Sasuke:

Hangos kopogásra ébredtem a kanapén feküdve, kezemben pedig apám egyik híres-neves férfimagazinja, amelyet utolsó unaloműző-kísérletemként kaptam fel a dohányzó-asztalról, majd a lapozgatás közben minden bizonnyal elszunnyadtam. Gyorsan félredobtam, én annak reményében, hogy végre Sakura érkezett meg, bukdácsolva rohantam az ajtóhoz. Az előszobában található hatalmas, aranyozott szélű tükörben megpróbáltam kevésbé zilált külsőt ölteni magamra, mert hát ugye épp most keltem fel. Ahogy azonban ajtót nyitottam hideg levegő csapta meg az arcomat, és víz esett az előszoba szőnyegére.

-Hy, hy, öcsi!-Itachi állt az ajtóban, mellette pedig egy szőke lány állt.

Na tessék, úgy tűnik Ino egyetlen hétvége alatt képes volt lemondani rólam... A haja vizes volt, az álláról pedig vízcseppek csöpögtek a szőnyegre, ahogy beljebb léptek. Odakint - mintha dézsából öntenék - úgy szakadt az eső. Mögöttük Sakura és a többiek toporogtak, szintén vizesen, pedig mögöttük kocsik álltak. Úgy tűnik a házig eljönni veszélyes...

-Milyen volt a shoppingolás?-fordultam Sakurához, aki két nagy szatyrot markolászott.

-Jó volt, végre vannak saját ruháim.-mosolyodott el lágyan.

Már éppen azon voltam, hogy kérdőre vonjam azért, milyen sokáig elmaradt, mikor az eszembe villant, hogy csak nekem tűnt ilyen hosszú időnek a shoppingolás. És a legrosszabb, hogy ahelyett, hogy azon a szövegen gondolkodtam volna, amellyel elő akarom adni Sakurának a kérést, mi szerint legyen a barátnőm, csak aludtam, és bosszankodtam.

-Az jó.-végül csak ennyit mondtam, és hidegen elfordultam tőle.

Lehet, hogy totálisan eszementen hangzik, de a Trónok Harca Lord Jégcsapjának éreztem magam, legalább is úgy viselkedtem, mintha én lennék Lord Jégcsap. Ezt azért megtartom magamnak, és inkább el is felejtem a hasonlatot. Épp azon voltam, hogy felmegyek a szobámba, hisz holnap iskola, mikor Deidarába botlottam. A társaság a nappaliban tanyázott, épp meccset néztek, miközben Itachi és Ino kissé meghitt állapotban üldögéltek egymás száján csüngve a konyhaasztal mellett. Sokat mondó pillantást küldtem Sakura felé, de ő nem igazán értette.

-Honnan szedte Inot a bátyám?-fordultam oda hozzá idegesen.

Nem igazán szívelem a csajt, ezt gondolom már sokan leszűrték. A múltkori kis akciója után (gondolom az ünnepek előtt ez volt az utolsó kísérlete) teljesen undorodni kezdtem tőle:

"Szóval ugye Sugetsu és a többiek után vasárnap volt, de Sakura hétfőn nem ment iskolába, kedden pedig már kezdődött az ünnep, ami miatt bezárt a suli. Naruto beváltotta az ígéretét, és tényleg a mi osztályunkba ette a penész. Még mindig nem teljesen értem, miért jött vissza, hogy apámnak megint keresztbe tegyen. Láthatóan azonban nem én foglalkoztattam, mert az osztály egyik legjobb csajának tartott lánnyal flörtölt. Hyuuga Hinata, hatalmas mellekkel, meg különös levendula szemekkel tényleg kirívónak tetszett az osztályban, ám nem kimondottan volt barátkozós típus. Hinata borzasztóan félénk volt, és már akkor rákvörös volt az arca, ha csak hozzászólt az ember. Ezt történetesen onnan tudom, hogy az eddig egyetlen suliban töltött napom alatt megiskerkedtem egy Kiba nevű sráccal. Kissé talán lökött, és folyamatosan a kutyájával megy mindenhová, de eléggé jófej. Neki is tetszik a Hinata csaj (rajtam kívül vajon még kinek nem?) és elmondott róla mindent, mert szíve szottyáról történetesen nagyon szeret beszélni.

Mivel a korábbi helyemet elfoglalták, minél messzebb próbáltam húzódni Narutotól, ám ennek az lett a vége, hogy Ino mellé ültettek. Ino természetesen nem figyelt az órán, míg én minden erőmmel azon voltam. Ino az egész órán kersztül engem bámult, hol a padon lévő kezemmel játszott, hol pedig a hajamat babrálta. Már éppen azon voltam hogy ráripakodok, mikor hirtelen kicsöngettem. Villámsebességgel pakoltam össze a cuccaimat, és menekültem volna a teremből, mikor Ino az utamat állta, hátulról pedig Karin csimpaszkodott belém.

-Mit nem értettetek abból a múltkor, hogy hagyjatok békén?-mordultam rájuk a lehető legmérgesebben, hátha attól lekopnak.

Balszerencsémre a hülyébbik fajtában származnak, az az nem értik, ha valaki lekoptatja őket, mert nem fér a kicsi fejükbe, hogy senkinek sem kellenek. Vagy egyszerűen csak túl hiúk elfogadni a gondolatot...

-Múltkor olyan csúnyán otthagytál a suli előtt, miért?-kapaszkodott az ingembe Ino, én pedig nem tudtam ellökni, mert Karin fogta a karomat.

-Mert nem érdekelsz, miért nem lehet ezt felfogni?-ripakodtam rá, most már nem megjátszott dühösséggel.

-Akkor ki érdekel?-kérdezte Karin élesen-Talán én?-már lágyabb hangnemben tudakolva, aztán undorodó arckifejezést öltött-Vagy a kis rózsaszín csitri?

-Semmi közötök hozzá.-szögeztem le-Most pedig engedjetek, elképes a bioszról.-kitéptem magam Karin szorításából, elmentem Ino mellett, ám a csaj nem hagyta annyiban, én Karin példáját követve belecsimpaszkodott a karomba.

-Nem értem, mit látsz abban a lányban.-jelentette ki ártatlanul-Koszos, szegény és ronda.

-Ha ti annak látjátok, az a ti bajotok, de én elkések bioszról.-mondtam immár másodjára, majd minden erőmmel téptem ki magamat a kezéből, és indultam el a folyosón a biosz terem felé, ahol már valószínűleg elkezdődött az oktatás.

-Jut is eszembe, nem tudod hol van a rózsaszín csitri?-csapódott mellém Karin.

-Nem, és nem is tartozik rád.-majd se szó, se beszéd ott hagytam, hadd főjön a saját levében."

És Sakura életének egyik megrontója most ott ül a bátyám ölében, és a nyelvét a torkáig dugja.

-A plázában találkozott vele.-kezdett bele Sakura halkan, hogy senki más ne hallja-Ino épp vásárolt, Itachi pedig megjegyezte, hogy milyen "jó csaj"-itt be is fejezte, én inkább felfelé vette az irányt.

Én is utána mentem, de nem igazán volt bennem bátorság, hogy rákérdezzek arra, amire szerettem volna. Inkább bementem a szobámba, és előkaptam a táskámat. Bepakoltam mindent, ami csak kellhet, és már mentem is a fürdőbe, hogy vegyek egy gyors zuhanyt.

Sakura:

Nem igazán tudtam hová tenni az arcokat, amiket látok, mikor nemet mondtam a fiúknak, aztán Diedara egyszer csak elnevette magát.

-Tudtuk mi.-mosolyodott el Pain szomorúan.

-Tudtátok?-elképzedve néztem a fiúkat.

-Sejtettük.-vonta meg a vállát Hidan-Úgy sem tűntél valami elkötelezett tagnak.

-Hidan!-ripakodott rá Pain, Kisame, Sasori és Itachi -Mindegy is.-folytatta Itachi-Csak valahogyan nem tudtunk volna téged Akatsukisként elképzelni.-lágyan elmosolyodott.

Soha sem tudtam volna ezért haragudni a fiúkra, én sem tudtam volna mit kezdeni magammal Akatsukisként. Ők gyakorlatilag az egész életüket egymásnak szentelik, nekem pedig még ott van az iskola, és nekem is van egy magánéletem, amit ők egymás között élnek. Semmi baj nincs az életvitelükkel, talán csak a folyamatos lógások az iskolából, és a kései bulik. Mégis... Én nem vagyok közéjük való. Az teljesen más, ha egyszer-egyszer velük lógok, mert jó társaságnak bizonyulnak tiniéveim megkoronázásaként.

-Akkor nincs harag?-kérdeztem félénken.

-Persze hogy nincs.-csapott hátba Deidara, mire majdnem hasra estem.

Néha elfelejtik, hogy nem vagyok fiú, van ez a rossz szokásuk, bár talán jó is így. Hálás vagyok nekik azért is, mert a barátságot nem rontják el azzal, hogy rám másznak. Nagyon jól tudom, hogy például Kakuzu apjának sztriptízbárja van, Hidan apjának pedig bordélyháza, nyilvánvalóan nem csak nézelődni járnak oda. Nincs egy bomba alakom, vagy szép arcom, de akkor is megpróbálhatták volna, még sem tették.

-Akartok még fagyizni?-kérdezte Pain.

-Késő van, folytassuk nálam.-vetette fel Itachi, mire heves kurjongatás közben egyeztek bele a többiek.

Mivel én gyakorlatilag ott laktam, velük kellett mennem. Hm, furcsa kimondani, hogy ott lakok. Akár mennyire is rossz volt ott, hiányzik az egérlyuk, ahol már több mint két hónapja lakunk. A szobám az Uhiháknál ugyan sokkal szebb, világosabb és otthonosabb, mégis hiányoznak a szüleim...

Ahogy kifelé bandukoltunk a fiúk elmélyült beszélgetése közepette valahogyan Itachi levált tőlünk.

-Milyen jó csaj.-motyogta mellettem, majd már ment is valamerre, amit én történetesen nem vettem észre, mert heves diskurzust folytattam Kisameval.

 Mikor Hidan észrevette, az egész csapat felbolydult. Nem értettem miért, hisz Itachi tőlünk három méterre állt, és egy kirakatnak dőlve diskurált egy szőke lánnyal, aki a társaságnak háttal, a vállát a falnak vetve hallgatta Itachit.

-Haha, nagyon vicces vagy.-vihogott fülsértő (ám nekem nagyon is ismerős) hangon a szőke lány.

Ino! Persze, Itachinak biztos a legidegesítőbb, és leggonoszabb lányt kell felszednie a plázában, nehogy már ne legyen egy jó napom! Ahogy visszafelé jött, mögötte jött Ino is, és ahogy kiszúrt, rögtön gonosz mosoly terült el az arcán. Ijedten próbáltam minél messzebb, lehetőleg az Akatsuki gyűrűjébe húzódni, legalább hogy ne érjen el.

-Mi a hézag?-Diedara állt mögöttem, aki valahogyan mindig elsőként szúrta ki, ha valami nem oké velem.

-Ino az. Ismerem, ő piszkál engem a suliban.-nyávogtam, mint egy kisány.

Nem tehettem róla, elkapott a pánik. Elég volt nekem ő a suliban, nem kell, hogy mostantól a magánéletemet se tudjam tőle élni! Ahogy Itachi pletykás természetét ismerem, rögtön ki fogja kotyogni Inonak a jelenlegi helyzetemet, és akkor elhíreszteli a suliban. Mire én holnap beérek, az egész iskola erről fog beszélni. Remek!

-Gáz van.-sutyorogta nekünk Pain, nehogy más is meghallja.

-Miért?-kérdeztem vissza ugyan olyan halkan.

-Ő az ex-csajom.-felelte Pain.

-Nekem meg az esküdt ellenségem.-suttogtam vissza.

-Nekem meg a jövőbeli barátnőm.-csatlakozott hozzánk Hidan.

Az ő szokása viszont az volt, hogy sorozatosan lenyúlta a barátai ex-csajait, mert az milyen cool dolog már! Hirtelen tört elő belőlünk a nevetés, mire Hidan értetlen képpel fordult vissza Tobihoz és Kakuzuhoz, akik éppen arról vitatkoztak, hogy kinek az ex-ex-ex-ex-csaja volt idegesítőbb.

A pláza előtt elkapott minket a vihar. Éppen a pláza hatalmas parkolójában kerestük Pain fekete BMW-jét, mikor elkezdett dörögni az ég. A felhők sötét függönyt alkotva takarták el a kék ég utolsó foltjait is, és a forró nyári levegőt meleg szél korbácsolta fel. Ekkor jött tőlem, Hidantól,  Kisametól és Diedarától az ötlet, hogy talán kicsit bele kellene húznunk. A nyári viharok nem tartanak sokáig, de nagyon hevesek. Painnek azonban volt egy olyan marha rossz szokása, hogy nem jegyezte meg soha, hova parkol le, éppen ezért kereshettük egy ideig az autót, mire megtaláltuk. Éppen nyúlt volna Pain a slusszkulcsért, mikor hangos mennydörgés közepette majdhogynem szó szerint ránk szakadt az ég. Nem voltak apránként csöpögő vízcseppek, sem pedig villámlás, hanem olyan érzésem támadt, mintha valaki fentről egy vödör langyos vizet öntött volna a fejemre.

-A jó édes kur@a életbe, hogy ennek a sz@arnak mindig akkor kell elkezdenie esni, mikor én a kib@szott utcán állok! Rohadjon meg az a jó kur@a anyád!-Hidan az öklét az égnek tartva rohangált a parkolóban, mint egy őrült.

A többiek csak lesajnálóan nézték őt. Azt tudtam Hidanról, hogy nehezen megy neki a megnyugodás, ellenben nagyon könnyen fel tudja húzni magát, de nem is sejtettem, hogy ennyire őrült. Ahogy rohangált az emberek utána fordultak, nevettek, vagy összesúgtak, ám senki nem tett semmit. Egy idő után Itachi és Pain mentek, és bevonszolták a kocsiba, mert ugye még sem hagyhatjuk a parkolóban. Itachi kivételesen leghátra ült, ahol Ino is terpeszkedett. Kakuzu és Zetsu másik kocsival jöttek, és nem is laktak arrafelé, amerre Itachi, szóval tőlük még a parkolóban elköszöntünk.

Most az ablaknál ültem, mert én szálltam be utoljára az autóba. Az ablaknak döntve a fejemet néztem a kint elsuhanó tájat, és az eső áztatta betont. Hidan mellettem ült, most már némileg nyugodtan, bár még mindig dühösen nézett maga elé, és néha rúgott egyet az anyóslüésbe, amin Kisame terpeszkedett. A srác persze jót röhögött minden egyes rúgásnál, ám amikor Hidan már ütni is kezdte Kisame vállát, a kék srác hátranyúlt, és megtépte Hidan mindig pedánsan hátranyalt, ősz haját.

-Normális vagy ember, egy órán keresztül álltam a tükörnél, bassza meg!-nyafogta Hidan, és úgy-ahogy próbálta helyrehozni a Kisame által okozott károkat.

-Ne ütögess.-Kisame elégedett vigyorral az arcán fordult vissza.

-Röhögjél csak, majd el@asz a busz.-morogta Hidan, majd arba tett kézzel ült tovább, mint egy sértődött kislány.

-Nehogy azt mondd, hogy azért viselkedsz óvodásként, mert nem ülhetsz elöl.-nézett Hidanra Pain a visszapillantó-tükörből.

-Hm!-fordította el a fejét sértődötten.

Balszerencséjére azonban Diedara még egyszer meghúzta a haját, csak a hecc kedvéért. Ezzel el is kezdődött az Akatsuki tagok legkedveltebb sportja, az autóbunyó. Míg Hidan rugdosta, addig Diedara ököllel ütötte Hidant. Ebben az volt a legviccesebb, hogy míg Diedara hátul ült Itachi és Ino mellett, addig Hidan mellettem, és ők mégis képesek voltak a háttámlán keresztül bunyózni.

-Az én jogsimat veszik el, ha nem ültök le a seggetekre!-ripakodott rájuk Pain, ám a két fiú meg sem hallotta.

Ino ijedten húzódott közelebb Itachihoz, mert a fehér hajú srác átesett Diedara mellé, mire Diedara lerángatta az ülés alá, és ott folytatták a bunyót. Itachi és Kisame röhögtek, még Pain is megmosolyogta a dolgot. Tobi a másik ablaknál már dőlt a röhögéstől, ahogy hamarosan én is. Ino még mindig kígyóként tekergett Itachin, akit egy idő után Hidan rántott le közéjük, mert állítása szerint túl hangosan röhögött rajta. Ino felhúzta a lábát, és a lehető legkissebbre összehúzva magát próbált a lehető legtávolabb húzódni a verekedő fiúktól. Mindeközben pedig egy rendőrautó ment el mellettünk, de hála a sötétített hátsó ablaküvegeknek nem látták meg a verekedő fiúkat.

-Srácok ez már több mint elég!-Pain félrehúzódott, és kikapcsolta az övét.

Kisame is ment volna, de először is elfelejtette kikapcsolni az övét. Aztán annyira röhögött, hogy hátraesett a két ülés között, és a feje a combomon landolt. Ezen felbuzdolva Tobi ráfeküdt Kisamera, mire a fiú megpróbálta őt lelökni magáról, kevés sikerrel. Pain mindeközben hátramászott, hogy szétválassza a verekedő Itachit, Hidant és Diedarát, aki különböző szitokszavak kíséretében ütötték-vágták egymást. Tobi elkezdte csikizni Kisamet, mire az hangos "basszamegelés" közben, félig röhögve, félig dühöngve próbálta leszakítani Tobi maszkját, ám azt mintha pillanatragasztóval nyomták volna a srác fejére (ki tudja?). Pain még mindig a három hátul őrjöngő fiú elválasztásán dolgozott, mire megsajnáltam, és én is megpróbáltam neki segíteni (remélem el tudjátok képzelni a jelenetet). Már majdnem lefejtettem Diedara ujjait Itachi fekete fürtjeiről, amikor Diedara megfogta a csuklómat, és engem is átrántott az ülésen, ezzel Hidanon landolva.

-Te vadbarom!-nyögtam Itachi alól, aki felettem próbált hozzáférni Deidara szőke hajához.

-Leszállnátok rólam!?-nyögte legalulról Hidan.

-Leszállnék, ha Itachi leszállna!-feleltem.

-Itachi, te vadbarom!-ordította a mikrobusz padlójára felkenődve Hidan, ám a srác mintha meg sem hallotta volna, sőt, még mintha rá is kontrázott volna.

Ino mindeközben pedig előremászott, és Pain mögött állva nézett minket. Nem igazán törődtem a lesujtó pillantásával, meg kell mondanom, élveztem a bunyót. Bár az annyira nem tetszett, hogy Itachi mint a nyolcvan kilójával rám tehénkedett, de az már annál inkább, mikor Deidara lerántotta őt rólam. Pain Itachi lábait megfogva húzta egyre távolabb Deidarától, és mire Itachi végképp lekerült rólam, már alig kaptam levegőt a nevetéstől. Deidara leszedett engem Hidanról (ugyan is én beragadtam a hátsó és a középső üléssor közé) és végre Hidan is kapott levegőt.

-Ennyi barmot egy rakáson.-csóválta a fejét Pain, majd velem és Itachival közös duóban választottuk ketté Tobit és Kisamet, akik még mindig a középső és az elülső öléssor között verekedtek, mint utóbb kiderült azért, mert Tobi "Cápaboy"-nak nevezte Kisamet.

Ezzel véget is ért a mai autóbunyó. Hidan végre előre ülhetett, ahogy szerette volna, Kisame mellém ült, mellé pedig Deidarát ültették, nehogy a srác még egyszer Tobira ugorjon. Ino hátulra került az ablak mellé, Itachi középre, a másik ablaknál (mögöttem) pedig Tobi kapott helyet.

Így jutottunk hát el addig, hogy szépen lassan megpillantottuk az Uchihák híres-neves házát. Valamikor még Sasori is velünk volt, de ő még maradt a plázában, hogy ajándékot vehessen a csajának. ( Sokáig nem is tudtam, hogy Sasorinak van csaja).

Az eső még mindig esett, ahogy kiszálltunk, és bőrig áztunk, ameddig felsétáltunk a fehér kővel felszórt ösvényen, és be nem csöngettünk. Sasuke nyitott ajtót, mint mindig, fapofával. Ahogy elhaladtam mellette rögtön beszélgetést kezdeményezett:

-Milyen volt a shoppingolás?-kérdezte azon a jól ismert jeges hangján.

-Jó volt, végre vannak saját ruháim.-mosolyodtam el, hátha attól kicsit megoldódik, ám az arckifejezése mit sem változott.

-Az jó.-majd nem is mondott többet.

Ahogy beljebb totyogtam vettem észre, hogy a banda rögtön otthon is érezte magát, nem kellett nekik elmondani. Deidara, Hidan, Pain, Kisame és Tobi rögtön lecsaptak a tévére, és bekapcsolták a meccset, míg Itachi, az ölében Inoval diskurált a konyhában, míg végül heves smárolásba nem kezdtek. Hát igen, én is szívesen csinálnék ilyesmit egy bizonyos valakivel...

-Honnan szedte Inot a bátyám?-kopogtatta meg a vállamat Sasuke.

Kissé mérges voltam rá ezért a "nem törődök vele" arckifejezésért, ezért csak tömören válaszoltam, ahogyan ő is mindig.

-A plázában találkozott vele. Ino épp vásárolt, Itachi pedig megjegyezte, hogy milyen "jó csaj"- itt be is fejeztem a részletezést, inkább faképnél hagytam a társaságot.

Nem is értettem, miért érdekel engem, hogy Sasuke mit csinál, ha igazán komolyan gondolta volna azt, amit nem rég mondott, akkor beszélne róla, és nem viselkedne úgy, mint Lord Jégcsap...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés