Sakura és Sasuke este kilencfelé értek vissza a birtokra. A Haruno szülők idegesen ültek az ebédlőben. Az étkező csodálatosan nézett ki, kevesen engedhetik meg maguknak, hogy egy nyaraló amit talán évente ha egyszer is ellátogatnak ide így nézzen ki. A padlót fehér csempe borította, olyan tiszta volt, hogy ehetni lehetne rajta. A falak színe sárga volt, az asztal legalább öt méter hosszú, és másfél méter széles. Egy igen ritka fából készült. Legalább hat lámpa, és mindenütt ablakok voltak. Az ebédlőbe a nappalin keresztül lehetett bejutni, ajtó nincs. Az asztaltól pár méterre volt párdarab fotel és egy bőrkanapé, meg egy kisebb asztal. Itt az ember nyugodtan tud újságot olvasni, ha szeretne.

 A nyaraló tulajdonosa Fugaku sem volt valami boldog, hiszen megparancsolta fiának, hogy esze ágába ne jusson kikezdeni a rózsaszín hajú lánnyal.  Orochimaru, kaján mosolyra húzta a száját, a szülők láttán.

             Mikor Sakura leült az asztalhoz apja gyilkos tekintettel méregette őt.

-          Hol voltál Sakura? Nem otthon vagyunk, hogy csak úgy lelépj órákra! – Jiraiya idegesnek tűnt.

-          Nyugodjon meg uram, csak megmutattam a lányának az erdőt. Nem történt semmi sem, ahogyan ön is láthatja. Egy darabban hoztam vissza, és persze sértetlenül. – Ült le Sasuke is az asztalhoz.

-          Fiam, csalódtam benned! Dana miattad, jött le ide a hétvégére. Te pedig eltűnsz? A legkevesebb, hogy kárpótold ezért őt! - Majd intett az inasnak, hogy hozhatják a vacsorát.

-          Sasuke! – Dana rohant be az ebédlőbe, és azon nyomban helyet foglalt az asztalnál. Itachi követte a lány példáját és leült Sakura mellé.

-          Hogy tetszett az erdő? – kérdezte kedvesen.

-          Nagyon szép volt. – mosolyodott el Sakura.

-          Ha gondolod holnap reggel elmehetünk lovagolni. – ajánlotta fel az ötletet Itachi.

-          Már nagyon régen nem lovagoltam. Ez egy nagyon jó ötlet, köszönöm! – Hálálkodott a lány.

-          Reggel hétkor legyél idelent az ebédlőben. Megreggelizünk és választunk neked egy lovat.

-          Rendben van. – Az ifjabbik Uchiha gyilkos tekintettel mérte végig, ahogyan beszélgetnek. Párperccel később, a szolgálólányok hozták a vacsorát, és mindenki neki látott enni.

-          Sasuke mit szólnál hozzá, ha jövő héten elmennénk a tengerpartra? Vettem egy új bikinit, és szeretném, ha látnád. – Hízelgett Dana. Sasuke ezt remek ötletnek tartotta, hogy Sakurát féltékennyé tegye.

-          Miért is ne. Elmehetünk. – Jegyezte meg.

-          Szuper! Itachi nem lenne kedved neked és a kisasszonynak velünk tartania? – mosolyodott el bájosan. - Lehetne egy dupla randi! – kuncogott.

-          Szerinted Sakura? El mennyünk? – Nézett a lányra.

-          Ez egy jó ötlet. Úgy is régen úsztam már egy jót, és nem ártana a bőrömnek sem, ha lebarnulnék. – Nem nézett senkire sem, egyszerűen csak evett tovább.

-          Rendben van, akkor ezt megbeszéltük. – Dana tudta, ha Sakura látja őt és Sasukét kettesben, akkor eléri, hogy a lány még csak barátként se tekintsen a fiúra.

A vacsora végeztével, mindenki elvonult a szobájába.  Sakura tusolt egyet, majd lefeküdt aludni. Vagyis csak szeretett volna pihenni, de nem ment. A kíváncsiság hajtotta őt, hogy vajon Sasuke együtt tölti e az éjszakát Danával.

Fogta magát, felvette a köntösét, és elindult Sasuke szobája felé. Halkan araszolt, és mikor a megfelelő ajtónál járt óvatosan benyitott. Ez lehetett a ház egyik legnagyobb szobája. Úgy volt berendezve, mint az a vendégszoba, ahol szakura aludt, csak kétszer akkora, és sötét színű lehetett, mert a lány nem sokat látott. A fiú láthatólag egyedül feküdt az ágyában. Sakura, hogy teljes mértékben meggyőződhessen róla, beljebb sétált. Már az ágynál járt, és éppen lehajolt volna, hogy megbizonyosodjon, arról tényleg alszik, de egy nem várt fordulat következett.  Sasuke maga alá rántotta a lányt, és fölé hajolt.

-          Mit keresel itt? – Sakura a füléig elpirult. A fiú nem látta, de érezte a lány zavarát.

-          Én – én csa-csak ... – kezdett dadogni. Sasuke felsőtestét nem borította semmi sem.

-          Te, csak mi? – hajolt közelebb a lányhoz.

-          Azért jöttem, hogy lássam alszol e már. – Bökte ki a végére, és elfordította a fejét, hogy az Uchiha ne tudja megcsókolni.  

-          És, most, hogy tudod nem, mit szeretnél? – kérdezte csábítóan.

-          Visszamenni a szobámba! – Sasuke összeráncolta a szemöldökét, majd lemászott a lányról. Sakura felállt, majd épp menni készült, mikor a fiú a keze után kapott, magához rántotta és megcsókolta.

-          Jóéjszakát! – Azzal elengedte a lányt. Sakura nem válaszolt, csak kibotorkált a szobából. Visszament a saját hálókörletébe, majd lefeküdt. Éjfél felé járhatott az idő, mikor végre eltudott aludni.

Másnap hatkor kelt. Felöltözött fogatmosott, majd elindult le az ebédlőbe. Itachi már odalent várta őt.

-          Jó reggelt! - köszöntötte a lány.

-          Jó reggelt! Gyere ülj le, és egyél velem. – mutatott az ételre.

-          Köszönöm! – Sakura helyet foglalt, majd elkezdtek enni. Félórával később, már kint voltak az istállóban. Itachi a saját fekete lovával ment ki, míg Sakura egy fehér lóval.

Két órán keresztül voltak távol a birtoktól. Mikor a lovakat visszavezették a helyére Itachi így szolt:

-          Nem lenne kedved, holnap velem vacsorázni? – fogta meg a lány kezét.

-          Hát nem is tudom. Holnap suli van, de egy kis kikapcsolódás nem árthat senkinek sem. – Nézett a kezére.

-          Akkor ezt igennek veszem. Holnap hatra érted megyek rendben? - érdeklődött.

-          Nekem megfelel. – Sakura nem szólt többet, visszament a házba. Lezuhanyozott, majd indult szülei megkeresésére. A lépcsőn lefelé haladva összefutott egy ismerőssel.

-          Lám-lám, kit látnak szemeim. Csak nem Kíváncsi úrhölgy? – nevetett.

-          Fogd be a szád Sasuke! A szüleimet keresem, nem láttad véletlenül?

-          Nem! – majd a lány felé indult meg.

-          Hamarosan mennünk kell haza.

-          Csak nem büdös a levegő, hogy a kisasszony már is, haza szeretne menni?

-          De képzeld az! Ideje volna végre fogat mosnod! De az is elég, ha becsukod a szád! – majd ott hagyta a fiút, a saját mérgében főni.

Sakura kis keresgetés után egyik szülőjére talált az ebédlőben. Fugaku és Jiraiya üzletről beszéltek.

-          Elnézést, hogy megszakítom a beszélgetést, de anyámat keresem. – állt apja mellé.

-          Szerintem fent van a szobában és csomagol. Kislányom te is tedd azt, mert ebéd után indulunk vissza Konohába! – Adta ki az utasítást a Haruno apuka.

-          Rendben van, akkor én nem is zavarok.

-          Szerbusz! – Köszönt el Fugaku.

Sakura hamar összepakolta a cuccait, majd az ágyra rakta őket. Miután a szobáját is rendbe hagyta, elindult oda, ahol szülei aludtak. Illedelmesen bekopogott, és mikor hallott egy „Szabadot” belépett az ajtón.

-          Anya, apa mondta, hogy ebéd után indulunk haza. Én már mindennel készen vagyok. Te, hogy állsz? – lépett Tsunade mellé.

-          Én is összepakoltam mindent. Fogd a holmid, és kivisszük őket a kocsiba.

Sakura bólintott, majd visszament a szobába, ahol a bőröndjei voltak. Épp haladt volna le a lépcsőn, mikor Itachi jött vele szembe.

-          Várj, had segítsek! – azzal a lendülettel kivette Sakura kezéből a bőröndöket, majd elindult az autó felé.

-          Köszönöm a segítséget. Kedves tőled! – mosolyodott el.

-          Á, ez csak természetes. Mikor indultok?  - Tette le a csomagot a kocsi mellé.

-          Ha minden igaz, akkor ebéd után. – válaszolta.

-          Sakura mindened meg van? – Szakította félbe a beszélgetést Tsunade.

-          Igen anya mindenem meg van. – Betették a bőröndöket a csomagtartóba, majd visszamentek a házba.

-          Dana hol van? – nézett szét a házban a Haruno lány.

-          Ő és az apja alig egy órája hagyták el a birtokot. Orochimarunak fontos megbeszélése lett, ezért minél hamarabb elkellett menniük.

-          Ó értem már. – tűnődött el a rózsaszínhajú.

Tsunade az ebédlőbe ment, míg a két fiatal a nappaliban maradtak. Leültek egymásmellé a kanapára beszélgetni.

-          Mond csak, van testvéred?

-          Nem nincs, egyke vagyok. Sasukén kívül van még testvéred? – nézett a fiúra.

-          Nem nincsen. Sasuke is elég, nem kell több! – sóhajtotta.

-          Miért annyira elviselhetetlen? – kíváncsiskodott? 

-          Nem, csak mi nem jövünk ki valami jól.

-          Ezt, hogy érted? – lepődött meg.

-          Sasuke és én közöttem fényévnyi különbség van. Ő, egy igen nehéz esetű ember. – Sakura ezt meg is értette.

-          Azt vettem észre. – kuncogott.

-          Csak nem rólam beszéltek? – lépett be a szobába Sasuke.

-          De öcsi, pont te vagy a téma! – Adott igazat Itachi.

-          Akármit is mondott, ne higgy neki, Itachi szeret lejáratni mások lelőtt. – Ült le Sakura szabad térfelére.

-          Csak az igazat mondtam. Nem szokásom hazudni, mint neked!

-          Ó igen. Most is hazudsz! – nézet bátyára.

-          Ch, szánalmas vagy! – jegyezte meg.

-          Te pedig kétszínű kígyó! Rosszabb vagy, mint egy nő! 

-          Fogd be a szád!

-          Az enyém legalább nem büdös!

-          Hogy merészeled?

-          Úgy, hogy kimondom, amit gondolok, és nem terelem a témát. Mint egyesek? – fonta keresztbe a karját maga előtt.

-          Jár a szád fölöslegesen hülye gyerek!

-          Nyomd el magad, te hólyag, vagy kilőlek a picsába! – állt fel a fotelból. Itachi ugyan ezt tette. Sakura már nem tudta hova tenni ezt az egészet.

-          Mindenki nyugodjon le a francba is! Ha elmentem azt csináltok, amit akartok, de nekem ehhez nincs kedvem se hangulatom, hogy azt hallgassam, hogyan kritizáljátok a másikat!   - A két Uchiha gyilkos tekintettel méregette egymást. Hogy Sakurát ne bántsák meg, fogták magukat és visszaültek a helyükre.  –Ezek a férfiak! – majd a Haruno is leült.

Miután az ebédnek vége lett, a Haruno család kocsiba ült, és visszaindult Konohába. Sakura már alig várta, hogy végre otthon legyen és elmondhassa mind azt, ami vele történt legjobb barátnőjének Hinatának.

Három óra elteltével már a Haruno a saját szobájában volt, kipakolva, és éppen a barátnőjének írt üzenetet, hogy amint tudd jöjjön ide, mert beszélniük kell. S.O.S – jelzéssel.

Félóra elteltével meg is érkezett Hinata, üdvözölte a Haruno szülőket, majd barátnője szobájába vette az irányt. Bekopogott, és választ nem várva lépett be, az ajtón.

-          Minden oké csajszí? – kérdezte idegesen.

-          Nem semmi nincs rendben. – Sakura az ágyán ült és barátnőjét bámulta.

-          Mi történt? – aggodalmaskodott.

-          Először Sasuke megcsókolt a benzinkútnál, majd kiderült, hogy van egy bátya. Elvitt egy csodálatos barlangba, ahol ismét megcsókolt, majd bementem a szobájába, mert jött egy lány, aki a volt csaja, és ott megint megcsókolt. Aztán Itachi elvitt lovagolni, amit annyira élveztem. Aztán megkért, hogy holnap mennyek el vele vacsorázni, én pedig igent mondtam. Ráadásul Dana összehozta azt, hogy Sasuke én ő meg Itachi randizzunk a tengerparton a hétvégén. – Hadarta a rózsaszín hajú. Hinata csak lesett ki a fejéből, mert nem értett semmit sem.

-          Ez a Dana Sasuke volt csaja?

-          Igen az, vagy még most is az, nem tudom, és nem is érdekel! – duzzogott.

-          Nyugodj meg, pihenj egyet, és akkor tisztán fogsz látni mindent.

-          Én csak nem akarok egy nőcsábász újabb áldozata lenni!- dőlt hátra az ágyában.

-          Nem leszel az! Most pedig aludj egyet. Ha felkeltél én itt leszek.

Sakura úgy is tett. Elaludt. Nagyjából olyan másfélórára. Hinata pedig addig el sem mozdult barátnője mellől. Nem értette az Uchiha fiút, hogy akkor most ő mit is szeretne barátnőjétől.

Mikor Sakura felébredt:

-          Minden oké? – kérdezte a Hinata.

-          Igen, és tudom, mit fogok tenni.

-          És mit? – aggodalmaskodott.

-          Elmegyek Itachival vacsorázni, és a hétvégén a tengerpartra is. Ha ez kell ahhoz, hogy megtudjam mit is, akar valójában tőlem Uchiha Sasuke! 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés