Augusztus huszonnyolcadikán otthon a konohai környezetben a szobám falai között ébredtem. Fájt a fejem, és ismét pisilnem kellet. Az éjszaka folyamán többször voltam. Felálltam lábamra húztam a szobapapucsom majd kicsoszogtam a mosdóba.
A kék csempés, hatalmas szoba egyik sarkában egy zuhanyzó kabin a másikban egy hatalmas kád állt. Az ajtó mögött volt a WC, a másik oldalán a szennyes kosár. A szennyes kosár és a zuhanyzó között pedig állt egy pult és egy hatalmas tükör.
Ahogy leültem a WC-re szörnyű hányinger fogott el. A következő pillanatban már csusszantam is le és öklendezve hajoltam a budi fölé.
Egy idő után lihegve álltam fel, sétáltam a mosdóhoz majd vízzel kiöblítettem a számat. Egy kicsit bámultam magam a tükörbe. Nagyon fáradt voltam, pedig jól kihasználtam a szabd időmet alvással. De a folyamatos fejfájás, vizelés, szélülés és a melleim fájdalmas érzékenységük miatt nehezen ment a kipihenés a szakítás és a meló után.
Felsóhajtottam és hátra fésültem a hajam az ujjaimmal aztán a vécéhez sétáltam, és lehúztam a mosdót. Pillantásom pedig abban a pillanatban, ahogy megnyomtam a gombot megakadt egy kék kis dobozon. Lassan lehajoltam érte és fölvettem. Elgondolkodva forgattam meg a tamponos dobozt majd hirtelen elkerekedett a szemem. Kicsaptam a fürdő ajtót és beszaladtam a szobába ahol a naptárat kezdtem vizsgálni.
- Az apartmanból jövet volt egy kis vérzésem. De csupán egy napig tartott. Ingerlékeny vagyok már azóta, hogy… elhagytak. De mi van, ha az ingerlékenység nem is arra vonatkozik? – kérdeztem magamtól. – És itt van a hányinger… amit, úgy szoktak nevezni, hogy…
- Reggeli rosszullét. – hallottam a hangot az ajtómból. Oda tekintettem. Gaara állt az ajtóban. Szürke ülepes nadrágja zsebébe dugta a kezét és neki dőlt az ajtókeretnek. Csupasz felsőteste semmi kívánni valót nem hagyott maga után. Mind a hat kockája meg volt, Apollón ágyéka nem volt olyan jól kivehető, mint Sasuké-é, de meg volt neki. Széles mellkasához illő bicepszes kezek és vállak tartoztak, amin egy fekete sárkány tekeredett fölfelé. Vörös haja vizes volt a zuhanyzástól, amit valószínűleg nem rég ejtett meg.
Tekintetem tovább siklott Sasorira aki öccse mellett állt.
Mindennapos futáshoz volt felöltözve. Sötétszürke háromnegyedes melegítő alsó, fekete trikó és azon a melegítő alsóhoz tartozó pulóver volt rajta. Gaaraé-hoz hasonló vörös haja kócosan állt a kobakján.
Felnyögtem és az ágyamig hátráltam, ahogy a lábam beleütközött az oldalába leroskadtam rá és a térdeimre könyököltem majd az arcomat a tenyereimbe temettem.
Nem érzékeltem sokat csak annyit, hogy az ajtó halkan csukódik és nem sokkal később mellettem az ágy mind két oldalán besüpped a matrac és két erős kar ölel át mind a két oldalról.
- Mond el szépen mi történt! – hallottam Sasori lágy hangját. Én pedig ingatni kezdtem a fejem. Elég volt az, hogy én sajnálom és elítélem magam a történtek miatt. Nem kellet az, hogy még ők is csalódjanak bennem.
- Gyerünk öreglány! – unszolt Gaara is én pedig még inkább bőgni kezdtem. Egy csattanást hallottam, majd ahogy Gaara fájdalmasan feljajdul mellettem. A kiadott hangtól muszáj volt nevetnem.
- Nos, Saku. Mi a testvéreid vagyunk. A mi elítélésünktől kell a leginkább tartanod. – mondta Gaara.
- Így van. Testvérek jóban, rosszban. – emlékezette a gyerekkori eskünkre Sasori én pedig leengedtem a kezeim. Engedtem, hogy a könnyeim lefolyjanak az arcomon és az álamon találkozzanak. Egy kis merengés után bólintottam.
- Rendben… Elmondom mi történ velem a Hatake apartmanban. – mondtam végül és felegyenesedtem majd a testvéreimre néztem, akik várokozás teljes pillantással várták a történetet.
Fekete bőr nadrágot, fehér, kötött, hosszított felsőt vettem fel. A lábamon egy fekete tűsarkú díszelgett. Hajamat csupán kifésültem és egyszerűen a vállamra dobtam.
Arcomon legalább fél kiló alapozó volt. Számon egy kis szájfény és a szemem vékonyan kihúzva feketével.
Lábamat idegesen váltogattam. Hol az egyik, hol a másik volt a másikon. Kezemet a melleim előtt összefonva tartottam.
Egy tanulságos beszélgetés után a testvéreimmel rá szántam magam a nőgyógyászra. Időpontot kértem, és az augusztus harmincadikára egyeztünk meg.
Az SZTK váróterme kellemes színekkel volt berendezve. A falai világossárgák voltak, fehér székek sorban voltak lerakva. A falnál újság, kávé, üdítő, chips és csoki automaták álltak. A szoba három sarkába szobanövények díszelegtek. A negyedik sarokban állt a recepció, ami mögött egy kedves, vörös, rövid hajú gömbölyded néni ült. Anyókás szemüvege az orra előtt ült miközben vörösre lakozott körmei fürgén jártak a billentyűzeten.
A hatalmas bejárattal - ami rögtön a váróba nyílt - szemben két folyosó vezetett a különböző helyekre.
Körülnéztem, jó pár kismamát véltem felfedezni, de voltak ott öregek és néhány kis gyerek is akik pityeregve kérlelték az anyukájukat, hogy vegyen valamit az automatából vagy, hogy ne keljen be mennie a doktor bácsihoz vagy doktor nénihez.
Mit tagadás én is szívesen fogtam volna a nyúlcipőt, de ha haza megyek anélkül, hogy megvizsgáltak volna, biztos kinyírnak a tesóim. Így hősiesen kihúztam magam, de mikor mondták a nevemet összerándultam és behúztam a nyakam. A kezem szorosabban fogta a fehér bőrtáskát mellettem és a gyomrom görcsbe rándult.
Remegő térdekkel felálltam majd lassú léptekkel sétáltam a recepcióshoz, aki segítőkészen elmagyarázta merre kell menni.
Az útmutatást követve besétáltam a második folyosóra ahol jobb oldalt a harmadik ajtóhoz léptem. A fehér ajtóra zöldtáblán, sárga nyomtatott betűkkel volt kirakva a következő: Nőgyógyászat. Lehunytam a szemem, majd remegő lélegzetvétellel fölemeltem a kezem s bekopogtam. Ahogy a kezem a testem mellé esett már nyílt is az ajtó. Egy barátságos bácsika nyitott ajtót, aki beljebb tessékelt majd a sarokba állított rogyadozó íróasztal melletti székekre mutatott.
- Kotomi, kérlek, ha a feleségem keresne, azonnal kapcsold. – kiabálta a recepciósnak, aki egy hangos „Oké”-val felelt. Egy elégedett mosollyal nyugtázta a választ majd becsukta az ajtót és leült a számítógép elé, székével felé fordult.
- Nos, kedves. Mit tehetek önért? – kérdezte.
- Őm, hát, nem tudom, hogyan kezdjem. – mondtam zavartan mire ő megpaskolta az ölembe ejtett kezeimet.
- Ez mindig így van az első vizsgálatnál. Nagyon nehezen nyílnak meg egy vénembernek a nők.
- Én nem… - kezdtem volna el szabadkozni, mire ő elnevette magát.
- Ugyan drága semmi baj! Megértem. Akkor kérdezném, hogy miféle panasszal jött el hozzám. – mosolygott a bajsza alatt. Mély levegőt vettem és a barátságos szürke tekintettbe néztem.
- Azt hiszem, terhes vagyok.
Három nappal a nőgyógyásznál tett látogatásom után és öt nappal az egyetem kezdette előtt ismét az SZTK-ban ültem.
Ez alkalommal Gaara is elkísért. Míg rajtam egy egyszerű, almazöld szoknya, fehér topp és egy csakugyan fehér lapos sarkú szandál volt. Rajta egy fekete háromnegyedes nadrág, fehér izompóló és lábán puma cipő. Haját kissé felzselézte felül. Én magam rózsaszín hajam összefogtam a ruha színével megegyező hajgumival.
Öcsém a székem háttámlájára rakta a kezét, a lábát a másik lábán pihentette. Én enyhén oldalt neki dőltem.
- Sokáig váratnak még?
- Mi jövünk, csak várd, meg míg kijön az a hölgy, aki az imént ment be. – mondtam.
- Mi az, hogy imént? Már vagy fél órája bent van. – motyogta. – Még én is hamarabb végzek a gyorsmenettel. – háborgott mire én oldalba böktem. És akkor megjelent a hölgy, akire vártunk. A szemét törölgette és halkan zokogott közben a pólóját markolgatta a hasa táján. Egy férfi lépet oda hozzá óvón átkarolta majd kivezette a szabd levegőre. Mindenki utánuk nézett. Önkéntelenül tettem védekezően hasamra a kezem.
- Sakura Haruno. – hallottam a nevem. Gaara felállt majd rám tekintett. A kezét nyújtotta, amit én elfogadtam. Nem engedtem el a kezét mentem egyenesen oda ahol három nappal ezelőtt is voltam. Bekopogtam majd benyitottam, besétáltam sarkamban a testvéremmel. A kedves idős orvos a széken ült és épp az iratokat pakolta be.
- Áhh, hát újra itt. Üljön le, drága! – mondta mosolyogva, látszott a fáradság rajta. – A párja is magával jött? – kérdezte a mellém telepedő Gaara-ra pillantva.
- Ki? – kérdezte az öcsém felvonva szépen ívelt szemöldökét.
- Nem, ő az öcsém. – feleltem amit Gaara szó nélkül hagyott. Nem szerette mikor öcsémnek neveztem.
- Áhh, értem. – mondta majd elővette a papíromat és elém tolta. A boríték, amiben a véreredményeim voltak bontatlannak látszott. Pedig engedélyt adtam rá, hogy Dr. Takada rápillantson.
- Nem bontotta ki. – mondtam remegő hangon.
- Azt hiszem ezt magának kéne megtennie. – felelte.
- Nyisd ki! – simogatta mega hátam Gaara. Farkasszemet néztem a papírral. Nagyon melegem lett. Szinte elviselhetetlenül, lehunytam a szemem és elszámoltam magamban tízig azután felkaptam a papírt az asztal sarkáról és kinyitottam. Kivettem a borítékba csúsztatott eredményeket és kinyitottam majd olvasni kezdtem, ahogy olvastam egyre inkább egy ismeretlen szorongás fogott el, leraktam az orvos elé, aki fölvette és elolvasta.
- Na? – kérdezte öcsém. Dr. Takada rám pillantott én remegő sóhajt hallattam felálltam és a falhoz sétáltam, amin rengeteg embrióról készült fényképek díszelegtek. Megvizsgáltam őket majd egyikre ráraktam a kezem és elbőgtem magam.
- Tudja, HCG mennyisége nagymértékben megnő a vérben és a vizeletben, amikor egy nő teherbe esik.
- Igen és?
- Nos, a nővérének jelentősen megnőtt.
- Vagyis…
- Haruno kisasszony, terhes. – a szavak még sokáig ott lebegtek a levegőbe.
Dr. Takada még azon a napon elrendelte az ultrahangvizsgálatot ahová Gaara csakugyan elkísért.
A tudattal, hogy terhes vagyok valahogy olyan megkönnyebbültnek éreztem magam mégis rettegtem. A szüleim véleményétől, hiába állt ki mellettem Gaara vagy Sasori nem engedhettem, hogy a szüleink ellen is fellázadjanak, akik azt nevelték belénk, hogy előbb a karrier és a tanulás csak azután a családalapítás.
Egy fiatal szőke hajú doktorúr fogadott az ultrahangnál. Ott levettem a toppom és hagytam, hogy az orvos lekenjen a zselével, ami megjegyzem rohadt hideg volt, majd a kis szürke műszert a hasamra rakva kezdte el keresni a kis babámat. Ahogy egy ponton a műszert a hasfalamba fúrta a doki úgy a képernyőn megjelent a pici.
Gaara egy felszakadt sóhajjal nézte a monitort engem pedig megint elkapott a sírás. Azok a nyamvadt hormonok. – gondoltam, ahogy a szememet törölgettem és a picit bámultam.
- Nagyszerűen látszik, bár ez pár hónap múlva már nem lesz ilyen egyszerű. Szeretnének képet? – nézet ránk az orvos. Semmi kedvem nem volt elmagyarázni ismét, hogy Gaara csupán az ikertestvérem. Jobban foglalkoztatott az a csöpp kis ember, akit a szívem alatt hordtam, immár nem volt ámítás.
- Igen szeretnénk. – suttogtam.
Miközben én letöröltem magamról a zselét addig az orvos kinyomtatta az ultrahang fotót. És elküldte az eredményeket Dr. Takadával, aki a következő héten újabb vizsgálatra rendelt be és meg akarta beszélni a továbbiakat.
Miután köszönetet mondtunk távoztam a táskába helyezett ultrahang képekkel és Gaarával. Öcsém csak kint nézet rám, szemeiben könnyek csillogtak.
- Bár elég rossz körülmények között estél teherbe én nagyon örülök. – mondta. Megsimogattam az arcát és magamhoz öleltem.
- Félek Gaara. – vallottam be.
- Nagyszerű anya leszel.
- Nem vagyok képes egyedül végig csinálni. – mondtam fejemet ingatva.
- El akarod vettetni? – kérdezte öcsém hüledezve és eltávolodva tőlem.
- Persze azért kértem az ultrahang fotókat, hogy azután elvetessem. Természetesen nem, de nagyon nehéz dolgom lesz. Itt vannak anyáék. Meg aztán az egyetem és… - beugrott a pici apja. Összecsíptem az orrnyergemet, hogy megszűnjön a hirtelen keletkezett fejfájásom.
- És Choji. – mondta mire én felnyögtem. Igen, össze fogom törni a szívét. Most már biztos. Kicsi darabokra és soha többé egy büdös szót nem fog hozzám szólni.
- Először anyáék.
- Ha ők nem is állnak ki érted mi kifogunk Sasorival. – mondta Gaara elhatározottan.
- Ők a szüleink. Nem fordíthatlak ellenük.
- Saku, testvérek jóban, rosszban. – emelte fel a kezét majd a parkolóban álló fekete porschéhoz sétált és kinyitotta nekem az anyós ülés ajtaját. Amint beültem becsukta az ajtót, megkerülte a kocsit, beült, indított majd furcsa önuralommal és vigyázva hazahajtott.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
