Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

21. fejezet

Sasori miután biztonságos helyre bújtatta a fekete varjat, kiment a régi dolgozószobájából, hogy ne keltsen feltűnést. Valami arra sarkalta, hogy segítsen a szárnyas állatnak, csak még nem jött rá mi. A varjak akkor tűntek el nyomtalanul, mikor Itachi váratlanul meghalt. Senki sem tudta pontosan, hogyan is halt meg, hiszen az ő generációjukban messze az idősebbik Uchiha fivér volt a legerősebb. Páratlan képességei voltak, és szorult helyzetekből is hideg fejjel tudott döntéseket hozni. Viszont könyörületes volt, ami egyáltalán nem elfogadható a kaminariak számára. Jól emlékezett azokra az időkre, amikor még mindannyian együtt teljesítették a megbízatásokat. 
 

***

A palotától messzebb elhelyezkedő réten tartózkodtak mindannyian, ahol edzéshez szükséges tárgyak voltak felállítva. Együtt edzettek és harcoltak egymással, hogy így legyenek egyre erősebbek és erősebbek. Sasori volt a legidősebb a baráti társaság között, ezért ő úgymond vigyázott a többiekre. De mikor edzettek semmi könyörületességet nem mutatott, hiszen csak akkor lehet erős valaki, ha igazi csatákban vesz részt, ahol a cél az életben maradás.

 – Sasori, egyszer lefoglak győzni! – kiabálta dúlva-fúlva Deidara. A ruhája sok helyen szét volt szakadva, és néhol a horzsolások és vér látszódott rajta.  
 – A jó harcosnak meg kell tanulnia uralkodni a kirohanásain. Ameddig forrófejű vagy, nem tudsz legyőzni kicsi Deidara.
A háttérből nevetés hallatszott. Deidara káromkodva próbálta elhallgattatni őket, de nem járt sikerrel. 
 – Sasuke-kunt sem tudnád legyőzni, aki fiatal kora ellenére felveszi velünk a versenyt. Te vagy közöttünk a leggyengébb. – mondta Utakata, amikor a buborékai az egész környéket elborították.
 – Fogd be Utakata! Meglátjátok, egyszer mindannyitokat legyőzlek, és én leszek a következő kaminari király! 
A buborékok körbevették a robbantós fickót, és kipukkantak közvetlenül rajta. A buborékok egyik fele savat bocsátott ki magából, míg a másik fele apró robbanást idézett elő. Csak azt lehetett látni, ahogy a szőke férfi felrepül a levegőbe. Sasori a homlokához tette a kezét, és felnézett az égre, majd elismerő pillantással dicsérte a barna hajú férfit.
 – Nincs szerencsénk, mert vissza fog jönni. – mondja Itachi. 
Aztán nagy puffanást hallottak tőlük nem messze. Két tizenhat éves fiú harcolt, és az egyikük hamar a földre került. Sasuke érzelemmentes arccal nézett le Suigetsura, aki nehézkesen áll fel. Sasori tapsolva odament a két fiatalhoz, és megdicsérte a fiatalabbik Uchihát, hogy pillanatok alatt legyőzte a vízhasználót. Sasukénak semmit nem jelentett a dicséret, természetes volt a számára, hogy ő győzött.
A messzebb lévő két férfi elismerően nézte őt, hiszen nem mindennap születik ilyen nagy tehetséggel megáldott személy. 
 – Jó ötlet volt, hogy elküldtük „oda” Sasukét. Talán hamarosan nálunk is erősebbé fog válni. 
 – Igen. Mi ketten is ott tanultunk az uralkodó tudta nélkül. – mondta Itachi, amikor sötét szemei hirtelen vörössé váltak láthatóvá téve a Sharinganokat.

Sasori a két fiatallal visszament a többiekhez. Itachi előrelépett, és figyelemre intett mindenkit. A többiek körbe állták, és figyelmesen várták a mondanivalóját. 
 – Mi vagyunk az öreg uralkodó legjobb harcosai, emiatt kötelességünk követni a parancsait, de hamarosan ennek is vége lesz. Soha nem szabad behódolnunk neki, mivel nem sokáig fog a trónon ülni. Sasuke, és én vagyunk a jogos örökösök a trónra, ti meg más erős klánokból származtok, együtt sikerülni fog letaszítani a trónról. – mondta Itachi, akinek hosszú, szürkés, összefogott haját ide-oda lengette a szellő. 
Utakata, és Sasori helyeslően bólintottak, hogy segíteni fogják mindenben a két Uchihát. A barna hajú buborékhasználó soha nem volt hű az uralkodóhoz, egyedül a két fivér miatt állt be az uralkodó szolgálatába. De még ennek ellenére is alig volt a kaminari birodalomban, mivel nem nagyon szeretett a családjától távol lenni.

***

Sasori elszomorodott, mikor ez a régi emlék eszébe jutott. Olyan fiatalok voltak, akkor még, tele voltak célokkal, amiket többségüknek sikerült elérnie. Mindenkinek meg volt írva a sorsa, amin nem tudott változtatni. Mostanában kezdett az életén elgondolkozni a bábmester, ha visszatekintett az addigi életére, akkor sok mocskos dolgot elkövetett, és rengeteg vér tapadt a kezéhez. Igaz, nem látszott már a vörös vér, ami gyakran befestette a kezét, de még így érezte. Persze nem bánta meg ezeket, de kezdte azt hinni, hogy nem jó az, hogy az uralkodó talpnyalója lett.

Onnantól kezdett el az öreg talpnyalója lenni, amikor beköszöntött az a nap.

 

***

Az uralkodó magához hívatta és ő rögtön sietett is a színe elé. Nehezen vette rá magát, hogy meghajoljon a pipázható öreg előtt, de  amikor felemelte a fejét, a szemeiben semmi tiszteletet nem lehetett látni. 
 – Uchiha Itachi halott, a holttestét a folyó sodorta ki a partra. Utakata tegnap este rám támadt, ezért nem teheti be a birodalmamba többé a lábát. Innentől ellenségnek nyilvánítom, akit mihamarabb el kell tüntetni.
 – Micsoda? Várjon, kérem! Ki lett volna képes végezni Itachival? A buborékhasználó Utakata meg eddig hűen szolgálta önt. 
Az uralkodó mosolyra húzta a száját, és a személyi testőrségének az összes tagja körbe állta Sasorit. Az uralkodó parancsára rögtön végeztek volna vele, de türelmesen kivárták a parancsot. 
 – Mivel Itachi meghalt, így te veszed át a helyét! Mától kezdve, te vagy a testőrségem parancsnoka!

*** 

A bábhasználó attól a naptól kezdve látta el parancsnoki munkáját. Az idő elteltével az uralkodó legfőbb bizalmasa lett. Nem véletlenül tudott csak ő arról, hogy Keikót vissza akarják hozni az életbe. Az uralkodó minden tervét és vágyát megosztotta vele.

 

***

Keiko titokban, gyertyával a kezében ment le az alaksorba, ahol a két fontos foglyot őrizték. Egyszerűen meg tudta oldani, hogy ne vegye észre senki. Nem hagyta nyugodni a gondolat azokról a jelekről, saját szemével akart meggyőződni arról, hogy valóban az-e, amire gondol. A gyertya lángja mindig mozogni kezdett, ahogy egyesével vette a lépcsőfokokat. Mikor leért, körbenézett, és benyitott az első ajtón. A kemény ágyon meglátta a fájdalomtól szenvedő lányt, aki nem rég tudott csak elaludni. Közelebb ment hozzá, és megvilágította az arcát. Tisztán látta a fekete jeleket a karján, ezért hátrált néhány lépést, és mérgesen összehúzta a szemöldökét. Letette a nyirkos padlóra a viaszgyertyát, és újra odament a lányhoz. 

 ~ Beigazolódott, amitől tartottam. Ez a mihaszna lány Sasuke-kuntól terhes. Megszabadítalak a szenvedésedtől. ~ gondolta magában Keiko veszedelmes mosolyával. 
A sötétben rózsaszín szemei csillagként csillogtak, mint a macskáknak, kezdett omladozni az alaksor, mikor félreugrott a hátulról érkezett ütés elől.
 – Mi keressel itt? – kérdezte Yugitó, akinek a szemei világítottak, és mindent úgy látott éjszaka, mint reggel. 
 – Régen harcoltam, jó lesz a gyakorlás. Ezzel a lánnyal meg végezni fogok, gondolom te is rájöttél, kinek a gyerekét hordja. Nem engedem, hogy Sasuke-kun más nőt szeressen!
 – Fumihiko Keiko, más nevén a vér hercegnő. Azt hittem végre a világ megszabadult tőled, hiszen a gyilkosod Uchiha Sasuke-kun volt. Túlélted valahogy?
 – Nem éltem túl, meghaltam akkor, de visszatértem. Újra Sasuke-kunal élhetek, mint régen. 
Yugito arca hamar elsápadt, mikor megtudta, hogy Keikót visszahozták az életbe. Egy halottal állt szemben, aki még mindig nagy szerelmet táplált az Uchiha iránt. Soha nem látta még személyesen a vér hercegnőjét, csak hallott róla. Annak idején szívesen harcolt volna vele, de most, hogy ennyire nincs toppon, esélye sem volt ellene. 
Sakura felébredt, mert megint iszonyatosan görcsölni kezdett a hasa. Sikítani kezdett, és minden apró mozdulatára, még erősebb fájdalom nyilallt belé.
 – Szóval a pletykák igaznak bizonyultak. Ez a lány tényleg egy nemes angyal, aki a rettegett Uchiha Sasuke-kun gyerekét várja. Nincs sok esély, hogy életbe maradj, sőt az sem biztos, hogy életben maradsz a szülésig. 
 – Te ki vagy? – kérdezte Sakura elcsukló hangon, mikor az idegen nőhöz fordította a fejét. 
 – Sasuke-kun felesége vagyok. Nem értem, hogy volt képes Sasuke lefeküdni veled, de azt most mondom, ne is reménykedj abban, hogy veled marad.

Sakura felsikított, a karján a jelek egyre feljebb terjedtek. A nagy fájdalomtól nem tudott semmit sem válaszolni, de magában kétségbe volt esve, hogy az imádott Sasuke-kunjának visszatért az első asszonya a halálból. Nem talált magyarázatot arra, hogyan lehetséges mindez, csak abban volt biztos, hogy Keiko visszatért.

 – Mégis mik ezek a jelek? Miért viseli ilyen rosszul Sakura a terhességet? -  kérdezte Yugito számon kérve a rózsaszín szemű nőt. 
 – Nem akarok esti mesét mondani neked. Ha kicsit gondolkodsz, rájössz. Most még életbe hagylak Sakura. – mondta Keiko. Felvette a földről a gyertyát, majd nyugodtan távozott. 
Yugito azonnal odasietett a rózsaszín hajú lányhoz, és a földön lévő vödrös vízből kivette a rongyot. Óvatosan Sakura homlokára tette, hogy levigye a lázát, de közben nem hagyta nyugodni az, amit Keiko mondott. 

Még nincs hozzászólás.