Sakura pár pillanatig csak pislogott, hogy élessé váljon előtte a kép. Lassan, nagyon lassan jött rá, hogy pontosan hol is van. Ezt a szobában uralkodó félhomály igencsak megnehezítette, hiába próbáltak a csillagok és a vékonyka hold segítséget nyújtani. Az éjszakai szellő lágyan meglibbentette a függönyt, friss levegőt hozva sós óceáni illattal. Sakura vett egy mély lélegzetet, majd megpróbálta ülésbe tornázni magát. Sikerült is pár pillanatra, majd a keze, amelyiken támaszkodott megremegett és így visszahuppant a párnák közé. Kissé ferdére sikerült a visszahuppanás, így Sasuke egyik kezére esett, amelyiken az a fejét támasztotta. Sasuke ébenfekete szemei azonnal kipattantak és hihetetlen sebességgel nézett a lányra.

- Jól vagy? – kérdezte halkan, de hatalmas megkönnyebbüléssel a hangjában.

- Kutya bajom – morogta a lány, majd ismételten feltornázta magát, az előbb már majdnem sikeresen elért pozícióba, ám ezúttal is gyengének bizonyult. Sasuke időben megtámasztotta, így a lány ülő helyzetben maradt. – Nem kell a segítség, boldogulok egyedül is! – mondta határozottan, majd remegő kezekkel és lábbakkal, elküzdötte magát az ágy szélére. Nagy levegőt vett, majd felállt.

- Lehet nem kéne erőltetned magad, hisz ma délután majdnem megfulladtál – közölte nyugodtan a fiú, de ez Sakurát nem igazán érdekelte.

- Élek még, nem igaz? – kérdezte fellengzősen. Óvatosan elbotorkált a villanykapcsolóhoz, majd felkattintotta, minek hatására a szobát elöntötte a fény. Lassan csoszogott a bőröndjéig, majd lehajolt, hogy elővegyen pár ruhát.

- Még élsz… mert idejében ki mentettünk… - válaszolta a fiú. Sakura ezt csak elengedte a füle mellett, majd elvonult fürdeni. Sasuke csak megcsóválta a fejét, majd átballagott Narutóhoz, hogy közölje a jó hírt. A szöszi persze rögtön kipattant az ágyból és boldogan rohant a másik szobába.

- Na oké, de hol van? – kérdezte, mikor az üres ágyat megpillantotta.

- Fürdik… - válaszolta társa.

- Te engedted…?

- Miért? Ágyhoz kellett volna kötöznöm? – ironizált Sasuke. Naruto csak felsóhajtott, majd leült az ágy szélére.

Sakura ezalatt tüzetesen megvizsgálta magát, szemei lázasan csillogtak, bőre ragacsos és érdes volt a rászáradt só miatt, haja akár egy szénaboglya foglalt helyet a feje tetején. Gyorsan lekapkodta a ruhákat, amikről jól tudta, hogy Sasukétől van. Kissé erőtlenül, de beállt a zuhany alá, és nekiállt jó alaposan lemosni magáról a koszt, ezzel párhuzamosan az emlékeket. Nehezen és lassan haladt, gyengesége nem segítette munkájában. A remegő kezek többször elejtették a szivacsot, a gyenge lábak néha össze-összecsuklottak. Ilyen bénának, még soha nem érezte magát, így nagy sóhajjal zárta el a csapot. Egy kisebb csata árán felküzdötte magára a pizsamáját és megfésülködött. Fáradtan nyitotta ki az ajtót, miközben egyik kezében a Sasukétól kölcsönkapott ruhákat tartotta.

- Sakura-chaan! – kiáltott Naruto, miközben a lány nyakába vetette magát. A gyenge lábak nem bírták el a hirtelen jött többlet súlyt, így mint egy kártyavár egyszerűen omlottak össze. Naruto még idejében felkapta a lányt, de mosolya kissé megrendült a hirtelen törés miatt. – Jól vagy?

- Jól… - válaszolta halkan Sakura. – Csak nem készültem fel egy ilyen támadásra – mosolyodott el, minek hatására a szöszi vigyora ismét a régi lett.

- Hihetetlenül megijesztettél! – dorgálta meg a fiú, miközben a gyenge testet az ágyra tette. – Mikor megláttalak… mint egy hulla… Sasuke kezei közt meg olyan voltál, mint egy élettelen rongybaba… - Naruto szomorúan mesélte. – De a legrosszabb az volt, mikor Sasuke kijelentette, hogy nincs pulzusod… Komolyan mondom… Szájon átlélegeztetés, ez az a fogalom, amit soha többé nem akarok hallani! Amúgy is mi a halálnak mentél úszni? És miért nem fordultál vissza időben? – Naruto hanglejtése a szomorú-dühös kategóriába csapott át. – Még jó, hogy Sasuke tud újraéleszteni… Én nem tudom mit tettem volna, ha nincs ott…

- Elég lesz – szólt közbe Sasuke. Naruto értetlenül kapta a tekintetét először rá, majd Sakurára. A lány elképedve, meglepődve, kiakadva és valami furcsa érzéssel az arcán meredt maga elé.

- De az a lényeg – folytatta a szöszi -, hogy már minden rendben. Itt vagy velünk – ölelte meg újra – és ennyi elég! – Sakura lágyan visszaölelt. – Na, de hagylak pihenni, megyek lefekszem. Jó éjt! – azzal elviharzott a szobából.

- Ebbe meg mi ütött? – kérdezte Sasuke magától, miközben homlokát ráncolta.

- Te… - kezdett bele a lány – megmentettél? – kérdezte megrendülve.

- Igen… - válaszolt nyugodtan a fiú.

- Tudod te mit jelent kitörölni az érzéseket? – kérdezte ingerülten a lány. Társa nem válaszolt, így idegesen folytatta tovább. – Nem azt, hogy utána ugrasz megmenteni… Az érzések közé tartozik az aggodalom is… és a törődés…

- Nagyon jól tudom – válaszolt egyszerűen a fiú. – De nem neked kéne ezt magyaráznod… Nem tudom ki vetette magát a tengerbe vihar előtt, egy kisebb beszélgetés után… 

- Ó, szóval a végén az egész az én hibám… Miattam történt minden… Igazad van! Nem te mondtad, hogy minden érzelmet ki akarsz törölni… Neem, valaki más volt ugye? Mondjuk nem csodálkoztam volna a helyedben, hogy ilyen állapotba kerültem. Szerinted vártam erre? Ilyen hirtelen, mikor előtte még arról akarsz meggyőzni, hogy a szívemre hallgassak? – Sakura dühösen meredt az Uchihára, miközben a mérges szavak szinte bugyogtak benne.

- Egyszerűbb rám fogni, nem igaz? – vágott vissza Sasuke. – Hiszen én voltam aki mindent elkezdett… Nem is tudom ki volt az, aki nem vallotta be az érzelmeit, se magának se másnak. És azt sem tudom ki játszott a másikkal, mint macska az egérrel… Na, meg, ha valaki nem mutatja ki az érzelmeit nem várhatja el, hogy a másik örökké rá fog várni! – dühöngött Sasuke is. Sakura csak fujtatott, majd felemelte a karjában tartott ruhákat.

- Most kéred vissza vagy kimossam? – kérdezte dühösen.

- Megtarthatod… Hisz úgyis annyira imádod a ruháimat – mondta ironikusan, mire Sakurát szó szerint elöntötte a méreg. 

- Vissza is adhatom! – kiáltott dühösen, majd reszketeg kezével a póló aljához nyúlt. Sasuke persze idejében elkapta a kezét.

- Meg ne próbáld! – sziszegte. A lány dühösen meredt az ébenfekete szemekbe.

- Majd otthon visszakapod – suttogta metszőn, majd kiszabadította kezét a lágy szorításból. Dühösen eldobta a bőröndjéig a ruhákat, majd felmászott az ágyra, magára húzta a takarót. Sasuke felállt, elcaplatott a kapcsolóig, majd ismét félhomály borult a szobára. Minden lépése után halk dobbanás lágyította az éj kemény csöndjét. Pár pillanat alatt elért az ágyhoz, majd Sakura mellé vetette magát. Mindketten háttal feküdtek a másiknak és úgy bámulták a falat. Sasuke tudta, hogy Sakura nem alszik, de ugyanez fordítva is igaz volt. Hosszú órákon keresztül mindketten éberen figyeltek és szinte csatát vívtak egymással, hogy ki alszik el hamarabb. Ám előbb utóbb Sakurán úrrá lett a kimerültség, a gyengeség és az előző nap eseményei, így a nagy csatát ő vesztette el. Szemei lecsukódtak, pillái édes álmot szórtak arcára, ami békéssé vált. Sasuke megkönnyebbülten sóhajtott fel. Tudniillik ő azért nem akart elaludni, hogy Sakurára figyelhessen, de persze a lány ezt rögtön másnak gondolta. A rózsaszín hajú lassan és mélyeket lélegzett, így egy megnyugtató ritmust diktálva a szobába. Ez a ritmus bárkit megnyugtatna, akár édes álmok vad karmaiba taszítana. Sasukéval sem történt másként, a nyugtató ritmus az álmok hatalmas tengerére sodorta csónakját.

Másnap reggel Sasuke és Sakura is nyugodtan aludt, mikor Naruto belépett a szobába frissen és fitten. Pár meglepett fej után úgy határozott, hogy csendben vár, míg társai felkelnek. Alig öt perc után halálra unott fejjel próbált halkan motoszkálni. Egy papírlap halkan suhogva leesett a földre. Semmi, aztán jött a kulcs leejtése a földre. Még csak meg sem moccantak, majd legvégül úgy döntött jöhet az erkélyajtó kinyitás. Rögtön távoli autómotorok zaja, dudálás és forgalom hangjai törték meg a szoba csendjét. Naruto reménykedve figyelte társai reakcióját. Sakura kicsit ráncolta a homlokát, majd nagy lendülettel megfordult, így arccal Sasuke felé került. Fülére húzta a takaróját és aludt tovább. Sasuke meg sem mozdult, ugyanolyan nyugodtan aludt tovább. Naruto dühösen caplatott az ajtóhoz és a „huzat” hangosan becsapta az éppen kinyíló ajtót. Sasuke erre hasonlóan cselekedett, mint társa, így ő is megfordult. Sakura erre a zajra csak összébb húzta magát, és a hang keletkezési helyének irányától távolabb húzódott, ez pedig Sasuke irányában volt. Naruto arcán ördögi vigyor jelent meg. – Ez jobb játék, mint gondoltam – futott végig agyán, majd Sasuke mellé lépkedett és halkan susogni kezdett. Erre a fiú Sakura felé araszolt. Az alvók már olyan közel voltak egymáshoz, hogy Sakura csak épphogy nem ért az Uchiha mellkasához. Naruto a nagy finálén gondolkozott, így ügyesen egy klónnal Sakura telefonját az ágy felett tartatta, majd elővette a sajátját és tárcsázni kezdett. A lány mobilja hangosan elkezdett zenélni, minek következtében a hétalvók egyszerre mozdultak és átkarolták egymást. Na ez volt az utolsó, Naruto rögtön hangos röhögésben tört ki, mire társai pillanatokon belül felébredtek. Sakura elpirult, mikor észrevette a helyzetet, majd hihetetlen sebességgel lesöpörte magáról az Uchiha erős karját. Sasuke csak komoly fejjel nyújtózott egyet, majd felállt és a kis tréfamester elé sétált. 

- Szerinted? – kérdezte, mire Sakura csak bólintott. Sasuke nem teketóriázott sokáig, megfogta Naruto pólóját, majd az erkélyre sétált vele. A szöszi még mindig röhögött, és azt ecsetelte milyen röhejesek voltak, és milyen meglepett arcot vágtak. – Biztos?

- Ninja nem? – kérdezett vissza Sakura, miközben megrántotta a vállát. Sasuke bólintott, majd a pólójánál fogva felemelte Narutót, és egy ügyes mozdulattal kilendítette a korláton.

- Ugye nem akarsz ledobni? - kérdezte Naruto, miközben még mindig vigyorgott.

- Átfutott az agyamon… - válaszolt közömbösen az Uchiha. – De te ninja vagy… Így ezt meg kellett volna eddig szoknod… - azzal lendítette a másik kezét, amit már ökölbe szorított.

- Te ezt hagyod? – kérdezte kétségbeesetten Sakurát.

- Mi mást tehetnék… Vagy csináljam én? – kérdezte csípősen. – Nem hagytál aludni…

- És csak ezért? – rimánkodott.

- No meg jót szórakoztál az alvás közben előidézett reakcióinkon… amit mi nem díjazunk… - válaszolta Sasuke. Ám mielőtt ütött volna tett pár lépést hátrább, így Naruto ismét a korlát belső oldalánál lógott. Egy apró ütés, pár gyors lépés és Sasuke sikeresen kizárta a kotnyeles Narutót.

- Na ez letudva… - mondta halkan Sakura, miközben egy pohár vízzel a kezében az asztal sarkánál állt.

- Remélem nem fog ordibálni, hogy engedjük be… - sóhajtott Sasuke.

- Nem meri… egyelőre – mosolyodott el halványan Sakura, miközben Naruto kiskutya szemekkel nézett be az üvegen.

- Kérek reggelit… - közölte Sasuke.

- Ne kérj, már fél tizenkettő… Menjünk inkább ebédelni – vetette fel az ötletet.

- És vele mi legyen? – bökött jegesen a válla fölött az ablakon kukkoló szöszire.

- Itt hagyjuk, mi meg eszünk egy kis RAMEN-t – mondta, majd az utolsó szónál felemelte hangját, hogy Naruto is hallhassa.

- Sakura-chaan, engedj be kérlek, nagyon sajnálom… Csak hagy egyek rament… - könyörgött Naruto.

- Na látod, meg is van a legjobb büntetés… - mondta Sakura egy cinkos mosollyal, majd elővett pár ruhadarabot és elvonult átöltözni. Miután elkészült Sasuke vette birtokába a fürdőt, így Sakura az ágyon ülve figyelte Narutót, aki a tájat bámulta. Naná hogy nem csak azt. Gondos álcával előkapta a mobilját, és írt Hinatának… Ezt persze Sakura nem tudta, így kezdte azt hinni, Naruto magába szállt és elgondolkodott azon, hogy mit tett. Pár pillanat múlva csörgött a telefonja.

- Szia Hina! – szólt bele vidáman.

- Saku! De jó hallani a hangod – lelkesedett a vonal túl végén lévő. – Naruto nem tudod, merre van? Nem veszi fel a mobilját… - Sakura ráncolni kezdte a homlokát, Sasuke ebben a pillanatban lépett ki a fürdőből.

- Nem veszi fel? És miért keresed? – próbált időt nyerni, míg kitalálja, mit tegyen.

- Tegnap se tudtunk beszélni… És már hiányzik… Ugye nem esett baja? – Még nem… gondolta magában Sakura.

- Mindjárt megkeresem… egy pillanat – azzal befogta a telefon mikrofon felöli részét. Pár lépéssel eljutott az erkélyajtóig és tágra nyitotta. – Adom… - azzal átnyújtotta Narutónak a telefont.

- Hinata! – csendült fel vidáman a szöszi hangja. Sakura hangosan sóhajtott, Sasuke pedig kérdő tekintettel vizslatta.

- Ezt miért kellett? – kérdezte mereven.

- Nem hazudok a barátnőmnek… És ezt még te sem kérdőjelezheted meg…

- Ó szóval nem hazudsz neki? – kérdezett vissza Sasuke gúnyosan. – Akkor azt is tudja mit érzel irántam, illetve, hogy ki vagyok én? – Sakura szúrós tekintetét az ónix szemekbe fúrta.

- Ez ugye tudod, hogy nem fair… és amúgy is, soha nem tudhatod kinek és mit hazudok – kacagott fel ironikusan, egy csipet gúnnyal.

- Nagyon is jól tudom kinek hazudsz… Magadnak – suttogta élesen az utolsó szót.

- Nem kéne mindig és mindenkit belekeverni a kettőnk ügyébe… Ha szeretnéd, lerendezhetjük… - jelentette ki Sakura harciasan.

- Úgy, mint első napodon? – kérdezte Sasuke, miközben sugárzott belőle a felsőbbrendűség.

- Nem… Mert most nem lenne kegyelem – válaszolta Sakura sötéten.

- Jujj, de félek – játszott tettetett félelmet a fiú. Sakura dühösen lendítette az öklét, de Naruto közbeszólt.

- Mehetünk enni! – lépett be vidáman, észre sem vette az eddig lezajlott kis jelenetet. Sakura idejében elrendezte arcvonásait, leengedte karját.

- Menjünk! – sóhajtotta.