Minden aznap kezd�d�tt, amikor k�s� este a munk�b�l hazafel� tartottam. Forgalom m�r nem nagyon volt az �ton, hiszen ilyenkor m�r mindenki alszik szinte. Az id� h�v�s volt. A t�rdig �r� ny�ri szoknya, �s a v�kony top meg a kis lila k�nt�s�m nem igaz�n meleg�tett. Ez�rt mikor �reztem, hogy az id� egyre rosszabb, gyorsabbra vettem a temp�t. Egy er�s sz�ll�k�s, �s der�kig �r� hossz� r�zsasz�n, - igen j�l hallott�tok - r�zsasz�n hajam, kontyba volt k�tve. Igen, csak volt. A sz�l �sszevissza f�jta r�zsasz�n tincseim. Telihold van. Az id� es�re utal, a sz�l f�lt�madt.

Lehajtottam a fejem, �s �gy mentem tov�bb. Szinte szaladtam, mikor bele�tk�ztem valakibe. Felemeltem a fejem. A fick�, aki velem szemben �llt, minimum k�t fejjel magasabb volt n�lam. Tiszta feket�be volt �lt�zve. Egy s�t�t kalap d�sz�tette a fej�t. Hossz� fekete haj�ba, ami legal�bb a k�ny�k�ig �rt, belekapott a sz�l, de m�g �gy is megpillantottam v�rv�r�s szemeit.

Megijedtem, �s h�tr�lni kezdtem. Nem tudtam eld�nteni, hogy most akkor bocs�natot kellene-e k�rnem, vagy elszaladnom?  A s�t�t alakot m�g egyszer szem�gyre vettem. Pont �gy n�zett ki, mint egy „b�rgyilkos”. Villant meg a tudat az agyamban. Az arcomon aggodalom, �s f�lelem lehetett l�that�, amit a f�rfi is biztosan �szrevett, mert elindult fel�m. �n h�tr�ltam p�rat, majd egy eln�z�ssel elszaladtam mellette. Meg sem �lltam, csak szaladtam, �s szaladtam. Azt sem tudtam, hogy hova, vagy, hogy m�r hol vagyok. Meg�lltam. Sz�tn�ztem, hogy m�g is hol lehetek. Egy sik�torf�l�ben tal�ltam magam. Minden tele volt szem�ttel. �s k�t oldalr�l olyan hat emeletes h�zt�mb�k vehettek k�r�l. S�t�t volt. A sz�l m�g mindig nagyon f�jt. �k�lbe szor�tottam a kezemet, �s megfordultam. H�rtelen a sz�vem kihagyott egy �temet, mikor �szrevettem azt a s�t�t alakot. Pontosan ott �llt el�ttem, k�zvetlen el�ttem. Ha elakartam volna szaladni, akkor sem ment volna. H�tr�lni akartam, de a f�rfi megragadta mind a k�t karom.

-          Engedjen el! – Sik�tottam fel, majd ell�ktem magamt�l �s el akartam futni. De mindhi�ba. A f�rfi h�tulr�l ut�nam kapott �s a nyakamat kezdte elszor�tani.

-          �gy m�r nem leszel az utamban. – Ennyit hallottam a s�t�t fick�t�l. M�r csak azt �reztem, hogy minden halkul k�r�l�ttem.

Meghaltam volna? �bredt fel bennem a tudat, �r�kkal k�s�bb. Hideget, hideget �reztem. �s nedvess�get, mintha k�r�l�ttem, csak v�z lenne.

A szemeimet h�rtelen nyitottam ki. �sszevissza kap�l�dztam. Nem tudom, hogy m�gis hogyan ker�ltem ide. Csak azt tudom, hogy fuldoklok. Ha a s�t�t f�rfi nem is, de a v�z biztosan meg fog �lni. M�r minden er�m elhagyott, csak egyre jobban mer�ltem a v�z al�.

El kell fogadnom a t�nyt. Meghalok.

M�r azt hittem minden elveszett, mikor egy hatalmas f�nyt l�ttam. Ez a mennyek kapuja? K�t er�s k�z ny�lt ki bel�le. Megragadta a karom, �s mag�val h�zott. Ism�t minden els�t�t�lt.

-          H�! Hah�! J�l vagy? �lsz m�g? Hallod, minden ok�? – Egy fi� hangot hallottam, magam mell�l.  Kinyitottam a szemeimet, �s egy sz�ke haj� sr�c r�ka f�lekkel �s r�ka mosollyal vigyorgott r�m boldogan.  – Csak, hogy v�gre fel�bredt�l, m�r azt hittem, meghalt�l.

A fi�ra n�ztem, t�r�k�l�sben �lt, �s a f�l�t vakarta az egyik „mancs�val”?  A tudatt�l, lesokkoltam. Tekintetem a k�rny�ken kezdett el j�rni, hogy hol is lehetek pontosan.

Ak�rhol is legyek, nagyon j� id� van. A nap h�t�gra s�t, egy felh� sincs az �gen. Madarak csiripelnek mindenh�l. A f�knak csod�latosan z�ld lombjaik vannak. Mindenhol gy�ny�r� vir�gok. Igen, ez a menny.

-          Ne, ne haragudj, megtudn�d mondani, hogy hol vagyok? – k�rdeztem f�l�nken. � bamb�n b�mult r�m, mintha nem is ebbe a vil�gba tartozn�k. Ami igaz is volt. H�rtelen elkezdett nevetni, �s fel�llt, a kezeit sz�tt�rta, �s az �g fel� n�zett.

-          H�t hol m�shol, mint �ziban! - ny�jtott nekem kezet, helyesb�tek mancsot, hogy f�lseg�tsen a f�ldr�l. Nem tudtam, hogy j� �tlet-e ez, vagy sem, de � csak b�tor�t�an mosolygott. Amit�l nekem is felfel� g�rb�lt a sz�m. A kezemet a mancs�ba temettem, � pedig f�lh�zott. Kicsit imbolyogtam, de szerencs�re megtal�ltam az egyens�lyomat.

-          K�sz�n�m. – a ruh�mra n�ztem, ami csurom vizes volt.

-          �gy l�tom, szerezn�nk kell neked valami ruh�t. – tette cs�p�re a kezeit, a fej�t pedig kicsit oldalra biccentette.

-          J�l – kezdtem bele de a szavamba v�gott.

-          M�r tudom is, hogy hol szerezhet�nk neked valamit. Gyere velem. – Nem igaz�n �rtettem mir�l besz�l. � el�re ment, �n pedig mentem ut�na. Egy r�ka ut�n, mondjuk �gy. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok, �s hogy � kicsoda. M�g is azt �reztem, megb�zhatok benne, mert � megv�d, �s ha �gy n�zz�k, vicces egy figura.

Ahogy ott s�t�lt el�ttem, �szrevettem, hogy hossz� lombos farka van. T�nyleg egy r�ka. Kuncogtam magamban.

-          Mit nevetsz? – n�zett h�tra r�m, mosolyogva. �gy l�tszik m�g sem magamban nevettem. Hopp�!

-          Figyelj. – �lltam meg. � is meg�llt, �s engem n�zett. A szell�, ami elkezdett f�jni kellemesen meleg volt.

-          Mi a baj? – s�t�lt el�m. Musz�j voltam megtenni ezt a l�p�st.

-          Ez igazi? – Fogtam meg a f�l�t. Ami meg mozdult. Ijedten kaptam el a kezemet.

-          Nan�, hogy igazi. M�g is mi lenne? – tette cs�p�re mancsait.

-          Ez biztosan csak vicc. Vagy �lmodom. Ilyen nem l�tezik! Neked nem lehetnek r�ka f�leid, �s farkad! – Kezdtem el a kellet�n�l hangosabban besz�lni. �gy l�tom megijesztettem, mert h�tr�lt egy l�p�st. - Bocs�nat. – hajtottam le a fejemet.

-          Te, nem vagy ideval�si, igaz? – lett komoly. �n csak b�logattam.  – Nos akkor seg�ts�get kell k�rn�nk egy ismer�st�l. Induljunk. – meg sem v�rta a v�laszomat. Csak elindult el�re, �n haboztam, b�r m�g is ut�na iramodtam.

Legal�bb egy �r�n kereszt�l nem sz�ltunk, egym�shoz. M�g a nev�t sem tudom. �s milyen gonosz voltam vele, pedig � csak seg�teni szeretett volna.

R�n�ztem, �s �szrevettem valami �rdekeset. A mancsa elt�nt, �s emberi kezei lettek. �rdekes. A szemei tengerk�kek, ilyet nem l�tni minden nap. Egy sz�ke haj� r�kafi�. Aranyos.

-          Mond – kezdtem bele a mondatomba, mikor egy erd�s r�szhez �rt�nk. – Mi a neved? – ahogyan l�ttam meglep�d�tt a k�rd�semen. De csak az utat b�multa.

-          Naruto. Uzumaki Naruto. �s a tied? – Lett boldogabb.

-          Az eny�m, Haruno Sakura. - Az erd�ben j�rhat� volt az �t, olyan, mint, ha a H�feh�rk�ben j�rn�k. Ahhoz k�pest, hogy nem tudom hol vagyok, nagyon tetszik ez a hely. B�r m�g mindig �j sz�momra. Vajon, hogy ker�ltem ide? – �s h�ny �ves vagy?

-          Sz�zharminc�t. – �s te? – Most kaptam agyhal�lt. Sz�zharminc�t! Ilyen nincs! Egy ember nem �lhet el eddig. Na j�, mondjuk � nem is ember. De akkor is!

-          �n huszonh�rom. – Hajtottam le a fejemet.

-          Akkor te m�g nagyon fiatal vagy.  – H�t hozz�d k�pest t�nyleg az vagyok.

-          Hogy lehetsz ennyi �ves. �szre sem lehet venni rajtad. – �gy l�tom nem igaz�n �r�l ennek.

-          Sakura. Itt az �let nem olyan, mint a te vil�godban. – �rdekes. Alig egy �r�ja m�g teljesen m�shogyan viselkedett. Mint aki teljesen bolond. �gy viselkedett, mint egy gyerek, most meg tiszt�ra megkomolyodott.

-          Mi�rt, szerinted az �n vil�gom milyen? – Tettem f�l a k�lt�i k�rd�st.

Csak n�m�n hallgatott p�r percig.

-          Azt nem tudhatom. Nem �n �lek ott. Viszont szerintem n�latok teljesen m�smilyen szok�sok vannak, mint itt n�lunk. - ahogyan haladtunk az erd�ben, egyre jobban ritkultak a f�k. El�rt�nk egy tiszt�sra. Narutot nem igaz�n zavarta a dolog, hogy az �t elfogyott, csak haladt egyenesen tov�bb. Az id� m�g mindig ugyan olyan volt, annyi kiv�tel�vel, hogy n�hol az �gen �szre lehetett venni egy-k�t felh�t.

-          Nem tudod, hogyan ker�ltem ide?  - n�ztem r�. Eddig fel sem t�nt, hogy rajta csak egy v�kony ny�ri ing, �s egy fekete nadr�g van.

-          Azt nem tudhatom. �ppen �sztam mikor �szrevettelek a t�ban. – T�ban?

-          M�gis milyen t�ban? – k�rdeztem r�, mert nem igaz�n �rtettem, hogyan ker�ltem oda.

-          Az Eml�kek tava. �gy nevezik. Egy legenda is van hozz�. Akarod hallani? – a szemeiben elt�k�lts�get lehetett l�tni. Ezen csak mosolyogtam.

-          Persze. – M�r vagy harminc kil� m�tert biztosan legyalogoltunk, mert nem �rzem a l�baimat.

-          Sz�val. – kezdett bele a mes�j�be. – A legenda szerint �gy keletkezett a t�, hogy Haruna hercegn� szerelmes volt egy d�monba, aki viszontszerette �t. A hercegn� apja tiltotta �ket egym�st�l. De nem �rdekelte �ket, titokban is tal�lkoztak. Mikor Haruna bet�lt�tte �let�nek huszonnegyedik �let�v�t, az apja bez�rta �t a szob�j�ba. A d�mon, aki szerelmes volt a hercegn�be, egyik �jjel bet�rt a l�ny szob�j�ba, aki keservesen s�rdog�lt. F�lkapta a l�nyt, �s vele egy�tt t�vozott az ablakon. A palot�t�l h�t m�rf�ldre t�boroztak le. Sok�ig ott �ltek, a hercegn� csod�latos hatalommal b�rt. M�g a d�monn�l is er�sebb volt. De soha sem b�ntott�k egym�st. Akkoriban, mikor nagyon meleg volt, a hercegn� egy tavat var�zsolt el�. A d�mon egyik nap mag�ra hagyta Harun�t, hogy ennival�t keressen. Akkor m�r a hercegn� utols� napokban j�rt, hogy megsz�lje k�z�s gyerek�ket, de nagyon �sszevesztek, �s a d�mon meg�lte �t, majd a t�ba dobta. Ami �r�kre elnyerte a hercegn�t, �s gyermek�t. �ll�t�lag feneketlen, nincsen alja. �gy a k�z�s eml�keik miatt, hogy ott �ltek a v�zparton, elnevezt�k Eml�kek Tav�nak.  – Naruto mes�je el�gg� lehetetlennek hangzik. B�r nincsen kiz�rva, hogy nem igaz.

-          �s, ki volt az a d�mon?  - l�ptem kereszt�l egy pocsoly�t.

-          Akkoriban, t�bb uralkod� csal�d is volt. Az Uchih�kkal egy�tt. �k egy nagyon er�s �s vesz�lyes kl�n. Addig, m�g ki nem haltak. Vagyis nem mind. Uchiha Itachi kiirtotta az eg�sz csal�dj�t, egyed�l, csak az �ccs�t hagyta �letben, Sasuk�t. Azt nem tudni mi�rt, de �letben hagyta �t. Itachi elszeg�d�tt egy �gy nevezett Akatsuki csapatba. Minden l�tez� var�zslatot maguk�nak akarjnak tudni. Er�sek �s vesz�lyesek.

-          �s mi lett Sasuk�val? – Az igazat megvallva nem tudom, mi�rt �rdekel ez engem annyira, de �gy �rzem musz�j, tudnom, mi lehet vele.

-          Mi csak �gy nevezz�k, hogy a K�gy� fia. Egy igen er�s, �s gonosz k�gy�nak a szolg�lat�ban �ll. A K�gy�, csak mag��nak akarja tudni Sasuke test�t. Az a k�gy� tehet arr�l, hogy �n �s �, t�bb mint �tven �ve egy sz�t sem v�ltottunk egym�ssal. – Naruto idegesnek t�nt, a kezeit is �k�lbe szor�totta.

-          Sz�val te ismered ezt a Sasuk�t? – h�rtelen �rt�nk be egy faluba.

-          Ezt most ink�bb hagyjuk. Mindj�rt ott vagyunk, ahova vinni akarlak. Gyere ut�nam, �s maradj cs�ndben. – Nem sz�ltam semmit ink�bb, jobbnak l�ttam, ha hallgatok r�, �s k�vetem �t, ak�rhov� is akarjon vinni.

Ahogyan eln�zem egy faluban j�rhatunk. Kisebb fah�zak vannak minden hol. �s egy f�t�r, ahol minden f�l�ket �rulnak, ennival�t, ruh�t stb. Az emberek minket b�mulnak. Biztosan a hajam miatt, hiszen az�rt a r�zsasz�n m�g is csak felt�n�. Az emberek �sszes�gtak, �s �n meghallottam p�r sz�t.„ N�z az ott Haruna hercegn� nem”?

Naruto m�g mindig csak haladt el�re. V�g�l megtorpant �s meg�llt az egyik h�zn�l. �gy l�tom valaki t�zel, mert f�st�l a k�m�ny. Az Uzumaki ment el�re, �n pedig k�vettem �t. Az ajt�, valami n�dszer�s�g lehetett.

-          Hah�! Van itthon valaki? – L�pt�nk be a h�zik�ba. �gy l�tszik sehol senki. A kis szobaf�les�gben, az ajt� mellett volt ablak, azalatt pedig egy sz�k. A fal t�loldal�n egy asztal d�szelgett. Az ajt� m�sik oldal�n�l pedig k�t szekr�ny foglalt helyet. Nem �rtem. T�zelnek, �s meleg van, de hol van a kandall�? A szoba a fa miatt barna volt. �gy l�tom, itt m�g nem tal�lt�k fel a fest�ket.

-           Naruto, te meg mit keresel itt, �s kit hozt�l magaddal? – J�tt el� egy f�gg�ny m�g�l k�r�lbel�l hatvan �ves id�s h�lgy. L�that�lag meglep�d�tt, hogy itt vagyunk. Engem alaposan v�gigm�rt apr� mandula szemeivel, �s arc�n megd�bbents�g volt l�that�. Ezt nem �rtem.

-          Akae asszonys�g, csak, hogy v�gre el� bukkant. Nagyon fontos lenne, hogy besz�lj�nk! – Fakadt ki a sz�kes�g.  

-          K�ly�k, te meg milyen s�letlens�geket hordasz m�r megint �ssze? – Az �regh�lgy, olyan sz�z�tven centi lehetett. Hossz� �sz haja h�tul be volt fonva. Egy piros kimonot hordott. M�r �vek �ta senki nem hord ilyet Jap�nban. Fura.

Az id�s h�lgy el�m �llt, �s m�g egyszer szem�gyre vett, ahogy eln�ztem.

-          Foglalj helyet, kish�lgy. – tess�kelt le. A talaj is meleg. Velem szemben �lt le Akae, Naruto pedig mell�m. – Mondd Uzumaki fi�, mi ok miatt kerestetek fel engem?

-          Az a helyzet, hogy Saku�nak sz�ks�ge lenne valami m�s ruh�ra, mert ez vizes, �s r�ad�sul felh�vn� mag�ra a figyelmet is. – Akae csak �sszer�ncolta a szemeit, majd elment egy gyerty��rt, �s meggy�jtotta, majd el�m tette.

-          Honnan j�tt�l? – k�rdezte meg t�lem.

-          Toki�b�l. – V�laszoltam, majd a gyerty�t n�ztem.

-          M�g nem hallottam �ziban ilyen nev� v�rosr�l vagy falur�l. – T�n�d�tt el.

-          �n, nem igaz�n gondolom �gy, hogy ideval�si lenn�k. – hajtottam le a fejemet.

-          Mes�lj, hogy milyen az, ahonnan te j�tt�l. – Legal�bb valami �rtelmes k�rd�s.

-          H�t �n a huszonegyedik sz�zadb�l j�ttem. Ahol hatalmas �p�letek, aut�k, vonatok, metr�k vannak. Boltok vannak, ahol ruh�kat �telt, �s m�s haszn�lati t�rgyakat lehet kapni. A sz�m�t�stechnika belepte az eg�sz vil�got. Ma m�r a telefon, a t�v�, a notebook stb. jelent mindent. E n�lk�l szinte senki sem �l m�r meg.

-          �rdekesen hangzik. – A r�kafi�nak m�r csak az hi�nyzott, hogy a ny�la csorogjon. Viccesen n�z ki.

-          �rtem. Sz�val m�gis csak beigazol�dik a legenda. – Ezt nem �rtem. Milyen legenda?

-          Legenda? – k�rdezett r� Naruto.

-          Te most hallgass! – Parancsolt r�, m�g �n is megijedtem egy kicsit.  – Kish�lgy, most elmes�lek neked valamit. De el�tte m�g, hogyan ker�lt�l ide?

-          Ez az, amit �n sem tudok. Naruto h�zott ki egy t�b�l �s …

-          Milyen t�b�l? – szak�tott f�lbe.

-          Nem igaz�n tudom m�r. – gondolkodtam el.

-          Naruto? – n�zett r� Akae

-          Az Eml�kek Tav�b�l any�ka. �ppen �sztam mikor �szrevettem benne, ott sodr�dott �s..

-          Eml�kek Tava? – lep�d�tt meg Akae. A kimon�j�b�l el�vett egy k�pet �s el�m tette. Egy l�ny volt rajta, aki pont �gy n�zett ki, mint �n? Ez, hogy lehet?

-          Na de! – lep�dtem meg. – Ez a l�ny pont �gy n�z ki, mint �n!

-          Igen. � itt Haruna hercegn�. Nem volt n�la dr�g�bb teremt�s a f�ld�n. Sajnos m�r nagyon r�gen elvesztett�k �t, vagyis azt hitt�k mostan�ig. – K�nos cs�nd.

-          V�rj, ti azt gondolj�tok, hogy �n vagyok ez a l�ny? – Narut�ra n�ztem, aki csak bamb�n b�mult r�m. L�tsz�lag fel sem t�nt neki a hasonl�s�g. Hol a k�pet, hol engem n�zett, majd a fej�t cs�v�lgatta �sszevissza. 

-          T�nyleg, �szre sem vettem eddig, hogy te �s a hercegn� ugyan �gy n�ztek ki. – �rt f�lig a sz�ja.

-          Ez mit jelentsen. �n nem vagyok �! – Akadtam ki. Az any�ka csak csit�tgatott, �s intett, hogy nyugodjak meg. Vissza�ltem a helyemre, �s megpr�b�ltam nem felrobbanni.

-          Most elmes�lek nektek egy igen hossz� t�rt�netet. Ami Haruna �let�r�l sz�l. – Biztosan azt a t�rt�netet akarja nekem elmondani, amit Naruto is. Nem igaz�n akarom hallani k�tszer, el�re is felfogtam az �rtelm�t.

-          Naruto m�r mes�lt a hercegn� �s a d�monr�l, akik szerett�k egym�st.

-          Az meglehet. De az a mese, ami r�luk terjed, nem az igazi t�rt�net�k. Val�j�ban az eg�sz teljesen m�shogyan t�rt�nt. Biztos vagyok benne, hogy amit most mondok, mindkett�t�knek �j lesz. �s Sakura legal�bb meg�rted, hogy mi�rt is vagy te egy hasonm�s. – egy, egy hasonm�s? Ez vajon mit jelenthet?  

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s