Az izmai t�k�letesek voltak. Minden egyes mozdulat�ra megh�z�dtak a has�n l�v� kock�k. Egy-egy k�zen�ll�s, vagy szalt� k�zepette a b�re alatt l�v� inak is megfesz�ltek, majd �gyesen brill�rozva – �s a gravit�ci�t �tejtve – mindig talpon maradt. Mint valamely’ macskaf�le. Az �vegfalon besz�r�d� holdf�ny k�s�rteties megvil�g�t�st ny�jtott, az arca �s haja hol s�t�tlett, hol f�nylett. F�lelmetes �s csodasz�p. Ez a k�t sz� festette le legjobban �t -, pedig f�rfira nem igaz�n szok�s haszn�lni az ut�bbi jelz�t.

A l�tv�nyra szinte �sszefutott a ny�l a sz�mban. A szemeimet el sem tudn�m szak�tani arr�l a sajtreszel�sre is alkalmas hasfalr�l, �s sz�lk�sabbn�l sz�lk�sabb, kicsi izom-domborm�vekr�l. Persze zavarban is voltam. Magamat nem meghazudtolva, tot�l piros k�ppel b�multam az �vegajt� m�g�l �t. Jelenleg m�g az sem tudott foglalkoztatni, hogy roppant sz�gyenletes amit m�velek, csak a panor�ma �rdekelt. �, igen, elv�gre nem minden nap l�t az ember egy t�zes sk�l�n tizenkett�re felpontozott pasit f�lmeztelen. Velem most pont ez t�rt�nt.

A lak�somban.
�s �n kukkolom �t. Mondhatni kocs�nyon cs�ng� szemekkel.
A k�p enyh�n sz�lva is �mulatba – majdhogynem ext�zisba – �s term�szetesen �jul�s-k�zeli �lm�nyben r�szes�t.

Tudom, hogy Itachi-san a t�k�letesen f�rfi, akit egy magamfajta liba k�v�nni sem k�v�nhatna, nem hogy meg�rdemelne. M�r az eny�m – legal�bbis nagyon rem�lem. Eme gondolatra m�g a pajz�n, birtokl� mosolyt sem tudtam levakarni a k�pemr�l. Felesleges is lett volna. Hisz’ megkaptam, mondhatni pirosra cicom�zott masnival �tk�tve. Igen – hat�rozom el –, tudom, hogy � az eny�m. �s tal�n, mint valami �rz�-v�d� – mellesleg el�g ijed�s – harci kutya test�ben is vigy�zn�k r�, ha a napok huszonn�gy �r�j�ban ez egy�ltal�n lehets�ges lehetne – meg ha egy�ltal�n �szrevenne nedves orrom, �s a l�g�, ny�las nyelvem m�g�l.

Elv�gre b�rki lecsaphatja a kezemr�l. Lassan m�r azon sem lep�dn�k meg, ha valaki a saj�t nem�b�l k�rny�kezn� meg. Hiszen m�g f�rfi szemmel sem lehet visszatasz�t� l�tv�ny – h�t m�g n�ivel. Nem dobn�m be a k�z�sbe, ha m�r csak pl�ss lenne, akkor sem.

B�r, ha visszagondolok… az elej�n a szem�lyis�ge volt a riaszt�, szinte hihetetlennek �rzem, hogy ellent mertem mondani neki. Akkor, ott a ruhaszalonban ez meg sem fordult a fejemben. Csak a f�l�nyes viselked�se irrit�lt, keser�tett el, �s ijesztett meg egyar�nt. �gy visszagondolva gyerekes voltam akkor. S b�r m�r eltelt az �ta kem�nyen k�t h�t, sokkal feln�ttebbnek �rzem magam. Legink�bb n�nek. Addig h�bortos rem�nyeket �s soha be nem teljes�l� �lmokat �ld�ztem. �s m�g most sem vagyok igaz�n feln�tt, mellette mindig is h�lye kis kamaszl�nyk�nak fogom �rezni magamat, ebben biztos vagyok. Most is sokkal feljebbval�nak, nemesebbnek t�nik n�lam, pedig csak „t�ncol”. Er�s, ruganyos mozdulatokkal, mint valami g�pezet. Igen szexi g�pezet.

Nem ill�nk �ssze – �s soha nem is fogunk.
Ez az, amit az el�bbi gondolatmenetemb�l sz�rtem le. �s kurv�ra f�j.

A fejemben �l�sk�d� �nmarcangol�s csak tov�bb zengi ezeket a mazochista, k�nz� gondolatokat. Szinte belesajdul a mellkasom, mintha bel�lr�l roncsoln� sz�t a testem a saj�t l�nyem. Olyan, mintha sz�t akarna robbanni a fejem, a k�pek egyre csak gy�ltek az agyamban. L�ttam magam el�tt, ahogy az es�ben otthagy, egyed�l, majd egy m�sik n�t – akarom mondani: r�zsasz�n, nyuszif�les cica bab�t – �tkarolva eleg�nsan t�vozik a helysz�nr�l. �n maradok, �s siratom.

�rdekes m�s l�ny ilyenkor m�r az esk�v�j�t tervezi a nagybet�s F�rfival. �n meg m�r a szak�t�st�l rettegek el�re. Nincsen jobb sz� erre, mint a beteges. Az isten�rt, �lveznem k�ne az �letet, nem pedig egy bor�s j�v�t kompon�lni magamnak! 

Meg kell szabadulnom ett�l a sok h�lyes�gt�l, ami a fejemben szabadon j�r-kel! A leveg�t hirtelen sokkal gyorsabb �temben vettem, mint k�ne, f�l� volt, hogy kid�l�k, de akkor sem lass�tottam. Az ujjaimat �sszekulcsoltam, �s a mellkasomhoz a szor�tottam, mik�zben a szemeimet szorosan lehunytam, �s sz�k�lve pr�b�lom elfojtani a hiszt�rikus s�r�st, amivel kiadhatn�k mindent. Merthogy az k�sz�l kit�rni bel�lem. Nem szabad engednem!

M�r a semmi�rt is b�gn�k. Sz�nalmas – ezek a r�pke f�lig-holt, halk gondolatok t�r�tettek vissza �s nyugtatnak meg.
A k�rmeimet is a b�r�mbe v�jtam, hogy er�re kapjak. Siker�lt.

Furcsa �rz�sem t�madt, mintha figyeln�nek, �gy lassan felnyitottam a szemem, �s k�t fekete �risz szinte azonnal felfedezte az �n tejfeh�rjeimet. Itachi �that� tekintete hatalm�ba ker�tett, �gy a n�ma egym�st-b�mul�s k�zepette, a k�nnyeimr�l is elfeledkeztem. Az er�fesz�t�seim mintha nem is lettek volna. �reztem, ahogy a forr� k�nnyek bizserget� �sv�nyt hagynak az arcomon. Ledermedtem, mint valamilyen j�gszobor. Azok a szemek hibern�ltak! Az a gy�ny�r�, �rv�nyszer� szemp�r.

Csak f�l perccel ez ut�n siker�lt elszak�tanom a pillant�som att�l az �res szakad�k-tekintett�l, �s egyre lejjebb cs�sztattam azt. Mivel most � is mozdulatlant j�tszott, alkalmam ny�lt alaposabban megvizsg�lni a fels�test�t. A kock�k, mint valamilyen hull�mvas�t, �gy helyezkedtek el a test�n, sz�vesen zongor�ztattam volna v�gig az ujjaimat azon a domborzati t�rk�pen. �s a b�re! T�k�letesen halv�ny feh�r, szinte m�r porel�nszer�, �s az egyetlen hiba tal�n csak az oldal�n fut�, nekem nem igaz�n tetsz�s tetov�l�s volt.

A testemen egy pillanatra v�gigcik�zott a hideg, mint valami leejt�n. Mintha bel�m l�tna, azzal az igazi ves�be-b�mul� n�z�s�vel fix�rozott. �s ez megijesztett. Egy pillanatra megremegtek a l�baim, majd lassan kif�jtam az eddig benntartott leveg�t, �s elsz�ntam magam. Be kell l�pnem, felesleges rejt�zk�dn�m, hiszen m�r am�gy is megl�tott – pontosabban �ttanulm�nyozhatott.

Megpr�b�ltam az eg�szet nem nagydobra verni, mintha az a rohadt k�sz�b, amit �tl�ptem nem egy v�laszt�vonal lett volna, ami kett�nk k�z�tt fesz�lt, hanem egy egyszer� fadarabb�l t�kolt… k�sz�b. Nevets�gesnek �reztem az izgalmam, csak az�rt, mert neki fogok t�ncolni. Minek emiatt izgulni? Soha nem voltam az a l�mpal�zas, csak egyszer-egyszer, amikor a hangomat is ki kellett eresztenem. Az a zuhany alatt m�g mindig jobb �rz�s volt.

Szavak n�lk�l is meg�rtett�k egym�st, felesleges lett volna besz�lni, m�r egy szemvillan�s�b�l is �rtettem, hogy most (is) � fog n�zni engem. Hirtelen egy hatalmasat kellett nyelnem. N�zni fog. Hogy is gondolta ezt? A testemet fogja t�zetesen �tvizsg�lni a r�ntgen-pillant�s�val, vagy t�nyleg a t�ncom fogja b�mulni. V�g�l is � is f�rfi.

Na j�, ezt nem �n gondoltam! Att�l, hogy nem n�, m�g nem k�teless�ge �gy megb�mulni! Vagyis... iz�, mondom ezt �n, aki j� ideig az izmaira ny�lazott. Ink�bb visszat�rtem a jelenbe.

Remeg� l�ptekkel szeltem �t a f�l termet, hogy beind�tsam a magn�t, �s valami j�pofa sz�mot keressek. L�nyeg�ben azt sem tudtam melyik lemez van benne, �gy ink�bb csak benyomtam azon a vackon a lej�tsz�s gombot. Az els� dallamr�l tudtam, hogy mi az. Leona Lewis – I See You. Igaz�n tal�l� – mosolyodtam el g�nyosan.

„I see you
Walking through a dream
I see you
My light in darkness breathing hope of new life
Now I live through you and you through me
Enchanting
I pray in my heart that this dream never ends
I see me through your eyes

Living through life flying high
Your life shines the way into paradise
So I offer my life as a sacrifice
I live through your love
You teach me how to see…”

Ahogy tan�csolta – parancsolta –, felsz�nre hoztam az Igazi Hinat�t. F�lredobtam a kecsess�get, mintha az nem is lenne, az nem tartozott hozz�m �gy igaz�n. Pedig l�nyeg�ben a balett alapja is egyben. A jazzes mozdulatoknak is b�cs�t mondtam, szinte a balettot kevertem a hip-hoppal. �rdekesen n�zhetett ki. Sokkal vadabbul dob�ltam a l�baim egy-egy fordulatn�l, vagy fouett� k�zben. A kezemmel szab�lytalanul hadon�sztam, nem �rdekelt, hogy ez most mennyire ocsm�ny egy testtart�s lehet, de ha ezeket nem sz�m�tjuk, egy�ltal�n nem rontottam el a koreogr�fi�m. A bizony�t�si v�gy nem engedett hib�zni. Hiszen a maximumot akartam Itachinak ny�jtani, �s k�zben Hinat�t el�ker�teni. Azt az �rd�gfi�ka l�zad�t, aki annyira n�ies, mint valami kelek�tya koca. Vagy mint a volt gimink igazgat�j�nak a malaca, Tonton.

Azt�n sikeresen f�ny gy�lt az inform�ci�-lelt�romban.

