Késő délutánra az árvaházban minden készen állt Sakura ünnepségéhez, amit az épület mögötti hátsó udvaron tartottak a folyó közelében. Meglepő módon, ma egyetlen lány sem gonoszkodott Sakurával. Örültek neki, hogy megszabadulnak tőle és végre nem csak rá fog figyelni mindenki. A fiúk táborában viszont annál nagyobb volt a bánat. Látszólag csak Kabuto maradt közömbös. Végül megjelent Sakura, aki ma különösen csinos volt, és elkezdődött az ünnepség. A lányok álszent módon köszöntötték fel és kedveskedni próbáltak neki, mintha mindig is a barátai lettek volna. Pedig csak jókedvűek voltak, mert végre megszabadulnak Sakurától, így ezáltal több esélyük lesz elnyerni a fiúk figyelmét. Persze Sakura végig tudta, hogy csak az álszentet játsszák előtte, de most még kivételesen ennek is örült, így legalább az utolsó napját gond nélkül töltheti el az árvaházba és kiélvezheti a születésnapját. A fiúk is elég kedvesek voltak vele, egyik sem próbált meg erőszakoskodni. Többel még táncolt is, amit persze a többi lány nem nézett jó szemmel. Egyedül Kabutót nem lehetett látni egész nap, a többieknek fel sem tűnt a hiánya.

 Időközben leszállt az este, a többiek lassan kezdtek visszaszállingózni az épületbe. Már csak néhányan maradtak kint Sakurát is beleértve.

- Sakura, nem jössz be te is velünk? Már elég késő van.

- Nem, én még maradnék egy kicsit. Szeretném nézni a csillagokat. De ti menjetek nyugodtan. Majd később bemegyek én is.

- Rendben, szia.

Sakura egyedül sétálgatott, egészen máshol jártak a gondolatai. Észre sem vette, hogy mennyire eltávolodott az intézettől, míg végül a folyóparton kötött ki és a víz csobogása zökkentette vissza a valóságba. Az égbolton egyetlen felhő sem volt, tisztán látszódtak a csillagok, a hold is szépen világított. Sakura úgy érezte, ez volt élete eddigi legjobb napja. Leült a fűbe a parton, és a csillagokat bámulta. Nem sejthette, hogy egész végig figyelte valaki a homályból.

 - Annyira jó volt ez a nap. Bárcsak ezen túl is minden napom ilyen jól telne. - Ekkor valaki hírtelen megragadta hátulról és elkapta a nyakát. Sakura tehetetlen helyzetbe került. Nem tudott kiszabadulni a szorításból, hiába próbálkozott és ismerős hangot hallott suttogni a fülébe.

- Hiányoztam, édes...? Előre szólok, felesleges kiabálnod. Ilyen távolságból úgysem hallanának meg. Azon kívül... senki sincs kint rajtunk kívül. Kettesben vagyunk, csak te... és én.

- Kabuto?! Te beteg állat! Mi a fenét akarsz tőlem?! Azonnal engedj el! - Kabuto egy szikét vett elő, és Sakura nyakához szorította.

- Tényleg azt hitted, kicsi Sakura, hogy csak úgy leléphetsz innen anélkül, hogy előtte legalább egyszer ne tölthetném ki rajtad a kedvemet. Mindig is tudtam, hogy egy nap majd magamévá teszlek téged. Bár nem egészen így képzeltem... várni akartam vele, míg legalább tizenhat nem leszel. De hát ugye semmisem úgy megy, ahogy azt az ember eltervezi... Két választásod van. Csinálhatjuk úgy, hogy kevésbé fájjon, vagy fájdalmasan. Melyiket választod? Mind kettőnknek egyszerűbb volna, ha csak simán hagynád magad. Így te is előbb túl lennél rajta.

