- Biztos jó ötlet? – kérdezett rá Sasuke… Két társa először nem értette mire gondol, de mikor Sakura egy rózsaszín tincsét az ujjai közé ragadta, a lány rögtön mindent megértett.

- Francba… - sóhajtotta. – A hajam… és mivel nincs több festékünk… Én akkor maradok itthon, nektek meg jó szórakozást – mondta kissé lehangoltan.

- Mi lenne, ha rendelnénk? – vetette fel az ötletet Naruto. Sasuke elismerően csettintett, majd a telefonért nyúlt. – Akkor ez megoldva – mosolygott a szöszi majd levetette magát az ágyra. Sakura csendben meghúzta magát az ágy szélén, miközben gondolataiba mélyedve bámult maga elé. Zavarta a dolog, hogy Sasukéval mindenen össze tudnak veszni… Apróságok, és a nyugalmas buborék kipukkan… Máskor pedig egy pillantásból megértik egymást… Ha valaki ilyen emberről mesélt volna neki, biztos kiröhögte volna… Még hogy utálják egymást, de meg is értik… Ugyan kérem… Ilyen ellentétek nem lehetnek egy emberben, ez fizikai képtelenség… és mégis. Tűz és jég egyszerre van jelen, akár egyszerre mutatkozik meg… Igazi kettős személyiség… Mégis egy ember, egy szív, egy gondolatmenet… Halk kopogtatás törte meg a hármójukra hulló lágy csendet. Naruto boldogan ugrott az ajtóhoz, majd szélesre tárva vidáman vette át a rendelést. Szinte táncolva libegett az asztalig, majd lágy kábulatba esett a dobozokból áramló illatok hatására. Érdekes látvány volt… Valaki aki csak a ramen illatától is megrészegül.

Az evés nyugodtan telt, akárcsak a délután. Unalmas semmittevés nyomta súlyos bélyegét az ebéd utáni időre. A legfontosabb dolguk az összepakolás volt, hisz ez volt az utolsó hotelban töltött napjuk. A küldetés a végére ért, és holnap mindenki a saját kolesz szobájában aludhat újra. A pakolás némi zökkenőkkel, de simán ment. Narutónak akadtak kisebb gondjai, mivel az összes ruháját beledobálta a bőröndbe majd úgy próbálta becipzárazni. Hát persze hogy nem sikerült. Egy fél órás erőlködés végül meghozta gyümölcsét és láss csodát, a cipzár sikeresen összezáródott. 

- Ugye tudod, hogy ez még hátra van? – bökött Sasuke egy kisebb kupac ruhára a szöszi háta mögött. Naruto elkeseredve kezdte csapkodni a bőröndjét, miközben egyre csak azt hajtogatta, hogy „Utálom a hotelokat, a bőröndöket és a ruhákat!” Sakurát megmosolyogtatta a kis jelenet, de csak felszínes boldogságot hozott. A lányon egész délután egy furcsa borongós hangulat vett erőt, amit még Naruto ügyetlenkedése sem tudott eloszlatni. Sasuke hasonlóképp (bár már tőle megszokhattuk) hallgatag és szomorkás hangulatban vészelte át a hátra lévő időt. 

Az este puha lepelként omlott Ota városára, magával hozva egy enyhe lehűlést és pár szem frissítő esőcseppet. A cseppek száma az idő előrehaladtával arányosan növekedett, így tíz perc múlva halkan kopogott az erkély kemény márványán. A kinti hűvösség nem volt tapasztalható a szobában, mivel kellemes melegben ücsörögve bámult a három fiatal a feketeségbe. Vagyis Naruto két másodperc után megunta és az ebédről megmaradt ramen maradékát eszegette.

- Milyen jó, hogy eddig jó időnk volt – törte meg a csendet sokadjára a délután folyamán. – Így legalább napos emlékeink maradnak a küldetésről… - mondta két falat között. Sakura csak némán bólintott társa szavaira, de tekintetét nem fordította el a fekete ürességről. Valamiért vonzotta tekintetét… Sokáig nem jött rá mire is emlékezteti, de pár perc eltelte után rájött, minek pontos mása az éjszaka… Vagy mi a pontos mása ennek az éjszakai sötét feketeségnek. Sasuke két keményen csillogó ónixa szokott ilyen lenni, mikor ellágyul és hihetetlen mélységeket ölt. A további percek lassan peregtek, csak Naruto halk nyammogása hallatszott a háttérből illetve az eső lágy kopogása a kemény padlón.

