- Az a hír terjeng, hogy… Orochimaru meghalt! – bökte ki végül, minek hatására Sasuke és Sakura tátott szájjal bámult a nőre.

- Mi van? – kérdezett rá előbb Sakura.

- Ezt meg honnan szedi? – kérdezte Sasuke is döbbenten. Igaz, hogy tudott Orochimaru állapotáról, de hogy meghalt volna. Nem bírta felfogni.

- Jól hallottátok… Pár emberünk régebb óta figyeli Orochimarut, illetve van egy beépített emberem is – mosolygott győztesen Tsunade. – Egy hete kaptuk az első jelentést, hogy Orochimaru állapota nagyon leromlott, három napja pedig jött a jelentés, miszerint tényleg meghalt. Épp egy rajtaütő támadást tervezünk a még megmaradt embereire.

- Meghalt – motyogta maga elé Sakura, de Sasuke gyorsabban felfogta a mondatok értelmét. Magához rántotta a lányt, mélyen a szemébe nézett.

- A küldetésünk kipipálva! Nincs több akadály! – A lány csak lassan fogta fel a szavakat, de mihelyst azok eljutottak tudatáig, szorosan megölelte a fiút.

- Vége! – mondta boldogan. Tsunade eleinte meglepetten nézte a reakcióját a két fiatalnak és igazán Sakura utolsó mozdulata volt meglepő.

- Na, jól van, fiatalok! Elég az ölelkezésből! Inkább beszéljük meg, hogy mi lesz Sasukével… - ült le az asztalához és komolyan nézett a fiúra. Pár pillanatnyi szünet után folytatta. – Láthatóan megváltoztál az utóbbi egy-másfél hónapban. De kíváncsi lennék, hogy mit gondolsz… Szeretnél maradni a Konohában?

- Természetesen! Már otthonomként tekintek az iskolára…

- Akkor a megmaradt talpnyalók elleni támadásban is részt vennél? – Az igazgató fürkésző tekintettel figyelte a fiút és kíváncsian várta a megingás apró jeleit.

- Persze… Arra a koszfészekre igazán ráfér egy nagytakarítás – mondta határozottan. Tsunade meglepődött a fiú határozottságán, eszébe nem jutott, hogy ilyen könnyen belemegy a dologba.

- Meglepődtél? – vonta fel kérdőn szemöldökét a rózsaszín hajú, miután a diri már hosszú percek óta nem szólt semmit.

- Ismersz – vont vállat, ezzel is beismerve meglepettségét.

- Mikor lesz a rajtaütés? – tért a lényegre Sasuke.

- Holnapra tervezzük… Az iskolából minden tanár jelen lesz, illetve Shikamaru, mint stratéga és Gaara, mint kiváló emberünk is vesz részt. Bár ahogy elnézem, titeket sem lehet kihagyni ebből.

- Szerintem nem kell az egész tanársereg… - szólalt meg Sasuke. – Bőven elég lesz az öt csapat, élén egy-egy tanárral, aki irányít. A csapatok jó képességekkel rendelkeznek és a megfelelő tanár mellett igazán ütőképes a seregünk. – Itt ujjaival kis idézőjeleket formált. – Lehet.

- Nem rossz ötlet… De a csapatok közti összhanggal mi lesz? – kérdezett bele Tsunade.

- A tanárok összeszoktak már, nem igaz? – szólt bele Sakura is. – Így ők összhangba hozhatják a csapatokat, meg azért a csapatok is elég jól összecsiszolódtak – mosolyodott el. Az Uchiha egyetértőn bólintott.

- Legyen! – egyezett bele a szőke hajú. - Meggyőztetek! Egy napot kaptok, hogy felkészítsétek az osztálytársaitokat, illetve eddzetek kicsit. A taktikával Shikamarut bízzátok meg. Egy jó stratégia felállításánál számítok a pontos információtokra. Holnap ilyenkor álljon készen az egész osztály! Mehettek és igyekezzetek! – mondta ki a végszót is, majd a két fiatal sietve elhagyta az irodát.

A folyosó csendjét sietős léptek zaja törte meg. Sakura szinte ugrándozott örömében, miközben mosolyogva fürkészte a mellette sétáló arcát. A fiú pár pillanatig élvezte a csendet, majd vigyorogva nézett a lányra, arcát a mosolytól két ránc díszítette, szeme kisfiús pajkossággal izzott. Nem szóltak semmit, mégis tökéletesen megértették egymást. Boldogak voltak, mivel a legszörnyűbb rémálom véget ért és megnyugodhattak. A szobáik folyosójára érve csak összepillantottak, majd nagy lendülettel benyitottak az legközelebb eső szobába.

- Jó reggelt, hétalvó! – kiáltotta Sakura, majd Hinata mellé ugrott az ágyra. A lány lassan reagált, majd csak morcosan a fejére húzta a takarót. Sasuke ennél visszafogottabb ébresztési módszert választott, így Lee-től egyszerűen elvette a takarót. A sokadik ébresztési rituálé után minden szobából motoszkálás szűrődött ki.

- Fél óra múlva mindenki a gyakorlópályán legyen! – harsogta Sakura, majd elindult a dolgára. A fekete hajú fiú csak követte, majd a fiú szobájában elkezdték tervezgetni a csapatokat. Minden csapathoz kerestek egy megfelelő tanárt. Rock Lee-ék természetesen Gai-senseit kapták. Sasuke hosszasan nevetett, mikor a lány azzal indokolta választását, hogy: „Lee és Gai olyanok, mint apa és fia… na meg ugyanolyan rémes szemöldökük van.” Az InoShikaCho trió élére Asumát választották, Hinatáék Kurenai utasításaira számíthattak, ám Gaaraék csapatánál már nehezebb volt a választás.

- Ők igen precíz csapat – kezdte elemezni Sasuke. – Gaara pajzsa igen erős, emellett ő is, Kankuro és Temari is távolsági harcos… Ötletem sincs, kit válasszunk… - nézett tanácstalanul a lányra.

- Szerintem lehetne Ibiki – mondta lassan Sakura. A fiú meglepett szemeket meresztett rá. – Ne nézz így! Azért ő, mert ők hárman igazán… mi a jó szó… precízek – mondta lassan, miközben smaragdjait a fiú arcán pihentette.

- Nekem megfelel – mondta, majd leírta a lapra, ahol az eddigi ötleteket gyűjtögette. – Magunknak pedig Kakashit választottam! – jelentette ki határozottan.

A félóra mindenki számára gyorsan eltelt, a tervezés csak félig készült el, mikor már mindenki a teremben gyülekezett. Halk nyüzsgés uralkodott az izgatott fiatalokon. Fogalmuk sem volt az előttük álló feladatról. Főként Naruto nyüzsgött, teljesen bepörgött a hirtelen jött küldetés miatt. Mikor Sasuke és Sakura megérkezett a terembe, pár pillanat kellett csupán, majd megkezdték a tájékoztatást a feladatról. Mindenki meglepődött a küldetés hallatán, de legfőképp azon, hogy közösen mennek.

Az edzést Sakura koordinálta, mialatt Shikamaru az Uchihától kapott infók alapján próbálta felállítani a megfelelő tervet. A csapatok közti összhang növelése érdekében a smaragdszemű meglepő játékokat vetett be. Csapatokra osztotta az ott lévőket, majd mindenkinek más-más színű mezt adott. A feladat lényege az volt, hogy a különböző színekből két csapat együtt dolgozott. Az elején még semmi gond nem volt, de mikor Sakura elkezdte váltogatni a színeket és a barátból ellenség lett, mindenki meglepetten nézett. A reakcióidő az elején hihetetlenül lassú volt, majd pár órás kemény edzés után megnőtt az eredményességük. Ez alatt Shikamaru és Sasuke sikeresen elkészítette a stratégiát, megtárgyalták a csapatok vezetőit. A Nara mindenben egyetértett, így nem kellett változást eszközölni. Következő lépés az volt, hogy a tanárok és a csapatok összeszokjanak. A tanárok elvárták a csapatuktól, hogy mutassák meg erősségeiket, legbiztosabb technikáikat. Kakashi volt az egyetlen, aki nem várt el semmilyen bemutatót, mivel ő tökéletesen ismerte az összes diákja erejét. Így ők rögtön a második fázisba léptek: a közös technikák elsajátításába. Ez már keményebb dió volt, mivel három embernek tökéletes összhangban kellett mozognia és másodperc pontossággal kellett időzítenie egy-egy támadást vagy jutsut.

Az idő sebesen telt, az edző diákok és tanárok észre sem vették, hogy a délután már éjszakába nyúlt. Kint lehűlt a levegő, az égbolt csillagokkal díszesen ragyogott. Sakura épp az egyik folyosón Tsunade irodájába igyekezett, hogy megtudja a támadás pontos idejét. Illetve, hogy mikorra kell elkészülniük. Már az ajtóban állt, mikor az igazgató hangját meghallotta.

- Gyere! – Sakura engedelmesen belépett. – Mit akarsz? – kérdezte halkan, miközben pár papírt szignózott.

- Mikorra legyenek kész a csapatok?

- Arra gondoltam, eltolom a támadást estére. Így könnyebb lesz észrevétlenül maradni. – Sakura bólintott. – Hogy halad az edzés?

- Remekül! A csapatok között sikeresen kialakult az összhang, a holnapi taktikát Shikamaru kieszelte, így már csak a csapaton belüli összhangjavítás van hátra.

- Értem… - mondta lassan az idősebb, miközben az órára nézett. – Sokáig bírjátok. – Hangjában némi meglepettség volt fellelhető, ami nem is csoda, hisz lassan éjfélre járt az idő.

- Hamarosan befejezik. Holnap akkor dél körül elindulunk, estefele pedig megtámadjuk a rejtekhelyüket! – mondta a rózsaszín hajú, majd elindult az ajtó felé.

- Sakura, várj! – szólt utána Tsunade. – Remélem minden a terv szerint alakul… nem szeretnék árulókról jelentést kapni vagy esetleg egy tőrbecsalásról!

- Nem kell aggódnod! – vágta rá, majd elviharzott az irodából. Feldühítette Tsunade bizalmatlansága. Természetesen Sasuke nem fogja elárulni őket! Semmi tőrbecsalás nem lesz… Lépései a gondolatai menetével párhuzamosan lassultak. Kissé megingott a hite a nő kemény szavai miatt. Elgondolkodva lépett a gyakorlóterembe, ahol már csak két csapat edzet, de ők is épp a végénél jártak.

- Mára elég ennyi! – szólt hangosan, mire mindenki ráemelte tekintetét. – Holnap dél körül indulunk és estére tervezzük a támadást. Szóval mindenki menjen, pihenje ki magát és készüljön fel a küldetésre! – Páran meglepődtek az időpontváltozáson, de mindenki bólintott, majd elhagyták a termet. Sasuke és Sakura lépett ki utoljára a teremből, majd lassan lépdeltek a szobáik felé.

- Minden rendben? – kérdezett rá a fiú.

- Persze – erőltetett egy mosolyt Sakura az arcára.

- Mit mondott Tsunade? – faggatózott tovább, miközben megragadta a lány vállát és nem engedte tovább menni.

- Semmit! – vágta rá Sakura.

- Azért vagy ilyen, igaz? – gúnyolódott a fiú. – Talán nem bízik bennem? – A lány arcára rögtön kiült az a féle arckifejezés, ami azt sugallja: fején találtad a szöget. – Szóval igen – sóhajtott Sasuke. – Nem lesz hátbatámadás, sem átállás, sem semmi! – A smaragdszemű csak aprót bólintott, mire a fiú idegesen túrt a hajába. – Mit mondjak még, hogy higgy nekem? – kérdezte szinte csak magától. – Idefigyelj! – fogta meg az arcát és pillantásával a lány tekintetét kereste. – Szerinted itt lennék még, ha ellenetek akarnék fordulni? – Sakura szólásra nyitotta a száját. – Várj! Lehet, hogy igen, de mikor is adtam volna infókat az ellenségnek? – A lány ismét szólni akart. – Jó, éppen megtehettem volna, de… – Eddig tűrte a csendre intést, így türelme végével betapasztotta az Uchiha száját.

- Nem kell magyarázkodnod! Már a második érvednél tudtam, hogy igazat beszélsz, de nem hagytál szóhoz jutni! – mosolygott, mivel a vele szemben álló srác meglepett fejet vágott. – Ne vágj már ilyen fejet! – nevette el magát, majd elvette kezét a fiú szájától. Sasuke ajkára is mosoly kúszott, majd magához húzta a lányt.

- Holnap végleg véget vetek a kettőségemnek! – mondta halkan, miközben Sakura csendben szuszogott.

- Már véget vetettél neki! – suttogta a lány, mire az Uchiha csak legyintett.

A Nap már magasan járt az égen, mikor Sasuke és Sakura az udvarra lépett. Enyhe szellő fújdogált, a madarak halkan csicseregtek, hatalmas bárányfelhők vontatottan úsztak az ég tengerében. A két fiatal az utolsó ellenőrzéseket tartotta, majd lassan a többiek is szállingózni kezdtek. Tíz perccel a kijelölt találkozási időpont előtt megérkezett négy csapatvezető, majd két perc késéssel Naruto is befutott. Ám így sem ő lett az utolsó, mivel Kakashira egy negyedórát kellett várni.

- Sensei, hol a csudában voltál? – vonta kérdőre Naruto.

- Bagoly mondja verébnek… - szólt közbe Sakura. Erre a szöszi csak megvakarta tarkóját, majd inkább kicsit távolabb somfordált.

- Akkor indulhatunk! – szólalt meg Sasuke, mire mindenki bólintott. Erre a küldetésre minden csapat autóval indult. A tanárok megkapták a pontos helyzetet, majd kisebb-nagyobb kerülőkkel, külön utakon jutottak el a csapatok a megadott épületig.

- Ez lenne az? – jegyezte meg Naruto meglepetten, miközben szemével végigmérte az átlagosnál is átlagosabb szürke épületet. Többemeletes irodaháznak jobban beillene, mint egy bűnszervezet rejtekhelyének. – Komolyan ez az?

- Igen… - válaszolt Sasuke halkan.

- Lehet Tsunade nagyi rossz címet adott… Tuti nem ez az… - hajtogatta az Uzumaki.

- Biztos ez az! – szólt bele Sakura is.

- Miért vagytok ilyen biztosak? Mi van, ha nem?

- Azért… – kezdte el Sasuke. – Mert én… – Naruto kíváncsian figyelt. – Mert én vagyok Orochimaru kéme és csak tudom, hogy hova kell menni… - nyögte ki nagy nehezen.

- Miii? – szaladt ki a fiú száján. – Te ellenség… Kakashi-sensei… Gyorsan, tennünk kell valamit, még a végén…

- Nyughass már! – vágta fejbe Sakura az egyre csak hiperaktívabb Narutót. – Mindenki tudja, hogy ki Sasuke… Mindenki, akinek feltétlen szükséges, szóval örülj, hogy téged is beavatott!

- Te tudtad? – lepődött meg.

- Igen… - sóhajtott a lány. – Már egy ideje elég jól tudom, hogy ki ő!

- És sensei, te is? – kérdezte Naruto elbizonytalanodva.

- Három napja tökéletesen tudom… - A szöszi csak meglepődve nézett, nem értett már semmit, de inkább csendben ült a fenekén és várta az indulás pillanatát. Ez alatt a többi csapat is elfoglalta a megadott helyet és várták az alkonyatot. Nem sokáig ücsörögtek, mivel sok időbe telt eljutni az épületig, így alig fél óra után kezdetét vehette az akció.

Az öt csapat öt felől támadta meg az épületet, ahol Sasuke számításait beigazolva már csak a gyengébb követők voltak. Mindenki, akinek volt esze, Orochimaru halála után elhagyta a rejtekhelyet. Így a harcok gyorsan lezajlottak, az épületen hamarosan újra a csend és nyugalom lett úrrá.
- Ez túl könnyű volt… - nyafogott Naruto. – Én valami nagyobb csatára számítottam, erre tessék… Volt pár idióta, akikkel még a klónjaim is simán elbírtak volna – pufogott tovább.

- Örülj neki, hogy mindenki épségben megúszta! – dörrent rá Sakura. – Lehetett volna sokkal komolyabb is ez a csata és akár valamelyikünk életébe is kerülhetett volna. Szerencsére ez nem történt meg!

- Jó! – egyezett bele kissé duzzogva.

- Akár indulhatunk is… – jegyezte meg Kakashi, majd elindult a kijárat felé. Naruto és Sakura is követte a példáját. – Sasuke, te? – nézett a fekete hajú fiúra, aki elindult az ellenkező irányba.

- Csak valamit el akarok intézni! – mondta, majd el is tűnt.

- De egyedül nem mehetsz… – kiáltott utána Kakashi.

- Vele megyek! – mondta gyorsan a lány, majd pár pillanat alatt ő is eltűnt abban az irányban, amerre Sasuke is elindult.

- Milyen forrófejűek… – sóhajtott Kakashi, majd Narutóval a kocsihoz indultak.

- Sasuke, várj! – kiáltott a lány a fiú után, aki pár méterrel előtte rohant. A fiú lassított a tempóján, így Sakura könnyedén utolérte. – Hova mész?

- Pár cuccomat akarom elvinni… - vont vállat az Uchiha.

- Értem – mosolyodott el a lány. – Akkor most megmutatod az itteni szobád?

- Ha szeretnéd – mosolyodott el a fiú is. – Bár ne számíts semmi érdekességre… Csak egy átlagos szobát fogsz látni.

- Nem számítok semmire!

- Hát akkor meg is érkeztünk – fékezett le Sasuke egy ajtó előtt, majd szélesre tárta az ajtót. Óvatosan belépett, miközben Sakura arcát figyelte. – Ez volt az én szobám… – mondta halkan, de a lány meglepett és talán megriadt arca megijesztette. – Mi van? – csodálkozott. – Ennyire azért csak nem félelmetes…

- Sasuke… Tudtam, hogy eljössz! – hallott meg egy hangot, minek hatására egy pillanatra kihagyott a szívverése.

- Mit keresel te itt? – kérdezte…