Kongott a kollégium az ürességtől. Sasuke unalmában egy teniszlabdát dobált a falhoz, hogy a tompa puffanás megtörje a fullasztó csendet. Mellette az ágy szépen bevetve, mert szobatársa hazautazott. Narutónak fogalma se volt róla, hogy Sasuke mennyire irigyelte, amiért minden hétvégén a családjával lehetett. Ő ezt akkor se tehette, amikor a szülei még éltek.
Tíz perc után ezt is elunta. A labdát a sarokba hajította, és nyugtalanul nézett körbe, mit is csinálhatna. Megakadt a szeme Naruto rajzfüzetén. A szőke lelkesen firkálgatott mindenfélét: autókat, sárkányokat, nőket… Az utóbbiakat persze szigorúan csak ruhában, mintha számítana, hogy a lényeg látszódik-e vagy csak a szemlélő fantáziájára bízza, hiszen bárki is nézegette a képeket, úgyis maga elé képzelte, mit rejthet a testeket szemérmesen körülölelő anyagdarab.
Sasuke elvette az asztalról a füzetet és elheveredett vele az ágyán. Kíváncsian lapozgatta a viharvert oldalakat, hátha talál benne újabb rajzokat. Máris megakadt a szeme egy egész alakos alkotáson. Hinata az évnyitón. Emlékei szerint sohasem feszült a blúz ennyire a Hyuugán, és az ajkait se látta ilyen teltnek, de gyanította, hogy Naruto művész úr kissé elfogult a lánnyal kapcsolatba, ezért némileg túlzásba esett.
Ilyen szeretni valakit? Hirtelen félredobta a füzetet. Elege lett abból, hogy mások magánéletét vizslassa, ezzel együtt pedig újra szembesüljön azzal, ami neki nincs.
Itachi meglepetten fordult felé, amikor durcás képpel megjelent a nappaliban, és köszönés nélkül eldobta magát a kanapén.
- De mérges valaki – jegyezte meg némi éllel, hiszen úgy érezte, ő lehetne haragos az öccsére, amiért ilyen szégyenbe hozta.
- Hagyjál.
- Te jöttél át hozzám – emlékeztette a bátyja a nyilvánvaló tényre, de Sasukét ezzel csak még jobban felbőszítette.
- Hát hova menjek? – csattant fel, és éppen megmarkolni készült a távirányítót, hogy a testvére fejéhez vágja, mikor nyílt az ajtó és egy halk köszönés megakasztotta a mozdulatban.
- Jó reggelt! Nem zavarok?
- Dehogy, Sakura! Mondtam, hogy kilenc felé várlak. A suli sajnos zárva van, így ott nem tudunk gyakorolni, de szerintem itt is jó lesz. Ülj csak le!
- Köszönöm.
- Szia! – mormolta Sasuke, miközben gyanakvóan végigmérte a lányt, aki tulajdonképpen figyelemre se méltatta. A rózsaszín kíváncsian nézelődött tanára lakásában, mert most járt itt először, és azonnal beleszeretett a hatalmas könyvespolcba, ami a nappali hosszú falán végigért. Vissza se köszönt, mert gondolatban már messze járt. Nem érdekelték az olyan pórias dolgok, mint a kanos osztálytársa, helyette arról ábrándozott, hogyan kaparinthatna meg innen néhány izgalmas kötetet.
- Kezdjük a bemelegítéssel. Tessék, olvasd! – tolt Itachi egy nagy papírt elé, amelyen rövid nyelvtörők sorakoztak, majd ő is leült a kerek étkezőasztalhoz közvetlenül a lány mellé.
Sakura magabiztosan ismételte a versikéket, az se okozott gondot, ha gyilkos gyorsasággal kellett a szöveget mondania. Utána hosszú szavakat kapott, amelyeket nehéz volt elsőre pontosan kiolvasni. Ezeket is gyakorolták, néhány idegen csengésű kifejezésnek pedig lejegyzetelte a jelentését, hogy tökéletesen értse.
- Most pedig írj egy verset, egy rövid mesét meg egy újságcikket úgy, hogy ezeket a szavakat mind használd fel benne. A három dolog teljesen más témát dolgozzon fel, ne legyenek ismétlések. Kapsz rá ötven percet.
Sakura fantáziája azonnal meglódult. Egyből eldöntötte, miről fog szólni a vers, de ezt akarta hagyni a legvégére. Nekiállt az újságcikknek, utána a mesének, végül pedig hosszasan gondolkodott, hogyan is fogalmazza a verset.
Sasuke rég elfeledte a duzzogást. Elragadtatottan figyelte, mennyire koncentrál a bátyja, és milyen jól haladnak. Kezdte érteni, mit szeret Itachi a tanításban. Sakura egyből értette, tanára mit vár tőle, minden utasítását pontosan követte és olyan kreatívan dolgozott, hogy a humorosnak szánt meséjét Sasuke elejétől a végéig hangosan végigröhögte. A cikk érdekesre sikerült, a vers pedig romantikus volt, pedig a sintér és a zacskós kakaó szóról sohasem jutott volna Sasuke eszébe a szerelem.
Itachi is elégedett volt a diákjával. Annyira jól sikerültek az írásai, hogy egy pillanatra kiesett a szerepéből, és majdnem puszit nyomott az arcára örömében. Még szerencse, hogy Sasuke leejtette a távirányítót és a zajra azonnal kijózanodott.
- Végül szeretném, ha elmondanád a versedet. Sasuke még úgyse hallotta, te pedig szokod legalább a közönséget.
Sakura nem volt elragadtatva, hogy éppen ez előtt az érzéketlen tuskó előtt szavaljon, de tudta, hogy nem válogathat. A közönség soraiban is ül majd mindenféle ember, neki pedig akkor is a maximumot kell nyújtani, ha valaki esetleg nem szimpatikus neki.
Magány.
Mondani kezdte az ismerős sorokat. Szavai úgy hatottak, mint valami varázsige. Hirtelen eltűnt a vidám szoba, nem látta már a tanára boldogan csillogó szemét, hanem elnyelte a fojtogató érzés, ami mindig magába szippantotta, ha egyedül volt. Öntudatlanul szavalta a szomorú sorokat, amelyek megdermesztették hallgatói lelkét. Itachi és Sasuke egyszerre buktak alá a rideg, mozdulatlan világban, ami őket is elnyelte, befogadta egy pillanatra, és ez is elég volt ahhoz, hogy elrettenve a sivárságától, kapkodva meneküljenek belőle.
Sakura csendben figyelte megrendülésüket. Érezte, hogy túl személyes ez a vers, de képtelen lett volna vidámabban írni. Önszántából nem, mert lényének belsejéből ezek az érzések törtek csak utat. Csak ezt érezte, csak ezt ismerte, csak ez foglalkoztatta.
- Köszönöm, hétfőn találkozunk.
Nyomasztó némaság telepedett a két fiúra, amikor Sakura elhagyta a lakást. Itachinak se volt kedve beszélni, pedig néhány perce nagyon a nyelvén volt, hogy Sasuke ne vetkőztesse ilyen mohón a szemével a lányt.
- Kérsz enni? – kérdezte végül öccsét, aki először vágott értelmes pofát a nap folyamán. Végre gondolkodott, és Itachi nagyon remélte, hogy kivételesen hasznos elhatározásra jutott.
- Egy tea jólesne, de mást most nem venne be a gyomrom – válaszolta Sasuke, és beburkolózott a kanapé végén heverő takaróba.
- Meglep, hogy más is úgy érez, mint mi?
- Te is így érzel?
- Szerinted elég, ha van néhány könyvem, pár diákom, akikkel érdemes foglalkozni, meg egy mihaszna öcsém, aki az egójától az orráig se lát? Nekem is hiányoznak bizonyos dolgok.
- A lányok?
- Sasuke, reménytelen vagy! Tulajdonképpen te is hiányzol. Azt reméltem, ha már ennyi idős leszel, akkor tudunk értelmesen beszélgetni, és jobb témánk is lesz az aktuális hisztidnél. Ez nem szemrehányás. Tudom, milyen nehéz ebben a zárt környezetben, de akkor is lehetnél már komolyabb, érettebb. Mit akarsz a lányoktól, mikor ilyen gyerekes vagy?
Sasukét sértette a bátyja véleménye, de belátta, hogy van némi igazság abban, amit mond.
Délután áthozta a holmiját és mosni kezdte a szennyest. Életében először.
Itachi nem kérdezte, mire ez a hirtelen fellángolás, csak röviden elmagyarázta, hogyan pakolja be a ruhákat a gépbe, és milyen programra állítsa, utána hagyta, hogy egyedül próbálkozzon. A teregetésnél segített neki, de akkor se beszélgettek, csak élvezték a terasz napfényben fürdő kellemes melegét.
A fiatal Uchihának zaklatott éjszakája volt. A testvérénél maradt, és fáradtan vackolta be magát az ismerős helyre, de nehezen jött álom a szemére. Mintha még mindig csiklandozta volna érzékeit a délelőtti vendég bizsergető virágillata. Maga előtt látta Itachit, aki különös szemekkel méregette az érkező lányt. Nem olyan volt, mint egy tanár, és ez Sasukét nyugtalanította. Mikor végül elaludt, újra a világos nappaliban járt, de csak szemlélője volt az eseményeknek, nem résztvevője. Itachi egyedül fogadta Sakurát, és nem tanultak, hanem a bátyja lesimogatta a ruhát a törékeny testről és olyat tett, amit egy diákkal nem lenne szabad. Sasuke irigyen figyelte szenvedélyesen egybefonódó testüket, és megigézve bámulta Sakura gyönyörtől kipirult arcát, ahogy a bátyja nevét suttogta élvezete tetőfokán.
- Itachi, kérhetnék tőled valamit? – mormolta csendesen másnap a reggeli fölött.
- Persze.
- Nem tudnál valami olyan feladatot adni irodalmon, amin négyes csoportokban lehetne dolgozni?
Bátyját meglepte a kérés, az meg még jobban, hogy valami olyan hangzott el Sasuke szájából, ami tanulással kapcsolatos.
- Mindent tudok, ha akarok – felelte mosolyogva, és megborzolta öccse gondosan beállított haját. – Kivel szeretnél egy csoportban lenni?
Sasuke még sohasem várta így a hétfőt, magát is meglepte azzal, milyen izgatottan készülődik. Tiszta szerencse, hogy irodalommal kezdünk, gondolta, mert alig bírta magában tartani titkát Naruto előtt. A szöszi mindig jó volt hozzá, úgy volt vele, hogy ezt ideje viszonozni. Bízott Itachiban, hogy a segítségével ez végre sikerül.
- Jó reggelt mindenkinek! – köszöntötte a bátyja vidáman az osztályt.
Sakura csüggedt volt, mert nem hozott ma magával egy könyvet sem, ellenben volt nála egy kis doboz.
- Gyertek ide sorban, és mindenki húzzon egy cetlit. Akik azonos számot kapnak, egy csoportban fognak dolgozni.
Sasuke hirtelen megrémült, hogy mégse jön össze a megfelelő társaság, de a testvére észrevétlenül rákacsintott, hogy ne nyugtalankodjon.
Néhány perc múlva már padokat tologattak, és Naruto pipacspirosan foglalt mellette helyet, vele szemben pedig Hinata hasonló színben játszott. Sakurán látszott, hogy nem érdekli az egész, de kelletlenül leült a többiekhez.
- Remélem, mind kiolvastátok azt a regényt, amit az első órán feladtam.
Több helyről is elégedetlen morgás hallatszott, de a négyes csoport tagjai láthatólag nyugodtan fogadták a hírt, mert mindenki készült. Itachi kiosztott egy hosszú feladatsort, legalább nyolc oldalnyi kérdéssel a regényre és írójára vonatkozóan. Itt már azért ők is elbizonytalanodtak, mert a könyvet olvasták ugyan, de az íróról nem sokat tudtak. Egyedül Sasuke mosolygott magabiztosan, mert a testvére összegyűjtött néhány adatot, ami most jól jöhetett.
- Ennyi kérdésre képtelenség lesz válaszolni – sóhajtott fel Hinata.
- Szedjük szét a lapokat és mindenki csináljon egy-egy oldalt – javasolta Sakura.
- Ez nem jó! Ha nem beszéljük meg, akkor lehet, hogy valaki rosszul válaszol, és azzal lerontja mindenki jegyét. Csináljuk inkább együtt – kérte a többieket Naruto, mert ránézésre meggyűlt volna a baja a kérdéseknek legalább a felével.
- Naruto, Hinata, olvastátok mindketten a könyvet, nem? – kérdezte Sasuke.
- Persze – bólintott a másik kettő.
- Akkor ti válaszoljatok azokra, mi meg megcsináljuk Sakurával a többit.
Sakura kissé megdöbbent a határozottságán, hiszen Sasukénak az irodalom nem volt igazán az erőssége, de úgy gondolta, még év eleje van, ha miatta rossz jegyet is kapnak, lesz még ideje kijavítani. Csendben rábólintott és maga elé húzta azokat a lapokat, amelyeket nekik kellett kitölteni.
- Halkan beszéljétek meg a válaszokat, hogy a többi csoport ne hallja. Ne feledjétek, jegyre megy – figyelmeztette őket Itachi.
Hinata és Naruto megint a haja tövéig pirult, mert egész közel kellett húzódniuk egymáshoz, ha suttogni akartak. Sasuke átült Sakura mellé, de a lány tüntetően tartotta tőle a távolságot. Egyedül kezdte olvasni a feladatsort, mert úgy gondolta, úgyse számíthat az Uchiha segítségére. Már a harmadik kérdésnél elakadt, hogy miért fontosak az írónak az állatszimbólumok a regényben.
Idegesen babrált a tollával, mert sehogyan se tudta felidézni, olvasott-e valami idevágót a rövidke életrajzban, ami a tankönyvben szerepelt. Sasuke hagyta, hogy szenvedjen egy kicsit, aztán intett, hogy hajoljon közelebb és odasúgta a megoldást. Sakura tágra nyílt szemekkel bámult a fiúra. Gyorsan lekörmölte a választ, de még mindig nem tért magához a meglepetéstől. Ezt még eljátszották párszor, és a rózsaszín észre se vette, hogy lassan a fiú ölében ül, olyan kíváncsian hallgatja Sasuke magyarázatát.
Gyorsan elrepült az óra, alig pár perc maradt az ellenőrzésre. Mikor kicsengettek, Sakura hitetlenkedve vette tudomásul, hogy Sasuke miatt sikerült kitölteniük a feladatsort és messze nekik sikerült a legjobban.
- Honnan tudtad? – kérdezte döbbenten, miközben összesöpörte a holmiját a padról.
- Ez a regény nagyon megtetszett és kicsit utánanéztem a dolgoknak – hazudta a fiú szemrebbenés nélkül, aztán megkapta Sakura asztalát és lovagiasan a helyére cipelte, hogy ne kelljen a rózsaszínnek vesződni vele. Naruto ugyanígy tett Hinata padjával, aztán a két fiú elégedetten összepacsizott, a lányok pedig csodálkozva néztek egymásra, mert nem tudták mire vélni a dolgot.
Órák után Sasuke még mindig a győzelme hatása alatt állt. Végre sikerült felkeltenie annak a rideg libának az érdeklődését. Úgy döntött, addig üti a vasat, amíg meleg, és újabb akcióba kezdett.
- Gondjaim vannak a matekkal és a tesóm téged ajánlott. Tudnál esetleg korrepetálni? – somfordált oda a lányhoz az utolsó csengőszó után, hátha Sakurában is pislákol még az első óra hatása.
- Kizárt – közölte a másik elutasítóan, és eddig tartott Sasuke országos jókedve. Ő is gyilkos pillantással bámult vissza a rózsaszínre, mert nem volt hozzászokva ahhoz, hogy kikosarazzák. Kicsit nagyobb lendülettel csapta be maga után az osztályterem ajtaját, mint kellett volna, de nem érdekelte, mit szólnak a többiek. Csámcsogjanak csak rajta.
Sasuke dühösen indult az ebédlő irányába. Naruto már fülig érő szájjal várta az asztaluknál, ki akarta tárgyalni vele az első óra eseményeit, de a fekete nem volt vevő az áradozására. Tulajdonképpen nem is hallotta, mit magyaráz a másik, annyira haragudott. Fel nem tudta fogni ésszel, miért jó Sakurának, ha így bezárkózik és elutasít mindenkit maga körül. Talán boldoggá teszi az egyedüllét? Ő is olyan vénkisasszony akar lenni, aki a tíz macskájával összezárva szándékszik meghalni?
Ahogy elképzelte őt szánalmas öregasszonyként a macskabűzben, egyszerűen eldurrant az agya. Hirtelen felállt és úgy indult vissza a terembe, hogy most aztán tényleg beolvas neki.
A második emeleti folyosón már nem volt senki, mert vagy ebédeltek, vagy a következő órájukon ültek a diákok. Az ő termükben nem volt tanítás, Sasuke reménykedett benne, hogy Sakurát még ott éri. Már majdnem benyitott, mikor a mosdó felől furcsa hangokat hallott. A koppanás és puffanás elég szokatlan zajnak számított, mintha valakit az ajtónak taszítottak volna. Hiába volt kiírva, hogy „lányok”, ő azért kíváncsian nyúlt a kilincsért, mivel rosszat sejtett.
Amint kinyílt az ajtó, egy fiú esett ki rajta. Gaara, Sasuke évfolyamtársa, akit mindenki került, mert a szülei befolyásos politikusok voltak, a kezük bárhová elért, így nem volt érdemes ujjat húzni velük. A vörös hajú srác fájdalmasan szorította kezét az arcához, a szeme pedig csúnyán dagadni kezdett. Mögötte Sakura bukkant fel haragosan szikrázó szemekkel és talán bele is rúg még egyszer a földön heverőbe, ha meg nem látja a döbbent Uchihát.
Sasuke szeme megakadt az egyenruháján, amiről hiányzott elől néhány gomb, mintha szét akarták volna rajta szakítani az anyagot, és a haja se állt tökéletesen, mint máskor, hanem ziláltan a homlokába hullott. Sasuke ösztönösen félreállt, nehogy ő is kapjon egy maflást tőle, és döbbenten nézett a zaklatottan távozó lány után.
- Mi történt? – kérdezte, bár Gaarát nem szívesen faggatta. Életében nem beszélt vele, mert mi tagadás, tartott tőle, de most izgatta, hogy mivel érdemelte ki a verést.
- Az a kurva ezért még drágán megfizet – sziszegte a vörös elszántan, és nagy nehezen feltápászkodott, félrelökte Sasukét, és az ellenkező irányba indult.
Sakura legszívesebben sírva fakadt volna ott helyben, annyira megalázónak érezte a helyzetet. Gaara egyszerűen letámadta és mocskos dolgokat suttogott a fülébe. Nekinyomta a falnak, majd berántotta a mosdóba és próbálta leteperni, de a lány felülemelkedett félelmén és minden erejét összeszedve alaposan helybenhagyta.
Tudja!
Biztos volt benne, hogy tudja, azért ilyen magabiztos. Remegő lábakkal rohant a kollégiumig és zakatoló szívvel zárta magára a szobát. Ha Ibikit most felhívná, a férfi kinyírná ezt a görényt, az tuti. Akkor viszont Sakurának mennie kellene az iskolából, és egyetlen lehetőségként menedzsere addig dolgoztatná, míg az apja adósságát teljesen nem rendezte. Nem lenne tekintettel a korára és az akaratára, hanem mihamarabb behajtaná a pénzt olyan feladatokkal, amit Sakura sohasem akarna elvállalni. Nem hívhatta tehát fel, nem kérhetett tőle segítséget, pedig félt, nagyon félt, hogy Gaara vadászni fog rá.
Karinnak feltűnt, hogy szobatársa még a szokásosnál is zárkózottabb, de nem merte faggatni. Feltűnt neki, hogy nem vacsorázik, nem reggelizik és még futni se megy, hanem úgy készülődik, mintha a kivégzésére menne.
Sakura egy apró kést vitt magával. Nem volt naiv, munkája során Ibikinek gyakran le kellett szerelnie a kéretlen udvarlókat, de a fickónak ez volt a dolga. Vigyázni kellett az arany tojást tojó tyúkra, aki a fotózással szerzett hatalmas összeget mindig becsülettel befizette, hogy az apja adósságát törleszthesse. Ibiki azért volt mellette, hogy a részleteket főnöke mindig pontosan megkapja, különben Sakura családjának annyi.
Ebbe nem keverhette bele a férfit, különben borult volna minden. Magának kellett gondoskodni a védelméről.
Gaarával szemben fel is készült, arra viszont nem számított, hogy a srác csapatot toboroz maga mellé. Ahogy elindult az iskolába, az első bokros résznél lerántották, befogták a száját és berángatták a kazánházba. Egy mocskos, pókhálós sarokba lökték, aztán négy fiú magasodott felé.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