Sakura halálra volt rémülve. Kettesben volt ezzel a mocsokkal, aki épp arra készül, hogy megerőszakolja őt. Arra pedig nincs sok esély, hogy bárki is megmenthetné a jelenlegi helyzetből. A következő futott át a fejében:

"Nem hiszem el, hogy ez is velem történik! Mikor már azt hittem, hogy sínre kerül az életem és most már semmi rossz sem történhet... Egy napnyira voltam a boldogságtól! Miért kellett megint egy újabb szörnyűségnek történnie?! Valaki, kérem, segítsen..." - Arról ne is álmodj, te kis pápaszemes nyomorék! Sosem kapsz meg engem! Inkább meghalok, de nem hagyom magam! Szét fogom rúgni a tökeidet, te perverz állat! - Sakura megpróbált kikerülni Kabuto szorításából, de nem sikerült neki, mindennek a tetejébe, a kapálódzásának köszönhetően, a szike több helyen is vérző sebet ejtett a nyakán.

- Vagy úgy! Szóval a nehezebb utat választod? Se baj, így csak még jobban felizgatsz. Ma éjjel rajtad fogom kiélni magam... Nahát... Mit látnak szemeim? Hisz te vérzel. Látod, látod. Ez az eredménye, ha ellenállsz. Tudod... Mindig is kíváncsi voltam, hogy vajon milyen íze lehet a vérednek... - Kabuto még szorosabban megragadta, és végignyalta Sakura véres nyakát. Majd miután megízlelte Sakura vérét, a nyelvével körbenyalta a szája széleit. - Hmmm... Igazán ízletes és meleg a véred. Ne aggódj, nem mélyek a sebeid. De ha továbbra is ellenkezel, nem garantálhatom, hogy nem fogsz súlyosabb sérüléseket szerezni. - Kabuto elkezdte erőszakkal levagdosni Sakura ruháit, aki kétségbeesetten próbált ellenállni és megállás nélkül kiabált és sikítozott.

- Neeee...! Segítség...! Valaki...! Hagyd abba...! Nem akarom...! Eressz el...! Valaki segítsen, könyörgöm...!

Kabutóban egyre hevesebben égett a vágy, minél előbb magáévá akarta tenni a lányt. Sakurának a felsőjéből már nem sok maradt, a ruhája teljesen darabokra volt szabdalva. Sakura több sebből is vérzett, amit a kapálózásai során szerzett a szikétől. Mikor már a mellei is kilátszódtak, Kabuto jól megmarkolta az egyiket, a másikra meg az ajkait tapasztotta és elkezdte szívogatni. Az cseppet sem zavarta, hogy Sakura teste egyre inkább vérben ázott, ahogy a rajta logó ruhafoszlányok is. Sakura egyre csak kiáltozott, és próbálta magát kiszabadítani Kabuto karmai közül, de nem sok sikerrel. Kabuto pedig egyre jobban kezdte elveszteni a fejét, annyira elvakította a vágy.

- Minden hiába, édes! Inkább lazíts. Ha így folytatod, a végén még vérveszteségben fogsz meghalni. Miért állsz még mindig ellen?!

- Te beteg, pszichopata perverz állat! Megöllek! Ki foglak nyírni!

- Próbálkozz csak, édesem, próbálkozz! Én annál jobban beindulok! - Kabuto keze elkezdett lefelé vándorolni Sakura alsóneműje irányába. Szépen lassan próbálta becsúsztatni ujjait a lány intim régiójához.

Sakura érezte, hogy Kabuto egyik keze, egyre inkább közeledett a lábai közé. Azonban arra is ráeszmélt, hogy valamelyest gyengült a szorítása. Egy kézzel a fiú már nem volt képes olyan erősen szorítani őt, hogy sakkban tartsa. Sakura élt a kínálkozó lehetőséggel. Sikerült neki kiszabadulnia Kabuto szorításából, és egy jól irányzott lábmozdulattal tökön rúgta a pápaszemest, aki a földre rogyott.

