Hihetetlen, de megtörtént és nem fájt, nem érzett undort. Teljesen más volt az egész, igazából sokkal jobb, mint, amit várt.
Azt hitte, hogy Sasuke majd tapasztaltabb lesz és határozottan irányítja, ezért kicsit meglepődött, mert a fiú ugyanolyan félszegen érintette eleinte, mint ahogyan ő kezdeményezett. Az újdonság, és a titokban lopott csókok édessége aztán mindkettőjükben kellő vágyat lobbantott ahhoz, hogy ne csak ismerkedjenek egymással, hanem eljussanak a beteljesülésig.
Sakura teste ismeretlen helyeken vibrált és emésztő forróság öntötte el minden porcikáját. Csodálkozva fogadta azt a csodát.
Sasuke gyorsan elaludt, pedig ezernyi kérdése lett volna, de az intenzív élmény kiszívta minden erejét. Amikor másnap reggel egyedül ébredt, egy pillanatig álomnak vélte az egészet, annyira valószerűtlennek tűnt, ám meztelensége és az ágy mellé dobált ruhák, meg a lepedőn árulkodó apró vörös pecsét bizonyította, hogy nagyon is valóságos volt, amit éjjel átélt.
Naruto még mélyen aludt, amikor kilopakodott, hogy eltüntesse a nyomokat, aztán kiült az ablakba, hogy gyönyörködhessen a napfelkeltében. Nem értette az egészet, de akkor is boldog volt.
Apró, piros autó kapaszkodott fel a szerpentinen. Sakura már türelmetlenül várta a kapunál.
- Végre! Mi tartott ilyen sokáig, apa? – kérdezte szemrehányóan, mikor végre bepakolhatta a bőröndjeit és beszállhatott értetlen szülője mellé.
- Mi a baj, és minek ez a sok holmi?
- Végeztem ezzel a hellyel, elegem volt! Hazaköltözöm.
- Hogy gondolod! Mi ez a butaság?
- Nézz meg jól! Tényleg ezt akarod? – fordította Sakura apja felé az arca jobb felét, hogy láthassa a halványodó ütésnyomokat. – Négyen estek nekem, érted? Négyen akartak leteperni és csak azért nem sikerült nekik, mert egy idióta osztálytársam megmentett, miközben laposra verette magát. Nem csinálom ezt! Vigyél haza.
- Kislányom, úgy sajnálom – borult teljes kétségbeeséssel lánya nyakába a férfi. Sakura úgy érezte, mintha nem is őt vigasztalnák, hanem az apja szorulna segítségre. Hát ő nem segít! Semmit se tesz majd, hogy ne legyen a szüleinek lelkiismeret-furdalása, hiszen ők tehetnek mindenről. Miattuk van ez az egész, szóval szenvedjenek csak!
- Rendben, hazaviszlek – jött a megváltó ígéret, mire Sakura nagyot sóhajtott megkönnyebbülésében.
A világ legelegánsabb városai után lepratelepnek hatott az otthonuknak csúfolt negyed. Alig egy órát autóztak, és máris birtokba vehette az ismerős szobát, ami majdnem fele akkora volt, mint amit Karinnal megosztott, de mégis megnyugtatta, hogy végre itt lehet. Ledobta a csomagjait a sarokba és bedőlt az ágyába. Az ágyneműnek enyhe doh szaga volt. Nem is csoda a vizes falak miatt, ráadásul a szemközti épület olyan közelre épült, hogy sose jutottak be a lakásba a melengető napsugarak.
A sors iróniája. Ha az apja nem keveredik adósságba, akkor élte volna továbbra is ugyanúgy az életét, itt járna iskolába, később ott dolgozna, ahol az anyja, és biztos az lenne a legfőbb vágya, hogy egyszer megszabadulhasson innen.
Most bezzeg értékelte a penészszagú szürke kis szoba békéjét.
Aludni próbált, mert tudta, hogy este nehéz beszélgetésnek néz elébe. A szülei tuti győzködik, könyörögnek majd, de ő már döntött. Fel is hívta Ibikit.
Átaludta a napot. Ölében megszűnt végre a tompa sajgás, és az agyából is igyekezett kitörölni az éjszaka minden emlékét. Az a lényeg, hogy nem szűz végre, a többit pedig el akarta felejteni. Azt gondolta, egy komoly nyűgöt hagyott maga után, és jól rendezte, hogy nem várta meg, amíg egy Gaarához hasonló mocsok újra megpróbálja kihasználni.
Este az anyja valóban sírt, képtelen volt elfogadni, hogy Sakura ott akarja hagyni az iskolát. Nyolc felé készülődni kezdett, mert egy óra múlva már jelenése volt. Új élet, új munka. A szülei aggódva nézték a különös fényt a zöld smaragdokban.
- Jó estét! – köszöntötték mély tisztelettel Ibikit, amikor a lányért jött és beültette a fekete limuzinba.
Sakura biztos volt benne, hogy a szomszédok azt gondolják majd, hogy luxuskurvának állt, és talán pár óra múlva már nem is járnak majd messze az igazságtól.
Hajnalban viszont zokogva bújt a sebhelyes arcú férfi drága selyemingébe, mert rájött, hogy mennyire ostoba volt.
Soha nem vállalt még hostess munkát. Olyat, ami azzal jár, hogy magát kínálgatja. Az első durva tapogatózás máris rádöbbentette, hogy ez nem neki való. Ez nem olyan, mint Sasukéval az ágyban, mert a fiú minden érintése maga volt a féltő gyöngédség, míg itt a férfiak megmarkolták a mellét, belemartak a csípőjébe és erőszakosan az ölükbe vonták, miközben próbálták lenyalni az arcáról a sérüléseit rejtő erős sminket. Ez undorító volt és fájt. Taszították ezek az emberek. Azt hitte, bírja majd, hiszen ez az ő döntése, az ő választása volt, de mégse tudta elviselni. Keserű könnyek égették a szemét, miközben igyekezett eltolni magától a kíváncsian matató ujjakat. Végül Ibiki mentette meg, egy határozott mozdulattal grabancon ragadta és kiemelte a taperoló férfiak gyűrűjéből.
- Te kis hülye! Mit gondoltál, mit kell majd csinálni? – szidta a sebhelyes.
- Azt hittem, menni fog – motyogta a rózsaszín reszketve.
- Ostoba liba! Tedd, amihez értesz, és köszönd meg Istennek, hogy Orochimaru rám bízott, én pedig megláttam benned a lehetőséget. Más talán tényleg ilyen munkával hajtaná be a családodon a tartozást, de én tudtam, hogy te ettől többre vagy képes. Ha pedig egyszer visszafizettetek mindent, szabad ember lehetsz, új életet kezdhetsz, és végre magadra kereshetsz. Ez nem elég kecsegtető? Miért kell mindezt felrúgni, mert te hirtelen meggondoltad magad? Történt valami?
- Nem, semmi, semmi különös – rázta meg a fejét Sakura erőtlenül, miközben Gaarára gondolt és Sasukéra. Semmi különös, csak megőrültem, gondolta reményvesztetten, aztán hitetlenkedve nézett menedzsere szemébe: - Komolyan higgyem el, hogy Orochimaru elengedne?
- Nem látod, mennyire szerencsés vagy velem? – kérdezett vissza a férfi türelmetlenül. - Mikor hazudtam neked? Elismerem, nem vagyok kedves, mert miért is lennék egy ilyen buta, meggondolatlan fruskával, de nyúltam én hozzád valaha? Bántottalak? Kihasználtalak? Ugye, hogy nem, pedig megtehettem volna, mint ahogy sokan a szervezetből ugyanilyen helyzetben meg is teszik, de attól, hogy a főnököm nem épp a tisztességéről híres, én még lehetek rendes ember. Bár bevallom, nem a jóhírem tartom veled kapcsolatban szem előtt, hanem azt, hogy melletted én is gazdagabb leszek.
- Kizárt, hogy Orochimaru egyszer azt mondja, letudtam a tartozást és mehetek – ellenkezett még mindig Sakura, miközben fázósan húzta össze magán Ibiki zakóját.
- Hidd el, kislány, az is csoda, hogy még élsz, szóval bízz bennem. Te is tisztában vagy vele, hogy lehetne ez máshogy is, de én mindig elintéztem, hogy neked jó legyen. Így van?
- Igen, bár ez nekem új. Egy percig se hittem, hogy egyszer szabad lehetek.
- Ha otthagyod az iskolát, akkor nem is lehetsz. Csak akkor lesz esélyed, ha külföldre mész, mégpedig egy jó diplomával. Más országokba már nem érhet el Orochimaru keze.
- Köszönöm – sírta el magát újra a lány megkönnyebbülten, és nagyot trombitált a zsebkendőbe.
Ütemesen pattogott a teniszlabda a kollégiumi szoba kékre festett falához, aztán Sasuke megállt, és eljátszott a gondolattal, hogy a fal helyett inkább az ablakot kéne célba venni. Úgy szeretett volna törni-zúzni, olyan erősen munkált benne az indulat. Sakura egyszerűen lelépett, pénteken hiába kereste. Karin szerint eltűnt minden holmija, bár egy tanárnak se szólt, hogy elhagyja az iskolát. Itachi se tudott semmit, és láthatólag aggódott, az igazgató pedig egyenesen olyan képet vágott, mint akit gyomorszájon vágtak. Sasuke nem értette. Sok mindent nem értett még a lánnyal kapcsolatban. A szokatlan kivételezést, és azt, hogy a támadásról miért nem szóltak a rendőrségnek vagy legalább Sakura szüleinek. Miért hallgatott erről mindenki, miért viselkedtek úgy a tanárok, mintha meg se történt volna.
Vasárnap délután már vibrált a teste a türelmetlenségtől. Nem bírt magával, haragudott és csalódott volt. Végül eldobta a teniszlabdát és lement az udvarra, hogy kicsit kiszellőztesse a fejét. Tudta, hogy szánalmas, amiért pont arra sétál, ahol Sakurát láthatja. Ha a lány valami csoda folytán visszajön a kollégiumba, ezen az úton mindenképpen találkozniuk kell. Idegesen rótta a köröket és érezte, hogy merő idiótaság a részéről bármibe is reménykedni, de azért leült a tanárok házának lépcsőjére és onnan figyelte a környéket.
Öt óra is elmúlt már, amikor az első diákok szállingózni kezdtek befelé. Mindenki húzta magával a bőröndjét és azt a láthatatlan, de nagyon is érzékelhető boldogságburkot, amit otthonról hozott. Sasuke rettenetesen irigyelte őket, hogy volt hova menniük, volt kinek elmesélniük a hét élményeit, visszatérve pedig mindenki elújságolta, milyen izgalmas programja akadt hétvégén a családjával.
Nem akart igazságtalan lenni, hiszen ő se volt egyedül, mert ott volt neki Itachi, de azért az más.
Hat óra után nagyot dobbant a szíve, mert begördült az udvarra egy ismerős, ócska tragacs. Maga is meglepődött, mennyire megkönnyebbült. Sakura szülei elég megviseltnek látszódtak, amikor kivették a csomagokat és búcsút intettek a lányuknak. Sakura se festett jobban, ráadásul felé se nézett, pedig elég feltűnő volt, ahogy a lépcsőről bámulta őket.
Várt, amíg elmennek, Sakura pedig berángatja a holmiját. Még mindig nem tudta elhinni, hogy tényleg visszajött. Erős késztetést érzett, hogy segítsen neki, természetesen csakis a jómodor miatt, nem azért, mert kedves akart lenni. Végül mégse ment oda, mert a sértettsége győzött, helyette megkerülte az épületet és a hátsó bejáraton át beszökött a lépcsőházba. A zárral kicsit babrálni kellett, mert ritkán használták, emiatt nehezen nyílott. Itachitól lopta el a kulcsot, így jutott be múltkor is a szobába, amikor fényképeket készített Karin faláról. A vörös még nem jött, Sakura egyedül volt, ő pedig mindenképpen beszélni akart vele, így hát felosont a harmadik emeletre.
Mivel a csomagok miatt mindenki a liftet használta, nem kellett aggódnia, hogy belebotlik valakibe. Egyszerűen benyitott, mert hülyén vette volna ki magát, ha kopogni kezd, hiszen eleve olyan rajtaütésszerű támadásnak tervezte ezt a felbukkanást, hátha olyan sokkoló lesz a másiknak, mint amikor ő arra ébredt, hogy ott áll mellette Sakura meztelenül.
Ezerszer is végiggondolta, miket vág majd a fejéhez, amiért így kihasználta, utána pedig minden magyarázat vagy szó nélkül lelépett. Sasuke mire ezt megint végiggondolta, újra felhúzta magát és olyan hévvel nyitott be, mint aki ölni készül.
A szobát üresen találta, aztán meghallotta a fürdőszoba felőli neszezést és azt, hogy valaki megnyitja a zuhanyt. Kissé elbizonytalanodott, hiszen azt hitte, egyből elkezdhet veszekedni, arra viszont nem számított, hogy várnia kell.
Tehetetlen dühvel huppant le a lány ágyára és türelmetlenül hallgatta a zubogó víz hangját. Azt hitte, sokáig várakoztatják, de Sakurának sikerült emberi időben végezni, aztán valószínűleg csak egy törölközőt kapott magára, mert máris nyílt az ajtó.
Nem akarta megijeszteni, de Sakura nem is lepődött meg annyira, hogy az ágyán üldögél, ráadásul tényleg csak egy törölköző volt rajta.
- Hogy kerülsz ide? – kérdezte szigorúan, mintha nem is a szobájában állna majdnem meztelenül, hanem a suliban beszélgetnének. Mi ez a lány, egy jégcsap? Még csak zavarba se jött.
Mindegy! Sasuke nagy levegőt vett, hogy belefogjon a monológjába, de a figyelmét teljesen lefoglalták a lány testén gyöngyöződő vízcseppek.
- Nem gondolod, hogy beszélnünk kéne? – nyögte ki végül, és érezte, hogy a nadrágja kegyetlenül megfeszül.
- Nincs mit megbeszélni. Lefeküdtünk egymással és ennyi. Nem járunk, nem akarok tőled semmit, csak hogy felejtsd el, oké? – mondta Sakura türelmetlenül.
Sasuke végre elszakította tekintetét a lány melleiről és az arcába nézett.
- Akkor ez egy egyéjszakás kaland? – lepődött meg.
- Talán.
- Nem gondolod, hogy ez nagyon durva? Megjelensz, kihasználsz és dobsz?
- Nem doblak, hisz nincs is köztünk semmi, a kihasználás pedig szerintem kölcsönös.
- Azt hittem, neked is ez volt az első alkalom, és ezt az ember nem szokta így intézni.
- Honnan tudhatnám, hogyan kellene intézni, ha egyszer - mint mondtad is -, ez volt az első alkalom - vágott vissza a rózsaszín szándékosan kiforgatva Sasuke szavait. - Egyébként nekem pont így jó – tette hozzá dacosan.
- Talán csalódást okoztam? – kérdezte Sasuke zavartan, és akarata ellenére elpirult.
- Nem – Sakura kivételesen őszinte volt, és meglehetősen aranyosnak találta a másik viselkedését. – Nem okoztál csalódást, szóval.. – kicsit, habozott, de végül kimondta – lehet esetleg több alkalom is, de a feltételeim ugyanazok. Nem szólsz hozzám az iskolában, nem csüngsz rajtam, nem lesz köztünk semmi, és nem beszélsz róla senkinek. Akkor talán máskor is összejöhetünk.
A fiú hitetlenkedve bámult a makacs, zöld szemekbe, aztán tekintete lentebb vándorolt a formás kis kezekre, amelyek a törölközőt szorították.
- Hát… legyen – bólintott teljesen összezavarodva, mert erre a fordulatra végképp nem számított, aztán kiszáradt a szája, amikor a finom ujjak elengedték az anyagot és a törölköző a földön landolt.
Úgy szédelgett vissza a szobájába, mint egy részeg. Naruto hiába kínálta süteménnyel, ő nem kért belőle, hiszen kapott ma már édesebbet.
Nem tudta elhinni, hogy megint megtörtént, ráadásul még izgatóbb, még felkavaróbb volt, hogy nem a sötétben tapogatózva ismerkedtek egymással, hanem Sakura teljesen feltárulkozva adta át magát neki.
A hímneműek annyira kiszámíthatók. Sakura biztos volt benne, hogy az Uchiha felsomfordál hozzá. Mikor meglátta a lépcsőn azokkal a szomorú kiskutya szemekkel, máris tudta, hogy nem fog tudni ellenállni neki. Gyorsan felcipelte a bőröndöket és a zuhany alá állt, hogy kimossa bőréből az otthoni dohszagot. Mit tudhat ez a fiú? Miért gondolt rá egész hétvégén, és miért várja, hogy megint érezhesse magán a tétova ujjakat. Sasuke még nem volt jó szerető, tulajdonképpen nem is volt szerető, csak egy elvarázsolt kisfiú, aki számára kinyílt a csodák kapuja, ő pedig alig tudott betelni az érzéssel, hogy mindez az övé. Sakura mégis örült, hogy türelmetlensége ellenére mindig gyöngéden érintette, a csókja finom volt és óvatos, ahogy pedig elmerül benne, az maga a mennyország.
Azt hazudta, hogy hamarosan jön Karin, így amint lecsillapodott a testük, ő visszament a zuhany alá, a fiú pedig kapkodva öltözött és lelépett. Sakura nagyon bízott benne, hogy képes lesz tartani a száját, csak hogy újra együtt lehessenek.
Csak szexbarátok, nyugtatta magát az Uchiha. Hallott már ilyet, ez valami modern izé, merthogy a lányok is unják már a nyálas romantikát, és szeretnek egyből a lényegre térni. Valami értelmes teóriát muszáj volt eszkábálnia a történtek magyarázatára, mert úgy érezte, szétesik a feje. Egész éjjel ezen agyalt, hogy tulajdonképpen mibe másztak. Nem volt mintagyerek, de ennyire azért felszínesnek se tartotta magát, hogy csak a teste miatt kelljen valakinek. Tulajdonképpen örülnie kéne, hiszen semmi szerelmi drámázás vagy kötöttség nincs, pusztán az, amire vágyik: egy másik ember melege, de mégis furcsa volt ez az egész. Más talán nem is agyalna ezen ennyit, hanem csak élvezné a szerencséjét.
Hajnalban bezzeg már aludt volna, ezért nagyon morcos volt, ahogy Naruto kirugdosta az ágyból.
- Mi van, haver! Hol van a reggeli merengő pacsirta? – A szöszi gyakran csúfolta azzal, hogy korán kelő, és arra használja a nyugodt órákat, hogy bambuljon maga elé. Most nem volt kedve merengeni, bambulni, aludni akart vagy legalább szabadulni a gatyájában jelentkező kemény problémától.
Hosszan zuhanyozott, először hidegre állította, hogy lecsillapodjon, de hamar rájött, hogy nincs az a jeges zuhany, ami lehűthetné, ezért visszaállította a vizet kellemes melegre és a tegnap délutánra gondolva végre megkönnyebbült.
Karin megnyugodva konstatálta, hogy Sakura újra a régi. Ugyanolyan undok és magánakvaló. Este egymáshoz se szóltak, reggel viszont korábban kelt a szokásosnál, előbb ment futni, és amikor elkészült, Karin pedig még csak a pattanásnyomogatásnál tartott durván rászólt: - Elég!
Karin először nem is értette, mire mondja, de a következő pillanatban már berántották a fürdőbe. Sakura lenyomta a szennyestartó tetejére, előkapta a hajráfját és hátrasimította vele a kócos vörös loboncot.
- Mit csinálsz? – nyivákolta ijedten szobatársa, mert előkerült egy olló is.
- Kiakaszt, amit művelsz magaddal – sziszegte Sakura, és vadul dörgölni kezdte az arcát valami tonikkal.
- Úgy érzem magam, mint egy rántotthús – szörnyülködött a vörös, amikor már a harmadik réteg kenceficébe burkolták.
- Meg is sütlek, ha nem fogod be a szád – mormolta Sakura türelmetlenül, mert Karin folyamatosan méltatlankodott.
Húsz perc múlva egy teljesen új Karin bámulta magát a tükörben. A korábbi erős festékekkel ellentétben teljesen természetesnek hatott a sminkje, tényleg csak arra szolgált, hogy elfedje a bőrhibákat és kiemelje a szeme vonalát, az ajka ívét. Sakura a haját is megigazította és megpróbálkozott a lehetetlennek: kifésülte. Beállította egy nőiesebb formára a korábbi égnek meredő lósörény helyett, aztán kivasalta a vörös egyenruháját és a kezébe nyomta.
- Innentől minden nap így kell kinézned, megértetted?
- Igenis, anyu! – sóhajtott megadóan a másik, és még mindig hitetlenkedve bámulta tükörképét.
Sakura elégedetten figyelte, hogy megbámulják Karint. Már csak az ostoba szemüvegét kéne lecserélni valami divatosabbra, és máris bomlanának érte a fiúk. Vajon Sasuke észreveszi majd a különbséget? És ő örülne ennek?
Hirtelen nem tudta eldönteni, mi is az a szúrás, ami a mellkasába nyilallt a gondolatra.
Az osztályba érve Kiba rohant eléjük és máris bombázni kezdte Karint az idióta beszólásaival. A vörös nem szólt vissza, hanem bölcsen ráhagyta, miközben magában boldogan somolygott, mert soha nem figyeltek még így rá. Félve Sasuke-kun padja felé sandított, de csak a hátát látta. Valószínűleg aludt vagy ilyesmi, mert Naruto is abbahagyta a beszédet, amikor meg is bökdöste, de nem kapott választ. Aztán a borzas, fekete fej hirtelen felemelkedett, és Sasuke a mellette elhaladó lány után nézett. Beleremegtek az orrcimpái a gyönyörűségbe, ahogy beszippantotta az ismerős illatot.
- Mi van, begolyóztál? Kelj már fel, elkezdődött az óra és bejött a tanár – rázogatta Naruto, mire Sasuke végül visszatért a jelenbe és elszakította magát a kellemes ábrándképektől. Oké, csak szexbarátok! Arra jutott, hogy ennél jobb dolog még nem történt vele, és elhatározta, hogy ki is használja maradéktalanul a felkínált lehetőséget.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