- Na, akkor jó éjt srácok! – szólalt meg Naruto az ajtóban, mire Sakura meglepetten kapta rá a tekintetét.

- Mi az, hogy megint te alszol egyedül? – csattant fel, majd megindult a szöszi felé, de az gyorsan átslisszolt a másik szobába és magára zárta az ajtót.

- Bocsi Sakura-chan, de nektek még van egy-két megbeszélnivalótok… és az ilyen kínos témákon jobb minél hamarabb átesni… - mondta halkan a szöszi, mire Sakura csak tátogott, mint egy hal, majd gyorsan visszament a szobájukba. Sasuke még mindig csendben ült, láthatóan nagyon elmélyült a gondolataiban. A lány így nem akarta megzavarni, ezért elvonult fürdeni. A tus alatt nem gondolkozott, gondolatok nélkül, megszokásból mozgott, így meglepően gyorsan elvégezte teendőit. Talán az lepte meg a legjobban, mikor a Sasukétól kapott pólóban nézett vissza a tükörképe. Tudat alatt még ez is reflex-szerűen jött. Halkan lépkedett az ágyig, majd a lehető legkevesebb zajt csapva lefeküdt. Próbált láthatatlan maradni, mivel nem akart egy újabb eszmefuttatást esetleg vitát lejátszani az Uchihával.

Sasuke mikor észrevette, hogy társa végzett, követve példáját és elvonult fürdeni. Sokáig állt a tus alatt, és hagyta, hogy a forró víz ellazítsa merev izmait. Kissé zavarta a délután erőltetett nyugalma, igaz Naruto próbálta oldani a feszes csendet, de Sakurában nem talált beszélgető partnerre. Mégis úgy érezte jobb így. Nem kell semmire figyelnie, a mozdulatok, Sakura jelenléte… Így mind tompábban hatott rá, mint eddig. Ennek ellenére kissé meglepte, sőt felkavarta, hogy a lány a tőle kapott pólóban jelent meg… Mióta ilyen zűrös a kapcsolatuk, mindig egy saját pólót választott az alváshoz… Erre föl, tessék… Pedig nem számított volna rá, a hajnali veszekedés után, és a mai nap csendes, borongós hangulata miatt. Mikor elkészülve kilépett a fürdőből Sakura hanyatt fekve a plafont bámulta. Smaragdjai elrévedve bámulták a mennyezetet, rózsaszín tincsei élesen elütöttek a lepedő fehérjétől, míg tejfehér bőre szinte egybeolvadt a fehérséggel. Sasuke pár pillanatig csak bámulta a lányt, majd gyors fejrázás és becsukta maga mögött az ajtót. Sakura összerezzent a hirtelen jött zajra, majd az oldalára fordult. A fiú ezalatt lekapcsolta a villanyt, majd elfoglalta helyét az ágyon.

- Meddig csináljuk még ezt? – törte meg a csendet Sakura, mert igaz, hogy egyik fele élvezte a helyzetet, de ezzel szemben a másik kifejezetten vágyott már egy „tegyünk tisztába mindent” címszó alatt futó megbeszélést.

- Mit? – kérdezett vissza Sasuke, mire a lány gyorsan törökülésbe tornázta magát.

- Hát ezt… Úgy viselkedünk, mint az ovisok… Levegőnek nézzük a másikat… Kerüljük egymást, és nem is akarjuk megbeszélni a problémát… - fejtette ki bővebben az „ez” szócska jelentés tartamát.

- Hm… - adott Sasuke egy tömör választ, de ez Sakurát csak feldühítette. 

- Szóval… mi az igazság? Mi az igazság abban, amit Kisame mondott? – tért a tárgyra, miután Sasuke hosszú percekig nem válaszolt.

- Hm… Akkor végre a lényeg… - mondta Sasuke kissé gúnyosan. – Igen, igaz, amit az öt nagy nemzetről, rejtett falvakról és a békéről mondott. Igaz kissé eltévedt az időben, mivel nem csak pár száz évről van szó, hanem mondjuk ezerpárszáz évről… És a békét sem lehet olyan egyszerűen összetörni, mint ahogy ő azt gondolja… Mivel a jelenlegi béke szilárdabb, mint az valaha volt. Az öt iskola szorosan együtt működik, mint ezt Hinatáék küldetése is mutatja. Ezen felül az iskolák cserediák programokat is szerveznek… Lásd Gaara és a csapata. Ők mind egy másik iskola tanulói… - Sakura minden szót jól elraktározott, minden információt pontosan megjegyzett. Sasuke pedig feltűnően került egy témát Kisame beszámolójából.

- És mi van a te küldetéseddel? – kérdezett rá Sakura minden köntörfalazás nélkül.

- Elég sokat tudsz róla… - mondta Sasuke miközben ajkaira egy gunyoros mosoly ült. – Kémkedek az iskolád után…

- Mit akarsz kideríteni? Van valami köze a béke megtöréséhez, amit Orochimaru annyira akar?

- Miért is szeretnéd ennyire tudni? – kérdezte Sasuke, majd a lágyan megvillanó smaragdokba fúrta jeges tekintetét.

- Talán mert ez a küldetésem? – kérdezett vissza Sakura, hangja a mondat végére kissé felemelkedett.

- Érdekesen végzed a küldetésed… - terelte a témát ravaszul Sasuke.

- Akár itt és most is véget vethetnék neki! – mondta a lány, majd egy gyors mozdulattal Sasuke felett térdelt, míg vékony ujjai a fiú nyakára tapadtak.

- Képes is lennél rá? – cukkolta tovább Sasuke, de meglepetésére a lány szorítása hirtelen megerősödött.

- Szerinted? – kérdezett vissza diadalmasan. Az Uchiha kissé meglepődött az erősödő szorításon. – És ha tudni szeretnéd, alig 10 másodperc elég lenne, hogy egy apró eret elnyomva ne kapjon elég oxigént az agyad és meghalj… - folytatta a lány, majd ujjaival kitapogatta a megfelelő eret. – Egy apró nyomás… - hangja nyugodt, könnyed és játékos volt. Sasuke ajkára apró mosoly kúszott miután rájött a lány taktikájára.

- Igazán jó lennél a pókerben… - mondta, mire Sakura laza tartása megfeszült. – Blöffölni már profin tudsz… Már-már el is hittem a gyilkos nyugalmadról, hogy képes lennél megölni - ravaszul mosolygott, miközben a rajta csücsülő lány arca megkeményedett, majd minden érzelem átsuhant rajta. Végül a nyugodt arckifejezés lett ismét úrrá rajta.

- Ne légy benne ennyire biztos – suttogta, miközben közelebb hajolt, és az ujjai alatt lüktető érre egy kissé erőteljesebb nyomás került. – Képes lennék rá – suttogta a fiú fülébe, miközben ajkai lágyan súrolták a puha bőrt. Sasuke szemei meglepetten nyíltak tágra, majd gyors mozdulattal lelökte magáról a lányt. Csuklóit szorosan a feje fölé feszítette, míg testsúlyával megakadályozta, hogy áldozata a lábait használja. – Mondtam, hogy ne légy ennyire magabiztos – nevette el magát. Sasuke fülében hamisan csengett a nevetés, felszínes, egykedvű és erőltetett volt egyben.

- Jól figyelj… - sziszegte Sakura ajkaiba, mire a lány arcára ismét komoly arckifejezés került. – Ha még egyszer megpróbálsz megölni… - Hangja sötét fenyegetésbe torkollott.

- Akkor végre megölsz? – suttogta játékosan, de hangja sikolyként törte meg a sötét és fenyegető csendet. Sasukét meglepték a hirtelen jött szavak. – Végre megölsz – folytatta – és véget vetsz az összes érzelmednek? Megölöd a bátyád, a bosszúd felemészt és olyan leszel mint Orochimaru? Ha ezt szeretnéd hajrá! Itt a lehetőség… ölj meg – suttogta lázasan. – Ölj meg és mindennek vége… Eleget tudsz az iskoláról… - Sasuke csak némán és komolyan nézte a lányt. – Ölj meg! – suttogta örült szenvedéllyel, majd elkezdett ficánkolni a fiú alatt, lábaival lerúgta magáról elképedt fogva tartóját majd térdelésbe pattant. Igaz kezei még mindig egy erős vasmarok szorításában voltak. – Lehető legjobb pillanat! Csak meg kéne tenni… - hergeli a fiút, aki egyik kezével szorítja a lány csuklóit, másikkal támaszkodik az ágyon. Nehézkesen feltérdel, majd dühös pillantást vet a lányra. Egy apró rántással az ölébe vonja, míg egyik karját kicsavarva a hátához szorítja.

- Teljesen megőrültél? – suttogja, miközben Sakura nehézkesen felé fordul, hogy a szemébe nézhessen. Sasuke jegesen pillantott rá, így gyorsan lesütötte szempilláit. – Öljelek meg; ezt hajtogatod az utolsó három percben… Talán agyadra ment a küldetés? Cöh! Jól figyelj… - de nem fejezte be, mert Sakura ajkai az ő fagyos és idegesen elnyíló ajkaira tapadtak. Meglepődött a lány reakcióján. De visszacsókolt… A csókban érződött a Sakura által előbb demonstrált örült szenvedély, vadság, erő és forró láz. Sasuke alig bírta tartani a tempót a lánnyal. Karjai pár pillanat alatt elengedték az eddig fogvatartott kezet, majd a lány derekára vándoroltak, ezzel is közelebb vonva magához. Sakura ujjai a szabadulás pillanatában, már a fekete tincsekkel játszottak, míg másik kezével végigsimított a fiú arcán. Majd ujjai a hátára tévedtek, amit még pólón keresztül is sikeresen végigkarmolt. Sasuke meglepetten esett ki a csók ritmusából, ám egy ügyes mozdulattal maga alá temette a lányt. Testük szorosan összesimult, ajkaik vad táncot jártak. Sakura bebarangolta a fiú összes izmát, szorosan vonta magához, míg a fiú kissé támaszkodott az alkarján, hogy az alatta fekvő lány sikeresen levegőhöz jusson. Hosszú csata következett, melyet nyelveik vívtak. A levegő mindkét csapatnál vészesen fogyott, de a háború elvesztése kudarcot jelentene, így mindketten hősiesen helytállva az utolsó pár csepp oxigént is aranyként tartalékolták. Végül döntetlennel végződött a csata, mivel a két szemben álló fél egyszerre kapott az éltető levegőért. Sakura alig pár csepp elhanyagolhatatlan elem után ismét Sasukénak szentelte figyelmét, miközben ajkaival nyakát kényeztette. Lágy csókokkal, szenvedélyesen hintette be a fehér bőrt, amit Sasuke egyre szorosabb öleléssel hálált. A csókok vadabbak lettek, néha egy-egy harapással megtűzdelve. Sasuke egy darabig hagyta, hogy a lány tegye, amit tenni akar, majd gyorsan egyik kezével maga felé fordította a lány arcát, és vadul lecsapott a puha ajkakra. Sakura engedett a csábításnak, de azért mégsem adta át teljesen a gyeplőt. Addig ügyeskedett, hogy ő került felülre. Enyhén görbe tartásban magasodott a fiú felett, a csók nem szakadt meg miközben ujjai felhúzták a fiú pólóját ezzel betekintést nyerve az izmos hasfalra. Apró érintésekkel feltérképezte az összes izmot, mindegyiknek pontos helye beleégett emlékezetébe. Ez alatt Sasuke lágyan simogatta a törékeny kis testet, ujjai a lány hátán köröztek. Sakura néha megremegett az apró érintésektől, de a csókot nem hagyta volna abba, még ha az életéről lenne szó, akkor sem. De Sasuke ismét megszakította a csókot, majd maga alá gyűrte a lányt. Ajkaival feltérképezte a lány kecses ívű nyakát, csókokkal borította el, néha követelőzően szívogatni kezdte a lány édes bőrét. Már-már érezte a vérének sós ízét, de nem foglalkozott vele. Sakura hosszú percekig türelmetlenül várta, hogy ismét átvehesse az irányítást, de Sasuke nem igazán akarta átengedni, így gyorsan cselekedett. Egyik kezével beletúrt a lágy fekete tincsekbe, majd erővel hátrafeszítette a fiú fejét. Óvatosan addig emelkedett, hogy elérje ajkával nyakát, majd ismét csókolgatni kezdte, ám ezúttal ő is vadabbul játszott. Megérezte a vérét, élvezte, hogy ő uralhatja egy rövid ideig. Ám rövidebb ideig, mint gondolta volna. Halk kopogtatás törte meg a csendet. Sakura ijedten kapta a fejét a hang irányába, míg Sasuke csak lassan reagált. A kopogás megismétlődött…