Ám Sakura ezért a próbálkozásért hatalmas árat fizetett. Mikor kiverekedte magát a szorításból, egy hosszú, mély vágást szenvedett el a szikétől, végig a mellkasán. A sebből csúnyán dőlt a vér, és a fájdalomtól Sakura is a földre rogyott. Kabuto viszont kezdett feltápászkodni.

- Te kis ribanc! Most nézd meg magad! Kellett ez neked?! Ezt érted el a makacsságoddal! Megérte?! - Sakurának hatalmas fájdalmai voltak, rengeteg kisebb-nagyobb sebből vérzett. A ruháiból sem marad sok. Lassan az ájulás környékezte a vérveszteségtől.

- Ha ismét meg kéne tennem, újra megcsinálnám... Akár ezerszer is! Inkább választom a halált, mint sem, hogy megkapj engem! - Kabuto éktelen haragra gerjedt. Sakura nagyon felbőszítette.

- Ha ennyire meg akarsz halni, ám legyen! Rajtam ne múljon! Megöllek, majd meggyalázom az élettelen testedet! Azután a hulládat egyszerűen bedobom a folyóba. Soha senki sem fog rájönni, hogy mi is történt. Most pedig készülj! Elvágom a kis torkincádat!

Sakura úgy érezte, elérkezett számár a vég. Minden reményét elvesztette. A halál küszöbén állt, már a látása is homályos volt és Kabuto épp készült megadni neki a végső vágást... Ám ekkor Sakura teste felragyogott és felemelkedett a földről. Rózsaszín és fekete árnyalatban váltakozó aura vette őt körbe, szeme pedig vörösen felizzott. (Sakura tizennégy éve, pont ebben a percben született meg.) Kabuto a látványtól hátrahőkölt és teljesen ledermedt a félelemtől. Sakura vörösen izzó szemeivel belenézett Kabutóéba, akit ennek hatására egy vékonyan beborító rózsaszín aura vett körbe. A fiú megbénult az aurától, ami körbevette a testét és képtelen volt megmozdulni.

- Mi... Mi vagy te...? Szörnyeteg! - Kiáltott a rémült fiú.

Sakura elindult Kabuto felé, útközben felvette a szikét, amit a fiú ejtett el. Megkerülte a pápaszemest, megragadta a hajánál fogva és hátrahúzta a fejét, majd odahajolt a füléhez és belesuttogott.

- Szóval... Hogy is mondtad? Megölsz...? Elvágod a kis torkincámat...? Azután a hullámat egyszerűen behajítod a folyóba...?

- Mit... Mit műveltél velem...? Mi vagy te?! - Sakura gonosz mosolyra húzta a száját.

- Én a te legrosszabb rémálmod vagyok! - Azzal egy hirtelen mozdulattal elvágta Kabuto torkát, akinek a nyakából dőlni kezdett a vér.

Sakura szája úgy rátapadt a fiú nyakára, mint egy vámpír az áldozatára, és elkezdett inni Kabuto véréből. Sakura körül az aura még jobban felragyogott, a testén pedig furcsa izzó szimbólumok jelentek meg. A sebei kezdtek begyógyulni, és a ruhája szakadt darabjai is lassan összeálltak. Érezte, hogy testébe visszatér az élet.

Hamarosan olyan állapotban volt, mintha a fiú hozzá sem ért volna. Még a ruhái is teljesen épek voltak. Kabuto hamarosan elvérzett, az élettelen testét pedig Sakura a folyóba hajította, utána a lány kinyújtotta a kezeit a föld felé, ami felragyogott és eltűnt minden vérnyom a talajról. Miután végzett, Sakura visszaindult az intézet felé. Már a hátsó udvaron járt, mikor elmúlt a körülötte lévő aura és a szeme is visszanyerte eredeti zöld színét. Hírtelen összeesett és csak annyi ereje maradt, hogy felhúzza magát egy közeli padra, majd elájult.

***

Másnap reggel az igazgatónő keltegette Sakurát. Már agyba-főbe keresték, mivel eljöttek érte az ügyintézők, hogy elvigyék és mindent elrendezzenek vele kapcsolatban. Rajta kívül természetesen még Kabutót is többen hiányolták.

- Sakura...! Sakura...! Ébredj! Jöttek érted!

- Mmmm... Igazgatónő... Hány óra van?

- Jaj, te lány! Így elnyomott az álom? Néhányan mondták, hogy utoljára kint láttak és a csillagokat nézted. Bizonyára bealudtál. Siess, hozd le a szobádból a holmidat. Jött érted néhány úr, hogy az új otthonodba kísérjenek. Jut eszembe... Nem láttad véletlenül Kabutót? Tegnap óta nem látták. Senki nem tud róla semmit. - Most Sakura hírtelen holt sápadt lett, de válaszolt a kérdésre.

- Nem, igazgatónő.... Én sem láttam őt...

- Értem... Most siess! Már így is sokat vártak rád.

Sakura felpattant és megindult a szobája felé. Útközben próbálta felidézni, hogy mi is történt vele tegnap este pontosan. Arra emlékezett utoljára, hogy Kabuto megpróbálta őt megerőszakolni, majd mikor ellenállt neki, meg akarta ölni és már a halál küszöbén táncolt. Az viszont sehogy sem jutott eszébe, hogy mi történt azután. Majd arra gondolt, hogy ez az egész csupán biztos egy rossz, nagyon valósághű álom volt csupán. Hisz sehol egy vágás, vagy seb, és a ruhája is tökéletesen érintetlen.

Pár percen belül már lent is volt a kevés holmijával, amiket már tegnap összepakolt. Illedelmesen elköszönt az igazgatónőtől és a személyzettől, majd az urak kíséretében elhagyta az árvaházat. Aznap elrendezték Sakurának a maradék teendőit, majd elmagyaráztak neki minden, amiről tudnia kell az önálló élethez. Délutánra már a saját kastélyában találta magát, amit a szülei hagytak rá. Megkérdezték, hogy nem e tart igényt a továbbiakban is a gondnokok szolgálataira, de a lány illedelmesen visszautasította. Azt mondta, hogy köszöni, de boldogulni fog egyedül is.

***

A Haruno kastélyban:

Sakura először nem győzött ámulni a pompás helységeken, nem tudott betelni a látvánnyal. Olyan volt, mint egy kisgyermek, aki beszabadult az elvarázsolt kastélyba. Aztán eszébe jutott, amit anyja végrendeletében olvasott és elfogta a kíváncsiság. Már alig várta, hogy magára hagyják és megnézhesse azt a bizonyos tükröt.

Miután végre egyedül maradt, rohant fel egyenesen a megadott szobába, ahol tényleg ott volt egy tükör. Közelebb lépett hozzá, majd megérintette. A tükör rózsaszínben felizzott, majd egy kis mélyedés jelent meg a tükör belsejében, benne egy levéllel. Sakura ijedten és hitetlenkedve pislogott, majd erőt vett magán és kivette a levelet, majd elkezdte olvasni.

"Drága Sakura. Bocsáss meg, hogy neked kellett rátalálnod erre a levélre. De nem kockáztathattam, hogy idegen kezébe kerüljön. Nagyon figyelj arra, amit most elmondok neked. Minden, amit ebben a levélbe olvasol, az igaz. Te egy Sötét Boszorkány vagy, az én lányom. Halálom előtt átadtam neked minden hatalmamat, aminek a tizennegyedik születésnapod alkalmával kerültél a birtokába. Ezzel kapcsolatban van egy fontos dolog, amiről feltétlenül tudnod kell. Az erő, ami felébredt, saját akarattal is rendelkezik. Amint alkalma adódik rá, próbálja átvenni a tudatod felett az irányítást. Az erő megpróbál uralkodni rajtad. Olyankor te magad sem tudod, mit cselekszel, és képtelen vagy irányítani a tetteidet. Valamint, ha visszanyered az eszméleted, nem emlékszel semmire az egészből. A legfontosabb és egyben első lépés az lesz, hogy irányításod alá vond a saját erőd és meg tanuld azt tökéletesen uralni. Amint ez sikerül, az erő szinkronba kerül a testeddel, és végleg eggyé válik veled. Én is keresztülmentem ezen a te korodban. De ne aggódj. A segítségedre leszek. Pontosan leírtam, hogy mit kell tenned. Ha sikerül magadévá tenni az erőt, akkor használhatod, amikor csak akarod, és arra, amire akarod. Szinte nem lesz lehetetlen a számodra, és mindent elérhetsz, amire valaha is vágytál. A padláson találsz egy hatalmas tükröt. Ha azt megérinted, átkerülsz a kastély titkos kamrájába. Ott találod minden útmutatásomat, feljegyzéseimet, eszközeimet, könyveimet és a veszélyekre való figyelmeztetéseimet is. Azokból mindent megtudhatsz és elsajátíthatsz. Egy éven belül akkora hatalomra tehetsz szert, amiről mások álmodni sem mernek. Később majd választhatsz magad mellé két szolgát is, akikkel majd megoszthatod az erőd egy részét. A tizennyolcadik születésnapodon pedig, felélednek a saját képességeid is, amik hozzáadódnak a jelenlegihez, így még jobban megnövelve az erődet. Akkora már tényleg te leszel a leghatalmasabb ezen a földön. Remélem boldog életed lesz, és mindent elérsz, amire csak vágysz. Elsőre elég lesz ennyit tudnod, a többi benned felmerülő kérdésedre a kamrában találsz választ. Csókol, a te szerető anyád."

Sakura először teljesen összezavarodott, majd meg is ijedt. Időbe telt mire feldolgozta ezt az egészet. Pár nap múlva összeszedte a bátorságát és felkereste anyja kamráját. A kamra tele volt iratokkal, könyvekkel, eszközökkel, üstökkel, felcímkézett üvegcsékkel, bennük mindenféle színben pompázó folyadékkal. A kamrában több kérdésére is választ talált, majd elgondolkodott eddigi életén...

"Végül is, ha úgy vesszük, eddig nyomorúságos életem volt. Folyton csak piszkáltak, csúfoltak, megvertek és kihasználtak. Gyönge voltam és nem tudtam megvédeni magam. A kedvességemmel sem mentem semmire. De ha sikerül ezt az erőt a magamévá tennem, minden megváltozhat. Fordíthatok, sőt alakíthatom a saját életem sorsát. Akkor többé senki sem árthat, vagy okozhat nekem fájdalmat, mint például Kabuto tette... Rá visszatérve, amit az anyám említett az erőmről... Azt hiszem, lehet, hogy megöltem Kabutót. Ha igazat mondott anyám az erőmmel kapcsolatban, akkor azért nem emlékezhetek az aznap esti történtekre, mert akkor kerülhettem birtokába a képességeimnek és azok átvették felettem az irányítás. Ez megmagyarázná, hogyan is kerültem épségben vissza az intézet hátsó udvarára. Hm... Egy olyan féregért, mint Kabuto, nem is kár. Senkinek sem fog hiányozni. Még szívességet is tettem a világnak azzal, hogy megszabadultam tőle. Az a perverz disznó, meg akart erőszakolni! Azt kapta, amit megérdemelt! Ideje, hogy a saját kezembe vegyem a sorsomat, és jobbá tegyem az életemet."

Sakura úgy tett, ahogy az anyja javasolta. Egy álló évig szorgalmasan tanult és keményen gyakorolt a kamrában. Az összes szabadidejét szinte csak ott töltötte. Minden fellelhető dolgot, amit anyja hátrahagyott számára, megtanult. Végül már tökéletesen tudta irányítani az erejét és sok mindenre képes is volt. Mikor már úgy érezte, hogy mindent elsajátított, tizenöt évesen elhatározta, hogy beiratkozik az Avarvárosi Kapcsolatképző Gimnáziumba. Már alig várta, hogy a tanév kezdetét vegye...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés