Pár pillanatnyi csend, majd Sakura magához tért és megrázta Sasuke vállát.

- Nyiss ajtót! Én nem mehetek, hisz a hajam… - nem fejezte be, de Sasuke rögtön értette. Kissé nehézkesen, de kimászott az ágyból, majd elcsoszogott az ajtóig. Hangos sóhaj kíséretében résnyire nyitotta az ajtót, majd egy fiatal nővel találta szembe magát.

- Jó estét! Hoztam tiszta törölközőket – mosolygott kedvesen, de Sasuke csak értetlenül kijjebb nyitotta az ajtót, majd az ajtófélfának dőlve válaszolt.

- Mi nem kértünk tiszta törölközőt… - válaszolta hűvösen, mire a lány megszeppent. 

- Ön nem Nagemoto-san? – kérdezte összezavarodottan. Sasuke csak beletúrt a hajába. Miközben megcsóválta a fejét. – Nagyon sajnálom! – kért bocsánatot a lány, miközben meghajolt. – Remélem nem zavartam! Még egyszer sajnálom! Jó éjszakát! – Sasuke csak legyintett, majd egy halk „Jó éjszakát!” kíséretében visszatért a szobába.

- Mit akart? – kérdezte Sakura, aki az ágy szélén betakarózva feküdt és a falat bámulta.

- Törölközőt hozott valami Nagemotonak… Biztos kezdő – jegyezte meg szárazon, majd visszafeküdt. – Na – szólalt meg pár perc hallgatás után -, most nem próbálsz megölni? – Sakura erre csak ciccegett, mire a fiúnak csak megjött a játékos kedve. – Vagy talán nincs merszed? – incselkedett tovább. A lány pár ehhez hasonló mondat után felült, megfogta a takaróját és párnáját, majd a szőnyegre kuporodott.

- Jó éjt! – mondta hűvösen, majd magára húzta a takarót. Sasuke meglepődött a reakción, majd óvatosan megnézte a lányt. Akár egy macska, összegömbölyödve feküdt a szőnyegen. A takaró a feje búbjáig eltakarta, épphogy pár rózsaszín fürt jelezte, hogy tényleg ott fekszik. A fiú csak megcsóválta fejét, minek hatására a fekete tincsei meglibbentek koponyáján, majd visszafeküdt aludni.

Másnap reggel Sakura kipihenten ébredt. Egy jóleső megfordulás, egy hatalmas nyújtózás után következett a felülés. Egy nagyra sikerült ásítás, miközben megnyújtotta elgémberedett karjait. A Nap melegen sütött vidámságot árasztva, a tenger a messzeségben lágyan hullámzott miközben visszatükrözte a hatalmas vattacukorra hasonlító bárányfelhőket, míg ezekkel a szél boldogan kergetőzött. A fák ágain kismadarak csiripeltek, meglágyítva a már amúgy is boldog pillanatot. Sakurára pár perc alatt átragadt a természet sugallta vidámság, így észre sem vette, hogy szinte tánclépésekkel járja be a szobát. A fürdőben is dudorászva tűzte fel a haját, mosolyogva sminkelt és teljesen elöntötte a jóleső boldogság. Ilyen gondtalannak is régen érezte magát, de erre nem akart gondolni, így inkább tovább énekelgetett és táncolgatott. Igaz a nyakán lévő hatalmas véraláfutás szerű folt kissé beárnyékolta a reggel szépségét, de egy kis alapozóval mindent sikeresen megoldott. Eközben Sasuke is felébredt és a reggeli nyújtózás-ásítás tortúra után könnyedén pattant ki az ágyból. Tágra nyitotta a teraszajtót friss levegőt engedve a szobába. Sakura ebben a pillanatban lépett ki, így frissítő szellő kezdett keringőbe szabadon libegő hajfürtjeivel. 

- Jó reggelt! – mosolygott társára, hangja szinte gyöngyözött a boldogságtól. De ebben a köszönésben nem volt semmi erőltetettség, csak mélyről fakadó nyugodt boldogság. Sasuke meglepetten kapta Sakurára a tekintetét, aki mind megjelenésben, mind kisugárzásban majd kicsattant a boldogságtól. A laza kontyba feltűzött haja, illetve a virágos lenge felsője és a boldogságtól csillogó arca, mindenkit jókedvre derített volna. Sasuke sem volt kivétel. Egy tőle szokatlan hatalmas mosollyal válaszolt.

- Jó reggelt! Reggelit rendeljek? – kérdezte, majd a válasz közben Naruto lépett be a szobába.

- A haspókunk biztos örülne – mosolygott Sakura. Miközben tekintetével Sasuke nyakán éktelenkedő jó öt centis foltot figyelte.

- Kajáról van szó? – kérdezte álmosan Naruto.

- Akkor rendelek - válaszolt az Uchiha, majd a telefonhoz lépett és hívta is a recepciót.

- Sakura… - kezdett egy mondatba meglepetten Naruto. – Mi történt? Olyan… boldog vagy! – mondta hitetlenkedve.

- Csak nézz ki az ablakon! A természet is olyan boldog, akkor én miért ne lennék az? – Naruto erre csak elvigyorodott. Majdnem megszólalt, hogy a Sasuke nyakán lévő foltnak nincs-e az egészhez köze, de inkább csendben maradt.

Reggeli után a három fiatal nagy bőröndöket cipelve indult meg a lépcsőn a hotel recepciója felé. Sakura még gyors egy alakváltoztató jutsuval szőke tincseket varázsolt magának.

- Menjetek a kocsihoz, mindjárt megyek! – utasította barátait, majd a recepcióhoz lépett, miközben a táskájában a bankkártyáját kereste.

- Jó napot! Remélem jól érezték magukat! – vigyorgott a fiatal recepciós Sakurára, aki érkezésükkor regisztrálta őket.

- Remekül, és biztosíthatom róla, hogy legközelebb is ide jövünk! – mosolygott Sakura. A srác csak egy még szélesebb vigyort villantott a lányra. Majd elővette a bankkártya-olvasót, Sakura odaadta a kártyát, bepötyögte a jelszót és kész is volt.

- Kellemes haza utat! Remélem, viszont látjuk még Önöket! 

- Köszönjük! Viszlát! – mosolygott Sakura, majd kilibbent az ajtón. A két fiú már a kocsiban ült, kivételesen (Sakura nagy döbbenetére) Naruto ült a volánnál. 

- Gyere Hime! – kiáltott oda Naruto, mire Sakura mosolyogva bepattant a hátsó ülésre. Naruto puhán indított, majd normál tempóban vezetett. Így az út is hosszabbra nyúlt, de ez láthatóan senkit nem zavart. Naruto kedvéért egy pihenőt is be kellett iktatni, de az öt perc elnyúlt egy fél órára, mivel „ha már megálltunk együnk valamit!” felkiáltással Naruto elment ebédet szerezni. A további úton Sasuke vezetett, így mindenki visszaült a megszokott helyére. Sasuke vezetése végett a hátralévő utat alig egy fél óra alatt megtették. Mikor alig tíz perc volt a suliig, Naruto előkapta a mobilját, majd pár pillanat alatt pötyögött egy sms-t. 

- Hinának? – kérdezte vigyorogva Sakura. A szöszi csak egy hatalmas rókavigyorral átitatott bólintással felelt.

- Már annyira hiányzik – mondta izgatottan. Érezni lehetett, ahogy az izgalom egyre jobban úrrá lesz rajta párhuzamosan a távolság csökkenésével. Már csak pár utcányira voltak, mikor kattant a biztonsági öv és Naruto elkezdett mocorogni a hátsó ülésen.

- Mit csinálsz? – fordult hátra Sakura, míg Sasuke csak a visszapillantóból vette szemügyre társát.

- Csak… keresek valamit – mondta lassan, miközben az egyik táskában kotorászott. Sakura kíváncsian figyelt, míg Sasuke ráfordult az iskola utcájára. – Megvan! – vett elő egy kis dobozt, ami szépen be volt csomagolva. A lány rögtön rájött, hogy a Hinatának szánt ajándék lehet benne. Igaz, arról fogalma sem volt, hogy mikor és hol vehette a szöszi, de a lényeg az, hogy van. Az utolsó kanyar és az Uchiha már az iskola udvaron hajtott lassan keresztül. Még szinte gurult az autó, mikor Naruto kivágódott az ülésről. Hinata, aki eddig egyre vörösebben figyelte az autót, mosolyogva indult el szerelme felé.

- Hina! – kapta fel Naruto a lányt, majd körbeforgatta akár csak a filmekben. A lány nevetése gyöngyözött a néptelen udvarban, majd mikor a fiú ismét letette, mohó csókban forrtak össze.

- Milyen édesek! – sóhajtotta Sakura, miközben premier plánból nézte az egész jelenetet. Sasuke erre csak felvonta egyik szépen ívelt szemöldökét, majd elmosolyodott. Miközben ketten kikecmeregtek a kocsiból Naruto átadta az ajándékot, amit Hinata lassan bontott ki. Sakura mozdulatai megfagytak, miközben minden idegszálával kíváncsian figyelte, hogy mi a csudát vehetett a társa.

- Ez gyönyörű! – mondta Hinata meghatottan. Sakura idegesen lábujjhegyre pipiskedett, majd megpillantotta a rejtegetett ajándékot. Egy szív alakú medál, ami halvány levendula kövekkel volt kirakva, egy lehelet vékony ezüst láncon. Naruto kivette a dobozból, majd segített Hinatának bekapcsolni. Mindketten sugároztak a boldogságtól, majd halkan elkezdtek beszélgetni. Naruto ujjai hamar megtalálták a lány kezét. A beszélgetés közben kizárták a külvilágot, így észre sem vették, hogy Sakura és Sasuke már kipakolt a kocsiból és elindult a szobája felé. 

- Narutoét itt hagyom, a kocsit meg bezárom – mondta Sasuke, mire Sakura csak mosolyogva bólintott. A jókedv még mindig hihetetlen mértékben jelen volt a hangulati skáláján. Lassan haladtak a két hatalmas bőrönddel, de mikor meglátták a rég nem látott ajtókat megörültek. Sakura hamar elkezdte keresni a kulcsait, de csak öt perc után – mikor mindent kipakolt a földre – találta meg a keresett darabokat. Sasuke már rég a szobájában volt, igaz az ajtóból még nevetgélve figyelte társát. – Siker? – kérdezte. Kicsit félt egy esetleges csípős választól, de Sakura ismét csak vigyorogva válaszolt.

- Naná! Egy kis kulcscsomó nem foghat ki rajtam! – mondta, majd hangos zörgés után szélesre tárta a rég nem látott szobaajtót. Ahogy belépett és bevonszolta a bőröndöket, és furcsán nyomott levegő jutott a tüdejébe. A fáradt levegő hatással volt vidámságára is, így gyorsan szélesre tárt minden ablakot és hagyta, hogy a friss szellő ismét élettel töltse fel, az eddig kietlen szobát. Egy órácska alatt kipakolt a bőröndjéből, majd kényelmesen elterült a már megszokott puha ágyán. Gondolatai valahogy a boldogsága forrását kezdték el kutatni, majd több megoldást is talált. Elsőnek a hihetetlenül szép időt tudta be, másodiknak a tegnap éjjel megtudott friss információkat, és kelletlenül, de harmadiknak a Sasukéval vívott vad csókcsata következett (végül negyediknek még ott árválkodott a sikeresen befejezett küldetés tudata). Tudta jól, hogy a harmadik indok egy a tiltott anyagok közül, de rosszabb volt, mint egy drogos. Szinte tudta magában, hogy nem tud leállni a „szerről”, anélkül nem tud létezni. Az utolsó gondolat máskor csak dühössé tette volna, egy hete még törni-zúzni tudott volna, ha erre a következtetésre jut. De most nem zavarta, ezen a gyönyörű napon csak a boldogság tudta hatalmába keríteni. Nem mellesleg ez az egy hét igazán sok változást hozott az életébe. Szinte végig sem merte gondolni az átélt pillanatokat, a megszerzett információkat és a kinyilvánított érzelmek áradatát. Halk kopogás törte meg gondolatait, mire tekintete önkéntelenül az asztalán heverő mappára vándorolt.

- Szabad! – szólalt meg, majd felült az ágyon. Sasuke jelent meg az ajtóban és kissé feszülten lépett be a szobába. Eddig még csak egyszer járt a lány szobájában, és akkor nem vette szemügyre a helységet, de most valahogy idegesen kíváncsi volt. De nem csalódott, egyszerű és rendezett volt. Pár apróság otthonossá tette az amúgy sivár szobát. – Mit szeretnél? – törte meg Sakura a csendet, mivel Sasuke túlságosan elmélyült a szoba tanulmányozásában.

- Gondoltam elvihetnénk a jelentést Tsunadénak… - vont vállat, mire Sakura bólintott.

- Persze – mosolygott. – Legalább lejelentkezünk, de Naruto? – kérdezte, de erre Sasuke ismét csak a vállát rázogatta. – Mindegy! – mondta, majd letornázott az ágyról, kezébe kapta a mappáját és szökdelve indult el az iskola megszokott és akár ódonnak is mondható falai között. Sasuke lassan lépkedett utána, miközben nem értette a nagy boldogsága okát. Még Otában az időre mondta, de valahogy nem hitte teljesen igaznak. Nem tudott rájönni a valódi okra, de annyit tudott, hogy ez a boldogság rá is átragad. Sakura egyszer csak megállt, és halkan kopogott a jól ismert ajtón, majd választ sem várva benyitott.

- Jó napot, Tsunade-sama! – lépett be vigyorogva, mire a szőke hajú nő meglepetten pillantott fel a papírok közül.

- Visszatértetek? – kérdezte hirtelen, majd felállt a nagy lelkesedésben. – Hogy ment? Sikerült megszerezni a papírokat? – bombázta a két fiatalt kérdésekkel. – És hol van Naruto? – Sakura csak mosolygott magában. 

- Egész jól ment, elhoztunk egy táncbajnokságról az aranyat, megszereztük a papírokat és egy kis pluszt is… - mondta Sakura.

- Naruto pedig nem érezte jól magát, így inkább a szobájában maradt – fűzte hozzá Sasuke.

- Aranyérem? Papírok? És egy kis plusz? – értetlenkedett a szőke, majd mikor Sakura a kezébe nyomta a mappát hihetetlen sebességgel nekiállt olvasni. Ahogy lényeges részleteket kezdte olvasni arca elsötétült. 

- Meg akarják támadni a Konohát? És a békét… - nem fejezte be a mondatot. – Remek munka volt! A többit majd elintézzük mi, ti pedig senkinek nem mesélhettek arról, ami ebben a tervben megtalálható, világos? – harsogta, miközben meglengette Sasuke és Sakura előtt a papírt.

- Természetesen! – válaszolták egyszerre, igaz Sasuke hangja kicsit fagyosabb lett. Mivel a szövegben hihetetlenül világosan le van írva, hogy a támadó Itachi és Kisame lesz… Persze, mikor ezt elolvasta, nem akarta hagyni, hogy Sakura megmutassa a papírt Tsunadénak, de egy heves szócsata után – ezalatt Naruto idegesen kapkodta a fejét, és próbálta elkerülni a legrosszabbat – hagyta magát, míg végül a lánynak lett igaza.

- Elmehettek, és a hét további részében azt csináltok, amit akartok. A következő küldetést jövő héten hétfőn kapjátok. Addig is pihenjétek ki magatokat és gyakoroljatok, mert a következő küldetés jóval ennek a szintnek fölötte lesz!

- Igenis! – válaszolta Sakura, míg Sasuke csak bólintott. Meghajoltak, majd ismét az iskola folyosóin találták magukat. – Mit tervezhet? – tette fel a lényeges kérdést mintegy csak magának, de Sasuke mégis megválaszolta.

- Biztos valami nehezet… főleg ha még fel is készít rá… - válaszolta Sasuke. Sakura erre csak sóhajtott.

- Akkor nem árt az éles harcot gyakorolni, most nem volt szükségünk rá, de a következő küldetésen lehet nem tudjuk elkerülni… - mondta Sakura taktikusan.

- A csapatmunkára gondolsz? – kérdezte félreérthetően Sasuke, vagyis Sakurának elég kétértelműen hangzott.

- Igen… Naruto, te meg én! – mondta határozottan, ám pár pillanat habozással, mire Sasuke elmosolyodott. Sikerült behúznia a csőbe.

- Persze hogy azt, vagy te talán másfajta csapatmunkára gondoltál? – húzta elégedett mosolyra ajkait.

- Természetesen nem! – vágta rá azonnal, miközben arcára enyhe pír futott.

- Értem… - mondta Sasuke mindet tudóan. Mire Sakura elkezdett magyarázkodni. Láthatóan a jókedv és a higgadtság nem járt kéz a kézben.

- Én csakis arra a közös munkára gondoltam, amiben Naruto is részt vesz… Olyan ahol csak te meg én vagyunk jelen… vagyis… - érezte, hogy egyre vörösebb, és egyre jobban belebonyolódik a mondatába.

- Vagyis? – kérdezett rá Sasuke. – Eszedbe sem jutott a tegnap este? – Szemében játékos, mégis szenvedélyes tűz gyulladt. – A nyakadon lévő folt… emlékeztet még valamire? – incselkedett Sasuke, mire Sakurának is megjött a játékos kedve.

- A te nyakadról szerintem ne is beszéljünk… Soha nem gondoltam, hogy van nálad alapozó. – Sasuke meglepetten nézett a lányra, majd közelebb lépett hozzá, hogy Sakura háta már a hideg falhoz préselődött.

- Tudod… - kezdett bele a mondatába félhangosan, majd a füléhez hajolt és úgy folytatta. – Vadmacskák ellen mindenre fel vagyok készülve…