- Egy jó shinobi nem lehet ennyire figyelmetlen – mondta kissé pökhendien Sasuke.

- Tudtam jól, hogy az egész beszélgetést végighallgattad. Már akkor itt voltál, mikor rákérdeztem Narutónál, hogy min gondolkozik. Nagyon jól tudtam… - Sasuke kérdőn felvonta a szemöldökét.

- Akkor miért mondtál ennyi furcsa megállapítást Narutónak? – a lány csak felsóhajtott.

- Szerinted érdekelt, hogy kihallgatod? Csak az igazat mondtam, mert ő azt akarta tudni. Akárcsak én… szeretném hallani az igazat – fordult a fiú felé és komolyan, szinte megrovóan nézett a szemeibe.

- Miről is? – tettette a hülyét. Sakura erre csak megforgatta a szemét.

- Nagyon is tudod Uchiha Sasuke, hogy miről beszélek. Melegen ajánlom, hogy értelmes és valós válaszokkal állj elő, mert ha nem… - nem fejezte be a fenyegetést, csak a hangszíne változott meg félelmetes és fenyegetőbe.

- Akkor pontosíts, hogy mire akarod az értelmes válaszokat a ma elhangzott több száz kérdés közül - sóhajtott fel a fiú.

- Talán kezdhetnéd Kisame állításával. Mi is van az iskolákkal, a falvakkal, a békével… és mindennel? – kérdezte idegesen, de hallatszódott a hangján az értetlenség.

- Talán kezdhetném… ha Naruto nem lépne be úgy 3, 2, 1- azzal nyílt az ajtó és egy szőke fej jelent meg.

- Hina üdvözölt – vigyorgott Sakurára. – És azt mondta, mondjam meg, hogy nagyon hiányzol neki, és vigyázz magadra.

- És hogy van? 

- Jól! Épp egy küldetésen voltak. Most mennek haza. Azt mondta, hogy valami Kumogakure nevű iskolában voltak… Valami villámok földjét emlegetett… Nem igazán értettem – vakarta meg a tarkóját. – De annyi biztos, hogy az ottani igazgató, valami kemény férfi volt… Na, de elég jó kapcsolatban van Tsunade-baachannal… És érdekes, de azt mondta az a suli totál régi stílusú - itt Sakura meglepetten nézett. – Mármint a nevekben. Az igazgatót Raikage-samának hívják. Nem nevezhetik nevén, mert az nem illendő vagy mi… - mondta Naruto nemtörődöm hangnemben. – Ja meg ott azt mondták nekik, hogy a mi igazgatónkat valami Hokagének kéne nevezni… Tök röhejes – vonta meg a vállát Naruto.

- Sakura ma te alszol a kocsiban, nem? – tette fel ravaszul a kérdést Sasuke.

- De! – válaszolt csípősen a lány, miközben szemei szikrákat szórtak. Végre valamit megtudhatna, erre Sasuke nem keresztbe tesz? De persze őt sem ejtették a fejére. Nem érdekelte, hogy késő van, vagy sem. Halkan jó éjt kívánt, majd a recepció felé vette az irányt. Ezen az estén is az a fiatal portás volt, aki Sakuráékat a megérkezéskor fogadta.

- Jó estét! – köszönt halkan Sakura, mire a férfi kíváncsian nézett a lenge öltözetű lányra.

- Miben segíthetek? – kérdezte illedelmesen.

- Érdeklődni szeretnék, hogy nincs-e egy egyágyas szobájuk? Mert tudja megérkezéskor is hárman voltunk, és sajnos csak egy kétágyas szobájuk volt… - mondta tettetett szomorúsággal.

- Egy pillanat és megnézem – válaszolt készségesen a férfi. Azzal egy laptop felé hajolva gyorsan pötyögött valamit, majd kicsit nézte a monitort. – Jó hírem van – mosolygott Sakurára. – Ma hagyták el az egyik egyszemélyes szobánkat. Éppen amellett a kétágyas szoba mellett van, ahol eddig lakott – mondta. – Íme, a kulcs. És jó pihenést – azzal átnyújtotta a kulcsot, Sakura pedig kedvesen megköszönte. Boldogan szökdelt a lépcsőkön, igaz érezte a táncverseny okozta fáradalmakat egész testén. Minden végtagja sikítozva vágyott egy kényeztető puha ágyra, ahol végre elernyedhetnek, megpihenhetnek és órák hosszáig csak szinte mozdulatlanul regenerálódhatnak. Sakura sietősen dugta a kulcsot a zárba, sokáig zörgött, aminek meg is lett a hatása. Az eddigi szobájuk ajtaja kinyílt és egy Naruto lépett ki rajta, míg mögötte egy Sasuke pillantott ki.

- Mit csinálsz? – kérdezte fáradtan a lányt.

- Lefekszem - közölte egyszerűen, majd végre sikerült elfordítania a kulcsot a zárban.

- Itt? – nézett Naruto tágra nyílt szemekkel.

- Igen, van egy üres egyágyas szoba… én meg kivettem, mit nem lehet ezen érteni? – kérdezte kissé ingerülten. Sasuke nem hallgatta sokáig a marakodást, inkább bement a szobába és lefeküdt.

- Jó, de ez így nem tisztességes! Én eddig kint aludtam a kocsiban… Erre te meg kiveszel egy szobát? – nyafogott.

- Nem tudom, mit hisztizel. Ma így is, úgy is ágyban alszol, akkor meg nem mindegy? – tette dühösen csípőre a kezét Sakura.

- Nem, mert én nem fogok egy fiúval aludni, mikor van egy egyszemélyes szobánk is… - hisztizett.

- Ha ráveszed, hogy átjöjjön, alszok veled… - adta meg magát Sakura. Naruto vigyorogva megfordult, de a vigyor elég hamar eltűnt ajkairól. 

- Én megpróbálnám, de… - Sakura nem értette mi van, így eltolta Narutót az útból és benézett a szobába. Sasuke elterült az ágyon, pólóját a földre dobta és halkan szuszogott. A lány kissé megrendülve nézte társát, és ezt kihasználva Naruto átslisszolt a másik szobába, majd magára zárta az ajtót. Sakura megpróbált bejutni, de a fiú ravaszabb volt, így nem nyitott ajtót. Egy aprócska mozdulattal betörhette volna, de nem akart felfordulást, így egyszerűen visszasétált a már jól ismert szobába, leoltotta a villanyt és a sötétben próbált eljutni az ágyig. A szeme lassan megszokta a fény hiányát, és a város lámpáinak derengése csak segített megvalósítani célját. Sasuke keresztben feküdt az ágyon, így az egészet elfoglalta. A lány pár pillanatig csak csendesen szemlélte a fiú hátát, ami még ilyen gyér fényben is jól kirajzolódott. Szálkás izmok borították, melyek még elernyedten is megmutatták helyüket. Fejét egyik karján pihentette, arca pedig olyan ártatlan volt akár egy gyereké. Hosszasan tanulmányozta az arcát, a nyugodt vonásokat, melyek most nem mutatták jelét gondoknak, sem dühnek, egyszerűen nyugodtak és békések voltak. Mikor egy negyed órás vizsgálgatás után kinézelődte magát leült az ágy szélére és óvatosan felkuporodott egy párnára. Még egy kis takarót is szerzett, ami elég nagy volt, hogy az egész lábfejét melegen tartsa. Nagyot sóhajtott, majd apró borzongás futott végig a gerincén; szemeit lehunyta és várta az édes álmokat.

Reggel Sakura korán ébredt; még mindig azon a tenyérnyi helyen kuporgott. Fáradtan mászott le az ágyról, próbált minél óvatosabban mozogni, hogy társa nyugodtan pihenhessen. Tudta jól, hogy a tegnap történtek eléggé kimerítették, lelkileg pedig mélyen megsebezték, esetleg régi sebeket szakítottak fel. Lágy fény áramlott be az üvegajtón megvilágítva az ágyat. Sakura leült az ajtó mellett a fal tövébe és onnan szemlélte társát. Gondolatai vágtáztak, és a kapcsolatuk körül forogtak. Tudta jól, hogy az érzelmek mindkettejük számára veszélyesek. Azt is tudta, hogy egyetlen szabályt, egyetlen komolyabb szabályt állított fel önmagának, és ez a szabály az utóbbi napokban megdőlni látszott. Hangosan felsóhajtott, a hang megtörte a reggel néma csöndjét, életet lehelt a kis szobába. Az erkély korlátján ülő kis madarak elkezdtek csipogni, énekelni, miközben a szellő meglibbentette a fák lombját, ami így morajló zizegéssel mutatta meg magát. A Nap lágyan, melegen sütött, megcsiklandozva Sakura karját ahol érte. A lány még mindig gondolatai közt búvárkodott, és próbálta kitalálni mit is tegyen. Persze ezek a gondolatok hamar elterelődtek, és helyükbe az a titok került, amiről az a Kisame beszélt. Öt rejtett falu, valami shinobi háború és a béke megtörése; ebből a gondolatból egyenes úton következett Sasuke kémkedésének valódi oka, ami eddig ismeretlen volt, de most… úgy tűnik erre is fény derült. Ezzel a gondolattal az ördögi kör bezárult. Sakura ismét oda lyukadt ki, ahol elkezdte. Talán ez minden probléma forrása… Sasuke. Megrázta a fejét. Remélte, hogy ezzel a gondolatok is elillannak, melyek kínozzák. Nem lehet egy azon személy maga a pokol és a menny. Képtelenség! Gyorsan felállt, kisebb zajt csapva, majd a fürdőszobába lépett. Arcát hideg vízzel megmosta, megfésülködött, és úgy vizsgálta magát a tükörben. Bőre kipirult a fagyos víztől, szemei tágra nyíltak és szinte riadtan meredtek vissza rá. Megrémisztette a látvány. A mindig higgadt, nyugodt lány ilyen állapotban mered rá vissza, mindez egyetlen probléma miatt. Nem mondta ki magában, nem merte, és nem akarta, hogy még idegesebb legyen. Félt, hogy egy apró hajszál hiányzik ahhoz, hogy törni-zúzni kezdjen. Így inkább hátat fordított a tükörnek, kezeit ökölbe szorította és ajkait kezdte rágcsálni. Próbált megnyugodni, nagyokat szippantott a levegőből és csak a lélegzésre koncentrált. Ez mindig segített, így most is rövid időn belül megnyugtatta. Halkan lépett ki a fürdőből, és egy ágyon ücsörgő Sasukéval találta szembe magát. Látta rajta, hogy egy ideje fent van, és igen erősen koncentrál. Ahogy az ajtót becsukta maga mögött, hangosan kattant a kilincs, így a fiú röpke fél másodperc alatt a lányra kapta tekintetét. 

- Megnyugodtál? – kérdezte, de hangja egyszerű érdeklődő volt. Nem volt benne semmi gúny, semmi irónia… Egyszerű aggódás. Ez meglepte a lányt.

- Fogjuk rá – vont vállat.

- Naruto? 

- A szomszéd szobában… tegnap mikor rá akartam venni, hogy beszéljen rá, hogy te menj a másik szobába kijátszott, és bezárkózott – magyarázta a lány, miközben óvatosan leült az ágyra.

- Annyira más vagy a közelemben, mint a Narutóéban – morfondírozott halkan. - Miért? – tette fel kertelés nélkül a kérdést a fiú, amin Sakura meglepődött.

- Ezt honnan veszed? – értetlenkedett.

- Most is… tegnap Naruto mellé szinte bevetődtél az ágyba, most meg itt óvatoskodsz. Láthatóan visszafogottabb vagy… Mintha félnél – tette hozzá halkan.

- Ez nem a félelem jele – jegyezte meg kissé arrogánsan Sakura. – Csak tudom jól, hogy ki vagy, és azt is, hogy mit keresel a Konohában. Tegnap óta legalábbis ezt is tudom, előtte pedig tisztában voltam a helyzeteddel… 

- Szóval te hiszel Kisamének? – kérdezte Sasuke éllel a hangjában.

- Talán nem kéne? Ez az egyetlen dolog, amit tudok, és egy igen érdekes dologról kezdett beszélni. Te meg nem vagy hajlandó elárulni, hogy mi folyik itt. Tegnap is itt össze-vissza hadováltál, és adtad a hülyét – Sakura érezte, ahogy a pumpa egyre feljebb megy benne. – Nem adtál választ egyetlen kérdésemre sem… Előtte kihallgattál. Szerinted mit kéne tennem? Várni a végtelenségig? Vagy totózni? Vagy mi? Kinek higgyek, ha csak egyetlen állítást hallottam? – A lány hangja szinte hisztérikus volt, a vádak és kérdések sokasodásával hangereje is növekedett. 

- Nyugodj meg – mondta hűvösen Sasuke, minek hatására társa csak idegesebb lett, arca csak kipirult és úgy nézett ki, mint egy vulkán, ami kitörni készül.

- Jó reggelt! – nyitott be Naruto mosolyogva, vidáman. Alig egy pillanat alatt lefagyott a mosolya, mikor meglátta két csapattársát. Talán az rémítette meg legjobban, mikor tekintete Sakura arcára vándorolt.

- Jó reggelt! – pufogta Sakura. – Remélem kényelmesen aludtál – mondta csípősen, élesebben, mint ahogy szánta. Halkan felsóhajtott.

- Bocsi – mondta bűnbánóan Naruto.

- Semmi baj… - sóhajtott fel a lány, majd orrnyergét kezdte masszírozgatni. Sasuke eközben kérte a reggelit, míg Naruto elvonult a fürdőszobába. A reggeli hamarosan megérkezett, a szobalány óvatosan letette az asztalra, majd magára hagyta a három fiatalt. Naruto pár percre az ételek megérkezése után jött ki a fürdőszobából, és szinte azonnal rávetette magát az ínyencfalatokra. Sasuke lassan telepedett Naruto mellé, majd ő is falatozni kezdett. Kissé vonakodva, de Sakura is leült az asztalhoz. Pár falatot legyűrt, majd felállt és az ablakhoz lépett.

- Mit szólnátok, ha ma elmennénk a strandra? – tette fel a kérdést.

- Nem rossz – mondta Naruto két falat közt.

- Felőlem – értett egyet Sasuke is, nemtörődöm stílusban. A reggeli befejeztével mindenki nekilátott készülődni. Mindenki az általa választott fürdőalkalmatosságban indult útnak. Ez Narutónál egy narancssárga rövidnadrág, meg pluszba egy póló, hogy ne legyen olyan feltűnő. Sasuke hasonlóan egy rövidnadrágot vett fel, csak ez sötétkék és egy fekete póló. Sakura egy rózsaszín bikinit választott, erre egy lenge fehér ruhát. Ő még egy szalmakalapot és egy fekete napszemüveget is felvett.

- Ezt vegyétek fel! – nyomott a két fiú kezébe egy-egy baseball sapkát, és egy-egy fekete napszemüveget.

- Minek? – kérdezte értetlenül Naruto, de attól függetlenül fejére rakta a sapkát.

- Fő a biztonság - vont vállat a lány. Majd felvett egy nagy táskát, amibe már korábban összekészítette a fürdéshez szükséges holmikat. Pár törölközőt, csinált pár szendvicset a reggeli maradékából, maradt még egy-két zacskó chips és ropi. Természetesen a pokrócot is elrakta, amit már korábban megvettek. Az ajtónál a kulccsal vacakolt, miközben a táska folyton lecsúszott válláról. A két fiú egyszerre nyúlt a táska pántjaiért, hogy segítsenek a lánynak, de végül Naruto vette el a terhet. Miután a lány mindkét szobát bezárta lementek a kocsihoz. Sasuke automatikusan a volánhoz ült, így Sakura és Naruto a már megszokott helyükre huppant. Sasuke lassan indított, majd kérdő tekintettel nézett Sakurára, mikor már az úton haladtak.

- Hova menjünk inkább – fordult hátra a szöszihez – a tengerpartra, vagy egy strandra?

- A part jó, nem? – kérdezett vissza Naruto.

- Akkor a partra megyünk - döntötte el a kérdést Sasuke, majd egy kereszteződésnél jobbra fordult. Már elég otthonosan mozgott a kisvárosban. A járt utakat jól ismerte, tudta a kisboltot ahova néha elmennek, a városházához vezető utat meg lehet, hogy csukott szemmel is megtette volna. Nem volt bonyolult elrendezésű a városka, az utcák párhuzamosak voltak, így szinte lehetetlen volt eltévedni. Minden utca rendezett, szemét nem volt eldobálva. Egyszerű kis házak, amiknek udvarán egy fa, vagy egy bokor biztos volt. Az utcákat is két oldalon fák szegélyezték ezzel árnyékot nyújtva a járdán sétálóknak. Sasuke egy újabb kanyarral a parthoz vezető útra fordult. Az útról már lehetett látni a messze nyúló kékséget, amint a pajkos napsugarakkal kergetőzik, néha a szél is beleszólt a játékukba felkorbácsolva a kékséget. De összességében békés játszópajtásak voltak hárman. Sakura remélte, hogy akár a Nap sugarak, a víz és a szél ők hárman is a mai napot kellemesen tölthetik. Mert ha jobban megfigyeljük őket hárman három féle egyéniség voltak. Pont, mint a Nap, a víz és a szél.