taszított el magától a meglepődött férfit.

- Hidan, te vadbarom! Attól, hogy nem érzed a fájdalmat, még komolyan megsérülhetsz. Egy szóval sem mondtam, hogy halhatatlan vagy. Azonnal gyere ide! Majd én rendbe teszlek...

- Jókor szólsz, baszd meg!

- Srácok... Madara az enyém! Ti figyeljetek Sasukéra és Narutóra.

- Rendben van, Itachi, de ne feledd, csak most kerültél birtokába a képességeidnek. Még nem tudod tökéletesen használni őket. Meg kell szoknod, és gyakorolnod is kell.

- Akkor itt a remek alkalom egy kis gyakorlásra! Készülj, Madara!

Voltak páran, akik csalódottan elvonultak a konyhába kaja után kutatni, mivel nem vehetnek részt a harcban. A többiek ott maradtak figyelni a kibontakozó párharcot, Konan pedig a két gyerekre vigyázott. Madara éktelen haragra gerjedt, és mint egy sebzett vadkan, nekirontott Itachinak. Painék figyelték az eseményeket.

- Ezért az életeddel fizetsz, Itachi! Megöllek téged, és azt a két fattyút, majd a dilettáns barátaidról is gondoskodom, ahogy annak idején a szüleiddel is tettem, meg a két másik szerencsétlennel! - Itachi a kardjával hárította az erőteljes csapást, a két penge egymáson csikorgott. Madara és Itachi, farkasszemet néztek egymással.

- Hogy értetted azt, hogy ahogy a szüleinkkel is tetted?

- Én rendeztem úgy, hogy balesetet szenvedjenek. Persze arra nem számítottam, hogy ti túlélitek... viszont azután már túl bajos lett volna megszabadulni tőletek anélkül, hogy gyanúba ne keverném magam. Inkább magamhoz vettelek titeket, az Uzumaki kölyökkel együtt, hogy minden az enyém lehessen.

Madara gúnyos mosolyra húzta a száját, Itachinak pedig könnybe lábadtak a szemei. Kezdett úrrá lenni rajta a gyűlölet, amit Madara iránt érzett. Leírhatatlan fájdalom mardosta a szívét, majd egy piros aura kezdett el kirajzolódni Itachi körül, ami úgy vonta őt körbe, mint egy védelmező pajzs. Az aura oldalából egy csontos kéz kezdett kialakulni, ami egy erőteljes csapással találta el Madarát, aki ettől átrepült a szobán, és nekivágódott a falnak. Madara vért köhögött fel, majd feltápászkodott. Pár Akatsukis tag meglepően szólt hozzá az eseményhez.

- Aszta kurva...! Ez nagyon ott volt!

- Szépen betalált. A csóka nyekkent is rendesen.

- Nem lettem volna az ürge helyében... De mi volt ez? Hmm.

- Szép volt, Itachi. A gyűlöletednek hála, sikerült használnod az egyik különleges képességedet. Srácok, ez Itachi legerősebb fegyvere...  A Susanoo. - A robajra Tobi és Zetsu is előkerültek a konyhából, kiknek kezük tele volt kajával.

- Mi a franc volt ez a nagy robaj? Heee...? - Nézett körbe a maszkos. - Azt hiszem... A házra ráfér majd egy tatarozás.

- Műsoros vacsora, jobb nem is lehetne!

- Ti mekkora barmok vagytok! Ilyenkor zabálni?! - Zsörtölődött Hidan.

- Ne csak álljatok ott, hanem passzoljatok le nekünk is egy kis rágcsát! - Szólt rájuk Kisame. - Madara letörölte szája széléről a vért, majd Itachira nézett, és az őt körülvevő furcsa védőpajzsra.

- Igazán lenyűgöző kis játékszered van, de nekem is van egy-két trükk még a tarsolyomban. - A férfi felkapta a legyezőjét, és nekivágta a fiút körülvevő pajzsnak, ami ettől szertefoszlott. Itachi és a többiek ledöbbentek. Madara ezt kihasználva ismét megindult a fiú felé.

- Ez lehetetlen! Hogy voltál képes hatástalanítani Itachi technikáját?! Az a legyező biztos, hogy nem hétköznapi... Csakis egy mágikus tárgy lehet. Igazam van? Hogy tettél rá szert?! - Kérdezte a Varázsló.

- Semmi közöd hozzá, kis ficsúr! Mondjuk úgy, hogy megvannak a kapcsolataim. - Madara már majdnem elérte Itachit, aki most teljesen védtelen volt.

- A francba! Ez így nem lesz jó! Itachi, sajnálom... de közbe kell lépnem. - Pain célba vette Madara legyezőjét, megpróbálta azt magához húzni a féri kezéből.

- Mindenség Vonzása! - Ám a legyező nem mozdult Madara kezéből, aki tovább közeledett Itachi felé. Pain nagyon meg volt lepődve. A többiekhez fordult, majd így kiáltott:

- Bármi áron, de el kell vennünk tőle azt a legyezőt! Képes megszüntetni, és ellenállni mindenfajta különleges erőnek! Cselekednünk kell, különben Itachiból fasírt sem marad!

- Majd én megoldom! - Szólt közbe lelkesen Tobi

- Tobi, ne csináld! Rád is ugyanúgy hatással van! - Pain már későn szólt. Tobi, Madara előtt termett, és megpróbálta elvenni tőle a legyezőt.

A férfi játszi könnyedséggel gázolt át a szerencsétlen maszkos fiún, kinek eltört pár bordája a csapástól. Tobi ekkor fogta fel, hogy Pain mire akarta figyelmeztetni. A legyező képessége miatt, képtelen volt átengedni magán annak csapását. Ezután a többiek nekitámadtak Madarának, aki egyiküket a másik után, mind a padlóra küldte. Ekkor történt valami, amire senki sem számított... Kisame kardja, mikor érintkezett a legyezővel, rezonálni kezdtek egymással. A kard próbálta elszívni a legyezőből a különleges erőt, a legyező is ugyan így viselkedett. Egymás erejét próbálták semlegesíteni, így patthelyzet alakult ki. Pain felismerve a lehetőséget, nem tétovázva cselekedett. Egy lökéssel nekivágta Madarát a falnak, aki még esés közben elejtette a legyezőt. A férfi a szoba túloldalán ért földet, Konan, Naruto, és Sasuke közelében. Ahogy feltápászkodott, meglátta a két kölyköt, majd Itachira nézett, és elöntötte a férfit a harag. Madara villámgyorsan megindult a két kicsi felé.

- A gyerekeket akarja! Konan, állítsd meg! - Kiáltott a lánynak Pain.

- Nem hagytál más választást, Itachi! A szemed láttára fogom kibelezni a két vakarcsot!

Madarának könnyen sikerült ártalmatlanná tennie Konant, aki egy vágással az oldalán zuhant eszméletlenül a földre. A két kisfiú ott kuporgott a sarokba könnyes szemekkel, egymásba kapaszkodva, Itachi nevét kiáltozva.

- Most végre megszabadulok tőletek, mindig is csak a gond volt veletek!

- Kérem, ne bántson minket! - Mondta kórusban a két gyermek, de a férfit nem hatotta meg a két kisfiú könyörgése.

Madara már épp lesújtani készült kardjával a gyerekekre, mikor Itachinak elkezdett vér folyni a szeméből. Olyan volt, mintha véres könnyeket hullajtott volna. Hírtelen fekete lángok borították el Madara testét, aki ettől felkiáltott, és kapálózni kezdett.

- Hihetetlen! Mi történt?! A pasas spontán lángra kapott?! Hmm.

- Ez Itachi másik különleges képessége... Az Amaterasu. Nem hiszem el, hogy máris használni tudta... Mindenki meneküljön ki a házból, azonnal! A lángokhoz pedig senki ne érjen hozzá! Tobi, te menj Konan-ért és a gyerekekért! Vidd őket biztonságos helyre!

- Oké, főnök!

Tobi megjelent a két fiú előtt, és el teleportálta magukat Pain házába, Konannal együtt. Madara üvöltött a fájdalomtól, eszét vesztve rohangált, forgolódott, és dobálta magát ide-oda a házban, hogy próbálja elojtani a fekete lángokat. A többiek sikeresen kimenekültek az addigra már lángoló épületből. Egy darabig még lehetett hallani Madara kiáltásait, majd csak a tűz ropogása, és a ház düledezése hallatszott. Itachi hosszú idő óta, először érzett megkönnyebbülést. Csak ennyit szólt az égő házat nézve:

- Vége van...

- Remélem, volt biztosításod,Itachi.

- Kakuzu, te mekkora egy farok vagy! Mindig csak az a rohadt pénz...!

- Most mi van? Ez egy teljesen normális kérdés volt! Van, akinek igenis számítanak az anyagiak, és egy ilyen ház nem két fillér!

- Fejezzétek be...! Itachi, induljunk. Még el kell látnom Konan sérülését, neked pedig gondoskodnod kell Sasukéról és Narutóról. Sajnálom, ami a házzal történt. Nem számítottam rá, hogy Madara ekkora gondot fog jelenteni.

- Semmi baj, Pain. A lényeg, hogy bosszút álltam. A ház miatt meg ne törd magad. Úgyis el akartunk költözni egy másik házba a fiúkkal.

- Akkor tiszta haszon! Minden jó, ha a vége jó! Hmm.

- Befognád a pofád, Deidara! Lehetnél egy kicsit tapintatosabb is. - Szólt rá a szöszire Hidan.

- Oké, igazad van. Hmm.

Később Konan sérüléseit Pain meggyógyította, majd módosította Naruto és Sasuke emlékeit az éjszakáról. A rendőrségnek Itachi azt mondta, hogy a tüzet minden bizonnyal részeg nagybácsikájuk okozhatta. Itachi és a két fiú beköltöztek egy szép házba a Gimnázium közelében. Néhány évig együtt éltek, míg a két srác már nagyobb nem lett, és kezdték kicsit kényelmetlenül érezni magukat, hogy nincs saját magánéletük a házban. Ugyanis Itachi folyton atyáskodott felettük, és sok dolgukba beleszólt. Túlságosan féltette őket mindentől, és még az Akatsukis tagok is sokszor jártak hozzájuk, ezért a fiúk a különköltözést tervezgették Itachi tudta nélkül...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés