Kora reggel volt, a nap sugarai be-bekúsztak a házak ablakain. Nyöszörögve nyitogattam ki smaragdzöld tekintettem. Pillantásom rögtön az éjjeliszekrényen lévő órára siklott. Halkan és szitkozódva pattantam ki, a hatalmas francia ágyból mikor tudatosult bennem mennyi az idő.
 Sürgősen magamra kapta a fehér selyem köntösöm, ami combom közepéig ért, majd kisétáltam a szobámból. Beszaladtam a fürdőszobába, kifésültem lapockámig érő, rózsaszín hajam, megmostam az arcom és fogat mostam, majd kicsit kifestettem magát. Hajamat felfogtam két almazöld színű csattal.
 Miután végeztem a fürdőben vissza szaladtam a szobájába. Ott felhúzta a redőnyt majd, felvettem a tegnap este kikészített fehér blúzt, világos barna szoknyát. Miután magamra öltöttem a ruháim kérdően néztem körül.
 A szekrényéhez sétáltam kinyitottam majd letérdeltem és kutatni kezdtem a fehér szandálom után mit emlékezetem szerint tegnap kikészítettem a ruháimmal együtt. Tíz perc keresgélés után tanácstalanul álltam fel majd ismét körbenéztem a szobában. Tekintetem megállapodott egy családi fotón. Elmosolyodtam majd kifordultam a szobából. Szobámmal szemben lévő ajtóhoz léptem majd halkan benyitottam. Megálltam az ajtóban, egészen addig, míg szemeim hozzászoktak a félhomályhoz. Pislogtam egy párat majd körülnézet a szobában.
 A falaknál két ágy állt. Mind a két ágy végén egy hatalmas láda volt, ami tele volt egy csomó játékkal. Az ablak alatt és a két különböző színű éjjeliszekrény között állt egy hatalmas ruhásszekrény. A padlón egy mesefigurás szőnyeg terült el.
 A jobb oldali ágyhoz léptem ahol is egy kislány az igazak álmát aludta.
 A kicsi hosszú fekete haja legyezőként terült szét az állatmintás ágyneműn. Mosolyogva simítottam végig a kislányom homlokán majd letérdeltem az ágy mellé és alá néztem. Jól sejtettem. A fehér szandál Mika ágya alatt hevert. Nagy nehezen kihorgásztam onnét majd feltápászkodtam.
A másik ágy tulajdonosa nyöszörögve nyitotta ki a szemeit majd nézet rám. A hatalmas zöld szemek fáradtan csillogtak.
- Mama. - nyöszörögte a pici. Még inkább elszélesedett a mosolyom miközben Yukira néztem majd fejen pusziltam a húgáéhoz hasonló színű haját kisöpörtem a homlokából.
- Aludj szépen! - suttogtam majd kacsintottam a gyerekre. De Yuki nem úgy nézett ki, mint aki vissza akarna aludni helyette felém nyújtotta mindkét karját.
- Vigyél! - kérte én pedig eleget tettem kérésének. Kiemeltem az ágyából ő pedig automatikusan nyakam köré fonta karjait. Halkan kivittem a szobából, hogy Mika nehogy felébredjen.
 A lépcsőn lefelé haladva Yuki egyik kezével szemét dörzsölgette még a másik karjával átkarolta a nyakamat és biztos fogást keresett.
 Amit a tágas konyhába értünk megpillantottuk anyát, aki épp a tűzhely előtt tüsténkedett, hálóköntösében kócos, hosszú világosbarna hajjal.
- Nagyi!!! - adott életjelet magáról Yuki. Az asszony azonnal a gyermekhang felé fordult.
- Szia, manócska. - köszöntötte unokáját széles mosollyal. Oda sétált és mindkettőnknek adott egy hatalmas puszit.
- Szia, anya. – köszöntem mikor ajka érintette az arcom.
- Szerbusz, csillagom. – mosolygott szolidan, megsimogatta Yuki arcát majd visszasétált és kivette a kész pirítósokat a sütőből.
