Sakura épp a széllel küzdött, miközben megpróbálta a pokrócot leteríteni, Naruto szájtátva bámulta a kékséget, így Sasukén volt a sor, hogy segítsen. A fiú ügyesen elkapta a szélben lebegő pokróc két sarkát, mire a lány meglepett arcot vágott. Óvatosan leterítették a fa árnyékába, majd a táskát Sakura rádobta, nehogy a szél megtréfálja. Óvatosan huppant a pokrócra, majd ő is a tájat kezdte csodálni. Naruto a takaró leterítése közben befejezte az ámulást, megvárta, hogy legyen ülőhelye és gyorsan bevágódott Sakura mellé.

- Na, akkor irány a tenger? – kérdezte izgatottan csillogó szemekkel. Sasuke gyorsan Sakurára pillantott.

- Azért jöttünk nem? – kérdezte mosolyogva, majd felállt és ledobta a ruháját. Naruto ajkaira hatalmas vigyor került, majd ő is felpattant és ledobta a felsőjét. Sakura már lassan lépdelt a pár méteres homoksávon, mikor Naruto futva felkapta. A lány sikítozva kalimpált, nevetett és próbált ellenkezni. A szöszi hangosan kacagott, szinte gyöngyözött kettőjük nevetése. Sasuke is felállt és úgy figyelte társait, miközben ajkaira mosoly kúszott.

- Segítséég! – sikította nevetve Sakura, mire Sasukénak egy ötlete támadt. Futásnak indult, és rohanás közbe dobta le a pólóját. Naruto már térdig a vízben gázolt, Sakura pedig kétségbeesetten nevetett és csapkodott. Sasuke a víz szélénél még egyszer körbetekintett. 

A partrész, ahol ők letáboroztak eléggé elhagyatott volt, a nyüzsgő strand élet több száz méterre volt tőlük. A part mentén vezető útról, nem lehetett ellátni a tengerre, mert hatalmas fák takarták el a partot. Minden tökéletes volt. Pár apró szökkenés és Sasuke a víztükrön szaladt, Sakura még mindig kétségbeesetten kapálózott. Naruto meglepetten nézett társára, de nem szólt semmit. Az Uchiha elkapta a lány kezét, kirántotta Naruto kezei közül. A hirtelen mozdulatoktól Sakura sikítozása abba maradt, de mihelyst „megmentője” egyre csak futott a parttól távolabb, tovább folytatta a kapálózást. Ám ez a fiút nem zavarta, egy egyszerű mozdulattal eldobta a lányt, aki hatalmas csobbanással ért a tengerbe. Naruto a jelenet csobbanós részénél hangos röhögésben tört ki, majd felmászott a víztükörre, és Sasukéhez rohant.

- Ezt én se csinálhattam volna! – gratulált, majd Sasuke vigyorogva(!) lepacsizott Narutóval.

- Azért csináltam én. – Naruto erre belebokszolt a vállába, de mindketten hangosan nevettek. Sakura eközben még mindig nem ért a felszínre. – Te… - bökte meg a szöszi társát. – Sakura tud úszni? – nézett aggodalmasan abba az irányba ahol Sakura a vízbe pottyant.

- Én azt hittem te tudod, és azért akartad beledobni… - válaszolt meglepetten Sasuke, majd ő is kissé kétségbeesetten nézett Sakura elmerülésének irányába.

Sakura a pottyanás pillanatában tudta, hogy bosszút fog állni a két fiún. Óvatosan úszott a vízben, a két fiú tartózkodási helye alatt. Pár méterrel a két fiú mögött kimászott, majd meghallotta a kétségbeesett beszélgetést az ő úszási tudományáról. Így kell nekik! – gondolta, majd két kezébe chakra segítségével két vízgömböt tartott.

- Ugye nem fulladt meg? – kérdezte egyre riadtabban Naruto. Sasuke még egyszer társára pillantott, majd egy apró pillanat, egy kis csobbanás és Sasuke fejest ugrott a vízbe. Sakura Naruto háta mögött kissé meglepődve figyelte, ahogy társa a vízbe ugrik. Naruto pár pillanatig habozott, majd követte Sasukét. Sakura meg két hatalmas vízgömbbel, meghatódva állt a sima víztükrön. Pár perc már eltelt, mikor a fülét halk csobbanás ütötte meg. Óvatosan megfordult és két társát látta meg, akik nagy levegőt vesznek. Pár szökkenéssel mellettük termett, és a két vízgömböt a fejükre nyomta.

- Ti idióták – mondta kissé elcsukló hangon. Sasuke és Naruto megkönnyebbülve pillantott a lányra.

- Hála az égnek – lehelte halkan Sasuke.

- Te élsz! - ugrott ki a vízből Naruto, majd szorosan megölelte a lányt.

- Már hogy ne élnék? Alaptudás az úszás – mosolygott Sakura, de azért hálásan visszaölelt. Sasuke eközben kimászott a víztükörre és apró mosollyal nézte a lányt. – Amúgy is… nem akarok elpatkolni a küldetés teljesítése közben… - Óvatosan kibontakozott Naruto öleléséből. – Menjünk vissza a sekélyebb vízbe… pontosabban ússzunk, nehogy feltűnjünk valakinek! – adta ki szigorúan a parancsot, majd megszüntette a chakraadagolást a talpából és egy apró csobbanással a vízbe esett. Naruto követte a példáját, majd Sasuke sóhajtva, apránként ereszkedett a vízbe.

A Nap lassan haladt az ég tengerében, de biztosan, megszokott rutinnal tette meg a megszokott útját. A tenger lágyan hullámzott, míg a szél összekötő elem volt a két távolálló jelenségtől. A szél közvetítette a tenger halk suttogását, a Nap lágy mormolását. Hőseink épp az ebédnek készített szendvicseket eszegették, miközben Sakura összehasonlította magukat a három elemmel. Naruto a Nap, mindig jókedvű és melegséget áraszt magából, mindenkit megnevettet. Kissé elrugaszkodik a valóságtól, de mindig tudja mi az, ami a valóság. Míg Sasuke ridegebb, akárcsak a tenger. A szín is valahogy ridegséget, hűvösséget sugároz. Kék, ami a távolság érzését közvetíti. Narutónál a narancsos szín, ami melegséget, szeretetet, közelséget sugalmaz. De ha a Nap rásüt a tengerre, egyszerűen átveszi a melegséget, a nyugalmat, és a boldogságot. A szél meg, mint közvetítő van jelent a két jelenség között. Segít átadni a nyugalmat, a boldogságot, és próbálja megállítani a kettejük között kialakuló vihart. A vihart, amit talán saját maga okoz, a legnagyobb ellentétet talán ő maga szítja a két fél között.

- Sakura! Hahó! Itt vagy? – lengette meg kezét Naruto az elrévedt lány arca előtt már sokadjára. - Szerinted él még? – kérdezte meg Sasukét. A szólított nem válaszolt, csak Sakura mögé mászott, majd két oldalról megbökte minek következtében a lány egy hatalmasat ugrott.

- Te idióta! – kiáltott fel, majd a fiú vállára csapott, vagyis csak próbált volna. A fiú idejében elkapta a lány kezét, majd rántott egyet rajta, így Sakura elesett épp Sasuke ölébe. Naruto hangosan elkezdett röhögni, míg Sakura fülig pirult.

- Él – röhögött tovább Naruto. – Még a vérkeringése is kiváló – mosolygott. Sasuke egy kérdő pillantást küldött felé. – Az arca olyan vörös… - magyarázta Naruto. Sakura erre gyorsan kipattant a fiú öléből.

- Nem vicces! – csattant fel Sakura, majd keresztbefonta karjait a mellénél.

- Nyugi már! – mosolygott Naruto. – Csak vicceltem. Ne vedd komolyan – mondta kicsit bűnbánóan.

- Nem vettem komolyan… - ellenkezett Sakura, de ez mintha csak rontana a helyzeten.

- Szerintem hagyjuk! – szólt közbe Sasuke is, kimondva a végszót. Sakura egyetértően bólintott, míg Naruto csak vigyorgott.

- Na, én most keresek egy ramenest… - mosolygott cinkosan.

- Menj csak… - válaszolt Sasuke, mire Naruto mosolya még hatalmasabb lett. Sakura az Uchihára pillantott, így nem látta, ahogy Naruto a tekintetével Sakurára pillantott, mint egy jelzésként. Sasuke felhúzta szemöldökét, mire Sakura hátrapillantott, de Naruto már addigra messze járt. 

- Mi volt ez? – kíváncsiskodott Sakura.

- Naruto félreértette… vagy inkább megértette azt, hogy elpirultál. 

- Megértette? – nézett meglepetten a lány. Pár pillanattal később pedig elkerekedett szemekkel nézett az Uchihára. – Nincs mit megérteni… Nincs semmi…

- Tudom – válaszolt egyszerűen az Uchiha. Na, erre a kijelentésre Sakura még jobban meglepődött.

- Akkor megértetted, mire gondoltam, amikor azt mondtam a küldetés fontosabb? – kérdezte még mindig meglepetten Sakura.

- Nem… Nem azt értettem meg… Csak azt, hogy az érzések elgyengítenek, sebezhetővé tesznek… Ezért a legegyszerűbb, ha egyszerűen a kitörölünk minden érzelmet, csak megszabadulunk tőlük, és nem foglalkozunk velük – mondta érzelemmentesen a fiú.

- Ilyen hirtelen? – kérdezte Sakura. – Az előbb még Narutóval „szórakoztál”, bedobtatok a vízbe, és az érzések kiültek az arcodra, érződtek a hangodban… Most meg… ennyi?

- Nem csak te merültél a gondolataidba… Én többször is végigrágtam a bátyám szavait, és rájöttem igaza van. A bosszúhoz nem társulhatnak érzelmek, így mindet ki fogom irtani. Szépen egymás után. Kezdve a legerősebbel, azzal amelyiket a legnehezebb megszűntetni. Ha azzal végeztem, a többi gyerekjáték lesz – mondta egyszerűen.

- Szóval… ez a legerősebb érzelem? – kérdezte, de nem merte kimondani, hogy pontosan mire is céloz. – Elég erős vagy hozzá? Elég erősek vagyunk hozzá? – kérdezte halkan.

- Én meg fogom csinálni, de, hogy neked menni fog e… nem az én gondom – válaszolt hűvösen. Sakura szinte érezte, ahogy minden egyes mondatban egyre kevesebb érzelem lapul.

- Értem… - válaszolta halkan. Valahogy mindig is ezt akarta elérni, hogy ne legyen kettejük közt semmi, de most… Mikor végre megkapta, valahogy vissza akarta kapni azt az állapotot, ami eddig uralkodott közöttük. Valami mintha eltört volna, így mielőtt az érzelmei eluralkodtak volna, gyorsan felállt és a tenger irányába sétált. A homokszemek lágyan simultak talpához, a szél lassanként feltámadt, megborzolva egyre fakuló tincseit. Pár lépés és a tenger elérte a lábujjait, majd ismételten visszavonult. Újabb lépések, és Sakurának a bokájáig ért a víz. Észre sem vette, de a könnyei alattomosan elő bukkantak, végig csorogtak a lány arcán, majd eggyé váltak a tengerrel. 

- A tenger… - nevetett fel ironikusan – a tenger az egyik leg… - nem találta a szót csak dühösen egy hatalmasat ütött, mire a víz hatalmasat fröcskölt, összecsapva őt, és egy hatalmas hullámot indukálva. Pár pillanatig csak nézett, aztán belevetette magát a vízbe. Elkeseredetten úszott hosszú percekig.

Eközben Naruto visszaért ramennel a kezében, és meglepetten nézett Sasukéra. Társa elgyötört arccal meredt vissza rá, Naruto soha nem látta még ennyire padlón.

- Mi történt? Sakura…? – kérdezte aggodalmasan.

- Elment úszni… és kicsit összekaptunk – mondta, majd a tengert kezdte bámulni. 

- Nem igazán értem, hogy mi folyik itt… - szólalt meg a szöszi pár perc hallgatás után. – De a büszkeség nem mindig a legtöbb. Emlékszel Kakashira… aki cserben hagyja társait rosszabb a szemétnél… De aki az érzelmeit sutba vágja a büszkeségéért… - nem fejezte be, csak megvakarta tarkóját. – Hát nem sok értelme volt… de remélem te értetted… mert én nem – mosolyodott el. Sasuke csak hűvösen bólintott, miközben még mindig a vizet nézte.

- Megkeresem… - jelentette ki Sasuke, majd választ nem várva a tenger felé indult.

Sakura még mindig dühösen küzdött a hullámokkal, az érzések tomboltak benne; elviselhetetlenül fájtak a fiú szavai, de egyszerűen haragudott magára, mert az érzelmek felülkerekedtek akaratán. Az égen felhők gyülekeztek eltakarva a napot. A szél felkorbácsolta a tengert, így mindketten dühöngve csapkodtak a lány körül. A szél és a tenger vitája volt ez, melyet a lány viccesnek talált. Mintha csak az eltelt pár perceket akarja szimulálni a természet.

Sakura megfordult, és meglepetten konstatálta, hogy a part messzebb van, mint gondolta. Elkezdett úszni visszafele, így nem látta a háta mögött tornyosuló hatalmas hullámot, amelyik lecsapni készült, elsöpörve mindent, ami az útjába került. 

- Sakura! – hallott meg egy hangot, de a folytatást nem hallhatta, mert az ár maga alá temette. Az víz kéksége egyszerű feketébe torkollott, és sötétség ölelte körbe a kétségbeesett lányt. Sakura minden erejét bevetve küzdött, a fölötte tornyosuló súlyos vízrétegekkel, melyek erősen rángatták ide-oda. Az oxigénje fogytán volt, így minden erejével felfele úszott, pár pillanat és egy felszabadult lélegzet. Hatalmasat szippantott a levegőből, de egy újabb hatalmas hullám ismételten maga alá temette. Mintha csak szórakozna vele a víz. Ironikus párhuzamot állított a tenger és Sasuke között, de lent a sötét mélyben arra is rájött, hogy ez a párhuzam valóságosabb, mint még az elején gondolta volna. Összetör, megsebez, maga alá temet, megöl. Három szó jelzői voltak ezek, de ez a három szó közelebb állt egymáshoz, mint gondolta volna: Sasuke, érzelmek és tenger. Elkeseredetten próbált ismét feljutni, de valahogy a lelkesedése minden gondolattal csak csökkent. Mikor már nem találta a kiutat, mikor azt hitte, nincs kiút egy kéz, majd egy egész személy bontakozott ki előtte. Nem látta az arcát, de érezte lágy bőrének érintését, ami megnyugtatta. Szemeit lehunyta, majd az utolsó adag oxigén is elszivárgott megfeszült tüdejéből. A légbuborékok ezüstösen csillogtak a fekete hullámok között, majd táncolva mutatták a felfelé vezető utat. Sakura még érezte, ahogy a víz lágyan áramlik körülötte, majd az elméje homályba borult.

Sasuke rohanás közben meglátta a lányt, amint betemeti a hullám, majd a rideg tenger maga alá gyűri. Lépteit megszaporázta a háborgó víztükrön. Idegesen bukott a víz alá, mikor meglátta a mélyben ide oda csapódó szinte élettelen testet. Gyorsított úszási sebességén, majd elkapta a lány csuklóját és a fénytelen smaragdokba pillantott. Még éppen látta a megkönnyebbülést, majd a drágakövek lecsukódtak, és a maradék oxigén is megszökött a lány tüdejéből. Sietősen a felszín felé úszott magával húzva a lányt, majd megküzdve a háborgó tengerrel a felszínre tört, és a víztükörre mászott. Sakurát kihúzta a feketeségből, majd ölébe kapta és kicselezve egy aljasul támadó hullámot, a part felé rohant. Egy pillanatra a lány arcára tévedt tekintete, és észrevette a sápadt arcot, az elkékült ajkakat, és az újra rózsaszínben tündöklő tincseket. Naruto már idegesen járkált a homokon, homlokát az aggodalom ráncokba gyűrte, szemei aggodalomtól fénylettek. Mikor megpillantotta két társát megkönnyebbülten felsóhajtott, de a megkönnyebbülést rögtön elfújta a felismerés, hogy Sakura mozdulatlanul, lehunyt szemekkel Sasuke karjaiban fekszik. A fiú már csak pár méterre volt, mikor Naruto gyorsan előkapott egy törölközőt. Az Uchiha óvatosan lefektette a lányt a pokrócra, majd fülével szívének lágy ritmusát kereste. Ujjai már a vékony kis csuklón nyugodtak, de életnek jelét sem találták. Naruto aggodalmasan nézte a műveletet, majd Sasuke egyre sötétedő tekintetéből rájött, hogy semmi sincs rendben. Sasuke füleit hegyezte, de nem hallott semmit, így kétségbeesetten pillantott Narutóra.

- Nincs szívverése… - nyögte halkan, majd tenyerével elkezdte a szívmasszázst. – Szájon át lélegeztetés? – nézett Naruto kék íriszeibe, de azok csak értetlenül csillogtak, láthatóan a fiú sokk hatása alá került…