Karin:

A hideg földben feküdtem, egy koporsóban, de éltem. Eltemettek, emlékszem. Konohai ninják. Szánalmasak…

Megpróbáltam felemelni a koporsó fedelét, de nem ment. Chakrát éreztem odafent. Tudtam, hogy van itt valaki. Suigetsu, talán? Dehogy is, ő már sajnos a múlt. Éreztem a helyet, ahol Sasuke átszúrt, de miután eltemettek, magamba haraptam. Sokáig kellett innom a saját gyógyerőmet, mire egyáltalán magamhoz tértem.

- Ki kell innen jutnom. - suttogtam magamnak, hogy megpróbáljak erőt meríteni saját hangomból.

Hát, nem segített rajtam, sokkal inkább csak rosszabb lett, hisz hogyan juthatnák ki  egy koporsóból? Elkezdtem verni a koporsó fedelét, hátha a fenti alak meghallja. Bár ezt inkább elkeseredettségemben, mint próbálkozásképpen tettem, de a lényeg annyi volt, hogy nem segített.

- Hahó! - ordítottam egy hatalmasat, de a föld elnyelte a hangomat.

Akkorát sikítottam, hogy a végén elment a hangom. Ha ezt sem hallja meg, akkor ennyi volt, és nincs több húzásom. Na meg persze itt fogok szomjam halni, vagy megfulladok. Egyik lehetőség sem volt túl csábító.

- Hahó! - kiáltott le az illető, mire hatalmasat sóhajtottam.

- Lent vagyok, élek! Áss ki! - sikítottam még egyet, már amennyi kijött a torkomon, az eddigiek miatt.

A tag, bármilyen hihetetlen is, engedelmeskedett, és hallottam, hogy nagy buzgón elkezd kaparni. Kaparni? Az isten áldjon meg, két és fél hónapja vagyok ebben a nyomorult koporsóban! Nem fogom kivárni, míg te szó szerint kikaparsz innen! Áss ki!Hozz egy lapátot, vagy hozz valami kapát, de ne kézzel!Hirtelen egy pukkanás, majd a chakraforrások száma legalább hatvanra nőtt. Hatvan?!Ez vagy ilyen gyorsan szerzett még vagy 59 embert, vagy hihetetlen számú árnyékklónt vetett be. Olyan ismerős, dejavu érzésem van....

Naruto:

Visszaemlékeztem Sakura arcára, amikor körbejárta a lakásomat. Tudom, hogy ilyenkor az emberek magukba roskadva szoktak ülni, de egy kis takarítás nem árthat. Eddig mindig Hinata takarított, így idegenül forgattam a kezemben a tollseprűt, a porszívót, és a felmosó vizet is háromszor rúgtam fel. Kidobtam a szemetet, felsepertem, és a végeredmény nagyon tetszett. Újra tiszta volt a lakásom!

Még arra is képes voltam, hogy felöltözzek, és kimenjek sétálni. Végigmentem a főutcán, ügyesen kikerülve a Hyuuga birtokot, majd gondoltam egyet, és befordultam a temető felé. Mostanában sok időt töltök ott, az elesett ninják között, akiknek én, és minden barátom köszönheti az életét. Mindenfelé sírkövek, friss földdel betakart sírok. Mindig errefelé bolyongok, mert itt csend van csak az öregek szoktak erre lófrálni.

- Hahó! - hallottam a föld mélyéről, mire akkorát ugrottam, hogy majdnem felborítottam egy váza virágot, ami az egyik sírra volt rakva. Az első gondolatom a zombi volt, de mivel nem léteznek, ezért vagy ellenséges ninja, vagy élő ember volt a következő elméletem.

- Hahó! - kiabáltam vissza, hogy biztos legyek benne, nem csak a képzeletem játszik velem.

- Lent vagyok, élek! Áss ki! - utasított a hang.

Engedelmeskedtem, mert nem hagyhatok senkit élve a föld alatt, még ha az erre járó idősek hülyén is fognak rám nézni, hogy minek dúrok fel egy sírt. Körömmel kezdtem el kaparni a földet, mert lapátom az nem volt, de rögtön rá kellett jönnöm, hogy ez nem olyan okos döntés, mert így egy örökké valóság lesz kikaparni a szerencsétlent. Így hát egy kézjel, puffanás, és rögtön vagy 50-60 árnyékklón jött nekem segíteni, kaparni.

A föld hamarosan hatalmas halomban állt mögöttem, a koporsó fedele pedig már látszott. Lesöpörtem a földet, és megpróbáltam felemelni. Kívülről nem volt rajta fogás, így hát bekiabáltam a lánynak (hangjából ítélve).

- Nyomd a tetőt! - kiáltottam neki, mire az engedelmesen felnyomta a tetőt, amely körül-belül 50 kiló lehetett.

Együttes erővel félrelöktük a nehéz fedőt. Bent egy vörös hajú lány feküdt, egyik oldalon megszedett hajjal. Fekete keretes szemüvege mögül, igen csak furcsa, vörös szeme, szinte izzott.

- Hé, te vagy az a csaj, akit Kakashi idehozott, halottan! - kiáltottam el magam a megdöbbentő felismeréstől.

- Igen De nem haltam meg. Csak elájultam. Sasuke nem szúrta át létfontosságú szervemet, így hát…- kezdte el, de rögtön a szavába kellett, vágnom.

- Akkor, miért hittük azt, hogy meghaltál? Fejlett, Konohai orvosok állapították meg, hogy meghaltál. Te most vagy zombi vagy, szellem.

Karin:

Kiderült, hogy a fiú, aki kiásott, teljesen zakkant. Elmondta, hogy a kedvenc kajája a ramen, hogy mi a kedvenc színe, állata, meg mindenféle haszontalan infót magáról, elmesélte, hogy most van túl egy szakításon stb…

A végén már nem bírtam tovább, ráripakodtam, még ha sokat is köszönhetek neki, hisz a fulladástól mentett meg.

- Amúgy… hogy hívnak? - kérdezett végre valami értelmeset is.

- Karin. Szóval, Konohában vagyok, ugye? - fordultam körbe, hogy felmérjem a terepet.

- Ja, tök sok mindenről lemaradtál! Sasuke visszajött a faluba, meg minden, meg összejöttek Sakurával. Nagyon állat. - lelkendezett, míg én leblokkoltam.

Sakura? Ki az a Sakura? Mi az, hogy összejöttek? És miért zavar ez engem? Hisz megpróbált megölni engem, élő pajzsként bánt velem. És mégis…

- Bocsi, Naruto? - böktem meg a vállát, míg ő lelkesen magyarázott, de amint megböktem, felém fordult.

- Mi az?

- Ki az a Sakura? - ejtettem ki undorral a női nevet, hisz ha összejöttek, az csak annyit jelenthet, hogy ő Sasuke BARÁTNŐJE…

- Ja, ő… Hát, nagyon régi csapattársam. Ővele, és Saival próbáltuk őt mindig visszahozni a faluba. Tudod, elég régóta szerelmes Sasukéba, de azt ne kérdezd, hogy hogy jöttek össze, mert lövésem sincs. - vakargatta zavartan a tarkóját, míg idétlenül vigyorgott.

Sakura… Még életemben nem hallottam róla, de ameddig a sírban voltam, volt idő gondolkodni, és arra jutottam, hogy Sasukét a Konoha elleni gyűlölet, és a mérhetetlen keserűség elhomályosította, és nem gondolkodott, mikor élő pajzsnak használt engem. Tehát biztosan nem direkt volt, csupán rosszkor voltam rossz helyen…

Tehát újra elmegyek hozzá, és addig nem engedem el, míg nem lehet az enyém, és még ez a Sakura, vagy nem tudom ki, sem fog tudni megállítani. Undorodtam a gondolattól is, hogy valami szuka ugrál Sasuke körül, mikor ez az én dolgom lenne, hiszen valószínűleg sokkal több időt töltöttem Sasukéval, mint ő.

- Na, jó. Nekem azt hiszem, mennem kell. Nagyon köszönöm, hogy kiástál a sírból. És még valami…- fordultam hozzá.

- Mi?

- Még valószínűleg találkozni fogunk. - kacsintottam rá, majd elindultam egy bizonyos irányba, hogy kijussak a temetőből.

Ha Sasuke valóban visszajött a faluba, nem lesz nehéz megtalálni, ebben a hangyafingnyi faluban. Elindultam a főút mentén, ahol mindenféle ember sétálgatott, hátha ott meglelem Sasukét. Nem leltem. Így hát felfedezőútra indultam Konohában…

Sakura:

A Narutónál tett látogatásunkra még mindig tisztán emlékeztem, ezért kissé aggódtam. Sasuke mondogatta, hogy nem lesz semmi baja, hisz felnőtt ember, de mindenféle dolgot el tudtam már képzelni, hogy mit művelt magával bánatában.

Délután kimentünk az utcára sétálni, meg venni egy kis kaját. Sasuke az egész napot velem töltötte, és ma este is velem fog aludni. Lassan mintha megszoknám, hogy mindig mellettem van, minden este hozzábújhatok, minden egyes pillanatban szólhatok hozzá. Szóval ilyen, ha együtt élünk.

- Uchiha Sasuke. - hallottam mögülem egy hangot.

Sasuke hirtelen fordult meg, magával rántva engem is, mivel hogy kézen fogva sétáltunk. Sasuke semmitmondóan nézett a vörös szemekbe, amelyeket fekete keretes szemüveg takart. A lány tartása magabiztos volt, pont az ellenkezője az enyémnek. Lila inget, fekete rövidnadrágot, és nagyon hosszú szárú cipőt viselt, amely szintén fekete volt.

- Karin? Hisz te meghaltál. - mérte végig kedvesem a lányt.

Karin? Meghalt? Mi a francról beszél?

- Nem. De eléggé fájt. - jelentette ki Karin hidegen, akár csak Sasuke.

Sasuke nem felelt, csak hidegen méregette a lányt. Szinte tapintható volt a feszültség, amely Sasukéből áramlott, mihelyt a lány megjelent. Tehát itt elég komoly ellentétek feszülnek. Persze pszichológiai képességem most sem hagyott cserben, rögtön leszűrtem rengeteg mindent, köztük azt is, hogy az ilyen helyzetbe csak akkor ajánlatos beleavatkozni, ha eldurvulnak a dolgok. Így hát egyedül kellene őket hagynom, hogy lerendezzék a dolgokat.

- Én megyek almát venni, addig ti rendezzetek le mindent. - mutattam a gyümölcsös stand felé, majd meg sem várva a választ, elviharoztam, hogy kettesben hagyhassam őket.

Sajnos az a kíváncsi énem nem nyugodhatott, oda kellett, hogy vigye a lábamat, ahonnan hallgatózhatok. Láttam, hogy Sasuke ellenségesen méricskéli a lányt, de az a bizonyos Karin kezdi átszelni a két és fél méter távolságot, amit eddig tartottak. Egyre közelebb ért Sasukéhez. Sajnos suttogott, de a hangosabb szavakat, mondatokat hallottam.

- Na, mit szólsz, Sasuke? Te és én, együtt. - fonta karjait Sasuke nyaka köré, mire felment bennem a pumpa.

A lábamnál lévő vödröt, amiben narancsok voltak, egy könnyed mozdulattal felrúgtam, mire mind a ketten odakapták a fejüket. A narancsok szanaszéjjel  gurultak, a stand tulajdonosa pedig szúrósan méregetett engem, de aztán jobbnak látta, ha nem avatkozik bele. Vészjósló léptekkel közeledben a vörös felé, mire az hátrált egy lépést. Rémült arca nem tudott meghatni, inkább csak még lejjebb süllyedt a szememben. Mire Sasuke mellé értem, már hátrált egy fél métert, de én tovább mentem, egészen addig, míg az egyik stand megállította, a további hátrálásban.

- Na, mi lesz, nyuszi? - mosolyodtam el gúnyosan.

Nem válaszolt, csak előhúzott egy kunait a fegyvertokjából, és nekem dobta. Szerencsére, a rengeteg edzés Kakashival kikezdte ugyan a reflexeimet, de aztán javultak, éppen ezért, olyan könnyedén tértem ki a kés elől, mint egy pillangó.

- Tűnj innen. - hangja szinte remegett a félelemtől, aminek nagyon megörültem, hogy ennyire sikerült rá hoznom a frászt.

- Majd ha hülye leszek. Nem hiszem, hogy csak véletlenül próbáltál rácuppanni Sasukére. - értem el, majd egy könnyed mozdulattal megfogtam a nyakát, és a magasba emeltem.

Elkezdett rúgkapálni, aminek meg is lett az eredménye, ugyan is sikerült a gyomromba térdelnie, mire azonnal elengedtem, és hátratántorodva próbáltam nem vért köhögni. Úgy tűnik, a harc… Elkezdődött.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés