Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

44. fejezet

Pár nap elteltével Sakura továbbra is nagyon gyenge volt. Az orvos nem is engedte, hogy egyedül felkeljen. Mindig valakinek el kellett kísérnie, mert bármikor összeeshetett. Semmit sem kívánt és folyadékot is alig vitt be a szervezetébe. A gyomra is teljesen kikészült, ezért csak könnyű ételeket ehetett. A nővérek mindig bevitték neki a kislányát, amikor szoptatási idő volt. Sakura nagyon várta azokat az időket, mert akkor együtt lehetett a kislányával. Annak mindennél jobban örült, ha Ait is behozta neki a férje. Mindkét lánya az apjára hasonlított, egyedül Kireina örökölt tőle is valamit. Ezen a napon Itachi és Nimera ment be hozzá látogatóba és vittek neki mindenféle gyümölcsöt. Sakura éppen Kireinát tartotta a karjába, azt az időt kihasználva, amíg a nővérek el nem vették tőle. Lágyan megpuszilta a kislánya pofiját és megsimogatta a kis kezecskéjét. Az erőtlen februári napfény az ablakon keresztül finoman simogatta őt. Jól esett neki a napfény, a sápadt fehér bőrének gyógykenőcsként szolgált. 
 – Sasuke büszke lehet magára, hogy két ilyen gyönyörű kislányt csinált. – mondta Itachi mosolyogva. 
Soha nem látott szebb kislányokat az öccse lányainál és ezzel nem csak ő volt így. Sokan az ismerőseik közül is osztoztak a véleményén. Ai és Kireina sem tudta volna letagadni, hogy ki az apjuk, de az anyuk ártatlan naivságát is magukban hordozták. 
 – Itachi… kérdezhetek tőled valamit? De ígérd meg, hogy az igazat fogod mondani. 
A szürke hajú férfi érzékelte Sakura hangjában a félelmet és a kételyt. Erre most mit felelhetett volna? Voltak olyan dolgok, amit jobb, ha nem tudott, de ismerve őt tudta, hoy biztos nem olyasfajta dolgokra kérdez rá. A kérdéstől függött, hogy mit mond majd. Ezért bátorítóan azt felelte: „Persze”. 
 – Van valakije Sasuke-kunnak? Vagy megcsalt engem az elmúlt pár hónapban? 
Nimera a férjére nézett. Azt tudta, hogy az elmúlt időben Sakura sokkal féltékenyebb volt, mint eleinte. Szinte nem is gondolta volna Sakuráról, hogy van egy ilyen oldala is. Persze mindenkinek meg voltak a rossz szokásai és mindenki másképp adta a másik ember tudtára. Sakura duzzogással és depresszióval, de ezekről is csak Sasuke beszélt nekik. 
 – Khm. Igazából nem szokott beszélni nekem erről. Lehet, hogy nem hiszed el, de előtted csak két komolyabb kapcsolata volt. Valójában hűséges volt azokhoz a nőkhöz, akiket szeretett. Bár nem mutatja ki, de jobban szeret téged, mint gondolnád. 
Negyed órával később amikor Sasuke megérkezett, Sakura arca felvidult és a legszebb mosolyával üdvözölte őt. Az Uchiha odaült mellé az ágyra és a nő hozzá bújt. Ai az édesapja ölében ült, Sakura pedig pólyás kisebbik lányát tartotta a karjai között. Nimera elővette a fényképezőgépét és csinált róluk néhány fotót, hogy megörökítse a pillantott. 
 – Sasuke-kun nagyon szeretlek téged. Ezért vagyok féltékeny… tudom, hogy sokszor bosszantalak ezzel, de… én ilyen vagyok. Nem tudok rajta változtatni.    
Sasuke halvány, elégedett mosolyra húzta a szája. Felemelte a felesége állát magasra, hogy könnyebb meg tudja csókolni. Heves vadsággal csókolta, hogy Nimera belepirult a fényképezőgép mögött. Itachi meg magában azt gondolta: „Ejnye, a kis gyerekeitek előtt nem illik ilyen felsőfokon smárolni.” 

A hónapok egymás után szálltak tova, mint a madarak vándorláskor. Észrevétlenül telt el egy újabb esztendő és két hónap. Abban az évben kezdődtek el a változások, ami sokszor nehézségekkel járt. Tavasz első hónapjában a fák újjáéledtek, ismét zöldellő lombkoronáikkal takarták el  kopasz ágaikat.  A madarak szorgosan építették a fészkeiket, hogy a legnagyobb biztonságot megteremtsék a tojásaiknak. Hajnalban Sasuke az ágy szélére ült, amikor érezte, ahogy átölelik és a vállát lágyan csókolják. 
 – Feküdj vissza aludni. 
 – Maradj még velem.  Gyakran késő este jössz haza… Hiányzol… 
~ Olyanná formáltalak, amilyenné akartalak, de még mindig megmaradt a gyerekességed és naivságod. Többször megbeszéltük ezt Sakura, de valahogy mindig ide lyukadunk ki. Gyakran féltékenykedsz és duzzogsz, mert azt hiszed, hogy más nővel vagyok. És mindig azzal jössz, hogy alig vagyok veled, egyszerűen nem tudod megérteni, hogy sok fontos dolgom van, ezért érek haza későn. ~
Sasuke kibújt az ölelés alól és szembefordult a feleségével, majd megcsókolta és hátradöntötte az ágyon. Lerántotta a takarót, ami Sakura testét rejtette, majd ismét felé emelkedett, és rögtön belehatolt, aminek hatására elégett sikoly töltötte be a hálószobát.

Délután Sakura a játszótérre vitte a gyerekeit. Ai nagyon félénk kislány volt, aki nem nagyon ment el az édesanyja mellől.  A fiatal anyuka kivette a kisebbik lányát a babakocsiból, beültette a hintába és óvatosan meglökte a hintát. Kireina nagyon élvezte és a sötét hajába a szél is belekapott. Ait a másik hintába ültette és őt óvatosan elkezdte hintáztatni. A keze végig a hinta láncát fogta, hogy nehogy valami baj történjen. A játszótéren több kisgyerekes anyuka vagy nagymama volt. A gyerekek kacagása és zsivaja hallatszott. 
 – Apu? – kérdezi Ai édes hangjával. 
 – Nem hiszem. Nagyon sok a munkája. 
 – Apa? – mondta Kireina, aki hamarabb elkezdett beszélni, mint a nővére. 
Sakura sóhajtott, hogy a kislányai még nem értik meg, hogy az apukájuk miért nincs velük. Mindketten nagyon apásak voltak és igényelték a sok figyelmet. Ai hamar elkezdet járni, de csak nem rég kezdett el beszélni és sokkal jobban követelte, hogy vele foglalkozzanak. Kireina hamar kezdett el beszélni és járni is. 
A játszótéren több anyuka is beszélgetett egymással.  A megszokott anyák gyülekezete volt, akik együtt járnak le a játszótere pletykálkodni. Irigykedve nézték Sakurát, aki csinosan fel volt öltözködve a legmárkásabb ruhákbn. Eddig még nem látták a fiatal nőt, ezért majd megvesztek a kíváncsiságtól.

Este hat óra körül a titkárnő egy barna borítékot vitt be Sasukénak, amikor véget ért a megbeszélés. Az Uchiha az erős kávéja mellé szokás szerint dohányzott. A borítékkal addig nem is törődött, amíg el nem szívta a cigarettáját. Mikor a kezébe került, rögtön feltépte és kicsúsztatta a tartalmát. Összehúzta a szemöldökét, amikor látta a boríték tartalmát. Több fényképet rejtett, amik nem egyszerű képek voltak. Jól ismerte az ilyenfajta fényképeket, hiszen gyakran tartott ilyeneket a kezében, de a mostaniakon a családja szerepelt. A legtöbb Sakuráról készült, aki nem is sejtette, hogy fényképezik. Majd a boríték mélyén egy félbehajtott levél is volt, amin az állt: „Szép családod van. A feleséged is elég kívánatos teremtés, kár lesz érte. Végre megtaláltam a gyenge pontodat!
Sasuke mindent úgy hagyott, ahogy volt és azonnal hazaindult.

Eközben Sakura kinyitotta a kaput, hogy a vendég be tudjon jönni. Meglepődött amikor meglátta, hogy ki jött el hozzájuk. A kamerában először fel sem ismerte a férfit. 
A férfi vállig érő hajába túrt és kezet nyújtott a villa úrnőjének. Sakura bizonytalanul viszonozta és a férfi erős marka megszorította. A feketére festett hajú fiatal anya ösztönösen ki akarta húzni a szorítástól zsibbadó kezét. Mikor sikeresen kihúzta a másik kezével megsimogatta a piros ujjlenyomatos karját. 
 – Bocsi, nem tudtam, hogy ennyire erősen fogok kezek. És hol vannak az édes kislányok? 
 – A konyhában, éppen a vacsorát készítettem, amikor csengettél.
A barna hajú férfi elmosolyodott. Sakura vállára fektette a kezét, és elindította, hogy vezesse a konyhába. Sakura kényelmetlenül érezte magát, hogy a férfi karja rajta van, ezért hamar el is lépett tőle. A konyhában a két kicsi a járókában játszótt és amikor meglátták az édesanyjukat felálltak és nyújtották a kezüket felé, hogy vegye ki őket. 
 – Sasukét nem zavarja, hogy két lánya van tőled? 
 – Miért zavarná Tadayoshi? – kérdezte Sakura értetlenül. 
Tadayoshi hátulról magához szorította a fiatal nőt, és elkezdett a pólója alá nyúlkálni. 
 – Engedj el! Kérlek, hagyd abba! – sikított ijedten Sakura, amikor próbált szabadulni a szorításból. 
 – Nehogy azt mondd, hogy nem tetszik, amit csinálok. Sasukénak mindig is gyönyörű csajai voltak, de veled másképp viselkedik, rejteget, hogy nehogy bajod essen. Ezért veled tudom megsebezni, te vagy a gyengepontja. Csak ő érintett téged...
Ai és Kireina elkezdtek sírni félelmükben. Majd Tadayoshi meg akarta csókolni Sakura nyakát, de nem sikerült neki, annyira ficánkolt a karjai közt lévő nő. Sakura undorodott a férfitól és mikor a mellét fogdosta a férfi, elkiabálta magát: „Sasuke-kun!”
 – 
Csendet! Sasuke nincs itt, hogy megvédjen! Ha nem akarod, hogy a lányaidat bántsam, akkor maradj nyugton!
 – Azonnal engedd el Tadayoshi! – ordított Sasuke dühösen és kirántotta a feleségét a másik férfi karmaiból. 
Tadayoshi már nem volt olyan nagy legény, ezért rögtön elrohant és erősen félre lökte Sakurát, aki a konyhaszekrénynek esett. Sasuke rögtön odament hozzá és segített felállni neki. 
 – Maradj itt a lányainkkal, és bármi történjen, ne gyere utánam!  
 – Ne hagyj egyedül Sasuke-kun! – borult Sakura a férjére sírva. 
Az Uchiha megcsókolta a feleségét és a férfi után ment. Tadayoshi nem tudott kijutni a kertből ezért körbe-körbe futkározott, mint egy mérgezett patkány. Sasuke  fegyvert tartott rá és lelőtte. A barna hajú férfi összecsuklott és elterült a gyepen. Lassan sétált hozzá a sötét hajú férfi, aki bosszúszomjas volt. A pisztolyát a kezében tartotta és mikor a fekvő testhez ért megrúgta és a féreg oldalra fordult hangos jajgatás kíséretével. 
 – Ki figyeli Sakurát? 
 – Khm! – köhögött véreset Tadayoshi.

 – Haha, azt hiszed, hogy elárulom? Vigyázz a családodra, mert 
többen a gyerekeidet is el akarják tüntetni. Ezt az egész merényletet te okoztad azzal, hogy ezt a nőt elvetted. 
Sasuke érzelemmentesen hallgatta a férfit, majd ismét felemelte a pisztolyát és másodszorra is meglőtte. Ez a második lövés halálos volt Tadayoshi számára és rögtön meghalt. 
 ~ Elkezdődött. Sok időbe fog telni, hogy elfogadják Sakurát. Mindenki, aki ártani akar a családomnak, azok mind így fogják végezni. Senkin nem fogok könyörülni ~

Sakura a konyhában a síró gyermekeit próbálta megnyugtatni, akik nagyon megijedtek. Szegénykéknek patakokban folytak a könnyeik az arcocskájukról és szorosan az anyjukhoz bújtak, akinek az ölébe ültek. A fiatal anyuka kerek arcán a sírás nyomai voltak és még mindig remegett, de nem hagyhatta el magát, hiszen a két kislányának még rémisztőbb volt ez a merénylet. A konyhaszéken ült és magához ölelte a síró kicsiket.
 ~ Hát ilyen Sasuke-kun élete? Ezért nem bízik meg senkiben? Ezért ilyen rideg és könyörtelen, mert ilyen életet szánt neki a sors? Maffia vezér, akinek sok vér tapad a kezéhez... ~ 
Ekkor hirtelen lövést hallott, amitől megremegett. Az arca holt sápad lett és felkapta a fejét. 
 ~ Sasuke-kun! ~

Alig telt el öt perc, egy másik lövés hangját hallották. Ai még jobban az édesanyjához bújt, míg Kireina még jobban elkezdett sírni. 
Sakura kisietett a gyermekeivel a konyhából és a férje keresésére indult. Az előkertben találkoztak össze. Az Uchiha egy szót sem szólt, csak kikerülte a családját. 
 – Azonnal menj vissza a gyerekekkel a házba. – mondta Sasuke ridegen. –  Nem hallod?!
Sakura összerezzent a férje félelmetes hangjára, majd szaporán utána ment. 
 – Apu... – mondta Ai sírva és az apjához nyújtózkodott. 
Sasuke elvette a feleségétől a nagyobbik lányukat, aki rögtön átkarolta az édesapja nyakát.   
 – Mi volt az a két lövés hang? – kérdezte Sakura remegő hanggal. 
 – Semmi közöd hozzá. 
 – Ugye nem? – kereketek el a szemei Sakurának a rémülettől. 
 – Arra vagy kíváncsi, hogy megöltem-e azt a nyomorult férget? Igen, habozás nélkül megöltem. 
Sasuke rideg, könyörtelen szavaitól Sakura remegni kezdett félelmében. Először látta a férje szemeiben a veszélyes vérszomjat.

Még nincs hozzászólás.