Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

32. fejezet

A birodalom határához közeledve fekete varjúhad szállt vakmerően hozzájuk. Hangos károgásukkal többi társaikat hívták segítségül a közeledő betolakodok ellen. Ha Utakata egymagába érkezett volna, akkor a fekete madarak továbbra is nyugton figyelték volna, de amint látták, hogy egy ismeretlen is közeledik feléjük rögtön a feltartoztatására eredtek. Chiasa már a határhoz érve érezte a félelmetes démoni erőt, amitől kezdett legyengülni. A szárnyai kezdtek merevekké válni és hirtelen annyira elgyengült, hogy nem volt képes tovább repülni, hanem zuhanni kezdett. Kétségbeesett kiabálással kezdett el gyorsan zuhanni, és az egyik kezét felemelte és Utakatara nézett, aki nyugodtan ült a buborékjában. A szőke hajú nemes angyalnő látva, hogy a férfi semmi jelét nem adja, hogy segítene behunyta a szemét. Mikor egyre jobban közeledett a földhöz, egyre jobban behunyta a szemeit, felkészülve a fájdalmas becsapódásra, amikor hirtelen megérzett maga alatt valamit, ami elnyelte. Puhára esett és ekkor kinyitotta kék szemeit, és látta, hogy egy buborék biztonságos belsejében van. Utakata mellé szállt és mosolyogva nézett a nőre, aki még mindig alig akarta elhinni, hogy megmentette az életét. A varjak közben odaértek hozzájuk és rögtön éles csőrükkel és karmukkal támadni kezdték a nemes angyalnő buborékját. A hangos károgásukra hamar felfigyeltek, ezért hamar az őrök társaságát élvezhették, akik egyenesen a palotába vezették őket.

 

Itachi a trónteremben járkált a papírokat olvasgatva, miközben Izanami kellemes fuvola játékot játszott. Mikor a hatalmas ajtó nyitni kezdett mindketten felfigyeltek rá, de a nő továbbra is játszott a hangszerén. Amikor a férje üdvözölte régi barátját. Itachi észrevette a szőke hajú nőt, akin semmi kedvesség nem látszott. 
 – Úgy látom, van még egy nemes angyalunk, aki csodával határos módon megmenekült a haláltól. Nagy bátorság volt tőled, hogy ide jöttél, mivel egykor mindenki üldözte a klánodat. 
 – Ez már nagyon régen történt démon. De én és a lányom vagyunk az utolsó nemes angyalok. Egész életemben titkolnom kellett a származásomat, vigyázva arra, hogy ki ne derüljön, hogy ki is vagyok valójában. Nincs bocsánat a bűnötökre!
 

Utakata öreg cimborájára nézett, akit meglepő módon nem dühített fel a büszke, nagyszájú asszony pimaszsága. A fuvola hangja elhallgatott, Izanami a férjéhez ment. Itachi pontosan megértette Chiasa viselkedését, hiszen úgy irtották ki a klánját, hogy az ég világon semmi rosszat nem követtek el. Minderre azért került sor, hogy még jobban megnöveljék a hatalmukat, a fiatalságukat és az életüket. Erre a tettre tényleg nincs bocsánat, még most sem, holott nagyon régen történt. 
A buborékhasználó bármennyire is együtt érzett a nővel, nem hagyhatta, hogy ebbe a réges-régi történetbe jobban belemenjenek. Hiszen sokkal fontosabb híreket kellett közölni az idősebbik Uchiha fivérrel. 
 –  Itachi szörnyű dolog történt: Haruno Sakura elvesztette a hatalmát. 
Itachi sötét szemeiben hitetlenség tükröződött, hiszen eddig soha nem volt példa arra, hogy egy angyal valaha is elvesztette volna a hatalmát. Persze azért az erős túlzás volt, hogy olyanná vált volna, mint a halandók, mert igaz, hogy elvesztette az erejét, de továbbra is megmaradtak az angyali tulajdonságai. Más szóval, ha valaki elvégzi rajta azt a szertartást, akkor annak az illetőnek meghosszabbodik az élete és a fiatalságát is visszakapja. 
 – Azonnal tudatnunk kell ezt Sasuke-kunnal. Most, hogy ezt történt, így Sakura sokkal nagyobb veszélybe került – mondja Izanami aggódva a férjének. 
 – Ez most nem jó ötlet Keiko miatt.
 – Sajnos nekem meg el kell mennem Hokori to Suru-ba, hogy ellenőrizem, minden rendben van-e ott, és nem utolsó szempontból Orochimaru tevékenységét is figyelemmel kísérhettem, ameddig ott tartózkodom.
 – Akkor addig, hozd el ide Sakurát, itt jó helyen lesz, míg vissza nem térsz. – mondta Itachi, és pár lépést tett a szőke hajú nőhöz. 
A nő rögtön hátrálni kezdett, egyáltalán nem bízott meg Uchihában, egy részt azért mert démon volt – másrészt, itt teljesen ki volt szolgáltatva az ellenségeinek. Nem akarta, hogy Sakura újra találkozzon Uchiha Sasukéval. Mint az anyjának, kötelessége volt megóvni a lányát a veszélytől. Akármennyire is ellene volt ennek, belátta, hogy az ő szava itt semmit nem ér. A démonok és kaminariak soha nem lesznek jobbak, csak a saját akaratukat erőltették rá másokra.

 

Két nap múlva Utakata a Kaminari birodalomba vitte a családját is a két nemes angyalnővel együtt, hogy biztonságban tudhassa őket. Sakura olyan gyenge volt, hogy ez a sötét, gonosz aura és hatalom elvette az utolsó erejét is. Utakata vette a karjaiba és vitte be a palotában, mivel szegény fiatal nőnek még annyira ereje sem maradt, hogy járjon. Sasori fogadta őket, aki együttérzően pillanatot szegény Sakurára. Egyedül neki mondták el a teljes igazságot, ezért felelősséget érzett azért, hogy ennek a nőnek és a gyerekének ne essen bántódásá. Ennyivel tartozott neki, mivel több hónapon át fogolyként volt itt. A bábhasználó rögtön a palota legeldugottabb helyére kísérte őket, ahol már egy berendezett szoba várta Sakurát és a kislányát. Törekedtek arra, hogy minél kényelmesebb és barátságosabb legyen ez a szoba, hogy a nemes angyal nő tovább lábadozhasson. Sasori akaratlanul is észrevette Sakurán a lila foltokat, ezért elhívta kicsit magával a buborékhasználót.
 – Mitől vannak rajta kék-zöld foltok? Ha Sasuke meglátja neked véged.            
 – Ne gondolj semmi rosszra. Nagyon vigyáztunk rá, de akár milyen picit is beüti valahová magát, rögtön kék-zöld foltok jelenek meg rajta azon a helyen.

Majd pár óra elteltével Utakata útnak indult a démonok birodalmába.

 

Pár nap elteltével Sakura újra álmodott.

*

Egy birodalomban volt, ahol a házakat tűz borította, és a füves talajt vér fedte, a járdákon is vér foltok vagy tócsák voltak. A tűz ostorozó ropogása hallatszott, mikor a pirosas-sárgás lángnyelvek összecsapódtak. Körülötte rengeteg hulla volt, amelyek közül néhányat elért a tűz. A vérszagot jól lehetett érezni, és mikor Sakura lesütötte a fejét, hogy ne lássa ezt a szörnyűségest, észrevette, hogy ő is sok helyen véres. A kezeit is vörös vér borította. A Hold olyan vörös volt, mint a vér és vörösen világította meg a helyet. Majd ijedten hátrált mikor az ismeretlen fekete tűz ismét megjelent, porig égetve a holtesteket, és a talajt. Sötét árnyékok tűntek fel, és több kacajt is hallani lehetett. Az árnyékok gyorsan közeledtek Sakura felé a fekete tűzáradattal együtt. Az árnyékok tulajdonosai meg akarták támadni őt. Felállt is futásnak eredt, de nem sokáig jutott mert megbotlott, és félelmében remegni kezdett. Feltérdelt és remegett egész testében. 
 – Segítség! 
Ekkor a fekete tűz gyorsabban kezdett el terjedni, és védelmező körbe zárta Sakurát. A kacagó személyek nyomban elhallgattak, és nyomban megálltak. Majd távolodni kezdtek. 
 ~ Valaki megvédett. Aki parancsol a fekete tűznek...védelmez engem. ~ -gondolta Sakura, mikor észrevette a most megérkező óriáskígyót.
Az óriáskígyó fején állt a megmentője, aki a tűznek és a villámnak egyaránt parancsolt. 
Lila csontokat lehetett egy pillanatra látni Sakura megmentője körül, akinek a kezében éles kard csillogott, amit vér áztatott.
A többi személy, aki Sakurát követte meghajolt előtte, így adva neki tiszteletet.

*

Sakura erre felébredt, és felült az ágyán, hogy egy pohár vizet töltsön magának. Párat kortyolt belőle, és közben azon gondolkozott, hogy mitől volt kétszer is ilyen furcsa álma. 
 ~ Ezek csak álmok. Biztos azért álmodok ilyeneket, mert szeretném, ha valaki megvédene...ami igaz is, mert idegen helyeken voltam mostanában. Az a férfi, aki az álmomban védelmez...nem is tudom...furcsa, megmagyarázhatatlan módon úgy érzem, mintha ismerném. ~ gondolta Sakura.

 

Eközben a trónteremben Sasuke a fivérével beszélt. Itachi próbálta rábeszélni az öccsét, hogy legalább látogassa meg a Haruno nőt, de eddig nem járt sikerrel. 
 – Csak azért jöttem, hogy megbizonyosodjak arról, hogy mindene meg van-e. Jobb lett volna neki, ha soha nem találkozik velem. Most új életet kezdhet, amibe én nem akarok helyet. – mondta Sasuke szárazon. 
A hangjából semmi szomorúság nem hallatszott, csak a vérszomj és a ridegség. Itachi helytelenítően megrázta a fejét. Pontosan tisztában volt azzal, hogy az öccse nem lenne képes lemondani Sakuráról, de mivel meg akarta védeni, ezért képes volt arra az elhatározása jutni, hogy nem lesz mellette. Senki sem tudta, mi zajlódik le benne, még Itachi is csak találgatni tudott. Viszont azt nagy változásnak tartotta, hogy Sasuke képes valakit a védelme alá vonni.
 ~ Sasuke, bármennyire is harcolsz az ellen, hogy távol tartsd magadtól Sakurát, nem fogod tudni betartani. Az igaz szerelem mindennél erősebb és elszakíthatatlan. Mindenképpen meg akarod védeni a szeretett asszonyodat, de csak úgy fogod tudni, ha mellette vagy. ~  gondolta Itachi.
Majd az asztalon lévő nagyobb csomagra nézett, amit Sasuke hozott a Haruno lánynak. Bár nincs mellette, mégis mellette van. Védelmezi és mindent megad neki, ami csak a nemes klánok hölgyeit illeti meg.

 

Sasuke távozza előtt Sakura szobája előtt állt, közvetlenül az ajtó melletti falnak háttal, össze font karokkal, és lehunyt szemmel. Senki sem vette észre, hiszen olyan gyors volt, hogy senki sem tudott vele iramot tartani. Hallotta, amint a kislánya felsír, és ezzel felébresztette lábadozó édesanyját, aki szeretetteljes hangon beszélt a kislányához, mikor karjaiba vette. Sakurának sejtelme se volt arról, hogy valaki kint áll.
Mikor a kislány abbahagyta a sírást, Sasuke is nyomban eltűnt, mintha nem is lett volna ott.

Még nincs hozzászólás.