Barna garbóban, fehér melegítőben és vastag zokniban ültem az íróasztalomnál és a leckémet írtam, mint minden áldott nap három és hat óra között.
Az ősz gyorsan elrepült. Mintha csak egy perc lett volna az a három hónap. Beköszöntött a december és vele együtt leesett az első hó.
A teraszom felé pillantottam. Felálltam és oda sétáltam az ablakhoz s kibámultam. A szomszédos házak tetejét vastag hótakaró borította. Az udvarunkon és a kisutcákon érintetlenül állt a hó. Még most is nagypelyhekben hullott.
Terhességem huszonharmadik hetében jártam már. A babáim, mert kiderült, hogy nem csak egy lurkó fészkelődött a pocakomban, mint mindig most is életjelet adtak arról, hogy ők nagyon jól vannak odabent, de egyre szűkösebb is.
Visszafordultam és körültekintettem a szobámba.
Szobám falai egy vonalon fehérben másik vonalon rózsaszínben pompáztak. A padlón, faltól-falig érő fehér szőrős szőnyeg volt. Azt ajtó mellett két beépített szekrény állt. Az egyiken rengeteg könyv, képek, porcelánok, illatszerek, egy kistáskában sminkek voltak. Míg a másikban a ruháim álltak szépen egymás tetejére sorakoztatva a polcokon. Franciaágyam a szobám közepén, az ajtóval szemben helyezkedet el. Ágyam baloldalán számítógép állt az íróasztalomon, ami előtt egy hatalmas támlájú, karfás, bőr forgószék állt. A hifitorony az ajtóm másik oldalára volt rakva. Mellette egy kis állványon sorakoztak a CD-k. Fésülködő asztalom az ágyam másik oldalán állt az éjjeliszekrényem mellett, amin az ébresztőóra, és vastablettás dobozok voltak. Mellette, álltam én a két nagy ablak között a teraszajtónál.
Egy pillanatig belém akadta a levegő, ahogy az egyikük erősen a bordáim közé helyezkedett. Odanyúltam és kicsit megnyomtam, hogy tessék arrébb csúszni, muszáj volt ugyan, de biztosra vettem, hogy nem szívesen teszi.
Megsimogattam a hasam. Olyan jó volt őket már így érezni. Visszagondoltam, milyen volt látni a családom arcát mikor vizsgálat után bejelenttetem, hogy nem egy, hanem két lurkóval bővül a családom.
Apu már nem volt itthon, vissza kellet térnie a táborba épp ezért őt felhívtam aki „szégyen, szemre” elkezdett bőgni, mint egy kisgyerek miután megtudtam, hogy egyszerre két unokát is kap.
Anyu elnevette magát és elmesélte, hogy ő is, hogy meg volt lepődve mikor kiderült, hogy nem egy, hanem két gyermeket is hord a szíve alatt. Természetesen először ő is pánikolt akár csak én, de aztán azzal kezdett nyugtatgatni, hogy duplagyerek-duplaöröm. De a fáradságról azért Sasori tájékoztatott, de aztán ő is mondta, hogy segít nagyon szívesen nekem. Gaararól nem is beszélve, aki mint egy rossz gyerek simogatta a pocakomat folyton folyvást. Érezte a kis apróságaimat, akik elé már merész focikarriert tűzött ki.
A családom együttes beleegyezéssel eldöntötte, hogy nem kérdezünk a nemük felől. Elég annyit tudnunk róluk, hogy minden rendben van velük és, hogy nem szenvednek hiányban, semmiben.
Felsóhajtottam. Az ágyamra ültem. Kinyitottam az éjjeliszekrény fiókját és elővettem egy női magazint. Egy, júniusi szám volt, akinek a címlapján gyerekeim apja állt. Szörnyű volt a tudat, hogy ő most talán egy másik nővel mulatja az időt. Miközben én itt a gyerekeit hordom a szívem alatt.
Mentségemre szóljon én mindet megtettem, hogy elérjem. De a számát letiltotta és a hatalmas villának a kapujáig se jutottam mikor ott jártam.
A munkahelyére meg inkább nem küldte e-mailt. Ki tudja, kik olvasgatják, el mielőtt értesítik a hírről.
- Jobb lesz ez így. – suttogtam és visszadobtam az újságot a fiókba és kissé erősebben becsaptam.
A hajamba túrtam és az ajtó felé bámultam. Fél hét felé járt az idő. Anyu dolgozott, Gaara és Sasori itthon lebzseltek. Szólt a csengő.
Felálltam majd lassan kisétáltam a szobámból lekanyarodtam a lépcsőn és vártam hátha valaki ajtót nyit.
- Saku kinyitnád? – kiabált ki a nappaliból Gaara. – Most véged. – kiabálta bátyának.
- Persze, persze álmodozz csak! – fura lövöldözésszerű hangok hallatszódtak ki a szobából. Forgattam a szemem majd a szűni nem akaró csöngetés közepette kinyitottam az ajtót.
Ino állt az ajtóban. Feszülős famert viselt, Hosszított, vastag fehér kabátja a combja közepéig ért. Lábán egy világosbarna lapos csizma volt. Arca kipirult szemében könnyek csillogtak.
- O istenem. – suttogtam majd arrébb léptem a lány mosolya grimasszá alakult, ahogy belépett. Becsuktam az ajtót és a következő pillanatban Ino már a nyakamba bújt és zokogott.
Simogattam a vállát és a hátát, közben a nappali felé bámultam, ahol minden elhalkult és a következő pillanatban testvéreim álltak.
- Menjünk be a nappaliba! – tanácsoltam, egy idő után, ahogy csitult a zokogás. A lány bólintott kibontakozott az ölelésből és lehúzta a kabátja cipzárját. Sasori oda lépet a lányhoz és segített neki levenni ruhadarabot majd bekísérte a nappaliba. Gaara a konyhában csörömpölt a poharakkal hamarosan egy tálcával jelent meg, amin négy pohár volt és egy narancslé.
Együttléptünk be ikertestvéremmel a nappaliba ahol Inora újabb zokogó roham jött arcát a bátyám vállába temette.
- Én… mindenkinek… igaza volt. – kezdett bele egy idő után a lány. – Miután… megbaszott… ő… ő… - képtelen volt befejezni, de nem is kellett többet mondania. Pain könyörtelenül kihasználta a lányt majd eldobtam, mint egy használt zsebkendőt.
Sasori volt osztálytársa igen elképesztő megjelenésű fiú volt. Rengeteg pc torzította az arcát, haja narancssárga volt szeme szürke és lila árnyalatban tündökölt. Ruháival és puszta megjelenésével a veszély minden fokozatát tükrözte.
Legidősebb bátyám meglepetés buliján találkoztak. A két fiú már gyerekkoruk óta jó barátságban voltak, Inot pedig lehengerelte a bunkó stílusa. Attól a naptól kezdve „jártak” egymással. De nem egy nap láttam a fiú másik lánnyal. Egyszer meg is említettem ezt Inonak aki jóhiszeműen annyit felelt rá, hogy: Nem tilthatom meg neki, hogy ne találkozzon a női barátaival. Jól tudom, hogy nem lenne képes megcsalni. Sajnos rosszul tudta.
Sasori már az elejétől megmondta, hogy nem jó ötlet kikezdeni a fiúval, de ez egy olyan menet volt, amit nem nyerhetett meg ő. Inot már addigra a kisujja köré fonta és nem engedte.
- Mi történt?
- Rajta kaptam, ahogy egy lilahajú nőcivel az ágyban hempereg. – akadt ki a lány.
- Konan. – sóhajtotta Sasori majd hátradőlt a kanapén és a plafont kezdte el vizsgálni.
- Hogy tehette ezt velem? – kérdezte Ino. – Én mindet meg adtam neki.
- Talán ez volt a hiba. – mondta Gaara nagyon halkan.
- Úgy gondolod? – kérdezte Ino gúnyosan és a narancslére pillantott.
- Hozz neki valami erősebbet! – utasítottam öcsémet, aki rögtön pattant fel megfogta az egyik poharat majd kisietett a konyhába.
- Köszönöm. – suttogta a lány.
- Te is megtennéd ezt értem. – legyintetem és töltöttem magamnak egy pohár narancslét.
- Igen. – suttogta.
- Tudod Ino. Most lezárult egy fejezet az életedben. Ideje újat kezdeni, nem gondolod?
- De. – adott nekem igazat. S mellette szorosan ülő még mindig a plafont vizsgáló bátyámra sandított. Elmosolyodtam ettől a pillantástól.
- Mi lenne, ha holnap elkísérnél Sasorival a vizsgálatra? – kérdeztem belekortyolva az italomba. Mielőtt válaszolhatott volna Gaara visszajött egy üveg borral a kezében, kólával a hóna alatt.
- Nem tudom, hogy szereted.
- Felesen. – mondta Ino majd felállt és mellém telepedet. Rám nézet. szemeiben még mindig könnyek csillogtak és kérdően nézet a pocakomra azt kérdezve tőlem, hogy: Szabad? Rá mosolyogtam és bólintottam. A lány odahajolt a pocakomhoz, hallgatta és közben simogatta. Hangosan elnevette magát mikor az egyik kis csintalanom rúgott egyet. Kezemet a pocakom alá simítottam ott kezdtem el simogatni. Éreztem, ahogy az egyik kezemhez dugja valamelyik testrészét és könnyeket csalt a szememben.
Gaara leült mellém, Sasori pedig elém a szőnyegre majd ők is simogatni kezdték a pocakomat. Hatalmas örömmel töltött el, hogy menyien szeretik a gyermekeimet. És, hogy ők képesek megnyugtatni a háborgó szíveket.
/16 héttel később/
Semmi nem mutatta, hogy a picikéim ki akarnának bújni. Hiába volt kicsi már nekik a hely, semmi jel nem utalt rá, hogy én bizony szülni fogok. Nem volt lent a hasam, nem fájt semmim jósló fájásaim sem igen voltak.
Este zuhanyzás után, kisebb görcseim voltak, mint mindig. Miután elmúltak lefeküdtem aludni. Pár órával később arra ébredtem, hogy jóval erősebb fájásaim van, mint zuhanyzás után voltak. Ránéztem az órámra, hajnali egy volt. Nagy nehezen felkeltem és átsétáltam bátyámhoz.
Sasori a hatalmas franciaágy közepén hassal feküdt karjait széttárta. Oda sétáltam hozzá és bámultam, ahogy a nyitott szájából csurog ki a nyál vörös, kócos haja a szemébe hullott.
Visszafojtottam egy fájdalmas nyögést majd meglöktem bátyám kezét, aki alig reagált.
- Sasori ébredj fel! – mondtam lihegve.
- Mi van? – nyögte fáradtan és elfordította az arcát.
- Sasori vigyél be a korházba! – rángatni kezdtem a paplanját. Nem tudom, hogy a hideg levegő vagy a szavaim jutottak el előbb az agyába, de feltérdelt az ágyon és rám nézet. Sötétkék melegítő volt rajta felsőtestét nem takarta semmit.
- Csak nem? – kérdezte ijedten, de nem bírtam rá értelmesen válaszolni nem volt időm vissza fogni a fájdalmas nyögéseimet. A hasamra tettem a kezem és az éjjeli szekrényre támaszkodtam. Erősen szorítottam a bútor szélét próbáltam úgy túlélni a fájdalmat.
- Igyekezz! – kiabáltam mire ő felkiáltott majd elkezdte magáról leráncigálni a ruháit és fölvenni valami mást én addig kimentem Gaara addigra már az előtérben állt és rám bámult. Ahogy végignézet rajtam elsápadt majd berohant a szobájába.
Én magam gyorsan fölhúztam magamra a ruháimat, ami két fájás között egyszerűbb volt, mint gondoltam.
Anyu jött be, még mindig kosztüm összeállításban volt, ami azt jelentett, hogy nem rég érkezett haza.
- Ülj le drágám! – utasított én pedig nagy nehezen teljesítettem. Fölhúzta rám a zoknim majd a papucsot is rám adta és felsegített.
- Ez nagyon fáj. – mondtam miközben egy újabb fájás tört rám.
- Tudom kincsem. De hamarosan túl leszel rajta! Ígérem! – mondta anyu miközben kisimította a homlokomból rózsaszín tincseimet. – Fiúk! – kiabálta anya a srácok megjelentek lesegítettek a lépcsőn és a kocsiba óvatosan besegítettek. Anyu mellettem ült az úton. Sasori pedig igyekezett nem túl pánikszerűen vezetni.
- Nyugodj meg Sasori. Nincs semmi baj. – nyugtattam a bátyám, miközben szaggatottan vettem a levegőt.
- Valóban? – kérdezte Gaara miközben próbálta elérni aput. Anyu is telefonált csak ő a szülészorvosommal beszélt. Közben engedte, hogy a kezét szorongassam.
- Áh, jó estét! Haruno ezredest kérném! – hallottam Gaara hangját. Hallgatta a választ mire ingerülten bele szólt a telefonba. – Azonnal adja ide! A fia vagyok és valamit muszáj mondanom neki. – a hangja ilyenkor nagyon hasonlított apuéra. Mire végre tudott vele beszélni elértünk a korházba.
Egy sárga falú szülőszobába helyeztek el. Ott csupán egy ágy volt, azzal szemben egy szék és az mellett egy szekrény.
De nem csodálkoztam, szegény nők inkább azon vannak, hogy ne haljanak bele a fájdalomban, mint sem inkább a dekorációt csodálnák.
Hangosan felnyögtem. Az ápolónők már rám adták a korházi hálóinget. Mellettem Shizune állt és megsimogatta a pocakom.
- Ez aztán szép tolófájás. – dicsérte meg.
- Ez maga szerint szép? Maga nyamvadt vén szatyor, szerintem ez egy iszonyú középkori kínzás. – lihegtem, elködösült aggyal.
- Azt a vén szatyrot nem gondolta át... – kezdett bele Gaara bocsánat kérően.
- De azt hiszem igen. – vágtam a szavába.
- Semmi gond mindenki másképp reagál a szülési fájdalmakra, higgye el már mindent láttam. – nyugtatta Shizune öcsémet.
- Ebben nem vagyok egészen biztos…
- Kussolj már Gaara! A hangod rendkívül irritáló. – nyögtem mire öcsém befogta és bólintott.
- Megvárjuk, míg gyakrabban jönnek a fájások és csak azután kezdünk nyomni. Rendben?
- Jézusom még ennél is gyakrabban jönnek? A francba ezt már tudtam. Ugye anya ezt már tudtam? – néztem a másik oldalamon álló nőtől, aki szimplán bólintott. – Úgy sajnálom, hogy vén szatyornak neveztem magát. – szabadkoztam miközben a szülészre néztem.
- Semmi baj, és erről már valóban tudott. Mindent rendben tud ahhoz, hogy rendben megszülje a babákat, Sakura. Amit mégis elfelejtene, majd a családja eszébe juttatja.
- Őőő, hogy? – kérdezte Gaara, a mellette elhaladó szülészre nézve.
- Doktornő. – kiabált Sasori a távozó után. Aztán rám nézet.
- Minden rendben lesz drágám. – suttogta anyu mire én a számba haraptam és bólintottam.
Nem kellett több mint fél óra újra fájdalmasan vergődtem és magamban elátkoztam Sasuke Uchihát impotenséggel és hangosan esküdözni kezdtem, hogy ha valaki közeledni kezd, felém OLYAN szándékkal az meg fogja emlegetni.
Shizune a szóáradat után jelent meg majd nézet végig mindent.
- Úgy látom minden rendben. – mondta nyugodt hangon.
- Nem, egyáltalán nincs rendben. Ez nagyon nem jó. Jöjjenek már ki belőlem ezek az izék, de nagyon gyorsan. – mondtam összeszorított fogakkal.
- Ne alkalmazzunk epidurális érzéstelenítést?
- Jó ötlet, miért is ne, ugye Saku? – kérdezte Sasori, aki tartotta a hátamat.
- Azért mert a természetes szülés a világ legcsodálatosabb dolga. – mondtam még egy fájás közben. Gaara ott álldogált anyu mellett és ficánkolt, ami felettébb irritált ezt szóvá is tettem:
- Jézusom Gaara, hagyd már abba! Menj ki! Sasori te is! – kiabáltam.
- Mi? – kérdezték mind a ketten.
- Hagyjátok, menjetek, menjetek! – mondta anyu. A két fiú idegesen távozott a szobából.
- Édes istenem, ugye most nem utálnak? – kérdeztem anyura pillantva.
- Dehogy is drágám. Megértik. – nyugtatott meg mosolyogva. Shizune egy székre telepedet mellém és megnézte mennyire vagyok már tág.
- Hamarosan kezdhetjük. – mondta mosolyogva majd távozott.
Két órán keresztül vajdúltam mire Shizune alkalmasnak talált a szülésre.
- Kezdhetünk nyomni. – jelentette ki mosolyogva.
- Nehéz menet lesz. – suttogtam erőtlenül.
Anyu erősen fogta a kezemet. Talán ő jobban félt, mint én. Mintha ez a kézszorítás erőt adott volna nekem. A szülészre néztem könnyek szöktek a szemembe majd a plafont kezdtem el bámulni és az Istenhez fohászkodtam, hogy ne történjen semmi baj a szülésen. Egy újabb fájás jött, lehunytam a szemem és nyomni kezdtem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia!
Hát igen a szülés nem könnyű dolog, emlékszem anyukám mondta, hogy neki a magzatvize 2 nappal előbb elfolyt mielőtt megszülettem volna :/ De még is időre érkeztem :D
Visszatérve a ficchez. :) Hát kíváncsi vagyok fiú vagy lány lesz e vagy mind kettő :D Azon is nevetnék, ha csak fiúk lennének, vagy csak lányok :D Én imádom a gyerekeket >< csak sok baj van velük, de olyan cukik *-*
Siess a kövi fejezettel^^
By: Csildi