A szalon ahova elmentünk elképesztő látványt nyújtott. A váróterem falai üveg volt két oldalról. A bejárattal szemben három ajtó vezetett különböző helyekre. Mind a három, kétszárnyú tölgyfa ajtó fölé egy rendkívül kanyargós betűtípussal volt kiírva rózsaszín alapon, fehér betűkkel a szolgáltatás.
Matsuri elgondolkodva forgott körül a váró közepén ahol még alig-alig voltak egy páran. A lány megvonta a vállát a dizájn láttán. Nem nagyon nyűgözte le az épület. Pedig ez volt Konoha legjobb és legkeresettebb szalonja. Ahol mellesleg sosem jártam még. Kész csoda volt, hogy a lány egy telefonnal el tudta intézni, hogy fogadjanak másnap. Általában minimum egy hónap kellett ahhoz, hogy tudjanak fogadni.
Matsuri felsóhajtott és megigazította bézs színű testhez álló ruháját. A ruha egyszerűen elképesztően kitudta, emelni a lány megnyerő alakját. Kérdően nézet ránk.
- Nos? – kérdezte Ino toporogva. Ő egy szürke, háromnegyedes ujjú felsőt és egy farmerszoknyát választott a szalon meglátogatása céljából. Lábán egy felsőjével egyszínű balerina cipő díszelgett.
- Mindjárt jön Temari. Ő majd eligazít minket. – mondta a lány feszengve.
- Nyugalom lányka! Nem harapunk. – mondtam nevetve miközben letekintettem kezemet szorongató kislányomra. Mika spagettipántos kockás, pamut ruhát viselt. Lábára a fehér kissarkú cipellőjét húztam kérésére.
Mostanában mániája volt a magasított sarkú cipők. Ez is csak azt bizonyította, hogy az én kicsikém hamarosan már tini korba lép. Na, jó ahhoz még nincs annyira közel, de az a pár év hamar elszáll. Tizenöt év múlva annyi idő lesz, mint én voltam, mikor szültem. Szinte hihetetlen.
- Mami. – nézet fel rám és fölemelte a már agyon ölelgetett és mosott nyusziját. – Tapsi szeretne veled beszélni. – mondta átkukkantva a nyuszi válla fölött. Elmosolyodtam eleresztettem Mika kezét majd leguggoltam el.
- Igen, Tapsi? – kérdeztem a nyuszi fekete gombszemeibe nézve. Kislányom apró kezeit nyuszi hóna alá rakta és magára mutatott. Közben elváltoztatta a hangját.
- Mika is kap új hajat?
- Hát persze. – simogattam meg a tapsi fülest. - Azért vagyunk itt, hogy hercegnőt varázsoljanak mindannyiunkból. – tettem hozzá rámosolyogva kislányom sugárzó arcára.
- Hercegnőt? – kérdezte ámultan és leejtette a kezét. Eltátotta pici száját.
- Úgy bizony. – helyeseltem.
- De jó. – kiabálta el magát végül a pici. Nem győztük őt ezek után csitítgatni. Alig várta, hogy a nénik elvarázsoljanak minket. Mi tagadás én is vártam. Hamarosan megjelent egy fekete kosztümbe bugyolált nő kinek szőke, dús haja négy coffba volt felfogva. Legalább egy tizenöt centis tűsarkú cipőt viselt. Temari nem volt alacsony növésű, de a cipő tett róla, hogy a tömegből rendesen kitűnjön a lány a szákmájában ez talán nem is számított akkora előnytelenségnek.
Körbevezetett minket majd elhelyezett minket egy-egy alkalmazottnál.
Otthon ültem az ágyamon és bámultam a kislányomat, aki a tükör előtt illegette magát ruhácskájában. Nagyon tetszett magának. Hosszú, sötét haját a fodrász feltupírozta és felfogta majd kislányom kérésére telefújta csillámló hajlakkal.
- Mika gyere ide. – nyújtottam felé a kezem. A kislány kelletlenül hagyta ott a tükröt és állt elém. – Adok neked valamit… - mondtam és a fésülködő asztalomhoz sétáltam. Kihúztam a fiókom és kivettem belőle egy kis ékszerdobozt.
- Mi ez? – kérdezte csillogó szemekkel.
- Ez itt... – kihúztam belőle egy arany nyakéket, amin egy pici kereszt volt. – A születésetekkor kaptam a nagymamádéktól. Úgy gondolták, ha eljön, az idő majd büszkén fogjátok viselni.
- Az enyém? – mondta a lányom ámuldozva majd miután a nyaka köré kapcsoltam a nyakláncot, zihálva szaladt oda a tükörhöz és vette szemügyre az ékszert.
- Köszönöm mami. – mondta miközben visszaszaladt hozzám és megölelt. Visszaöleltem és a hátát simogattam.
A következő percben nyílt az ajtó. Yuki lépet be, egyértelműen nem érezte jól magát a ruhájában. Grimaszt vágott, és folyamatosan sötét hajába túrt.
A szívem hatalmasat dobbant, ahogy végig néztem a fiamon. Abban a pillanatban, ijesztően hasonlított az apjára. Ahogy porcelán fehér arcocskáján enyhe vörös folt éktelenkedett elégedetlenségét tükrözve, és ahogy apró kezecskéjével sötét hajába túrt, elképesztően hasonlított az apjára.
- Anyu… levehetem? – kérdezte reménykedve ezzel kizökkentve gondolataimból. Kezeivel rángatni kezdte az öltönyét.
A fekete, csíkos öltöny mögött, világosszürke, mintás, nyakkendő és mellény, fehér ing bújt, meg ami rendkívül jól állt ötéves fiamnak. A picikém oda sétált hozzánk és dorombolva hozzám bújt.
- Hamarosan kicsikém. – ígértem meg. Yuki a szemembe nézet, smaragd szemei könnyektől csillogtak. Homlokon pusziltam és magamhoz öleltem őt és Mikát is.
- Sakura ideje készülődni. – lépet be Ino miközben a rózsaszín öltönykabátját vett fel fekete ruhájára, amin has tájt a kabátjával egyszínű rózsaszín csík futott végig. Lábán egy alig pár centis sarkú fekete körömcipő volt. Hosszú szőke haja kontyba volt tűzve, de néhány tincset kilógattak a fodrászok a frufruját is szabadon hagyták s, hogy kihangsúlyozzák kivasalták. A sminkje rendkívül szolidra sikerült, mint ahogy azt megkövetelte a kismama kódex. Szemét vékonyan kihúzták fekete szemceruzával, szemhéjfestéke barna, füstös benyomást keltett. Szájára egy kis szájfényt kentek, amit már többször újra festett.
- Rendben. – mondtam bólogatva. Mika és Yuki felmásztak az ágyam közepére, jelezvén nem óhajtanak távozni. Ino jót mosolygott rajtuk majd távozott, hogy rendbe szedje férjét. Felkeltem odasétáltam az akasztós szekrényemhez majd kivettem belőle egy szürke, védő takaróba bugyolált ruhát.
Lassan lehúztam a védőburkolat cipzárját és kiemeltem belőle a spagettipántos, halvány rózsaszín ruhát.
- De szép. – nyűgözte le lányomat a ruha látványa.
- Vedd fel! – kérte Yuki. Bólintottam és eleget tettem a kérdésnek. A fülembe egy arany fülbevalót tettem, a nyakamba hozzá illő nyakéket akasztottam, karkötőből is aranyt választottam majd az ujjaimra is húztam pár ízléses gyűrűt.
- Látod mit kaptam anyutól? – mutatott Mika a nyakláncára közben.
- Ez nem ér. – mondta irigykedve Yuki.
- Ami az illeti neked is van egy. – néztem kisfiamra a tűkörből.
- Igen? És meg kaphatom? – kérdezte reménykedve.
- Persze, édes. – igazítottam meg behullámosított hajamat majd oda sétáltam az asztalhoz és kivettem egy másikdobozkát majd leemeltem annak a fedelét és kiszedtem egy kisé vastagabb láncot nagyobb méretű keresztel és fiam nyakába akasztottam. Majd ruhája mögé csúsztattam.
- Így. – suttogtam.
- Juhé. – kurjongatta Yuki és nyelvét öltötte húgára. Mika dühösen csípte meg bátya arcát és kezdte el húzni rajta a bőrt. Yuki már támadt volna vissza, amikor megfogtam az ő kezét és a Mikáét. Kislányom bűntudatosan engedte el fiam arcát és bűnbánatos szemekkel nézet fel rám akár csak Yuki.
- Elég volt. – adtam hangot cselekedetemnek és lesegítettem őket az ágyamról, de egy pillanatra sem engedtem el a kezeiket. Jól ismertem őket, ha elengedtem volna, biztos megint egymásnak esnek. Nagy nehezen fölvettem a cipőmet s gyerekeimmel együtt lesiettünk a család többi tagjához.
A lépcsőfordulóban elengedtem előre loholó kislányom, de még utána szóltam.
- Ne szaladj a lépcsőn Mika!
Kislányom egy kecses ugrással a lépcső alján megállt majd mindenki előtt megpördült a ruhácskájában Yuki pedig igyekezet meglapulni és elbújt a lábaim mögött.
Sasori a kanapén ült Inoval és mint mindig ma is a pocakját simogatta akár csak a szabadnapjai 24 órájában mindig. Úgy látszott ez a nap sem volt kivétel.
- Oh, apám. – sóhajtotta Gaara miközben lelépdelt mögöttem a lépcsőn. Felé fordultam és elpirultam. A ruhája ujját bámulta és húzogatta jobbra-balra.
- Elképesztő. – sóhajtottam.
- Mi? Mi van? – nézet végig magán.
- Jól áll neked a szmoking. – egy szokványos fekete szmoking volt fehér ing alatta. Anya elsétált mellettünk és segített a fiának. Majd megigazította az ezüstszínű nyakkendőjét és egy hatalmas puszit, nyomot a frissen borotvált arcra.
- Olyan büszke vagyok. – szipogta majd a táskájába nyúlt és elő vette egy hímzett, fehér zsebkendőt s megtörölgette a szemeit.
- Oh, anyám. – nyögte Gaara miközben végig simított anyu felkarján.
- Ne haragudj, csak… Az esküvők azért vannak, hogy az örömanya örömébe sírjon vagy nem?
- Nem inkább azért, hogy boldog legyen? – kérdeztem összevont szemöldökkel.
- Jajj Sakura. – legyintett Ino miközben feltápászkodott majd szipogva magához ölelte anyámat.
- Oh. – sirdogált anya.
- Elkenődik a sminked. – motyogtam végszóul.
- Rendben. Sakura te vezetsz! – jelent meg apu a konyhaajtóban. Szája tele volt az egyik cukrászdából rendelt süteménnyel. Hitetlenkedve bámultam rá majd aztán megvonogatta a vállam. Túl fogom élni alkohol fogyasztása nélkül ezt a napot.
- Nagypapa. – sikította Mika és szaladt az öreg kezébe, aki mosolyogva dobta a magasba.
Az erdő szélén lévő hatalmas kápolna előtt álltunk. Gaara már bent volt én pedig a gyerekekkel vártam a menyasszonyt. A fehér limuzin hamarosan meg is jelent benne az ideges lánnyal.
Matsuri elképesztően nézet ki. Francia manikűrt kapott, sminkje kihangsúlyozta világosbarna szemét és csábos ajkait. Menyasszonyi ruhája szépen simult a testéhez. Haja elegáns kontyban volt felfogva a feje tetején és abba volt beletűzve a tiarája, ami fogta hosszú fátylát.
Mika csillogó szemekkel nézet fel a nőre és apró kezei megfogták a fehér szatént.
- Mind hercegek és hercegnők vagyunk. – rángatta meg Matsuri ruháját mire a lány elkezdett nevetni, de közben a könnyeivel küszködött megölelte őt majd rám nézet remegő kezekkel fogta közre az enyéim.
- Sakura én nem birok bemenni oda. – mondta zavartan.
- Nyugodj meg szépen! – mosolyogtam nyugtatóan.
- Apám itt van már? Azt mondta elmegy a főnökéért és annak családjáért. Visszajött már? – hangja egyre magasabban csenget.
- Nyugodj meg amennyire tudom, már megérkezet, én személy szerint nem láttam, de anyu nem rég mondta.
- Jó-jó. – sóhajtott mélyeket. – Én ezt nem bírom idegekkel.
- Remélem ez olyan lesz, mint a filmekben.
- Filmek?
- Tudod, mikor a lány megpillantja, a fickót az oltárnál lenyugszik, és csak őt látja.
- Mit gondolsz erről?
- Tőlem kérded? Két gyereket szültem, de sosem mentem férjhez. – kezdtem én is kiakadni. Ekkor megjelent Ino Matsuri apjával, aki szorosan közrefogta lánya jobbját.
- Minden rendben lesz csillagom. – nyugtatta meg és csókolta homlokon.
- Amint belépsz, csak egy alakra fogsz fókuszálni… legalábbis nálam ez történt. – mesélte Ino.
- Mami nekem csak annyi a dolgom, hogy végigsétáljak a folyosón? – kérdezte meg tizedszere is Mika a feladatát.
- Igen kincsem, és közben itt-ott elszórsz pár virágot. Mint ahogy a próbán tetted. Ott nagyon ügyes voltál.
- Jó. Menni fog. – mosolygott szélesen vigyorogva a pici. Abban a pillanatban megszólaltak a harangok. Felsiettem a kis csapattal a lépcső tetejére. Megpusziltam Mika homlokát majd felvettem a fájólábú Yukit és besétáltam vele a kápolnába. Előre sétáltam a padsorok között ott jobbra fordultam és leültem anyuék mellé, Yukit az ölembe ültettem, aki nem panaszkodott. Sőt hozzám bújt.
- Minden rendben? – hajolt oda apu.
- Persze, csak a szokásos pánik a templom ajtajában. – suttogtam vissza.
- Papa hagy üljek az öledbe! – könyörgött a gyermek.
- Gyere ide te kis csibész. – mondta a férfi szelíd mosollyal. Yuki lecsúszott az ölemből majd oda sétált a nagyapjához és fölmászott annak ölébe.
Az orgonaszó elhalt és elkezdődött a már jól ismert esküvői szonett minden vendég egyszerre fogta vissza a levegőt, állt fel és nézet az ajtó felé. A menyasszony átlépte a kápolna ajtajának küszöbét.
Ino: http://www.monamama.hu/data/ujdonsag/3.jpg?1399752721
Sakura: http://www.bonprix.hu/obrazki/0/0/0/0/0/2/5/4/6/9/images/0/vvs_1000126824_1344.jpg
Mika: http://www.eskuvoialkalmiruhaszalon.hu/images/images/ruhaink/Gyerek/gyerek_alkalmi_eskuvoi_ruha_032.jpg
Yuki: http://www.katiszalon.hu/kepek/10-01-19-12-54-32239.jpg
Gaara: http://www.katiszalon.hu/kepek/14-01-21-22-58-32784.jpg
Matsuri: http://data2.whicdn.com/images/101211177/large.jpg
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Szia!
Imádom a történeted. Nagyon örülök, h Sakura karaktere itt egy talpraesett lány és nem az ellentéte. Jelenleg élvezettel olvasom a családos fejezeteket Sasuke nélkül, maradjon még egy kicsit távol :D
Alig várom az új részt :)