Tíz óra körül járhatott az idő, amikor Sakura kilépett a házból. Halvány fogalma sem volt róla, hogy ilyen későn hol tudnának enni, de valahogy nem is nagyon tudta érdekelni, hiszen teljes mértékben Sasukéra bízta magát. Apropó Sasuke… Amint Sakura megpillantotta őt, megtorpant, és egy pillanatra lélegezni is elfelejtett. Sasukénak jól állt az öltöny. Túlságosan jól, és úgy még jobban állt neki, hogy a zakó csupán a vállán pihent. Enyhén kigombolt ingje tökéletesen feszült izmain, Sakura pedig érezte, hogy szíve egyre hevesebben kezd el zakatolni. Sasuke széles mosolyra csak még jobban rátett Sakura zavarára.

   - Gyönyörű vagy – suttogta Sasuke.

   - Te is nagyon jól nézel ki – felelte Sakura ugyanolyan hangon. Ez az a Sasuke… az ő Sasukéja. A kis Sasuke, aki már felnőtt, és randira viszi.

   - Indulhatunk? – Kezét nyújtotta Sakura felé, ő pedig boldogan karolt belé. Arca még mindig rákvörös volt, amit Sasuke észre is vett – ez elégedettséggel töltötte el.

   - Hova megyünk? – kérdezte izgatottan, bár valahogy sejtette a választ.

   - Meglepetés!

Tudtam, gondolta Sakura bosszúsan.

   - Te nagyon szereted a meglepetéseket, ahogy látom – szólt sértődötten, Sasuke pedig felnevetett.

   - Szeretném látni az arcodat, ha meglátod.

Mindketten beültek a kocsiba, majd Sasuke a dombok felé vette az irányt. Sakurában égett a kíváncsiság – enyhén rápillantott Sasukéra, de az konokul előre nézett, viszont Sakura észrevette a bújkáló mosolyt Sasuke szája szögletében. Nem igazán tudta, mire készülhet a fiú, azt sem, hogy mennyire akar romantikus lenni, hiszen ezt alapból nem nézte volna ki belőle. Próbált belelátni a fiú gondolataibe; most realizálta ugyenis először, igazán, hogy mire készülnek. Randiznak. Elmennek vacsorázni, de ez nem olyan vacsora lesz, mint a megszokott. Ez valami új lesz, a régi dolgokat maguk mögött hagyják, és eltűnnek azok az érzések, amiket legjobb barátként éltek meg. Sakura most már kezdte érteni, miért dobog olyan hevesen a szíve, akárhányszor csak meglátja Sasukét. Elvégre csak nem olyan nehéz beleszeretni egy olyan emberbe, akit tizenegy éve ismersz, nem? Sakura maga sem tudta erre a választ, de az érzéseivel nem is nagyon akart foglalkozni. Mindig is jellemezte az, hogy a pillanatnak él – ezt többször be is bizonyította -, és most is így tett. Mégis kit érdekel, hogy mi lesz később? Úgysem fog megbánni semmit, mert akkor, abban a pillanatban azt érezte helyesnek, és akármennyire is próbálta titkolni, rettentően boldog volt. Sakura ismét felidézte magában az első csókjukat a parton, nem messze a szállástól. Ugyan fájdalmasan élt benne Sasuke szavainak és viselkedésének az emléke, de most úgy gondolta, hogy a fiú egyáltalán nem bánta meg azt a csókot.

   - Itt vagyunk. – Sasuke hangja zökkentette ki őt a gondolatfolyamából, majd mielőtt még tényleg feleszmélhetett volna, Sasuke kinyitotta az ajtót neki. Sakura pillantása a fiú kezére esett, ami várakozva nyújtózkodott felé.

   - Köszönöm – szólt Sakura, zöld szemeit Sasuke éjfekete szemeibe fúrva. – Hol vagyunk?

   - Ez egy étterem – felelte Sasuke olyan hangsúllyal, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

   - Nem hallottam még róla.

   - Ennek az étteremnek az a lényege, hogy teljesen zavartalanul nézhessük a csillagokat – magyarázta Sasuke. – Nem egy épület ez, hanem sok kis részre van osztva a fűben. Olyan, mint egy társas piknik azt leszámítva, hogy elég messze vannak egymástól ezek a helyek, így nyugodt körülmények között lehetünk kettesben.

Sakura tátott szájjal nézett körbe. Soha életében nem hallott még ilyenről, és a piknik gondolata teljesen felvillanyozta. Az éjszaka közepén a csillagokat bámulni – fantasztikusan hangzott.

   - Ez csodálatos – suttogta, Sasuke pedig elmosolyodott.

   - Örülök, hogy tetszik!

Igazság szerint Sakura nem is tudott volna jobb programot elképzelni, Sasuke tökéletesen eltalálta. A fiú kézen fogta Sakurát, és felvezette őt a dombra, ahonnan tökéletes kilátás nyílt az óceánra. Az egyik pokrócnál aztán megálltak.

   - És majd idejön a pincér, vagy ez hogy megy? – kérdezte zavartan Sakura.

   - Ne izgulj, majd meglátod – mosolyodott el Sasuke. – Üljünk le!

Sakura tekintete nyomban az égre tévedt, nézte azt a temérdek csillagot, ami a feje felett volt. Sasuke mosollyal az arcán figyelte a lányt, végül pedig egy pincér lépett oda hozzájuk.

   - Sziasztok! – köszönt. – Sikerült kifognotok a legjobb helyet, innen a legjobb a kilátás a partra és a csillagokra. Mit hozhatok?

Sakura felvonta a szemöldökét – étlapot ugyanis nem kapott -, viszont úgy tűnt, hogy Sasuke pontosan tudja a listát, most ugyanis valami teljesen idegen nyelven említett egy ételt a pincérnek. Mellé még kért pezsgőt is, majd nem sokkal később a pincér elment.

   - Felesleges megkérdeznem, hogy mit kértél, igaz? – sóhajtott nagyot Sakura. Sasuke elnevette magát.

   - Igen – bólintott. – De azért elmondom.

   - Micsoda? – kerekedett el Sakura szeme. – Nem mondod komolyan?

   - Ilyen kis húsgolyókat rendeltem, legyen elég ennyi – mondta, Sakura szeme pedig felcsillant. – Tudom, hogy imádod a húsgolyókat, plusz még rizsgolyót is kapsz mellé.

   - Elkényeztetsz – nevetett Sakura.

   - Mert megérdemled.

Sakura elpirult. Nemsokkal később a pincér ismét felbukkant mellettük. A pokróchoz, ami a két fiatal alatt feküdt, egy kis asztalka is társult, amire most a pincér lerakta a tálat és a két pezsgős poharat.

   - Ez a legjobb pezsgőnk – magyarázta. – Helyi ínyencség, biztosan ízleni fog.

Amint kiöntött egy keveset mindkét pohárba, udvariasan biccentett, és magára hagyta Sasukét és Sakurát. Sasuke odaadta az egyik poharat Sakurának, majd kissé megemelte.

   - Egészségünkre – mondta. Sakura elmosolyodott, és ő is beleivott a pezsgőbe. Tényleg nagyon ízletes volt.

   - Szóval ezek a húsgombócok – hajolt a tálca felé. – Hú, nagyon aranyosak.

   - És még finomak is – vont vállat Sasuke, és elvett egyet. – Kóstold meg, imádni fogod, ez nem olyan egyszerű konohai gombóc.

   - Nyilván nem – nevetett Sakura. – De hogy-hogy van itt rizsgolyó? Az japán étel.

   - Külföldi specialitások – felelte Sasuke. – Én kértem, ők azt mondták, hogy van.

   - Hm, nagyon finom.

Mind a ketten hamar tele lettek, és most elterültek a pokrócon. Sasuke kicsit közelebb húzódott Sakurához, és csodálattal nézte, ahogy Sakura zöld szemei az eget pásztázták. A Hold fénye megvilágította fehér bőrét, és az összhatás annyira lenyűgözte Sasukét, hogy képtelen volt elfordítani a fejét.

   - Tudod – szólt hirtelen Sakura. – Sosem gondoltam volna, hogy pont veled fogok randizni.

Sasuke halvány mosolyra húzta a száját. – Hát, elég szerencsésnek mondhatod magad.

Elvigyorodott, amikor látta, hogy Sakura megforgatja a szemét, és enyhén belebokszol a vállába.

   - Örülök, hogy az önbizalmad még megvan – fintorgott, de azért jót derült a fiún.

   - Azért én is szerencsés vagyok, hogy randizhatok veled – szólt, Sakura pedig teljesen elpirult erre a mondatra. Tekintete találkozott Sasuke fekete szemeivel; a fiú arcán mosoly volt.

   - Rád sem ismerek – mondta végül Sakura. – De jó értelemben.

Sasuke felnevetett, majd Sakura fölé könyökölt, és egy puha csókot hintett a lány ajkaira. Még mielőtt eltávolodhatott volna, Sakura visszahúzta magához, és hagyták, hogy elvesszenek egymásban. Sasuke lágyan simított végig Sakura oldalán, a lány pedig felszántotta körmeivel a tarkóját.

   - Gyönyörű vagy – súgta Sakura ajkaiba.

   - Ezt mintha már egyszer mondtad volna – mosolyodott el a lány. Összefonódott a tekintetük.

   - Ne rontsd el a pillanatot! – mondta szemrehányóan Sasuke, Sakura pedig felnevetett. Csilingelő kacagása szinte visszhangot vert az éjszakában, Sasukénak pedig libarős lett a karja. Azon nyomban Sakura ajkaira vetette magát, olyan mohón falta, mint még soha, és ez a pillanat bőven elég volt ahhoz, hogy Sakura is elveszítse a fejét. Még mindig furcsa érzés volt Sasukéval csókolózni, de egyáltalán nem az, mintha valami bűnt követett volna el, és már egyáltalán nem is érdekelte az, hogy a régi kapcsolat nem lesz meg. De hát mit számít, ha a helyébe egy új lép, ami sokkal mélyebb és szeretetteljesebb? Sakura belemosolygott a csókba, és enyhén beleharapott az ajkaiba, amint Sasuke elvált tőle.

   - Még a csókod is fantasztikus – suttogta a fiú ajkaiba.

   - Most mondjam azt, hogy tudom?

   - Te egoista barom!

Sasuke felnevetett, és elterült Sakura mellett. Arcán boldog mosoly látszódott, és Sakurát is ilyen érzés kerítette hatalmába. Csak Sasukét tudta nézni, a csókjaira és az érintéseire gondolt, valamint arra, hogy milyen tökéletes ez a srác. Tudta, hogy kezd beleszeretni.

   Sakura nem tudta, hogy meddig feküdtek ott, csak nézték a csillagos eget, szorosan egymáshoz simulva. Sakura hallgatta Sasuke mély lélegzetvételét, és magába szívta a fiú bódító illatát, amit felé fújt a szél. Egyikük sem szólalt meg, de ez pontosan az a pillanat volt, amikor a csend sokkal értékesebb volt. Így is ott égett közöttük a tűz, az a kis érintkezési felület elég volt ahhoz, hogy tökéletesen egymáséi lehessenek. Sakura agyában végigpörgött minden, amit az elmúlt tizenegy év alatt éltek meg, és be kellett látnia, hogy Sasuke rengeteg változott. Azonban úgy érezte, hogy legjobb barátja inkább egy álarcot emelt maga elé, amit minden embernek megmutatott, de senki sem tudhatta, hogy emögött mi van. Sakura viszont most jött csak rá, hogy ez egy álca. Ő is rég észrevette már a fiú változását – arrogáns, egoista, de annál jóképűbb fiú -, de az elmúlt napokban döbbent rá, hogy ő még mindig az, akit ő ismert meg gyerekkorában. A kedves szavak, a nevetés, a mosoly, minden, amit a régi Sasukétól ismert, most előbukkantak. Már nem látta azt az álarcot, de talán csak neki nyílt meg. Nem is érdekelte őt, hogy Sasuke hány lánnyal volt előtte, de ismerte jól Sasukét ahhoz, hogy tudja, ez nem csak játszadozás. Legalábbis nagyon remélte.

   Két hét telt el, mióta a kis társaság elindult Konohából Bora Borára. Napjaik általában felváltva teltek bulizással és városnézéssel, és sosem fogytak ki az erőből. Egyre jobban kezdtek összeszokni, és már mindenki tudta, hogy hol a helye.

   Az időjárás is nekik kedvezett, ragyogó napsütés töltötte ki mindennapjaikat. A lányok ragaszkodtak a nonstop strandoláshoz, és egyenesen követelték a fiúktól, hogy tartsanak velük. Ugyanakkor, amíg a lányok napoztak vagy fürödtek, addig a fiúk körbejárták a partot, benéztek egy-két bárba, aztán továbbálltak. A táborban minden simán ment; néha ugyan megvoltak a konfliktusok is, de mindig volt valaki, aki helyre rakta azokat. Deidara és Ino már hozzászokott rég ahhoz, hogy együtt laknak, és a többieknek most szembesülniük kellett azzal is, hogy milyen egy olyan testvérpárnak a körében lakni, akik naphosszatt marják egymást. Az első pár napban ez még nem tűnt fel senkinek, de két hét után már szinte mindennapossá vált egy jól irányzott ütés vagy egy cifra káromkodás Ino szájából, és amíg a lány dühöngött, addig Deidara valami búvóhelyet keresett idegbeteg húga elől.

   Ezzel szemben Neji és Hinata kapcsolata nyugis volt, mint mindig, hiába laktak ők is együtt. Neji nem volt mindig türelmes ember, viszont Hinata az volt, így csak nagyon néha veszekedtek – ugyanakkor erre még nem nagyon volt példa ezalatt a majdnem három hét alatt. Hinata viszont remekül megvolt Narutóval, napjuk nagy részét kettesben töltötték, ha nem a többiekkel, és lassan már rendszeressé vált a heti pár alkalmas együttalvás, amikor is Sakura kénytelen volt Sasukéval aludni. Az ő kapcsolatuk valahogy nem haladt semerre. Ugyanakkor mindent, ami közöttük történt, titkoltak, és társaságban is úgy viselkedtek, ahogy eddig, talán egy picit voltak tartózkodóbbak egymással. Viszont akárhányszor úgy adódott, hogy kettesben voltak, Sasuke roppant előzékeny és kedves volt Sakurával, titkos viszonyukat pedig ugyanúgy folytatták – amiről persze néha kutya kötelessége volt beszámolni a lányoknak, de ha tehetette, inkább nem mondott semmit.

   Egyik nap Naruto lépett elé.

   - Szia – köszönt vigyorogva a fiú. Sakura épp tésztát főzött ki. – Mit csinálsz?

   - Nézd meg, mik vannak az asztalon, és akkor rájössz – nézett rá a lány mosolyogva. Szeme sarkából Narutót figyelte, ahogy tekintetével alaposan körbejárja az asztalt, majd Sakura jót nevetett, amikor a fiú arcára kiült a felismerés.

   - Rament csinálsz? – suttogta a gyönyörtől elfúló hangon.

   - Talált, süllyedt – nevetett fel Sakura, Naruto pedig hálás köszönetet mondott, majd kirohant és mindenkinek elújságolta, hogy Sakura rament csinál, úgyhogy ma tiszteletteljesen kell bánni vele. Sakura jót kuncogott magában.

   - Naruto teljesen odáig van érted – lépett be Sasori a házba.

   - A ramenért van odáig – helyesbített Sakura.

   - Ne segítsek? – Sasori szeme megakadt a sok hozzávalón, ami még sehogy sem állt.

   - Te mióta tudsz rament főzni? – nézett rá a lány, Sasori pedig magabiztosan elvigyorodott.

   - Igazából régóta.

   - Tényleg? Nem is tudtam.

   - Nem ismersz még engem.

Sakura felnevetett, és arrébb ment, hogy helyet szorítson Sasorinak. Szeme sarkából figyelte, ahogy a fiú dolgozik, és eléggé meglepődött azon, hogy Sasori milyen profin vágja a húst.

   - Látom, elég gyakorlott vagy a konyhában – jegyezte meg.

   - Jól esik, hogy elismered – nevetett fel Sasori. – Na, ez kész is van.

Sakurának kidülledtek a szemei. – Ezt mégis hogy csináltad?

   - Mondtam, hogy nem ismersz eléggé – nézett rá Sasori. – Király vagyok a konyhában.

   - Teljesen lenyűgöztél.

   - Megtisztelsz.

Sakurát tényleg lenyűgözte az, ahogy Sasori a konyhában mozgott, és a fiú még úgy is tökéletesen hajtotta végre a feladatát, hogy közben jól elbeszélgetett Sakurával. Az elkészítés után Sasori kikiabált, hogy legyen kész a teríték, majd Sakurával kivitték az asztalra a rament. Naruto már készenlétben is állt, és nyomban letámadta, hogy kiöntse magának a saját adagját – persze miután Hinatának is szedett.

   - Miért pont ramen? – értetlenkedett Sasuke.

   - Mert finom – adta az egyszerű magyarázatot Deidara, de Sakura tudta, hogy miért kérdezte meg; Sasuke nem szereti a rament.

   - Ne aggódj, Sasuke, neked nem kell ilyet enned – szólt.

   - De nincs más – vont vállat Sasori, majd Sakurára nézett. – Vagy csináltunk még mást is?

   - Igazából, amíg te profin ügyködtél a ramenen, addig én összedobtam egy kis kaját Sasukénak, mert tudom, hogy ő nem szereti a rament – adta meg a választ Sakura, majd visszarohant a konyhába, és egy tálcát hozott Sasuke elé. A fiú szája halvány mosolyra húzódott, amikor meglátta a kis húsgolyókat a tálcán.

   - Mégiscsak megjegyezted a nevét? – nézett fel a lányra. Sakura huncutul elmosolyodott.

   - Nem mondanám – vont vállat. – Ez egy kicsit másabb, mint amit mi ettünk.

   - Az mi? – nyújtogatta a nyakát Kiba, miközben két pofára tömte a rament, de még így sem érte utol Narutót, aki már az ötödik tál rament ette.

   - Húsgolyók á la Sakura – tárta szét a karját Sakura. – Sasukéval ettünk ilyet, és csináltam valami hasonlót.

Sasuke óvatosan felcsippentett egy húsgolyót, majd alaposan megrágta. Sakura leült mellé, majd miután kiszedte a saját ramen adagját, várakozóan nézett Sasukéra.

   - Hm – szólt a fiú. – Nem jó.

Sakura teljesen padlót fogott, de amikor látta, hogy Sasuke megpróbálja elfolytani a mosolyát, felállt, és lekevert egyet a fiúnak.

   - Ezt most miért kaptam? – méltatlankodott.

   - Mert azt hiszed, hogy vicces vagy.

Az asztalnál ülők egy emberként nevettek fel, Sasuke viszon egy olyan pillantást küldött Sakura felé, ami azt suggalta, hogy ezért még számolnak.

   - Sakura, isteni lett ez a ramen – szólt Temari.

   - Igazából ezt Sasorinak mond, ő a mesterszakács – pironkodott Sakura.

   - Te tudsz főzni? – nézett barátjára Deidara.

   - Fogjuk rá – vont vállat szerényen Sasori.

   - Fogjuk rá? – Sakura értetlenkedve nézett rá. – Nagyon profin mozogtál a konyhában.

   - Nahát – nevetett Karin. – Ki gondolta volna.

   - Rejtett tehetségeket fedezünk fel, mehetnél ilyen főzőműsorba – szólt Gaara, majd ő is kiürítette a tálját.

   - Remélem, most nem gúnyolódtok – húzta el a száját Sasori.

   - Nem gúnyolódnak – vetette közbe Sakura, szeme pedig élesen megvillant. – Ha látták volna, mit műveltél odabent, nem gúnyolódnának.

   - Köszi, Saku – mosolygott rá a lányra Sasori.

Sakura viszonozta a mosolyt, majd nekiállt ő is a saját ramen adagjának. Érezte magán Sasuke pillantását, de nem nézett a fiúra. Úgy gondolta, hogy Sasuke úgyis mindent elmond neki – vagy legalábbis amit akar, azt elmondja -, így nem erőltette a témát, akármit is akart neki mondani legjobb barátja.

   Az étkezés után Sakura egyből visszavonulót fújt, hogy ő aztán nem fog elmosogatni egy ilyen konyhatündérkedés mellett, úgyhogy mindenki más elvállalhatja. Ezúttal Sasorit is kivonta a munkából, aki nem győzött neki hálálkodni, hiszen köztudott volt, hogy Sasori és a mosogatás nem jár kéz a kézben. Végül sajnos szegény Hinatának és Tentennek jutott ez a megtisztelő szerep; Ino nyomban karon ragadta Itachit egy romantikus séta reményében, Karin és Temari pedig csak szimplán elutasították. A fiúk hírből sem ismerték a konyha fogalmát, de azért segítettek behordani a tálakat a házba.

   - Van tervünk mára? – kérdezte Karin.

   - Ino most ment el, szóval nem tudjuk – nevetett Temari. – Ő tervezte meg az egész nyarunkat.

   - Hál’istennek, hogy Itachi most lefoglalja egy kicsit, és nem kell hallgatnunk a nyivákolós hangját – sóhajtott fel Deidara, amit többen is megmosolyogtak a társaságból.

   Sakura levetette magát az egyik székre; neki halvány fogalma sem volt arról, hogy mit csináljanak, és még a buli ötletét is elutasította, amikor Kiba felvetette azt. Sakurán kívül nem sokan támogatták azt, hogy ne menjenek bulizni, egyedül Shikamaru és Gaara tűntek úgy, hogy túl fáradtak ahhoz, hogy hajnalig fent maradjanak. Végül mégis úgy döntöttek, hogy valahova ki kéne mozdulni, és Naruto lépett a kis társaság elé. Sakura tekintete a fiú kezében lévő szórólapra esett, és már most heves tiltakozásba kezdett, amikor még semmiről sem tudott.

   - Nyugalom, Sakura, ez csak egy szórólap – vigyorodott el Naruto.

   - A szórólapok általában mindig valami bulit közvetítenek, ha nem azt, hogy mennyiért tudod beváltani az aranyadat – legyintett Gaara, Sakura véleményét támogatva.

   - Ez nem egy buli. Az egyik helyi bár, ami elvileg oltári király.

Naruto nagyon lelkesnek látszott, és Sakurán és Gaarán kívül mindenki más is – kivéve persze Sasuke, aki szokásához híven nem mutatott érzelmeket, valamint a többi fiú sem ugrált örömében.

   - Ja, gondolom jó drága – replikázott Sakura is.

   - Épp erről akarok beszélni – bólintott Naruto. – Ma este 50%-os italfogyasztás. És ott még enni is lehet.

   - Most ettél meg tizenöt tál rament, hova akarsz még enni? – méltatlankodott Shikamaru is. Nem kapott választ.

   Ino és Itachi nem nagyon akartak megérkezni, de barátaik már rég útra akartak kelni. Két óra múlva már idegesen ácsorogtak, fel-alá járkáltak, egyedül Shikamaru volt az, aki halál nyugodtan gubbasztott a napozószéken.

   - Hol az édes jó anyámban vannak már? – bosszankodott Suigetsu. – Ha nem jönnek meg tíz percen belül, én itthagyom őket.

   - Nem próbáljátok meg felhívni őket? – vetette fel az ötletet Tenten, de a többiek leintették.

   - Én már próbáltam, de nem vittek telefont magukkal – felelte Hinata.

   - Tipikus – forgatta a szemét Sasuke. – Itachinál sosincs teló.

   - Viszont Inónál mindig van – nézett rá Karin.

   - Igen, ő az egyetlen, aki akármikor, akárhol felveszi a telefonját – bólintott Sakura.

   - Kellemetlen. – Shikamaru látszólag nem zavartatta magát. – Valaki egy kártyaparti?

A fiúk villámokat szóró szemekkel néztek rá, tökéletesen megértetve a fiúval, hogy eszük ágában sincs megint veszteni.

   - Én esküszöm, hogy elindulok nélkülük – szólt Kiba, Suigetsu pedig egyetértően állt fel a helyéről.

   - Nyugodjatok már le, nemsokára itt vannak – nézett rájuk Neji, de látszólag nem akarták elfogadni.

Tíz perc elteltével azonban megérkezett a várva várt páros, a társaság türelmetlenebbik fele pedig már el is indult feléjük.

   - Nyomás, eddig rátok vártunk, megyünk inni – szólt fennhangon Deidara. – Nem öltöztök át, vagy ilyesmi, indulás most rögtön.

   - Nyugalom, Deidara – szólt utána Tenten.

   - Mi folyik itt? – értetlenkedett Itachi. Karját még mindig Ino vállán pihentette, és a lány arckifejezéséből arra lehetett következtetni, hogy hasonló módon, ő sem tudja, mi történik itt.

   - Amíg ti távol voltatok, kitaláltuk, hogy mit csinálunk este – adta meg a magyarázatot Hinata.

   - Igen – bólintott Naruto. – Az egyik bárban ma féláron van italfogyasztás.

   - Oké, akkor ott a helyünk – lelkendezett Ino.

   - Akkor indulhatnánk már végre? – hallatszódott a távolból Suigetsu hangja, majd szépen, lassan mindenki elindult a kocsik felé. Sakura most az egyik hátsó ülést kiválasztotta magának, maga mellé húzva Sasukét, a többiek pedig bezsúfolták magukat a mögöttük és az előttük lévő ülésekre. Sasuke mellett Itachiék ültek. Kiba, Suigetsu, Deidara és Sasori már türelmetlenül toporzékoltak, aztán amikor mindenki beült végre, Suigetsu elindult a bár felé.