Nem mondhatni, hogy messze volt az a bár, de mégiscsak jobb kocsival utazni. Ez viszont azt jelentette, hogy ma valaki nem iszik, hiszen ittasan hazavezetni… Nem túl jó móka. Erre később mindenki, akinek volt jogosítványa, rájött, és egymást kezdték el szidni, hogy miért nem figyelmeztette őket valaki arról, hogy piálni mennek kocsival. Sakurának be kellett látnia, hogy ez neki is teljesen kiment a fejéből. Végül Shikamaru volt az, aki elvállalta, hogy nem iszik – hiszen alapjáraton ő nem is volt az a nagy alkoholőrült -, ezt a cselekedetét, pedig mindenki hálával fogadta.

   - Szóval féláron lehet inni – töprengett el Ino, miközben az itallapot fürkészte.

   - Inkább először keressünk helyet – szólt Gaara, és elindultak a tömegben. A bár kétszintes volt, hatalmas, és mindenhol vörös fények borították be az épületet. Szabadtéri volt ugyan, tető nem nagyon volt a fejük felett, és a falat is csak pár oszlop alkotta, így tökéletes kilátás nyílt a partra, ami még a késői idő ellenére is majdnem, hogy tele volt.

   - Találtam egy asztalt – lépett oda hozzájuk Shikamaru. – Fent.

   - Ó, király vagy. – Temari ugrott oda hozzá, és szemérmetlenül ölelgetni kezdte Shikamarut. Nem foglalkozott a körülöttük állókkal, inkább elindult az emeletre maga után húzva a fiút. Barátai követték őket.

   - Ez volt az egyedüli üres, amiben kényelmesen elférünk – vont vállat Shikamaru, ők pedig nyomban elfoglalták a kipárnázott foteleket. Sasuke egy mosoly kíséretében foglalt helyet Sakura mellett, majd elhalászott egy itallapot a többiek orra előtt.

   - Nos, mit kérsz? – nézett a lányra.

   - Fogalmam sincs, mutasd csak! – Sakura közelebb kúszott Sasukéhoz, hogy bepillanthasson az itallapba, észre sem véve, hogy a fiú tekintete rajta maradt.

   - Szerintem maradok a jól bevált koktéloknál – vont végül vállat.

   - Megint leállsz a pincérrel? – morogta Sasuke.

   - Múltkor sem álltam le – méltatlankodott Sakura, majd a felismeréstől elvigyorodott. – Hé, csak nem féltékeny vagy?

   - Miket beszélsz? – mordult fel a fiú. – Még hogy én féltékeny…

   - A nagy Sasuke Uchiha bizony féltékeny – vigyorgott Sakura. – Ne izgulj, a pincérfiúk sosem jöttek be.

Sasuke csak dühös pillantást vetett rá, majd ő is belemélyedt az itallapba.

Nem sokkal később Neji mindenkinek elkérte a kívánságát, és elsietett Narutóval a pulthoz.

   - Látod, itt pincér sincs, milyen kár – „sajnálkozott” Sakura, és jót derült barátja elkomorult arcán.

   - Ejnye, Sakura, mit szivatod itt szegény fiút? – hajolt oda hozzájuk Karin.

   - Én csak szórakozom – tárta szét a karját a szólított.

   - Nem mulatságos – vetette oda Sasuke, majd hátranézett, hátha közelednek a barátai, bár több mint egy tucat piát nem egy perc alatt készítenek el. Nem sokkal később azonban visszajött a két fiú, mindenki meglepetésére, üres kezekkel.

   - Hol vannak az italok? – kérdezte Sasori döbbenten.

   - Elég sok volt, úgyhogy a csaj azt mondta, hogy üljünk le, majd kihozza – felelte vállat vonva Neji.

   - Te mit is kértél? – nézett Sasukéra Sakura.

   - Whiskeyt.

   - Csak úgy?

   - Nem, jéggel.

Sakura lesajnálóan meredt a fiúra, aki alig bírta elrejteni vigyorát.

   - Nem vagy vicces.

   - Ezt mintha már hallottam volna.

   - Nem eleget.

Karin csak jót kuncogott rajtuk, majd az épp akkor megjelenő pincérnőre esett a tekintete.

   - Itt vannak az italok – szólt csengő hangján, Sakura pedig felkapta a fejét. Ez a hang…

Úgy tűnt, hogy nem csak ő ismerte fel a lányt, Sasuke is enyhén felemelte a fejét.

   - Nocsak, szépfiú! – A pincérnő hátradobta hosszú, fekete haját, és egy csábos mosollyal köszönt Sasukénak. – Látom, még mindig ezzel a kis szűzhercegnővel vagy. Milyen kár!

Sakura szeme élesen megvillant, amikor a lányra nézett. Legszívesebben felállt volna, hogy lekeverjen egyet a lánynak, de nem akarta megadni neki azt az örömöt, hogy lássa, igenis fáj neki az, amiket mond, és ahogy rányomul Sasukéra.

   - Még mindig nem gondoltad meg magad? – mosolyodott el a lány. – Még áll az ajánlatom.

   - Még mindig nem – biccentett Sasuke. Sakura látta, ahogy a fiú egy pillanatra lehunyja a szemét. – Mint említettem, sokkal jobb dolgom van.

Keze Sakura combjaira kúsztak, épp úgy, hogy a lány meglássa az asztal alatt. Talán egy pillanatra megvillant a szeme, ami talán annak tudható be, hogy ritka az, hogy valaki őt visszautasítja, különösen, ha egy olyan kaliberű srácról van szó, mint Sasuke. Elvégre Sasuke Uchiha elég népszerű volt a lányok körében, ezt mindenki tudta, és még egy olyan ismeretlen lány, mint ez a pincérnő, is meg tudta ezt mondani.

   - Szerintem rosszul döntesz – mondta végül, látszólag egy cseppet sem elbizonytalanodva. Ino pattant fel a helyéről.

   - Nagyon gyorsan húzz el innen, kisanyám, mert a végén még meg találom ütni a kis pofikádat – rázta felé az öklét. Sakura szája gúnyos mosolyra húzódott, amint meglátta a lány félelemtől csillogó szemét, de az épp olyan gyorsan tűnt el, mint amilyen gyorsan jött.

   - Ez most azt jelenti, hogy meg kéne ijednem? – A lány szája gúnyos mosolyra húzodott. – Mindenesetre ez nem szerepel a munkaköri leírásomban, úgyhogy kellemes ittartózkodást. És téged – itt rákacsintott Sasukéra – még mindig várlak.

   - Pff, micsoda némber – fonta keresztbe a karjait Ino, miután leült. A lány már rég a pult mögött állt.

   - Ti ismertétek őt? – nézett Sasukéra és Sakurára Shikamaru.

   - A boltba menet futottunk vele össze – bólintott kelletlenül Sasuke.

   - És úgy koptattad le, hogy azt mondtad, hogy Sakura a barátnőd? – vigyorodott el sunyin Itachi.

   - Konkrétan nem erről van szó – rázta a fejét Sakura fülig elpirulva. – Csak olyan volt. Vagy nem tudom…

   - Próbáltam neki finoman arra célozni, hogy Sakurával vagyok – bólintott végül Sasuke, jót mosolyogva magában Sakura zavart ábrázatán. Mindkettőjük próbálta figyelmen kívül hagyni a körülöttük ülők diadalmas és elégedett vigyorát.

   - Szóval, igyunk – állt fel végül Kiba, megszakítva ezzel a két barát kínos helyzetét. – Mire igyunk? Mondjuk arra, hogy itt lehetünk.

   - Még nem volt alkalmunk megköszönni neked Karin, hogy lehetővé tetted nekünk ezt az utazást – állt fel Suigetsu is, és bíztatóan rámosolygott a lányra. Sakura majdnem felnevetett, amikor észrevette, ahogy Karin fülig pirul.

   - Jaj, ugyan… - motyogta. – Ando bácsinak köszönjétek.

   - Meg persze neked – lökte meg a vállát Sakura.

   - Igyunk akkor! – szólt Hinata is, majd ennek örömére egy puszit nyomott Naruto feje búbjára. Később persze már Sakura nem fogta fel túl hamar a dolgokat, legalábbis nem tudott annyira koncentrálni arra, hogy mi történik körülötte, hiszen azóta legurítottak egy-két pohár koktélt a torkukon. Ezzel a kis piálással elérték, hogy Neji végre bevallja érzelmeit Tentennek – a lányt utána pofozgatni kellett, hogy ébredjen fel, annyira beleesett a gyönyör mámorába. Mivel Shikamaru volt az egyetlen, aki békésen kortyolgatta az ásványvizét, néha ő segített barátainak tapraállni, és folyamatosan itatta vízzel a nagyon részegeket. Shikamaru hősies cselekedeteinek hála mindenki komolyabb rosszullét nélkül élte túl az estét, habár még korántsem volt vége.

   - Menjünk fürdeni – állt fel Naruto a helyéről, hatalmasat kiáltva. Sakura nem győzött csodálkozni azon, hogy milyen kevesen ijedtek meg ettől, bár gyanította, hogy az alkohol hatása alatt annyira nem érzékelték a külvilágot.

   - Biztos, hogy nem – szólt közbe Shikamaru. – Nem akarlak titeket kiráncigálni onnan egyesével, ha esetleg belefulladtok.

   - Ugyan már, Shikamaru, mégis miért vagy ilyen negatív? – karolta át a vállát Deidara.

   - Talán mert mindannyian részegek vagytok? – vonta fel a szemöldökét a kérdezett.

   - Na, ne legyél ilyen ünneprontó – vágta hátba Kiba.

   - Shikamarunak igaza van, a fürdés nem a legjobb ötlet – védte meg Shikamarut Neji.

   - Köszönöm, Neji – biccentett felé a fiú. – Végre egy értelmes ember.

Nagy nehezen sikerült rávenni a társaságot, hogy a fürdés nem a legjobb ötlet ilyen illuminált állapotban, úgyhogy bent maradtak a bárban, de ezúttal néhányan közülök táncra perdültek. Ino és Karin egyszerre próbálták kirángatni Sakurát az asztal mögül, de az nem volt hajnaldó kimenni velük. Sakura nagyjából olyan szinten lehetett, mint Neji; inni már ivott, de közel sem annyit, mint a többiek, és ez is volt a célja. Már kezdte becsiccsentve érezni magát, és itt úgy döntött, hogy meghúzza azt a bizonyos határt, hátat fordítva a jobbnál jobb koktéloknak. Felállt a helyéről, és elmenekülve barátnői elől, a pulthoz sétált. Legnagyobb bosszúságára, a fekete hajú lány jött oda hozzá.

   - Á, helló, pinky – szólt negédesen mosolyogva. – Talán kérsz valamit?

   - Nem, csak viccből támasztom a pultot – viszonozta a gúlyos mosolyt Sakura.

   - Nagyon vicces vagy – fintorodott el a másik. – Nem hiszem, hogy a humorod miatt van veled együtt az a srác.

   - Valóban nem – vont vállat Sakura. – Remekül eldiskuráltam veled, most rendelnék, ha nem haragszol.

A lány szeme élesen megvillant.

   - Nem haragszom – vicsorította. – Tehát, mit kérsz?

   - Egy üveg ásványvizet. Bontatlanul.

Sakura semmit sem bízott a véletlenre. A lány dühössen vett ki a hűtőből egy ásványvizet, és szinte odalökte Sakura elé. Őt azonban ez nem zavarta, már ki is fizette, és távozott egy elégedett mosoly kíséretében.

   - Megmérgezte az italod? – csapódott Sakura mellé Hinata.

   - Nem, direkt bontatlanul kértem – nevetett fel Sakura.

   - Sasuke elég lazán közölte, hogy milyen módszerrel koptatta le a csajt.

   - Ja… igen… eléggé. – Sakura láthatóan zavarba jött, Hinatának pedig pont ez volt a célja. Elégedett mosolyát Sakura is észrevette. – Inkább táncoljunk!

Hinata csak vállat vont, és csatlakoztak a parkett középen vadul táncoló Temarihoz, Karinhoz és Inóhoz.

   - Tentent hol hagytátok? – kérdezte Sakura, amikor odaálltak közéjük.

   - Nejivel enyeleg – vigyorodott el Ino. – Ott!

Egy távolabbi pontba mutatott; egy cserepes pálmafa árnyékában ott lapult Neji és Tenten, elég heves csókcsatát vívva.

   - Egek – fogta a fejét Hinata, hiszen neki nem volt mindennapos, hogy Nejit lánnyal látja.

   - Na, ne bántsd őket – szólt rá játékosan Temari. – Hagy élvezkedjenek!

   - De ne mások szeme láttára!

   - Kezdesz olyan lenni, mint ő, ha Narutóról van szó – nevetett fel Sakura. Hinatától csak egy halvány fintort kapott, majd mindannyian folytatták a táncot. Ez a hely nem épp a jó zenéiről volt híres, de az alkohol ezt feledtette velük, Sakura mégis úgy érezte egy idő után, hogyha még több ideig el kell viselnie ezt a ricsajt, megbolondul. Így később Karin társaságában ült vissza a fiúk köré.

   - Ennyi volt a tánc? – érdeklődött Suigetsu.

   - Igen, ezek a zenék borzalmasak – sóhajtott Karin.

   - Pedig épp most akartalak felkérni.

Karin szeme megakadt a fiún, aki szélesen mosolygott, majd figyelmen kívül hagyva a lány akarát, a kezét nyújtotta felé. Karin egy ideig döbbenten figyelte a fiú kezét, majd amikor Sakura enyhén meglökte a vállát, elfogadta azt, és elindultak a táncparkettre.

   - Gondoljátok, hogy lesz valami közöttük? – lépett oda a kis csapathoz Temari.

   - Nem tudjuk – felelte Shikamaru.

   - Ja, végülis miért pont a fiúkat kérdezem? – forgatta a szemét a lány, és Sakurához fordult, de mielőtt még kinyithatta volna a száját, Sakura bólintott.

   - Igen, biztos vagyok benne – tette még hozzá. Temari töprengve nézett rá a párosra, majd vállat vont, és leült Gaara mellé.

   - Ti még mindig isztok? – nézett rá öccsére.

   - Már csak szopogatom.

Gaaráról nem lehetett érzelmeket leolvasni, de Sakura gyanította, hogy viszonylag jól érzi magát, legalábbis az előbb még egy csajjal rázta elég hevesen a többi ember között, és most kifulladva ült Temari mellett.

   - Egyébként Gaara – szólt hirtelen Temari. – Neked nincsen épp csajod?

   - Miért lenne? – vonta fel a szemöldökét a fiú.

   - Konohában állandóan valami Matsuri nevű lánnyal randizgattál, azzal mi lett?

   - Hát… - Gaara zavartan vakargatta a tarkóját. – Még mindig tartjuk a kapcsolatot.

   - És közben más lányokkal kavargatsz? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Sakura is.

   - Nem vagyunk együtt – méltatlankodott Gaara. – Csak kavartunk, ennyi. Meg most az egész nyarat azzal töltsem, hogy csak beszélünk?

   - De arról volt szó, hogy komolyan gondolod ezt az egészet vele? – vonta fel a szemöldökét Temari, és rosszallóan nézett végig öccsén.

   - De – bólintott Gaara. – És azóta nem is kavartam más csajjal.

   - Akkor ne is – szólt Sakura. Gaara csak vállat vont, majd ismét beleivott az italába. Ő ugyan nem volt elragadtatva tőle, hogy ez a két nőszemély kioktassa, de Temari viselkedéséhez hozzászokott már, szóval annyira nem is figyelt rá. Meg amúgy is, mit gondolnak ezek? Azért ő sem akkora seggfej, hogy amíg egy másik lányt próbál befűzni, addig több csajjal is kikezd… Ezek csak táncok voltak. Ő nem Sasori. Neki valószínűleg ezért sem jött össze Sakura, mert kétszer is lebukott előtte, de Gaara szerint ez csak a kisebbik indok volt; még a vak is láthatja, hogy mi folyik Sasuke és Sakura között.

 *

   Két órával később Sakura már az elszundikálás peremén állt, és szépen lassan Neji vállára bukott a feje – aki közben visszatért köreikbe. A többi önkéntes helyfoglaló sem volt sokkal jobb állapotban, Kiba már az asztalra borult, Shikamaru pedig csak az ásványvizes üvegét bámulta. Ezzel szemben mindenki más keményen táncolt a parketten, míg a többi fiú a pultot támasztotta. Sakura mosollyal az arcán nézte, ahogy Suigetsu és Karin önfeledten rázzák, mellettük pedig Itachi és Ino álltak ugyanígy. Természetesen Temari és Tenten sem maradhatott ki a táncból, ők ketten Sasorival és Deidarával merültek bele a zenébe. 

   Sakura Sasukét kereste a szemeivel. A táncoló tömeg között nem volt – bár miért is lett volna, amikor Sasuke nem szeret táncolni annak ellenére sem, hogy jól csinálja -, így most a pult körül nézelődött. Nem sokkal később Naruto szőke hajkoronáját fedezte fel a pultnál Hinata társaságában. Mellettük pedig Sasuke állt, unott arccal, pont olyannal, amit Sakura már úgy ismert. Most viszont dühösen összehúzta a szemét, amikor meglátta a pincérnőt rajta lógni. Sasuke ugyan nem reagált arra, amit érzékelt, de Sakurát már eleve az felhúzta, hogy hagyja magát. Végül, amikor már kezdtek elfajulni a dolgok, Sakura felállt, és dühösen odatrappolt a pároshoz. Nem akarta azt a látszatot kelteni, hogy mindjárt szétrobban az idegtől, így mosolyt erőltetett az arcára, és enyhén megkocogtatta a lány vállát.

   - Ó, már megint te? – fintorodott el. Sakura elmosolyodott, majd azzal a lendülettel bemosott egyet a lánynak. Ütése olyan erőteljes volt, hogy a pincérnő átpördült a pult túloldalára.

   - Azt hiszem, ideje lépni srácok – vigyorgott elégedetten Sakura. – Nyomás!

A többieknek nem kellett kétszer mondani, hiszen ezért simán kihívhatták volna a rendőrséget. Sakura azonban még egyszer utoljára a lány felé hajolt, és felemelte a hajánál fogva. A pincérnő száját egy halk sikony hagyta el a fájdalomtól, de azért elszántan csillogó szemekkel nézett fel Sakurára.

   - Ne aggódj, kisanyám, ez valószínűleg meg fog látszani – mosolyodott el ördögien Sakura. – Ja, és hogy tudd… - itt közelebb hajolt a lányhoz. - … Sasuke fantasztikus az ágyban.

Diadalmasan állt fel a lány mellől, és elindult kifelé barátai után.

   - Ez meg mire volt jó? – kérdezte maga mögül Sasuke.

   - Nem hiszem, hogy válaszolnom kéne a kérdésedre, te szoknyapecér! – vágott vissza Sakura.

   - Tényleg fantasztikus vagyok az ágyban? – Sakura látatlanban is érezte, ahogy Sasuke kajánul vigyorog.

   - Nem vagy mulatságos – vetette oda válaszként. Sasuke hirtelen termett mögötte, és még mielőtt beszálltak volna barátaik után a kocsiba, a füléhez hajolt.

   - Csak hogy tudd, te is eszméletlen vagy – súgta, Sakura pedig libabőrös lett. – Ahogy alattam nyögdécseltél… soha nem felejtem el.

Sakura arca a Napnál is forróbb lett, amint a fiúnak elhagyták ezek a szavak a száját. Még akkor sem tért magához a döbbenetből, amikor megérkeztek a szállásra. Szinte mindenki egyből elindult aludni, azonban Sakura egy pillanatra megállította Narutót.

   - Hm, mi az? – nézett vissza rá a fiú kábán.

   - Megkérhetlek arra, hogy ma Hinatánál aludj? – suttogta folytott hangon, de elszántan ragyogó szemekkel. Naruto szájára kaján vigyor húzódott, majd tekintete Sasukéra esett, aki épp Deidara nyomában ment be a fiúk házába. Hinata viszont a lányoknál készült aludni, így Sakura Narutót kérte meg a helycserére.

   - Érezzétek jól magatokat – vigyorgott. Sakura legszívesebben neki is behúzott volna egyet, de inkább faképnél hagyta a fiút. Berohant a saját házukba, hogy előkészítse magát; vett egy gyors zuhanyt, és most először megengedte magának az igazán nőiességet. Még Inotól kapott egy sötétbordó hálóinget – igencsak szexi kiadásban -, ezt kapta most magára, majd hálóköntösben átszaladt a fiúk házába, reménykedve, hogy Sasuke nem aludt el. Egy pillanatra fordult vissza, és látta Narutót vigyorogni az ablakban, miközben feltartja a hüvelykujját. Sakura elfintorodott, majd a lehető leghalkabban belépett a fiúk házába.

   Egy pillanatra megállt Sasuke szobája előtt, és nagy levegőt vett. Már rászánta magát, és esze ágában sem volt változtatni a tervén. Résnyire nyitotta az ajtót először, hogy Sasukénak legyen ideje megfordulni, de a fiú ugyanúgy a fal felé volt fordulva.

   - Ne csapj zajt, légy szíves – mordult fel a fiú.

   - Nem fogok – súgta Sakura, és szinte látta, ahogy Sasuke megmerevedik. Akkor csukta be az ajtót, amikor a fiú megfordult, és értetlenkedve nézett rá.

   - Te meg mit csinálsz itt? – kérdezte. – Naruto Hinatánál alszik?

Sakura nem felelt, csak kacéran elmosolyodott. Kikötözte a köntösét, és egy egyszerű mozdulattal ledobta a válláról. Hagyta, hagy igya Sasuke a látványt, és elégedetten vette tudomásul, hogy a fiú szemérmetlenül nézett végig rajta. Miután már épp elengedő időt hagyott neki, közelebb lépett hozzá, és macska módjára kúszott oda Sasuke fejéhez.

   - Mit csinálsz, Sakura? – ült fel egy kicsit Sasuke, de a lány egy határozott lökéssel visszafektette, miközben ráült a csípőjére.

   - Miért kérdezősködsz folyton?

Sakura erősen nekinyomta a csípőjét a fiúéhoz, aki erre megpróbálta elfolytani feltörni készülő nyögését. Sakura elégedetten mosolyodott el. Most lehajolt Sasukéhoz, és lágyan kezdte el puszilgatni a fiú arcát, nyakát és mellkasát. Szeme sarkából látta, ahogy Sasukénak kitágul a szeme döbbenetében, majd összezárja az állkapcsát. A fiú keze megfeszült, de Sakura nem engedte, hogy hozzáérjen; felemelte őket a feje fölé, készen arra, hogy lecsapjon rá, ha azok olyan helyekre kalandoznának, ahova nem kéne. Sakura most kínozni akarta a fiút, elérni, hogy könyörögjön a csókjáért, a testéért. Elégedettség töltötte el, ahogy végignézett Sasukén, és meg kellett állapítania, hogy szinte már most elérte a célját.

   - Mire készülsz? – suttogta Sasuke rekedtes hangon.

   - Hát, nem is tudom – vigyorgott Sakura kéjesen. – Van valami kívánságod?

Sasuke szeme élesen megvillant, majd egy hirtelen mozdulattal fordított a helyzeten. Ezúttal ő nyomta Sakura kezeit a feje fölé, és dühét kieresztve, lecsapott Sakura ajkaira. A lány belemosolygott a csókba, majd szétnyitotta a lábait, hogy Sasuke kényelmesen közéjük férkőzhessen. Már égett a teste a vágytól, alig várta, hogy megkaparinthassa Sasukét.

   A csóknak vége szakadt, és Sasuke lenézett a lány smaragdjaiba. Sakura kéjesen mosolygott, duzzadt ajkai láttán Sasuke még jobban akarta őt.

   - Mit akarsz? – suttogta kaján mosollyal a lány felé. Sakura enyhén végignyalt az ajkán.

   - Téged. Itt és most.

Sasukénak nem kellett több, azon nyomban Sakurára vetett magát, lassacskán megszabadítva egymást az összes ruhadarabtól.

*

   Másnap reggel Sakura Sasuke karjaiban ébredt. A Nap erős fénye hatolt be az ablakon, teljesen bevilágítva az egész szobát, melynek hatására Sakurának össze kellett szorítania a szemét. Rápillantott a mellette fekvő, békésen szundikáló fiúra, és arcára egy enyhe mosoly szökött.

   - Jó reggelt! – köszönt halkan. Sasuke összeráncolta a szemöldökét, de amikor felismerte a hang forrását, elmosolyodott.

   - Neked is! – Fekete szemeit Sakurára függesztette. – Miért ébresztettél fel?

   - Mert fel kéne kelni – szólt Sakura, de Sasuke csak egy elégedetlen morgást hallatott.

   - Korán van még. – Makacsul magára húzta a takarót, és ezzel egyidejűleg Sakurát is közelebb vonta magához.

   - Én már nem vagyok álmos – kuncogott a lány. – És fel akarok kelni.

   - Ne már! – dünnyögte a Sasuke, arcát pedig Sakura nyakába fúrta. A lány felé fordult, és egy hosszú csókot hintett a fiú ajkaira. – Nem győzöl meg így sem.

   - Nem baj, attól még felkelek – nevette el magát Sakura, és egy újabb csók után kibontakozott a fiú karjaiból. Sasuke mogorva képpel nézett fel rá, majd nagyot sóhajtott, és ő is kimászott az ágyból.

   - Neked nem kell felkelned – szólt Sakura.

   - Nem akarok egyedül aludni – vont vállat Sasuke. Miután mind a ketten felöltöztek, kiléptem a meleg levegőre. Nem voltak még sokan fent, Karin ügyködött a reggelivel, neki segített Ino.

   - Sziasztok – léptek oda hozzájuk. – A többiek?

   - Jó reggelt, álomszuszékok – mosolygott Ino. – Ők még alszanak.

   - Akkor engem miért is nem hagytál aludni? – vonta kérdőre Sakurát Sasuke.

   - Nem mondtam, hogy keljél fel – vágott vissza a lány. Sasuke csak lemondóan sóhajtott. Ino elkuncogta magát, de szerencséjére ezt egyikük sem vette észre, egyedül talán Karin, aki csak egy enyhe mosolyt eresztett meg erre.

   - De te akartál annyira felkelni – hallották ismét Sasuke hangját. 

   - Ne fogd már rám!

Ino végül nem bírta tovább; hangosan felnevetett, és két értetlen pillantást kapott két barátjától.

   - Röhejesek vagytok – vakargatta zavartan a tarkóját. Sakura csak sértődötten felhúzta az orrát, Sasuke pedig lemondóan sóhajtott. Hála Sakurának, dög fáradt volt, és mivel nélküle tényleg semmi kedve nem volt aludni, így mást nem igen tudott csinálni. Végül lefeküdt az egyik napozóágyra, amit Ino rendezett át nemrég katonás sorrendbe.

   - Mit segítsek? – hallotta meg Sakurát.

   - Már kész vagyunk, csak teríts meg – érkezett a válasz Karintól.

Sasuke mosolyogva hallgatta a tányérok koccanását, amit már úgy megszokott Sakurától, hiszen hiába volt a lány ügyes a főzés terén, attól még néha eléggé ügyetlen is tudott lenni. Vagyis inkább ez annak volt köszönhető, hogy a türelme véges volt. Sasuke szinte majdnem elaludt már, amikor a többiek is el kezdtek kiszállingózni a házakból. Nem sokkal később Naruto ült le mellé, és eléggé nyúzottnak tűnt.

   - Nem aludtál? – kérdezte Sasuke gúnyos mosolyra húzva a száját. Hála Sakurának, Naruto és Hinata együtt töltötték az estét, és Sasuke gyanította, hogy sokáig fent lehettek.

   - De, csak túl korán van – ásított Naruto.

   - És mindjárt kezdjük is a napot – lépett oda hozzájuk Kiba. – Ino már megint valami hülyeségről osztja az észt.

   - Örülnötök kéne – jegyezte meg Sasuke halkan. – Sakura szerint az egész nyarat megszervezte, de ennek ellenére nem sok olyan hely vagy dolog volt, amit úgy csináltunk volna, ahogy azt kellett volna.

   - Remélem, ezen nem csodálkozik – nevetett fel Naruto.

   - Valószínűleg már megszokta, hogy ritkán alakulnak úgy a dolgok, ahogy ő szeretné – vont vállat Kiba.

   - Hm. – Sasuke most Inóra pillantott, aki nagyban mesélt valamit a többieknek. A mellette álló Itachi arca elárulta, hogy ennél jobb programot is el tudott volna képzelni magának, de mivel nem akarta megsérteni Inót, nagyban támogatta az ötletét. Sasuke ezt megmosolyogta, majd Sakurára nézett. Nyoma sem volt a lány tegnapi hevességének, aminek a gondolatára Sasukét még mindig kirázta a hideg. Micsoda egy lány ez a Sakura!

   - Reggeli! – kiáltotta Karin. Meg sem várva a többieket, már le is huppant az egyik székre, amíg Tenten kipakolt mindent az asztalra.

   - Végre – ugrott fel Naruto. – Olyan éhes vagyok már tegnap óta.

   - Ezt most értetünk kéne? – vakargatta a fejét Shikamaru. – Kellemetlen.

Naruto egy ideig tanácstalanul bámulta, majd megránta a vállát, neki is látott a virsli elfogyasztásához. Hinata leült mellé, és egy apró puszit nyomott az arcára.

   - Jó étvágyat, emberek! – szólt Sasori, és ő is helyet foglalt.

Sakura is elfoglalta a helyét Gaara és Sasuke között, és belekóstolt a virslibe, amit Karin főzött ki reggel. Ez volt a mai reggeli, de ezt nem bánta senki sem. Békésen, jóízűen ettek, és Sakura látta rajtuk, hogy mennyire élvezik az ittlétet. Talán az éhséget csillapító reggeli volt az oka, de Sakura mást is látott az arcukon. Ugyan tudta, hogy senki sem várja, hogy Ino elmondja a mai tervet, de azért udvariasan úgy tettek, mintha már annyira édekelné őket. Ezt bizonyította Deidara udvarias érdeklődése, bár Ino tekintete azt suggalta, hogy átlát bátyja szándékán.

   - Mára nagyon izgalmas dolgot tervezek – csapta össze a tenyerét Ino, miután ő befejezte az evést. Még egyet gyorsan kortyolt a vizébe, és öt csillagos mosollyal nézett végig a barátain.

   - Csak én érzem úgy, hogy ez nem olyan izgalmas? – fogta két kezébe a fejét Neji. Tenten elkuncogta magát mellette. Ők most már egy pár voltak – legalábbis az együttalvás és a kéz a kézben járás ezt mutatta.

   - Hallottam, Neji – szólt kimért hangon Ino, de utána egyből visszatért a lelkesedése. Neji csak vállat vont. – Arra gondoltam, hogy ellátogathatnánk To’opua szigetére.

Ino majd’ kicsattant az örömtől már csak a sziget gondolatára is, de a többiek ezzel nem voltak így.

   - Milyen tonhal? – nézett körbe értetlenül Naruto. – Hova akarsz te menni?

   - To’opua, te gyökér – rivallt rá Ino. – Ez egy sziget.

   - Bora-Bora is egy sziget – tárta szét a karját Kiba.

   - De To’opua egy másik, és itt van egy köpésre.

   - Oké, és miért is kéne elmennünk oda? – próbálta lenyugtatni a felbőszült lányt Temari.

   - Hát, hogy áthajózzunk egy másik szigetre, és ott lehet merülni – vigyorgott Ino.

   - Nem akarok merülni – dünnyögte Gaara. – Mellesleg azt itt is lehet.

   - Jaj, ne legyetek már ilyen ünneprontóak – csapott az asztalra a lány. – Jó móka lesz. Akkor csak hajózzunk el oda, ott maradunk estére, aztán jövünk haza. Visszük a sátrakat, ha ott akarnánk maradni.

   - Na, srácok – szólt Itachi is, de Sasuke túl jól ismerte ahhoz, hogy ez ne legyen őszinte kérlelés.

   - Jó, nekem nyolc – tárta szét a karját Suigetsu. – Ha ennyire akarunk menni…

   - Ez az, imádlak titeket! – Inonak Suigetsu döntése is épp elég volt, de ezzel látszólag más nem volt így.

   - Ki mondta, hogy mi is belementünk? – értetlenkedett Sasori, de Ino egy pillantással elhallgatatta.

   - Finom volt a reggeli, Ino – állt fel Sakura. – Na, majd én elmosogatok, Hinata, segítesz?

   - Persze.

Amíg Hinata és Sakura elfoglalták a konyhát, addig Ino leült a kanapéra, és laptopja segítségével körül is nézett hajójáratok után. A lányok házába felváltja jártak be a többiek az elmosogatni való után.

   Mivel Ino elég aktívan szervezgette az utazást, mindenki úgy döntött, hogy ezt a lányra bízza, és addig is elfoglalják a kinti napozóágyakat egy pihenés reményében. Karin épp akkor terítette volna le a törülközőjét, hogy könyvével lefeküdhessen a vízhez közel, amikor egy távoli alakot pillantott meg feléjük közeledni. Túlontúl ismerősnek tűnt, és amikor már alig volt pár méterre, Karin felismerte őt.

   - Ando bácsi!