Naruto:

Estefel� �gy d�nt�ttem, hogy megl�togatom Sasuk�t, annak �rdek�ben, hogy l�ssa, m�g mindig l�tezem. A v�gtelens�gig fel akartam �t h�zni, �s ennek legc�lszer�bb m�dja, ha bemegyek a szob�j�ba, �s a v�gletekig sz�vom a v�r�t.

Lassan s�t�ltam az utc�kon, csak a l�mp�k f�nyei adtak �tbaigaz�t�st, hogy merre is megyek. R�gebben mindig �gy csin�ltuk, hogy bem�szunk egym�shoz az ablakon, hogy senki sem tudja, ott vagyunk. Kital�ltuk, hogyan lehet az ablakokat k�v�lr�l kinyitni. Egy speck� szerkenty�vel, amit mi magunk fabrik�ltunk. �n a mai napig megtartottam az eny�met. Nem a-miatt az �ntelt majom miatt, ink�bb az�rt, mert egy ilyen b�rmikor j�l j�het.

Hamarosan megpillantottam az Uchiha h�z jellegzetes torny�t, amelyet az elm�lt k�t h�tben rengeteget b�multam. Nagyon kir�tt a t�bbi k�z�l, tal�n az egyedis�get, tal�n az Uchih�k k�l�ncs�g�t szimboliz�lva. Futva indultam a torony fel�, hogy legal�bb id�ben tudjam meglepni az Uchih�t.

Amikor az ablaka al� �rtem, hirtelen hangot �t�tt�k meg a f�lemet. Felm�sztam a h�z melletti f�ra, majd elb�jtam a lombok k�z�tt, hogy mindent kifigyelhessek, �s a l�tottakat ellene ford�thassam. Az a r�zsasz�n haj� l�ny volt a szob�j�ban, amelyikkel a suli el�tt tal�lkoztam. �ppen nagyban sm�roltak, nekem meg nem volt kedvem ott hagyni �ket. V�gign�zni hatalmas el�ny, hiszen ezt b�rmikor felhaszn�lhatom ellene. Na meg nem hiszem, hogy olyan nagyon szeretn�, ha emiatt lenne oda a men� sr�c imidzse.

V�gign�ztem az eg�szet, majd mikor v�geztek, az Uchiha pedig kiment, v�gre haszn�lhattam a kis szerkenty�met, majd beugrottam az ablakon, �s v�rtam, a megfelel� pillanatra. Az Uchiha lassan �rkezett, ann�l is lassabban, mint egy csiga. Csak v�rtam, csak v�rtam, k�zben a kinti neszekre figyeltem, nehogy valaki rajtakapjon. Egyszer volt bent Itachi, �s csak a szerencs�n m�lott, hogy el tudtam b�jni. Nem nagyon �rtettem, hogy mit keresett az Uchiha birodalm�ban, hisz Sasuke az ilyenekre mindig nagyon figyelt, de kis id� m�lva meg is kaptam a v�laszt. Sz�tnyitotta a k�nyvet, amelyet minden bizonnyal Sasuke olvas, majd kivette a k�nyvjelz�t, �s valami kuncogva rajzolt az egyik lap sz�l�re, majd kisunnyogott. K�v�ncsian nyitottam sz�t a k�nyvet, amelynek a lapj�n egy cigiz� b�ka volt. Itachi mindig is nagyon �rtett a rajzol�shoz, ez�rt ez is olyan m�v�szien sz�p lett.

Hirtelen ism�t hangokat hallottam, ez�rt le�ltem az �gyra, pontosabban el�, �s n�ztem, ki az. Nem tudtam, hogy s�rjak-e, vagy �r�ljek, hogy Sasuke volt az, �s nem valamelyik m�sik h�mnem� a csal�dban.

- Naruto? - d�bbent le teljesen, mire megengedtem magamnak egy el�gedett mosolyt, hogy siker�lt meglepnem, �s nem csak azt a fapof�t kell b�mulnom, amit mindig felvesz.

- Mizu Uchiha? - k�sz�ntem a lehet� leggunyorosabban, hogy �rezze, rohadtul nem sz�velem.

Hirtelen �rt az �t�si k�s�rlet, amellyel az Uchiha t�madott, de k�nnyed�n kiv�dtem, �s �gyesen kit�rtem.

- E-e-e-e. - ingattam meg az orra el�tt a mutat�ujjamat, jelezv�n, hogy nem vagyok vev� a j�t�kaira.

- Mi a fen�t keresel te itt? Takarodj az �letemb�l! - ord�totta teli torokb�l.

- Nem Uchiha, nem. Nem fogok, mert �lvezem, ahogyan szenvedsz. Mi t�bb, figyeltelek. Arra jutottam, hogy mivel �sszefutottam m�r a kis bar�tn�ddel, mi lenne, ha jobban megismern�m? Hm? Eg�szen aranyos. Mi t�bb, nekem eg�szen megtetszett. - vigyorodtam el ism�telten, mire azonnal leblokkolt, na persze nem emberi id�ben m�rten, hanem Uchiha id�ben m�rten, ez�rt, mire az �r�m�jjons�gomnak - bent - v�ge lett, az Uchiha r�gt�n meg�t�tt.

V�szj�sl�an pr�b�lt fel�m k�zeledni, mivel a mosolyg�st, az �nel�g�lt, gonosz, g�nyos mosoly m�g mindig ott terpeszkedett az arcomon. Hirtelen kapcsoltam, gyorsan m�g�tte termettem, megl�ktem, majd kiugrottam az ablakon. Nem volt t�l j� �let, kiugrani az els�r�l, de �lek, semmim sem t�rt el, �s ez a l�nyeg.

Fut�snak eredtem, de csak addig, ameddig ki nem �rtem a gazdag negyedb�l. Ott azt�n m�g utolj�ra visszan�ztem, �s elindultam a kis panellak�sunk fel�, amely egy nem t�l j� k�rny�ken tal�lhat�. Sajnos gyorsan akartunk k�lt�zni, ez�rt nem futotta m�sra. Persze nem a legnagyobb luxus, mi t�bb, egy�ltal�n nem az, amelyet megszoktam, de nem �rdekelt. M�g valahogyan tetszett is, hisz az eg�sz h�zat, valami�rt mindig cseresznyefa illatok lengt�k k�r�l, holott t�z kilom�teres k�rzetben egyet sem l�ttam, sehol. M�gis, mindig �rzem. Az orromba k�szik, mik�zben alszom, meg�rzem, mik�zben f�rd�k, megcsap az illat, mikor eszem, �s mindig j�l esik. Soha sem �rtettem, �s lehet, hogy soha sem fogom…

Sakura:

M�snap nagyon kipihenten �bredtem. �letemben nem aludtam m�g ilyen j�t, tal�n mert az �gy soha sem volt a legjobb. De most… �gy �reztem, mint aki sz�tdurran az er�t�l. Nem lesznek karik�sak a szemeim, j�l fogom �rezni magamat, �s senki sem �llhat a boldogs�gom �tj�ba.

Lassan bandukoltam lefel� a m�rv�nyl�pcs�n. Odalent Fugaku k�v�zott, Sasuke pedig valamit sz�szm�t�lt a pultn�l. Bizonytalanul indultam el fel�j�k, ugyan is nem tudtam, hogy mennyire illek a csal�di k�r�kbe, hogy mennyire vagyok ahhoz elfogadva, hogy mellett�k t�ltsem a reggelt, ez�ltal valamif�le szok�st felbor�tva.

- J� reggelt. - pillantott fel Sasuke az �js�gb�l, ugyan is kider�lt, hogy olvasott.

- Neked is. - makogtam zavaromban.

- Rem�lem felk�sz�lt�l. Ism�t megy�nk hozz�tok. - mosolygott r�m melegen Fugaku, mire felkaptam a fejemet. M�ris v�ge a luxusnak?

- De… Nem szeretn�k hazamenni. - motyogtam f�l�nken, hisz nem k�rhetem t�l�k, hogy maradjak itt.

- Nem is fogsz. �s nem is egyed�l m�sz. K�k egyenruh�s, stukkeres emberek fognak veled menni, plusz �n. - s�t�lt oda hozz�m Sasuke.

- Na de… Minek j�nn�nek a rend�r�k? - faggattam tov�bb.

- Fel fogjuk jelenteni az �regedet. - jelent meg m�g�ttem Itachi a pillanat fokoz�s�ra.

- Mi? - p�rd�ltem egyet, hogy l�thassam Itachit.

- Hallgass ide. Ez m�r nem j�t�k. Eddig tal�n az volt, de most m�r a testi �ps�gedet vesz�lyezteti az ap�d. Nem is besz�lve az any�dr�l. �s ha ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt maradsz, el�bb vagy ut�bb, �s ink�bb el�bb, ebbe belebolondulsz, vagy belehalsz. Mivel nem hiszem, hogy ezt akarod, meg kell tenn�nk. - magyar�zta t�relmesen Itachi, m�g �n lerogytam egy sz�kre.

- De nem tehetj�k. - suttogtam magamnak.

- Mi�rt is nem? - t�maszkodott m�g�ttem Sasuke a sz�kt�ml�ra, mire ism�t k�nyelmetlen�l �reztem magam, mert kiss� abnorm�lis volt a helyzet.

- Te tal�n nem ut�lod? - faggatott Itachi, mint aki teljes �sszhangban van Sasuk�val.

Lehet, hogy ezt a kis �sszj�t�kot ellenem tal�lt�k ki, hogy min�l el�bb meggy�zzenek? Na, azt m�r nem! Fel�lem ak�r eg�sz Jap�n is gy�zk�dhet, nem akarom feljelenteni az ap�mat. Ak�r milyen sokszor is b�ntott, ivott, vert, nem tudn�m ezt tenni vele, nem besz�lve any�mr�l, aki att�l, hogy drogos, m�g mindig az any�m.

- Te tal�n nem ut�lod? - tette fel a k�rd�st ez�ttal Sasuke.

- De, csak… M�gis csak az ap�m. - hajtottam le a fejem, hogy ne l�ss�k, lassan s�rok.

- Azt nevezed az ap�dnak, aki majdhogynem a s�rba vert? - csattant fel egyszerre Sasuke �s Itachi.

Nem tudtam mit mondani, hiszen igazuk volt. Nem akartam megsz�lalni, mert tudtam, a gyenge kifog�saim �deskevesek hozz�juk k�pest. Megad�an emeltem fel a kezeimet, majd felviharoztam a szob�mba, hogy ott leljek mened�ket. Tudtam, hogy mennem kell, de nem akartam. Nem tudtam volna ezt tenni vel�k, b�rmilyenek legyenek is. Lassan d�ltem az �gyamba, mintha egyenesen a kardomba d�ln�k. A rem�nyeim arr�l, hogy remek reggelem lesz, �letemben el�sz�r, ism�t k�tba estek. Minden reggel ilyen gondolatokkal kelek, �s mindig ez lesz a v�ge. Mindig ez a lehetetlen ki�br�ndul�s.

Lassan k�sztak el� elm�mb�l az eml�kek. Amikor el�sz�r l�ptem, amikor elk�lt�zt�nk, �s persze, amikor el�sz�r megvert apa. Mikor anya el�sz�r nyomott be nekem valamit, amit�l olyan k�pzelg�seim lettek, amelyeket egy norm�lis n�gy �s f�l �ves kisl�ny soha sem l�tna, ha norm�lisak lenn�nek a sz�lei. Hirtelen m�rhetetlen undor fogott el, mikor arra gondoltam, hogy any�m n�gy �s f�l �ves koromban nyomott be nekem valamit, amir�l a mai napig sem tudom, hogy mi volt. Amikor apa hozz�m v�gott egy s�r�s�veget, mikor kiestem a m�sodikr�l, �s apa m�g meg is vert. Mikor m�g annyi p�nz�nk sem volt, hogy vegy�nk egy zs�ml�t, �s a kuk�b�l szerzett �telt kellett enn�nk. Olyan m�rhetetlen szomor�s�g fogott el, hogy megint s�rni t�madt volna kedvem. Hogy nem l�ttam? Hisz az�rt kaptam majdnem gyomorfek�lyt, az�rt ettem romlott �telt, ennek k�vetkezt�ben az�rt sz�radtam ki majdnem, mert az ap�mnak a kocsm�ra kellett az �sszes p�nz�nk, any�mnak meg a drogra!

- Sasuke! - ord�tottam kirohanva a szob�b�l.

Sasuke a szob�j�b�l l�pett el�, ez�rt bel��tk�ztem, hisz v�gigrohantam a folyos�n. �rtetlenkedve n�zett r�m, mert nem �rdekelt, hogy itt mit szabad, �s mit nem, a p�l�j�n�l fogva r�ntottam velem egy magass�gba.

- Menj�nk. - suttogtam.

Egy sz�vd�gleszt� f�lmosoly k�s�ret�ben egyenesedett �jra fel, majd intett, hogy menjek �lt�zni. Lassan indultam el a folyos�n, minden ajt�t egyenk�nt megcsod�lva, mik�zben az eml�kek sz�lling�ztak bennem. Mikor any�m majdnem meghalt, mert bedrogozva �t�tt�k el, amikor ap�m majdnem elv�gta szeg�ny anya tork�t, mert veszekedtek, �s amikor �n ker�ltem sorra, valamint, hogy ahelyett, hogy megkegyelmezett volna, beled�f�tt a karomba. Itt a mai napig egy heg �ktelenkedik, amit majd �r�mmel mutatok meg a rend�rb�csinak. Olyan m�rhetetlen undor fog el, ha a sz�leimre gondolok, hogy el sem tudom mes�lni. Az eg�sz �letemet retteg�sben kellett le�lnem, mert nem voltak k�pesek elmenni dolgozni. Mert nem tudtak lemondani a pi�r�l, a drogr�l.

- Szia, hoztam neked m�g p�r cuccok Konant�l. Gondoltam, sz�ks�ged lesz r�juk. - l�pett el�m hirtelen Itachi, majd egy hatalmas kupac ruh�t nyomott a kezembe.

- K�szi - mosolyogtam r� kedvesen.

- Semmis�g. Na, �lt�zz, mert m�g sok mindent kell elint�zn�nk. – legyintett, majd gyeng�den tasz�tott rajtam egyet.

Engedelmesen vettem az ir�nyt a szob�m fel�, ahol m�r az �gy is meg volt vetve. Boldogan kezdtem �tn�zegetni a ruh�kat, amelyek szerencs�re nem voltak olyan elvetem�ltek, mint amilyen a h�l�ing. Hosszas v�logat�s ut�n egy fekete cs�farmer, egy lila topp, �s egy h�feh�r, bolyhos pulcsi mellett d�nt�ttem, ha m�r volt mit v�logatni. Balra egy hatalmas ablak mellett, egy hatalmas t�k�r terpeszkedett, amiben nyugodtan megn�zhettem magamat. �letemben el�sz�r voltam el�gedett az eredm�nnyel, �s miut�n kif�s�ltem a hajamat, elindultam le. Fugaku, mintha nem is k�sz�ln�nk sehova, k�nyelmesen terpeszkedett a kanap�n, mik�zben hortyogott. Sasuke m�g gondolom fent volt, mert lent nem.

Felmentem, kopogtam. Semmi v�lasz. M�g egyszer megpr�b�ltam, de most sem �rkezett semmi v�lasz, de helyette git�r hangj�t v�ltem hallani. Sasuke. Jobbra egy kis l�pcs� vezetett felfel�, ki tudja hov�. Lassan indultam felfel�, de arra, amit tal�ltam, nem tudtam el�gg� felk�sz�lni.

Odafent, a tet�n, egy komplett luxuskert volt berendezve, �s ha ez nem lett volna el�g, egy hatalmas medence is terpeszkedett h�tr�bb. A sz�l�n Sasuke �lt, kez�ben a git�rral, a l�b�t a v�zbe l�gatva, k�zben git�rozva. Hangtalanul k�zeledtem fel�, majd f�l�nken le�ltem mell�. Nem n�zett r�m, csak a j�t�kot hagyta abba.

- Mit csin�lsz itt? - tettem fel a k�rd�semet.

- Gondoltam, felj�v�k - felelte t�m�ren.

Gondoltam elhallgatok, mivel nem haladt semerre a besz�lget�s. M�r �ppen fel�llni k�sz�ltem, mikor Sasuke gondolt egyet, letette a git�rt, majd…

- Te h�lye! - rik�csoltam kis h�j�n fuldokolva, miut�n megfogva a kezemet, beleugrott a medenc�be, term�szetesen engem is mag�val r�ntva.

- Pedig r�d f�rt. - gonoszkodott, mik�zben k�zelebb �szott hozz�m.

- Nem vagyok b�d�s, kik�rem magamnak. - tettettem a s�rt�d�ttet.

Hirtelen meg�reztem az ajkait az eny�imen, �s nem b�rtam ki, hogy ne viszonozzam. M�g ha nagy is volt annak az es�lye, hogy csup�n a j�t�kszere vagyok, nem �rdekelt, �lveztem, hogy valaki igaz�n t�r�dik velem, nem csak az a kamu mosoly, nem csak az a kamu�lel�s. Nem �reztem semmit. Sem a langyos vizet, sem azt, hogy mindenem �t�zott, csak azt, hogy itt vagyok a mi kis vil�gunkban, amelyb�l soha sem akartam kiszakadni.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s