Sasuke

Az asztalról felszippantom a fehér port és teljesen átadom magam az érzésnek. Amúgy a nevem Uchiha Sasuke,17 éves, átlagos srác vagyok. Ja mégse. Messze ellentéte vagyok a hétköznapinak. A családom nagyon gazdag és elit. Tulajdonképpen mindenki tökéletesnek hiszi az életemet és helyemben akarnak lenni. Vicces, de azok közül, akik igazán ismernek, még senki sem mondta, hogy cserélne velem. Van egy bátyám, aki 21 éves, Itachinak hívják. Ő a Harvardra jár, jogi karra. A szüleink meghaltak mikor én 7, Itachi pedig 11 éves volt. Egy utcai merényletben vesztették életüket november 7-én. Ezután apánk idősebbik testvéréhez Madarához és a feleségéhez Hikarihoz kerültünk. Nekik van egy lányuk, Ayame aki olyan nekünk mintha a húgunk lenne. Apám öccse, Obito is nagyon közel áll hozzám, habár egy kicsit lázadó típus. És akkor még enyhén fogalmaztam. Szinte mindennap az újságok címlapján szerepel és van, hogy több hónapra eltűnik. Most is 2 hónapja elkötötte a családi repülőgépet és fogalmunk sincs, hol van, legutoljára Ibizán látták. Ott van még anyám nővérének a családja is. Hitomi néni, a fia Sai aki velem egyidős és ott van a lánya, az 5 éves Miyu. Az ő férje 2 éve tüdőrákban meghalt, ezért utálja, ha cigizni látja bármelyikünket is. Az Uchiha ágról még ott van még a nagyapám is akivel egész jó kapcsolatunk van. Van még rengeteg távolabbi rokonunk is. Például apámék unokatestvére Uchiha Kagami és fia Shisui aki a bátyámtól 1 évvel idősebb. Az családom elég nagy és talán összetartónak is nevezhetném. Mikor Ayame öngyilkos próbált lenni az alapjaiban rázta meg az egész családot. Hirtelen mindenkit emészteni kezdett a bűntudat, amiért nem vettük észre, hogy mennyire összeroppant. De leginkább engem és Madarát kínzott a fájdalom ez ügyben. Mindketten hibásnak éreztük magunkat. Most viszont végre hazajött és elméletileg kikerült a depresszióból viszont az anorexiájával még vannak gondjai. A bácsikám megbízott azzal, hogy figyeljek rá, amikor csak tudok. Remélem Gaara barátom nem tervez semmi ostobaságot. Itt turbékolnak előttem, konkrétan hányni tudnék az ilyen boldog szerelmespároktól, de valahogy megnyugtat, hogy az én drága unokatesóm jól van. Meg jó látni, hogy végre Gaara is hajlandó némi érzelmet kimutatni. A srácnak talán még nálam is szarabb élete van. Az apja elég kemény volt vele egy időszakban és azóta… rideg. Igen ez a legjobb szó rá. Nagyon sok mindenben hasonlítunk egymásra, kivéve, hogy ő egy kanállal fel tudná darabolni az apját, én meg bármit megtennék, hogy még egyszer beszélhessek vele. 

- Gaara! A drága nővéred mindjárt itt lesz a barátnőivel meg a mostohatesóddal. – szól Sai az említettnek.

- Tőlem! – felelt közönyösen oda sem pillantva.

- Hé, egyébként ti tudtátok, hogy 2 nap múlva suli? – sóhajt Naruto. Ő az én legjobb barátom nagyjából... születésem óta. Nem emlékszem arra, hogy valaha is rosszban lettünk volna. Már óvodától kezdve mindig együtt balhéztunk és ez mostanra sem változott. Nála jobban senki sem ismer.

- Ja, sejtettük. - mondja gúnyosan Kankuro.

- El is felejtettem mennyire utálok oda bejárni. –nyögte Ino.

- Csáá! – vágta ki az ajtót Temari. Ott állt mögötte Hinata, Tenten és rózsaszín hajú lány. Ő biztos a mostohatesója lesz. Miután megismerkedtünk, kimentünk a különszobából és buliztunk. Bevallom nem is olyan rossz nő ez a Sakura. De már a társaságunk része lett arról nem is beszélve, hogy az egyik legjobb haverom mostohatestvére lesz szóval, hacsak nem hosszú távú kapcsolat lesz belőle akkor nem éri meg. Én meg egy normális kapcsolat... viccnek is rossz. 13 évesen egy nyári táborban vesztettem el a szüzességem és szerintem ezzel mindent elmondtam. Ki szeretne egy ilyen embert? Jó, persze a suliban alig lehet lecsapni a csajokat, de azok egyáltalán nem engem szeretnek. Szeretik a külsőmet, a pénzemet, a nevemet, de s belsőmre senki nem kíváncsi. Igazából megértem miért nem érdekli az embereket az igazi Uchiha Sasuke. Én belül üres vagyok, fogalmam sincs az érzésekről. Hmm… azt hiszem én egy érzelmi szemetesláda vagyok. Elég csak rám nézni, most is teljesen mindegy kit viszek ma ágyba, mert reggel úgyis elmegyek és ennyivel le is zárul.

/2 nappal később/

Sakura

A telefonom aljas módon egy pillanatra sem hagyja abba a csörgést. Idegesen nyomkodom a képernyőjét, mire végre leáll. Ez lesz az első napom a Konohai Akadémián, az ország egyik legjobb magániskolájában. A szobámból nyíló fürdőszobába veszem az irányt. A tükörbe nézve borzalmas látvány fogad. Gyorsan lezuhanyozok, hajat szárítok és fogat mosok. Magamra tekerem a törölközőmet és visszatérek a szobámba. Felveszem a fehérneműimet és valamiért a szobámban álló tükörben kezdem nézegetni magam. Jézusom, milyen kis mellem van és semmi alakom sincs. Az a Sasuke meg milyen tökéletes már. Élőben még helyesebb volt, mint képen. Esélytelen, hogy valaha is megszerezzem magamnak. Nem csak a külsőmmel van a baj, nagyjából minden este más csajjal fekszik le. Legalábbis az információim szerint. Az egyenruhám egész tűrhető. Felülre olyan fehér blúzt veszek fel amilyet csak akarok, csak a kék szoknyát adták meg. Magamra veszek egy fekete harisnyát, a szoknyámat, egy fehér, testhezálló blúzt, aminek az ujja a könyökömig ér és a kék nyakkendőt, ami szintén az egyenruhához tartozik. Felvettem egy fekete Jimmy Choo magassarkút cipőt. Leülök az asztalomhoz, amivel szemben van egy tükör, gyorsan kisminkelem magam és gyöngysort teszek a nyakamba. A telefonommal és a táskámmal együtt lemegyek a konyhába. Az asztalnál Kankuro és Gaara ül.

- Sziasztok! – köszönök nekik.

- Szia, Saku! – fordul felém Kankuro, Gaara felől is hallok valami morgást ami asszem köszönés lenne. A vörös hajú eléggé fáradtnak néz ki, biztos megint későn jött haza este. Temari is letámolyog a lépcsőn, ha jól látom, teljesen készen van akárcsak Gaara.

- Apa itthon van még? – kérdezi a szőke miközben narancslevet tölt magának.

- Szerinted, ha itthon lenne, akkor leülnék ehhez az asztalhoz? – mondja gúnyosan Gaara.

- Igaz. Sakura, az anyukád is elment már dolgozni… asszem. – Temari maga elé vesz egy vaníliás croassont. Én kiveszek egy finomnak látszó péksüteményt és öntök magamnak egy kis tejet.

- Egyébként milyenek a suliban a tanárok? Meg az igazgató ugye normális? – érdeklődök a suli felől. Eddig csak a bandatagokról meséltek nekem.

- Az igazgató egy idióta, ordibálós, iszákos csicska a tanárok meg szarrá szívatnak. – közli nyugodtan Kankuro.

- Az igazgatóról Uchiha meg Uzumaki tudna neked jókat mesélni. Kétnaponta látogatást szoktak tenni nála. Egy egész polcot elfoglal az aktájuk. – neveti el magát Gaara.

- Az utolsó évzáró óta végleg ők vezetik a balhé listát. –kezd röhögni Temari is.

- Mit csináltak? – ezt muszáj megtudnom.

- Ááá. Ezt csak ők tudják jól előadni. Kérd meg őket, hogy meséljék el úgyis nemsokára találkozunk velük. – ha csak Sasukéra gondolok elpirulok. De annyira helyes, hogy…. áááá.

- Csak azt ne mondd, hogy neked is bejön Sasuke. – nyöszörög Kankuro.

- Mi van? Egyáltalán nem. Hogy jut ilyesmi az eszedbe. – hevesen tiltakozok, de érzem hogy fülig vörösödtem.

- Túlságosan rosszul hazudsz. Nem ártana megtanulnod. – mondja Gaara a lehető legnyugodtabban.

- Ezt, hogy érted? – kérdezem tőle még mindig vörösen.

- Lényegtelen. Inkább induljunk, mert még a végén elkésünk és semmi kedvem az igazgató unalmas prédikációját hallgatni. – áll fel az asztaltól a vörös.

- Ugyan, kérlek! Rengeteg időnk van még az évnyitóig, és még ha el is késnénk, téged érdekelne a legkevésbé. Valld csak be, hogy nem bírod kivárni amíg Ayamével találkozol. - kötözködik Temari.

- Száll le rólam, jó? – fordul el zavartan legkisebb mostohatesóm.

Ezután beültünk a limuzinba és kitett minket egy kávéháznál. Uchiháék még nem nem érkeztek meg, úgyhogy vártunk. Elég sokat. Gaara már konkrétan idegbeteg volt.

- Öcsi! Nyugi van. Nem értem mit kell ennyit idegeskedni, Ayame folyton késik. – próbálta nyugtatni Kankuro az öccsét.

- Gaara! – ugrott hátulról szerelmére Ayame – bocsi, hogy késtünk csak Sasuke sokat készülődött.

- Persze fogd csak rám. Nem én sminkeltem fél órán keresztül…. énekelve – gúnyolódott az Uchiha srác.

- Hé, ne bántsd! Jó hangja van. – csókolgatta szerelmét a vörös.

- Először azt hittem, hogy a macska beteg, aztán mikor hallottam valami szöveget is mellé rájöttem, hogy énekel. Ayame, ne álltasd magad azzal, hogy jó hangod van. Sajnos be kell látnunk, hogy az Uchiháknak nincs jó hangja. Minden másban persze első osztályúak vagyunk, de az éneklés nem a mi pályánk. – magyarázza Sasuke.

- Ne sértegesd a hangomat! Csak irigykedsz, mert te Obito hangját örökölted. – ölt rá pimaszul nyelvet Ayame.

- Te meg az apádét. Az se jobb. – vág neki vissza Sasuke.

Lassú léptekkel elindultunk az iskola felé. Az ember ki se nézné ebből a Sasukéből, hogy milyen valójában. Most tök jól elvagyunk, de tegnap teljesen másnak tűnt. Olyan elérhetetlennek és ridegnek.

- Amúgy Sakura, kinéznéd a drága Uchiha barátunkból, hogy iskola első? – mutat rá Sasukéra Kankuro.

- Komolyan? – nézek rá hitetlenkedve.

- Miért reagál erre mindenki így? Mindig mondtam mi Uchihák mindenben a maximumot nyújtjuk. – húzza ki magát.

- Nagyon elhitted. – szólal meg Gaara gúnyosan.

- Sasuke! Az ott ugye nem az, akire gondolok? – szól ijedt hangon Ayame, miközben szorosan Gaarához bújik.

- Hogy rohadna meg! Mit keres ez itt? Gaara te maradj itt Ayaméval, mert még nem látott meg minket, majd én elintézem azt a mocskot. – mondja dühösen Sasuke.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés