Narutoval már kezdtünk egyre jobban idegesebbek lenni. Kíváncsi voltam, hogy mi lehet a történet igaza valójában. Mármint, ha ez az igazság. Ki tudja. Hogy miért is hasonlítok annyira, arra a lányra, és hogy hogyan kerültem ide?

Akae viszont egyáltalán nem sietett azzal, hogy beavasson minket a történetbe, méginkább csak húzta az időt. A gyertyával bajlódott, és azt nézte. Hirtelen kezdett el besötétedni, és a szél is felkelt odakint. A fák süvítettek, az ég hangosan megdörrent. Nem is kellet sok idő, elég volt egy-két perc és hatalmas vihar kerekedet Óziban. Az anyóka még mindig a gyertyát nézte, majd hirtelen felemelte a fejét és engem kezdett el nézni. Eléggé ijesztően. Reméltem, hogy nem akar sokáig így bámulni.

-          Rendben van. – Szólalt meg percekkel később. Ideje! – Akkor elárulom nektek az igazat. Kevesen tudják, hogy mi is történt akkoriban. Szóval, az egész évekkel ezelőtt történt. Valójában hatvan éve már ennek. Tadayoshi bölcs uralkodó volt, mégis meggondolatlan, és durva ember. Mikor a lánya betöltötte a tizennyolcadik életévét, engem választott meg fő szobalányának. – ki is hinné, hogy az anyóka már ilyen öreg – Emlékszem akkor még nem töltöttem be a tizenhatot, mikor édesapja az uralkodó hozzá akarta adatni San herceghez, ködrejtek uralkodójához. Okos, és nagyon helyes daliás hercegnek nevezhető, sok lány szeretett volna a felesége lenni. Haruna hercegnővel már két éve ismerték egymást, közeli barátok lettek, és úgymond főbizalmasok is. A herceg mindig olvasott a lánynak, és elvitte őt szebbnél szebb helyekre is. Persze Tadayoshinak ez nagyon jól jött, hiszen nem a lánya boldogságáért, hanem üzleti okból tette mindezt. A hercegnő, nagyon megkedvelte őt, viszont a herceg szerelmét nem tudta viszonozni.

- Ekkor jött a képbe Sasuke. Emlékszem a bál éjszakájára mikor belépett a fő ajtón. Sötétkék öltönyt viselt, fehér inggel, a csizmája eredeti bőrből készült A pecsétgyűrűn ott díszelgett az Uchiha címer, a haja és szemei feketék voltak, mint az éjszaka, szája kiszáradt volt még is csábító, bőre hófehér.  Minden szem rászegeződött, a lányok, és az asszonyok is csorgatták utána a nyálukat, ő mégsem figyelt rájuk. A tömeg szétoszlott, és ő ott állt egyedül, az ajtótól tíz méterre, és csak bámult előre, néha, néha pislogott, tekintete ugyanolyan rideg volt, nem változott. A lágy zene halkan szólt, egy szerelmes dalról, és akkor megpillantották egymást. Haruna Sannal beszélgettet, hosszú krémszínű, ruhája földig ért, haja szépen kifésülve, a koronája a fején, smaragd szemeit az éppen érkezőre szegezte. Hirtelen olyat éreztem, amit még soha sem. Úgy tűnt, mintha a világ megszűnt volna körülöttük, csak egymás szemeibe néztek hosszú percekig, aztán az Uchiha elindult feléjük. Illedelmesen köszönt, akik a hercegnő köreiben voltak, Harunának pedig kezet csókolt, majd elhívta táncolni. San eleinte tolakodott, de mégis belement. Már tudta, mikor egymásra néztek ők ketten. Hiába minden, amit eddig elért a hercegnővel, mikor elengedte őt táncolni Sasukéval, akkor biztos volt benne, hogy a lány szíve már másért dobog. – Ez mind olyan csodálatos, mintha egy romantikus filmet néznék. Esküszöm! – És én ezt mind egy kis sarokból néztem végig. Akkor kezdődött mindez. Az esküvőig már csak két hónap volt. Haruna hercegnő pedig aznap este beleszeretett ebbe a feketehajú fiúba, aki viszonozta is érzelmeit. Sokat találkoztak. Együtt nevettek sírtak, egyszóval boldogok voltak.

Tadayoshi viszont nem nézte végig, ahogyan egy démon mindent elront. Előre hozatták az esküvőt egy hónappal. A hercegnő biztos volt abban, hogy nem szeretne Sanhoz menni, ezt közölte is vele, de a fiú annyira megszerette őt, hogy nem volt képes elengedni. Sasukéval kiterveltek egy szökést, de balul sült el, valaki beárulta őket, és elfogták Harunát, Sasukét pedig súlyosan megsebesítették. Az esküvő zárt körű rendezvénnyé vált, még az éjszaka összeadták Sannal. A herceg amilyen jószívű volt, olyan durvává is vált. A nászéjszaka egyszerűen észveszelytően fájdalmas lehetett szeretett hercegnőmnek. Az ajtó túloldalán álltunk a többi szobalánnyal, és a sikítások, ordítások még nekem is szívből fájtak.

Az idő eltelt, és a hercegnő, a fájdalmas élete mellett mégis találkozott Sasukéval. Naponta eljárogatott a palotából. Ez a viszony alig egy évig tartott, hiszen a hercegnő közben teherbe esett az Uchihától. A hetedik hónapban járt mikor megszöktek, üldözötté váltak, sajnos, a katonák ezrei keresték őket, és alig két hónapra rájuk is bukkantak. A kis csöppség eközben már megszületett, Haruna hercegnő egy kislánynak adott életet.

Egy faházikóban találtak menedéket, és Tadayoshi emberei egy éjszaka folytán rájuk támadtak. Hiába menekültek, messzire nem jutottak, csak egy tóig. Sasukét elfogták, Haruna hercegnőt pedig egy katona hátba szúrta, a  babának nem esett baja, de a tóba zuhantak. Nem volt menekvés.

-          És ezt ön mind honnan tudja? – vágtam szavaiba.

-          Hogy honnan? – ezt kérdezem én is. – Onnan, hogy én is ott voltam, de ez most kettejükről szól nem rólam. Tehát miután a hercegnőt leszúrták, engem pedig vállon szúrtak. Haruna után mentem a tóba, és úgy tettünk, mint akik meghaltak. Mikor látták, hogy mind a vízben vagyunk, és nem mozgunk, elmentek, Sasukét pedig magukkal vitték.

Emlékszem, hogy milyen hideg is volt, a csillagok ragyogtak akár a gyémántok. A szél süvített, mi pedig haldokoltunk a víz tetején.

- Felség- suttogtam, majd megpróbáltam felé úszni. – Felség. – rázogattam, a babát erősen fogta kezeivel. – Felség jól van? – a szája kiszáradt, bőre fehér volt, mint a hó, szája belilult.

-  Akae , Akae ..

- Itt vagyok asszonyom.

- Hol van, hol van ő, hol van Sasuke?

- Elvitték a katonák…- sírtam.

- Akae figyelj rám! E test mely kezeimben van, most meghal. Én meghalok, ő is meghal, de a szerelem mely élt és e gyümölcs Sasuke lelkében örökké élni fog. Mert történetünk élni fog a nép szívében. – Néma csönd, már azt hittem meghalt, és könnyeket kezdtem el hullajtani érte, de ismételten megszólalt. - Jól figyelj rám, hű szolgám. Láttam egy álmot. Láttam előre a végzetem. Jön majd valaki, aki hasonlít rám. De ne tévesszen meg. Ő másabb, mint én. Ő lesz országotok segítője, és megmentőtöknek ad életet. Segíts majd neki, vigyázz rá. Tégy meg mindent, hogy elkerülhesse végzete utolsó fejezetét. – Majd nagy levegőt vett. A szenvedés, amit átélt, hatalmas volt. A hercegnőnek minden ereje elfogyott. Nem bírta magát fenntartani tovább a vízen, elsüllyedt a mélybe a gyerekkel együtt. A víz alatt még láttam valamit világítani, de én a képzeletemre fogtam, hiszen meg voltam sebesülve. – Anyóka könnyei utat törtek maguknak az arcán. Sajnálom szegényt, és a hercegnőt is. De én még mindig nem értem ezt a legenda izét.

-          Naruto azt mesélte nekem, hogy Sasuke ölte meg azt a lányt, és miért kapta az Emlékek nevet a tó? – kíváncsiskodtam.

-          Ez csak az a kitaláció, amit Tadayoshi talált ki, azért, hogy az Uchihát megszégyenítse. Sasuke ezek után Orochimaru karmai közé menekült. Így annak a kígyónak már szolgálatában van a sharingan. Nagy erő van a birtokában, és Sasuke testére fáj a foga. A „tó”, pedig arról kapta a nevét, hogy ez az egyetlen hely, ami jó, és tiszta. A szép, és boldog emlékek gyűlnek össze, ritka, aki odatalál. De azt még mindig nem tudom, hogyan kerülhettél ide? – Én sem, nem, hogy még maga. Kicsit kellemetlenül érzem magamat itt, szeretnék aludni egyet, mert már fáradt vagyok. Szándékom ellenére is ásítottam egy nagyon. Az anyóka felállt és átsétált egy másik szobába. Alig egy perc elteltével újra előbukkant kezében egy kimonóval, és pár darab pokróccal.

-          Odakint viharos az idő. Megpihenhettek itt ma éjjel. Tessék neked itt van egy kimonó – nyújtotta át nekem. – és pár darab pokróc. – a szőkének és nekem is adott kettő, kettőt. Megköszöntük, majd leterítettük az egyiket a földre, a másikkal pedig, majd betakaróztunk. – Hozok nektek valami párnát még és ennivalót is. – Elmosolyodtam. Kedves tőle. A párnák hamar megérkeztek viszont Akae újra eltűnt. Naruto láthatólag nagyon várta már a vacsorát. Ide-oda csóválta a fejét. Aranyos. Mikor a néni visszatért, letette elénk az ételt. Igaz, hogy csak egy kis rizs, meg hal volt, és valami vízszerű innivaló. De ez is jobb, mint a semmi. A hasam hangosan korogni kezdett, elpirultam, és a tányéromra néztem.

-          Nézzétek el nekem szegényes étkemet, de itt ez a napi betevő az embereknek. Egyetek, kérlek. – Hálás vagyok neki, nem is ismerjük egymást és segít rajtam. 

-          Köszönöm. Velem még idegen nem bánt úgy, mint ön. A rizs és a hal, pedig tökéletes lesz, szeretem. Igaz Naruto? – Néztem rá. A kis róka már szinte az egészet felfalta, amit hoztak neki. A tarkóját kezdte el vakargatni, miközben bambán mosolygott, és az ennivaló szinte kiesett a szájából.

-          Finom. – mondta tele szájjal.

-          Figyeljetek rám, gyerekek. – komoly lett a hangja, még Naruto is abbahagyta az evést. – Hajnalban, amint fölkeltetek útnak indultok. – Fölállt, majd átment egy másik szobába, mi a szőkével egymásra néztünk, pár perc múlva visszatért közénk, egy tekercsel a kezében. Leült közénk ismét.

-          Fogjátok, ez a tekercs segíteni fog nektek utatokon, hogy megfejtsd, miért vagy itt. – nyújtotta át nekem. - Az idő alatt barátokra leltek, akik, majd hűen követni is foknak titeket. De ne tévesszenek meg a jelek, nem minden arany. ami fénylik. Sok ellenséggel fogtok találkozni, akik majd a halálotokat kívánják. Ne feledjétek, Ózi már nem olyan, mint régen, egy rossz szó, egy rossz hiba és halál fiai vagytok! Nem tudom, hogy hogyan és ki vagy te, de biztos vagyok abban, hogy nagy tetteket várhatunk, majd tőled. – nézett rám, még hirtelen el is hittem, amit mondott, hogy nagy tetteket várnak tőlem. – Biztos vagyok benne, hogy nem hiába kerültél ide. Hallgassátok meg egymás döntéseit. Veszélyes út áll előttetek. Járjatok szerencsével. – Én csak lestem, mint borjú az újkapura. Mik ezek a tanácsok. És mi ez a tekercs? Az anyóka meg itt hagy minket kétségek között?

Narutoval megettük a vacsorát, majd lefeküdtünk aludni. Ő hangosan horkolt, én pedig próbáltam gondolkodni, és megfejteni a dolgokat. Vajon miért vagyok itt? Ki vagyok én? 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés