A verseny lassan folytatódott. Még két pár volt Sakuráék után, de azok a táncok hamar befejeződtek. Naruto élvezte a szépen kidolgozott táncok kecses mozdulatait, az ütemek változását, míg két csapattársa kissé feszülten ácsorgott, és próbált megnyugodni. Sakura a Kisamétől hallottakan rágódott, Sasuke pedig a bátyja iránt érzett dühvel, és gyűlölettel küzdött, ami minden percben ki akart törni. Ennek fényében az utolsó pár perc alatt, míg a zsűri elmesélte, hogy a közös táncok jönnek, és sorakozzanak fel a párosok Sasuke és Sakura csak nehezen lett úrrá érzelmein. De mihelyst kiléptek az utolsó hat tánccal a parkettre, arcukra nyugalmat erőltettek, és mindketten játszották a szerepet, amit a helyzet megkívánt. Apró mosolyok, és óvatos lépések. Sasukénak hála szinte minden táncot hibátlanul tudtak, hisz a különleges képesség mindig jelen van a fiú életében. Így pár lépés lemásolása nem okozott gondot, Sakura meg szerencsére érezte a lépések sorrendjét így harmóniában tudtak táncolni. Igaz volt egy kisebb hiba, amin Sakura nevetve próbált korrigálni, de ez olyan apró volt, hogy szinte fel sem tűnt. A táncok végén a zsűri még pár perc haladékot kért, mivel mint minden versenyen itt is nagyon szoros az állás. Sakura csak megcsóválta a fejét, Naruto felsóhajtott, Sasuke meg közömbösen nézett maga elé.

- Szerintem menjünk… - szólalt meg Sakura, mire Naruto meglepetten nézett rá.

- Nem akarod tudni a végeredményt? – kérdezte izgatottan. – Lehet, hogy helyezettek lettetek…

- Nem hinném, hogy helyezettek leszünk… - mondta savanyúan Sasuke. Sakura rögtön értette, hogy a bátyja miatt gondol erre.

- Kedves táncosok, szeretnélek megkérni titeket, hogy vonuljatok fel még egyszer, hogy mindenki jól láthasson, aztán sorakozzatok fel a zsűri asztal előtt – adta ki az utasítást Chiyo-sama. Az párosok felsorakoztak sorszám szerint, majd Sasuke és Sakura sóhajtva állt be a helyére. Egy utolsó tiszteletkör, és az egész versenyző mezőny a parkettről nézte a zsűrit. – Igen szoros versenynek lehettünk tanúi – folytatta beszédét az idős hölgy. – Mindenki remek táncokkal lépett fel, amiben minden elemet pontosan kidolgozott. Tévesztések csak alig-alig akadtak, így a zsűrinek az előadásmódot, a tánccal összekötött történetet, a tánc és a zene kapcsolatát, illetve a táncosok átélését is figyelnie kellett. A második és a harmadik helyért hatalmas küzdelem zajlott. De nagy mérlegelés árán a harmadik helyezett a 3-as számú páros. – Sasuke és Sakura nem figyelt a nevekre, és a táncosokat se tudta tánchoz kötni. Egyszerűen csak tapsoltak, mint mindenki a teremben. A második helyet az 1-es számú páros kapta. Erre még Sakura valamennyire emlékezett, de a táncuk nem volt olyan fenomenális. – Az első helynél csak egyetlen zsűritag volt, aki ellenem szavazott – nevetgélt halkan Chiyo. Itachi láthatóan kihúzta magát, amit Sasuke rögtön észrevett. – Így az első helyen a 8-as számú páros végzett. Névszerint Oniyugi Tamaki és Natsuki Hime. Egy igazán látványos, érzelem dús és felemelő tangót illetve rumbát táncoltak. Egyetlen zsűritag volt, aki kissé nehézkesen egyezett bele, mondván a show elemek átvették a lépések helyét. De végeredménykén arra jutottunk, hogy a mai este kiemelkedő táncai ezek voltak! – Sasuke és Sakura meglepetten pislogott. Igaz nem látták az összes többi táncot, de azt nem gondolták, hogy ilyen jól sikerült. Chiyo és Zabuza óvatosan kitipegett, míg Itachi kezében a medálokkal lassan somfordált a másik két zsűritag után. Chiyo egy csokor virágot adott Sakurának, Zabuza kezet rázott Sasukéval, majd mint minden rendes versenyen nem maradhatott el a puszi Sakurával. Itachi pedig erőltetett mosollyal aggatta a győztesek nyakába az érmeket. Sakurának puszit adott, amit Sasuke kissé idegesen figyelt, majd kézfogásnál, a fiatalabb erősen megszorította bátyja kezét, aki ezen csak jót mosolygott. Az első három helyezett összeállt egy fényképhez, majd kezet fogtak egymással. 

Eztán következett a beígért bécsi keringő, amit Sasukénak és Sakurának is el kellett táncolni. Kissé megkönnyebbülve álltak a parketten és várták a zenét. Lágyan indult a zene, pár ütem majd a páros a táncparketten forgott. Sakurának a csörgődob lágy csengése kissé fojtóan hatott, mit valami haláltánc… vagy ha a véget jelezné. A forgás oda-vissza lendületesen történt, de a zene még mindig zavarta a lányt. Párszor Sasukére nézett, de a fiún semmi érzelmet nem látott. A forgások alatt eszébe jutottak az este történései, és a Kisame által említett véres múlt, háború, rejtett falvak, illetve az iskolák között rivalizálás. Idegesen szorította meg Sasuke vállát, mire a fiú egy meglepett pillantást lövellt felé. Sakura úgy tett, mint aki nem vette észre, így tovább táncolt. A szám egyre csak telt és telt, néhol fokozódott a lüktetés, néhol elhalkult. A páros már unta a forgásokat, és remélte, hogy mihamarabb vége lesz az egésznek. A zene kezdett elhalkulni, így Sasuke egy jól irányzott forgatással kipörgette a lányt, majd lágyan meghajolt. A nézők ismételten tapsviharba törtek ki, míg páran virágokat dobáltak a tánctérre. Sasuke csak megforgatta szemeit, majd karon ragadta partnernőjét és Naruto irányába vezette.

- Indulás haza – mondta halkan, mire csapattársai csak bólintottak. Lassan lépdeltek a lépcsőkön lefelé, míg a városházáról zene hangjai szűrődtek ki. Érezni lehetett, ahogyan sugárzott a jókedv az épületből. Hőseink csiga tempóban mentek az autóhoz vezető úton egészen addig, míg valami útjukat nem állta. Árnyékos helyen volt, de a sziluettjéből ítélve egy ember lehetett. Sasuke pár másodperc alatt rájött, hogy ki is lehet az.

- Mit akarsz? – kérdezte halkan.

- Csak egy jó tanács – válaszolt az árnyék. – Ha meg akarsz ölni, nem lehetsz ennyire érzelgős… Mert a mai produkciód… enyhén szólva is szánalmas volt – az irónia csak úgy csöpögött minden szóból, míg a gúny szinte levakarhatatlanul a szavakhoz tapadt.

- Itt és most is elintézhetnélek – válaszolta Sasuke egyszerűen, mire az árnyék hangos nevetésben tört ki.

- Ez jó vicc – válaszolt a férfi. Majd pár pillanat néma csönd, és egy hirtelen mozdulat. Sasuke nyakához egy kunai feszült, és egy csillogó vörös szempár meredt a fiúéba. Naruto csak értetlenül nézte a szituációt, míg Sakura ijedten próbált tenni valamit. – Még kitérni sem volt időd… Nemhogy megölni – mondta ugyanolyan megvető hangon, mint ahogy eddig beszélt.

- Komolyan gondolod? – kérdezte, majd az ő szemeiben is felvillant a jól ismert sharingan. Egy apró kitérő mozdulat, majd Narutotól sikeresen elvett egy kunait. A néma éjszakában élesen koccant össze a két jeges fém. A két sharinganos szinte másodpercenként ismételte meg a csapásokat, így lágy ritmust keltve a néma csendben. Sakura ideges smaragdjai fel-felvillantak. Óvatosan szőke csapattársához lépett, majd elvette tőle a mérget tartalmazó fecskendőt és egy kunait. Pár csepp méreg a kunaira, majd a fecskendőt szorosan tartotta. Pár percig csak óvatosan figyelte a csatázókat, majd mikor Sasuke egy fának préselődve szegezte fegyverét bátyjának, úgy érezte itt az idő. Egy ugrás és ő is Itachi nyakánál tartotta a mérgezett kunait, míg a másik kezében lévő fecskendőt a férfi hátánál, a szív magasságába emelte. – Milyen szép is a szerelem – mondta gúnyosan Itachi. – Ha megpróbálod belém szúrni, Sasukénak annyi… Jól gondold meg, mit teszel! – Sakura pár percig hezitált, majd ellépett a férfi mögül. Sasuke dühösen, szinte vicsorogva meredt bátyjára. – Nem tudsz megölni… gyenge vagy – mondta, majd hátralépett. – Akkor keress meg, ha elég erőd lesz… - azzal megfordult, és abba az irányba lépdelt, amelyikből feltűnt. Sakura még egy utolsó próbának megpróbálta eltalálni a kunai-jal és a méreggel. De a kunai csak hangos csörrenéssel ért földet, míg a méreg egy fa törzsébe szúródott. Naruto még mindig értetlenül szemlélte a helyzetet.

- Ez meg mi volt? – kérdezte, miközben megvakarta a tarkóját.

- Lényegtelen – vetette oda Sasuke, majd folytatta útját a kocsi felé. Sakura csendben karon ragadta az értetlen Narutót, majd betuszkolta a járműbe. Ő maga a vezető üléshez lépett, mire Sasuke láthatóan ellenkezni akart, de egy szúrós pillantás meggyőzte, hogy lehet nem most kéne a lánnyal veszekedni. Sakura óvatosan vezetett a kihalt utcákon, a fényszóró fénye bevilágította a sötét kisutcát. A hotel parkolójában Sakura egy félreeső helyen leparkolt, majd kihúzta a kulcsot a gyújtásból. A kocsiban uralkodó légkör feszült, dühös és ideges volt. Sakura és Naruto is alig várta, hogy friss és nyugodt levegő vegye körül. Sasuke csak úgy árasztotta magából a feszültséget és a fagyos hangulatot, két csapattársa megkönnyebbülten vett egy mély levegőt, mikor kiszálltak a zárt térből. Sakura óvatosan végignézett az önmagában dühöngő fiún. Egy idegen számára csak egy a gondolataiba mélyedt tizenéves lenne, de ő pontosan látta minden rezdüléséből, hogy bátyja szavai mélyen beléhatoltak. Idegesen mérlegelt, és próbált rájönni mit is kéne tennie. Pár pillanat telt el csupán, majd a lány a szöszivel lassan elindult a bejárat felé.

- Nem jössz? – torpant meg Naruto, mire Sakura is hátrafordult. 

- Csak egy pillanat – mondta halkan, hangjában egy árnyalatnyi düh, egy cseppnyi dac és egy adag gyilkos szándék vegyült. Naruto meghökkenve nézte a fiút, de Sakura csak vállára rakta a kezét és elkezdte befele ráncigálni.

- Hagyd most – suttogta halkan, de Sasuke még éppen értette. Dühösen ökölbe szorította a kezét és kis híján az autó egyik ablaka bánta. Idegesen meredt az éjszakába, majd pár pillanat múlva a tetőről vizsgálta a terepet. A hűvös esti szellő kissé megnyugtatta és ellazította merev izmait. Hosszú percekig vizsgálta az előtte elterülő város fénypontjait, melyek lágyan enyhítették a koromfeketeséget. Az égen egyetlen csillag sem volt, mind egy hatalmas fekete felleg mögé rejtőzött, és csak néha egy aprócska szakadáson kandikáltak elő, mely a hatalmas feketeségen keletkezett. Az egyre erősödő szél a fiú arcába fújta a fekete tincseket, melyek szinte egybeolvadtak az éj színével. Fáradtan ült le a tetőn, miközben arcán gondterhelt kifejezés ült. Elméjében egyre csak bátyja szavai jártak, melyek valamelyest elérték céljukat. Tudta, hogy az érzelmek csak gyengítik, és támadható felületet, egy gyengepontot adnak. Tisztában volt a legelején is, hogy az ami közte és Sakura közt van akár egy végzetes hiba lehet. Mélyen… tudat alatt talán még meg is könnyebbült, mikor Sakura nemet mondott neki és otthagyta a francba. Valahol örült neki, hogy nem egy egyszerű liba, aki rögtön a karjaiba omlana. De mégis… félt. Igen erősen benne élt a félelem, félt az érzelmektől, nem akart gyenge lenni, mégis szabad prédává vált azon az éjjelen, mikor az érzelmeit nyíltan felvállalta a lány előtt. Ám mégis tisztában volt a helyzetével, az éjszaka csendjében nyugodtan végiggondolhatott mindent, és rájött talán hagyni kell mindent függőben. Talán Sakura is marad annál, hogy a küldetése a fontosabb, talán… De túl sok a talán, túl sok a bizonytalanság, és a lyuk a jövő lágy leplén. Egy apró rossz mozdulat a lyuk tovább egy egész hasadássá válik, mely végül választáshoz vezet, és nem lesz több lehetőség változtatni. A fiú gondolatai egyre több mélységgel itatódtak át, így az idegesen állt fel, és fehér ujjaival végigszántott fekete tincsei közt, majd vett egy mély levegőt és elindult a szobájuk felé. Úgy döntött először megpróbálkozik az erkélyajtóval, remélte, hogy Sakura ma este is kinyitotta. Nem is kellett csalódnia. Az ajtó nyitva volt, csak a függöny rejtette el kilétét, amit nem is bánt mert egy érdekes kis párbeszédbe hallgatott bele. Sakura épp a fürdőből lépett ki és elvetődött az ágyon, míg Naruto nagyon gondolkozó képet vágott.

- Min gondolkozol? – kérdezte meg a lány, miközben felkönyökölt.

- Ki volt az-az árny? Láthatóan te is tudtad, meg Sasuke is… Csak én nem… - mondta kissé morcosan, kissé sértődötten.

- Tudod, az a férfi… a versenyről az egyik bíró volt… Uchiha Itachi… - mondta lassan Sakura, és figyelte közben barátja arcát, amin rögtön kiült a meglepettség, a hökkentség és a megrökönyödés.

- Uchiha? – ismételte halkan, mire a lány bólintott. – Ez azt jelenti, hogy az a férfi… Sasuke bátyja? - Sakura ismét csak bólintott. – De akkor miért volt az a jelenet? Miért beszélt Sasuke arról, hogy meg akarja ölni? És ez az Itachi… láthatóan számolt vele… - Naruto tekintete zavart volt, láthatóan nem értette a helyzetet.

- Megpróbálom elmagyarázni… - Sakura sóhajtott egyet, vett egy mély levegőt majd belekezdett a mesélésbe. – Nem igazán tud erről a dologról senki, mert titkosítva lett. De Itachi valamiért, senki nem tudja miért, de megölte az egész Uchiha klánt. Vagyis egyedül Sasuke maradt életben. Gondolom ebből érted, miért is gyűlöli Sasuke a bátyját. Ezért akarja megölni, mondjuk azt furcsának találtam én is, hogy Itachi valamilyen szinten még biztatta is… - sóhajtott fel a lány.

- Ez… - Naruto láthatóan nem talált szavakat. – Akkor ezért volt mindig olyan citrompofa ugye? – kérdezte akár egy csöpp gyermek, átélve, megrázva mégis őszinte kíváncsisággal.

- Gondolom igen… - mondta a lány bizonytalanul. – Sasuke eléggé összetett ember. Nehéz kiismerni, vagy legalább megismerni. Soha nem tudhatod, egy mondatra miként reagál. – Naruto bőszen bólogatott. – Nem mindegy mikor kérdezed, milyen nap van, süt-e a nap vagy éppen esik… még a levegő páratartalma sem mindegy… - viccelte el a végén Sakura. Naruto hangosan elkezdett nevetni, még a könny is kicsordult a szeméből. Sasuke az erkélyen hasonlóan megmosolyogta a hallottakat.

- Valahol mélyen – kezdett bele Naruto – mindig is éreztem, hogy valamit titkol… Így könnyebb megérteni, miért olyan amilyen – vonta le elég bölcsen a következtetést a szöszi, majd egy éles csönd állt be közéjük. A percek lassan peregtek. Mindhárman gondolataikba mélyedtek; Sakura az ágyon elterülve a plafont bámulta; Naruto csak a térdein pihentetve kezét nézte a padlót, míg Sasuke az erkély korlátját támasztva bámulta a csillagokat. A csendet egy nem várt telefonmegszólalás zavarta meg. Naruto ijedten ugrott, majd előkapta mobilját, arcára egy hatalmas mosoly ült és kicsattanó jókedvvel vette fel.

- Szia, Hina! – mondta áhítattal, mire Sakura elmosolyodott. Ez az igazi Naruto, nem az, aki az előbb bölcseleteket mondott.

- Nem kell fényezni – suttogta Sasuke a lány fülébe, mire az ijedten felugrott.

- Te jó ég! – kiáltotta halkan.