- Várjatoook!! - hallottam egy kiáltást, miközben indítottam a motort
- Te is hallottad? - kérdeztem meg az Uchiha csajt.
- Ühüm - bólintott - Úgy látom hogy ez Sasuke és Konohamaru. - nézett ki az ablakon.
- Szuper. - morogtam azért még oda.
- Mit akartok? - húzta le az ablakot Sasaki.
- Menni kell nekünk is. - húzta a száját Saske.
- Mert? - néztem egyenesen a szemébe. Mire ő gúnyosan elvigyorodott.
- Drága testvérem...idézem édes bátyókánk szavait:,,Konohamaru, menny te is a csajokkal. Nem szeretném a kocsimat az árokban látni !" - mesélte nagy "életvidáman" Maru, s közben lebiggyesztette az ajkait, ahogyan "állítólag" Pein is csinálta. Ja, azt már nem is említem, hogy elvékonyította a hangját. Inkább hatott csajosnak, mint Pein-félének. Várjuk csak... édes? Pein minden, csak nem édes. Még ilyet.
- Akkor te minek jöttél Sasuke? - kérdezte helyettem is Sasaki.
- Hagyd már, én kértem rá... na akkor kinyitnád a hátsó ajtót tesó? - kérdezte Konohamaru...és lám, olyat láttam, ami felettébb különös volt...Sasaki elpirult, mikor Maru hozzászólt. Pár szitokáradat után kinyitottam nekik a hátsó ajtót, és beültek, szerencsétlenségemre pont az ellenség ült mögém. Nem mintha a másik nem lenne az.
- Engem a házamnál tegyél ki. - szólt Mr. Nagyképű. Háthogynee... kezet csókoljak?
- HáZADnál? - pislogott nagyokat Sasaki, megelőzve a beszólásomat. Sasuke erre azt válaszolta, hogy végül is ő is ott lakik, sz'al annyira nem nagy cucc, hogy így mondta, és hogy ma már elege volt a csajokból, úgyhogy Sasaki is inkább fogja be, ne idegesítse. Az Uchiha csaj, erre bevágta a durcit. Na szép. Kik ültek a kocsimba...
- Mi a címetek? - kérdeztem a mellettem ülőt.
- Barang utca 26.
- Hm.
Egyszer csak leparkoltam egy ház előtt. Hatalmas volt. Óriási emeletes ház, fehér és fekete színek keveredtek, na meg milyen széles... hatalmas garázzsal... gyönyörű fehér autóval...stb.
- Kiszállhatsz.- mondtam a megszokott hidegséggel.
- Ó, mily megtisztelő, hogy Őfelsége fuvarozott...térdeljek is le? - gúnyolódott.
- Nekem az is megfelel, ha elütteted magad egy traktorral. - Sasaki és a tesóm elnevették magukat, míg Saske csak a száját húzta, míg ment a házuk felé. Én nem vigyorogtam. De mivel kiszállt, jobb lett még a levegő is.
- Héé - kiáltott utána Sasaki, mire ő csak visszanézett a fejével.- A ház ne legyen romokban, főleg mivel anyu majd engem szid le. - kiabálta. Mire az Uchiha csak megejtett egy fintort, s felmutatta a hüvelykujját, jelezve hogy minden rendben lesz.
***
- Megérkeztünk. - mondtam.
- Vaoo, nagyon szép házatok van. - Én erre csak biccentettem. Gyűlölöm ezt a házat.
- Gyere. - mondtam neki, miközben húztam föl a lépcsőn.
- Várj, hová megyünk?
- A szobámba, felveszünk normális tánccuccot, aztán pedig megyünk a táncterembe.
- Van a közelben egy táncterem? Azt hittem, hogy Konohában még csak most fogják építeni. - csodálkozott el.
- A házunkban van. - mondta, mire a szája megint egy O alakot öltött, komolyan mondom idegesítő ez a csaj.
Benyitottunk a szobába.Ő erre is csak hatalmas szemeket meresztett. Attól hogy nem cuki rózsaszín párnácskáim vannak, attól még élő ember vagyok.
Inkább nem is foglalkoztam vele, elmentem a szekrényemhez, és kivettem 2 tánccuccot.
- Megfelel? - kérdeztem.
- Húú, tök szupi..
- Ezt igennek veszem. - forgattam a szemeimet.
***
Lementünk a táncterembe, ami az alsó szinten volt található. A szoba világos barack szín volt, néhány résznél pedig fehér színek is keveredtek. Mindenhol tükrök voltak elhelyezve, és volt még egy sarok, ahol jógázni, tornázni, és efféle dolgokat lehetett csinálni. Összességében a terem hatalmas volt.
- Először megmutatom, a koreográfiát, aztán pedig megmutatom lassan. Először csak figyelj, aztán tartsd velem a lépést. - Mondtam mire ő bólintott.
Megmutattam neki, a táncot, aztán lassan "beadagoltam" neki is, így kb. 3 óra múlva, már tudta a táncot, csak sokkal lassabban mint mi. Ekkor történt az a váratlan dolog, hogy csörgött a telefonom.
- Igen? - szóltam bele.
- Jó napot kívánok Hölgyem, elnézését kérem, amiért zavarom. Érdeklődni szeretnék, hogy ön rokona-e, egy bizonyos Haruno Peinnek? - hallottam egy mély férfihangot.
- Igen, a testvérem. Miért kérdi?
- Nos, történt egy kis incidens... - kezdte el a mesélést. Kb. 10 perc bólogatás után letettem a telefont. Sasaki kérdően tekintett felém. Mire én csak sóhajtottam.
- Peint, a szöszit, és a kék hajú csajt, plusz a te tesóidat bevitték a rendőrségre, csendháborításért, és utcai rongálásért. - mondtam halál nyugodtan. Mire ő felsikított.
- Miiiiii????? - kiabálta, majd elkezdett körbe-körbe járkálni, és közben magában motyogott - Apánk ki fog nyírni minket, tuti-biztos hogy megtudja, vagyis..., miért ne tudná meg? Hisz ő az őrsön dolgozik, mi van ha már tudja? És anyánk mit fog szólni? Uram-atyám végem van. Én vagyok az épeszű a családban. Mármint anyuékon kívül. Ajjaj...ajjaj..ajjaj---
- Abbahagynád? Nem lesz semmi baj, azt mondta az a pasas, hogyha bemegyek értük, akkor egy kisebb költséggel elengedik őket, és még nem szóltak semmilyen szülőnek, mivel nem érték el őket. Ezért hívtak engem, gondolom Pein adta meg a számomat. Nyugodj meg. KONOHAMARUUUU.- kiáltottam el magam a végére.
- Mi van? - jött le a lépcsőn.
- El kell mennem, figyelj a csajra, a táncteremben van. Cső. - mondtam és már ki is léptem a szabadba. Beültem a saját kocsimba, ami gyönyörű fehér színben pompázott, és már indítottam is.
*** Mindeközben *** Sasaki szemszög ***
- Szia. - lépett be Konohamaru. Jajj ne. Miért pont ő jött ide? Nenenene. Így meg fogja tudni hogy tetszik nekem, és azt nem élném túl. Figyelem Sasaki, mély levegő,
közömbös arc, lessünk már el pár technikát új barátnőmtől. Jajj... neki miért megy olyan könnyen?!
- Szia. - motyogtam én is oda valamit.
- Tudjátok már a táncot? - ült le mellém. Várjunk, én mikor ültem le? És miért pont a földre?!
- Sakura tudja...
- Te nem? - vágott a szavamba. Na szép, és még nekem tetszik ez a gyerek..
- Hát, igazából igen, csak ők sokkal gyorsabban csinálják, és már nem maradt túl sok időnk.. - magyaráztam.
- Ugyan, úgy is belejössz. - mosolygott rám, amitől egyből elpirultam, úgyhogy inkább, el is fordítottam a fejemet. Kínos csönd telepedett ránk.
- Minden ember mögött van egy történet. - néztem rá, mire ő csak felhúzta szépen ívelt szemöldökét. - Van egy oka annak, hogy ők ilyenek. Nem azért ilyenek, mert ilyenek szeretnének lenni. Valami történt velük, ami miatt ilyenek lettek...
- És néha ezeket lehetetlen helyrehozni. - fejezte be a mondandómat Konohamaru.
- Sakura miért lett ilyen hideg, és lekezelő másokkal?- kérdeztem meg Konohamarut, mert már nagyon foglalkoztatott ez a kérdés.
- Amit az előbb mondtál, az válasz a kérdésedre. - mondta.
- Eddig értem, de mi az, ami történt Sakurával a múltban? Miért lett olyan, amilyen?
- Hát..ez egy hosszú történet. És részben a mi hibánk is. - Váltott komorra.
- Van időnk. - vágtam rá egyből. Mire halványan elmosolyodott.
- Na jó... ez az egész akkor kezdődött mikor 14 éves lett. Vagyis igazából ez csak olaj volt a tűzre, mivel ez már egészen kis korunk óta elkezdődött. De ő sokkal rosszabbul viselte mint mi. - hajtotta le a fejét.
- Mármint micsodát? - kérdeztem rá. Nem akartam pofátlan lenni, de nagyon érdekelt ez a sztori, nem értettem Sakurát miért ilyen. Most legalább megtudom. Legalábbis remélem. Ekkor rám emelte tekintetét.
- A szüleink nem igen foglalkoztak velünk, elláttak mindennel, tökéletes gyerekkorunk volt, legalább is látszólag. A szüleink szinte sohasem voltak itthon, és mindig vagy a szolgák, vagy a bébiszitterek vigyáztak ránk. Szinte a személyzet nevelt fel minket, és ezt Sakura gyűlölte, ezért mindig rosszalkodott, hogy legalább egy kicsit figyeljenek rá. Végül 10 éves korára kinőtte ezt, és inkább úgy döntött, hogy nem érdekli, inkább a barátaival tölti az idejét. Viszont ez sem jött ki túl jól, az úgy nevezett "barátai", csak azért barátkoztak vele, mert gazdag volt. Ezek után csak velünk volt, mármint Peinnel és velem, de mi is elhanyagoltuk őt, ezért 12 éves korára már senkivel sem törődött. A tanulmányai kitűnőek voltak, nem tudom, hogy azért csinálta-e, hogy apuék megdicsérjék, de hiába. Apuék a jó jegyeit természetesnek vették, ezért soha nem szóltak semmit, ha Sakura elmondta, hogy kitűnő lett. Ezek után már csak akkor beszélt, ha kérdezték. És kb. 2 év múlva jött a baj. 14 éves korában megismerkedett egy fiúval, szerelmes volt belé, de ő is csak kihasználta... egy normális ember ilyenkor a családja vállán sírna, de Sakura ezt nem "merte" megtenni, ő inkább a drogokba fojtotta bánatát. Igen, drogfüggő lett, de mi szokás-szerint, ezt sem vettük észre, csak amikor az intenzíven feküdt drog-túladagolás miatt. - hajtotta le a fejét, s úgy folytatta. - A dokiknak sikerült megmenteniük, de a szüleink ezután még inkább nem foglalkoztak vele, de persze minket megbíztak, hogy figyeljünk oda rá.
Sakura azóta, rideg, hideg, nem törődik másokkal. Régen sokat énekelt, de már mostanra gyűlöli, és szerintem a családot se szívleli, hisz mi tettük ezt vele. - itt már nem bírta tovább, szabadjára engedte könnyeit. De nem csak ő, én is elbőgtem magam. Megöleltem. A vállamba fúrva fejét sírt, s azt motyogta hogy nem akarta, nem tehet róla,sajnálja, és ehhez hasonlő dolgokat. És ekkor jöttem rá, Sakurának szüksége van rám. Ő pont olyan mint Sasuke, ő is túlesett ezen, de a szüleink ekkor sokkal többet törődtek velünk, nemhogy még jobban eltávolodtak volna tőlünk... Tudom hogy Sakura nem nagyon "bírja" Sasukét, de muszáj beszélniük, ők megérthetik egymást.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
)
Sajnos időm még nem volt belekezdeni, de hamarosan jön!:)
by.: Mizuki-chan