Sakura:

Az eb�dsz�netben nem n�ztem sehova, nehogy megl�ssam Sasuk�t. Le�ltem egy fa t�v�be, �s lehajtottam a fejemet. M�r az sem �rdekelt, ha Karin �s Ino ism�t megjelennek, m�r pedig sejthettem, hogy j�nnek.

- Hogy milyen helyes. - hallottam valahonnan Ino hangj�t.

Karinnal egy asztalon �ltek, a l�bukat a padon tartott�k, �s valakit figyeltek. Nem kellett sokat ny�jtogatnom a nyakam, r�gt�n �szrevettem Sasuk�t. Egyed�l �lt, kez�ben egy szendviccsel, �s nem �gy t�nt, mint akit �rdekel, hogy Karin �s Ino t�le egy m�terre olvadoznak. Arra lettem figyelmes, hogy b�mulom. Mit b�mulok? Hisz nem is tetszik! Vagy m�gis? Na, j�, neked nem tetszhet senki sem, kiscsaj! Csak �sszet�rn� a sz�vedet! Nem tenne m�st, amikor megtudja, hogy ki vagy, mint hogy felpofoz, azt�n indul a dolg�ra. T�bbet r�d sem n�zne, te pedig belerokkann�l. V�g�l a dilih�zban v�gezn�d, ideg�sszeroppan�ssal. Ezt akarod?

A nagy gondolkod�sban, hirtelen le�lt mell�m valaki. Nem is vettem �szre, annyira a gondolataimba m�lyedtem. Csak akkor t�nt fel, mikor az illet� meg�rintette a v�llamat. Ijedtemben ugrottam egyet. Sasuke �lt mellettem, fekete szemeivel engem vizslatott.

- Ne k�vess. - mondtam hidegen, majd elfordultam.

- �s ha m�gis? - k�rdezte.

Tudtam, hogy �lvezi ezt az eg�szet, ez�rt nem adhatom meg neki az �r�m�t, hogy l�tv�nyosan zavarjon.

- Akkor… - itt megakadtam, mert nem jutott eszembe semmi j�, amivel siker�lne ler�zni Sasuk�t.

Nem akartam, hogy miattam ker�lj�n bajba. Nem szerettem volna, ha az ittas ap�m keze �ltal v�gezn�. Nem tudtam volna egy�tt �lni a b�ntudattal…

- Akkor mi? - hajtotta a v�llamra a fej�t, mire �sszerezzentem.

Nem voltam hozz�szokva, hogy valaki ilyen kedvesen, k�zvetlen�l b�njon velem.

- Nem akarom, hogy miattam ker�lj bajba. Menj el, k�rlek. - suttogtam.

- Na, ok�! Ideje lenne elmondanod, hogy mik ezek a sutyorg�sok, mert itt valami nagyon nincsen rendben, �s mivel van egy sejt�sem, hogy �n is benne vagyok a dolgokban, m�ghozz� nyakig, ez�rt el fogod mondani. - ford�tott maga fel� durv�n.

Megragadta a csukl�mat, �s megr�zott. Nem �rtettem, hisz mit �rdekeln�, hogy apa hogyan fogja kiny�rni? M�gis ki a j� francot �rdekel az?

- �… �n… - ment el minden hangom.

- Mond el. - suttogta egy fokkal szel�debben.

- Eh… Az eg�sz annyi, hogy semmi keresnival�d mellettem. - feleltem halkan.

- Mi�rt? - lep�d�tt meg.

- Mi�rt? - j�tt meg a hangom - Mert senki sem szeret! Mert az ap�m pi�l, az any�m meg n�ha drogozik! Mert szeg�nyek vagyunk! Ez�rt akartak megrugdosni! �s az ap�m, ha ezt elmondod az igazgat�nak, egyenesen a s�rba fog rugdosni! Ez�rt nem akarom, hogy k�vess! Mert nem akarom, hogy miattam essen bajod! �s… - folytattam volna, de egy r�nt�ssal fel�ll�tott, majd bevonszolt a suliba.

Mindenki minket n�zett, hogy mit csin�l Sakura Haruno, a szeg�ny, koszos kis liba, egy olyan, minden bizonnyal gazdag, nagymen�, tehet�s fi�val, mint Uchiha Sasuke. Lenyomott egy padra a folyos�n, majd le�lt mell�m.

Hossz� csend telepedett r�nk. Nem �rtettem, minek vonszolt ide, ha nem is akar semmit. Csak �lt�nk, �s nem sz�ltunk egym�shoz. Lassan a sz�netnek is v�ge lett, ez�rt el kellett indulnunk �r�ra. Nem �rtettem, hogy ennek m �rtelme volt. Akkor is ezen gondolkoztam, mikor m�r kifel� mentem a sulib�l.

- H�! - ki�ltott fel valaki el�ttem.

Leszegett fejjel mentem, ez�rt nem is n�ztem, hogy ki megy el�ttem. Egy sz�ke fi� �llt el�ttem, kez�ben a k�v�j�val, ami az �tk�z�s hat�s�ra r�folyt a-szerintem m�regdr�ga-b�rkab�tj�ra.

- Igaz�n sajn�lom, nem figyeltem. - szabadkoztam r�m�lten.

- Ugyan, semmi baj. - vakarta meg a tark�j�t zavartan – Am�gy… Uzumaki Naruto. - ny�jtott a kez�t udvariasan.

- Iz�… Sakura Haruno. - ny�jtottam a kezem f�l�nken.

- Te is ide j�rsz? - mutatott az iskol�ra.

- Igen. Te is? - �rdekl�dtem �rtatlanul.

- Majd fogok. Tudod, ide szeretn�k beiratkozni, de m�g nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ide akarok-e. - m�regette az iskola �p�let�t.

- H�t, rem�lem, ezt v�lasztod. - vontam meg a v�llamat.

- Akkor m�g tal�lkozunk, Haruno Sakura. - intett, majd elindult az ellenkez� ir�nyba.

M�g egy darabig b�multam ut�na. Igaz�n furcsa fi�, de a maga m�dj�n igaz�n kedves. Vagy nem? Mindenesetre az els� benyom�som j�. M�g nem akartam hazamenni, de sajnos kellett, mert ha �n elk�sek, csak egy sz�p monoklival gazdagodhatok. �gy h�t hazafel� vettem az ir�nyt, rem�lve, hogy m�g nem k�stem el.

A lak�telep�nk lepukkant, szemetes, koszos volt. A gazdag negyed melletti �tkel�s ut�n, szinte a k�pembe vigyorogtak a koszos fal� panellak�sok. Az utc�kon hajl�ktalanok, drogoz� fiatalok, �s szeg�ny, pi�s emberek k�sz�ltak. Mindenkinek komor volt az arca, ebben a helyzetben senki sem tudott mosolyogni. Ki mosolyogna ilyenkor? H�t �n biztosan nem. Errefel� m�r mindenki ismert, hiszen sz�let�sem �ta ebben a lepukkant k�rnyezetben �lek. A helyiek k�sz�ntek, intettek, a sarokban tany�z� banda, akikkel rengeteget �k�rk�dtem r�gebben, pedig mindig hangosan odasz�lnak. Kiv�telesen megengedtem magamnak azt a luxust, hogy oda is mentem hozz�juk.

- Sziasztok. - s�t�ltam oda hozz�juk, mire azonnal odasereglettek.

- Szia, csajszi! R�g�ta nem l�ttunk. - paskolt fejen Pein, a piercinges sr�c.

- Csak mostan�ban nem engednek sehov�. Ennyi az eg�sz. - legyintettem, mintha ez csak egy semmis�g lenne.

Az�rt szerettem vel�k lenni, mert vel�k lehettem, az �r�kk� tombolni v�gy�, kem�ny csajszi. El�tt�k nem kellett megj�tszanom magamat. Mellett�k nagyobb biztons�gban �reztem magamat, mint a saj�t csal�dom k�r�ben. Tudom r�luk, hogy megb�zhat�ak, m�g ha olyan v�szj�sl�an is n�znek ki.

- Gyere m�r, te b�d�s k�ly�k! - ord�tott ki az ap�m holt r�szegen az ablakon, �s a tiszt�z�s kedv��rt teljes erej�b�l a betonnak dobta a s�r�s�veget, mire az hatalmas robajjal ezerfel� sz�llt.

- Csak �t perc! - kiab�ltam vissza, mire h�la az �gnek b�lintott, �s becsukta az ablakot.

- Sr�cok, soha sem k�rtem m�g a seg�ts�geteket, de most k�rem! - kapaszkodtam Deidara karj�ba - Seg�tenetek kell innen elsz�kni! Nem �rdekel, hogy hogyan, hogy mivel, hogy kikkel, hogy mikor, de ki kell szabad�tanotok ebb�l a b�rt�nb�l! - szinte m�r sik�tottam.

A fi�k k�rbe�lltak, mind agg�dva n�zett r�m. M�r az sem �rdekelt, ha h�ly�nek n�znek, mondjuk erre nem sok es�ly volt. Tudj�k, hogy milyen kil�t�stalan a helyzetem, hogy milyen pokol az �letem, hogy milyen koszos a szob�m, hogy milyenek a sz�leim. �s azt is tudj�k, hogy b�rmit megadn�k, csak tudjak szabadulni a sz�leimt�l.

- �s ezt m�gis hogyan gondoltad? Kiugrasz a negyedikr�l? - r�h�g�tt fel Kisame, akinek "remek" tulajdons�ga volt, hogy nem k�pes semmit sem komolyan venni.

- Nem, de ezt most komolyan mondtam! Nem maradhatok itt, hogy t�nkretegyem az �letemet. - hajtottam le a fejemet.

- H�t… Tudod mit? Holnap �rted megy�nk a suliba. Az �cs�m ott kezdett el tanulni, Sasuke biztosan tudna seg�teni. Elhoz t�ged hozz�nk, ut�na kital�ljuk, hogy mi legyen a k�vetkez� l�p�s. Ap�m �gyv�d, ak�r m�g a gy�mhat�s�gnak is tudna sz�lni. - aj�nlotta fel Itachi, de �n m�g a n�vn�l blokkoltam.

- Sasuke? Csak azt ne mond, hogy Uchiha Sasuke, azt a te �cs�d! Pedig ott volt a fejemben az Uchiha! - fogtam meg a fejem a felismer�st�l, hogy a j�k�p� f�rfiak kir�lya, az egyik legjobb bar�tom �ccse.

- Eddig nem j�tt�l r�? Pedig nem hiszem, hogy sok Uchiha rohang�l a v�rosban. - forgatta meg a szemeit Deidara.

- Na, j�. De nem akarok �rvah�zba menni. - nyafogtam.

- �s ha mi fogadn�nk �r�kbe? - vihogott fel Kisame.

- K�szi, de nem akarok egy akv�riumban �lni. - nevettem fel, utalva, Kisame b�rsz�n�re, ami valami betegs�gt�l vette fel egy hulla sz�n�t.

- Ezt m�g megbesz�lj�k. A l�nyeg, hogy kiszabad�tunk. - rakta k�z�pre a kez�t Pein.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s