Sakura két nappal később szomorúan kanalazgatta a süteményét, amit a Taylor’s-ban rendelt. Tiramisu volt sok tejszínhabbal, de most már egyáltalán nem kívánta. Karin és Temari szomorúan nézték a lányt. Nekik sem volt sokkal több ötletük azzal kapcsolatban, hogy hirtelen miért nem beszél a lánnyal Sasuke, de csak tippelgetni tudtak.

   - Nem lehet, hogy mégsem szeretne veled lenni? – kockáztatta meg Temari. – A fiúk szokták azt csinálni, hogy megpróbálnak veled minden kapcsolatot megszüntetni, ha mégsem akarnak összejönni veled.

   - Nem tudom – motyogta Sakura. – De Sasuke nem ilyen. Mindig egyenes.

   - Ja, a múltkori csendeteket sem indokolta meg – húzta el a száját Karin.

   - De azt tudtuk, hogy miért volt – méltatlankodott Sakura. – Ez pedig csak hirtelen jött. Egymásnál aludtunk, reggel el kellett mennem, utána pedig nem válaszolt semmilyen üzenetre.

   - Nem bántottad meg valamivel?

   - Nem tudok róla.

Karin és Temari tanácstalanul nézett össze. Sakura meglehetősen kétségbeesettnek, de ami a legfontosabb: értetlennek tűnt. Ezzel pedig két barátnője is így volt, ugyanis nem láttak rá semmi okot, hogy Sasuke ne beszéljen Sakurával. Temari valahogy megmaradt a saját verziójánál, de azt be kellett vallania, hogy amikor együtt látták őket, erre nem is gondoltak, hogy lehetséges lenne az, hogy Sasuke meggondolja magát. Sakura elmondása szerint Sasuke különben sem olyan, aki hirtelen cselekszik, mert nem akar semmit sem megbánni. De hát akkor mégis mi indokolhatja ezt a csendet közöttük? Temari elképzelni sem tudta, hogy mi történhetett.

   - Sasorival mi van? – kérdezte végül Karin. Sakura értetlenül pislogott.

   - Mégis mi lenne? Nincs semmi.

   - Nem lehet, hogy Sasuke miatta dühös? – kapcsolódott be Temari is, mert neki is „tetszett” az ötlet.

   - Biztos, hogy nem – rázta a fejét Sakura. – Sasorival nem is beszélek, és amikor a buliban együtt voltunk a pultnál, azután sem volt más Sasuke.

   - Nem furcsa egyébként, hogy Sasori nem próbált beleavatkozni a dolgaitokba? – jutott Karin eszébe, hiszen mindannyian jól tudták, hogy Sasori mennyire oda volt Sakuráért.

   - Ezen még nem is gondolkodtam – tűnődött el Sakura. – De sosem volt bunkó, vagy ilyesmi.

   - Lehet, hogy tervez valamit – mondta Temari. – És csak akkorra tartogatta, amikor már nem nyaralunk.

   - De ő nem tudhatta, hogy nem maradunk egész nyárra – nézett rá Karin. – És nem hiszem, hogy van olyan türelmes, hogy egy egész nyarat végig várjon.

   - Ki tudja – vont vállat Temari.

   - Szerintem nem tervez semmit – szólt közbe Sakura. – Ha meg igen, akkor leállítom.

   - De komolyan ötleted sincs, hogy mi baja lehet? – nézett a lányra Karin. Sakura megrázta a fejét.

Rémesen butának érezte magát. Tudnia kelleni, hogy mi baj, elvégre valószínűleg ő bántotta meg, de fogalma sem volt, hogy mivel. Csak párszor beszélgetett Sasorival, az biztos, hogy nem lehet a baja. Talán az, hogy köszönés nélkül lelépett? Előfordult már olyan, hogy ezért haragudott, de nem is ez volt akkor a fő indok. De talán tényleg ez a baja, tekintve, hogy milyen most köztük a kapcsolat. De arról pedig már írt SMS-t, igaz, nem volt benne bocsánatkérés, csak elmagyarázta, hogy mi a helyzet. De hát ezért nyilván nem fog nem beszélni vele két napig. Sasuke ilyen kis butaságokon sosem sértődik meg, maximum jól megdorgálja a lányt.

   - Nem próbálod meg még egyszer felhívni? – kérdezte Temari, miután beleivott a kávéjába. Annak habja enyhe nyomot húzott az ajkán, amit most egy egyszerű mozdulattal törölt le.

   - Megpróbálhatom – vonta meg a vállát Sakura, és ismét tárcsázta Sasuke számát.

Reménykedve emelte a füléhez, hátha most végre felveszi, de a telefon ezúttal is süket fülekre talált.

   - Mekkora taplóság ez már – kelt ki hirtelen magából Karin. – Azért annyival tartozik, hogy megmondja, hogy mi a baja.

   - Igazad van – bólogatott hevesen Temari. – Rosszabb, mint egy lány.

Sakura kényszeredetten felnevetett, és ismét felhívta. A telefon ezúttal kisípolt, és most Sakurát is elöntötte a méreg.

   - Hihetetlen – szólt a méregtől vöröslő fejjel. – Most pedig kikapcsolta a telefonját.

   - Szemét! – csapott az asztalra Temari, mire a többi vendég ijedten odakapta a fejét. A szomszéd boxban üldögélő nő pedig mérgesen méregette a három lányt, ugyanis a hangtól megrémülve magára borította a kávéja jelentős részét.

   - Az – bólintott Karin.

   - Írok Itachinak egy SMS-t, hogy Sasuke otthon van-e már – mondta Sakura. Pár perc múlva jött is a lehangoló válasz, miszerint Sasuke még mindig nem tartózkodik otthon, és ez eléggé elszomorította a lányt.

   - Nem Narutónál volt még a nyaralás előtt, amikor összevesztetek? – jutott eszébe Karinnak.

   - Igazad lehet – emelte fel a fejét Sakura, és nyomban tárcsázta is Naruto számát.

   - Halihó! – köszönt bele a fiú vidáman.

   - Szia, Naruto! – mosolygott Sakura. – Figyelj, nincs nálad Sasuke?

Naruto egy pár másodpercig nem válaszolt, és Sakura gyanította, hogy megdöbbent – nyilván Hinatával van, és nem is érti, hogy Sasuke miért lenne nála.

   - Ööö… - szólt a fiú. – Nincsen. Miért, itt kéne, hogy legyen?

   - Nem, csak nem tudom elérni – felelte Sakura. – Arra gondoltam, hogy talán veled lehet.

   - Nincs velem, csak Hinata ment el nemrég.

   - Kár… Mindegy, köszi.

Sakura csalódottan tette le a telefont. Ha nincs Narutónál, akkor mégis hol lehet? Már megint nem állított haza pár napja, de mivel Itachi beszélt vele, tudták, hogy vele minden rendben van. Itachi természetesen jól lehordta, amiért nem tolja haza a képét, és nem is jelez, hogy mi van, azért meg pláne dühöngött, hogy miért nem beszél Sakurával, ugyanis be kellett vallania, hogy kicsit már unta, hogy Sakura zaklatja, Sasuke pedig a fáradtságot sem veszi, hogy írjon a lánynak. Ino természetesen egyet értett vele, de leginkább Sakura miatt, hiszen ő maga sem tudta, hogy mégis mi lelte Sasukét, és hogy miért nem beszél Sakurával. Viszont azt már megszokhatták, hogy a fiú kész rejtély, Uchihához méltóan, de nála még Itachin is jobban ki lehetett igazodni, pedig Ino szerint ő is csupa meglepetés volt – bár ezt gyakran jó értelemben értette, főleg, amikor egy csokor rózsával állított be hozzá a fiú.

 *

   Naruto kérdő tekintettel meredt a mellette álló Sasukéra, aki egyszerűen csak levetette magát a kanapéra, és bámult ki a fejéből. Naruto letette az asztalra a telefont, kikapcsolta a tévét, és leült az egyik fotelba, majd merően szugerálni kezdte barátját. Sasuke a leghalványabb érdeklődést sem mutatta Naruto felé.

   - Ez meg mi volt? – kérdezte Naruto.

Sasuke nem felelt. Naruto csak nagyot sóhajtott, de ő nem arról volt híres, hogy egyszerűen csak úgy feladja a dolgokat, így tovább próbálkozott.

   - Sakura hívott – mondta. Sasuke nem felelt. – Tudod, ki az a Sakura, ugye? Sakura Haruno.

   - Tudom, hogy ki az, te idióta – mordult rá Sasuke.

   - Akkor meg miért nem beszélsz vele? – tárta szét a karját Naruto, de tudta, hogy Sasuke most sem fog válaszolni. – Mégis miért kellett neki hazudnom? Félsz tőle?

   - Dehogy félek!

   - Akkor meg mire volt ez jó?

Sasuke felsóhajtott. Nagyon idegesítette Naruto, de jobbnak látta kitálalni neki, különben addig lovagol a témán, ameddig Sasukét elűzi a világból.

   - Nem akarom vele sem találkozni, sem beszélni – mondta.

   - Mégis miért nem? – csóválta a fejét Naruto. – Elvégre azért… elég szoros a kapcsolatotok, nem?

Sasuke rásandított Narutóra. Hiányzott neki Sakura, de a lány jó nagy pofont adott neki, ő pedig nem engedhette meg magának azt, hogy egy ilyen dolog tönkre tegye az önbecsülését. Helyette inkább visszarázódik a régi önmagába, aki érzelmek nélkül bolondította a lányokat. Hála Inónak, most lányokat nem vihet fel a szobájába, mert mint Sakura barátnője, kicsapná a hisztit, és csak veszekedés lenne belőle, neki pedig semmi kedve nem volt ahhoz, hogy ideiglenes lakótársa okoskodását hallgassa. Valószínűleg Itachi sem lett volna túlságosan elragadtatva, ráadásul azt sem akarta, hogy Sakura lássa, ha valami nőcskével megy haza. De várjunk csak! – húzta össze a szemét Sasuke. Mégis kit érdekel, hogy mit gondol Sakura?

Természetesen őt…

Sasuke magának is félt bevallani, de az utóbbi két nap során folyton csak lányok után kutakodott, de mindegyikben Sakurát kereste. Az egyik nem volt olyan kecses, mint Sakura. A másiknak túl rövid volt a haja. A harmadik nem volt elég gúnyos. A negyedik túlságosan hagyta magát. Az ötödik nem volt olyan ragyogó, mint Sakura.

Sasuke dühösen megrázta a fejét. Utálta magát azért, amiért ilyen szinten Sakura rabja lett. Elrontotta ezt az egészet. Azt akarta, hogy Sakura legyen az ő fogja, és nem fordítva.

   - Figyelsz te rám egyáltalán? – hallotta hirtelen Naruto hangját.

   - Nem.

   - Azt látom.

   - Szóval?

   - Hívd fel Sakurát! – nyújtotta át neki a telefont Naruto.

   - Nem hívom.

Naruto megforgatta a szemeit. – Ne legyél már ilyen gyerekes!

   - Ha tudnád, mit gondolok, te sem hívnád fel! – vágott vissza Sasuke.

   - Hát akkor légy szíves, közöld velem!

   - Nem.

   - Akkor meg hogy várod el, hogy megértselek? – vonta fel a szemöldökét Naruto.

   - Nem kell a megértésed.

   - De két napja már nálam dekkolsz, öregem. Legalább valami indokot mondj!

   - Már mondtam – nézett rá Sasuke. – Azért nem megyek haza, mert nem akarok Sakurával találkozni, és ha ott vagyok a szomszédban, bármikor láthatom, és bármikor átjöhet idegesíteni.

   - És miért nem akarsz Sakurával találkozni? – faggatta Naruto türelmetlenül.

   - Csak.

   - Reménytelen vagy – csóválta meg a fejét Naruto. Sasuke nem válaszolt.

 *

   - Értem – bólintott lassan és kimérten Hinata. – Szóval Sasuke úgy viselkedik, mint egy hisztis picsa.

Sakura a Hyuuga rezidencián ült Hinatával. Egy szobával arrébb Neji nézett valami filmet elég hangosan, így Sakura nem aggódott azért, hogy esetleg a fiú meghallja azt, amiről beszélnek. Temari és Karin után Sakura úgy döntött, hogy meglátogatja Hinatát is, hiszen alapvetően amúgy is rég volt már náluk, valamint tudta, hogy a lány nemrég érhetett haza. Azonban nem akart ajtóstul rárontani, így előtte még hazaugrott. Szülei otthon voltak – épp főztek -, és amíg Sakura úgy ítélte, hogy most már zavarhatja Hinatát, elköszönt szüleitől, és távozott a házból. Úgy döntött, hogy kocsival megy, és gyorsan el is kérte apja Volkswagenjét – édesapja odáig volt a német kocsikért.

   A Hyuuga rezidencia nem volt messze, így nem sokkal később Sakura már csöngethetett is a nagy kovácsoltvas kapun – a Hyuuga család története régre nyúlik vissza, és olyan háttérrel rendelkeztek, ami lehetővé tették nekik, hogy, nos… hogy elég jól éljenek.

   Amint Hinata ajtót nyitott, Sakura már egyből megérezte az édeskés levendua illatot, ami ugyanúgy érezhető volt Hinatán is – valamint Nejin is, de természetesen nem keltett nőies benyomást. Hinata megkínálta üdiítővel és rágcsával, és miután kényelmesen elhelyezkedtek a kanapén, Sakura bele is vágott a mondandójába. Pontosan elmondott mindent, hogy miután ők elmentek, ő még bőven aludt, és csak reggel kelt fel, és miután elment, Sasuke azóta nem hajlandó beszélni vele.

   - Pontosan – vágta végül rá Sakura, miután Hinata megállapította, hogy Sasuke rosszabb, mint egy terhes nő.

   - Nem lehet, hogy az elköszönés volt a baja? – érdeklődött Hinata. – Mármint, hogy nem köszöntél el.

   - Nem – rázta a fejét hitetlenkedve Sakura. – Sasuke egyenes, és ilyen hülyeségeken nem sértőtik meg. Ha meg mégis, akkor azt közli, nem pedig kerül engem több napig.

   - Érdekes – tűnödött el Hinata.

   - Temari szerint mégsem akar tőlem semmit, és azzal, ha távol tartja magát tőlem, én is „kiábrándulok” belőle – forgatta a szemét Sakura.

   - Előfordul az ilyesmi – erősítette meg Hinata. – De kétlem, hogy pont Sasuke lenne ilyen.

   - Egyetértek!

   - Esetleg más lehet?

   - Sasoriról kérdezgettek, de vele még beszélni sem beszélek – vont vállat Sakura. Hinata egyetértően bólintott.

   - Itachiék sem tudják, hogy mi baja lehet? – kérdezett rá végül.

   - Nem, már napok óta nem dugta haza a képét. Pont ugyanaz, mint múltkor, de most nincs semmi oka rá. Beszéltem Narutóval, de nála sincs.

Hinata döbbenten pislogott Sakurára, amit a lány is észrevett.

   - Hát, amikor én ma eljöttem Narutótól, Sasuke ott volt – mondta. – És Naruto azt mondta, hogy nála is marad most egy pár napig.

   - Micsoda?! – állt fel Sakura olyan lendülettel, hogy majdnem felborította az üvegasztalt; Hinata rémülten kapott a poharak után. – A kis dög! Azt mondta, hogy Sasuke nincs is nála.

   - Nyilván falazott Sasukénak – vont vállat Hinata, miután megbizonyosodott benne, hogy Sakura nem akar kárt tenni a nappaliban.

   - De miért?

   - Mert barátok. És mert Sasuke megkérte.

   - Nem az… - rázta a fejét Sakura. – Miért kell falaznia neki? Sasukéban miért nincs annyi, hogy odajön, és a szemembe mondja, hogy mégis mi a problémája?

   - Na, látod, ez egy nagyon jó kérdés – mutatott rá Hinata. – Erre vezethető vissza a probléma forrása.

   - De mégis mi lehet olyan súlyos, hogy ne beszéljen velem ennyi ideig, és kerüljön? – méltatlankodott Sakura. – A múltkorit még megértem, de a mostanit…

   - Temari ötlete lenne a logikus, de Sasukéra ez egyáltalán nem vall – mondta Hinata. – És azt is látjuk, hogy azért oda van érted, mégha próbálja nem is mutatni.

   - Tehát nem azzal van a baj, hogy nem akar engem? – nézett a lányra Sakura.

   - Nem.

   - Akkor?

   - Hát… így minden bizonnyal te tettél valamit – felelte félszegen Hinata.

   - Én? – pislogott döbbenten Sakura. – Ötletem sincs.

   - Nem kavartál mással, igaz?

   - Dehogyis!

   - Hm…

Hinata teljesen tanácstalannak látszott, akárcsak Sakura. Gyűlölte ezt a helyzetet, és most durrant el az agya. Úgy döntött, hogy magasról teszi Sasuke Uchihára. Nem fogja ő magát azzal idegesíteni, hogy kiderítse, hogy mi ez az egész, majd ha ez a pöffeszkedő Uchiha ivadék hajlandó lesz közölni vele a problémáját, akkor majd közli, ő ugyan nem fog utána koslatni, mint egy kiskutya. Ezt el is mondta Hinatának, a lány pedig örült, hogy barátnője lezárja ezt a hisztit, és figyelemre sem méltatja Sasukét.

   Úgy gondolta, hogy majd azért elbeszélget Narutóval, hogy próbáljon meg hatni Sasukéra, de ismerve a fiút, nem lesz könnyű. Ugyanakkor úgy gondolta, hogy Narutónak van a legnagyobb esélye, hiszen ő a legjobb barátja, és ha sikerül Narutónak rávilágítani egy-két fontos dologra Sakurával kapcsolatban, akkor majd a fiú rájön, hogy hibázott, és bocsánatot kér tőle. Azonban Hinata tudta, hogy valószínűleg Sakurával lehet a baj. Talán valami olyat csinált vagy mondott, ami Sasukének nem tetszett, de biztos, hogy nagyon súlyos lehetett, különben Sasuke beszélne még a lánnyal. Azt nem értette, hogy ha ilyen fontos dologról van szó, Sakura hogy nem emlékezhet rá.

  *

   Amikor később Sakura készült elindulni haza – még megnéztek egy pár részt a kedvenc sorozatukból -, az ajtóban Tentennel futott össze. A lányon hosszú, fekete ballonkabát volt, haja pedig a két kontytól eltérően most kiengedve omlott a hátára. Enyhén ki volt sminkelve, és a kabátot olyan szorosan fogta össze magán, mintha attól félne, hogy bármelyik pillanatban leeshet róla.

   - Szia, Tenten! – mosolygott Sakura.

   - Sakura? – döbbent meg a lány. – Te meg mit csinálsz itt?

   - Átjöttem Hinatához beszélgetni – felelte. – És te? Gondolom, Nejihez készülsz.

   - Igen, bár azt hittem, hogy egyedül lesz – pironkodott a lány.

   - Hát, ha akarod, elintézhetjük – vigyorgott Sakura. – Sejtem, mit rejt az a kabát.

Tenten fülig pirult, ebből Sakura egyből tudta, hogy célba talált. Nyomban karon ragadta Hinatát, hogy most elmennek vásárolni vagy kajálni valahova, hogy Neji és Tenten nyugiban tölthessék el a délutánt.

   - Hé, nyugi már – szólt Hinata. – Hozom a táskám.

   - Köszi, Saku – szólt zavartan Tenten, majd elindult Neji szobája felé, amikor Hinata és Sakura elhagyták a házat. Sakura kocsijához igyekeztek, és már száguldottak is a központ felé, ahol a hatalmas bevásárló központ tárulhatott a szemük elé. Egy hónapja már, hogy nem jártak benne, és furcsa volt ismét a közelében lenni.

   Sakura és Hinata úgy döntöttek, hogy először is isznak egy kávét – és mivel Sakura már sütizett, ezért inkább valami főtt ételt fognak enni. Hinatának sikerült elrángatni barátnőjét a kedvenc éttermébe, ahol állítása szerint a legfinomabb rizsgombócot adják az egész városban.

   Amíg a két lány a rizsgombócát ette, addig körülöttük zajt az élet. Meglepően sok ember vásárolt, és ez általában nem is zavarta Sakurát, de most annyira emberundora volt, hogy legszívesebben az egész helyet nyomban felgyújtotta volna. Ugyan Sakurának és Hinatának sikerült megkaparintani az utolsó helyet az étteremben, és Hinata próbálta némileg lenyugtatni Sakurát, de jól tudta, hogy mi a jár a fejében. Az önfejű, arrogáns Sasuke Uchiha, akinek még mindig titok volt, hogy mi van benne, és Hinata azt is sejtette, hogy barátnője mindent odaadna azért, hogy csak egy picit is belelásson a fiúba, és megtudja, mire gondol pontosan, amikor bizonyos dolgokat megtesz.

   Hinata lemondóan felsóhajtott, és belekortyolt a kávéjába, amit még a kávézóból hozott el. A tányérja már üresen állt, és most várakozóan pillantott Sakurára. A lány csak túrkálta az ételt, de már a rizsgombóc fele szépen elfogyott. Hinata úgy döntött, hogy nem sürgeti barátnőjét – elvégre ő ráér, hála Tentennek és Nejinek, akik biztosan valami piszkos dolgot művelnek Neji hálószobájában. Hinatát a gondolatra is kirázta a hideg, és nem akarta elképzelni Nejit mesztelenül.

   Sakura inkább csak bámult ki a fejéből. Igaz, úgy döntött, hogy nem foglalkozik Sasukéval, de mégiscsak rossz érzés kerítette hatalmába, akárhányszor csak a fiúra gondolt. Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy mégis mit követhetett el, amiért Sasuke így megharagudott rá. Vagy talán ő talált egy másik lányt? Nem… Sasuke nem olyan. Bár most már fogalma sem volt arról, hogy mégis mit gondoljon, ez a fiú kész rejtvény volt, egy kirakósjáték, aminek elszóródtak a darabjai, és Sakurának kéne kiraknia, de egyszerűen nem képes rá. Nem tudta megfejteni a fiút, igaz, egy hónappal ezelőtt simán meg tudta volna csinálni. De amióta kirobbant ez a dolog kettejük között, Sasuke is megváltozott, és Sakura csak most jött rá, hogy mennyi mindent nem tud még a fiúról. Pedig már tizenegy éve ismeri. Kellemetlen volt a számára, hogy egy ilyen helyzetben kellett teljesen megismernie a fiút – ugyanakkor még így sem érezte elégnek az ismereteit róla.

   A másik, ami igazán dühítette az az, hogy bujkál előle. Elvégre Sasuke mikor futamodott meg, ha a problémái kibondásáról volt szó? Igazán nem sok ilyen volt, gondolta Sakura elmélyedve. Sasuke elég nemtörődöm módon állt hozzá a világhoz, igaz, Sakuráról mindig is gondoskodott, de sosem akadt probléma kettőjük között. Az első ilyen alkalommal Sasuke egyből elmondta, hogy mi a baja Sakurával. Utána pedig a lány meggondolatlan kijelentése miatt nem is beszéltek a nyaralás napjáig. Mégis mi lehet most a baj?

   - Megeszed még azt a gombócot? – Hinata hangja hozta vissza Sakurát a gondolataiból. Most kicsit megrázta a fejét, és értetlenül nézett fel barátnőjére.

   - Mi? Ja, persze, igen – szólt zavartan, és gyorsan belapátolta a maradék rizst, és nagyot húzott a kávéjából.

   - Ahogy látom, nagyon elgondolkoztál – mosolyodott el Hinata. – Nem akarsz vásárolni?

   - Mégis mit? – értetlenkedett Sakura, amikor elindultak a pult felé fizetni.

   - Ruhát, cipőt, táskát, ilyesmit – felelte Hinata. – Tudod, mint azok a plázamajmok a suliban.

   - Én nem vagyok plázamajom – ellenkezett Sakura.

   - Most az leszel. Az majd eltereli a figyelmedet. – Azzal berántotta az egyik jól kinéző üzletbe.

 *

   Valójában Hinatának teljesen igaza volt. Mivel Sakura már nagyon rég vásárolt, lelkesen vetette bele magát a ruhatömegekbe, hogy válogathasson a szebbnél szebb darabok között. Hinata mosolyogva figyelte a barátnőjét. Sakurát ritkán lehetett rávenni a vásárlásra, tekintve, hogy nem szeret, de most örült, hogy valamivel el tudta vonni a figyelmét Sasukéról.

   Amíg Sakura a ruhákat próbálta, ő a fehérneműknél álldogált, és most tárcsázta Naruto számát.

   - Szia, kicsim – szólt bele a fiú vidáman, Hinatának pedig pír szökött az arcára.

   - Szia, Naruto! Otthon vagy?

   - Persze, filmet nézünk.

   - Sasukéval?

   - Persze. – Naruto ezt úgy mondta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

   - Csak azért hívlak, mert Sakura tudja, hogy nálad van.

   - Micsoda? Kitől?

   - Én mondtam neki. Nem mondtad, hogy falazzak neki, de különben sem falaztam volna.

   - Jaj, ez viszont baj – mondta csüggedten Naruto. – Nem a te hibád amúgy kicsim, én sem értem, miért kellett neki falaznom, mert nem hajlandó bővebben elmondani.

   - Üzenem neki, hogy nőjön fel! – szólt indulatosan Hinata.

   - Hinata üzeni, hogy nőjj fel – hallotta Naruto hangját, mire a lánynak mosolyognia kellett. Most el tudta képzelni Sasuke „nemérdekel” fejét, de kicsit sem foglalkoztatta. Neki az volt a fontos, hogy Sakura boldog legyen.

   - És azt is, hogy beszéljen Sakurával – tette még hozzá.

   - Beszélj Sakurával – adta át Naruto az üzenetet. – Egyébként ezt már én is mondtam neki, de mintha a falhoz beszélnék.

   - Reménytelen – fogta a fejét Hinata.

Elterelte a Sasuke-Sakura témát, és kedvesen érdeklődött szerelme hogyléte felől, és amíg ők eldiskuráltak, addig már Sakura is visszatért. Elrángatta a telefonáló Hinatát a pénztárhoz, és kifizette a ruhákat.

   - Iszonyú nyálasak tudtok lenni – jegyezte meg Sakura, miután Hinata letette a telefont.

   - Ilyen a szerelem – mosolygott Hinata. – Egyébként megüzentem Sasukénak, hogy hívjon fel, de semmit nem reagált.

   - Mégis mit vártál? – nézett rá sokatmondóan Sakura. – Makacs.

   - Eléggé.

 *

   A vásárlás után fáradtan indultak le a parkolóba, Sakura pedig már el is indult a Hyuuga rezidencia felé, majd nem sokkal később leparkolt a ház előtt. Hinata kipattant, és kivette a csomagtartóból a cuccait, majd a lehúzott ablakon benézett az autóba.

   - Köszi, hogy hazahoztál – mondta Sakurának.

   - Semmiség – nevetett a lány. – Tenten még itt van szerinted?

   - Biztosan – vont vállat Hinata.

   - Talán már túl vannak az izgalmas részeken – kuncogott Sakura.

   - Jaj, remélem, igen. – Hinata elborzadva meredt a házra. – Na, mindegy. Jó volt a vásárlás. Vigyázz magadra, és hívj, ha akármi van.

   - Rendben – bólintott Sakura. – Talán lesz már valami.

Hinata rámosolygott, majd elindult a házba.

   Sakura felsóhajtott. Most már kezdett visszatérni az aggódása, és most pocsékul érezte magát. Úgy gondolta, hogy hazamegy, vesz egy forró fürdőt, utána lefekszik aludni. Már elege volt ebből a napból is, és Sasuke is nagyon hiányzott neki. Enyhén megrázta a fejét, remélve, hogy el tudja űzni Sasukét a fejéből, majd elindult.

   Laza volt a forgalom az utakon, így könnyű szerrel vezett haza, még piros lámpába sem ütközött. Egy sarokkal a házuk előtt is épp zöldre váltott lámpa, Sakura pedig épp készült áthajtani rajta, amikor megpillantott valakit a sarkon befordulni. Nagyon ismerős volt, fekete kabátjában és sötétkék farmerében, fekete haját összekócolta a szél, szemei pedig a földet pásztázták. Zsebredugott kézzel sétált, Sakurának pedig nagyot dobbant a szíve. Sasuke volt az.