Leraktam ficánkoló kisfiamat, akinek amint a talpa érintett a hűvös csempét már szaladt is nagymamája után. Anyu szorosan magához ölelte a kicsit amint egy tálcára rakta a kenyeret.
- Kérsz pirítóst? - kérdezte Yukitól mosolyogva. A fiú hangos igennel válaszolt. De szigorúan hozzátette, hogy én kenjem meg lekvárral a kenyerét.
 Nevetve foglaltam helyet és hálálkodva néztem anyára, aki egy pohár kávét rakott le elém és a pirítóshoz kellő dolgokat.
- Én is akarok olyat! - kiabált a kisfiam miközben a sárga bögrémre mutatott. Anya egy féloldalas mosolyt küldött felém miközben fogta Yuki Jégkorszakos poharát és kakaót öntött bele majd lerakta mellém.
 A kicsikém farkasszemet nézett a pult mellett álló székkel. Soha nem sikerült még neki egyedül felmásznia rá. Most is egyedül rugaszkodott neki a feladatnak majd sokszoros kudarc után segélykérően nézett rám. Már épp mozdultam volna mikor egy izmos kar fonódott kisfiam derekára és felsegítette a székre.
 Sasorin egy szimpla kék melegítő volt, látszólag hosszú és fárasztó volt a tegnap esti legénybúcsú.
- Kirúgtátok a bár oldalát? – érdeklődtem.
- Soha többé nem iszom. - nyöszörögte miközben megsimogatta Yuki fekete, kócos haját majd miután kaptam én is és anyu is egy puszit a hűtőhöz lépett.
- Én is! - kiabálta izgatottan kisfiam és már szerette is le magáról autó mintás, kék pizsama felsőjét még mielőtt megállíthattam volna a pamut anyag a földre került.
 A pici kiábrándultan nézet le még fejletlen testére.
- Ez nem olyan. - jelentette ki csalódottan.
- Majd lesz. - ígértem és megsimogattam a durcás arcocskáját. Sasori elnevette magát majd kivette az ásványvizet a hűtőből és a gyerekemmel nem törődve ivott az üvegből. Yuki csillogó szemekkel követte bátyám minden mozdulatát. Áruló módjára hagyta ott a kakaóját majd nyújtotta apró kezeit a vizes flakon után.
- Én is. - mondta elszántan kisfiam.
- Azt már nem. - ábrándítottam ki fiamat.
- De ő is... - mutatott Sasorira.
- Majd Sasorinak is jól meg lesz rángatva a füle, ha még egyszer bele mer inni az üvegbe. - ígértem villámokat szóró tekintettel. Bátyám azonnal jó példát mutatva keresett egy bögrét és töltött magának az átlátszó folyadékból.
 Halk léptek zajára lettem figyelmes a lépcső felől majd a következő pillanatban megjelent az ötödik hónapban járó Ino hatalmas, fehér selyem hálóköntösében. A köntös kivágása alatt megvillant a csakugyan selyemből készült barna hálóing.
- Én ezt nem bírom tovább. - nyögte és leült az egyik székre.
- Ugyan édes rendkívül jól áll neked a terhesség. - mosolygott Sasori feleségére, aki egy csábos mosolyt és egy kacsintást küldött férje felé. Én elmosolyodtam a jeleneten anyával egyetemben, kisfiam elfintorodott és hangot is adott a felnőttek romantikájának:
- Fuájjj.
- Na de Yuki. - sóhajtottam és pillantottam le az apróságra. A gyerkőc ijedten nézet körül majd apró kezével megsimogatta a mellette ülő Ino karját.
- Bocsánat. - mondta bűnbánóan hatalmas boci szemeket meresztve a nőre, aki elérzékenyülve ölelte magához Yukit.
- Semmi baj, te ennivaló kis apróság. – puszilta meg feje búbját Ino. Kisfiam igen jól bírta a puszi ostromot egészen addig, míg elé nem toltam a lekvárral jól megkent pirítóst. Óvatosan kibontakozott az ölelésből s neki esett a kenyérnek.
- Hol a vőlegény? - kérdezte anyu Sasorira nézve. Mintha csak erre a kérdésre vártak volna. Az ajtóban Gaara jelent meg. Sötétszürke melegítőben, fehér trikóban, karjában egy hosszú fekete hajú, zöldszemű kislánnyal.
- Mami. - szipogott Mika és felém nyújtotta kezecskéit. Felpattantam oda mentem öcsémhez és átvettem a picit majd magamhoz öleltem. A kislány szorosan átfogta a nyakam a karjával és derekamat a lábával.
 Mint minden áldott nap reggel, Mika, ha nem talál, elkezd sírni. Sajnos nem tudok vele sokat kezdeni nagyon anyás lett, ami egyáltalán nem egészséges. Természetesen egy idő után abba hagyja a pityergést, ha nem vagyok itthon. De nem egyszer előfordult az is, hogy anya felhívott, hogy beszéljek a kicsivel.
 Többször megfogadtam már, hogy ha még egy ilyen lesz, leszidom vagy elbeszélgetek vele, de aztán sose tettem meg.
 Miközben ringattam az óra felé fordultam.
- Naa! - háborodott fel Yuki mikor Gaara tört egy kicsit a pirítósából.
- Menj és készülődj Ino, Matsuri mindjárt itt lesz értünk. – mondtam a lánynak.
- Ohh jesszus tényleg. - felállt és sietősen felment át öltözni. De aztán visszafordult kivette a férje kezéből a bögrét majd beleivott és elvitte magával.
- Héé! – tárta szét Sasori a kezét. Ino újból visszajött és arcon puszilta majd felsietett.
- Édes Istenem. – nyögte Gaara miközben újból tört fiam kenyeréből.
- Mi baj van? – kérdeztem, testvérem nem látszott másnaposnak pedig bizonyára nem kímélte magától az alkoholt.
- Imádom Matsurit félre ne értsétek, de készen állok én a házasságra? – anyu a szemembe nézet.
- Gyerünk Mira, Yuki öltözzünk fel. – ajánlotta és kivette a kezemből a kislányt és kézen fogta fiamat.
- De a pirítósom. – mormogta kisfiam.
- Felviheted. – engedélyeztem.
- Juhé! – megfogta majd kiöltötte nyelvét Gaarara, aki már a pirítós felét ette idegességében. Miután anyu kivonult a kicsikkel és egyedül maradtam öcsémmel leültem mellé és kortyoltam a kávémból.
- Gaara ezt már megbeszéltétek Masturival. Azért vágtok bele, mert szeretitek egymást, nem azért mert mások akarják így. – testvérem elgondolkodva forgatta a kakaós poharat.
- Világ életemben az egyéjszakás kalandok érdekeltek. Sosem akartam többet egy nőtől.
- De aztán két és fél éve…
- Megismertem Matsurit. Ő olyan más volt. Hiába vetettem be minden csábom őt nem érdekelte, mindig csak a ranch-hal foglalkozott. És aztán valahogy beleszerettem, de nem mertem neki bevallani.
- Így inkább haza jöttél.
- DE utánam jött. – dőlt hátra elégedettem.
- Vajon miért tette? – sóhajtottam színészien.
- Azért mert szeret… - mondta öcsém majd hitetlenkedve rám nézet.
- Ha nem tévedek, az emberek gyakran házasodnak meg, ha szeretik egymást. – mondtam gúnyosan. Rámosolyogtam mire elgondolkodott majd felállt megfogta az arcom és megpuszilt.
- Köszi, húgi. – ezzel felszaladt.
- A nővéred vagyok. – kiabáltam utána, de már hiába nem hallotta. Nevetve fordultam vissza és ingattam a fejem. Elmosolyodtam, kezembe vettem a bögrém és a pultra könyököltem. – Vajon, hova raktam a szandálom? – kérdeztem félhangon, elgondolkodva.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2014.09.10. 08:11 Szofi Szia! Már nagyon vártam a folytatást, de szerintem tudod melyik részt várjuk már nagyon úgyhogy siess kérlek a folytatással persze a +10 most is jár. :) puszi