L�t engem.

Gyorsan jav�tottam, visszat�rtem a szab�lyos, ber�gz�lt, k�nkeservesen begyakorolt mozdulatsorokhoz, el�vettem a bel�mnevelt, �mde ritk�n alkalmazott n�iess�get. A hatty�kra koncentr�ltam, mint mindig, amikor csak elk�borolt az megtestes�lt t�k�letess�g – ha nevezhetem �gy –, ami a balettel egy�tt kifejl�d�tt. A szemeimet er�sen lehunytam, tudtam, hogy biztons�gban vagyok, �s b�zom is benne. Igen, b�zom be…

- Ez nem te vagy! Nekem te kellesz, nem pedig egy olcs� ut�nzat! – Hideg hangja �lesen csattant vissza a s�t�ts�gb�l. Megijedtem t�le, a hat�rozotts�gt�l, �gy egy pillanatra meginogtam. Hiszen semmi k�ny�rg�s nem volt ezekben a szavakban, hideg, �rzelemmentes parancsokat osztogatott, �s olyan �rz�sem t�madt, mintha ez egy pr�ba lenne. Egy pr�ba, amin ha megbukok, a kapcsolatunk, �gy ahogy van, megsz�nik l�tezni. Igaz�n megnyugtat� egy feltev�s…

Engem akar, de ez is �n vagyok – pontosabban egy r�szem. Vicces, �s sz�nalmas. Nem tudom, hogy melyik az �lca, �s melyik vagyok �n. A szemeimet kinyitottam, �s egy fordul�s k�zepette elkaptam a tekintet�t. V�gy, hat�rozotts�g, �s m�g valami, amit�l v�gigsz�nk�zott a h�tamon egy-egy izzads�gcsepp furcsa kever�ke terpeszkedett a f�szk�ben, v�gott szemalakja, �s hossz� szempill�i takar�s�ban. Tal�n az elismer�s �s valami tiszteletf�les�get sug�rzott ir�ntam.

�s el�rte a c�lj�t: megint hanyagul dob�ltam a testr�szeimet, �s egy�ltal�n nem �rdekelt t�bb�, hogy mit gondolt r�lam. Egyel�re csak �n vagyok, hogy majd egy kis id� m�lva neki is megmutassam ezt a vil�got. B�r, �rdekesen fog �llni rajta a t�t�.

Az utols� fordul�s k�vetkezett, amikor hirtelen egy nem �ppen tollpehelynyi Itachi-san d�nt�tt le a l�bamr�l. Sz� szerint. A h�tam nagyot csattant a padl�n, de �gy vettem �szre, hogy ez nem igaz�n �rdekli. A tenyere a hal�nt�komra fon�dott, hogy ne verjem be a fejemet. A hasamn�l meg megint meg�rezhettem azt, ami�rt a f�rfi az f�rfi. Ferrariv�r�s �rnyalat� volt az arcom.

Egy pillanatra siker�lt elkapnom a pillant�s�t, ami vads�got, eszeveszett v�gyat sug�rzott, majd szinte azonnal elkapta a tekintet�t.

- Mit csi… - befejezni m�r nem tudtam.

Az ajkai az eny�mekre tapadtak, �s egy pillanatra a szemem is kiny�lt. Megcs�kolt. Most el�sz�r, �s egy�ltal�n nem b�ntam. A szempill�imat h�zni kezdte valami lefel�, �s �n csak azt vettem �szre, hogy m�r nem l�tok semmit, csak �reztem. A keze a testemet simogatta, szinte m�r durv�n, t�relmetlen�l, de j�lesett. A sz�tbomlott fekete tincsek a nyakszirtemhez lapultak, �s mintha azok is �n�ll�an tudtak volna mozogni, a nyakamat csiklandozt�k.
A nyelve befurakodott a sz�mba, de �n nem hagytam magam, visszanyomtam a hely�re, �s az �n testr�szem ment �t alb�rl�nek. Persze nem hagyta mag�t.
�szt�nb�l cselekedtem, sem kedvem, sem id�m nem volt gondolkodni, �s nem is akartam. Csak �lveztem a pillanatot. A cs�kj�t legink�bb �gy tudn�m jellemezni: mintha egy kiskan�lnyi m�z olvadna el a sz�mban. Egysz�val t�k�letesnek �reztem.

B�tors�got vettem, �s lass�, k�rk�r�s mozdulatokkal kezdtem el araszoltatni a kezeim a meztelen fels�test fel�. Minden izmot siker�lt kitapintanom, persze k�zben egyre gyorsabban simogattam, �s a tetov�l�son is v�gigh�ztam a k�zfejem – m�r, ahogy csukott szemmel beb�rtam azt hat�rolni. Nem akartam enn�l is jobban �lvezni, hiszen van m�g id�nk.

Az ujjaim a hossz�, fekete f�rt�kbe f�s�l�dtek, majd �vatosan megh�ztam azokat, �gy Itachi fej�t egy kiss� h�trafesz�tettem. �gy lett v�ge a cs�knak. Legnagyobb sajn�latomra.

- �n nem… - kezdtem volna magyar�zkodni, de elsz�llt az er�m. Gyorsan lihegve, piros arccal b�multam fel r�, �s pr�b�ltam minden egyes von�s�t belev�sni az eml�kezetembe, nehogy elfelejtsem ezt a pillanatot. – Sz�val t�nyleg szeretsz rajtam tunyulni – mondtam ki v�g�l egy szemtelen vigyor k�s�ret�ben.
V�laszul egy k�nnyed, nyugtat�-puszit kaptam a sz�mra.
- Ak�r hiszed, ak�r nem, k�nyelmes vagy. – A mosolyom viszonz�sra tal�lt, �s, hogy igazolja az el�bbi mondat�t, teljes tests�ly�val r�m teh�nkedett. Mormogva elhelyezte a fej�t a kulcscsontom k�rny�k�n, a hossz� karjaival �tkarolta a derekam, mik�zben a test�t lentebb cs�sztatta, �gy a l�bfejem valahol a t�rde �s a bok�ja alatt lehetett, b�r a vastag meleg�t� miatt nem tudhattam biztosan.
- �lvezed, igazam van? – vontam fel a szem�ld�k�m.
- Hinata, ha nem �lvezn�m, nem csin�ln�m. – Mik�zben besz�lt folytonosan csiklandozta a l�legzete a nyakamat, �s m�g meg is sz�vta az ottani b�rt. – K�ne neked valami becen�v, amit csak �n haszn�lhatn�k – morfond�rozott. – Mit sz�ln�l a cic�hoz?
- Ne is �lmodj r�la! – Besz�d k�zben egy-egy hosszabb tincse ut�n ny�ltam, majd azt p�d�rgetve folytattam a mondand�m. – H�ny l�nyt etett�l be m�r ezzel a maszlaggal?
- Sokat – v�gta r� gondolkod�s n�lk�l.
- Vegy�k �gy, hogy nem k�rdeztem semmit. Viszont te akarsz bec�zgetni, h�t haszn�ld a fant�zi�d.
- Nicsak, Nyusz�musz�, te sem vagy olyan kis halkszav�, �rtalmatlan le�nyka. Ink�bb �lszent f�ri�nak nevezn�lek. – J�t�kosan megszor�tott a fenekemet, majd el�gedetten n�zte a v�r�s�d� arcom. – Nem, te m�g mindig olyan kis beszari vagy. – Egy pillanatra a torkomra fagyott a sz�.
- Az j� �des any�… - kezdtem volna egy igen szidalmaz� sz�noklatot, de � csak egyszer�en befogta a sz�m, erre a szemeim meg egy cseppet kit�gultak. Mint az egyik �lmomban, csak Uzumaki-hi�nyos volt a szitu�ci�. Megjegyzem, egy�ltal�n nem b�ntam, hogy csak ketten voltunk.

Az arc�t vizsg�lgattam, mik�zben � a besz�lt hozz�m. A hossz� haja el�reomlott, �s siker�lt meg�llap�tanom, hogy a tekintet�hez hasonl�, olyan lehetetlen�l fekete tincsekkel rendelkezik. Ak�r egy holl�. Az arca kisimult, pihent, m�gis g�nyos volt, a feh�r fogai kivillantak a mosolya miatt, a sesz�n�, vastag ajkak t�k�letes k�rvonalat adtak neki. Egy pillanatra elgondolkodtam, csak most esett le, hogy ez a sz�j biza az eny�m tr�nolt egy ideig. Term�szetesen a mostanra oszladoz� piross�g �jabb er�vel festette �t az arcomat.

- Nem besz�l�nk cs�ny�n, dr�g�m! – A hangja mondhatni suttog�s volt, de a fojtott cs�ndben t�k�letesen �rtettem. Hiszen a saj�t gondolataim is megsz�ntek l�tezni, �gy n�ma csend honolt m�g az agyam hely�n is. V�laszolni meg azt�n f�leg nem tudtam, hiszen befogta a pof�zm�nyom. – Kital�ltam. Ezent�l Mutyik�mnak foglak h�vni.

Az arcomra r�teleped� fintor, �gy gondolom mindent el�rult, mire csak egy f�loldalas, f�l�nyes mosolyt kaptam vissza.
- Nem tetszik? – k�rdeztet tetetett sajn�lkoz�ssal. Jobb h�j�n csak megr�ztam a fejem, b�r el�g neh�zkes volt a m�velet. – Akkor a Dundik�mhoz mit sz�ln�l? Esetleg a Csib�csk�m tetszet�sebb?

Te nem vagy komplett – mondtam volna. Mivel, hogy kussol�sra voltam k�nyszer�tve, �s m�r vagy �t�dsz�rre nyaltam meg Itachi kez�t, m�g �gy sem vette el, semmi es�lyem nem volt megsz�lalni. �gy a tiltakoz�s is csak egy-egy szemforgat�sra minimaliz�l�dott.

- Akkor a Hina-cica? Az m�g eg�szen j�l hangzik – s�hajtotta, majd megadta nekem azt a kegyelmet, hogy ism�t haszn�lhattam a lepcsest.
- Csak ne Hinta-palint�nak nevezz! Gaara �s Neji mindig ezzel csesztetett.

Az eml�tett nevekre csukl�sf�le hangot imit�lt, mintha a r�h�g� g�rcs�t akarn� �gy elfojtani.

- Legal�bb mosolyoghatn�l – sz�ltam r� b�k�t�leg. – Sokkal jobban �ll, mint az a savany�s�gfej.
- Szereted? – k�rdezett r�. De a fene sem tudja, hogy mire.
- M�rmint mit? – a hangom bizonytalan volt, �s k�tkedve n�ztem fel r�.
- A savany�s�got.
- Ehet� – v�gtam r� gondolkod�s n�lk�l.

Amint kimondtam, szinte azonnal csattant a cs�k az ajkaimon. Lass�, �szveszejt�, de vesz�lyes j�t�k volt – m�rmint r�m n�zve –, �s valahogy ez csak m�g jobban vonzott. Vesz�ly. Olyan sz�p sz�, �s �lvezetes, �gy mellette. Na, j�, ez �gy hangzott, mint valami b�rgyilkos-rend�r szerelmi fon�k �l�szerepl�s v�ltozatai lenn�nk. Ebb�l pedig csak annyi az igaz, hogy Itachi rend�r, m�ghozz� tudtommal a f�kapit�nyi c�mre hajtott. Viszont �n nem vagyok gyilkos, csak d�lerkedtem egy-k�t h�tig, amit sikeresen meg is �sztam.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s