Sakura döbbenten meredt a fölé magasló, gúnyosan vigyorgó srácokra. Négyen egy ellen? Gaara alaposan túlértékelte, ha azt gondolta, hogy ilyen sokan kellenek az ő megzabolázásához.
Rémülten várta a folytatást, és felkészült rá, hogy itt a vég.
- Remélem, felfogtad, hogy most én diktálok – morogta a vörös dühösen. – Azt hiszed, pár kép néhány flancos újságban már feljogosít arra, hogy lenézz mindenkit? – kérdezte vicsorogva.
Sakura arcából kifutott a vér. Szóval tényleg lelepleződött! Ráadásul a lehető legrosszabb forgatókönyv következett. Hallotta már nem egyszer a többi modelltől, milyen szörnyűségeket kellett elviselniük egy-egy elvetemült „rajongótól”. Zsarolás, erőszak, testi-lelki terror. A zaklatás különböző formái. Pont ettől rettegett, hogy ha Ibiki nincs mellette és kiderül a titka, néhány fiú majd így reagál, és azt hiszi, ő a karrierje érdekében nem csak a ruháitól, hanem az erkölcseitől is megszabadult, ezért bármit megtehetnek vele.
Nem volt és soha nem is akart senki játékszere lenni. Ibikit azért rendelték mellé, hogy folyamatosan dolgoztassa, vigyázzon rá, mint egy jövedelmező befektetésre, és a befolyt pénzt továbbítsa a főnökeinek. Megtehette volna ezt durvább eszközökkel is, de a sebhelyes arcú férfiba szorult némi emberség, és elintézte, hogy Sakura „tisztességes” munkával törleszthesse az apja adósságait. Bár az is lehet, hogy nem az emberség, hanem a pénz motiválta. Sakura így jóval többet keresett, mintha szajhaként dolgoztatják a főnök valamelyik bárjában, de ez őt már nem érdekelte. Dacos vonallá keskenyedett szája. Ha eddig nem szennyezték be a testét, akkor ennek a kis görénynek se hagyja!
Gaara közelebb lépett, meg akarta markolni a haját, hogy annál fogva rángassa fel, de ő egy fürge mozdulattal megfordult a földön és egy rúgással kisöpörte a vörös alól a lábait. Gaarát váratlanul érte a dolog, előrebukott, társai pedig felháborodva vetették magukat a lányra, de Sakura gyorsabb volt. Kibújt köztük és megcélozta az ajtót, hogy kimenekülhessen. Jó terv lett volna, de az egyik fiú nevetve lóbálta meg a kulcsot, hogy jelezze, ez nem fog összejönni.
- Felfogtad már végre, hogy nagyon nagy bajban vagy, te beképzelt kurva!
Gaara vérben forgó szemekkel közelített felé. Hiúságát alaposan sértette, hogy másodszor teszi nevetségessé a lány. Gyilkos haraggal lökte a vasajtónak és borzalmas erővel szorította a vállát, mintha beteges örömmel töltené el, hogy végre felülkerekedett rajta, és uralkodhat kiszemeltje felett.
- Fogjátok le! – szólt hátra a többieknek gonosz mosollyal. Ahogy izgalmában megnyalta a szája szélét, Sakurát a hányinger kerülgette. Egy pillanat alatt körbevették és a földre teperték, hiába tiltakozott minden erejével. Egy ember a karjait szorította a feje fölé, míg a másik kettő szétfeszítette a lábait. – Nekem nemet mondtál, de négyünknek már nem fogsz! – A fiú elégedetten térdelt reszkető áldozata combjai közé és kedvtelve simította fel a szoknyáját. Sakura rémülettől tágra nyílt szemekkel követte minden mozdulatát.
- Lehet, hogy jobb lett volta, ha még a mosdóban hagyod magad, és nem fajulnak a dolgok idáig. Nem? – mondta Gaara rekedten, és ujjai a kívánatos testre csúsztak.
- Elég! Fejezzétek be!
Mindannyian az ablak felé kapták a fejüket.
- Felvettelek benneteket és telefonáltam az igazgatónak – kiabálta Sasuke idegesen. Nagyon bízott benne, hogy ezzel majd megijeszti a támadókat, mert hirtelen jobb terv nem jutott eszébe, bár a következményekkel nem számolt.
Gaara arcára beteges vigyor kúszott. – Kapjátok el! – adta ki az utasítást, és a másik három máris pattant, hogy teljesítse. Ők se akartak szemtanúkat, meg amúgy is utálták a népszerű Uchihát, ezért örömmel ellátták a baját.
Sasuke hirtelen nem tudta, mit tegyen: mentse magát vagy maradjon. Sose verekedett, de Sakurát se tudta volna otthagyni a bajban. Tényleg segítséget kellett volna hívnia, míg lehetett, de a látvány úgy megdermesztette, amikor benézett az ablakon, hogy csak az járt az eszében: ezt azonnal le kell állítani. Késő bánat! Gyorsan megnyomta a gyorshívó gombot, hogy szóljon Itachinak, és futni kezdett, hogy időt nyerjen. Három végtelennek tűnő búgás után a bátyja végre fel is vette, de addigra már Gaara haverjai ki is nyitották az ajtót és kergetni kezdték.
- Itachi! Baj van! Azonnal gyere a – Nem tudta befejezni, mert pillanatok alatt beérték, ráugrottak, leteperték, és egyből elvették tőle a telefont. Berángatták őt is a kazánházba, Gaara közben pedig Sakurával viaskodott.
- Nincs sok időnk. Nézzétek meg, hogy tényleg felhívott-e valakit, aztán adjatok neki! – kiabálta a vörös leizzadva, mert Sakura nagyon nem akarta hagyta magát.
Sasukére ütések sokaságai záporoztak, de akkor is igyekezett talpon maradni és minél közelebb férkőzni a rózsaszínhez, akin már alig volt ruha. Gaara nagyon bedurvult. Többször megütötte a lányt, és az hiába menekült, végül megint a földön kötött ki. Az egyik srác visszament Gaarához és segített neki lefogni Sakurát. Hirtelen egy kés került elő. A lány próbált védekezni vele, de már ki volt fáradva, egyből elvették tőle, és a nagy dulakodásban valahogy messzire repült. Sasuke nem tudta volna megmondani, hogyan sikerült megkaparintania, de amint a kezébe került, védekezőn tartotta maga elé és ezzel végre sikerült felfüggeszteni a verekedést.
- A bátyám mindjárt itt lesz. Jobb, ha menekültök – lihegte, miközben letörölte a vért a szája széléről.
- Tényleg hívta a testvérét – szólt az a srác, aki a telefonját ellenőrizte.
- Idióta! Akkor miért nem mondtad! – förmedt rá Gaara.
- Engedjétek el Sakurát és fussatok, különben kibelezlek benneteket – mondta Sasuke határozottan, és olyan haragos tűz gyúlt a szemében, hogy a másik négy hitt neki.
- Zárjátok be őket – adta ki Gaara az utolsó utasítást, miután sietősen távoztak, aztán a vasajtó becsapódott és Sasuke meg Sakura maga maradt.
- Ez durva volt – rogyott térdre a fiú, és a kés hangos csörömpöléssel landolt a földön. Az adrenalin még dolgozott benne, így csak azt érezte, hogy a teste kimerült, a szája nehezen mozog, a mellkasa pedig még mindig hevesen zilál a megerőltetéstől. Mégis elégedett volt magával, hiszen megúszták. Életében nem gondolta volna, hogy így tud verekedni, és az is meglepte, hogy hárman alig bírtak vele. Dicsőségben persze nem sütkérezett, ahhoz túlságosan is komoly volt a helyzet, de azért megkönnyebbült, hogy sikerült a legrosszabbtól megmentenie Sakurát.
- Jól vagy? – fordult felé.
A lány magzatpózban összegömbölyödve feküdt nem messze tőle. Mivel nem kapott választ, odamászott hozzá és félre akarta simítani a kócos tincseket, hogy láthassa az arcát, de Sakura rémülten rándult össze, amint hozzáért, ezért azonnal visszakapta a kezét.
– Sajnálom – morogta összezavarodva, és egyből gombolni kezdte az ingét, hogy legalább azzal betakarja.
Percek teltek néma csöndben, aztán meghallotta a keserves sírást. Sakura az inggel takarva arcát zokogott. Egész testében remegett és most már hagyta, hogy megöleljék. Menedéket keresve bújt Sasukéhoz, aki suta mozdulattal simogatni kezdte a haját és próbálta testével mindjobban betakarni, védeni, melengetni.
Végtelennek érezte az időt, mire megtalálták őket. Először a bátyja rontott be, nyomában Kurenai-sensei és Kakashi, majd az igazgató. Itachi azonnal hozzájuk lépett és óvatosan kivette Sakurát az öccse karjai közül. A tanárnő elborzadva mérte végig a lányt, utána pedig Sasukét.
- Menjünk a kollégium ügyeleti szobájába, az van legközelebb – javasolta.
- Itt a zakóm – mondta az igazgató, és ráterítette a zokogó lányra, aki minden ízében reszketett. Fölsegítette Sasukét a földről és a megbeszélt helyre siettek.
Szerencsére folytak az órák, így nem akadt szemtanú. Sasuke meglepetten nézett farkasszemet a tükörképével, mert nem hitte volna, hogy így helybenhagyták, de sokkal jobban aggódott Sakuráért, mint magáért, mert a lánynak nem csak testi, hanem súlyos lelki traumát is okozott ez az egész.
Gaara meg a társai leléptek egy taxival. Az igazgató röviden elmesélte, hogy találták meg őket a kazánházban, és mit intézett a támadókkal kapcsolatban. Hamarosan megjelent az iskolaorvos és ellátta Sasuke sérüléseit, aztán mindenkit kitereltek és Sakurát kezdte vizsgálni.
- Hogy kerültél oda? – kérdezte Itachi az öccsétől, miután az első sokkból magához tért.
- Véletlenül megláttam a bokor mellett Sakura táskáját és furcsának találtam, hogy ott hever gazdátlanul. Pontosabban, akkor még nem tudtam, kié a táska, csak gondoltam, hogy egy lányé, mert valami rózsaszín figura volt rajta. Benéztem az épület mögé és megláttam, hogy a kazánháznak éppen csukódik az ajtaja. Furcsállottam, mert ebben a melegben már nem fűtenek, meg amúgy is olyan elhagyatott az a környék. Odaszaladtam és benéztem az ablakon. Eléggé megdöbbentem, mikor felfogtam, hogy mit látok. Minden olyan gyorsan történt, Gaara már leteperte Sakurát, én pedig telefonálni akartam, de amikor fogdosni kezdte, inkább bekiabáltam, hogy megzavarjam.
- Bátor voltál – dicsérte meg az igazgató.
- Nem tudtam dönteni. Talán előbb jön a segítség, ha egyből szólok, de megbénított a látvány.
- Semmi baj. Büszke vagyok rád, hogy próbáltad megvédeni az osztálytársadat – veregette meg a vállát az igazgató elismerően.
- Én is örülök, hogy ilyen öcsém van, viszont nem tudom, Sakura hogyan heveri majd ki ezt az egészet. Attól félek, hogy hiába rúgjuk ki azt a négy fiút, Sakurát elviszik innen a szülei másik iskolába, ez az egész pedig egy életre megnyomorítja lelkileg.
- Erős lány. Ami pedig a szüleit illeti… talán nem kéne ezt megtudniuk – mondta az igazgató zavartan.
Itachi döbbenten meredt főnökére. Két órával később az igazgatói iroda vastag szivarfüstben úszott és egymás után töltődtek a konyakos poharak.
- Te most viccelsz velem? – kérdezte az Uchiha tágra nyílt szemekkel.
- Nem, tényleg ez az igazság – válaszolt az idősebb türelmesen. – Ibiki nem Sakura apjának a barátja, hanem nekik dolgozik – suttogta, mintha a falnak is füle volna.
- Szóval egy yakuza? – akadt ki Itachi.
- Ne kiabálj már! – csitította az igazgató, miközben remegő kézzel nyúlt az újabb pohárka italért. – Ha megtudja, hogy nem vigyáztam Sakurára… nekem végem – mutatott a nyakára egy nyisszantást imitálva. – Ezért én elveszíthetem a fejem és ezt nem képletesen értem, hanem szó szerint – tette hozzá zaklatottan.
- Nekem is furcsa volt az a pali, főleg a drága ruhái meg az az álomautója, de meg se fordult a fejemben, hogy kapcsolatban állhat az alvilággal.
- Ha meglátnád a tetoválásait, már attól összecsinálnád magad.
- És miért dolgozik neki Sakura?
- Azt nem tudom, csak sejtem. Szerintem a szülei miatt.
- Adósságba keveredtek?
- Fogalmam sincs. Talán jobb is, hogy nem kötötték az orromra. Nekem csak annyit mondtak, hogy vegyem fel Sakurát az iskolába, és támogassam mindenben. Miközben Ibiki beszélt hozzám, „véletlenül” kintebb gombolta az ingét, hogy lássam a mellkasára tetovált motívumokat, aztán említette, hogy tudja, szép lányom van, szóval gyakorlatilag megfenyegetett.
- Ez hihetetlen.
- Az a hihetetlen, hogy te ezen meglepődsz. Fogalmad sincs, mekkora befolyása van a különböző bűnszervezeteknek mindenre. Én még könnyen megúsztam azzal, hogy védek valakit, aki nekik fontos.
- Akkor Sakura is közéjük tartozik? – döbbent meg Itachi.
- Nem hiszem, szerintem ez csak egy alku. Rengeteget kereshet, de a szülei egyszerű emberek, és rajta se látni, hogy felvetné a pénz. Valószínűleg minden keresetét odaadja Ibikinek.
- Akkor tényleg baj lehet ebből a támadásból.
- Az bizony, ezért kell diszkréten kezelni ezt az ügyet.
Itachi is felhajtott egy konyakot. A hallottakat végig kellett gondolnia, ráadásul ebbe az egészbe még Sasuke is belekeveredett.
Karin hozzászokott már szobatársa antiszociális megnyilvánulásaihoz, de a mostani elzárkózás végképp kiverte nála a biztosítékot. Sakura a fal felé fordulva feküdt többrétegnyi takaró alatt napok óta. Kurenai sensei gyakran benézett hozzá, hozott neki enni, inni, de aztán mindent érintetlenül vitt vissza.
Hétfőn reggel biztos, hogy történt valami, mert Sasuke se jött iskolába, és amikor később találkoztak, a fiú úgy nézett ki, mintha valaki bokszzsáknak használta volna. Gaarát és a haverjait kicsapták, Temari pedig hallgatott, mint a sír, ha a testvéréről kérdezték, és feltűnően kerülte Sasukét, pedig korábban nagy rajongója volt. Karint oldalát majd ki fúrta a kíváncsiság, de Sasukét se lehetett szóra bírni. Csendesebb lett és minden kérdést elhárított, ha faggatni próbálták. Biztos, hogy az ügynek köze volt Sakurához, de a lány azóta nem jött elő, csak éjszaka, ha már Karin leoltotta a villanyt.
Ez nem mehet így tovább!
- Hé, élsz még? Fejezd ezt be, mert már nagyon idegesítő – lökdöste meg Karin türelmetlenül a mozdulatlan takarókupacot.
Nem volt az agresszivitás híve, de hirtelen ötlettől vezérelve rángatni kezdte a paplanokat, és addig nem hagyott fel vele, míg elő nem került alóla Sakura. Felkészült, hogy leüvölti a fejét és elküldi a búsba, de a rózsaszín csak összekuporodva feküdt tovább, miközben az arcát a karjaival takarta.
- Ezt nem hiszem el! Mi a franc bajod van? Legalább mondd el, hátha tudok segíteni.
Nem jött válasz, hiába várt percekig. Sakura egy idő után remegni kezdett, mint aki didereg, ezért Karin visszatette rá az összes takarót, aztán csalódottan visszaballagott az ágyához, és Sasuke-kunt kezdte bámulni a falon, mintha a fiútól várna segítséget.
Másnap az iskolában erőt vett magán, és az udvari hosszúszünetben szerelme mellé csapódott. Félt, hogy Sasuke esetleg gúnyolódni fog a képek miatt, de semmi ilyen nem történt. Kíváncsian várta, mit akar tőle Karint, aztán amikor a lány végre kibökte, hogy Sakura miatt aggódik, kivételes érdeklődés csillant a fekete szemekben.
- Én ezt nem értem. A bátyám azt mondta, jól van, csak pihen – lepődött meg Sasuke, amikor Karin részletesen beszámolt szobatársa állapotáról.
- Talán nem akarja, hogy tudd. De miért?
- Fogalmam sincs.
- Megkérdezhetem, hogy mi volt hétfőn? Azóta ilyen, gondoltam, közöd van hozzá, vagy legalább tudod, mi történt.
- Ne haragudj, de…
- Nem beszélhetsz róla, felfogtam – fejezte be helyette Karin a mondatot csöppet sem meglepődve.
Becsöngettek, mindketten visszamentek az osztályba, és mindketten arra gondoltak, amit a másiktól megtudtak. Végül ugyanarra a következtetésre jutottak: hogy ez az egész elég rejtélyes.
Itachi nem bírta tovább, látnia kellett Sakurát. Szólt Kurenai senseinek, hogy meglátogatja, aztán magát is meglepte azzal, hogy milyen türelmetlenül siet a harmadik emeleti kollégiumi szoba felé.
Kopogtatott, de nem érkezett válasz. Óvatosan benyitott és tekintete azonnal a lány ágyát pásztázta. A délutáni napsütés barátságos meleget varázsolt a helyiségbe, de Sakura nem is látszott a rengeteg takaró alatt. Ott volt mellette a reggelije és az ebédje is. Még a vízből se fogyott. Az orvos minden nap megvizsgálta, nyugtatót adott, de nem akkora adagot, hogy így kiüsse. Sakura maga választotta ezt a száműzetést.
A férfi leült az ágy a szélére és próbálta kitakarni, hogy legalább az arcát lássa. Kár volt. Sakura görcsösen takarta magát, és Itachi minél jobban próbálkozott, a lány annál kisebbre gömbölyödött és végül sírva fakadt. Itachi feszengve nézte, mit művelt. Tehetetlenül bámulta a hangtalanul rázkódó testet. Elszégyellte magát, hogy ilyen önző módon viselkedik, ráadásul fogalma se volt, hogyan segíthetne, mit tehetne.
- Bocsáss meg – motyogta, és felkelt mellőle. Hagyta, hogy Sakura visszabújjon a takarói védelmébe, ha ez megnyugtatja. – Enned kéne – mondta még halkan, mielőtt elhagyta a szobát, bár tudta, hogy felesleges, a másik úgyse foglalkozik vele.
A fiúk egyre vadabb történeteket szőttek a hétfői esetről. Mindet megosztották Sasukéval, hátha valamelyik verzióra rábólint végre, de makacsul hallgatott. Igazából tetszett neki, hogy mindenki vele foglalkozik, de csak azért, mert Karinon kívül senki se tudta, milyen állapotban van Sakura. Azt nem is feltételezték, hogy a rózsaszínnek is köze van ehhez az egészhez, úgy tudták, simán beteg, és lázasan fekszik a kollégiumban. Úgy gondolták, Gaara és bandája Sasukéval balhézott össze, ezért kellett menniük.
Persze, minden csoda három napig tart, most pedig már csütörtök volt, és Karin szerint Sakura nem javult. Sasukéban viaskodtak az érzések, hiszen nem tartozott a lány éppen a kedvencei közé, bár kétség kívül vonzónak találta, de zavarta, ahogy Sakura korábban bánt vele. Őszintén féltette, amikor megtámadták, de most, hogy elmúlt a veszély, inkább csak sajnálta, amiért ilyen helyzetbe keveredett.
Nem csodálkozott, hogy Gaarából is kihozta az állatot. Sakura egyszerre volt csábító és távolságtartó, kívánatos és rideg. Tudott kacéran viselkedni, a következő pillanatban pedig elutasító lenni. Nehéz volt eligazodni rajta.
Sasuke még mindig azon töprengett, hogy semmit se tud róla. Naponta találkoztak, de gyakorlatilag fogalma se volt, milyen személyiség lehet. Csinos, az biztos, de vajon van-e szíve? Ha van, miért utasít el mindenkit, még a lányokat is?
Sakurának nem voltak ilyen mélyre szántó gondolatai. A szoba sötétjében elcsigázottan hallgatta Karin egyenletes szuszogását. Boldogok a tudatlanok…
Neki bezzeg ezernyi titok és bánat nyomta a lelkét. Még mindig szégyellte, hogy majdnem megerőszakolták. Az első pillanatban még dühös volt, amiért néhányan azt gondolták, hogy kihasználhatják. Utána következett a kétségbeesés, mert rájött, hogy négy fiú ellen esélytelen, és képtelen uralni a helyzetet, teljesen ki van szolgáltatva nekik. Tényleg azt hitte, hogy mindannyian végigmennek rajta. Megdöbbent, milyen gyenge és mennyire tehetetlen négyükkel szemben, aztán Sasuke reményt adott. Meglepte, hogy a fiú kiállt érte és próbált segíteni, aztán teljesen bepánikolt, mert Gaarának majdnem sikerült elvennie azt, amit ő eddig olyan elszántan védelmezett.
Talán nem kéne így túlmisztifikálnia mindent. Ibiki már rég megtehette volna, hogy kurvaként futtatja. Csak a szerencséjének köszönhette eddigi kényelmes életét, és azt, hogy iskolába járhatott, normális körülmények között dolgozhatott.
Talán, ha nem lenne szűz…
Talán, ha tisztában lenne vele, hogy ez az egész milyen…
Haragudott a szüleire, mert annyit könyörgött nekik, hogy vegyék ki az iskolából és hadd lehessen magántanuló. Ne kelljen folyton rettegnie. Pont ettől félt, hogy ilyen helyzetbe kerül. A trauma tökéletesen megkeverte gondolatait és a lehető legostobább elhatározásra jutott. Tisztában volt terve minden hibájával, de akkor se látott más kiutat. Ezt meg kell tennie!
Összeszedte magát és felkelt, bekanalazta a kirakott ételt és fürödni ment. Úgy érezte magát, mint egy beprogramozott robot, csak a kitűzött célra tudott koncentrálni. Alaposan megmosta magát, bár Gaara undorító érintésétől még így se tudott szabadulni. Nem számít! Majd Ő lemossa róla, elfeledteti vele azt a mocskot.
Csendesen tett-vett, nehogy felébressze szobatársát. Felöltözött, aztán nesztelenül nyitotta az ajtót. Nem volt nehéz kiszökni a kollégiumból.
A hold cinkosul kacsintott rá az égről, megvilágította számára a rövid utat a másik épületig. Ezt nem őrizték, mint a lányok lakhelyét, ide még könnyebb volt beosonni. Hamarosan ott állt az ágya mellett. Ő nyugtalanul aludt, mintha érezte volna, hogy ez az éjjel furcsa lesz. Befogta a száját és óvatosan felébresztette. Majdnem elnevette magát az értetlen tekintetre. Nahát! Sikerült alaposan meglepnie.
Ezüstszínnel fürdette a szobát a holdsugár, ezüstre festette Sakura testét is, ahogy kibújt a ruháiból és úgy állt az ágy mellett. Elégedetten hallgatta a másik elakadó lélegzetét, a csöndben szinte tapintani lehetett mindkettőjük szaporán dobogó szívverését. Igen, ezt várta tőle, pont ezt a reakciót. Felhajtotta a takarót és ráült a csípőjére, aztán lehajolt hozzá és megcsókolta csodálkozástól elnyíló ajkait. A rózsaszín tincsek beborították mindkettejüket.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
