Naruto:

Hinatával éppen sétálunk. Mióta megtörtént köztünk az első alkalom, sokkal felszabadultabb, nem szorong, és nem görcsöl az ilyeneken. Én is nagyon örülök, hiszen már régóta terveztem, csak valahogyan nem jött össze soha sem. De megtörtént, büszke vagyok magamra, na meg persze Hinatára, aki nem kezdett el tiltakozni.

Hinata a parkba akart menni, én meg nem akartam ellenkezni, ezért a park felé vettük az irányt, amit még mindig szépítgetnek. A parkot nem régen tervezték be, hogy Konohában legyen olyan nyugalmas hely, ahol a szerelmesek együtt lehetnek, a gyerekek elmehessenek játszani, az öregek leülhessenek, és hallgathassák a madarakat, és a fiatalok ellegyenek, ne mást rongáljanak. Még mindig fákat ültetnek, füvet, meg bokrokat, még mindig dolgoznak a macskakövekkel kirakott úton, és még mindig szépítgetik a játszóteret, amelyet direkt a gyerekeknek terveztek. Máris látni ott néhány lurkót, akik élvezettel csúszkálnak, homokoznak, hintáznak, vagy libikókáznak. A park elég nagyra sikeredett. Két oldalról cseresznyefák takarták el előlünk a napot. Aztán elágazás jött. Ha balra fordulnék, eljutnék a játszótérhez, ha jobbra, akkor fűzfákhoz jutnék, alattuk padokkal. Ha pedig előre, akkor kijutnék a parkból. Végül jobbra indultunk. Mindig itt szerettünk lenni, elrejtőzni a vizslató emberek elől, és belépni a függöny mögé, ahol olyan, mintha egy kis burokban lennénk.

- Tudod, Naruto, egy kicsit aggódom. - szólalt meg mögülem Hinata.

- Miért? - nézek le, a nálam egy fejjel alacsonyabb lányra.

- Mert, ugye védekeztünk, de mi van, ha valamit elrontottunk? Én még nem akarok gyereket. - remegett meg kedvesem hangja.

- A-miatt ne aggódj. – cirógatom a tarkóját, mire rögtön ellazul.

Kézen fogva sétálunk ki a parkból, valamerre. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy Sakurának ma van a szülinapja.

- Hinata. Sakura-channak ma van a szülinapja. Menjünk, vegyünk neki valamit, aztán menjünk át hozzá. Mit szólsz? - ajánlom fel neki.

- Persze, tuti hogy mi leszünk az elsők! - rikkantotta vidáman, ahogyan mostanában szokta.

Sakura:

Pár perc alatt megtelt a kicsi lakás, mindenféle barátokkal, barátnőkkel, ismerősökkel, akik mind ajándékkal készültek. Nem gondoltam volna, hogy idén ennyire sokan lesznek. Naruto már derékig a hűtőben volt, Tenten és Ino elmélyülten beszélgettek, a többiek pedig a rengeteg rágcsát, meg a tortát-amit Neji hozott-pakolták ki az asztalra.

- Mizu csajszi? Hirtelen érkeztünk? - böködött meg hátulról Hinata, mire egy hatalmasat ugrottam.

- Kissé. Nem számítottam vendégekre. - szabadkoztam.

- Ez még csak a kezdet. Este elmegyünk egy igazi partira, csak mi csajok. - mutatott körbe.

- Komoly? Jesszus, nem is tudom mikor volt utoljára ilyen szép napom. - sóhajtok fel.

Hinata továbbállt, helyette legelső vendégem lépett mellém, majd megsúgta, hogy lehet, ki kéne menni az udvarra, mert nem nagyon férünk. Bólintottam, majd mindenkinek elmondtam, hogy kint kéne folytatni, és hogy segítsenek lehordani a székpárnákat, a nasit, a tortát, műanyag poharakat, innivalót, az ajándékokat, na meg persze segítsenek felállítani a kerti bútorokat, mert mostanában nem használtam, és összecsuktam az összeset. Mindenki örömmel látott munkához.

Neji megmondta mindenkinek, hogy mi is lesz a dolga. Tenten én Hinata hordják a poharakat, innivalókat, Naruto, Kiba és Sasuke felállítják a kerti bútorokat, Neji, Shikamaru és Ino leviszik a nasit, a tortát és az evőeszközöket, Choji, Lee és Gaara pedig a székpárnákat hozzák utánunk. Fél óra múlva már mindannyian lent tortáztunk. Neji igazán jó munkát végzett, még ha nem is ő csinálta, a kókuszos torta a kedvencem, és ezt ő is tudta.

Mindenki nagyon jól érezte magát, remek volt a hangulat. Lassan dél lett, rendeltünk pizzát, majd folyt tovább a társalgás. Olyan két óra körül mentek haza a vendégek, csak a lányok maradtak, és megbeszéltük, hogy Hinatáéknák találkozunk, pontosan 8 órakor. Nálam a készülődés nagyon lassan megy, ezért amint bepakoltam, elkezdtem készülődni. Az első egy kiadós fürdés volt, ezért az minimum egy óra, vagy talán még másfél is.

Háromra végeztem a fürdéssel, majd elkezdtem ruhát keresni. Rengeteget felpróbáltam, de mivel egy elegáns helyre megyünk, illendő lenne valami ruhát húzni. Úgy hogy gyorsan odarohantam a szekrényemhez, és elkezdtem előszedegetni a ruháimat. Felpróbáltam mind a hármat, de nem tudtam dönteni. Volt egy fekete, nyakba akasztós, alul csipkés, térdig érő ruhám, volt egy rózsaszín, spagetti pántos estélyim, és volt egy smaragdzöld combközépig érő, virágokkal díszített ruhám. Mire eldöntöttem, már csak egy órám maradt a hajamra, és a sminkemre.

Mire mindennel végeztem, már nem is volt annyira kedvem menni. Ugyan nagyon régen nem volt csajos este, de mire mindennel végeztem, valahogy elment a kedvem. De már időm sem volt meggondolnom magam, mert megszólalt a csengő. Gyorsan felkaptam a táskámat, a kabátomat, meg valami rágót, és már indultam is ajtót nyitni.

- Szia, Saku. - köszöntött Tenten.

- Sziasztok. - köszöntem a mögötte álldogáló csajoknak.

- Indulhatunk? - kérdezte Hinata.

- Még szép. - rikkantotta Tenten.

Hamarosan már az utcán baktattunk, cseverészve, mindenféléről locsogva. Tenten ma feltűnően csinos, meg jókedvű volt, valamint Hinata is nagyon szép volt ma. Koromfekete estélyi ruhájában olyan volt, akár az alvilág istennője. Ino a lila koktélruhában nagyon jól nézett ki, Tenten pedig a ciklámen, combközépig érő ruhában festett hihetetlenül.

Lassan sétáltunk, bár farkasordító volt a hideg, de nem bántuk, csak mentünk, a szórakozóhelyig, amit Hinata mondott.

- Szerintetek lesznek helyes pasik? - kérdezte Ino.

- Te nem Shikamaruval jársz? - értetlenkedett Tenten.

- De igen, csak mostanában nem vagyunk valami jól. Szerintem már nem is szeret. - sóhajtott Ino.

- És te Saku? Te jársz már valakivel? - fordul hozzám Hinata.

- Még nem, pedig jó lenne. - hajtottam le a fejem.

- Mi lenne, ha becserkésznéd Sasukét? Most már biztosan van nála esélyed. - nevetett Tenten.

- Én nem akarom megint. Tudjátok, hogy megfogadtam, nem fogom neki megadni azt az örömet, hogy lássa, még mindig szeretem. - pöröltem Tentennel.

- Jaj, ugyan már! Szemmel láthatóan nem vagy már neki közömbös. - legyintett Ino.

- Én már nem akarom. - fontam össze a karjaimat, majd tüntetőleg más felé néztem.

- Áú! - roskadt össze hirtelen előttünk Hinata, mire én és Tenten azonnal hozzá siettünk.

- Hinata, mi a baj? - fogta meg Ino Hinata vállát.

- Nem tudom, de szerintem nagy a baj. - mutatott Tenten Hinata kezeire, amik most a hasát fogták.

- Azonnal hívjuk fel a kórházat, te meg Saku csinálj vele valamit! - utasított minket Ino, majd előkapta a mobilját, és tárcsázta a kórházat.

Ott ültem Hinatával a földön, akinek lehet, hogy valami nagyon komoly baja van, és én csak a fájdalmat tudom csillapítani.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés