Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

27. fejezet

Sasori fekete köpenye lobogott, ahogy a férfi sietett a trónterembe. A palota romhalmazzá vált, a vér a márvány falakra fröcskölődött, és néhol egy-egy holttestet is látott. De akkor hátra ugrott, amikor buborékok támadtak rá. 
 – Az uralkodó hűséges kutyájává váltál, de akkor mért nem voltál vele most? Hiszen a személyi testőrsége vezetője vagy. – mondta Utakata, mikor nyugodtan kilépett elé az egyik helyiségből. 
 – Szóval te tervezted ez a puccsot. 
 – Nem én, hanem Uchiha Sasuke. Most az ő parancsait követem és segítek a céljai elérésébe. 
Sasori nem szívesen harcolt volna egy régi baráttal, de a becsülete nem engedte, hogy elárulja az uralkodót. Azonnal a legjobb három bábját idézte meg, mivel Utakatát nem becsülhette le. Tisztában volt azzal, hogy nem tudja legyőzni, de feltartani fel tudja valameddig. A barna hajú férfi összehúzta a szemöldökét és felsóhajtott. Csettintett egyet és a buborékok nekitámadtak volna, ha a vörös szemű varjú nem jelent volna meg. Majd ezután még több varjú jelent meg a semmiből és emberi alakot formáltak. Végül egy köpenyes alak lebegett felettük, és lassan leereszkedett a földre. A bábhasználó és a buborékhasználó támadásra és védekezésre is készen állva várta a most megjelenő személy reakcióját. Fogalmuk sem volt, hogy ellenség-e vagy bajtárs-e. Ekkor a férfi vállára rászállt a varjú. Az idegen levette köpenye kapucniját leveszi. A két férfi elképedve nézte a pár perce megjelenő személyt, aki levette magáról köpenyét, hogy ne akadályozza majd a küzdelemben. 
 – Te-Te...Hogyan? – kérdezte Sasori rámutatva az előtte állóra. 
 – Sok mindent el kell magyaráznom majd, de most nincs időnk erre. Az a legfontosabb, hogy mindannyian egy oldalon állunk. Sasori próbára tettelek téged, hogy megtudjam, bízhatok-e benned. Ha hű lennél az uralkodóhoz, akkor megölted volna a fő varjúmat, de nem tetted meg, hanem segítettél neki. – mondta a sötét szürke, hosszú hajú férfi, akinek  a haja lazán össze volt 
fogva.  

 – Mindig jó emberismerő voltál Itachi, ezért nem kételkedek a szavaidban. Tüntessük el a vén szivart örökre. – mondta Utakata, aki kezet nyújtott a bábhasználónak. 
A kézfogás rövid és erős teljes volt, ahogy az férfiaktól elvárható. Itachi elégedetten bólintott egyet, és hárman neki iramodtak az oroszlán barlangjához.

 

A tróntermen a tűz mindent elnyelt, rettentő hőség és sűrű füst borította el az egészet. Az uralkodó személyi testőrsége közül csak ketten voltak jelen, de azok a tűz martalékává váltak. Az öreg éles tollakat repített Sasuke felé, aki a villámaival abban a pillanatban megsemmisített őket. 
Az uralkodó pánikolva sietett le a lépcsőről, és egy titkos menekülésre fenntartott ajtóhoz botorkált. 
 – Szükségem van a nemes angyal lányra, hogy visszakaphassam az erőm egy részét. Ha az a ribanc nem esett volna teherbe, már rég elvégeztem volna rajta a szertartást...Remélem még nem halt bele a fájdalmaiba...
Sasuke az uralkodó előtt termet, és a kardjával átszúrta a tüdejét. A karja pengéjén villámok szikráztak, amik lebénították az öreget. 
 – Nem engedem, hogy Sakura közelébe menj. 
 – Hahahaha azt ne mond, hogy te ejtetted teherbe. A hatalmas és kegyetlen Uchiha Sasuke képes volt beleszeretni egy mihaszna lányba. Adok egy tanácsot. Öld meg azt a lányt, hogy még hatalmasabb legyen az erőd. Hiszen te lelkiismeretfurdalás nélkül tudsz végezni azokkal is akiket szeretsz.
Sasuke kirántotta a karját az uralkodó testéből, és elkezdte szétégetni a férget. Ekkor az uralkodó ijedten nézett körbe, és felderült a képe, amikor meglátta Keikót, aki a tollat tartotta a kezei között. 
 – Keiko segíts, hiszen hű szolgálóm voltál mindig is. Nem akarsz bosszút állni Sasukén, hogy más nőbe szeretett bele? 
 – Úgysem lehetnek együtt, mivel én vagyok Sasuke felesége. Annak a lánynak a sorsa úgyis megpecsételődött. – mondta Keiko, mikor odasétált Sasuke és az öreg szivar közé.
Sasuke és a nő tekintette újra találkoztak, majd egyszer csak vér fröcsögött szerte szét. A férfi és a nő is véresek lettek, és hangos ordítás remegtette meg a trónterem ablakait. Az uralkodó égve a földre zuhant, és remegő kézzel megfogta a nő bokáját. Felemelte a fejét és látta Keiko gyönyörű arcán a veszedelmes mosolyt. Azt a mosolyt, amit mindig akkor lehetett látni, mikor végzett valakivel. Soha nem ismert könyörületességet, azt tette boldoggá, ha minél több életet olthat ki. Amilyen gyönyörű, olyan veszedelmes, nagyon ingatag természetű volt mindig is. Hol kedves, hol pedig undok. Ha Enomoto előre tudta volna, hogy Keiko ellene fog fordulni, esze ágába sem lett volna visszahozni az élők közé. 
 – Mért árultál el engem?! Nekem köszönheted, hogy újra élhetsz! Hálátlan némber! 
 – Amikor még éltem, akkor se maradtam hű szolgád te szerencsétlen. Csak Sasuke rájött, hogy milyen paranccsal bíztál meg engem, és ezért hidegvérrel megölt.
Az uralkodó döbbenten elengedte Keiko bokáját, és a keze úgy zuhant a földre, mint egy rongybabának.

***

Az uralkodó fondorlatos terveit szövögette, és az egyik leghűbb bizalmasát hívatta magához. Sajnálta, hogy a szemeire örökre sötétség borult, mert így nem láthatta a legszebb nőt, akinek a hűségért tűzbe tette volna a kezeit. Ha fiatal lett volna, számára Keiko lehetne álmai asszonya, mivel ilyen okos, ravasz és gyönyörű nő tízévente csak egyszer született jó esetben. Amikor meghallotta az ajtó nyitódását felegyenesedett a trónján, izgatottan várta, hogy újra hallhassa múzsája hangját. 
 – Miért hívattál?

 – Azzal a feladattal bízlak meg, hogy érd el, Uchiha Sasuke annyira megbízzon benned, hogy lankadjon a veszélyérzete. Vesd be női bájaidat, és érd el, hogy beléd szeressen. Majd ha ezt sikerrel teljesítetted, öld meg. Képes vagy rá vér hercegnő?
 – Eddig minden rám bízott feladatott teljesítettem, ez sem lesz kivétel. De mindenhol ismerik Uchiha Sasuke nevét, és rettegnek tőle. Tényleg ilyen félelmetes? 
 – Bizony. Hidegvérrel öl meg mindenkit, aki az útjába mer kerülni, se gyerekeken, se asszonyokon, se öregeken nem könyörül. Ám vigyázz vele, minden nő egyből beleszeret, amint meglátják.


Aztán amikor találkoztak Sasuke és Keiko azonnal vonzódni kezdtek egymáshoz. Először nem is érzelmileg, hanem csak szexuálisan. De ez hamar megváltozott, nagyon szép párt alkottak, és rövid időn belül összeházasodtak. Ám a házasságuk nem tartott sokáig. 
Egy napon az uralkodó alapból nagyon ingerült volt, mert még mindig nem akart megvalósulni terve. Egyre türelmetlenebbül várta, hogy Keiko végre megszabadítsa őt az Uchihától, akitől úgy félt, mint a tűztől. Bár ezt magának is nehezen ismerte be. Majd hirtelen a semmiből megérezte Sasuke vérszomjas, rémisztő hatalmát, és egy nagy koppanást hallott. Érezte a helyiségben a vérszagát. 
 – Mit jelentsen ez Sasuke? 
 – Visszahoztam neked Keiko holttestét. Én végeztem vele, mert megtudtam, hogy elárult engem. Soha többé nem akarom ennek a nőnek a nevét hallani senki szájából, mert ha meghallom, akkor azt nyomban utána küldöm a halálba.
Az uralkodóban meghűlt a vér, és hirtelen szóhoz sem jutott. Nem is feltételezte azt, hogy Keiko kudarcot vall és lebukik. A leghűbb bizalmasát elvesztette, most kiben bízhat meg? Melyik emberébe bízhatna meg annyira, hogy a legtitkosabb terveibe is beleavatja?

 

***    

Aztán csupán akaraterejéből nehezen felállt, pedig abba az állapotban nem lett volna képes rá. A mérhetetlen düh a rejtett tartalékait feltárta, és minden erejét összegyűjtötte. Hirtelen a trónterem talaját fekete, sűrű, ragadós tinta árasztotta el. A tintából több kis bucka képződött, amik hamar emberi csontvázak formáját vették fel. Majd a tinta fegyverré alakult az emberi fekete csontvázaknak.
Sasuke rögtön észrevette, hogy kezdi a tinta lassan elnyelni, előhívta a szemeiben a Rinnegánt, ami rögvest megsemmisítette a fekete tintát a lábuk alól, de a csontvázak nagy rohammal felé rohantak. Keiko felugrott és megvágta a kezét annyira, hogy a vér rendesen kezdett folyni a sebből. A nő, amint hozzá ért megszilárdult, és addig húzta, ameddig elég hosszú nem volt, ahhoz, hogy ostorként használja. A levegőből lesújtott az ott célbevevő csontvázakra, amik apró darabokra törtek. Mikor leérkezett a földre, hátulról egy csontváz sújtott volna le rá fejszéjével, amikor ügyetlenül éppen, hogy csak el tudott ugrani előle. Újra több csontvázat darabokra tört vérostorával, de azok nem akartak fogyatkozni. 
 – Keiko, ne pazarold az erődet rájuk, mert újra feltámadnak. Ezzel a gyerekes trükkel csak le akar minket fárasztani. Enomotót kell megölnöm és akkor a csontvázak is eltűnnek. – mondta Sasuke, aki körül megjelentett a lila szörny, ami hatalmas íjával egyenesen az öregre célzott. 
Ennek hatására az öreg a falnak csapódott, ami behorpadt az sebesség és az erő hatására. Itachit és két bajtársát a csontvázak fogadták nem túl udvarias módon. Az idősebbik Uchiha szemei vörössé váltak és varjúvá válva átrepült felettük és egyenesen rég látott öccse mellett jelent meg emberi alakba. Sasuke a Rinnegánt birtokló szemeivel a bátyjára nézett. Itachi megdöbbenéssel tapasztalta, hogy az öccse elsajátította a démoni szemeket. 
 – Erre a napra vártál Itachi? Csak azért hitetted el mindenkivel, hogy meghaltál, hogy a legjobb megoldást megtaláld ennek a féregnek megölésére? 
 – Igen. Most végre meglakol a bűneidért! 
 – Hahaha, a két testvér bosszút akar állni rajtam, mert a túlvilágra küldtem a szüleiket. De a legjobb testőreim bármikor megjelenhetnek. Sasori, védj meg engem! – ordította az uralkodó kétségbeesetten, miközben az egész testét beborították a fekete lángok. 
Sasori odahúzta az egyik bábját, ami elkezdett rázkódni és hangos, ideges káromkodás hallatszott ki belőle. Deidara mindig is mocskos szájú volt, és ha ideges volt sok esetben felrobbantotta a helyett. Utakata meg két személyt tartott fogva a testőrség tagjai közül, aki fuldokoltak a buborékokban. Az egyikük már eszméletét is vesztette, mert nem bírta tovább, nem kellett sok ahhoz, hogy véget érjen a szenvedése. 
 – Vége van Enomoto. Így is sokkal tovább rontottad az élők világát, mint kellett volna. – mondta Itachi. 
Az öreg Enomoto nem is tudott válaszolni, mivel belehalt súlyos sebesüléseibe . A csata kimenete már akkor eldőlt, mikor Sasuke az első csapást mérte rá. Az is kész csodának számított, hogy a nagy akaratereje miatt addig kihúzta. Innentől fogva senkinek sem keseríthette meg az életét.

2 hozzászólás
Idézet
2014.08.01. 19:46
Hikarisan

Szia Szasza!

Örülök, hogy ennyire tetszett neked ez a fejezet. Hamarosan küldöm a kövi fejezetét.

Hát nem akarok sokat elárulni, de lesz kicsit SasuSaku meg nem is lesz. Majd megtudod mire értem a következő fejezetből.
Keiko még nem fog eltűni színről. Csak még jobban összegubancolja a szállakat.

Idézet
2014.07.31. 21:15
Szasza

Juj de jó lett. Imáááááááááááááááádom. na és a következőben lesz sasusaku? <3 keiko pedig nem kell oda :P személyes vélemény hamar legyen folyti már várom :D