- Ando bácsi! – szólt Karin döbbenten, és több fej is a férfi felé fordult. Naruto eltátotta a száját. – Te meg mit keresel itt?

   - Van egy kis gond – felelte halkan Ando. – Öhm… beszélhetnénk négy szem közt?

Karin bólintott, és elindultak a fiúk háza felé, ami éppen üresen állt. A lányokéban Sakura és Hinata mosogattak, Ino pedig lázasan szervezkedett, így ott biztos nem lenne nyugtuk.

   - Mi történt? – állt meg Karin, szembefordulva bácsikájával.

   - Nos, mivel jelenleg titeket is érint a dolog, őszinte leszek veled – sóhajtott a férfi, Karin pedig felvonta a szemöldökét. – Elmondom az okát, hogy miért lettünk gazdagok.

Karin szeme elkerekedett, bár nem értette, hogy ez hogy kapcsolódik hozzájuk.

   - Miért?

   - Pár éve egy üzletet kötöttem Tokió egyik leghíresebb… nos… gengszterével, jobb szó híján így nevezném. – Karin már itt kezdte sejteni, hogy valami baj lehet. – Szükség volt a pénzre, és ez a faszi megbízható volt, jó munkát adott, csak annyit várt el, hogy fizessem vissza a kölcsönt, amit egyszer kértem tőle.

    - Mennyit kértél tőle?

    - Hát… - Ando bácsi habozott. – Elég sokat, maradjunk annyiban. Rengeteget, tehát gondolhatod, hogy nem sikerült visszafizetnem.

Karin elsápadt; már kezdte érteni, mire akar kilyukadni bácsikája.

   - És mi történt?

   - Hát, most épp próbálnak megtalálni, hogy visszafizessem a pénzt.

   - Jézusom. – Karin próbálta halkra fogni a hangját, de még így is látta a szeme sarkából, hogy a többiek felé fordulnak. – És most mi az istent fogsz csinálni? – sziszegte a férfi felé. – Ugye nem fognak megölni, vagy ilyesmi?

   - Nem, dehogy. – Ando igyekezte megnyugtatni őt. – Ők nem rossz fiúk, csak egy cég, ami pénzt ad és ad kölcsön. Nem, nem bankok – vágott közbe, mert látta, hogy Karin megpróbálta. – Csak valószínűleg megpróbálják valahogy kierőszakolni belőlem.

Karin inkább nem akarta megtudni, mire próbál célozgatni bácsikája.

   - És ez hogy kapcsolódik hozzánk?

   - Nos… - Karint roppantul idegesítette az, ahogy Ando viselkedett, és ezt megpróbálta egy gyilkos pillantással tudatni vele. – Tőlük van a nyaraló. És pár nap múlva jönnek visszakövetelni.

   - UGYE MOST CSAK VICCELSZ? – kiáltotta Karin. Most már cseppent sem érdekelte, hogy a többiek meghallják-e. – Te most csak szórakozol, ugye? Mégis mibe keveredtél?

   - Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége – mondta Ando. – De igyekszem helyre tenni. Viszont a nyaraló átadásával megpróbálok valamicskét könnyíteni a helyzeten, aztán tovább dolgozom, hogy visszafizethessem a pénzt.

   -  És eddig miért nem fizetted vissza? – replikázott Karin.

   - A nénikéd miatt.

Ando tekintete komor lett, Karin pedig elsajnálta magát amiatt, ahogy bácsikájával beszélt. A nénikéje rákban halt meg egy éve, Ando pedig minden orvosért fizetett, csakhogy megmentsék őt, de a pénz nem volt elég ahhoz, hogy ilyen fázisú tüdőrákot legyőzzenek. Ando magába zuhant, és ugyanakkor Karin már másnak látta őt, mégis most, ahogy a bácsikája megemlítette egykori szerelmét, Karin látta benne azt a mérhetetlen fájdalmat és ürességet, amit nénije hagyott maga után. Most már egyáltalán nem hibáztatta őt.

   - Mennyi időnk van? – sóhajtott fel.

   - Egy-két nap. Az lenne a legjobb, ha már holnap elindulnátok. Viszont… - szólt hirtelen, Karin pedig ráfüggesztette a tekintetét. – Mivel miattam ér véget a nyaralásotok, szeretnélek kárpótolni titeket egy másik úttal.

   - Nem kell, Ando bácsi – mosolyodott el Karin. – Most arra koncentrálj, hogy visszafizesd az pénzt.

   - Ez nem az én pénzem lesz – kezdte, de amikor meglátta Karin halálra rémült arcát, zavartan maga elé emelte a kezét. – Hé, nyugi, nem kértem kölcsön senkitől. Ez apád pénze.

Karin egy szót sem tudott szólni.

   - Az apámé?

   - A hagyatéka – bólintott Ando, és egy dossziét nyújtott át Karinnak. – Ez az, amit rád hagyott. És az, amit nekem adott, neked adom. Vagyis egy részét, mert tudtam, hogy így fogsz reagálni.

Karin halványan felnevetett, de csak bámulta a dossziét. Nem akarta kinyitni. Látni az apja nevét… minden késszúrásnál fájdalmasabb lenne, hiszen már csak a gondolat is összeszorította a szívét.

   - Nem kell másik nyaralás, Ando bácsi – nézett végül rá. – Hazamegyünk.

   - Inkább beszéld meg a többiekkel – mosolyodott el a férfi. – Itt leszek a közelben, csak hívj.

Meg sem várta Karin válaszát, máris hátat fordított neki, és visszament a kocsijához. Karin sokáig nézett utána, és érezte, ahogy lassan megtelik sós könnyekkel a szeme. Szeme sarkából mozgást vélt felfedezni, és megpillantotta Sakurát. A lány kérdő tekintettel meredt rá.

   - Mi a baj? – lépett oda hozzá, és beterelte a házba. Karin már nem próbálta meg visszafolytani a könnyeit, és Sakura sem kérte arra, hogy ne sírjon. Egyszerűen csak magához ölelte a lányt, és csitítóan simogatta hátát.

   - Nincs semmi baj – szólt végül Karin. – Csak Ando bácsi elhozta nekem apa hagyatékát.

Sakura már mindent értett. Tudta jól, mennyire mélyponton volt Karin, amikor elveszítette az apját, és Sakura szerint ez volt az oka annak, amiért szinte mindenkit eltaszított maga mellől. Ekkor vallott neki szerelmet Suigetsu, de Karin túlságosan is félt attól, hogy még egy embert elveszíthet, így nemet mondott a fiúnak.

   - Sajnálom – mondta Sakura, Karin pedig kiegyenesedett.

   - Köszönöm, Sakura – mosolygott rá barátnőjére. A kis sírás hatott, most már csak leheletnyi szomorúság látszott rajta, és Sakura épp ezért csodálta őt annyira. Erre az erőre és kitartásra nagyon irigy volt.

   - Mit beszéltél Ando bácsival? – kérdezte tőle, és meglepődve látta, hogy Karin elkomorul.

   - Na, azzal van gond – húzta el a száját, és elmesélte Sakurának a párbeszédüket. A lány nem győzött csodálkozni, meg sem bírt szólalni, annyira megdöbbentette őt ez az egész. Majdnem négy hetes nyaralás így végződik.

   - És mit mondtál neki erre? – kérdezte.

   - Azt mondtam, hogy nem kell másik nyaralás – vont vállat Karin, Sakura pedig egyetértően bólintott.

   - Igen, de legfőképp azért, mert így is van elég baja.

   - Igazad van.

Karin elmosolyodott, majd határozottan felállt.

   - Na, ideje közölni ezt a srácokkal – vakargatta zavartan a tarkóját.

   - Hidd el, nem lesznek kiborulva – nevetett fel Sakura. – Azért jó lesz már hazamenni.

Karin bólintott, és együtt léptek ki a házból. Barátaik már a nyakukat nyújtogatták, hogy megtudják, mi a helyzet, most viszont úgy fordultak vissza, mint akik soha nem is hallgatóztak, vagy mintha egyáltalán nem érdekelné őket, hogy miről folyt a csevely.

   - Srácok – állt meg Karin előttük. Sakura lehuppant Hinata mellé, lábát pedig beengedte a vízbe, úgy nézett fel Karinra. – Mint látjátok, Ando bácsival beszéltem, és van egy elég nagy problémánk.

   - Eléggé kiborultál, ahogy észrevettem – szólt Kiba.

   - Fogjuk rá – vont vállat Karin. – A lényeg a lényeg, hogy a bácsikám egy piszkos ügybe keveredett. – Úgy döntött, hogy mindent elmesél, hogy ne legyen kérdések. – Viszont meg kell ígérnetek, hogy nem mondjátok el senkinek.

Mindenki egy komoly bólintással egyezett bele ebbe a feltételbe.

   - Innen nem kerül ki – mondta Itachi.

   - Köszönöm – biccentett Karin. – Ez a piszkos ügy egy pénzzel kapcsolatos üzlet, de elég rosszul jött ki az egész, mert Ando bácsi nem tudta visszafizetni, és most be akarják rajta hajtani. Most épp keményen melózik, hogy visszaadhassa, mert annak idején a nénikém gyógyítására költötte el minden pénzét. Nos, ami mindenkit érint, az a nyaraló. – Karin itt nagyon sóhajtott. – Ezt a nyaralót ettől a „cégtől” vette a bácsikám, és nemsokára eljönnek, hogy visszavegyék. Ami annyit tesz, hogy le kell lépnünk.

A kialakult csöndet csak a tenger zúgása törte meg.

    - Ez kellemetlen – kommentelte végül Shikamaru.

    - Az – értett egyet Gaara. – És most mi lesz?

    - Ando bácsi felajánlott nekünk egy másik nyaralást, de én elutasítottam – adta meg a választ Karin. Legnagyobb meglepetésére mindenki egyetértően bólogatott.

   - Ilyet nem fogadunk és nem is fogadhatunk el - mondta Neji. - Ráadásul ilyen kínos helyzetben ne költsön ránk.

Mindenki így gondolta, Karin pedig boldog volt, amiért a barátai így állnak hozzá a dologhoz. Elmondta nekik, hogy holnap haza kéne repülniük, és ezt csak azzal a feltétellel voltak hajlandóak teljesíteni, ha ma kibulizzák magukat még egyszer, utoljára. Ino először kicsit szomorkodott, hogy mégsem mennek To’opuára, de végül a körülmények miatt inkább belement ő is a buliba.

   Később mindannyian elbúcsúztak Ando bácsitól, megköszönték a lehetőséget, hogy itt lehettek, és Karin elmondta neki, hogy holnap repülnek haza egy délutáni járattal. Ezt azonban Ando bácsi állta, és nem fogadott el nemet, így egy fél órás győzködés után végül Ando vette meg a jegyeket, Karin pedig durcásan vonult vissza a többiekhez bácsikája távozása után.

   - Hova menjünk akkor ma? – kérdezte izgatottan Tenten. – Utolsó esténk, ki kell használni!

   - Azért csak okosan, már nem csinálhatsz azt, amit akarsz – bökött a fejével Nejire Sakura. Tenten fülig pirult.

   - Gondolom, marad a part bulizni – szólt Suigetsu, beleszürcsölve a kávéjába.

   - Megnézzük, hogy hol vannak jó bulik – vont vállat Ino.

   - A net nem írja? – kérdezte Hinata.

   - Ugyan, Hinata – nézett komolyan a lányra Neji. – A net és ők? Azt sem tudják, mi az.

Mindenki egy sötét pillantással jutalmazta a fiú ezen válaszát.

   Estefele Sakura unottan ült házuk kanapéján. A tévé be volt kapcsolva, de ő nem igazán figyelt rá, a bambulás sokkal jobban izgatta. A házban ugyan nagy volt a feszültség, hiszen elérkezett az utolsó este, és azon kívül, hogy mindenki össze akart pakolni a holnapi útra, még az elkészülés a ma esti bulira is hátra volt. Ino elég dühös volt, valamit nagyon nem talált, de Sakura egyáltalán nem figyelt rá. Hallotta, amint Karin és Temari egymással ordítoznak, hogy hol van ez meg az, de a lány ezt is csak távoli zúgásként érzékelte. Ő maga már mindennel készen volt, így leginkább csak nevetni tudott barátnőin. Egyedül Hinata nem volt ideges, ő nyugodtan pakolgatta a ruháit a szobájukban. Tenten már készülődött, és a hajával babrált, ugyanis az sehogysem akart úgy állni, ahogy ő akarta.

   - Te már kész vagy? – lépett oda Hinata Sakurához. Kezében egy nyári ruhát tartott.

Sakura bólintott.

   - Örülök, hogy előbb nekiálltam készülődni, katasztrófa, amit a lányok csinálnak – forgatta a szemét nevetve.

   - Egyetértek. – Hinata eltűnődve hallgatta Ino, Karin és Temari hangos szóváltását. – Elég viccesek.

   - Abban jössz? – Sakura jelentőségteljes pillantást vetett a ruhára, ami Hinata karján pihent. Hinata most megmutatta két pántjánál fogva a ruhát; az nagyjából combközépig érő, könnyű, levendula színű ruha volt.

   - Ez jó, nem? – kérdezte Hinata. – Nem akarok nagyon kiöltözni.

   - Ez tökéletes – mondta Sakura. – Én is csak egy piros ruhában leszek. Olyan, mint egy trikó, csak combközépig ér.

   - Bőven elég – nevetett fel Hinata. – És milyen cipő?

   - Tornacipő.

Mind a ketten felnevettek.

   - Én is így készülök – vont vállat végül Hinata.

   - Csak mi vagyunk ennyire lazák – bólintott Sakura hallván a többiek kiáltozásait.

A fiúk már indulásra készen álltak, viszont amíg a lányok kínlódtak, addig nekiálltak lejátszani egy kártyapartit. Egyiküksem sem volt túl nagy reménye a játékhoz, hiszen Shikamaru is játszott, de azért így az utolsó este bevállaltak egy ilyet. Később a lányok is csatlakoztak hozzájuk, és Suigetsu vezetésével már el is indultak a part felé. Ezúttal nem kocsival készültek menni, de a fiú már hozzászokott a vezető szerephez, és nagy lelkesedéssel az élen indult el, a többiek pedig követték. A sort csendes megfigyelőként Ino és Itachi zárta egy pár méterrel lemaradva, hogy nyugodtan turbékolhassanak.

   A part meglepően messze volt Sakurának, hiszen eddig ezt a távott csak kocsival tette meg. A többieknek nem volt nagy meglepetés a távolság – mindannyian emlékeztek még arra az estére, amikor Sasuke és Sakura elvitték a kocsit, nekik pedig haza kellett gyalogolniuk hajnalok hajlanán. Sakura már azt hitte, hogy sosem lesz vége az útnak, de akkor meghallotta a távoli zene halk moraját, amit feléjük sodort a szél. A sós tengeri levegő illata az orrába hatolt, és már tudta, hogy közel járnak. Ez a tudat nem csak őt töltötte fel energiával, jól látta, hogy a többiek is izgatottan pillantgatnak a távolba.

   Útjukat egy kisebb ösvény keretezte, ami még virágzó fa között vezetett át; ezen az úton juthattak le a partra, majd a homokkőből kiépített úton afelé a bár felé vették az irányt, ahonnan a leghangosabban szólt a zene. A lányok már meg is rohamozták a táncparkettet – Sakurának és Hinatának nem volt túl sok választása tekintve, hogy négy barátnőjük egyszerre ragadta meg a karjukat, hogy behúzzák őket a tömegbe. A fiúk nem foglalkoztak túl sokat a lányokkal, egyből az italpult felé igyekeztek, hogy valami lazával kezdhessék az estét. Sasuke csupán egy korsó sört rendelt, és Narutóval elindultak a tömegben, hogy valami ülőalkalmatosságot keressenek.

   - Azért megmondom őszintén – szólt hirtelen Naruto, miközben Sasukét két bárszékhez terelte. – Némileg örülök, hogy holnap már megyünk haza.

   - Hm. Én is.

   - Persze, király volt itt meg minden, de valahogy csábít a gondolat, hogy Hinatával úgy legyünk együtt, hogy nincsenek mások körülöttünk. – Naruto szélesen elvigyorodott, majd belekortyolt a sörébe.

Sasuke eltöprengve bámulta a tömeget; pontosan ezt érezte, amit Naruto is, bár nem egészen tudta, mire számítson, ha hazaérnek arra a helyre, ahol még csak barátok voltak Sakurával.

   - Figyelsz te rám, egyáltalán? – csapkodta a kezeit a fiú előtt Naruto.

   - Bocs, mit is mondtál?

   - Azt kérdeztem, hogy te hogy érezted magad.

   - Ja, hát, egész jól – vont vállat Sasuke. – Érdekes baráti köröd van.

Naruto elvigyorodott, és nekitámaszkodott a pultnak. Kék szemei most megakadtak Hinatán, szája pedig enyhe mosolyra húzódott.

   - Az biztos – nevetett fel. – De velük sosem unalmas.

   - Vannak terveid a nyár végére? – kérdezte Sasuke.

   - Nem mondanám. – Naruto elgondolkodva ivott még egy kortyot. – Ezzel a hazamenetellel most újrakezdődik a tervezés, mert hát nagyjából egész nyárról volt szó. Szerintem inkább kipihenem ezt a hónapot, amíg itt voltunk.

   - Lesz mit kipihenni.

Naruto szájára ismét egy hatalmas vigyor ült ki, majd egy húzásra megitta a maradék sörét, és elindult Hinata felé, aki épp nagyon elveszettnek látszott, ugyanis minden barátnője eltűnt mellőle. Sasuke azonban észrevette őket egy-egy távolabbi sarokban, igaz, mindannyian valaki mással táncoltak már – természetesen valamelyik fiúval a csapatból. Sasuke tekintete továbbsiklott, fekete szemeivel Sakura rózsaszín loboncát kereste, ami még a legnagyobb katasztrófában is tökéletesen kitűnik.

   A bárpultnál találta meg Sasori és Deidara társaságában. A két fiú valamit nagyon nézett az itallapon, Sakura pedig mosollyal az arcán hallgatta a tanácstalan civódásukat. Sasuke összevonta a szemöldökét. El is felejtette, hogy Sasori mit érzett Sakura iránt, de most, hogy együtt látja őket, valamilyen ismeretlen láng költözött a lelkébe; nem akart mást, csak megfojtani Sasorit, még úgy is, hogy csak álltak egymás mellett. Most jött csak rá, hogy ez egyáltalán nem volt ismeretlen, hiszen a közös főzőcskézésük után is ezt érezte.

   Sasuke az utolsó korty sört is megitta, majd elindult a bárpult felé a meghitten nevetgélő hármas felé. Igyekezett közömbös arcot vágni, hogy egyikük se találja ki belső haragját és megölési vágyát Sasori iránt, így csupán lerakta a korsót a pultra, és egy szót sem szólt.

   - Gyere, Sasuke, igyál velem – szólt Deidara, miután észrevette a fiút, és jó erősen hátbavágta, ami miatt Sasuke kis híján lefejelte a pultot.

   - Deidara, még csak most jöttünk, ne igyál már ennyit – nézett barátjára Sasori, és fejcsóválva fordult ismét Sakurához. – Röhej.

   - Szerintem vicces – nevetett fel Sakura. – Deidara nem bírja az italt.

   - De erősebb lesz tőle – nyögte Sasuke, még mindig a fájó hátát simogatva. – Deidara, kímélj meg az erőszakos hajlamodtól.

Deidara csak elvigyorodott, és egy kör tequilát rendelt négyüknek. Sasuke észrevétlenül Sakura mögé lopózott, és leült az egyik bárszékre, amit Sakura eddig csak támasztott. Mindannyian megkapták a sót és a citromot a tequila mellé, és egy elegáns koccintás után egyszerre fogyasztották el a tartalmát.

   - Imádom a tequilát – szólt fennhangon Deidara, és egy újabb kört kért.

   - Ezt te állod? – érdeklődött ártatlanul Sasori, de Sakura így is kiérezte rajta a kaján örömöt.

   - Hogyne, még mit nem – méltatlankodott Deidara, de végül mégiscsak kifizette a nyolc tequilát mondván, hogy gyereknap van. – Na, felcsípek valami dögös vöröst!

Sakura felnevetett, majd Sasukéhoz fordult. A fiú nem kérdeződködött, máris elhívta őt táncolni, Sasori pedig egyedül ült, féltékenyen nézve Sasukét. Úgy gondolta, hogy már veszett ügy az egész, így nem sokkal később már a csinos pincérlányt készült befűzni, aki valamiért nagyon hízelgőnek találta a fiú közeledését.

   - Tudod, mit ittam már régen? – szólt hirtelen Sakura, miközben táncoltak egy legújabb slágerre.

   - Vizet?

Sakura lesajnáló pillantást vetett barátjára.

   - Jack Daniel’s – adta meg a pontos választ, és vigyorogva nézett fel Sasuke szemeibe.

   - Akkor maradjon is így – sóhajtott Sasuke. Tudta jól, hogy az a whiskey mennyire ki tudja ütni Sakurát, már párszor volt hozzá szerencséje.

   - Na, jössz velem? – Sakura egy tízpontos szempillarebegtetést ajándékozott Sasukénak, de csupán annyit ért el vele, hogy a fiú felvonta a szemöldökét.

   - Ne igyál annyit. – Ennyi volt a válasza.

   - Utolsó este – emlékeztette őt Sakura. Sasukét azonban csak öt percnyi győzködés után lehetett elcsábítani a pulthoz, ahol Sasori még mindig ott volt, és elmélyülten beszélgetett a pincérlánnyal. Ügyet sem vetettek az érkező párosra, a pincérnő ugyanúgy ki tudta őket szolgálni, miközben széleseket mosolygott Sasorira. Sasuke és Sakura nem győztek csodálkozni, de végül vállat vontak, és elvonultak az italukkal. Egy pár pillanatnyi bolyongás után Suigetsun és Karinon akadt meg a szemük. Egy kisebb boxban üldögéltek, valami extra színes italt kortyolgatva. Amint Karin észrevette őket, intett egyet, a páros pedig elfoglalta a helyüket mellettük.

   - Mit isztok? – érdeklődött Sakura, alaposan megnézve a színes italt.

   - Valami vodkás turmixot, nem tudom, mi a neve – vont vállat Karin. – De egész finom, rengeteg benne a gyümölcs lé.

   - Neked is jól állna egy ilyen a kezedben, Suigetsu – szólt Sasuke. Suigetsu nagyon csúnya pillantást küldött a fiú felé.

   - Kussolj, Uchiha! – vetette oda neki sértődötten, és belekortyolt a whiskeybe. Sakura elkuncogta magát, ekkor pedig Kiba lépett oda hozzájuk Gaarával.

   - Csak nem Jack Daniel’s? – nézett Sakura poharára jelentőségteljesen Gaara, Kiba pedig elnevette magát.

   - Jól ismersz, pedig mindig Kiba a csapos – mosolyodott el zavartan Sakura. – Csak egy pohárral lesz.

   - Beteg vagy? – döbbent meg Kiba, de alig bírta elrejteni elégedett vigyorát. Sakura mérges pillantást küldött felé, Sasuke pedig diadalmasan elmosolyodott.

   - Látod, még ők is azt mondják, hogy sokat iszol – nézett rá a lányra. Sakura kiöltötte a nyelvét.

   - Azt iszok, amit akarok és annyit, amennyit akarok – szólt karbafont kézzel. Barátai csak nevettek rajta.

   - Hol vannak a többiek? – kérdezte Karin.

   - Neji és Tenten mellett mentem el nemrég – gondolkodott el Gaara. – Valami nagyon fontosat kerestek egymás szájában.

   - Naruto és Hinata szintúgy – biccentett Kiba. – Sőt, Temari és Shikamaru is nagyon beleélte magát a csókolózásba.

   - Micsoda, tényleg? – döbbent meg Sakura. – Jaj, de jó!

   - Temari és Shikamaru? – értetlenkedett Suigetsu. – Mióta?

   - Jaj, te nem látsz a szemedtől – legyintett Karin. – Őket az ég is egymásnak teremtette, már ezer éve lángol a szerelem.

   - Nekem sem tűnt fel eddig – védte barátját Kiba. – Neked, Gaara?

   - Azóta tudom, amióta először találkoztak – szólt unottan Gaara. – Egyébként is a testvérem, még szép, hogy tudom.

   - Mi van Inóval és Itachival? – kérdezte hirtelen Karin. – Őket nem is láttam.

   - Szerintem ők is turbékolnak valahol – legyintett Suigetsu.

   - Szerintem inkább nagyon beleélték magukat a táncba – bökött a fejével az említett páros irányába Sasuke. Ino és Itachi a táncparkett közepén álltak, összehangolt mozgásával pedig mindenkit lesöpörtek a tánctérről.

   - Itachit még sosem láttam így bulizni – szólt Sakura.

   - Pedig így szokott – vont vállat Sasuke.

   - Ti nem táncoltok? – nézett rájuk Karin.

   - Már táncoltunk, most pihenünk. Ti?

Karin vállat vont. – Suigetsunak nincs kedve.

   - Fáj a lábam – védte meg magát az említett. – Majd később egy picit.

Karint annyira nem érdekelte, hogy táncol-e vagy sem, Sakura pedig gyanította, hogy inkább az foglalkoztatja, hogy Suigetsu közelében maradhasson. Elvégre mostanában elég nehéz szétválasztani őket – na, nem mintha annyira akarná bárki is -, természetesnek hat hát, hogy együtt vannak a buliban. Kiba és Gaara sem tűnt túl izgatottnak, de most egyszerre álltak fel, hogy csatlakozzanak a pultnál álldogáló Deidarához és Sasorihoz, akik időközben megunták a csajozást.

   - Kár, hogy megyünk haza – húzta el a száját Karin. – Sajnálom, srácok, hogy így alakult!

   - Ugyan már! – legyintett Sakura. – Szerintem senki sem bánja, hogy nem nyár végéig maradunk.

   - Jó lesz a nyugalom – értett egyet Suigetsu. – Azért egy hónapig összezárva lenni olyan alakokkal, mint Naruto, nem éppen felüdülés.

   - Én élveztem a társaságát – vont vállat Karin, Sakura pedig bólogatott hozzá.

   - Persze ez nem jelenti azt, hogy Konohában nem kell majd elviselnünk őt – jegyezte meg Sasuke, miközben unottan pásztázta a tömeget.

Sakura és Karin felnevetett.

   - Ti meg min nevettek? – lépett oda hozzájuk széles mosollyal Naruto. Karja Hinata vállán pihent.

   - Rajtad – mondta komolyan Suigetsu. Naruto enyhén felvonta a szemöldökét, de félretéve a problémát, levetette magát Sakura mellé. Hinatát az ölébe ültette.

   - Kitáncoltátok magatokat? – kérdezte pimaszul Karin, és amíg Hinatának pír szökött az arcára, addig Naruto ismét elvigyorodott.

   - Hinata már egyre bátrabban táncol velem, szóval igen – bólintott vidáman.

   - Igyekszem – mosolyodott el Hinata. – De annyira nem kellemes, ha minden percben valaki neked jön.

   - Ezért nem táncolok én – kapott a szón Suigetsu. – Persze, Karin szeretne, szóval mindjárt mehetünk.

Karin elnevette magát, de Sakura így is látta rajta, hogy mennyire zavarba jött már egy ilyen kijelentéstől is.

   - Na, akkor menjetek, legalább kényelmesen elférünk – sürgette őket Sasuke, de csak két gyilkos pillantást kapott válaszul. Azonban nem kellett kétszer mondani, Suigetsu máris karon ragadta Karint, és elindult a tömegben egy pont felé, ahol viszonylag kényelmesen elférhetnek.

   - Na, és miújság, srácok? – ült le velük szembe Naruto, magával húzva Hinatát.

   - Chill – vágta rá Sakura.

   - Nem is táncoltok?

   - Már táncoltunk.

   - Jó, akkor pihenjünk egy kicsit utána menjünk.

Sasuke csak vállat vont, és amint mindannyian megitták a poharuk tartalmát, elindultak a táncparkett felé. Hinata szolidaritásból nem ölelkezett össze egyből Narutóval, helyette egy kisebb kört alkottak, hogy négyen táncolhassanak. Hármuk közül egyedül Sasuke nem volt túlságosan lelkes a táncolás gondolatától, de azért igyekezett úgy tenni, mint aki élvezni, habár barátai előtt ezt nem sikerült túlságosan eltitkolniuk. Még mielőtt azonban visszavonulhattak volna, Ino és Itachi csatlakozott hozzájuk. A közelben álldogáló Shikamaru és Temari nem foglalkozott velük, sokkal inkább elmerültek egymásban.

   - Mi a helyzet, öcsi? - szólt Itachi, és erősen rávágott Sasuke vállára.

   - Miért ütöget engem ma mindenki? – méltatlankodott a fiú, megdörzsölve fájó vállát. Itachi csak értetlenül pislogott, de egy vállrántás kíséretében magához húzta Inót, hogy együtt táncoljanak. Lassacskán már mindenki a saját párjával összenyomódva állt, és úgy táncoltak, és egészen addig ment, ameddig el nem zsibbadt a lábuk. Akkor jutott eszükbe, hogy nekik haza kell gyalogolniuk, így ismét elfoglaltak egy boxot, amit csak sokadik kutakodásra sikerült megtalálniuk. Sakura levette a cipőjét, és kicsit átmasszírozta a talpát, de nem érezte jobbnak a végeredményt. A kis csapat már szeretett volna hazamenni – a sok ital és táncolás lefárasztotta őket -, de például Neji és Tenten, valamint Suigetsu és Karin még nem úgy néztek ki, mint akiknek annyira sietős lenne az indulás. Ennek ellenére egy fél óra várakozás után, megunva, hogy még mindig kitartóan táncol a két páros, elindultak feléjük, majd karon ragadva, kiráncigálták a szórakozóhelyről. Útközben belebotlottak Deidarába és Suigetsuba is, kint pedig Kibát és Gaarát látták dohányozni.

   - Már indulunk is? – értetlenkedett Kiba.

   - Látod, ezt én is kérdeztem – mutatott rá Tenten.

   - Én azért már elfáradtam – húzta el a száját Neji.

   - Kellemetlen – tette hozzá Shikamaru, ést most nem reagált erre senki.

Mindannyian elindultak hát hazafelé, töprengve az elmúlt pár hét eseményein, és titkon mindenki örült, hogy holnap már felszállhatnak a Konohába tartó járatra.